/szempont/rezidens-allami-egeszsegugy-kilepett-szolgalati-jogviszony/
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Az itthoni állami rendszerbe már nem mennék vissza” – egy rezidens, aki kilépett az állami egészségügyből

Márciusban többek között egy fiatal rezidens is beszélt lapunknak arról, miért nem írta alá a szolgálati jogviszonyról szóló szerződését. Most ismét megkerestük, hogy elmesélje, mi történt vele azóta.

Link másolása

hirdetés

Március elsejével több egészségügyi dolgozó is távozott a munkahelyéről, ugyanis nem írták alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésüket. Lapunknak korábban többen is elmondták, miért döntöttek így. Volt, aki évtizedeket húzott le az egészségügyben, mielőtt az új szerződés miatt búcsút mondott a hivatásának. De márciusban a Szeretlek Magyarországnak egy fiatal rezidens is mesélt arról, hogy ő sem írta alá az új szerződést.

Most ismét megkerestük őt, hogy elmesélje, mi történt vele az elmúlt időszakban, hol tudott elhelyezkedni, megbánta-e a döntését, és milyen tervei vannak a jövőre nézve.

“2021. március 1. óta nem vagyok állami dolgozó. Nem vagyok rezidens. Nem vagyok inas. Nem látom, mi lesz a beteggel, nem találkozom vele újra. Többnyire beteget se látok. Jó munkahelyeim vannak. Anyagi szempontból is jobban jártam. A normális munkaidő is sokat segít, bár így is jóval többet dolgozom összességében, mint az egészséges, de mivel ez az én döntésem, így kevésbé frusztrál”

- foglalja össze röviden az egykori rezidens.

Március végéig csak másodállásokban dolgozott, háziorvosi ügyeleteket vállalt. Áprilistól viszont már teljes állásban dolgozik egy gyógyszeralapanyag-gyárban.

hirdetés
“Jó helyem van, normális munkaidő, protokollok, minőségbiztosítás, ünnepnapok és hétvégék, az állami rendszerben soha nem ismert fogalmak”

- meséli az egykori rezidens, aki a főállása mellett a háziorvosi ügyeleteket is megtartotta másodállásként, mert - mint mondja - megpróbált valamennyire az egészségügyben maradni. Ugyanakkor ez mégsem ugyanaz, mint a kórházban.

“A háziorvosi ügyeletek jók, de nem ugyanaz, mint amikor a reggeli viziten látom, hogy javul a beteg állapota. Nincs szakorvos, akit mindenféle kérdéssel kereshetek. Kérhetek segítséget a szakmai vezetőtől, persze, de nem azért van, hogy oktasson. A klinikai tudást megtartani külön kihívás, jelenleg is különféle terveket szövök a saját szabadidőm ellen, hogy később ne kelljen teljesen elölről kezdenem”

-fogalmaz.

Azt mondja, szeretne egyszer szakvizsgát, de tudja, hogy itthon esélytelen, ezért egyelőre a szakmai tudását próbálja szinten tartani, és szeretne majd nyelvet is tanulni.

“Az itthoni állami rendszerbe már nem mennék vissza, mert már nem bízom benne. Ahhoz, hogy visszamenjek, hatalmas változások kellenének”

- fogalmaz.

Az egykori rezidens ugyanakkor úgy látja, mostanra inkább csak romlott a helyzet.

“Folyamatosan tartom a kapcsolatot az állami rendszerben maradt barátokkal, így tudom, hogy romlott a helyzet: ugyanaz a munka, kevesebb dolgozó, a rádióban pedig a napi 300 halott mellett is az ment, hogy minden rendben...közben a szűrések és szakrendelések leálltak. Ebből következtethetünk arra, hogy mi a valódi helyzet. Lélegeztetés a raktárban? Műtőben?”

- mondja.

De mesélt arról is, hogy a február végén aláíró rezidenstársait is mind kirendelték Covid-osztályra.

“Pénteken aláírtak, vasárnap már kapták a leveleket. Több embernek ez már a harmadik kirendelése volt. Akkor nagyon örültem a döntésemnek. Nem akartam látni a haldoklókat. Aztán láttam őket az otthonukban, ügyeletben”

-fogalmaz.

Azt mondja, néha még visszagondol a kórházban töltött időkre is, és arra, hogy most hol tartana a szakképzésben.

“Néha félálomban visszaemlékszek azokra a szerencsétlen hamuszürke arcú emberekre, akiknél ott voltam a lakásukban vagy a kórtermükben, akiket menteni akartam. Néha elnosztalgiázok, számolgatom, hogy hol tartanék a képzésben, ha maradtam volna. Ilyenkor felhívom a barátnőmet, aki aláírni kényszerült és mindig mesél valami elképesztőt, hogy most épp mit műveltek vele a képzése részeként. Másodállások engedélyeztetése, gyakorlati helyek változtatása, munkaidőn túli kötelező programok, bürokrácia, stb.

Majd felhívom a másik barátnőmet, aki külföldön tanul és ámuldozva mesél az ottani vidéki kórház összehasoníthatatlanul jó állapotairól” - jegyzi meg.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk