SZEMPONT
A Rovatból

Nem dominóhatás volt, inkább futótűz – N. Rózsa Erzsébet a tíz éves arab tavaszról

10 éve a világ az arab térség országaiban történő eseményeket figyelte lélegzetvisszafojtva. Az akkor és az azóta történt eseményekről beszélgettünk a Közel-Kelet-szakértővel.

Link másolása

Éppen 10 esztendeje, 2011 első heteiben a világ nagy része az arab térségen tartotta a szemét. Valójában már az előző év végén, 2010 decemberében kirobbant egy tüntetés Tunéziában, ami aztán futótűzként találkozott a térség és a Közel-Kelet problémáival megtöltött puskaporos hordókkal, és addig nem látott tüntetéssorozat kezdődött az arab világ számos országában.

Tunéziában, Líbiában, Egyiptomban, Szíriában, Jemenben és Bahreinben csapott a legmagasabb szintre az elégedetlenség, de Algériában, Jordániában, Ománban, Szaúd-Arábiában, Marokkóban, Irakban, Mauritániában, Szudánban, Dzsibutiban, sőt a nem arab Irán egy részében is voltak halálos áldozattal járó kisebb-nagyobb tüntetések. A világ egy része akkor ismerkedett meg a térséggel, az ott élők gondjaival, az uralkodó rendszerek igazi arcával.

10 évvel a fő események után N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet-szakértővel, a térség kiváló ismerőjével, a 2015-ben megjelent Az arab tavasz című könyv szerzőjével beszélgettünk. A forradalmak sikeressége és kudarca, az azóta jól láthatóan eltérő fejlődési ívek, a térség jelenlegi problémái adták a fő csapásirányt, de szóba került az Európai Unió és azon belül hazánk szerepe is az arab tavasz eseményeiben.

- A tunéziai Mohamed Bouazizi volt tulajdonképpen egy gyújtó szikrája az arab tavaszt elindító eseményeknek. De mennyire volt váratlan ez az eseménysorozat?

- Sokszor felmerül a kérdés, hogy miért nem tudta senki előre megjósolni az eseményeket. De a helyzet az, hogy adatok évek óta rendelkezésre álltak. Az ENSZ egyik szervezetének felméréssorozata, az Arab Human Development Reports már korábban írt róla, hogy az arab társadalmakban hosszú ideje problémát jelent a fiatalok arányának ugrásszerű megnövekedése, ezen fiatalok munkanélkülisége (azon belül is a diplomás munkanélküliség), a gazdasági mutatók romlása vagy épp az eladósodottság. Alapvetően tehát komoly társadalmi-szociális feszültségek voltak.

Arra a kérdésre, hogy Bouazizi miért épp akkor gyújtotta fel magát, egy barátom annak idején azt mondta: mert tél volt. Tunéziában mit jelent ez? Azt, hogy nincsenek turisták.

Az ország összbevételének nagyon jelentős hányada szezonális jövedelemből származik. 2009-ben és 2010-ben 20% volt, 2011-ben 20%-ról visszaesett 15%-ra. Vannak olyan emberek, akik télen, a turizmus megcsappanásával az utcára kerültek.

Az én hasonlatomban kicsit olyan ez, mint mikor felrakom a levest fedővel főni. Tudom, hogy lesz egy pillanat, amikor kifut, de nem tudom megmondani, melyik pillanat lesz ez. A súlyos gondok abból is látszódtak, hogy a Közel-Kelet szinte bármelyik országában lehetett látni, hogy délután és koraeste a kávézók előtt lógnak a fiatalok az utcán, mert nem volt munkájuk. Azt is tudhattuk, hogy elég komoly indentitásválság jelentkezett a térségben. Pont az arab tavasz hívta fel a figyelmet arra, hogy egyfajta, a területi államhoz köthető identitás erősödött meg. A tüntetéseken nem a pánarab jelszavak jelentek meg, hanem tunéziaiként, egyiptomiként vagy jemeniként azonosították magukat. Ezeket az államhatárokat durván száz éve húzták meg, és vagdosták szét az arab népességet. Az, hogy honnan kapom a táppénzt, hova hívják be a fiam katonának vagy honnan fogok nyugdíjat kapni, erősítették ezekhez a területi államokhoz fűződő identitást.

- Az minek volt köszönhető, hogy a tunéziai eset nem maradt elszigetelt, hanem futótűzként terjedt szét a tüntetéssorozat az arab világ egy részén?

Találó szó a futótűz. A „dominót” el szoktam utasítani, mert azt jelentené, hogy egyik miatt dőlt a másik, pedig nem ez történt. Az ok, hogy nagyjából ugyanazokat a problémákat el lehetett mondani mindegyik helyen. Például az átlagéletkor nagyon kitolódott, ma egy arab országban nagyjából annyi, mint Magyarországon, bőven hetven év felett. Ez előtt ötven évvel nem volt sokkal több, mint a fele.

Egy ma hatvan éves beült egy hivatalba negyven éve, és azóta is ott van, az azóta felnőtt fiatalok pedig nem tudják átvenni a helyét.

Óriási a túlfoglalkoztatás is, a Világbank szerint Egyiptomban 8 millió állami alkalmazott van. A Világbank hitelének egyik feltétele az is lett volna, hogy 1-2 milliótól megválik az állam, ugyanakkor persze ez is óriási szociális válságot okozott volna.

A 80-as években tetőzött a fiatalok aránya, 45 százalék körül általánosságban. Ők azóta be akartak állni a munkaerőpiacra, családot akartak alapítani. Mára ez az arányszám alacsonyabb, 30 százalékon van. De még mindig hatalmas tömegek áramlanak a munkaerőpiac felé, akiknek nincsenek lehetőségeik. Mindeközben az autoriter állami rendszernek gondoskodnia kell az oktatásról, a lakhatásról, a munkáról.

A következő lépésként, ahogy haladtunk előre az időben, láthattuk, hogy bizonyos kormányok kemény ellenintézkedéseket tettek. Úgy tűnt, hogy a monarchiák (amiből nyolc van a térségben) ellenállnak ennek a tiltakozásnak. Bahreinben volt ugyan egy felkelés, de Bahrein összlakossága 1,9 millió, annak fele külföldi vendégmunkás. Bahrein kivételével azonban mindegyik „arab tavaszos” ország köztársaság. Biztos, hogy ennek köze van a társadalmi berendezkedéshez és az uralkodó család legitimációjához.

A második hullám – ahogy a 2019-es eseményeket szokták nevezni – megint olyan országokban történt, mint Algéria, Libanon, Irak és Szudán – egyik sem monarchia. Még nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy ez miért van így, de tény.

- Azok közül az országok közül, ahol 2011-ben a legsúlyosabb események történtek, lehet azt mondani, hogy volt, ahol az arab tavasznak pozitív hatása volt, ahol sikeres végkimenetele volt a felkelésnek?

Bár 10 év eltelt, én azt gondolom, hogy nagyon korai lenne megítélni a helyzetet.

Magát az arab tavasz kifejezést az európai kultúrkörben találták ki, eredete az 1848-as „népek tavaszára” vezethető vissza. És a népek tavasza mikor győzött? Tulajdonképpen sehol sem győzött, sőt nálunk, Magyarországon egy háborúba torkollott. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kérdésre a válasz, hogy majd száz év múlva fog kitörni a demokrácia az arab térségben. De abból, hogy most mit látunk, és mi történik, nem tudjuk kitalálni, hogy mi lesz a későbbiekben.

Egészen más fejlődési utat bejáró térségekről és társadalmakról van szó. Bahreinben – erősen idézőjelbe téve – „rendet tettek”. Líbiában, Szíriában és Jemenben polgárháborúba torkolltak az események, így marad Egyiptom és Tunézia. Nagy kérdés, hogy Egyiptomot negatív példának írjuk-e le, a kérdés az, hogy milyen szempontból vizsgáljuk. Líbia Kaddáfi bukása után nagyon intő példa volt – annak idején ő maga fenyegetőzött azzal, hogy ha vele bármi történik, akkor „kinyílnak a pokol kapui”.

Az Európai Uniónak el kellett dönteni, hogy mi a fontosabb neki: ha a szomszédjában stabilitás van, vagy ha demokrácia? Nyilván a legjobb az lett volna, ha mindkettő, de mára jól látni, hogy a kettő közül a stabilitás a lényegesebb.

Miközben persze nyilvánvalóan nem adjuk – és nem is adhatjuk – fel az értékeinket. Ha így nézzük, Egyiptom egy stabil állam. Meg tudja akadályozni például a migráció keresztüláramlását.

Tulajdonképpen az ön kérdésére általában a nemzetközi sajtó Tunéziát szokta „mintagyerekként” emlegetni. De egy kollégám, aki Tunéziában dolgozik, épp nemrég mondta, hogy az ottaniak mára gyakorlatilag minden segítséget és finanszírozást az Európai Uniótól várnának. Fogalmazzunk tehát úgy röviden, hogy Tunézia látszik a legelőrébb lenni azon az úton, amit mi európai mércével szeretünk látni, jelenleg pedig stabilitás is van az országban, bár éppen most nagy tüntetések törtek ki, ahol 240 fiatalt letartóztattak.

Itt a választások során a különböző induló pártok meg tudtak egyezni az együttműködésről. Ezekben az időkben az egyik legnagyobb játékosnak a Muszlim Testvériség számított. Tunéziában az Ennahda (ott így hívják őket) vezetője hazatért, a parlamenti választásokon is jól szerepeltek, sőt – bár tudtak volna egyedül kormányt alakítani – meghívták a világi pártokat is a koalíciós kormányukba. 2016-ban a következő választásokon az Ennahda már kisebbségbe szorult. Itt az volt a kérdés – és véleményem szerint itt dőlt el, hogy Tunézia megmarad-e pozitív példának –, hogy az Ennahda hajlandó lesz-e ellenzékiségben politizálni. Hajlandóak is lettek volna (ezzel elvetve a radikalizálódás lehetőségét), de ekkor őket hívták be koalíciós kormányba. Tunéziában tehát a különböző világnézetű politikai pártok képesek voltak valamiféle kompromisszumra.

- Áttérve a másik végletre: Szíriában, Jemenben vagy Líbiában miért így alakultak a dolgok? Hogyan jutottak el ezek az országok az arab tavasztól a véres polgárháborúkig?

Szíriában az Aszad-kormány lényegében restabilizálta magát. Az ország esetében orosz, török és iráni jelenlétről szoktunk beszélni, de tegyük hozzá, hogy az USA és Nyugat-Európa nem sietett a helyszínre.

Tunéziában három nappal az elnök bukása előtt a franciák még csapatokat, katonákat ajánlgattak Ben Alinak a rend helyreállítására.

Ha őszinték akarunk lenni, nagyon nehezen tudjuk megmondani, hogy meddig támogassunk egy vezetőt a rend fenntartásában a felforgatókkal szemben. És mikor jön el az a pillanat, amikor egyértelműen a demokrácia mellé kell állni.

Mikor Ben Ali viszonylag hirtelen megbukott, a franciák elég rosszul érezhették magukat. Egyiptomban Obama elnök került nagyon nehéz helyzetbe. Az ő legfőbb szövetségese Mubárak egyiptomi elnök volt, és már sokan, sok helyről mondták neki, hogy ami Egyiptomban zajlik, az egy demokratikus felkelés, Mubárak pedig egyre vállalhatatlanabb. Amikor kiállt mögüle, akkor viszont a szövetségesei – például a térségben erős szaúdiak – mondták azt, hogy nem szép így cserben hagyni egy szövetségest.

Líbiában a franciák – ez az én véleményem – talán egy kicsit kompenzálni is akartak Tunéziáért. Az ENSZ hozott egy határozatot Líbiáról, ami szerint „a lakosság védelmében” avatkoztak be fölülről. Én azt szoktam mondani – ha szabad egy kis képzavarral élni –, hogy a francia gépek már ott álltak a líbiai légtér sarkában, és amint megjött a Biztonsági Tanács határozata, elkezdték a NATO-műveletet, amit egyébként az Arab Liga is támogatott. Enélkül szinte biztos, hogy Kaddáfi nem bukott volna meg. Ez azért érdekes a kérdés szempontjából, mert Líbia egy évig pozitív példának számított. 2012-ben választások voltak, amik különösebb gond nélkül lezajlottak, és az ország csak ezután ment el nagyon rossz irányba.

- Az imént szót ejtett a franciáktól, és én is át akartam evezni hazaibb vizekre. Mennyire húzható egyenes összefüggés az arab tavasz eseményei, és az általunk is megtapasztalt később migrációs helyzet közé?

Az ok-okozati összefüggés eléggé sokrétű. 2015 Magyarország és Európa ezen része számára azért volt érdekes, mert addig a fő migrációs útvonal egyáltalán nem itt húzódott. Sokkal inkább a Marokkó-Spanyolország-Franciaország vonalon, vagy a középső útvonalon, Líbia és Olaszország felé. Amíg Líbia egy erős államhatalom volt (és Kaddáfi alatt nagyon is az volt), addig ott nem, vagy csak korlátozottan lehetett átjutni – erről is szólt a korábban emlegetett „pokol kapui” kifejezés. Marokkót pedig innen „nem látjuk”, túl messze van tőlünk ahhoz, hogy a látókörünkbe kerüljön. A zavaros történetek – mint amilyen nagyrészt az arab tavasz is volt – két dolgot eredményeznek. Egyrészt maguk az államok migrációs szempontból kibocsátó országok lettek. Másrészt egy rövid idő elteltével ezek az országok nemcsak kibocsátókká váltak, hanem a zavarosban jól halászva keresztül mennek rajtuk más országokból indulók. Különösen akkor, ha – mint Líbia – évezredes közlekedési útvonalon fekszenek Belső-Afrikából a tenger felé.

Szíria hasonló történet. Ahol lőnek, onnan menekülnek az emberek, ez egyértelmű. De az is jól látszik, hogy Szíriából sokan a környező országokba, például Törökországba mentek, és számosan ott is maradtak. Pár éve láttam egy statisztikában, hogy az akkor Törökországban alapított kisvállalkozások egyharmadának volt szíriai háttere. Ez egyértelműen mutatja, hogy azok az emberek rövid távon nem terveznek visszatérni a hazájukba.

Mivel a szírek is többnyire száraz lábbal, Törökországon és a Balkánon át próbálták elérni Európát, ezért sokan olyanok is csapódtak hozzájuk, akik keletebbről érkeztek, különösen akkor, amikor Angela Merkel azt a kijelentést tette, hogy Szíriából mindenkit befogadnak.

Magam is hallottam a Nyugati Pályaudvar lépcsőjén olyan fiatalokat, akikről – egykori iráni szakos lévén – tudtam, hogy perzsául beszélnek, tehát egyáltalán nem szírek, hanem nagy valószínűséggel afganisztániak voltak.

A Máltai tanulmányok folyóirat online is elérhető tavalyi utolsó számában már megírtam a közel-keleti migrációról, hogy a térség egyszerre kibocsátó, tranzit, de befogadó is.

- Maga az Európai Unió mint nem túl messze lévő államszövetség hogyan vizsgázott az arab tavasz alatt? Volt dolgunk vele? Illetve mit tettünk az azóta eltelt időben?

Ez egy kétélű kérdés. Egyrészt az Európai Unió értékrendjében a humanitárius segítség eléggé jelen van. Másrészt viszont tagadhatatlan, hogy az Unió is egy olyan nyomásnak lett kitéve, ami korábban nem létezett. És ahhoz képest, hogy a vonatkozó magyar politikát akkor mennyien támadták, mára egyre többen mozdultak el hasonló irányba – csak a retorikában van nagy különbség.

Maga az Unió egységesen – legalábbis a menekültkérdésben – nem talált tökéletes megoldást. Egy Transit and Destination States in the European Union című projekt keretében vizsgáltunk tranzit- és célországokat. Ebben a Magyarországon élő nagyon kis létszámú muszlim közösség egyik vezetője azt mondta, azért jönnek ide, „mert Európa egy jó hely”. De nemcsak arról van szó, amire elsőre gondolunk, hogy Európa milyen sokkal gazdagabb hely, mint ahonnan érkeznek, hanem arról is, hogy Európában nem volt kiterjedt háború több mint hetven éve. Ez a befogadó nyilatkozatokkal együtt adott egy lökést ahhoz, hogy sokan úgy gondolják, megéri elindulni vagy rákapcsolódni a már úton levőkre. Az Unió „vizsgázásáról” nehéz összességében beszélni, de ismert, hogy vannak olyan uniós tagállamok, melyek már évtizedek óta küzdenek a bevándorlással. Pl. a franciák, akik már a 2015-ös válságot megelőző évtizedekben is rendszeresen, évről évre szigorították a bevándorlási szabályaikat, többek közt a „válogatott” bevándorlással.

N. Rózsa Erzsébet, Közel-Kelet szakértő

- Az arab tavasz idején Magyarországnak is jutott egy speciális helyzet: épp akkor töltöttük be először az Unió soros elnöki tisztségét. Volt valamilyen speciális feladatunk ebben a helyzetben? És mennyire tudtunk helyt állni benne?

Az volt az izgalmas akkoriban – és ez nem kevés problémát okozott –, hogy épp a miénket megelőző félév során született meg a Lisszaboni Szerződés, amely kivette a külpolitikát az elnökség kezéből, hiszen akkor alakult meg az Európai Unió kvázi-külügyminisztériuma, a European External Action Service. Innentől kezdve az elnökség maga önálló külpolitikát nem csinálhatott, ebben Martonyi János és az általa vezetett minisztérium nagyon határozott álláspontot képviselt. Martonyi akkor ment el az elnökség képviseletében bárhova külpolitikai ügyekben, ha erre őt felkérte az Action Service akkori vezetője, Catherine Ashton. Volt erre példa, emellett Martonyi és több más, magas rangú külügyi tisztviselő meglátogatott menekülttáborokat, például Egyiptomban és Tunéziában.

Egy igazi nagy sikertörténet volt akkor, amit érdemes felidéznünk. Líbiában, azon belül is Tripoliban az amerikai, a kanadai és az összes uniós követség bezárt, egyedül a Marton Béla vezette magyar nagykövetség maradt nyitva. És ezért minket kértek fel az unió tagállamainak, valamint az unió egészének képviseletére, az állampolgárok segítségére. Ez akkor volt különösen jelentős, amikor meg kellett szervezni az uniós állampolgárok evakuálását.

Olyannyira sikeresen vitte nagykövet úr ezt a feladatot, hogy amikor Magyarország átadta az elnökséget Lengyelországnak, Lady Ashton felkérte a magyarokat, hogy az év második felében is képviseljék az Európai Uniót.

- Összefoglalásképp: bár említette, hogy történelmileg még kevés idő telt el, valamit azért le lehet-e vonni tanulságképp az arab tavasz óta eltelt 10 évből?

Szerintem ami a legjobban látszik, hogy nem egy arab tavasz volt, hanem akár több is. Amikor arról beszélünk, hogy mi az a demokrácia: a legkezdetlegesebb formájában, a tüntetésekkel, a vezetők hatalomból való eltávolításával, valamilyen szintű változások elérésével ott és akkor ez a demokratikus átalakulás egy kicsit megmutatta magát. Igaz, a legtöbb helyen aztán nagyon másfele indultak el a dolgok. Hamar kiderült, hogy itt nem egyféle, és nem egységes fejlődés lesz, ahogy az is, hogy azok a száz éve meghúzott országhatárok, és az azóta külön fejlődő országok milyen sokat jelentenek: megvannak a saját érdekeik és saját fejlődési útjuk. És bár létezik sok hasonló probléma, az azok megoldásához vezető forgatókönyvek nagyon eltérőek. Hatása természetesen mindenütt volt, sok helyen a vezetők is jobban odafigyelnek a nép hangjára, a társadalmi problémák kezelésére – egyedül a végső kifutásban nem lehetünk biztosak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Szemembe nézett a rendőr, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk” - a Magyar Anyák is ott voltak a Fidesz-székháznál
A nőkből álló aktivista csoport az anyák napján tartott demonstrációján megígérte, hogy kiállnak a gyerekekért, ezért csatlakoztak hozzájuk most is. Elmesélték, hogy látták ők a pénteki eseményeket.

Link másolása

A második könnygázas rendőri fellépés után jelképes tiltakozást hirdetett a Várba a Magyar Anyák nevű aktivista csoport, még anyák napján. Fehér ruhában vonultak fel a Karmelita elé, hogy kiálljanak a gyerekek mellett.

A Magyar Anyák pénteken is ott voltak a tüntetésen, majd a Fidesz-székháznál, ahol könnygáz ugyan nem került elő, de a tömeg nekifeszült a rendőröknek, akik több szemtanú szerint is gumibotot használva reagáltak.

László Györgyi azt mondja, először a Hősök terénél voltak, ahol nyugodtabb volt a helyzet.

„Az emberek leültek a zebrára, elállva az autósok elől a forgalmat. Rengeteg rohamsisakos rendőr jött, de ők átmentek a székház túloldalára, mert ott volt feszültebb helyzet. Mi egy rendőrrel beszéltünk, akitől azt kérdeztük, hogy emberileg meddig lehet bírni.

Megvonta a vállát, a szemembe nézett, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk.

Utána hangosan szólt a „Neked is van gyereked”, és őszintén sajnáltam, hogy ez komolyan megtörténik. Ott csak skandáltunk."

Ezután átmentek a másik oldalra, a Lendvay utca-Rippl Rónai utca sarkára. „Ott két helyszínen történtek az események. Kicsit kijjebb, egy békés, főleg idősebb, gondolom szülőkből álló csoport leült a rendőrsorfallal szemben és énekelni kezdtek, aztán megafonban beszéltek a lelkükre. Egy idő után a rendőrök elmentek onnan."

Györgyi szerint a másik, bentebbi helyszínen volt veszélyesebb a szituáció.

„Két srácot hallottam beszélni (ők nagyobbak voltak), hogy megverték őket a rendőrök. Kérdeztem, hogy történt. Azt mondták, hogy természetesen

nem a fejüket ütötték, „csak” gumibottal a combjukat, de oda kaptak rendesen. Állításuk szerint nem csináltak semmit, amiért ez volt a reakció.

Györgyi Pankotai Lilivel is beszélt, aki szerint sokkal durvább volt a helyzet, mint múltkor. Háromszor is úgy érezte, életveszélyben van. „A rendőrök megindultak, a tömeg is hátulról tolta előre az embereket a szűk utcában, és így teljesen összepréselődtek."

Ekkor a diákok már mindenkit arra kérte, húzódjon hátrébb, hogy levegőhöz jussanak az elől állók. Így tett Györgyi is.

„Egy srác jött ki teljesen elázva. Kérdeztük, hogy csak nem könnygázt kapott, azért mosták ki a szemét? De megnyugtatott, hogy nem volt könnygáz, csak annyira szoros volt a tömeg, hogy így leizzadt, és muszáj kimennie a tömegből, mert nem bírja."

A Magyar Anyák csoportjának egy másik tagja, Hajnal Edina azt mondja, folyamatosan kapták az üzeneteket. "Egy édesanya üzente, hogy többször megütötték gumibottal és remegett utána perceken keresztül."

Edina úgy gondolja, nem a diákok voltak erőszakosak, hanem a rendőrök, ez szerinte számos videón is látszik. „Gumibotozást sokszor alkalmaztak, nőket is megütöttek" - állítja.

Egy anyuka ezt írta nekik:

„A második sorban álltunk es előrenyúltak a rendőrök, mellettem a férjem is kapott, meg egy gyerek is. Azt mondta ott valaki, lehet, hogy nem gumibot volt, mert annak más az érzése( én nem tapasztaltam). Az valami keményebb volt, amivel a fejüket ütötték.”

Az anyuka szerint a férje hátranézett, amikor megütötték, mert háttal voltak a rendőrsorfalnak. Nem látott gumibotot a rendőr kezében, csak egy gázspray palackot, az is lehet, hogy azzal ütötték meg. Bár sokkoló is volt a rendőrök egy részénél, azt nem használták a szemtanúk szerint.

A rendőrség szombati közleményében azt állította, sörösdobozokkal, üveg-, fém- és műanyagpalackokkal, füstgránáttal, sőt, nagyméretű vascsavarral is dobálták őket, de ők „a lehető leghumánusabb módon”, „óriási türelmet tanúsítva, kizárólag testi erővel” tartották vissza az „agresszív tömeget”.

Azt is írták, négy embert, akiket a tömeg csaknem összepréselt, „saját biztonságuk érdekében” emeltek ki a veszélyzónából. A helyszínről két embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, és több feljelentést is tettek az ügyészségen.

A tüntetésről készült fotóinkat itt lehet megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Ungváry Krisztián: Nem beszámítható vagy szándékosan terjeszt orosz dezinformációt a vezérkari főnök
Böröndi Gábor azt mondta, egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a második világháború kitörését. A korszak történész szakértője úgy fogalmaz: nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán.

Link másolása

Már az országgyűlési bizottsági meghallgatásán is felhívta magára a figyelmet a Magyar Honvédség új vezérkari főnöke, miután arról beszélt, hogy vissza szeretné hozni a katonai oktatásba a nukleáris elrettentést, a hazafias nevelést és a szittya gondolkodásmódot.

A közmédiának adott hét eleji interjúja viszont már a nemzetközi diplomáciában is komoly hullámokat keltett: Sebastian Kęciek, budapesti lengyel nagykövet nyílt levélben ítélte el Böröndi Gábor kijelentéseit. A kialakult vitához még Novák Katalin köztársasági elnök is hozzászólt, szerinte a történelmi vitákat és értelmezéseket inkább a történészekre kellene hagyni. Ennek szellemében kérdeztük meg Ungváry Krisztián történész véleményét a témában.

– Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke az M1-nek adott interjújában arról beszélt, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a világháború kitörését. Mit gondol arról, ami elhangzott a műsorban?

– Nagyon nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán, hiszen azt gondolná az ember, hogy Adolf Hitler működése mégiscsak gimnáziumi tananyag. A XX. század fegyveres konfliktusainak nagy vonalakban történő ismerete pedig elvárható lenne egy ilyen pozícióban szolgáló katonai vezetőtől. A második világháború nem lokális háborúnak indult, ezt mindenki tudja, aki egyszer történelemkönyvet vett a kezébe, hanem Hitler életteret akart szerezni keleten. Ezzel kapcsolatos programja pedig nem kétezer négyzetkilométert érintett, hanem a komplett Szovjetunió európai területeit.

Ezek után a Böröndi-féle kijelentést kétféleképpen lehet értelmezni: a Honvéd Vezérkar főnöke nem beszámítható állapotú vagy pedig szándékosan orosz dezinformációt terjeszt. A kettő közül mindenki kiválaszthatja azt, ami neki megfelelő.

– A kormánypárti médiában gyakran feltűnő biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel fogalmazott úgy, hogy az utolsó nagy, valóban európai vezető a világpolitikában Adolf Hitler volt. Mintha Böröndi Gábor is valami olyasmire utalt volna a kijelentésével, hogy nem Hitler a hibás a világháború kirobbanásáért, hanem a nyugati hatalmak. Ezt hogyan látja?

– Az a baj, hogy annyira kétségbeejtő ilyen mondatokat hallani. Két lehetőség van: az illető maga is náci, de ezt nem tartom egyébként valószínűnek, vagy pedig azért terjeszti ezt a propagandát, mert a putyini rendszert szolgálja vele, ugyanis alapvetően ezek Moszkvából ismert üzenetek. A legnépszerűbb könyvek közé tartoznak Oroszországban jelenleg azok a művek, amik Hitlert úgy állítják be, hogy tulajdonképpen egy történelmi tévedése volt: a Szovjetuniót támadta meg a Nyugat helyett. Eszerint sokkal jobb lett volna, ha inkább összefog Sztálin és Hitler a romlott, dekadens Nyugat megregulázására. Ez szerintem a történelmi háttere ezeknek a kijelentéseknek, csak az az aggasztó, hogy elvileg Magyarország a NATO tagja, ezekkel a kijelentésekkel pedig a NATO nem is burkolt elárulása készülődik.

– Böröndi kijelentésére a lengyel nagykövet is kiadott egy nyílt levelet, amiben arról ír, hogy a magyar vezérkari főnök szavai a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, illetve idézi a Lengyelország német lerohanásához való segítségnyújtást megtagadó Teleki Pált is. Ezek alapján úgy tűnhet, mintha a lengyelek jobban ismernék a magyar történelmet. Erről mi a véleménye?

– Szerintem az a baj, hogy viccelődhetünk azon, hogy mennyire művelt vagy műveletlen a magyar politikai és katonai elit, de azért teljesen hülyéknek kár nevezni őket. Sokkal fontosabb ennél a politikai szándék detektálása. Itt nem arról van szó, hogy Böröndi Gábor ne ismerné azt, hogy mi történt valójában, hanem arról, hogy úgy válogatja ki a tényeket, ahogy az neki tetszik, illetve tényeket kreál.

Mindezt pedig azért teszi, mert kapott egy egyértelmű politikai feladatot, mint egy propagandista, akit megbíztak azzal, hogy a NATO-t belülről bomlassza fel.

Én ezt látom a kijelentései hátterében, és nem azt, hogy ilyen mértékben műveletlen lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Dominóhatás az ingatlanpiacon: egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el, mert valahol Borsodan beragadt egy kis ház vásárlása
Drasztikusan, 40-50 százalékkal csökkentek az adásvételek - mondja az ingatlanpiaci szakértő. Az is bajba kerülhet, akinek amúgy nem lenne szüksége a költözéshez hitelre, mert minden mindennel összefügg.

Link másolása

Elég érdekes időszakot él az ingatlanpiac is, mert semmi sem úgy történik, ahogy korábban vártuk. Ősszel még arról beszélgettünk, hogy az elszabaduló rezsiköltségek miatt értékesebbé válnak a jó energetikájú ingatlanok, és ennek ez év elején már meglesz a hatása. Ez nem így történt.

Ehelyett jöttek az infláció miatt égbe szökő hitelkamatok, az ingatlankereslet pedig drasztikusan csökkent. A lakásárak elindultak lefelé, az albérletárak pedig felfelé. A legújabb folyamatokról Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

– Hogy állunk most májusban ahhoz képest, amit vártunk korábban, és mire számítsunk nyáron?

– Nagy átalakuláson ment keresztül a piac az elmúlt fél évben. Ahogy haladtunk előre az időben, 2022-ben nőtt az infláció, emelkedtek a hitelkamatok is, ami pedig a vásárlási kedv csökkenésével járt együtt. Korábban minden második lakás vásárlásához hitelt vettek fel az emberek. De amíg 2021-ben nyarán 2-3 százalékos kamattal lehetett hitelt venni, most már 9-10 százalék az átlag.

Emiatt a felvett hitelek volumene 70%-kal csökkent.

Ez kihatott az árakra is. Az elmúlt hét évben háromszorosára nőttek az ingatlanárak Magyarországon. De ha nincsen annyi vevő, akkor az eladóknak kell versenyezni értük, ami mostanra kifogta a szelet a drágulás vitorlájából. Az árak stagnálásba váltottak át, sőt helyenként megindult az árcsökkenés. Persze ez nem olyan drasztikus, tehát nem estek a felére az ingatlanárak, csupán néhány százalékos csökkenésről beszélünk. Azaz még mindig viszonylag magasak a lakásárak szinte minden településtípusnál, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban. Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás átlagos ára 40-45 millió forint, tehát még mindig a 800-900 ezer forintos négyzetméterárak jellemzik a fővárosi ingatlanpiacot. A megyeszékhelyeken, az egyetemvárosokban 6-700 ezer forintos négyzetméterárakon cserélnek gazdát az ingatlanok. Azaz még ott sem indult be az a fajta drasztikus árcsökkenés, amire a vevők várnak. Mindez oda vezetett, hogy

a lakáspiaci adásvételek körülbelül 40-50 százalékkal csökkentek, legalábbis az ingatlan.com adatai alapján.

Ezzel szemben a kiadó lakások iránti kereslet a 2023 első négy hónapjában 17 százalékkal haladta meg 2022 első négyhavi szintjét. Ez a bérleti díjakat is folyamatosan egyre magasabbra löki. Lehet úgy fogalmazni, hogy az inflációnak is köszönhető ez a változás, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Tehát nem azért, mert a tulajdonosok mindenáron tartani akarják azt a reáljövedelem szintet, amit az infláció emelkedése miatt elvárnak, hanem az infláció inkább úgy járul hozzá a bérleti díjak növekedéséhez, hogy az áremelkedések miatt a jövedelmek is nőnek, még akkor is, ha az inflációtól elmaradó mértékben, és ez a magasabb jövedelem már lehetővé teszi a bérbeadóknak is, hogy árat emeljenek.

– Nem, inkább arról van szó, hogy az infláció miatt befagyó ingatlanpiac miatt csökkent a vásárlási kedv, emiatt sokan kényszerülnek inkább lakást bérelni, mivel vásárolni nem tudnak? És ez nyomja fel az árakat?

– Biztos, hogy van ilyen élethelyzet is, de ez nem tömeges. Tömegesen nem ugrott meg ugyanis a kiadó lakások iránt érdeklődők száma.

– Ha valaki elkezd lakást bérelni, akkor pontosan azokat a szűkös forrásait éli fel, amivel önerőt gyűjthetne egy saját ingatlan vásárlásához, és beleragadhat ebbe a helyzetbe. Ez a korábbról is ismert zsákutca most még egyirányúbbá vált azáltal, hogy a bérleti díjak növekedtek, és a hitelek meg drágábbak lettek?

– Itt az infláció lehet a kivárásra alapozó lakásvásárlók fő ellenfele. Az a pénz, amit félretettek lakásvásárlásra, egyre kevesebbet ér, még akkor is, ha a lakásárakra most inkább a stagnálás jellemző. Ugyanis az elmúlt hét évben 2015-től 2022-ig a lakásinfláció sokszorosa volt a KSH által meghatározott fogyasztói árindexnek, Budapesten és a nagyvárosokban éves szinten 20-25%-kal drágultak a lakások.

Azaz ha valaki azt mérlegelte, hogy van mondjuk 10 millió forintja, amiből el tudna indulni hitelfelvétellel a saját lakás vásárlása felé, reálértelemben évről évre 20-25 százalékot veszített a pénze értékéből, mert ugyanannyi pénzből ennyivel kisebb ingatlanba tudott beköltözni.

Ha egyáltalán kapott hitelt annyi önerővel, amennyi a rendelkezésére állt, mert a minimális önrész is egyre magasabb lett. Ma már a bankoknak az ingatlan értékének legalább 20 százalékát el kell, hogy kérjék önerő formájában, az MNB által bevezetett adósságszabályok miatt. Tehát egy 50 négyzetméteres, 40-45 millió forint értékű budapesti lakás esetében legalább 8-10 millió forint önrésszel kell valakinek rendelkeznie. Ez főleg az első lakásvásárlóknak okoz fejtörést, mert nekik ezt az összeget nagyon nehéz előteremteni. Viszont a jelenlegi lakáspiaci folyamatok a vevőknek kedveznek, az alkupozíciójuk jelentősen nőtt. A korábbi 4-5% helyett már 6-8 százalékot is engednek a vevők az árból.

A másik dolog, ami a jelenlegi piacon veszélyes, az a dominó hatás. Ez azt jelenti, hogy hiába van olyan ingatlantulajdonos, akit ez a válsághelyzet, a hitelkamatok megugrása nem érint, mert lenne annyi megtakarítása, hogy amikor piaci áron el tudja adni az ingatlanát, akkor tovább tudna költözni, de ha az ő vevőjét viszont hátrányosan érintik a jelenlegi folyamatok, akkor mindketten beragadnak. Ezen a láncolaton mehetünk tovább, és ez a dominóhatás az, ami megfogja a lakáspiaci tranzakciókat.

Lehet, hogy egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el azért, mert valahol Borsod megyében beragadt egy kis ház vásárlása.

Ugyanis a láncolatban van mondjuk 3-4-5 tranzakció, és a rózsadombi lakás eladásához az kell, hogy ez az egész láncolat végiggördüljön. Ennek is köszönhető, hogy drasztikusan, 40-50 százalékkal estek vissza a lakáspiaci adásvételek.

– Úgy tűnik, hogy a mostani helyzetben viszont lakást venni jó. Jól gondolom?

– Igen, ez így van. Aki tud és akar lakást venni, az most jó helyzetben van, mert feleannyi vevő van most a piacon, mint egy évvel korábban. Persze nem ennyire egyértelműen rózsás a helyzet, a finanszírozás miatt. Az biztos, hogy akinek most aktuális, jobban jár, ha lép, mintha kivár. Amikor nagyon drasztikus volt a drágulás, és pörögtek az adásvételek, akkor nagyon sok olyan véleménnyel lehetett találkozni a lakáspiacon, hogy mivel most nagyon drágák az ingatlanok, én most nem veszek, hanem inkább majd akkor, amikor csökkennek az árak. Most csökkennek, még ha minimális mértékben is, de most nem látom azt, hogy nagyon sokan megrohannák az ingatlanpiacot. Most ugyanis az az irányadó vélemény, hogy majd akkor vásárolok, amikor a mélyponton lesznek a lakásárak. De amikor mélypontra kerülnek, és mire ez eljut a köztudatba, akkorra már egyértelműen be fogják árazni a tulajdonosok. Tehát ha valaki akkor nem lesz elég gyors, akkor már nemhogy elsőként, hanem sokkal inkább tíz- vagy tizenkétezredikként állhat be a sorba vevőként, és már sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett tud majd vásárolni, ugyanis akkorra a tulajdonosok már beárazzák ezeket a fellendüléssel kapcsolatos várakozásokat. Tehát még mindig jobban jár, akinek aktuális ez a kérdés, ha most, megbecsült vevőként tud a piacon érvényesülni, nagyobb alkupozícióval, mert most nem kell mással konkurálni egy-egy eladó lakás esetében.

– Tavaszig még nem láttuk jelét, csak jósolták, hogy a jobb energetikájú ingatlanok keresettebbek lennének. Most már bekövetkezett ez a változás?

– Igen, ezeket könnyebben lehet eladni, illetve jobban tartják az értéküket. A csökkenő árak közepette a közepes vagy felújítandó állapotú ingatlanok értéke jobban esett, mint a jó energetikájúaké.

Tehát az olló nyílt, és ez minden bizonnyal tovább nyílik. De drágábbak nem lettek, egyszerűen azért, most nem ez a tendencia, most a vevők nem hajlandóak többet fizetni.

Egy olyan szegmens van, ahol az áremelkedés nem múlt el, és ez nagyon szorosan összefügg az inflációval, ez pedig az újépítésű lakások piaca. Amikor emelkednek az építőanyagárak, a tégla, a beton, a fa, az acél, akkor ezek beépülnek az eladó új ingatlanok áraiba is. Az még kérdés, hogy elindítják-e azokat a további beruházásokat az építtetők, amiket terveztek, vagy ők is a kivárásra alapoznak. Ez inkább a kisebb építtetők esetében lehet nyerő stratégia, mert a legnagyobb cégeknek már kiépült az elmúlt években az az infrastruktúrája, ami nem állhat le, mert akkor ténylegesen veszteséget termelnek.

– Mennyi idő alatt lehet eladni átlagosan egy ingatlant?

– A leggyorsabban a budapesti és a megyeszékhelyeken található ingatlanokat lehet értékesíteni. Ezeknek az eladási ideje most körülbelül 75-80 nap, ami magasabb, mint a válság előtt tapasztalt 65-70 napos átlagos értékesítési idő, de nem sokkal. A kisebb településeken, tehát a falvakban, községekben az átlagos értékesítési idő van, ahol 100 nap fölött jár, van, ahol ez akár 120 nap is lehet.

Az agglomerációs települések érdekes módon a válság idején is előnyt élveznek a vásárlók körében.

Egyrészt azért, mert a home office, a távmunka miatt már nem feltétlenül kell annyit ingázni az embernek a munkahelyére bizonyos munkakörökben és bizonyos pozíciókban, másrészt pedig az agglomerációs övezetben olcsóbban lehet ingatlant vásárolni, és ez nemcsak a fővárosi agglomerációra, hanem az összes megyeszékhelyre igaz. Itt az energetika már fokozottan számít, tehát hogy milyen a fűtési rendszer, van e szigetelés az ingatlanon. Ezek az „apróságok” akár 10-15 százalékos árkülönbözetet is jelenthetnek a vételárban.

– Van-e eladhatatlan ingatlan?

– Van, mindig is volt. Azonban 2015 és 2022 között azok voltak az eladhatatlan ingatlanok, ahol az eladó aránytalanul magasan árazott, és a vevők emiatt már fel sem hívták. Most viszont vannak olyan ingatlanok, amik azért váltak eladhatatlanná, mert a nagyon nagy alapterületűek, rossz energetikai adottságúak. Például egy két-három-négy generációs szigeteletlen családi ház, aminek a fűtési költsége akár több millió forintra is nőhetett az elmúlt időszakban. Az ilyen ingatlant sok esetben a tulajdonosok maguk nem akarják olyan áron piacra dobni, amennyiért hajlandó lenne valaki azt elvinni, mert egész egyszerűen már aránytalanul kicsi összegnek tartják az ilyen ajánlatokat. Ezeknek az ingatlanoknak nem csak az csökkenti az értékét, hogy nagyon nagy az energiafogyasztásuk, és nem a legjobb az elrendezésük, hanem az is, hogy az elszabaduló árak miatt sokkal többe kerül a felújításuk is. Így ezek a házak duplán kerültek hátrányos helyzetbe.

– A most épülő akkumulátorgyárak közelében, például a gödi Samsung közelében el lehet adni egy ingatlant?

– Vizsgáltuk a helyzetet Gödöllőn és Debrecenben is, de

egyelőre nem látunk arra utaló jelet, hogy ezek a ingatlanok kevesebbet érnének, mint eddig.

Az játszik ebben valószínűleg szerepet, hogy Göd például a budapesti agglomeráció részét képezi, közel van a Dunához, tehát ezek inkább támaszt adnak az áraknak, mint lehúznák azokat. Ráadásul az is nagyon jellemzővé vált mostanában, hogy amikor ezek az új üzemek felépülnek, nemcsak az akkumulátorgyárakra gondolok, akkor ott

rendkívül sok új munkavállaló jelenik meg, akiknek sok esetben a lakhatása nem megoldott,

mert messzebbről kell őket odavinni, adott esetben külföldiek. Vagy ők bérelnek, vagy a munkáltatójuk vásárol ingatlant, ez a többletkereslet, ami ezeknél az üzemeknél vagy gyáraknál megjelenik, inkább támaszt ad, vagy egyenesen megnöveli az árakat. Gödön, vagy Debrecenben a bérleti díjak is elindultak igen tempósan felfelé, pedig korábban ezek egyáltalán nem voltak a legdrágább egyetemvárosok.

– És mi várható az egyetemi felvételik után?

– Arra számítunk, hogy az idei albérletszezon intenzív lesz. Július 25-e környékén hirdetik ki a felvételi ponthatárokat, tehát augusztus elejétől kezdve szeptember elejéig tart a klasszikus albérletszezon. Ebben az időszakban arra számítunk, hogy nőni fog a kereslet, nőni fog a kínálat, mert ilyenkor a tulajdonosok is pontosan tudják, hogy ez az az időszak, amikor a kiadó lakásukat érdemes feltölteni az ingatlanhirdetési portálokra. Mivel megnövekszik a kereslet, az árak emelkedésére is számítunk. Valószínűleg tempósabb lehet a drágulás a tavalyihoz képest, amikor a rezsifélelmek erősen tompították a szezonális hatásokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mit tegyünk, hogy ne bukjunk 28% adót a megtakarításainkon?
A szakértő szerint ki lehet kerülni a kormány lakossági megtakarításokra kivetett plusz adóját, de mindenképpen számolni, mérlegelni kell. Kármentő interjú.

Link másolása

Május 31-én szerda este kiadott rendeletében a kormány gyakorlatilag megduplázta a lakossági betéteket eddig is terhelő kamatadót. Ennek módja nem az adó megemelése volt, hanem a 15 százalékos eddig meglévő teher mellé újabb 13 százaléknyi szociális hozzájárulást (szocho) vetett ki. A lakossági megtakarítások közül kivételt az állampapírok és az ingatlanalap befektetési jegyek jelentenek. A rendelkezés minden bizonnyal átalakítja a lakossági befektetési piacot. Azok, akiknek megtakarításaik vannak, jól teszik, ha tájékozódnak a lehetőségeikről, hogy elkerüljék, de legalábbis mérsékeljék a plusz terheket.

Argyelán Józsefet, a Bankmonitor munkatársát kerestem meg, segítsen megérteni, mi történt, illetve mit tehet, akinek megtakarítása van.

– Mennyire volt váratlan, hogy az év közepén, szinte egyik napról a másikra bevezetnek egy új adót?

– Váratlannak váratlan volt. Nem készültek a piaci szereplők, nem voltak ilyen típusú hírek korábban.

A rendelet éjszaka jelent meg, viszont azt hozzátenném, hogy július elsejétől indulnak az új szabályok, tehát azért van 30 napos átfutási idő.

A jövő évi költségvetési törvény benyújtása körül megjelent ilyen típusú rendeletek egyértelműen azt mutatják, hogy a korábban több elemző által is jelzett, törvényben szereplő bizonytalansági tényezőket próbálják kivédeni, a költségvetést egyéb dolgokkal megtámasztani. Az intézkedésnek, itt most különösen a szocho bevezetésére gondolok, két célja lehet. Az egyik közvetlenül a bevételi lábak növelése, tehát az, hogy a megtakarítások utáni szocho fizetés megjelenjen a költségvetésben. A másik, közvetett hatás az, hogy

mivel kivételt tettek a magyar állampapírokkal, a kormány ezekbe a befektetési formába tereli a magyar lakosság megtakarításait.

Vagyis nemcsak a bevételi oldalon szeretne növekedést, hanem a hitelfinanszírozási oldalon szeretne egy még nagyobb keresletet.

– Ingatag lábakon áll az állami költségvetés?

– Nem tudom megítélni, hogy mennyire áll ingatag lábakon, bár több elemzőtől hallottunk kritikus megjegyzéseket, amik erre utalnak. Ha ingatag lábakon áll, ha nem, ezek az intézkedések stabilabb helyzetbe hozhatják.

– Ön szerint valóban az állampapírok felé mozdulnak a megtakarítások ezek után?

– Azt gondolom, hogy igen. Nagy Márton miniszter is azt nyilatkozta, hogy a lakossági betétek 5-10 százaléka is megmozdulhat. A szocho bevezetése csak a természetes személyekre, azaz a lakosságra érvényes. Eddig is igen népszerűek voltak a magyar állampapírok. Ez köszönhető egyrészt a rugalmas visszaváltásnak, másrészt a kockázati szinthez kapcsolódó, kiemelten magas kamatozásnak. A jövőben ez még vonzóbbá válik,

hiszen az adómentesség, ami eddig 15 százalékos előnyt jelentett a hasonló típusú megtakarításokkal szemben, a jövőben 28 százalékos előnyt fog jelenteni.

Hozzátenném, hogy a többi intézkedés, melyek ugyanezen Magyar Közlönyben jelentek meg, szintén az állampapírok felé terelnek.

Argyelán József

– Milyen nagyságrendben lehet így pluszbevétele a költségvetésnek?

– Érdekes módon nem adott erről információt ki a kormány, sőt Nagy Márton kifejezetten azt jelezte, hogy

nem is érdekli, mekkora lesz a bevétel növekedése. Ez azt sugallja, hogy az intézkedésnek az állampapír felé terelési hatását nagyobbnak és fontosabbnak tartják.

Ettől függetlenül az, hogy a bevételi oldalon plusz tételek jelennek meg, még mindig több milliárd forintot jelenthet.

– Már második éve tart a huzavona a helyreállítási alapokkal és a kohéziós alapokkal. Tehát, hogy egyszerűen nem érkezik meg az a pénz, amire eddig üzembiztosan lehetett számítani a költségvetésben. Lehet ez az oka az intézkedéseknek?

– Az kétségtelen, hogy a költségvetésből hiányoznak ezek az elemek, de legjobb tudomásom szerint a kormány - legalábbis a kommunikációja alapján - számít arra, hogy ezek a pénzek megérkeznek. Én nem tudom megítélni, hogy állnak az Európai Unió és a magyar kormány tárgyalásai jelenleg. De tény, hogy függetlenül attól, megérkeznek-e ezek a pénzek, vagy sem, ezen intézkedésekkel stabilabbá válhat a magyar költségvetés helyzete.

– Más országokkal összehasonlítva ez az adóteher sok vagy kevés?

– 28 százalék adót azt én mindenképpen soknak ítélek. Nincsenek pontos nemzetközi számaim, de szerintem nemzetközi összevetésben az élmezőnybe tartozhatnak. Persze ki kell hangsúlyozni azt, hogy bizonyos elemekre nem vonatkozik, és itt nemcsak az állampapírt kell megemlíteni, de például az ingatlanalapokra sem fog vonatkozni. Ettől függetlenül valóban, ha a többi formát nézzük, akkor ez egy elég jelentős adónemnek tekinthető így összességében.

– Mit tehet az, aki enyhíteni akarja a várható veszteségeit?

– Azt tudni kell, hogyha június 30-ig történik meg az adott típusú befektetés, legyen az betétek lekötése, értékpapír vásárlása vagy biztosítási szerződés aláírása, akkor arra nem lesz érvényes a szocho.

Tehát ha már van egy lekötött betétem, akkor az nem lesz szocho köteles, függetlenül attól, hogy a lejárata július elsejét követően történik meg vagy sem.

De az elképzelhető, hogy valamilyen megtakarítás például július elsejét követően igen hamar lejár, és ezért végiggondolom, érdemes-e már most, az új szabályok bevezetése előtt lépni. Itt két dolgot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy mennyibe kerül az, hogy most kiveszem a pénzem. Egy betét esetében ez jellemzően azt jelenti, hogy elveszítem a kamatígéretet, amit a bank adott felém, tehát visszakapom a betett pénzemet. Tegyük fel, hogy egymillió forintot 10 százalékra helyeztem el. Ekkor ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint ugrik. Ez az ára annak, hogy én feltöröm. Viszont a másik oldal, amit nézni kell, hogy mi az, amibe el tudnám helyezni most, és milyen futamidőre. Azaz, ha most indítok egy kétéves lekötést, szintén 10 százalékra, akkor azt látom, hogy 200 ezer forint lesz a várható nyereség. Ennek 15 százalékos adója lesz, de a 13 szocho még terheli. Tehát a 200 ezer forintnak a 13 százaléka, ami 26 ezer forint. Ez lesz az, amit megspórolok azáltal, hogy most indítottam a lekötést, és nem júliusban.

Más a helyzet azokkal a pénzösszegekkel, amelyek lekötetlenül vannak, parlagon hevernek, és eddig várták a jó ajánlatot.

Azokat már nem érdemes tovább parkoltatni, hanem el kellene helyezni valahova június 30-ig. Azoknak érdemes gondolkodni, akik valamilyen nagyon rugalmas, extra rugalmas, takarékszámla típusú megoldást választottak, tehát lekötetlenül kamatozik a pénzük magasabb kamat mellett, ilyet is lehet találni, már egyébként 8-9 százalékosat is jelenleg. Ezek a napi kamatozású termékek július 30-ig szocho mentesen kamatoznak, de július 1-től szochoval terhelten. Itt érdemes elgondolkodni, hogy a lekötetlen takarékszámlákról áttegyük a pénzt valamilyen lekötésbe, hogy a szocho-mentességet meghosszabbítsuk.

– A bankok meg fogják érezni, hogy ilyen tömegben kiviszik a befektetéseiket az emberek?

– A bankoknál több érdekes kérdés van. Az első, hogy a szocho hogyan hat a banknál lévő állományra. Nyilván a lekötetlen pénzekre jelenleg leginkább az infláció hat, tehát a 24%-os áprilisi infláció azt jelentette, hogy a lekötetlenül, 0 százalékon on ketyegő pénzek vásárlóértéke negyedével csökkent. Azért ez egy elég komoly hatás, ez már önmagában arra sarkallja az embereket, hogy a lekötetlen összegeket helyezzék máshova. Sajnos a lekötött betétek kamatai igen alacsonyak. Kisebb bankoknál találhatunk kétszámjegyű értékeket, de a nagyobb pénzintézeteknél 1-2-3 százalékos lekötött betéteket láthatunk. Azért valljuk be, ez nem érdemi vetélytársa a lakossági állampapírokon elérhető hozamoknak. Összességében ennek az intézkedésnek lehet egy olyan hatása, hogy a szocho bevezetés elirányítja a banki betétekből vagy a bankszámlán látra szóló állományban lévő pénzeket állampapírba.

Ráadásul a bankoknak maguknak minden ügyfelüket értesíteni kell, hogy mennyit nyerhettek volna, ha a pénzüket korábban állampapírban helyezik el. Tehát a banknak ingyen reklámként fel kell hívni a saját ügyfelei figyemét arra, hogy jobban jártak volna, ha állampapírt vásárolnak.

Hogy mennyit vesztettek azért, mert nem ezt választották. Ez egy másik rendeletben van.

– Jól értem, a bank a saját kontójára reklámozza a konkurenciáját?

– Ez csak félig-meddig igaz. Igen, reklámozza, és egy olyan terméket reklámoz, ami a betéteinek konkurencia. Tehát eddig ez egy igaz állítás. Érzek ebben egyfajta fricskát is, mert a betéti kamatok nagyon alacsonyak, ezt a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is nehezményezte már, azonban a nagyobb pénzintézetnél érdemben nem indult el emelkedés. Mostantól ez a figyelemfelhívás azt is jelenti, hogy a bankokkal magukkal elmondatják azt, hogy igen, mi alacsony betéti kamatokat kínálunk az állampapírokhoz képest. Azt hozzátenném, hogy

persze egy „konkurencia” termékét reklámozzák, de a bankoknál is lehet vásárolni állampapírokat.

Tehát, ha egy bank ebben meglátja a lehetőséget, akkor azt is mondhatja, hogy igen, kiküldöm ezt a tájékoztató levelet, és utána minden eszközt biztosítok az ügyfélnek, hogy nálam vásárolja meg az állampapírt. Tehát a pénz tőlem, az én kezelésemből ne kerüljön ki. Ráadásul az extraprofit adót megtartották az elkövetkező évre is, és a bankok esetében úgy állapították meg, hogy amennyiben a bank állampapírt vásárol, az valamilyen mértékben csökkentheti az adóterheket. Tehát a kormány a bankot is abba az irányba tereli, hogy maga is vásárolja ezeket a papírokat, csökkentve az adóterhét. Nagy Márton várakozása szerint az intézkedések miatt a bankok mintegy 1300 milliárddal, míg az alapok 500 milliárddal „jelenhetnek meg” pluszban az állampapírpiacon.

– Mennyire szokásos dolog az év kellős közepén egy ilyen adóátalakítás?

– Az tény, hogy az adózásokhoz jellemzően év elején szoktak hozzányúlni, bár hozzátenném, hogy a költségvetéssel együtt be szokták nyújtani azokat a csomagokat is, amik az adózási változásokra, egyéb elemekre vonatkoznak, mondjuk úgy, a költségvetés adó oldali megalapozását segítik. Bár hozzátenném, hogy az adott évi költségvetéshez olyan adóváltozásokat szoktak benyújtani, amik az a tárgyévtől hatályosak. Jelen esetben pedig ez nem így történt. Valóban egy évközepi változtatást léptek meg, ezt tekinthetjük szokatlannak is. Amint említettem, ez egy elég gyors döntés, nagyon váratlan volt, de szerencsére nem egyik napról a másik napra lépett érvénybe, tehát nem arról beszélhetünk, hogy május 31-én megjelent és másnaptól hatályos. Ezt kiemelném pozitívumként, bár valóban nem január 1-től változnak ezek a dolgok. Ha a külföld szemszögéből nézzük, mindenképpen egy negatív üzenet az, hogy ilyen gyorsan átalakítanak valamit és egy hónapos átfutást adnak csupán.

Ez mindig rossz üzenet. Jó üzenet viszont az, hogy ezekkel a kiegészítő változásokkal a költségvetés bevételi oldala mindenképpen stabilabbnak, megalapozottabbnak tűnik.

Ez az olvasat viszont a külföldiek számára azt sugallja, hogy biztosabb a magyar költségvetés, kiszámíthatóbb, biztonságosabb a magyar gazdaság. Ez egy pozitívabb üzenet. Ezt az olvasatot erősíti az a tény is, hogy a forint árfolyama nem omlott össze a hír hallatára. Márpedig ha valamilyen váratlan hír jön, arra a külföldi befektetők adott esetben tudnak reagálni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk