„Ha retorzió jön, akár felmondás is, most már mindegy” – megszólal a polgári engedetlenséget szervező tanár
Polgári engedetlenségi akciót szervezett hétfőn Tóth Viktor, a kőbányai Szent László Gimnázium tanára. Társaival a nap folyamán nem vették fel a munkát, így tiltakozva a kormány által múlt pénteken meghozott rendelet ellen, mellyel a járványügyi vészhelyzetre hivatkozva tovább szűkítették a pedagógusok sztrájkjogát. Előírták például, hogy az órák felét sztrájk idején is kötelesek megtartani, a gyerekekre akkor is vigyázni kell, méghozzá külön osztályokban és csoportokban.
– Csak ennyit kérdezek az elején: miért?
– A pénteki kormányrendeletre szerettünk volna reagálni, eredetileg azonnal. Hogy miért? Mert ezzel a rendelettel egyrészt állampolgári, másrészt munkavállalói jogaimat sértik. Állampolgárként élhetek a polgári engedetlenség eszközével, ha tiltakozni akarok egy törvény vagy rendelet ellen. Úgy gondoltuk, hogy ez az intézkedés olyan súlyos arculcsapása a jogainknak, hogy ehhez kell nyúlni.
Lehet, hogy nem a legszebb kifejezéssel élve, de ki lett herélve a sztrájktörvény. Pedig a sztrájk a legerősebb eszköze a munkavállalóknak, elvileg. Az elmúlt években az oktatással kapcsolatban volt demonstráció, volt nyílt levél, aláírásgyűjtés is volt, sokféle, ezer, millió. Nem értünk el sokat vele. Ezzel az akcióval szerettünk volna egyrészt a közvéleménynek is üzenni, hogy ez nagyon súlyos jogfosztás, másrészt a kormánynak, hogy ha más eszköz nincs, akkor a pedagógus erre is képes. Nem utolsósorban magunknak is, hogy kiállunk magunkért, a saját állampolgári és mukavállalói jogainkért. És ugyanannyira a diákjainknak, a jövő generációjának is meg akartuk mutatni, hogy ha ilyen fordul elő, akkor igenis, muszáj kiállni, nemcsak magunkért, hanem a magyar diákokért, a magyar oktatásért és annak jövőjéért is.
– Hányan vettek részt az akcióban?
– Tizenketten. Nem lehet csodálni, hiszen egy szürke zónába léptünk. Nem vagyok jogász, nem tudom megállapítani, hogy a polgári engedetlenség önmagában mennyire törvénysértő. Tudom, hogy nem teljesen törvényes, ezzel tisztában is vagyok, és nem is vagyok rá büszke, hogy ilyen eszközökhöz kellett fordulnunk. Ezzel sokat kockáztatunk. Leginkább azok álltak bele, akiknek már semmi vesztenivalójuk nincs, sem anyagilag, sem egzisztenciálisan.
Ezért sem érzem kevésnek azt, hogy tizenketten vettünk részt az akcióban. Másrészt, ez egy jelzés. Nem kellett, hogy egy teljes tantestület beleálljon, ez egy maroknyi ember üzenete, hogy a kormány, a hatalom visszaél a helyzetével, jogosítványaival, és olyan eszközhöz nyúl, amihez talán joga éppen van, de a szakszervezetek ezt is vitatják. Tehát nem az számít, hányan voltunk, hanem az, hogy az üzenetünk hallható legyen. Továbbá abban is bízunk, hogy mellénk vagy mögénk állnak. Mi egy napra terveztük ezt a dolgot, de már vannak olyan értesüléseim, hogy ennek lesz folytatása a következő napokban.
– A Szent Lászlóban vagy máshol?
– Más intézményekben. Konkrétumot is tudok mondani, kedden a Kölcsey Gimnáziumban fog néhány kolléga polgári engedetlenséggel élni, ugyanazon okok miatt, mint mi.
– Az akciót a PDSZ ezt közvetítette a Facebookon. Ezek szerint van a PDSZ-nek valami álláspontja erről?
– Válasszuk ketté. Nem a polgári engedetlenséget közvetítette a PDSZ, hanem azt az üzenetet, hogy a sztrájk az alapjog. Reggel kifeszítettünk egy molinót, meg kiírtuk krétával is a járdára az iskola elé, ezt közvetítette a PDSZ. Nekik fogalmuk sem volt, hogy amikor bemegyünk az épületbe, akkor mit tervezünk.
Nem is nézte senki, hogy itt valaki szakszervezeti tag, vagy nem szakszervezeti tag. Ez egyéneknek, különálló tanároknak, pedagógusoknak a kezdeményezése itt, a Szent László Gimnáziumban.
– Tehát a PDSZ-szel nem is egyeztettek ezzel kapcsolatban?
– Nem.
– És volt valami visszajelzés a szakszervezettől az akció után?
– Nem. Nem kaptam semmilyen visszajelzést.
– Vannak szakszervezeti tagok az iskolában?
– Igen. Én vagyok a helyi szakszervezeti csoport vezetője, és vannak tagok is.
– Ön sem tájékoztatta a PDSZ-t ezek szerint, hogy Önök ott erre készülnek?
– Szerintem ezt szombaton megemlítettem, de egyértelműen azt mondták, hogy nekik ehhez semmi közük.
– Nem az történik, hogy a pedagógusok megelégelték a szakszervezetek tehetetlenségét?
– Nem. Ez egy állampolgári akció volt, és mint állampolgárok, ezt tehettük meg. Ha nincs egy szakszervezeti központi lépés vagy esemény, akkor mi, állampolgárok ezt tehetjük meg.
– Ön támogatná, ha a szakszervezetek radikálisabb, harcosabb álláspontra helyezkednének? Adott esetben a szakszervezet sem riadna vissza a polgári engedetlenségtől sem?
– Nem. Azt gondolom, hogy egy szakszervezetnek, egy állami szervezetnek kötelessége betartani a törvényt.
– De a szakszervezetek nem állami, hanem civil szervezetek.
– Ez jogos, de azt gondolom, hogy a szakszervezeteknek be kell tartaniuk a törvényt. Két szakszervezet is van. Én elégedett vagyok azzal a folyamattal, ahogy a szakszervezetek most igyekeznek érvényt szerezni a pedagógusok jogainak. Az más kérdés, hogy akár a sztrájktörvény hogy néz ki, illetve, hogy ezekre a törekvésekre a tárgyalópartnerek mennyire nyitottak.
Mi a polgári engedetlenség?
A polgári engedetlenség egy rendelkezés vagy szabályozás tudatos megszegése. Ahhoz, hogy polgári engedetlenségről beszéljünk, ennek erőszakmentes és erkölcsi indíttatású tettnek kell lennie, amit az elkövető a nyilvánosság előtt vállal. A polgári engedetlenség célja a tiltakozás az igazságtalan, méltánytalan, alapjogsértő szabályozás vagy hatósági gyakorlat ellen. Azért nevezzük polgárinak, mert az önállóan gondolkodó állampolgár eszköze, egy végiggondolt, előkészített cselekvés, aminek következményeit vállalja az abban résztvevő azért, hogy felhívja a figyelmet az adott problémára és igyekezzen elérni a változást.
(Forrás: TASZ)
– Mi lesz március tizenhatodikán?
– Erre én nem tudok válaszolni. Azt gondolom, hogy meg kell teremteni a feltételeket egy jogszerű sztrájkra. Ez lenne a legjobb, a legtisztább. Ha ezt el lehet érni, akkor egy elég nagyszabású sztrájkra lehet számítani. Ha nem lesznek meg a feltételek, akkor nem tudom, hogy mi fog történni, és hogy fog lezajlani a március tizenhatodika.
– A kormány éppen most hozott egy rendeletet, amiben tovább szűkíti a lehetőségeiket.
– Így van. De én bízom abban, hogy sikeres lesz a szakszervezetek törekvése, hogy jogi úton változtassák meg a fennálló helyzetet. Hogy ne olyan módon kelljen sztrájkolni, ahogy ebben a rendeletben leírták.
– Milyen a hangulat az önök iskolájában?
– Nem árulok zsákbamacskát, elégedetlenség van, sok szempontból.
– Mi a legfontosabb megoldandó probléma ön szerint?
– Az anyagi megbecsülés. Nincs utánpótlás. A kezdő pedagógus 150 ezer forintjáért nem fog idejönni, még egy végtelenül elhivatott pályakezdő sem.
Egy diplomás embernek nem lehet ilyen alacsony a bére, bármennyire is szereti a hivatását.
– Önöknél minden státusz be van töltve?
– Azt hiszem igen. De a mi helyzetünk nem átlagos. Gyakorló iskola vagyunk, ide járnak az egyetemisták gyakorló tanítást végezni. De voltak időszakok, amikor év közben informatika tanár, testnevelő tanár vagy angol szakos kolléga ment el. Ilyenkor előfordult, hogy hosszú ideig túlórákat kellett vállalni, míg megtaláltuk a megfelelő kollégát. Azt gondolom viszont, hogy az ország más területein elég nagy gond a tanár utánpótlás, hiszen tudjuk, hogy tanárhiány van, csak rá kell nézni az álláshirdetésekre. Sok iskola keres tanárt. Sokszor már bármilyen szakost is.
– A diákoktól, szülőktől kaptak visszajelzést?
– Még nem. Mivel ma nem vettem fel a munkát, én nem találkoztam diákokkal. Viszont
Eddig más még nem jött.