hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

"Miért szült neki, miért nem lépett le, ha verte?" - egy bántalmazó kapcsolat belülről

Szegedi Éva, Illusztráció: Pixabay.hu - szmo.hu
2019. augusztus 27.

hirdetés

– Úgy tapasztaltam, a bántalmazó eleve prédaként tekint a párjára, és igyekszik magához láncolni.

Mással nem tudják megfogni a nőt, csak a gyerekkel. Amikor a bántalmazó azt látja, hogy kifelé áll a szekere rúdja, akkor minden taktikát bevet annak érdekében, hogy újra megfogja a nőt, és jön egy újabb „szerelmes szakasz”. Udvarol, próbál viselkedni, kedves lenni, és közben folyik az érzelmi zsarolás a gyerekkel, azzal, hogy milyen jó lesz még egy öcsi vagy még egy hugi. Ugyanakkor zajlik a nyomasztás is, a nő önbizalmának letörése azzal, hogy „úgysem tudsz visszamenni dolgozni”, „Úgyis én tartalak el”. Ennek az érzelmi hullámvasútnak a célja, hogy elbizonytalanítsák a nőt.

A bántalmazott nők közül sokan főállású anyák lesznek vagy mozgássérült gyermeket gondoznak, aki mellől esélyük sincsen elmenni, és aki mellett nem tudnak munkát vállalni, pénzt keresni önállósodni. Ha anyagilag nem független egy nő, akkor nehezebben tud megszabadulni a bántalmazótól.

És akinek nincsen önálló bevétele, nem lesz pénze fogamzásgátlóra, védekezésre. Aki 10-15 éven át él együtt egy bántalmazóval annál nem „véletlenül csúszik be” több gyerek.

– Előzetesen voltak jelei az Önök kapcsolatában a bántalmazásnak?

– Sokan kérdezték, miért mentél hozzá? Azért, mert nem ilyen volt. A bántalmazók először elhúzzák a mézesmadzagot. Az ember szeretetre, boldog párkapcsolatra, gyengédségre vágyik, és ezt használják ki ezek a manipulatív agresszorok.

Utólag már tudom, hogy a bántalmazókat gyakran arról lehet megismerni, hogy intenzíven és gyorsan udvarolnak. Többnyire kimarad a hosszú, lassabb udvarlási szakasz, nem járnak 2-3 évig a nővel előtte, hanem „akkora a szerelem”, hogy sürgetik az összeköltözést vagy a házasságot.

A bántalmazás gyakran csak akkor jelenik meg ha már összeköltöznek, összeházasodnak vagy a nő teherbe esik. És az első durva szó vagy pofon után nők eleinte elhiszik, amit a férfi mond, hogy megváltozik, majd minden más lesz.

A bántalmazás olyan helyzet, amit az emberek csak akkor tudnak meg, milyen, ha velük történik. Én is menekítettem ki tizennégy éve nőt gyerekekkel bántalmazó kapcsolatból, és akkor azt sem tudtam, mi ez. Úgy nőttem fel, hogy ilyesmi az ismeretségi körünkben sem fordult elő, és amikor velem történt, az számomra maga volt a pokol.

És hát a bántalmazást nehéz is bizonyítani, mert nem az utcán történik. Nagyon megtévesztőek ám a bántalmazók, kifelé: megnyerő személyiségek és gyakran teátrálisan bűbájosak. Nem elég, hogy az áldozatukat a kapcsolatban megverik, megfélemlítik, bezárják, megerőszakolják, az önbizalmát letörik, az áldozat még azt is megkapja a kívülállóktól, hogy „De hát a Tibi az olyan rendes ember!”

– Kért külső segítséget, amikor elkezdődött a bántalmazás?

– Először a védőnőhöz fordultam, aki azt mondta, majd megnyugszik a párom, és megkérdezte, volt-e már ilyen. Sokan azt gondolják, a nő vagy a gyerek viselkedése váltotta ki a bántalmazást: „gyerek sírós volt”, „a nő biztos hisztis volt” és azért nem tudta visszafogni magát a férfi, azért nem tudott uralkodni magán. Na, ez a tipikus áldozathibáztatás.

Egyébként elég nagy baj, ha valakinek az a reakciója, hogy ököllel üti a másikat. Akár gyereket, akár nőt. És visszaél a hatalmával, az erejével.

Ha tudtam volna azt, amit most, én sem hiszem el, hogy majd elmúlik, majd megnyugszik a párom, majd jobb lesz. Mert ahol egy pofon elcsattan, ott lesz több is.

Amikor ilyen helyzetben megkérdezik az áldozatot, miért nem megy anyaszállóra, érdemes visszakérdezni: „Ön volt már anyaszállón? Próbálta már, milyen?” És miért az a megoldás, hogy a bántalmazottnak kelljen elmennie olyan helyre, amelyet még a családgondozó sem ismer, nehogy kihúzhasson belőle az apa olyan információkat, amivel az áldozatai nyomára bukkan? Ez normális? Még mindig nem az a normális, hogy az agresszorokat és a bántalmazókat vesszük ki a családból és küldjük rehabilitációs központba?

– A családja nem tudott volna segíteni?

– Évekig nem tudták, hogy bánt a párom, egyrészt szégyelltem, másrészt nem mertem elmondani nekik, harmadrészt tudtam, hogy ha elmondom, akkor nem hagyják annyiban és az csak konfliktust generál. És ha kirakják, akkor is ott a gyerek, márpedig a válás után a láthatásban sincsen köszönet.

Titkoltam, hogy bánt a párom. A bántalmazottak azért vannak 35 fokos melegben is garbóban, hogy ne látsszon a nyakukon a fojtogatás nyoma, vagy a karjukon a lila folt.

– Hogyan sikerült végül kilépnie a kapcsolatból?

– Egy ilyen évekig tartó bántalmazásból csak hirtelen és végleg lehet lelépni, azzal a tudattal, hogy többé nem megyek vissza és nem engedem vissza az életembe, nem engedek a csábításnak, mert ha visszafogadom, csak még durvábbá válik a bántalmazás.

És csak úgy lehet, ha a nő összeszedte magát, ki akar törni, van hozzá segítsége és van hova mennie.

Jó volna, ha eleve megelőzhető lenne a bántalmazó kapcsolat. Hiába van sok helyen leírva, mit jelent a verbális és fizikai bántalmazás, milyen a bántalmazó kapcsolat, milyen jelek utalnak a bántalmazásra. Újra és újra el kell mondani a nőknek, hogy legyenek tudatosabbak és ne higgyenek a mézesmázos szavaknak.

Az is ugyanilyen fontos, hogy amikor egy nő felismeri, miben él, és segítséget kér, legyen is segítség, különben bármi áron is, de szabadulni fog, és ilyenkor történik tragédia...


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk