hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

"Megmérgezte a karácsonyom a bizonytalanság" - Lilla a határzár miatt alig tudott visszajutni Londonba

Az ünnepekre jött haza, de a mutáns koronavírus miatt egy ideig úgy tűnt, itt ragad. Utólag úgy látja, a sok bizonytalanság ellenére megérte hazajönni.
Belicza Bea Fotó: Annamaria Oosthuizen - szmo.hu
2020. december 30.

hirdetés

Almádi Lilla tíz éve él Londonban. Közalkalmazottként március óta otthonról dolgozik, azóta egyszer már járt Magyarországon, de a hosszú hónapok magánya megviselte.

„Beszélgetni tudok mindenkivel telefonon, neten, de valahogy nincs motiváció”

- mondja.

Imád táncórákra járni, de most ezt is nélkülöznie kell. „Két hónapja voltam két stúdiós órán, ahol igyekeztek egymástól távoltartani az embereket. Azok nagyon jók voltak, de az újabb szigorítás miatt megint megszűntek. Az online órák nem adnak eleget. Sajnos lustának érzem magam otthon.”

Októberig voltak ugyan lakótársai, de már egyedül lakik. Úgy érezte, változás kell:

„Nem akartam egyedül tölteni a karácsonyt”

– magyarázza, miért repült haza. Sokan le akarták beszélni, de azt mondja, neki szüksége volt arra, hogy olyanokkal találkozzon, akik fontosak neki. A szülei már nem élnek, a két bátyjához és más rokonokhoz, meg a barátaihoz szeretett volna menni.

hirdetés

„Végig vacilláltam. Tudtam, hogy nem olyan lesz, mint tavaly, de menni akartam.”

Már az indulás sem volt zökkenőmentes. December 12-re vett jegyet, de a járatát törölték, így 11-én utazott. Pénteken érkezett meg. Az állami tesztelés bonyolult és időigényes lett volna. Hogy mielőbb kikerüljön a karanténból, a Delta magánmentőket hívta.

65 ezer forintot fizetett, mert a tesztelés költségén felül tízezer forint volt a pénteki kiszállás, és 15 ezer a vasárnapi.

„Profik, gyorsak, így gyakorlatilag három nap múlva szabad voltam.”

De hiába, mindenki nagyon elfoglalt volt, készültek a karácsonyra. Kevés esély volt rá, hogy összefusson valakikkel. Akivel mégis sikerült, vele is csak egy bevásárlóközpontban, ahol maszkban beszélgethettek.

„Az egyik bátyámékkal találkoztam, de a másik épp beteg, nem tudtam meglátogatni.”Almádi Lilla

A karácsonyi út akkor vált igazán bizonytalan kimenetelűvé, amikor az angliai mutáns vírus miatt váratlanul lezárták a határokat. Aznaptól, 2o-ától egy hétig szervezte a hazautazását. Megijedt, mert napokig kétséges volt, visszajuthat-e időben, 29-ére, amikor kezdődik a munka.

Az eredeti jegye 28-ára szólt, de biztos volt benne, hogy törölni fogják a járatot. Izgatottan hívta a konzulátust is, de ott azt mondták, hogy sajnálják, nem tudnak segíteni, mert igazából ez nem veszélyhelyzet, ő nem kinnrekedt, hiszen Magyarországon van.

A konzulátuson azonban valaki hagyott egy üzenetet, hogy egy busszal kiviszik Londonba Budapestről a kint élőket, de ahhoz kellene körülbelül negyven ember.

„25-3o-an összejöttünk egy csoportban, de végül a konzulátus és a külügyminisztérium is azt javasolta, ne induljunk el, mert nagyon nagyok a sorok, és bizonytalan a kijutás. Ekkor még tartott a kamionos káosz is” - meséli.

„Óránként néztem a híreket. Bármikor változhatott minden. Megmérgezte a karácsonyom a bizonytalanság.”

Lilla végül a kerülőt választotta. Vett egy jegyet KLM-gépre, drágábban, mint a Wizz Aires volt oda-vissza. A kora reggeli géppel kellett mennie Amszterdamba, és onnan repült Londonba.

„Nekem erre a napra szólt a Wizz Aires jegyem is, de nem mertem kockáztatni, mert ha törlik, kiszámíthatatlan, hogyan jutok haza, ugyanis másnaptól, 29-étől tesztet kértek Hollandiában. Nem tudom, mennyibe került volna a teszt, és az is kiszámíthatatlan, mikor, mennyiért lenne következő járat.”

Reggel 5-re már Ferihegyen kellett lennie. Azután a reptéren meglátta, hogy minden egyes aznapi londoni járatot töröltek, csak a Wizz Airét nem. Akkor az jutott eszébe,

„nem biztos, hogy megérte hazajönni.”

A Wizz Airnél korábban ketten is azt mondták neki, hogy január 2-ig minden angol járatukat törölték. Amikor utólag megkérdezte, miért nem értesítették a változásról, azt mondták, nem értek rá. „Emiatt vettem én egy drága, kerülő jegyet a KLM-nél.”

London

Még a levegőben érte az utolsó stressz:

„Londonban elkezdtünk süllyedni, majd hirtelen emelkedni kezdett a gép és aztán köröztünk a csatornánál. Gyenge látási viszonyokra hivatkoztak, de eszembe jutott, hogy két KLM-es ügyfélszolgálatos azt mondta, indulnak gépek Londonba, de onnan visszafordítják őket. Egyből levert a víz.”

Húsz perc múlva azonban sikeresen leszálltak.

Londonban kezdett megnyugodni, hogy végre sikerült, időben visszaért és időben munkába állhat. Már valami pozitívumot is lát.

A fapados gépekkel ellentétben a KLM gépei ugyanis elrepülnek London központja felett is.

„Lenyűgöző volt közvetlenül a belváros fölött utazni, látni a felhőkarcolók tetejét kibukkanni a felhők fölött, reggeli napfénnyel a háttérben. Ezért biztosan megérte a kalandos út.”

Bár fáradt, úgy érzi, mégsem volt olyan rossz ötlet hazamenni:

„Ha nem is volt olyan, mint amilyennek terveztem, de azért sikerült találkozni a családdal, a barátokkal, ha nem is mindenkivel. Ki kellett mozdulnom. Jobb volt, mintha itthon ültem volna.”

Most tíz nap karanténnal zárja a feledhetetlen karácsonyt. Az ünnepek utáni többszáz email egy darabig biztosan lefoglalja.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk