/szempont/skizofrenia-manias-depresszio-szemelyisegzavar-tanacsok/
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Biztos voltam benne, hogy a tanáraim és az osztálytársaim a halálomat kívánják”

Klári 27 éves, gyerekkora óta él skizofréniával és más mentális betegségekkel, pszichiátrián is többször kezelték. Arról mesélt, mit tanácsol a hozzá hasonló helyzetben lévőknek és környezetüknek.
hirdetés

„Érzelmi hullámvasútjaim, öngyilkos gondolataim már általános iskolásként is voltak. Alvászavar, pánikrohamok is gyötörtek, de se a tanáraim, se a szüleim nem igazán tudtak mit kezdeni vele.”

Így kezdi történetét Klári, aki azzal a céllal keresett meg bennünket, hogy saját példájából kiindulva nyíltan beszéljen róla, mivel jár a skizofrénia és különféle mentális zavarok, hogyan tud segíteni a betegeknek a környezetük, illetve milyen reakciókat kellene mindenképp elkerülni.

„Szeretnék tanácsokat adni azoknak, akik még az út elején tartanak a diagnózissal és a hallucinációkkal, téveszmékkel, rémálmokkal” – tette hozzá.

Hivatalos diagnózist sokáig ő sem kapott, egyedül az alvászavara miatt járt egy alváslaboratóriumban, de innen se küldték tovább, holott utólag már úgy látja, nyilvánvalóak voltak a tünetei.

„Rivotrilt írtak fel nekem, amit csak felnőttek szedhetnek. Anyám erre azt mondta, hogy ő ezt nem adja be nekem. Ebből a szempontból felelős volt, ennél tovább viszont ő se ment, hiába látszott egyértelműen, hogy komolyabb problémáim is vannak.”

hirdetés

Elmondása szerint az iskolapszichológust is többször felkereste, de ő se jutott el addig, hogy felismerje, komolyabb segítségre szorul.

„Iszonyú hangulat-ingadozásaim voltak, előfordult, hogy napokig fel se tudtam kelni az ágyból, utána viszont jött egy mániás időszak, amikor folyamatosan pörögtem”

– mondja arról, hogy telt az utolsó pár éve a középiskolában.

Érettségi után egy évet kihagyott, majd Kaposvárra került egyetemre. Ekkoriban kezdődtek a fenti tünetek mellett az erős hallucinációi és téveszméi is.

„Biztos voltam benne, hogy a tanáraim és az osztálytársaim a halálomat kívánják. A végén már annyira rettegtem, hogy be se tudtam járni.”

Egyre nehezebben tudta megkülönböztetni az álmait a valóságtól, az is többször előfordult, hogy olyan ismerőseit látta maga mellett a buszon, akik valójában ott se voltak.

„Elkezdtem hangosan beszélni hozzájuk, hiába mondta nekem a többi utas – már ha egyáltalán meg mertek szólítani –, hogy nincs ott senki. A magukban beszélő embereket sokan kiröhögik, pedig nekik valójában segítségre lenne szükségük, nem gúnyolódásra, hiszen mindannyian betegek.”

Klárit saját ismerősei nagy része sem vette komolyan, azt hitték, hogy csak viccel.

„Egy ilyen betegség miatt stigma kerül az emberre, amit nagyon nehéz lemosni. Rengeteg gyerekkori barátom szakította meg velem a kapcsolatot” – idézi fel.

Két hónap a pszichiátrián

Kórházba 2015. szeptember 2-án került. Ekkor már komoly mélyponton volt, de senkitől nem kapott segítséget. Alig pár héttel korábban egy ismerős pszichológus még le is beszélte arról, hogy kezeltesse magát, mondván, nem olyan súlyos az állapota.

Bár otthon lakott, szüleivel alig érintkezett: éjjel fent volt, nappal aludt. A barátai nagy részével is teljesen megszakította a kapcsolatot.

A konkrét pillanatra így emlékszik:

„Egy buszon ültem épp, és megint mindenféle téveszméim voltak. Hirtelen annyira rosszul lettem, hogy le kellett szállnom, majd felhívtam a bátyámat, hogy nem bírom tovább, kórházba akarok menni.”

A bátyja azonnal odament és mentőt hívott hozzá, így került be a János kórház pszichiátriájára. Összesen két hónapot töltött ott, ebből az első másfél-két hetet a zárt osztályon.

Több mint egy hónapig nem mehetett ki az épületből se. Rengeteg gyógyszert kapott, nyugtatót és hangulatstabilizátort, aminek következtében a napok jó részét átaludta.

Itt végre felállították a diagnózisát is: akut pszichotikus zavar, majd skizofrénia és skizoaffektív zavar lettek a hivatalos betegségei.

„Hajléktalan és egykori elítélt is volt a szobatársaim között, rengeteg nagyon durva sztorit kellett végighallgatnom. Amikor valaki épp mániás szakaszban van, folyamatosan dumál és egyáltalán nem érdekli, hogy te meg le vagy szedálva és pihenni szeretnél”

– meséli az ott töltött időszakról.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk