hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Ő lenne a nagybetűs Jó Nő?

„Nőnek lenni jó. Jó nőnek meg pláne” - mondta Christina Aguilera, a cikk viszont nem róla fog szólni. Hanem a legjobb nőről, akit ismerek. És – mikor valljam be, ha nem nőnapon – mocskosul irigylem is. Bár ezen ő lepődne meg a legjobban.
Hargitay Judit írása, képek: Pixabay - szmo.hu
2018. március 08.

hirdetés

Amikor egyszer eltörte a lábujját, mert a legtrendibb magasított talpú parafa-papucsában lezúgott a ház előtti három (!) lépcsőn, aztán a könnyeivel küszködve csak azért is belakkozta ezüstre a szilvakék, bucira dagadt lábujj-körmét meg a többit, hogy az „orvos ne lássa ilyen lepukkantan”, akkor már tudtam, milyen egy igazi nő.

Bocsánat, NŐ.

Persze megszoktam, hogy vele nem lehet versenyre kelni, maximum az árnyékában élni. Nem lehet a barátnőjének lenni, csak az udvarhölgyének.

„Engem mindig utáltak a nők, mondjuk, én is őket”

– mondogatta gyakran, cinkosan rám kacsintva azzal az Audrey Hepburn-ös mosolyával (mindenki hozzá hasonlította), és aztán rögtön hozzá is tette, hogy egy nőnek én is csak akkor higgyek, „ha ló legel a sírján”.

hirdetés
jono2

Ettől függetlenül voltak barátnői, iszonyú segítőkésznek ismerték, de az igazi terepe azért az erősebbik nem volt. Az első férje a gimnázium előtt sétált el éppen, amikor meglátta őt tizennyolc évesen kilibbenni a kapun, és utána egy hónapig minden áldott nap ott strázsált a gimi sarkánál, csak hogy egy pillantást vethessen rá, míg végre meg merte szólítani.

A második férje épp egy csajjal randizott egy kávézóban, amikor az üvegen keresztül megpillantotta őt, és – minek szépíteni – csapot-papot-randit otthagyva kirohant utána, és elkérte a telefonszámát.

Amikor a kislányát tolta végig babakocsiban a főutcán, a város legnagyobb ügyvédi irodája csak az épület szilárd alapozásának köszönhette, hogy nem dőlt el, ugyanis az összes ügyvéd – bojtártól a nagy öregekig – az utcára néző ablakokban lógott. „Tudod – mondta nekem egyszer az egyik hódolója – még csak nem is az, hogy világszép. Mert az.

De valahogy olyan őzikésen szép, olyan bújósan, hogy kedved lenne azonnal megvédeni őt ettől a csúnya világtól. Nagy fegyver, ha egy nő ennyire fel tudja kelteni a pasikban a védelmező ösztönt”.

Hát igen, lefegyverző volt, és tudott is pusztítani rendesen, de legyünk őszinték: megsebződött ő is jó párszor keményen. Azt hiszem, mindennél tanulságosabb és meghatóbb volt látni, ahogy a frissen dauerolt hajával, egy ABBA-videoklipet is megszégyenítő hófehér overallban, némán könnyezett bele egy tálca pazarul elkészített tojásos szendvicsbe (gyönyörű, kreatív szendvicseket csinált, rajztanár volt, művészlélek), mikor egy végigveszekedett este után rájött, hogy végleg menthetetlenné vált az első házassága.

Vagy amikor elmélyülten, szép ívű száját beharapva órákon át dolgozott színes pasztellkrétával egy rajzon, hogy imponáljon a szerelmének, tulajdonképpeni harmadik férjének (végül nem házasodtak össze), aki festőművész volt. Az ujjait összemaszatolta a kréta, bement a körme alá, amit aztán a csap alatt akkurátusan lesuvickolt, körbereszelt, sötétpirosra lakozott, és felhúzott rá egy antikolt ezüstgyűrűt, hogy újra, megint, mindig és örökké tökéletes legyen a megjelenése.

Istenem, hányszor láttam őt ragyogni, füstösre festett aranybarna szemét hódítón megvillantani, csokor rózsákat megbocsájtó mosollyal átvenni és vázába rendezgetni. Aztán láttam őt összetörni, csonttá soványodni, a csalódások elől a rajzaiba és a festményeibe menekülni, a turkálóban valahogy mindig a legdögösebb ruhadarabot előhalászni,

aztán büszkén feszíteni benne, a frissen melírozott haját szakértő mozdulatokkal tupírozni a tükör előtt, mert „a fodrász úgyse tudja, mi áll jól nekem”, a Dunában önfeledten fürdeni (persze ott is falkában követték a strandoló férfiak), vagy épp hagymát pucolni a pörkölthöz egy átlagos vasárnap délelőtt, ámulva azon a nyilvánvaló tényen, hogy még így is szebb, mint a magazincímlapok.jono1

Soha nem tudtam felvenni vele a versenyt. Esélyem sem volt. Mondjuk adott jó tanácsokat, például, hogy el ne kezdjek kozmetikushoz járni, mert onnantól nem tudom abbahagyni – ő maga sima Nivea-krémmel élte le az életét –, vagy hogy legyek szerelmes, persze, de az életem álmát – ami neki a festés volt, nekem az írás – egy férfi kedvéért se adjam fel.

„Ne legyél olyan hülye, mint én” – sulykolta belém többször is. De bármit mondott, akármit tanácsolt, akárhányszor megdicsért, nekem a mai napig az esik a legjobban, amikor egy jól sikerült napomon, kipihenten és tűrhető sminkben beállítok hozzá, és azt mondja:

„Milyen szép vagy!”

Mert tőle, a Nagybetűs Jó Nőtől, nekem ez a legnagyobb elismerés. Még akkor is, ha tudom, hogy menthetetlenül elfogult velem.

Végül is – ő az anyám.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk