hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Számukra a szeretet az, amit a stricitől kapnak

Az Abcug.hunak Ádám Éva Berlinben dolgozó szociális munkás mesél a Kurfürstenstrassén strichelő magyar prostituáltak életéről, gondjairól, arról, hogy miben tud ő nekik segíteni.

Link másolása

hirdetés

Ádám Éva Berlinben dolgozik szociális munkásként, a Kurfürstenstrassén strichelő magyar prostituáltakat segíti nap mint nap. Az Abcugnak mesél mindarról, amit lát, tapasztal. A berlini türelmi zóna ugyanis tele van magyar lányokkal, akik pár hónapra utaztak ki azért, hogy az otthon maradt gyerekeiket segítsék, de aztán évekre ottragadtak. A kuncsaftok gyakran becsapják őket, a lenge ruhák miatt állandóan fel vannak fázva, a stricikről pedig sokszor nem is lehet eldönteni, hogy épp a szeretőjük, a gyerekeik apja vagy munkáltatójuk.

Belépés csak 18 év feletti nőknek – áll a táblán a berlini Kurfürstenstasse egyik kapualjában. Előtte az utcán fiatalok lányok állnak, “Tschüssi”, köszönnek az arra járó férfiaknak. Néha egyikük bekopog az ajtón, vagy éppen kijön onnét, feltűnően lenge öltözetben.

A kapu mögött meghúzódó lakás a Frauntreff Olga nevű német civil szervezeté, amely a berlini prostituáltakat segíti. Ebben a Kurfürstenstrassén lévő lakásban dolgozik szociális munkásként a magyar Ádám Éva is. Vele beszélgettünk arról, milyen a magyar prostituáltak élete Berlinben, és miért van szükség magyar szociális munkásra a német fővárosban.

Hogy kerül egy 25 éves magyarországi roma lány Berlinbe?

Tavaly óta vagyok Berlinben. Egy barátnőm dolgozott ennél a szervezetnél, amelynek a neve Frauentreff Olga, ez a Notdienst Berlin e.V.-hez tartozik, amely az egyik legnagyobb szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezet. Ezen belül van egy projekt, amely prostituáltakkal és szenvedélybetegekkel foglalkozik. A barátnőm Sprachmittlerinként (tolmács – a szerk) dolgozott náluk, saját maga helyére ajánlott be.

hirdetés
abcug1

Ádám Éva a szervezet irodájának ajtajában ülve

Budapesten is hasonló területen dolgoztál?

Igen, de inkább szenvedélybetegekkel, mint prostituáltakkal. Nem fizetésért dolgoztam, hanem gyakornokként, önkéntesként, a főiskola alatt úgy viszont majdnem minden területen. Voltam kórházban, rehabon, különböző szervezeteknél. A Kékpontnál pedig voltak olyan klienseink is, akikről tudtuk, hogy prostituáltak.

Szociális munka terén mi a különbség Magyarország és Németország között? Hogyhogy itt ekkora figyelmet fordítanak a Berlinben dolgozó magyar lányokra?

"
Ami itt van Németországban, az luxus, az otthoniakhoz képest. Otthon nálunk nincs tűcsereprogram, és a szociális munkások nagy része nem tud rendes szociális munkát végezni, mert nincsenek normális eszközök. Nem hiába vagyok itt, pedig szívem szerint otthon segítenék.

Itt nyitottak az emberek és van pénz. Nem kell félni attól, hogy az állam egyszer majd azt mondja, nincs szükség tűcsereprogramra. Mert tudják, hogy van.abcug2

“Belépés csak 18 év feletti nőknek!” – áll az irodaajtó melletti táblán

Sokkal több lehetőség van segíteni, és van kimondottan prostituáltakkal foglalkozó szervezet is. A figyelem nem azért van, mert hogy ennyi a magyar, hanem azért, mert ez a normális. Itt legális a prostitúció, így persze, hogy foglalkoznak vele. De ha az utcai munkáról beszélünk, akkor amúgy elmondhatom, hogy a kliensek kilencven százaléka magyarországi roma lány.

Ők miért ezt az utat választották?

Na igen, a választás… A legtöbb esetben ez tényleg választás, mert önkéntesen jönnek, de igen is van olyan eset mikor kényszerítik őket. De nehéz ezt feketén-fehéren megítélni. Van, akit kényszerítenek, van, akinek nincs más választása, és van, aki azt gondolja, hogy ez a leggyorsabb módja annak, hogy könnyen sok pénzt keressen. Hogy miért jönnek? Ami van otthon, abból menekülnek ide, pénztelenség, kilátástalanság elől. Én azt hittem, a legtöbben Budapestről jönnek, de nem, két-három kliensem pesti, a többi Borsod, Miskolc és a kisebb falvak. Ide azért jönnek, hogy pénzt keressenek, nem azért, mert hogy ez annyira jó munka. Szerintem az egyik legveszélyesebb a világon. Látom minden nap, hogy ki vannak szolgáltatva. Soha nem tudod, milyen kocsiba ülsz be, nem tudod kivel mész el, kiszámíthatatlan az egész. Egy motivációjuk van: a pénz.

Ők is veszélyesnek látják ezt a munkát? Milyen veszélyekről beszélnek?

Sokféle ember van, részeg, agresszív, vagy perverz is, a lányok pedig sosem tudják, épp kit szólítanak le az utcán. Vannak olyan emberek, akik nem csak szexet akarnak, vagy egyáltalán nem szexet akarnak, hanem arra mennek, hogy testileg bántsanak egy lányt. Vagy kirabolják, mert tudják, hogy pénz van nála. A legmindennaposabb veszély, ha megmondják egy kuncsaftnak, mennyiért mennek el és hány percre, aztán a kuncsaft többet akar, éppcsak fizetni nem szeretne érte. Abból persze, hogy konfliktus lesz.

Ezt ők bevállalják a pénzért?

Senki sem szeret idegen férfiakkal lefeküdni és kiszolgáltatottnak lenni nap mint nap.

"
De a pénz sokakat nagyon motivál, hogy ha hozzászoknak, már nehezen adják fel azért, hogy elmenjenek egy gyárba 15-16 órákat dolgozni. A család otthon van, és nem egy-két gyerekről beszélünk, van, akinek négy gyereke maradt otthon, és őket valamiből el kell tartani.

Azzal, akitől van a gyerek, már nincsenek együtt, így csak az ő pénzére számíthat a család.

Apa nincs?

Az a férfi nincs, akitől a gyerek van. Helyette van más, például a strici, akivel itt van kint.

Milyen szerepe van a stricinek? Ha ki akarnának szállni, akkor ki tudnának?

Van olyan, aki egyedül jött ki, és csak magának csinálja a pénzt. A többség viszont stricivel jött ki, a barátjával, férjével. A strici jobb esetben egy támasz. A strici szervezi a házat, a lakhatást és a különböző papírokat. Ha öt percen belül nem jön vissza az üzletből a lány, akkor a strici utánamegy.abcug3

A Kurfürstenstrasse

Jó kérdés, hogy ki lehet-e belőle szállni. Ez egy ördögi kör. Nehezen lehet kiszállni. Van olyan lány, aki már 8-9 éve nem volt otthon, mert rászokott a drogra. Van, hogy a családnak kell megfelelni otthon, hiszen várják, hogy minden hónapban feladja a pénzt a Western Unionnál, hogy el tudják tartani az unokákat. És van, hogy a strici nem engedi haza.

Ez gyakran előfordul?

Igen. Én úgy hívom, hogy business-love. Ez nem csak az üzletről szól, hanem arról is, hogy idézőjelben szerelmesek egymásba. Lehet, hogy a strici, akivel van, az első férfi az életében. Vele feküdt le először, kötődik hozzá. És ez egyfajta kiszolgáltatottság is: a strici ki van szolgáltatva a lánynak a pénz miatt, a lány a stricinek a biztonság miatt. És a legfontosabb, hogy ők nem tudják, mi az igazi szeretet. Sok lánynak szörnyű gyerekkora volt, számukra a szeretet az, amit kapnak a stricitől. Van olyan, akinek a férje a stricije, vagy a stricije a gyerekei apja.

A te mindennapi munkádat hogyan kell elképzelni?

Van egy irodánk a Kurfürstenstrassén. Ez az a terület, ahol a lányok többsége dolgozik, ez egy türelmi zóna tulajdonképpen. Délután 4-től este 10-ig vagyunk nyitva. A lányok délelőtt is dolgoznak, de inkább a németek, este pedig a többiek. Van, aki csak bejön gumiért. Valaki enni szeretne, nálunk pedig minden nap van főtt kaja egy euróért. Van, aki mosni szeretne, más aludni. Van négy alvóhelyünk. Ezek az alacsony küszöbű dolgok. Aztán van, aki azt szeretné, hogy beszélgessek vele, és elmondja, éppen mi a problémája.

Mi a leggyakoribb probléma?

A terhesség. Aztán a magyar lányok közül sokan kérnek egészségügyi ellátást.

"
Leggyakrabban felfázás miatt, de persze különböző nőgyógyászati dolgok miatt is. A felfázás érthető, hiszen mínusz 12 fokban is kint állnak a lányok 12 órán keresztül, magassarkúban. Nem egészséges, ahogy dolgoznak, vagy ahogy megkövetelik tőlük, hogy dolgozzanak.

És ti mit tudtok ezzel tenni?

Van általános orvos, aki meg tudja nézni őket, felfázást meg tudja állapítani. Emellett a fogfájás, fejfájás is mindennapos. Adunk gyógyszert is. De a legfontosabb, hogy tudnak hová jönni, betegbiztosítás nélkül, igazolványok, papírok nélkül is. Aztán vannak kapcsolataink olyan kórházakkal, szervezetekkel ahová el tudom őket kísérni.

Sokan vannak papírok nélkül?

Igen, kijöttek anélkül, vagy itt elveszítették, például azért, mert egy kuncsaft ellopta a táskájukat. Amikor kijönnek, akkor általában nem az az első, hogy elintézzék az EU-s társadalombiztosítási kártyájukat. Soknak személyije sincsen, pedig nagy szükség lenne rá. Például, ha spirálra van szükségük, vagy orvoshoz kell menni, akkor nem ártana, ha lenne. Az EU-s egészségbiztosítási kártyához ráadásul magyar biztosítás kell, az meg nekik évek óta nincs fizetve. Így elég nehéz bekerülni a rendszerbe. Bejelentett lakcím is kéne, adószám is kéne, vagy legalább egy útlevél, de a lányok többségének ilyen sincs. Inkább hotelben laknak, de nem is lenne lehetőségük kihez bejelentkezni. Ha egy lány lakást szeretne kivenni, de nem tudja a nyelvet, vagy azt látják, hogy roma, akkor kevesebb eséllyel indul.

Te mihez tudsz kezdeni ezekkel a lányokkal?

Mivel ez egy alacsonyküszöbű ellátás, nagyot nem tudunk változtatni. Abban tudok segíteni, amiben nekik az adott pillanatban szükségük van.

"
Nem megváltoztatni akarjuk őket, nem azt akarjuk, hogy hagyják abba a munkát. De ha erről van szó, akkor ott vagyunk nekik. Ha haza akarnak menni, segítünk nekik.abcug4

Tanulj a jövőért! – hirdeti a tábla a Kurfürstenstrassén

Azon tudok segíteni, aki akarja, és tesz is érte. Aki szeretne lakcímet, adószámot, be szeretne jelentkezni, mint prostituált, annak lehet segíteni. Van is ilyen, csak kevés. A legtöbben úgy gondolkodnak, hogy legyen meg a napi pénz, azt küldjem haza és menjen az élet. A rendőrök is elmondják nekik, mit kellene csinálniuk, de persze ezt könnyű mondani és kérni, más cselekedni,

Mennyi időt töltenek kint?

Ez változó minden kliensnél. Ők nem azért jönnek ki, hogy kint maradjanak, hanem azért, hogy két-három hónap alatt megkeressék, amit kell erre vagy arra. Csak aztán mindig jön egy másik dolog, amire szintén meg kell keresni a pénzt. Így nyolc-kilenc év is lehet belőle.

A klienseid közül ki van kint a legrégebben?

Nevet nyilván nem mondok, de nyolc éve van kint. Nagyon szép, csinos nő, és nagyon jól ment neki az elején. Sok pénzt keresett. Amúgy egy fiatal nőről beszélünk, még csak 36 éves, de az utca és a munka már tönkretette. Drogfüggő lett, belekerült az ördögi körbe: nem bírta a munkát, és vele járó lelki és testi következményeket, fájdalmakat, így elkezdett drogozni, most meg már azért dolgozik, hogy meg legyen a napi adag. Ez kint tarthatja élete végéig.

Mi szokott a vége lenni ennek a történetnek?

Attól függ, kiről beszélünk. Az ő számára a vége elég rossz lehet, ezt mindannyian tudjuk. Segíteni pedig nehéz, hiszen papír nélkül, nem vagy senki se. Betegbiztosítás nélkül pedig egy leszokóprogramba sem lehet bekerülni.

Tehát addig fogja tolni, amíg bele nem hal?

Valószínűleg. De ez a legrosszabb példa.

És általánosságban? Volt, aki hazament azzal, hogy ennyi volt?

Volt olyan kliensem, aki azért ment haza, mert terhes lett. Későn ment el orvoshoz – volt már hét hónapos -, és nem akarta itt kint megszülni a gyereket. Segítettünk neki hazamenni egy anyaotthonba. Amennyire tudom, neki rendeződött az élete. Emellett a lányok folyamatosan haza járnak családjukhoz.

Te miért csinálod ezt? Hogyan viszonyulsz ehhez a munkához?

Azért csinálom, mert szeretem. Sokszor szavak sincsenek, csak egymásra nézünk, és nekem meg sem kell kérdeznem, hogy van. Leül, és mondja. A nyelv ugyanolyan fontos, az, hogy tudunk egymással magyarul beszélni. Sokszor mondják is, jaj de jó, hogy beszélhetek valakivel magyarul.

"
Emellett magyar roma vagyok, ahogy a klienseim nagy része is. Ez pedig valahol összeköt bennünket. Tudod, az utcán a lányok között nincsen barátság. Ők nem mondanak el egymásnak privát dolgokat, hiszen egymás konkurenciái. Annak viszont örülnek, hogy nekem elmondhatják a legbensőbb problémáikat.

Ilyenkor miről beszélnek?

Párkapcsolati dolgok, munkával kapcsolatos dolgok, milyen kuncsaftokkal találkoztak, azok miket kértek, otthoni dolgokról. Ezek mind nagyon intim dolgok.

És te roma magyarként könnyebben szót tudsz érteni velük?

Igen. Más magyar kollégám nincs, de van egy román, aki a román prostituáltakkal foglalkozik, és egy bolgár, aki a bolgárokkal.

Mit gondolsz, van a munkátoknak eredménye? Ha igen, akkor mi?

Már a bizalom is nagyon fontos, amivel megtisztelnek. Hogy elmondják, mi történt velük, és engem kérnek meg, hogy kísérjem el őket az orvoshoz, mert ők nem tudnak németül. Ez egy alacsonyküszöbű ellátás, a legkisebb dolgokkal tudunk a legtöbbet segíteni.

Mennyire visel meg ez a munka?

Azt hittem, jobban meg fog. Amikor terápiás munkát végzek, az van mikor megvisel. Ezenkívül az a nehéz, hogy nekem is vannak személyes problémáim, harcaim, hiszen nemrég óta vagyok kint, de attól el kell vonatkoztatni, és a kliensekre kell koncentrálni. Meg egy idegen országban lenni teljesen egyedül, na, az sem egy könnyű dolog.

Ez neked ugyanúgy idegen mint nekik?

Még igen. Ez is egy közös dolog bennünk, egyikünk sincs otthon. És tudod, mi nehéz még nekem? Az, hogy van egy pult, én állok az egyik oldalán, ők meg a másikon. Az ember pedig akaratlanul is elgondolkodik azon, hogyan milyen igazságtalan a világ, hogy én itt állok, ők meg ott. Nem mindig könnyű romaként felnőni.

Mire gondolsz?

"
Gimnáziumig egyedül voltam romaként, mindenki tudta, hogy roma vagyok, és mindig azt mondták nekem, hogy ááá, te nem vagy olyan… most érted, ez olyan, hogy a sok szürke galamb között én vagyok a fehér, de mégis galamb vagyok.abcug5

Ádám Éva

A mai napig gondolkodom, hogyan lehet ezen a téren is motiválni őket. Előttük állna az egész élet, hogy változtassanak, és én mindig azt mondom nekik, hogy az egyetlen fegyver, ami az én kezemben volt, az az, hogy továbbtanulhattam, és ezért is állok itt, a pult ezen oldalán. Persze nem tudhatom hogyan alakult volna az én életem, ha édesanyám, tanáraim, barátaim, nem álltak volna mellettem. A jó Istenbe vetett hitem a mai napig nagyon sok erőt ad nekem.

Nekik is a továbbtanulást tanácsolnád?

Nekik nem. Ezt annak lehet tanácsolni, akinek van rá lehetősége, de ez sajnos nem mindenkinek adatik meg, és nem mindenki akar tovább tanulni.

Akkor nekik mit tanácsolsz?

Azt mondanám, hogy próbáljanak nem belesüllyedni ennek a világnak a mélységeibe. Ne felejtsék el, hogy miért jöttek ki, hogy otthon hagyták a gyerekeiket, hogy innen kintről támogassák a családot!

A pénz mellett az a legnagyobb motiváció, hogy a gyereknek mindene meglegyen. És ha majd nagyobb lesz, akkor már nem kell ezt a munkát csinálni. Csak hát közben pedig úgy nő fel az a gyerek, hogy 4-5-6 éves koráig nem volt mellette az anyja. Sokszor beszélgetünk erről komolyan. Az én anyukám ugyanis teljesen egyedül nevelt fel engem, és tudom milyen nehéz volt neki, de akkor is ott volt mellettem, és soha nem hagyott el. Szerencsésnek érzem magam.abcug6

Amúgy nehéz tanácsot adni. Olyat például nem mondhatok nekik, hogy ebben a helyzetben, amiben most vannak, ne tartsák meg a gyereket. Ezek a saját döntéseik. Ráadásul több személyiségük van, teljesen máshogy viselkednek akkor, ha bejönnek hozzám, és másképp, ha kint vannak, és megint másképp a stricivel. Ők egyszerre áldozatok, szeretők, prostituáltak. Amikor bejönnek hozzám, akkor épp segítségre szorulnak. Persze, ha valaki azt mondja, hogy ő Frauenhausba (átmeneti otthon – a szerk) szeretne menni most azonnal, akkor kikeresek neki egyet és odamegyek vele. Csak másnap lehet, hogy már ott sincs, mert azt mondja, dolgozni kell, vagy a strici nem hagyja békén.

Olyan volt már, hogy valaki azonnal ki akart szállni?

Azonnal sajnos nem. Persze gondolkodnak ezen, de nem ilyen egyszerű, több sebből vérző dolog ez.

Nem reális?

De az. Olyan volt, aki azt kérdezte, mi kell ahhoz, hogy abbahagyhassa. Ha tényleg akarja, akkor kifizetjük a jegyét, vagy elküldjük egy Frauenhausba, de ha azt látod a beszélgetés során, hogy azon kattog az agya, mit fog csinálni a strici, mert fél tőle, mert megfenyegette a családját ha ő elmegy, akkor azt gondolom, kicsit nehezebb a dolgunk.

Stricik is járnak be hozzátok?

Nem. Ez teljesen férfimentes övezet, férfiak nem jöhetnek be. Ez arra való, hogy védjük a lányokat.

Soha nem is próbáltak meg bejutni stricik?

Dehogynem, és megmondjuk nekik, hogy légyszíves menjetek el.

Ennyi, és elmennek?

Tudják, hogy ezek a lányok itt védve vannak, tőlünk rosszat pedig nem kapnak. Ők sem akarnak velünk rosszban lenni.

Ha ti nem lennétek, akkor a lányok el lennének veszve?

Nem vesznének el, de azokat az alapvető ellátásokat, amelyeket mi adunk, azokat nem kapnák meg. A strici nem minden esetben gondoskodik róluk. Az a napi 6 gumi, vagy az, hogy ehet főtt ételt, vagy hogy le tud fürdeni, tud pár órát aludni, ezek nagyon sokat számítanak. Emellett, mint már említettem az egyéni beszélgetések is nagyon sokat segítenek. Hiába keres háromszáz eurót egy óra alatt, az a pénz nem minden esetben van nála. Nem vesznének el nélkülünk, de más lenne a helyzetük.

Magadról mit gondolsz, pár év múlva is itt fogsz dolgozni a Kurfürstenstrassén?

Emellett a metadon-programban (heroinról való leszokást segítő program – a szerk) is benne vagyok, ez hasonló egy terápiához, és ez az, amit mindig is csinálni szerettem volna. Hosszú távon nem alacsony küszöbű ellátást, inkább több terápiás munkát szeretnék, mert azt gondolom, azzal mélyebben tudunk dolgozni. De egyelőre, hálát adok Istennek, hogy azt csinálhatom, amit szerettem volna.

Forrás: Abcug


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Visszahívtam a beteget, ha még tudtam beszélni” – felháborodtak a háziorvosok Kásler Miklós új utasításán
Előírták, hogy minden telefonálót hívjanak vissza. Azt gondolják, le kell venni a terhelésükből, hogy többet kommunikálhassanak a betegeikkel.

Link másolása

hirdetés

Kásler Miklós miniszter a két ünnep között arra utasította a háziorvosokat, hogy ezentúl hívjanak vissza minden telefonáló beteget, és válaszoljanak minden e-mail megkereresésre. A betegek valóban sokszor panaszkodnak, hogy nem érik el a rendelőt, megkérdeztük a háziorvosokat és asszisztenseiket, miért. Záporoztak a válaszok. Ha nekik is igazuk van és a betegeknek is, akkor talán máshol van a probléma.

A legtöbb általunk megkeresett rendelőben a vezetékes telefon mellett van mobiltelefon is, és elérhetőek e-mailben. Van, ahol a Facebook-üzenetekre is válaszolnak, és mindenütt van postaláda is. Ami különbség, az a praxisok nagysága, az ott lakók általános egészségügyi állapota és átoltottsága.

Az egyik, Nyugat-Magyarországon működő rendelő orvosa azt mondja, hogy náluk eddig sem okozott gondot a betegek visszahívása. Ott a rendelés fele-fele arányban zajlik személyesen és telefonon.

„Az asszisztens fogadja a hívásokat a rendelői telefonon, amíg beérek. Aki velem akar beszélni, annak felírja a számát, és visszahívom, amikor tudom. 10-től rendelek. Amikor beteget vizsgálok, akkor is így csináljuk: nem rohangálok a telefonhoz, hanem az asszisztens kezeli a hívásokat, akit kell, visszahívok. A mobilt sem tudom mindig azonnal felvenni, de addig nem megyek haza a rendelőből, amíg nem hívtam vissza mindenkit” - mondja a doktor.

Szerinte ez így természetes.

hirdetés
„Mi tereltük a telefonos rendelés irányába a betegeket a személyes megjelenés helyett, tehát kötelességünk elérhetőnek lenni.”

Egy másik rendelőben az asszisztens arról beszél, hogy a járvány elején voltak nehézségeik, de alkalmazkodtak, és átalakították kicsit a rendszert.

„Két mobiltelefon van, amin a nem fogadott hívásokat látjuk, és vissza is hívjuk őket. Recept, igazolás, beutaló kérhető írásban is, ez csökkenti a telefonos terhelést, igaz ettől nekem van több feladatom” - mondja.

Hozzáteszi, rossz tapasztalatai neki is vannak. Ő maga egy olyan háziorvoshoz tartozik, akinek csak egy vezetékes telefonja van, és volt, hogy legalább negyvenszer hívta, mégsem érte el.

Budapesten egy 2600 fős praxisban hárman dolgoznak, felveszik a telefonokat, az e-maileket is intézik, egy dologra azonban nem hajlandóak. „Rendelési időn kívül telefonálókat nem hívunk vissza” - mondják.

Egy zuglói rendelőben külön recepciós írja fel, kit kell visszahívni. Rendelés után ezt meg is teszik.

De nem mindenhol ennyire egyszerű a helyzet. A rendelők többségében arra panaszkodnak, rettenetesen túlterheltek. Hiába van több mobiltelefon is, nem lehet egyszerre telefonokat kapkodni, írni, vizsgálni, oltani.

Van olyan rendelő, ahol naponta 60-100 beteg fordul meg, 100-150 telefont kapnak, és emellett 6-10 tesztet csinálnak.

Még egy 7 órás rendelés alatt is emészti a perceket ez a szám.

Egy háziorvos szerint a napi 3-4 óra rendelési idő helyett általában ők is 7 órát dolgoznak. Fél nyolctól egyig, fél kettőig vannak benn asszisztensével, de ez sem elég.

„Ugyan négy fül van, de ahhoz csak két száj és két agy.”

„Két számítógéppel, adminisztrációval, táppénzes papírral, tesztekkel, gyógyszerfelírással, rendelőbe érkezett betegekkel. Azon túl pedig a rendelőn kívüli betegekkel, akikhez ki kell menni.”

Náluk 4-5 telefon működik, de hiába nyilvános mind, sokan csak a vezetékeset ismerik, és bár a rendelési idő is állandó évek óta, sokan próbálják hívni őket 3 óra után, amikor már nincs bent senki.

„A szakrendeléseket elérik, amikor zárva van? Azok mikor hívják vissza a beteget? Az orvos sem éri el őket.”

– panaszkodik az orvos, aki szerint az is gyakori, hogy délután is dolgozik, csak nem a rendelőben. Volt, hogy este 9-ig tartott mire mindenkihez kimentek, és az adminisztrációt is megcsinálták.

A 4-5 telefon ráadásul náluk inkább csak a problémákat fokozza.

„Ha az egyiken nem ér el a beteg, hívja a másikat, a harmadikat stb. Amikor odajutunk, hogy visszahívjuk a nem fogadott hívást, kiderült, hogy már elintézte velünk egy másik számon.”

Az új miniszteri utasítással kapcsolatban ezt többen említették: több telefonnál könnyen követhetetlenné válik, ki nem érte el őket, és kit is kellene visszahívni.

Ahol viszont csak vezetékes telefon van, más gondok adódnak. Az ilyen készülékek többsége ugyanis nem mutat hívószámokat. Az is gyakori, hogy nem tudnak kimenő hívást indítani, mert folyton van bejövő hívás a vonalban.

Egy borsodi kisfaluból arra panaszkodnak, hogy vezetékes telefonjuk akkor is kicsöng a betegnek, ha épp foglalt a vonal, így azt hiszik, hogy nem veszik fel. Hiába kérték a szolgáltatót, nem tud váloztatni a rendszeren. Ők mobilt, e-mailt, Facebookot is használnak. Azt mondják, sokszor az estéiket is azzal töltik, hogy válaszolgatnak a betegeknek.

Egy budapesti gyermekorvosi rendelőben le is szoktatták a szülőket a telefonról, inkább írásban kommunikálnak.

„Négy vonal jön be a rendelőbe, de csak egy telefon van. Miközben beszélünk, nem jelez foglaltat a többi vonalnak, és én sem látom, ki hív közben. Nem tudok visszahívni így senkit. Azt kértük, írjanak inkább e-mailt. Így kevesebben zavarnak rendelés közben, visszakereshető minden, akkor válaszolunk és intézünk mindent, ha van időnk rá. Akik nem tudnak e-mailt írni, azoknak továbbra is ott a telefon. A mostani hívók zöme a rendelési időt kérdezi."

Máshol is azt mondják, van a telefonnál jobb megoldás, és azzal is eleget tehetnek a miniszter utasításának.

„Van e-mail, postaláda, és a rendelő is nyitva. Sőt a messengert is beáldoztuk pár beteg miatt. Elérnek minket.”

Borsod megyében már hónapok óta 80-100 hívás jön naponta.

„Folyamatosan felveszünk minden telefont és sztereóban jegyzetelünk. Amikor jönnek időpontra, nagyon kínos, hogy nem csak velük foglalkozunk. A rendelés után írjuk be a számítógépbe, amit menet közben nem volt idő.”

Szintén borsodi nővér említi, hogy valaki halott hozzátartozója zárójelentésre várt 15 perce úgy, hogy egyáltalán nem tudtak vele foglalkozni, mert az orvossal folyamatosan kapkodták a telefonokat.

Egy 3500 fős praxisban az orvos és a nővér a saját mobiltelefonját is használja, a hivatalos vezetékesen kívül, de a teendők egymásra rakódnak.

„Nyitva vagyunk, jön boldog, boldogtalan. Azzal szokták kezdeni, hogy nem lehet magukat elérni. Közben csörögnek a telefonok, a vállára húzott otthonkában áll az oltásra váró néni, az orvos pedig épp tesztel.”

Bács-Kiskun megyében egy kisebb, 1400 fős praxisban is nagy a forgalom.

„Egy nap három telefonon 100 feletti hívás. Egy idő után nem tudjuk, kit hívtunk vissza, kit nem. És van még a messenger és sms is.”

Hozzájuk kötéscserére, injekcióra, lelet leadásra, recept írásra be lehet menni időpont nélkül, vizsgálatra csak időpontra, tesztelést pedig csak a rendelés végén végeznek.

Vannak, akik azt mondják, minél több csatornát nyit az ember, annál több a baj.

Sokan állítják, hogy mindent megtettek, ezért különösen rosszul érintette őket a „parancs”, hogy vissza kell hívni a beteget.

A rohanás, az egyszerre több dologra koncentrálás megviseli őket.

„Szerintem nem normális ez a hajsza. Korábban megyek, később végzek, így is faltól falig van meló. A normális az lenne, ha  bűntudat nélkül ehetnénk meg a tízórait, kimehetnék vécére, nyújtózhatnék egyet. Nem vagyok robot.”

Volt rossz tapasztalat is az igyekezetből.

„Amikor óriási forgalom volt és este 9-kor felhívtam a beteget, akkor lecseszett, hogy ő már alszik. Na, ott engedtem el.”

Egy Pest megyei asszisztens azt írja egy 7500 fős, két orvosos praxisból, hogy aznap 142 emberrel zárták a délutánt. 5-ig van nyitva a rendelő, de fél 7-kor tudtak csak végezni.

„Ezek után még üljek le visszahívogatni, aki nem tudott elérni?”

Szerintük a probléma az, hogy túl sokat terheltek rájuk. Az oltás és a tesztelés rengeteg idejüket elviszi, főleg az adminisztráció.

„Legyenek tesztelőhelyek, oltópontok és akkor marad időnk mindenkire.”

Addig is nagyon kérik a betegeket, hogy legyenek türelmesek és csak indokolt esetben telefonáljanak. Gyógyszer kérhető írásban, lehetőleg időben, nem tudnak azonnal felírni senkinek. Aki tudja használni az ügyfélkaput, kérik, használja azt.

"Segítsenek Önök is, hogy akinek sürgős, az el tudjon érni minket!" - kérik egyöntetűen a háziorvosok és nővérek.

Egy nyugdíjból helyettesítésre visszatért háziorvos azt mondja: 49 év alatt nem volt ilyen túlterhelt soha.

„Öt telefon csengett órákon át. A vonalas és két mobiltelefon, plusz a nővéré és az én sajátom. Ha tehettem, visszahívtam a beteget, ha még tudtam beszélni - ez nem vicc! - de többnyire már elintézték másik telefonon. Mert ha az egyiket nem vesszük fel, hívják a másikat. Azok a betegek, akik éppen vizsgálatra bent vannak a rendelőben tanúsíthatják a túlterhelésünket. Reggel mentem a rendelőbe és este sötétben mentem haza. Nekem csak két kutyám van meg egy macskám. De mi van azzal, akit a család vár?"

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Perintfalvi Rita: Gergőt nagyon megtépte az élet, de nem félt a haláltól
Az ismert teológus talán az utolsó Magyarországról, aki találkozott Homonnay Gergellyel. Interjúnkban azt is elmondta, miért félt a népszerű író, aktivista a karácsonytól.

Link másolása

hirdetés

Az egész országot megdöbbentette Homonnay Gergely tragikus hirtelenségű halála. Rita régi jó ismerősöm, ezért vállalta, hogy mesél nekem a Rómában töltött négy napról.

– A sors úgy hozta, hogy te éppen a halála előtt találkoztál Rómában Homonnay Gergővel. Kimondottan miatta utaztál ki?

– Kimondottan hozzá mentem. Gergő a saját lakásában látott vendégül engem és a páromat, és végtelen vendégszeretettel vett minket körül.

Már körülbelül egy éve terveztük a találkozót, csak mindig közbe jött a Covid. Nagyon rég szerettünk volna elindítani egy közös projektet, és persze személyesen is elmélyíteni a barátságunkat.

– Hogy kerültetek kapcsolatba?

hirdetés

– A mi ismeretségünk az online világban kezdődött, mert sok olyan fontos téma volt, amiket mindketten képviseltünk. Elsősorban a magyarországi LMBTQ kérdések, az emberi jogok és a női esélyegyenlőség.

Voltak bizonyos sajtófelületek, ahol egyszerre támadtak kettőnket, és ezek a támadások közelebb hoztak minket egymáshoz.

Innen indult a barátságunk.

– Említettél egy közös projektet.

– Egy videosorozatban gondolkoztunk, amiből az első rész el is készült, ezt karácsonykor tettük közzé. Gergőnek az egyik legfájóbb az volt, hogy nagyon sokszor bélyegezték keresztényellenesnek vagy egyházgyűlölőnek, és szeretett volna kilépni ebből. Erre adott volna lehetőséget, ha egy teológussal beszélgethet például arról, miként gondolkozunk a kereszténységben az LMBTQ emberekről. Tényleg csak az elítélő kép létezik, amit nagyon sokszor látunk? Vagy lehetséges elfogadóbb szemlélet is?

Másik témánk lett volna az egyházak és a politika viszonya. Jó az egyházaknak, ha ennyire beleszól ma a politika az életükbe? Hogyan lehet olyan emberi, elfogadó, szeretetteljes országot felépíteni, ahol a gyűlöletbeszédnek és az ellenségeskedésnek nincs akkora tere, mint jelenleg Magyarországon? Az ehhez hasonló közös témákat szerettük volna feldolgozni, ezek kerültek fókuszba.

– Mesélj kicsit a találkozásról, és hogy milyen embernek ismerted meg?

– Várta, hogy menjek. Nagyon készült. Ez olyan apróságokból látszott, hogy még akkor is takarított, amikor megérkeztünk. Fehér rózsát készített a szobánkba, az előszobában ott várt minket Erzsi. Látszott az a klasszikus vendégszeretet, amikor nagyon szeretnéd, hogy valaki jól érezze magát nálad. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire közel kerülhettünk egymáshoz.

Talán az is hozzátartozik, hogy Gergő nagyon félt a karácsonytól.

Magányos időszak volt a számára. Édesapját is karácsony körül veszítette el. A testvérei szerteszét élnek a világban, ezért a régi, családban töltött karácsonyok megszűntek számára. Az, hogy meglátogattuk, valamit visszahozott neki ebből.

Ezt ő is megfogalmazta. Valami visszajött azokból a régi időkből, amiket a narancsillat, az egymásra figyelés, a szeretet jellemzett. Örülök neki, hogy ezt neki adhattuk, és ilyen szép élmények is a részévé válhattak egy rendkívül tehetséges ember élete utolsó heteinek. És mi sem fogjuk soha elfelejteni ezeket a római napokat, mert nagyon megszerettük Gergőt. Örökre a szívünkbe zártuk ezekkel az emlékekkel együtt.

Rengeteg terve volt, rengeteg ötlet volt a fejében. Nagyon sokat veszített a világ, hogy ennek a pályafutásnak ilyen fiatalon vége lett. Nem is beszélve Erzsi bájos és vicces történeteiről, aki méltó módon lett egy ország szívének bundás királynőjévé.

– A fehér rózsáról Gergő maga is posztolt, és hozzátette, hogy a fehér a szüfrazsettek színe volt. Ez azt sugallja, hogy nagyon odafigyelt a részletekre, a szimbólumokra.

– Így van. Nagyon sokan egy radikális, tüskés sünnek látták, aki nagyon keményen tud kritikát gyakorolni. Ő maga is belátta, hogy kár volt sok mindenkivel összevesznie, mert emiatt gyakran nagyon egyedül maradt. Annyira szenvedélyesen kereste az igazságot, hogy hajlamos volt átesni a ló másik oldalára. Most, a megemlékezésekben is szinte kivétel nélkül mindenki kiemelte a személyiségének ezt a kettősségét. Nekem soha nem volt vele egyetlen konfliktusom sem, rendkívüli tisztelettel övezett.

Sokat gondolkodtam rajta, mi lehet ennek az oka. Gergőt nagyon megtépte az élet. Kezdve a homoszexuális orientációjával, amiért már gimnazistaként is sokszor a bántalmazás céltáblájává vált. És ami nagyon fájt neki, hogy nagyon sok bántás érte magukat kereszténynek tartó emberektől. Én voltam talán az első, aki keresztényként, teológusként nem így viselkedtem vele. Talán ezért gondolt rám teljesen másként.

Ahogy én elfogadtam őt, ő úgy nyílt meg előttem a legszerethetőbb énjével. És én csak ezt azt énjét láttam.

– Mi is megosztottuk a Gergővel kapcsolatos Facebook posztodat, amiben többek között arról írsz, hogy Gergő félt. Ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenféle találgatások indultak a halála körülményeiről. Pontosan mitől félt?

– Nagyon örülök, hogy megkérdezed, mert így legalább tisztázhatom a dolgot. Nem gondoltam, hogy ebből mindenféle összeesküvéselméletek születnek. Eszem ágában sem volt bármit sugallni. Nem tudjuk, mi történt. Bízzunk benne, hogy a hivatalos vizsgálatok választ adnak rá, pontosan mi okozta Gergő halálát. De az nagyon fontos sokunknak, hogy megtudjuk az igazságot. Mert ha nem derül ki, akkor az az aggodalmainkat óriásira fogja növelni.

Gergőben valóban nagyon sok félelem volt. Azzal, ahogy ő megmondta a véleményét, nagyon sok embert radikalizált és magára rántott. Bizonyos internetes felületek komment szekciójában iszonyatosan durva támadások érték. Tegnap előtt 22 órakor tettem ki az első posztomat róla. Azóta legalább ötszáz embert kellett letiltanom a Facebook-oldalamról. A legmocskosabb, kegyeletsértő dolgokat írták róla.

Nekem nagyon fájdalmas megtapasztalni, hogy nincs határa az emberi gyűlölködésnek és gonoszságnak. Még akkor sem, ha valaki meghal.

Bármit is mondott vagy tett a Gergő, az az ember, aki meghal, már nem tudja megvédeni magát. Ez nagyon elgondolkoztató, hogy idáig jutottunk: a félelem és a gyűlölet kultúrájában élünk.

Gergő is ezt mondta el most karácsonykor. Lehet, hogy ő is hibázott ebben, de szerintem felismerte, hogy változtatni kell. Talán éppen erről szólhatott volna számára 2022, hogy másképp gondolkozzon, másképp kommunikáljon.

Nagyon sokan bekövettek Gergő követői közül, mert örülnek, hogy az oldalam olyan felület, ahol lehet gyászolni, ahol nem bántják őt. Sokat gondolkodunk velük együtt azon, hogyan lehetne az ő szellemiségét megőrizni, továbbvinni.

– Nagyon szépen köszönöm, hogy beszélhettünk, tudom, hogy ez most nem könnyű neked.

– Egy valamit még szeretnék elmondani. Ez a gondolat szerintem fontos, erről is beszélgettünk Rómában.

Gergő nem félt a haláltól.

Túlélt egy nyelvrákot, és mint elmesélte, ez szembesítette először azzal, hogy meg lehet halni. De magától a haláltól nem félt, csak attól, hogy nem fog rá senki sem emlékezni. Jelentéktelen lesz az élete, senki sem sajnálja majd. Ezért nagyon jó látni, hogy milyen sok embert szerette, milyen sok emberben hagyott nyomot. Amitől félt, az nem történt meg. Remélem, ezt most érzi odaát!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Meghosszabbított lejáratú vakcinával olthatnak a háziorvosok – az üvegen még 2021 van
Nem címkézték át a Pfizer oltóanyagot. Egy háziorvos csak külön telefonálgatás után tudta meg, hogy a neki kiadott, elvileg decemberben lejáró vakcinák még márciusig jók. Erről elfelejtett nekik szólni a hivatal.

Link másolása

hirdetés

Október 30-án írtuk meg, hogy meghosszabbították a Pfizer oltás használati idejét. Először a vakcina gyártója, majd az Emberi Erőforrások Minisztériuma is megerősítette szerkesztőségünknek, hogy már

szeptember 21-én döntöttek arról: 6 hónap helyett 9 hónapig érvényesek a fagyasztott állapotú oltások.

Normál hűtőben tárolva, mint ahogy a rendelőkben tartják, egy hónapig jók a vakcinák. Arról, hogy az októberben elvileg lejáró dózisok tovább is jók, november 3-án tájékoztatták a háziorvosokat.

Most a kötelező hétvégi oltásokra kaptak sokan olyan Pfizert, amin múlt év decembere szerepel lejárati időként. Átcímkézve nincs, és ezúttal nem is adtak sem szóbeli, sem írásbeli tájékoztatást.

Egy háziorvos a Facebookon látta, hogy valaki panaszkodott, mert lejárt vakcinát kapott. Ő is utánanézett, és kiderült, hogy a három típusból egy nála is decemberi lejáratú. Megkérdezte a Nemzeti Népegészségügyi Központot.

„Azt mondták, hogy meghosszabbították a lejárati időt. Persze nekünk nem szóltak”

- mesélte az orvos.

hirdetés

Megkereste Karikó Katalint is, a világhírű kutatóbiológus megerősítette, hogy ősszel módosították a lejárati határidőt. A Pfizer azonban már akkori levelében is közölte, nem az ő dolguk az átcímkézés, vagy a vakcinákat felhasználó orvosok tájékoztatása.

Azt írták, a vakcinák kiosztásával és felhasználásával kapcsolatos döntések a kormányok és az egészségügyi hatóságok hatáskörébe tartoznak. A Pfizer mindig az ország által kijelölt oltási helyekre szállítja az oltóanyagot.

„Miután a védőoltásokat a kijelölt létesítmény vagy felhasználási pont megkapta és átvette, a létesítmény felelős a tárolásért és az alkalmazásért.”

A háziorvos a hétvégén fog oltani, a Pfizeren kívül Janssent és Sinopharmot is igényelt.

„Tudom, hogy néhány nap nem számít, de azért illett volna tájékoztatni minket” – tette hozzá az orvos.

A háziorvosnak eddig egyébként 43 jelentkezője van, és 50 embernek kért oltóanyagot. Korábban a nekünk nyilatkozó asszisztensek úgy gondolták, nem lesz kit oltani, most azonban kiderült, van igény a háziorvosoknál is megtartott oltási akciónapokra.

A doktornő azt mondja, falun legalábbis ez a helyzet.

„Évtizedek óta dolgozom itt a faluban. Szívesebben jönnek a rendelőbe, mint buszoznak a városba, hogy eljussanak az oltóközpontba.

A jelentkezők 15 percenként jönnek majd, úgy van idő a regisztrációs lap és hozzájárulási nyilatkozat kitöltésére. Ha elfogyna az 50 oltás és még kellene, biztos szerzek még.”

A háziorvos azt mondja, élvezi a munkáját, ilyenkor azt is elfelejti, hogyan tudatták velük, januárban kötelezően oltania kell minden háziorvosnak.

„Szívesen csináltam volna rendelések után, de a mód, ahogy velünk kommunikálnak, kinyitja a bicskát az ember zsebében. Két fiam és egy unokám is Nyugaton él, tőlük látom, hogy Magyarországon nagyon rosszul szervezik a járvány kezelését. ”

Ő főleg harmadik oltásokat fog beadni a hétvégén, de lesz, aki az elsőt kapja meg. Van, aki megijedt és ezért döntött úgy, hogy mégis felveszi az oltást.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Both Zoltán a koronavírusról: „Bátor embernek tartom magam, de életemben először azt éreztem, bele fogok dögleni”
A vadállatbefogó az elmúlt három hétben – ahogy ő fogalmaz – megjárta a poklot. Oltottként kapta el a koronavírust, és azt mondja: bele se mer gondolni, mi lett volna, ha nincs beoltva.

Link másolása

hirdetés

Both Zoltánról már jó néhány alkalommal írtunk. A vadállatbefogó tavaly részletesen mesélt a Szeretlek Magyarországnak a munkájáról, emellett sokszor egy-egy konkrét történetet is megosztott velünk.

Az elmúlt három hétben azonban, ahogy ő fogalmazott, megjárta a poklot. Zoli ugyanis elkapta a koronavírust, a betegség pedig még oltottként is nagyon megviselte. Azt mondja, bele se mer gondolni, mi lett volna, ha nincs beoltva.

Zoli december közepén észlelte a betegség első tüneteit. Az egyik reggel kaparni kezdett a torka, rázta a hideg és 38 fokos láza volt.

“Azt gondoltam, megfáztam valahol és majd iszok egy kis forró teát mézzel, gyömbérrel és biztos, javulni fog. Hát nem így lett. Másnap délután a gyorsteszt kimutatta, hogy pozitív vagyok, de akkor már nagyon ramaty állapotban voltam”

- fogalmazott Zoli, aki azt mondja, napról napra egyre rosszabb lett az állapota.

“A negyedik napon már az ágyból felkelést is külön meg kellett terveznem, hisz nagyon nehezen kaptam levegőt, nyomott a mellkasom, viszont az állataimat meg kellett etetni. Az ötödik napon úgy éreztem, hogy bele fogok dögleni. Fájt a fejbőröm és a körömágyam is. Bármit ettem vagy ittam nem éreztem az izét és a körülöttem lévő szagokat sem. Az ágyban fekvésen kívül semmi máshoz nem volt energiám”

- meséli.

hirdetés

A vadállatbefogó azt mondja, már sok mindent átélt élete során, de most ő is nagyon megijedt.

“Én alapjáraton bátor embernek tartom magam, de életemben először azt éreztem, bele fogok dögleni. Még a kobramarásnál sem éreztem ezt az érzést, mikor újra kellett éleszteni és nyolc ampulla ellenszérumot kaptam. Most viszont bármennyire is szerettem volna, nem tudtam elhessegetni azt a gondolatot, hogy most itt a vég és bele fogok dögleni”

- fogalmazott.

Zoli még augusztus végén kapta meg az egydózisú Janssen-vakcinát. Azt mondja, inkább el se meri képzelni, mi lett volna, ha nincs beoltva.

“Bele sem merek gondolni, hogy egyáltalán tudnánk-e most beszélni, ha nem adatom be az oltást magamnak és hallgatok mások véleményére, akik szerint ez az oltás teljesen felesleges és ez a betegség nem más, mint egy erős influenza”

- mondja, hozzátéve: mindenkit arra bíztat, aki még nem oltatta be magát, hogy vegye fel a védőoltást.

“Nem akarok nagy szavakat mondani és nem akarok senkinek sem papolni. Nem vagyok sem oltásellenes, sem oltásfanatikus. Egy dolog, ami biztos, amit a saját bőrömön tapasztaltam, hogy az elmúlt 42 évem alatt életemben nem voltam ilyen szar állapotban, mint az elmúlt három hétben. Csakis az orvosoknak meg a jóistennek tudok hálát adni, hogy ezt a mocskos betegséget így átvészeltem”.

Zoli mostanra már jobban érzi magát. Négy napja nincs láza, de ízeket és szagokat még mindig nem érez. Azt mondja, az állatai tartották benne a lelket, az, hogy őket nem hagyhatja cserben és nem szabad megérezniük, hogy nem tudja ellátni őket. A betegség miatt pedig sok mindent átértékelt.

“Hálás vagyok a sorsnak és az orvostudománynak, hogy élek. Innentől kezdve átértékelődött bennem minden és az apró dolgoknak is tudok örülni”

- fogalmazott.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: