/szempont/tamadjak-oroszlan-szonjat-mert-irt-a-marton-ugyrol/
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Támadják Oroszlán Szonját, mert írt a Marton-ügyről

Egy kommentelő szerint az áldozathibáztatás iskolapéldáját mutatta be az írásával.
Fotó: Facebook - szmo.hu
2017. október 24.


Link másolása

hirdetés

Megosztja a kommentelőket Oroszlán Szonja facebookos bejegyzése. A 40 éves színésznő a Marton-ügyben foglalt állást.

Oroszlán Szonja a bejegyzése elején kifejtette, még soha nem nyilvánított véleményt az interneten, mert mindig úgy gondolta, hagyni kell az embereket, hogy azt gondolhassák, amit akarnak. Most azonban azt írja, muszáj volt megfogalmaznia, mit gondol. A színésznő úgy véli, a nők igenis tehetnek arról, ha egy férfi félreérti őket. Leírta, ő sosem került olyan helyzetbe, hogy kiírhassa a Facebookra a #metoo hashtaget, és szerinte azért, mert mindig tudta kezelni a helyzetet.

Marton Lászlóról is szólt néhány szót: elárulta, többször dolgozott vele, az is előfordult, hogy négyszemközt beszélgettek az irodájában, de sohasem érezte úgy, hogy a rendező tiszteletlenül közeledne felé. A színésznő a kommentelőktől hideget és meleget is kapott.

Oroszlán Szonja bejegyzését változtatás nélkül közöljük:

"Színésznő vagyok. Soha nem akartam az lenni. Művészcsaládban nőttem fel, színészekkel körülvéve, meg persze színházzal, zenével, filmekkel, stúdiózással. Megszokod. A tiéd lesz, és elkezdesz benne lubickolni. Aztán megtanulod élvezni és szeretni. És utána már imádod, és nem létezik más szakma a világon. Ez vagyok én.

hirdetés

Negyvenéves voltam idén. Soha nem fordult elő velem, hogy egy fiú, egy férfi, egy szakmabeli, egy rendező, egy producer, egy blablabla, hímnemű egyén erőszakoskodott volna velem. Én nem tudom kiírni a falamra, hogy “Me too”, mert sosem éltem meg ilyesmit. Mindig is - valahogy - tudtam kezelni a helyzetet.

Végtelenül egyszerű. Ha egy férfi tiszteletlenül közeledik és elkezdi a nyomulós dumát, ott kell hagyni, ahol van.

A férfiak mondanak dolgokat, de nem kell meghallani. Bólogatni kell, hogy jól van, hallom, amit mondasz, de nem hallom meg. Az ember elmegy a helyszínről, befejezi a beszélgetést. “Mert ez nem tetszik”.

Olvastam egy cikket a múlt héten. Nem ismerem a lányokat, de nem is ez a lényeg. Filmes asszisztensek voltak, réges-rég történt az eset, kis halak voltak egy nagy tóban. Ha egy “főmufti” meginvitál a szobájába, ami egy lakás gyakorlatilag - fürdőszoba zuhannyal mindenképp van benne -, nem megyek oda, és főleg nem megyek be. Nem megyek be!!! Ha már bemész “tiszteletből”, mert a “főnököd”, és nem akarsz “tiszteletlen” lenni, majd a pasi levetkőzik, és azt mondja, hogy menjünk a zuhanyba hancúrozni, miért maradsz ott? Vagy ha ott találod magad, mert ténylegesen hiszel abban, hogy az ember alapvetően jó, akkor is nevetsz, mert egy vadbaromról van szó, és elmész onnan. Mi az, hogy valaki ott marad és végighallgatja, ahogy a főnöke és egy másik asszisztens “hancúroznak” a zuhanyban?

Állj fel csajszi és menjél el onnan!!!! Nincs az a karrier, pozíció, szerep stb., amiért egy nőnek bármit is adnia kellene a foglalkozásán kívül.

Amióta a pályán vagyok, én vagyok az ügyeletes “szőke bombázó”. Megint el kell, hogy mondjam, nem az én szerepköröm szerintem, de boldogan csináltam. Az a lány/nő tudtam lenni, aki sosem voltam. Eljátszhattam bármilyennek. Le kellett vetkőznöm néha, de - bármennyire is introvertált alkatnak tartom magam - meg akartam oldani a szerepeket. Musicalekben dobáltam a lábaimat, énekeltem, táncoltam miniruhában, szteppcipőben, jöttem le tollakkal a hátamon a lépcsőn, stb. Adod azt, amit egyébként nem csinálnál, bevállalva egy csomó mindent, amit egyébként nem vállalnál, csak mert színész vagy és bármit megtehetsz. Bármi belefér, és ez fenomenális. Miközben én egy baromi konzervatív csaj vagyok.

Dolgoztam Marton Lászlóval, négy éven keresztül. Egyetlen harmadéves “zenés osztályosként” odavett a Vígbe gyakorlatra. Többször ültem mellette a nézőtéren, voltam az irodájában négyszemközt vele, szakmáról beszélgetve. Soha, semmilyen “üzenetet” nem küldött felém, amitől rosszul éreztem volna magam mint nő, egy férfi társaságában.

Ebben a világban, ahol most divat a női emancipáció, most épp meg vagyunk sértődve a férfiakra. Most ki lehet adni, bátrak leszünk és lázadunk. De ez csak minket stresszel.

Nem ettől leszünk emancipáltak és erős nők, hanem az önmagunkba vetett hitünktől.

Igenis tehetünk róla, ha egy férfi félreért minket. Nem érdekes, hogy mit gondol rólunk a Világ."szonj

A legtöbb kommentelő támadja gondolatai miatt a színésznőt, van aki egyenesen azt írta, "szégyellje magát, hogy nőként képes a nőket hibáztatni". Sokan hatalmasat csalódtak benne, és úgy gondolják, Szonja helyzete teljesen más, hiszen ki mert volna kezdeni egy művészcsalád csemetéjével.

De a másik oldal is képviselteti magát a bejegyzés alatt: van, aki örült neki, hogy végre egy nő is kiáll "az érem másik oldala" mellett.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk