hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Soha ennyit nem bántottuk és nem segítettük egymást, mint 2020-ban

Így, egyszerre. Ez az év olyan volt, mint egy bántalmazó kapcsolat: kiből rettegést, kiből gyűlöletet, kiből apátiát, kiből erőt hozott ki. Egy ilyen kapcsolatból van kiút. Kérdés, hogy megtaláljuk-e 2021-ben. Vélemény.
Hargitay Judit. Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. december 29.

hirdetés

Amikor a főszerkesztőm felvetette, írjak egy afféle összegzést a 2020-as évről, én, aki a munkám miatt a neten élem a fél életem, magamban azonnal rávágtam: nincs az az isten. Minek? Azt látom, hogy kizárólag azokat a véleménycikkeket ünnepli körbe zengő üdvrivalgással a net népe, azokat kattintják, lájkolják, osztják, kommentelik tízezrével, amelyekből "jól odamondogatás" címszó alatt sistereg a harag, a frusztráció, a feszkó, egyszóval a gyűlölet.

A neten már régóta az arat, aki bánt, ostoroz, virtuálisan pofán ver és földbe döngöl. Lényegében bárkit.

Aztán az épp aktuális hívők (mert ne tévedjünk, itt lassan már MINDENKI szektás lett valamilyen irányban, politikailag, virológiailag, járványszakértőileg, a sor végtelen) jól megosztják a fészbuk-oldalukon, alázúdítják a taps-emojikat, "Azta, ez de megmondta a tutit!" érzéssel jólesően hátradőlnek a kanapéjukon, és...nem történik semmi. 

Ebbe a sorba én nem szeretnék beállni. 2020 legfontosabb tapasztalata nekem épp az volt, hogy ami itt, a virtuális térben zajlik, annak a nagy része kizárólag feszültség-generálásra és feszültség-levezetésre jó. Persze, klassz és hasznos dolog a gyors tájékozódás lehetősége, elképesztő élmény a színházak streamelése, a nagy bajban lévők segélykiáltásaira összedobott, életmentő adományok. Ez is mind a net. De hogy én is megmondjam a tutit, ugyanitt, ebben a tomboló Mátrixban? Honnan, miből? Olyan közel vagyunk ehhez az össznépi COVID-traumához, benne a kellős közepében, nem értünk még kellő távolságba ahhoz, hogy tudjuk, értékeljük, józanul belássuk, valójában mit is érzünk. Én biztosan nem.

 

Egy kép persze körvonalazódik bennem. Ezért hasonlítottam 2020-at egy bántalmazó kapcsolathoz, mert – és itt hangsúlyozom, nem vagyok pszichológus, ez csak metafora – már éltem olyanban, és a dinamikája sok ponton egyezik. Jött egy parazita, aki (amely) ránk telepedett, egyre szűkítette a mozgásterünket, egy időre teljesen izolált is, szétszaggatta a kapcsolati hálóinkat, elvette a megszokott életünket, a fogódzóinkat, a kis rituáléinkat és szelepeinket, ahol kiengedhettük a gőzt. Sokaknak az egzisztenciáját és a jövőképét is. Félelemben tartott minket, elbizonytalanított, átmosta az agyunkat, megkérdőjeleztette velünk a saját valóságunkat, hitünket, tartásunkat.

hirdetés
Teljes függésben éltünk tőle, ha akartuk, ha nem.

Volt, aki behódolt neki, más összezavarodott, rágörcsölt, körömhegynyire töpörödött, megint más melldöngetve ellenállt, visszabeszélt, hisztizett és hőzöngött, hangoskodva kifigurázta, vicsorogva, vagy a "beavatottak" leereszkedő gúnyával kinevette. Mindenki mondott és gondolt mindent, és annak az ellenkezőjét is. De az ellen, hogy ez a pár nanométernyi mikroorganizmus eluralta az életünket, senki nem tehetett semmit. 




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk