?> /szempont/nagyon-szenvednek-azok-akik-a-tornacipodet-gyartjak/ Nagyon szenvednek azok, akik a tornacipődet gyártják | szmo.hu
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Nagyon szenvednek azok, akik a tornacipődet gyártják

Mérgező vegyszerekkel dolgozó gyerekmunkások gyártják az itt eladott cipők egy részét, úgyhogy nem mindegy, milyet vesztek!
Hello90 blog - szmo.hu
2015. augusztus 08.


Link másolása

hirdetés

Embertelen körülmények között dolgoznak a a fejlődő országok tímárműhelyeiben a munkások. A vegyszerek miatt halálos betegségek fenyegetik őket, ennek ellenére egy cipő árának csak a két százalékát kapják meg bérként. Európai szintű kampány indult az etikus cipőiparért, amelyben a szervezők azt kérik: válts cipőt.

A világ összes cipőjének 87%-át most Ázsiában gyártják, a legnagyobb gyártó Kína, ahol csak 2014-ben közel 15 milliárd pár cipőt készítettek. Bangladesnek is az egyik legfőbb exportcikke a bőrcipő, az országban több mind 200 tímárműhely üzemel, ezek nagy része a sűrűn lakott Hazaribagh térségben található a Buriganga folyó partján. Ezekben a műhelyekben készültek a Change your shoes kampány szervezői által készített képek.

Az alábbi képen a 11 éves Rashel áll a festékes kádban, körülötte előkészített bőrök. Hazaribagh telepeinek lakói láztól, bőrbetegségektől, légzési problémáktól és hasmenéstől szenvednek, amikért a tímárműhelyeket okolják, mert azok szennyezik a levegőt, a vizet és a földet.

1rashel_1000x667

Nagyobb méretért katt a képekre!

hirdetés

2Chowdhury_1000x667

A fentebb látható Chowdhury még 62 évesen is a tímárműhelyben dolgozik. A térségben élő mintegy húszezer munkásnak kemény élete van, nem sokan érik meg az 50 éves korukat.

A biztonsági és egészségügyi előírásokat jellemzően nem veszik figyelembe a cipőgyártók, ezért a munkások közül sokan szenvednek rákban, asztmában vagy meg is vakulnak.

A bőrgyártásban a legfontosabb ökológia és egészségügyi problémát a méreganyagok, főleg a króm használata jelenti. A világ cipőinek 85%-a króm felhasználásával készül. A króm rákot, asztmát, ekcémát, vakságot is okozhat, a gyártási folyamat során pedig a vizekbe is bekerülhet. Így ez a rendkívül mérgező anyag nem csak a műhelyekben dolgozókat veszélyezteti, de a fogyasztókat is mindenhol a világon. A kampány egyik célkitűzése, hogy az EU-ban egyértelműen jelöljék a króm felhasználásával készült cipőket.

3_1000x667

4_1000x667

Ezek a gyárak minden nap több ezer liter bűzös folyadékkal szennyezik a folyót. Az elmúlt 60 év alatt

felbecsülhetetlen mennyiségű króm szulfid, ólom, halogéntartalmú szerves vegyület, mész, hidrogén-szulfid, kénsav, hangyasav, hipó, festékek és olaj ömlött a Buriganga folyóba.

Mindezek ellenére a bőripar Bangaldes egyik legjövedelmezőbb szektora, évente egy milliárd dollár értékben exportálnak, ezért nem sokat tettek az elmúlt években a szennyezés megakadályozására.

Rengeteg gyerek is dolgozik a tímárműhelyekben, akárcsak a 8 éves Belal (a következő képen). A termelési folyamatban bizonyos munkákat még most is kézzel végeznek, ahogy például a cipők felső részének varrását. Indiában például ezt jellemzően otthoni munkában végzik, ami nagyon kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat a szabályozatlan munkaerőpiacon.

5belal_1000x667

6_1000x667

7_1000x667

Egy megvásárolt cipő árának mindössze két százaléka jut a munkások bérére:

egy 120 eurós tornacipőből mindössze 2,5 eurót kap az, aki elkészíti.

A pénz legnagyobb része (26 euró) a márkacéghez és a kiskereskedőhöz (45 euró) jut.

15 európai és 3 ázsiai non-profit szervezet az Európai Fejlesztés Éve keretében Change your shoes néven kampányt indított az etikusabb cipőgyártásért. Azt szeretnék elérni, hogy nőjön a tímárműhelyekben dolgozók bére, és javuljanak az életkörülményeik. A 20 országban terjedő kampány célja, hogy felhívja az európai közvélemény figyelmét a cipőgyártáshoz kapcsolódó negatív jelenségekre, szeretnék, ha a vásárlók és márkacégek is tudatosabbá válnának.

További információ a kampányról a honlapjukon (angolul) és a magyar Facebookon-oldalon érhető el.

Forrás: Hello90

Ha elgondolkodtatott ez a cikk, oszd meg az ismerőseiddel!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„A mai napig furcsa, hogy kinyitom a szekrényt, és van minden” – Németországban kezdett új életet egy ápolónő, aki otthagyta a magyar egészségügyet

Csilla nem írta alá márciusban az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést. Most Németországban dolgozik egy koraszülött-intenzíven. Elmesélte a tapasztalatait.

Link másolása

hirdetés

Március elsejével több egészségügyi dolgozó is távozott a munkahelyéről, ugyanis nem írták alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésüket. Lapunknak akkor többen is elmondták, miért döntöttek így. Volt, aki évtizedeket húzott le az egészségügyben, mielőtt az új szerződés miatt búcsút mondott a hivatásának.

Csilla diplomás ápolónő, egy koraszülött-intenzív osztályon dolgozott. Több mint 23 év után hagyta ott a magyar egészségügyet. Márciusban a Szeretlek Magyarországnak ő is elmondta, miért döntött így.

Most, több mint két hónap elteltével megkerestük, hogy megtudjuk, mi történt vele az elmúlt időszakban, hol tudott elhelyezkedni, megbánta-e a döntését, és milyen tervei vannak a jövőre nézve.

Csilla végül Németországban kezdett új életet, nem hagyta ott a pályáját, továbbra is ápolónőként dolgozik egy koraszülött-intenzíven. Azonban a váltás nem volt egyszerű számára. Egyrészt, mert több mint 23 évet dolgozott a magyar egészségügyben, ami mentálisan nagyon megviselte, másrészt azért, mert a családja nélkül, kevés nyelvtudással indult el szerencsét próbálni Németországba.

hirdetés

- Hogyan élted meg azt az időszakot, amikor nem írtad alá a szerződést? Milyenek voltak a napjaid utána?

Nagyon összezuhantam, poszttraumás stresszben szenvedtem.

Képtelen voltam például rendet csinálni, egy hónapig arra vágytam, hogy nézhessem a plafont és ne legyen körülöttem senki. Egyáltalán nem vágytam interakcióra, ebbe a családom is beletartozott.

De közben már el kellett kezdeni frissíteni a nyelvtudásomat, hogy ki tudjak menni majd dolgozni.

Egy bő hónap volt az, amikor kicsúszott egy kicsit a talpam alól a talaj, nem kóros mértékben, de éreztem, hogy nagyon fáradt és negatív vagyok.

Ebből a szempontból jó, hogy nem azonnal mentem egy másik munkahelyre, mert az felőrölt volna.

- Hogyan kerültél Németországba?

Egy német közvetítőcégen keresztül mentem ki dolgozni. Ők segítettek a lakhatásban és a nyelvtanulásban is. Nekem még csak alapfokú nyelvvizsga kellett a diplomához, így most heti több alkalommal is járok nyelvórákra a munka mellett.

- Ugyanúgy koraszülött osztályon dolgozol, mint itthon. Milyenek most a napjaid, mennyiben más az ottani élet, a munka, mint Magyarországon?

Minden szempontból más, mint otthon. Németországban is sok a munka, és itt is vannak elvárások, de teljesen máshogy állnak az emberhez, figyelmesebbek. Például az első időszakban egy kicsit messzebb laktam a kórháztól, körülbelül egy másfél órára, így nekem nem kellett hatra járnom dolgozni, csak kilencre. De szó nélkül átírják a beosztást, ha éppen nyelvórám van, vagy amikor költözni kellett.

Otthon attól is rettegett az ember, hogy csak le ne betegedjen, mert nem tudnak behívni helyette mást. Itt ilyen nincs, megoldják.

Egy nagyon jól szervezett, precíz rendszerben dolgoznak, nem láttam még eddig fejetlenséget. A másik, hogy

Magyarországon iszonyatos terhet ró az ápolókra a “nincs”. Itt a mai napig furcsa, hogy kinyitom a szekrényt, és van minden.

Rajtam mindig röhögnek a kollégáim, amikor leesik a kezemből valami, és megkérdezem, hogy kidobhatom-e. Itt az a válasz, hogy persze. Otthon ezzel szemben mindent vittünk sterilizálni, azt is, ami egyébként egyszer használatos. Az intenzíveken például nagyon jók a nagy eszközök, mint a lélegeztetőgépek, az ágyak. Amikor bemész, azt látod, hogy modern. De sokszor hiányoznak az apró dolgok: a pelenka, a rögzítések, az EKG-hoz a tappancsok. Ez a legnagyobb különbség, hogy Németországban ezek mind ott vannak.

- Anyagi szempontból mennyivel jártál jobban vagy rosszabbul a döntéseddel?

Magyarországon diplomás ápolóként, 23 év munkaviszonnyal, túlórákkal együtt, úgy, hogy csak éjszakai műszakokban dolgoztam, 420 ezer forintot vittem haza.

Ugyanakkor éjszaka dolgoztam, nappal maradt pár órám aludni, hogy el tudjam látni a családomat is. Ez nem élet: az ember éveken keresztül csinálja ezt, ráadásul egy intenzív osztályon.

Németországban segédápolóként vettek fel, ugyanis nincs meg a B2-es nyelvvizsgám. Három műszakban dolgozom és nyolcórásak a műszakok. Összességében körülbelül 2000 euróra (kb. 700 ezer forint) jön ki a fizetésem most nettóban, a két gyermekem után kapott családi pótlékkal együtt.

- Egyelőre egyedül mentél ki Németországba, a családod itthon maradt. Két gyermeked van. Hogy bírod nélkülük?

Rettenetesen nehéz, hiszen most egy időre kettészakadt a család. Viszont, amikor még otthon dolgoztam, nagyon kimerült és stresszes voltam, az sem volt jó.

Mindig azt mondom, hogy egy nővér nemcsak a kezeivel, hanem az érzelmeivel is dolgozik. Én mindent odaadtam a munkahelyemen, mire hazaértem, a gyerekeimnek nem maradt a szívemből. Igaz, hogy csak online, de most többet beszélgetek velük, mint korábban, mert több időm van rá.

- Milyen terveitek vannak a jövőre nézve, ők is kimennek utánad?

Igen, már dolgozunk azon, hogy mielőbb ki tudjanak jönni ők is. Az a célunk, hogy teljesen kiköltözzünk. Most viszont még nem keresek annyit, hogy egy fizetésből meg tudjunk élni itt, a párom pedig még nem tud annyira németül, hogy munkába tudjon állni. Ha meglesz a nyelvvizsgám, akkor kapok olyan fizetést, amiből már biztosítva lesz a megélhetésünk. Most az a terv, hogy bérelni fogunk egy házat. Annyiban nehezebb a mi helyzetünk, hogy van egy kutyatenyészetünk, így nem egyszerű bérelni, vásárolni pedig nem tudunk. De van több opciónk is: az is lehet, hogy Ausztriában telepedünk le, közel a határhoz, én pedig átjárok majd dolgozni. Ez még kiderül. Mindenesetre szeretnénk mielőbb megoldani, hogy újra együtt lehessen a család, mert ez a része a legnehezebb jelenleg.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Schiffer András: Ha egy helyi, falusi képviselő lop, panamázik, előbb megtudják a helyiek, mint a rendőrség

A Karátson Gábor Kör egyik alapítója szerint az ökopolitika sokkal összetettebb, mint a környezetvédelem, a mai ökopolitika nagyrésze csak "zöldrefestés", de azt is elmondja, miért tartja rossz ötletnek az Európai Egyesült Államok gondolatát.

Link másolása

hirdetés

Június 4-én mutatják be a Karátson Gábor Kör Harmadik Út - ökopolitikai programtöredékek címen megjelent vitairatát. Ebből az apropóból beszélgettem az egyik társszerzővel.

- Kicsit beszélj a Karátson Gábor Körről. Kik hozták létre, miért...

- A Karátson Gábor Kör két fázisban alakult meg. Én még parlamenti képviselő voltam, amikor Lányi András kezdeményezésére összejött egy társaság. Volt is néhány alkalom a FUGA-ban, de aztán ez úgy abba maradt, nem is jutottak odáig, hogy egyesületként megalakuljanak.

Ez még az az időszak volt, amikor Lányi Andrással nem igazán kerestük egymás társaságát. Viszont már ebben a kezdeményben részt vett Ikotity István képviselőtársam, ő közvetített köztünk.

Végül 2019 szeptemberében alakítottuk meg formálisan is az egyesületet, méghozzá a Karátson Gábor emléklakásban, a Deák téren, ahol nem csak festményei, rajzai láthatóak, hanem a közéleti aktivitásának emlékei is.

Körülbelül harmincan hoztuk létre ezt a kört. Az alapítók részben olyanok, akik akkoriban a humánökológia szakirányra jártak, amit annak idején Lányi András indított még 1995-ben. Az első évfolyamon még én is részt vettem. Azután pár éve, amikor nyugdíjba ment, átadta a stafétát Takács-Sánta Andrásnak, aki ugyancsak alapító vezetőségi tagunk.

hirdetés

Mellettük az alapítók között volt pár korábbi LMP-s harcostárs, és néhány további rendszerkritikus gondolkodó, mint például Tallár Ferenc filozófus.

- Miért pont Karátson Gábor?

- Azért ezt a nevet választottuk, mert Karátson Gábor szellemiségében szeretnénk létrehozni egy ökopolitikai műhelyt. Ha úgy tetszik, egy szellemi menedékházat.

A kör első kezdeményezése a 2019-ben indult szabadegyetem-sorozat volt, az első évadban „Tanácstalan köztársaság” néven az ELTE Lágymányosi Campusán, amit a Covid sajnos félbeszakított.

- Akkor tulajdonképpen ez egy „thinktank”, vagy vannak egyéb, távlati céljaitok is?

- Ha arra gondolsz, hogy a politikai küzdelemben részt akarunk-e venni, akkor erre nagyon határozott nemet tudok mondani. Nem erre hoztuk létre: ez egy ökopolitikai "menedékház".

- Néhány hete kiadtatok Harmadik út címen egy ökopolitikai programtöredéket. Mint mondod, nincsenek politikai ambícióitok. Akkor mi volt a cél?

- Az, hogy vitát gerjesszünk. Programja annak is lehet, akinek nincsen pártja.

Szerettük volna világossá tenni, hogy hol ér véget az ökopolitika, és honnan kezdődik a zöldre festés.

Mi az, ami valóban ökopolitikai rendszerkritika, és mi az, ami csupán a rendszer manőverezése? Ami csupán „greenwashing” és a „greenshaming”, tehát a zöldre festés és a zöld szégyenítés? A Harmadik Út egyébként a Karátson Gábor Kör belső szemináriumának terméke: a teltházas, nyilvános beszélgetésekkel párhuzamosan ugyanis egy ilyen „befeléfigyelős” folyamatot is elindítottunk.

- „A környezettudatos politikai nyilatkozatok általában kétfélék: hazugok vagy kétségbeejtők” írjátok. Mit mondtok ezzel szemben ti?

- Ez az irat nemcsak a magyar, hanem a globális valóságról szól. Ne a szükségleteknek megfelelő kommunikációs termékeket állítsunk elő, amikben azok sem hisznek, akik ezeket árulják, hanem próbáljunk számot vetni a globális helyzettel, a jövő nemzedékek életfeltételeit fenyegető valósággal.

Egyre inkább azt látjuk kampányokban, hogy könnyen fogyasztható és gyorsan eldobható politikai termékeket árulnak, ahol az sem lényeges, hogy az illető hisz-e benne, csak jól árulja a terméket, jól játssza a rá kiosztott szerepet.

Egyre kényszerítőbb a helyzet, hogy szembenézzünk a valósággal, szembenézzünk azzal, hogy a következő generációk életfeltételeit hogyan zabáljuk fel.

- Úgy érzem, jelentős fogalomzavarral is meg kell küzdeni. Sokan, ha azt hallják, ökopolitika, akkor lényegében a környezetvédelemre gondolnak.

- Lányi Andrásnak van egy régi szavajárása: a környezetvédelemnek nincs értelme, mert a környezet az védhetetlen.

A környezetvédelem önmagában a másutt megtermelt externáliák elszállítására szorítkozik. Amikor a nemzeti parkba vagy az erdő szélére letesznek egy szeméthegyet, akkor a környezetvédő elviszi, vagy bejelentést tesz.

Az ökopolitika ezzel szemben olyan holisztikus látásmód, amelyik egészben próbálja kezelni a problémát. Azzal vet számot, hogy a globális kapitalizmus működése szünteti meg a következő generációk létfeltételeit.

Nem elég elhordani az externáliákat, mert az olyan körülbelül, mintha vizet gereblyéznénk, hanem az egész társadalmi működést kell úgy átalakítani, hogy ne pusztítsuk tovább az erőforrásainkat.

Abban teljesen igazad van, hogy a mai közbeszédben ezek a fogalmak állandóan keverednek-kavarodnak. Ebben némi szándékosságot is érzek, hogy azok a nagytőkés érdekcsoportok, akik a feszültségek elcsatornázásában érdekeltek, megpróbálják úgy csomagolni a környezeti problémákat, hogy a saját felelősségükről eltereljék a figyelmet.

Tipikus megnyilvánulása ennek a „green shaming”, amikor arra próbálnak nagyvállalati kampányok rámutatni, hogy egyedül te vagy a felelős, rajtad múlik a bolygó sorsa.

Amikor különböző politikai erők próbálják magukat zöldíteni (a mai magyar politikai közdelemben is láthatjuk, amikor egy hamisítatlan neoliberális alakulat képviselő jelöltje is hangoskodik, hogy ő a zöld politikát fogja képviselni) szándékosan vagy tudatlanságból, de a fogalmakat is összekeverik.

Azt hiszik, elég egy harcos, aki hangosan kiabál, amikor valahol valamilyen szennyezés történik, miközben az ökopolitikai felfogás az ma a globális politikában egy alternatíva mind a populizmusra, mind a progresszív bőrbe csomagolt, technokrata neoliberális irányzatra.

- Az is nagyban akadályozza az ökopolitikai gondolkodás terjedését, hogy minden fontos történést beáraz az aktuálpolitika, és szinte előre lehet tudni, hogy a pártszimpátia, párt hovatartozás alapján ki mit fog reagálni.

- Éppen ezért fontos a Karátson Gábor Kör missziója. Hogy legyen egy társaság, amelyik a napi versenyen kívül szembesíti a közvéleményt azzal, hogy maga a globális kapitalista világrendszer a probléma.

Nem véletlen, hogy az elmúlt egy évben számos globális kezdeményezéshez csatlakozott a Karátson Gábor Kör. Például az Európai Unió és a Mercosur közti szabadkereskedelmi tárgyalások elleni tiltakozáshoz, vagy a méhek megmentésére indult európai kezdeményezéshez.

Azt próbáljuk bemutatni, hogy maga a rendszer hogyan szűkíti be a választási lehetőségeinket. Azért fontos, hogy egyesületi formában, szellemi műhelyként tesszük ezt, hiszen nem vagyunk érdekeltek a politikai versenyben.

- A politikai aktorok felé közeledtek a programotokkal?

- Nincs ilyen szándékunk, de nem is hiszem, hogy érdekelné őket. A közvélemény állóvízébe szeretnénk kavicsot dobni. Függetlenül attól, hogy mi az épp aktuális adok-kapok, hogy ki hány centi illetve kinek van nyelvvizsgája és kinek nincs. Vannak ennél húsbavágóbb dolgok, amikről érdemes lenne vitákat folytatni. Rögtön kiderül, hogy egész másutt vannak az egyetértési és egyet nem értési pontok, mint amit a politikai felszín mutat.

- Érdemi változást politikai hatalommal, tőkével vagy a tömegek nyomásával lehet elérni. Szerinted hogy lehet ezt a rendszert kimozdítani?

- A Karátson Gábor Kör nyilvánvalóan nem tud tömegeket megmozgatni. Mi egy gondolati változást próbálunk inspirálni. Ha el tudsz indítani egy másfajta politikai diskurzust, egy másfajta politikai gondolkozást, az a politikai keresletet is meg tudja változtatni.

- Nagy szimpatikus, amit a közbizalomról írtok. Ugyanakkor persze nincs olyan politikai erő, amelyik ne ígérne átláthatóságot, egyenes beszédet. Te még mindig hiszel benne, hogy ez a valóságban is megvalósulhat?

- Ha az a kérdés, hiszek-e abba, hogy létezhet olyan kormányzás, ahol a hatalomban egyáltalán nem fordul elő korrupció és tisztességtelenség, akkor erre azt felelem: természetesen nem vagyok naiv.

De azok, akik azzal a tőkével kapnak belépőjegyet a politikai színpadra, hogy a korábbi elitnek tartanak tükröt, azoknak sokkal nagyobb a veszíteni valójuk egy-egy ballépésnél, mint a rendszer erőinek. Pártpolitikusként is ezt mondtam.

A másik és egyben érdemi válaszom viszont az, hogy abban bízunk, előbb-utóbb tömegek jönnek rá a világon arra, amit Lányi András úgy fogalmaz meg: a Földet megmenteni nem lehet, viszont a saját földjét mindenki meg tudja menteni.

Magyarul: a lokális kezdeményezések megerősödnek. Minél kisebb lokalitásról van szó, annál inkább átlátják az emberek, és elementáris is az igényük az átláthatóságra. Egy falu vagy egy társasház ügyeiben napi szinten forog az ott élők fejében, hogy vajon mit csinálnak az ő felhatalmazásukkal, mit csinálnak a pénzükkel.

Minél absztraktabb egy rendszer – lásd az államot –, annál hajlamosabbak az emberek beletörődni, hogy a politika az már csak ilyen.

Ezért is tartom veszélyesnek az Európai Egyesült Államok gondolatát, mert azzal gyakorlatilag lemondunk róla, hogy azt a bürokráciát bárki valaha is érdemben ellenőrizni tudja.

Hogy visszakanyarodjak a kérdésedre: ha erős lokális közösségekből épül fel egy társadalom, akkor attól függetlenül, hogy éppen milyen arányban vannak a hatalomban lévők között tisztességes és tisztességtelen emberek, az erős lokális öntudat önmagában biztosíték a tisztulásra.

Ha egy helyi, falusi képviselő lop, panamázik, először is előbb megtudják a helyiek, mint a rendőrség, és az illető biztos lehet abban, hogy el kell onnan költöznie.

Ha nagyban panamázol, jó kommunikációs hadsereg áll mögötted, jó esélyed van rá, hogy a szavazóid azt mondják, a politika már csak ilyen, és végső soron te ő értük lopsz, nem ellenük.

“A világ mostani rendje nem azért fenntarthatatlan, mert a természet eltartóképességének korlátaiba ütközik, hanem azért ütközik természeti korlátokba, mert fenntarthatatlan. Az emberi beavatkozás nyomán kibontakozó természeti katasztrófa új megvilágításba helyezi mindazt, amit az együttélés értelméről, a társadalom rendjéről gondolunk.”

Szeretettel várunk a Karátson Gábor Kör Harmadik Út - ökopolitikai programtöredékek címen megjelent vitairatának bemutatóján a Kossuth Klubba (Múzeum utca 9.) 2021 június 4-én 16:30-kor.

Lányi András szerkesztő, Kajner Péter, Schiffer András, Tallár Ferenc társszerzők.

A Facebook eseményt itt találod.

A helyszín korlátozott befogadóképessége miatt a résztvevők ezen a linken regisztrálhatnak.

A Harmadik Út teljes terjedelmében elérhető a Karátson Gábor kör honlapján.

- Az egyik fejezet a programotokban „Az értelmes együtt-nem-értés politikai kultúrája.” Tény, hogy lassan nem tudunk egymással beszélni.

- Amit ma Magyarországon látunk, az nem egyéb, mint hogy egymás mellett lebeg két véleménybuborék. Nem hogy nincs esély a szót értésre, de mindkét véleménybuborék úgy van kialakítva, hogy még véletlenül sem hallatszódjon be a másik érvelése.

Akkor, amikor a lokalitás irányába szeretnénk vinni a társadalmat, az nem csak a gazdálkodásról szól, hanem a döntéshozatal mikéntjéről is.

Fontos lenne, hogy megerősödjön a közvetlen állampolgári részvétel lehetősége, és itt ne csak népszavazásra gondolj. Például jó lenne eltörölni a kiemelt beruházási törvényt, amivel a legtöbb disznóságot tudják a kormányok elkövetni. Az állampolgári részvételre pont a legnagyobb beruházásoknál van szükség, lásd a gödi Samsung esetét, vagy amit Dél-Pesten óhajt a kormány véghezvinni.

- Ahogy olvastam a ma jellemző, minél több adatot a fejbe töltő oktatással is szakítanátok.

- Ez egy évszázados hagyomány a magyar oktatási rendszerben, amellyel húsz évvel a rendszerváltás után sem sikerült szakítani. Megjegyzem, nem csak a köz- hanem a felsőoktatásban sem.

- Még valamit idéznék. „Nem fogadjuk el sem a globális üzleti hálózatok, sem az új párthűbéri rendszer játékszabályait, mert hatalmát mindkettő létforrásai pusztítására építi.”

Nekem szimpatikus ez a gondolat, de adja magát a kérdés: egy ilyen kis országnak milyen lehetősége van a jó lét növelésére úgy, hogy megszabaduljon mindennemű külföldi üzleti és politikai függőségtől?

- Ebben a tekintetben Magyarországnak tragikusan óriási tartalékai vannak. Az egész rendszerváltás úgy ment végbe 89’ után, hogy az országot odadobták a külföldi befektetőknek.

Tehát bőven van tartalékunk abban, hogy részben megpróbáljuk a saját termelőkapacitásainkat a meglévő tudással, a meglévő termelési kultúrával újjáépíteni.

Ezért szalasztott el óriási lehetőséget az elmúlt egy évben, a Great Lockdown alatt a magyar kormány.

Másrészt segíthetünk a helyi gazdaság ösztönzésével. A tavalyi karantén megmutatta, hogy egy ország, amelyik még kelet-európai viszonylatban is nagyon kitett a globális ellátó láncoknak, ott milyen ellátási zavarokat okozhat egy ekkora lezárás, mint amit tavaly megéltünk.

De egyben a lehetőséget is mutatja, mert abban a pillanatban, hogy maszktól kezdve élesztőn át a wc papírig Magyarország önellátó, akkor nem csak karantén esetén nem kell sorban állni, hanem kiderül, hogy mégsem vagyunk annyira rászorulva az importra. Az az ország amelyik csökkenteni tudja az import-függőségét, az növelni tudja a szuverenitását, az önrendelkezését.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Végigtekertük a Budapest-Dunakeszi között elkészült új kerékpárutat

Fotós kollégánk kipróbálta a közel 5,5 km hosszú bicikliutat, amin közvetlenül le tudunk tekerni Dunakeszire úgy, hogy nem kell különböző kerülőket tennünk.

Link másolása

hirdetés

Végigtekertük a Budapest-Dunakeszi között elkészült új, ez év tavaszára beígért, közel 5,5 km hosszú bicikliutat, ahol végre közvetlenül le tudunk tekerni a településre úgy, hogy nem kell különböző kerülőket tennünk. Ez az út annak a Eurovelo 6-os nemzetközi kerékpáros útvonalnak a része lett így, ami az Atlanti-óceántól egészen a Fekete-tengerig húzódik.

Az elkészült Budapest-Dunakeszi szakasz röviddel a Megyeri híd után kezdődik, a Váci út és az újpesti Vasrózsa utca sarkán. Természetesen addig is ki tudunk jutni a városból kerékpárral, tény, hogy kisebb kerülőkkel, ha nem szeretnénk a Váci út felől érkezve a forgalomban, vagy a járdán biciklizni, mert nem sokkal Újpest-Városkaput elhagyva, elfogy a kétkerekűeknek való út.

Összességében elmondható, hogy az új bicikliút a Vasrózsa utcától nagyon sima, kényelmes, és biztonságos tekerést biztosít Dunakeszi felé, az autóforgalomtól teljesen elszeparáltan.

Az egész szakaszból talán a legizgalmasabb az a hosszú egyenes, ami Dunakeszi határába megérkezve fogad minket, közvetlenül a dunai ártér mellett.

Bár megérkezésünkkor a dunakeszi sétány mellé a bicikliút folytatásán épp munkások dolgoztak, így a partmenti útra terelődtünk, de túránkat nemsokára már a megújult kerékpárút utolsó dunakeszi szakaszán is tovább tudjuk folytatni a Dunakanyar felé.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Viszonylag derűvel éltem az életem, és a Covid megtört” - megrázó beszámoló egy Covid-osztályon dolgozó orvostól

Dr. Németh Zsófia több mint egy éve dolgozik Covid-osztályon. Most őszintén beszélt a saját érzéseiről, állapotáról is. A doktornő is megkapta az Év Covid dolgozója elismerést.

Link másolása

hirdetés

"2020 márciusa mindenki életét megváltoztatta, talán örökre. Szeretném elmesélni, hogy az enyémet hogyan. Több mint egy éve – elhagyva eredeti osztályomat – egy koronavírus-osztályon dolgozom, több mint nyolc hónapja vezetem azt. Magyarországon kevés szó esett arról, hogyan működnek a Covid-osztályok, miben más az élet ezeken, mint a “tiszta” osztályokon. Még orvosi berkekben is majdnem csak azok tudják, hogy ez a különbség nem csak a szkafanderről szól, akik dolgoztak valaha Covid-osztályon. A koronavírus okozta sokszínű, új betegséget az életből és nem tankönyvekből kellett megtanulnunk. Azok a fogódzkodók, amik a 25 éves belgyógyászati munka során vezettek, most nem voltak használhatóak, újakat kellett keresni.

Különösen a pandémia harmadik hulláma viselte meg Magyarországon az egészségügyi dolgozókat testileg és lelkileg is – és erről is kevés szó esett a hivatalos tájékoztatásban.

A nemzetközi szakirodalomban azonban gombamód szaporodnak a cikkek az ellátók mentális állapotáról, a kialakult poszttraumás stressz betegségéről. Magam is eddig ismeretlen érzéseket éltem meg… az emberi kapcsolataim is alapvetően alakultak át" - írja dr. Németh Zsófia az online előadásának felvezetőjeként a MÁSvilág Klub oldalán.

Az orvos beszélt a koronavírus-járvány első hullámáról is. Ekkor még komoly biztonsági intézkedések voltak, aminek pozitív eredménye volt a kevés megbetegedés. Ugyanakkor a nyárra egy hamis biztonságérzet alakult ki az emberekben. Azt hitték, hogy könnyen megúszható a járvány. Ezért volt sokkal több a beteg és a halálos áldozat a következő hullámban.

A legnagyobb gondot az okozta, hogy a még lecsengőben lévő másodikra jött rá a harmadik hullám, váratlanul. Eközben megváltozott az emberek viszonya az egészségügyhöz is. Míg az elején erős volt a szolidaritás, később elveszett a türelem feléjük.

hirdetés
A doktornő elárulta, hogy őket is megviselte a helyzet. Ők is mélypontra kerültek: addig "viszonylag derűvel éltem az életem, és a Covid megtört"

- vallotta be.

Szörnyű volt megélnie például, hogy megvizsgált egy pácienst, azt hitte, nem nagy a baj, majd nemsokkal később meghalt. Az ilyen esetek kikezdték, úgy érezte, hogy értéktelenné vált. Volt, hogy az autójába ülve nem tudott hazaindulni, csak sírt. Közepesen súlyos depresszióba került, mert úgy érezte, hogy amiket átél, olyat még soha nem élt meg korábban. Az állapotán végül az antidepresszánsok és a pszichoterápia segített.

Bár úgy tűnik, hogy a harmadik hullám is lecseng, most más érzésekkel kell megküzdeniük. A covid-osztályon dolgozókat most a "mit kezdjek magammal" kérdések nyomasztják. Eközben egyre több szakember jelzi, hogy megszaporodtak a posztcovid-tünetes betegek.

VIDEÓ: Az Év Covid dolgozója I. (sorozat): dr. Németh Zsófia

Forrás: Telex.hu

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk