hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Műtüdővel mentették a partnerem” – amikor rájössz, hogy nem a pénz a legfontosabb

Az ötvenéves, sportos pár nem hitte, hogy megfertőződhetnek, de a férfi nagyon megszenvedte a betegséget. Magyarországon kapták el a vírust, de Németországban volt a speciális kezelés. Már mindketten várják a vakcinát.
Belicza Bea; illusztráció: Piron Guillaume / Unsplash - szmo.hu
2020. december 13.

hirdetés

Csilla húszéves korában költözött Németországba, egy kisvárosba. A német élettársával, Thomassal, 13 éves közös fiukkal, Csilla édesanyjával és testvérével élnek egy házban.

Arrafelé kemény korlátozások voltak az első hullám óta. Nincs diszkó, koncert március óta Németországban.

„Rossz néven vettük, hogy minek bezárni mindent, ha nincs is beteg? Senkit nem ismertünk, aki megfertőződött volna.” – meséli Csilla a történetük kezdetét.

Három vendéglátó üzletük van. Az első hullámban 8 hétig be voltak zárva. Nyáron is csak minden második asztalhoz lehetett leülni, a felszolgálóknak folyamatosan kellett a maszk, a vendégnek csak az asztalnál ülve nem, de vécére már fel kellett venniük. Előírás volt a nagyon alapos fertőtlenítés és a kézfertőtlenítő mindenhol.

Csilláék minden évben elutaznak Magyarországra nyaralni. Egy kisvárosban van egy házuk, most augusztus elején döntöttek úgy, hogy ki kell mozdulni ebből a – akkor még túlzottnak látott – német kötöttségből.  Tíz napra mentek, vitték egy barátjukat és annak kislányát is.

hirdetés

Magyarország vírusmentesnek tűnt

A nagy szigorúságból hazaérve, azt látták, hogy Magyarországon nincs is járvány, mindenhol tömeg volt, maszkot is csak elvétve és áll alatt hordott a többség.

„A Lupa szigeten a strand teli volt. Tömött volt. Voltunk diszkóban is. Őszintén szólva mentünk az árral. Azt hittük, hogy ha ezt itt így lehet és nincs is tőle beteg, akkor élvezzük a szabadságot.”

Hazaindulás előtt pár nappal Thomas jelezte, hogy nem érzi magát jól. Csilla azt hitte, megfázás, eszébe sem jutott, hogy  korona lenne. Négy napig nem látszódott rajta, de hőemelkedése volt. Miután hazaértek, egy nap alatt 4o fok lett a láza. Délelőtt elment orvoshoz, ott már kiderült, hogy tüdőgyulladása van. Hazaküldték azzal, hogy ha másnapra nem lesz jobban, akkor kórházba kell mennie. Le is tesztelték és sürgősségit kértek, mert péntek volt. Így este 5-re meg kellett volna kapni az eredményt. Nem jött semmi, így ők azt gondolták, hogy azért nem, mert nem pozitív.

Este viszont Thomas panaszkodni kezdett, hogy rosszul van. Adott neki Csilla lázcsillapítót, de nem segített. Ekkor úgy döntött, beviszi ő a kórházba most.

Másnap reggel még azt írta Thomas Csillának, hogy jól van. Két óra múlva pedig kérte a Németországban létező úgynevezett élő végrendeletet, amin arról lehet nyilatkozni, hogy ha nem lenne magánál, milyen orvosi beavatkozásokat enged.

„Ezt a papírt akkor kérik, ha nem tudják, merre mehet a történet. Thomas nagyon rossz passzban volt. Délután már nem értem el telefonon, akkor már éreztem, hogy baj van. Kicsit később hívtak a kórházból, hogy Thomas korona pozitív, a véroxigénszintje leesett 70-re. Azonnal lélegeztető gépre tették, de annyira gyorsan romlott az állapota, hogy még éjjel el kellett szállítani 40 kilométerre, ahol van műtüdő.”

Komplett tüdőösszeomlásnál életmentő az ECMO nevű készülék, amely a testen kívülre vezetett vér oxigéntelítésére és a szén-dioxid eltávolítására szolgál.  Úgy tudom, Magyarországon még nem használták koronavírusos betegnek.

Nem biztos, hogy apa túléli 

Thomas a nyakába és az ágyékába kapott csővel volt rákötve a gépre, ami átvette a tüdő feladatát egy hétre. Addig a tüdeje gyógyult.

Csilla alól kihúzták a talajt. Azzal kellett megküzdenie, hogy váratlanul elveszítheti a társát és a fiuknak nem is mert erről beszélni. Eközben a hivatalok kérték őt, hogy hívjon fel mindenkit, akikkel találkoztak és kérje őket, hogy ne menjenek sehova a hétvégén az első vizsgálatig.

„3o-4o ember ment tesztre miattunk. Szerencsére senkit nem fertőztünk meg. Csak mi öten kaptuk meg, akik Magyarországon voltunk.”

A gyereket sokáig próbálta óvni a rossz hírektől. A benne tomboló feszültséget, érzelmi kitöréseket igyekezett tőle távol kiengedni. A fiú azonban hallott valamit a barátoktól, hogy erről ő nem tudhat. Ekkor Csillának vallania kellett.

„Azzal jött, hogy mi mindig igazat mondunk, most miért nem mondok? Elmondtam, hogy nem biztos, hogy apa túléli. Sírva fakadt, de azt mondta, jobb így, hogy tudja.”

Amikor felébresztették Thomast, a füléhez tartottak egy telefont és kérték Csillát, hogy beszéljen hozzá, ő már hall, de nem tud válaszolni, mert még benne vannak a csövek.

Miután Thomast lekapcsolták a lélegeztetőgépről, skype-on beszélhettek. A fiuk is kérte, hadd legyen ott, Csilla ezt nem akarta, de megtagadni sem.

„Persze, nem úgy nézett ki az apja, ahogy elképzelte. Volt benne még cső,  le volt fogyva, nem olyan volt, mint élőben. Amikor meglátta, elrohant.”




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk