SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Ha kell, az éjszaka közepén viszem el hozzá az aláírandókat” – így hangolja össze Márki-Zay az országos kampányt a polgármesterséggel

Szövetségeseivel és egyik legnagyobb politikai ellenfelével is beszéltünk, hogy kiderítsük, hogyan vezeti Hódmezővásárhelyt az ellenzék miniszterelnök-jelöltje.

Link másolása

Márki-Zay Péter meglepetésszerű előválasztási győzelme eldöntötte, hogy ő lesz Orbán Viktor kihívója tavasszal. A hódmezővásárhelyi polgármester országos tevékenységével mostanában tele van a média, arról viszont jóval kevesebbet lehet tudni, mit csinál helyben.

Arra voltunk kíváncsiak, hogyan vezeti a várost, mennyire kompromisszumkész, milyen vitás ügyek merültek fel vele kapcsolatban a megválasztása óta.

Napsütéses őszi délelőtt érkeztünk Hódmezővásárhelyre. A szegedi busz furcsamód tömve volt, pedig bőven tartott még a tanítási és munkaidő. Az utcák viszont szinte teljesen kihaltak, autó és gyalogos is alig volt a belvárosban, még a tram-train próbaüzem alatt álló szerelvénye is csak óránként egyszer-kétszer tűnt fel a síneken.

„Abban biztosan jobb bármelyik eddigi polgármesternél, hogy ő tényleg nem lop” – mondja Márki-Zayról egy neve elhallgatását kérő, születése óta Hódmezővásárhelyen élő nő, akivel a Városháza előtt, a Kossuth téren találkoztunk.

Szerinte tisztán látszik, hogy a polgármester nem akar adósa lenni senkinek. Azok közül, akik beálltak mögé és segítették, többen voltak olyanok, akik az előző rendszerben szocializálódva valamiféle ellentételezést vártak volna cserébe, de hamar rá kellett jönniük, hogy most már nincsen helye semmiféle mutyinak.

„Amióta jelen van a közéletben, folyamatosan támadják. A feleségét és a gyerekeit sem kímélik, ilyen körülmények között nem megbolondulni maga a meglepetés” – fogalmazott forrásunk, hozzátéve: kellett egyfajta kitartás, konokság és rendíthetetlenség, hogy eljusson oda, ahol most tart.

Márki-Zaynak azt tanácsolná, hogy válogassa meg jobban a szavait, mert túlságosan elhamarkodottan fogalmaz.

„Sokkal jobban át kellett volna gondolnia például, amikor azt mondta, hogy a vásárhelyi kórházban az emberek az életüket kockáztatják. Sok feljelentéstől és vesztes pertől kímélhetné meg magát, ha először utánajárna annak, amit kimond.”

A hivatalban a polgármester három szövetségesével ültünk le beszélgetni:

  • Szabó János idén januárban érkezett a Városházára tanácsadóként, júniusban pedig alpolgármesterré választották. Márki-Zay őt nevezte meg potenciális utódjaként, amennyiben az Országgyűlésben folytatná munkáját
  • Gyutay Katalin 2010 óta önkormányzati képviselő, tehát már a Lázár-korszakban is tagja volt a közgyűlésnek
  • Gyöngyösi Ferenc pedig első ciklusát tölti, szintén az MMM és a Tiszta Vásárhelyért Egyesület színeiben

Szerettük volna, ha a Fideszből is eljön valaki a beszélgetésre, ezért több csatornán kerestük a párt helyi szervezetét, de nem kaptunk választ. Ezután külön is írtunk Cseri Tamásnak, a párt egyik legaktívabb helyi politikusának, aki először nem zárkózott el a részvételtől, később viszont azt mondta, inkább írásban válaszolna kérdéseinkre. Az általa megfogalmazott állításokra így utólag reagáltattuk a többieket.

Az alábbiakban pontokba szedtük a Márki-Zay Péter városvezetői tevékenysége kapcsán felmerülő legfőbb vádakat.

Cserbenhagyta a várost, az országos kampány miatt nincs ideje a polgármesteri feladataira

A vásárhelyi Fidesz már a miniszterelnök-jelöltség elnyerésének másnapján felszólította Márki-Zayt, hogy mondjon le a polgármesterségről. Szerintük nem fér össze a két feladatkör. Arra hivatkoznak, hogy Lázár János is így tett, amikor 10 évvel ezelőtt az országos politika első vonalába lépett. A közleményben név szerint említik Szabó Jánost, azt kezdeményezve, hogy az időközi választásig ő vezesse a települést.

Cseri Tamás ennél is tovább ment, Facebook-posztjában így fogalmazott: „Márki-Zay tisztességről prédikál, de a szemünk előtt, pofátlanul él vissza azzal a tisztséggel, amire megválasztották. Heteken, sőt hónapokon keresztül reggel, délben és este kampányolta körbe az országot, és erre készül a következő fél évben is, miközben az általa el nem végzett munkáért havonta felveszi milliós fizetését.”

Szabó János szerint semmivel nem lenne beljebb a város, ha teljesülne a Fidesz akarata, és ő most azonnal venné át a polgármesteri feladatokat Márki-Zaytól. Ezt azzal magyarázza, hogy mivel alig 9 hónapja érkezett az önkormányzathoz (előtte a versenyszférában dolgozott 2 évtizedig helyettesként, majd cégvezetőként), így a közigazgatásban még jóval kevesebb a tapasztalata.

„Ha máról holnapra lennék városvezető, mindenki rosszabbul járna, mintha lépésről lépésre szisztematikusan végigmennénk az átadás-átvételi, felkészítési folyamaton, ahogyan az egy professzionális környezetben szokás.”

Gyöngyösi Ferenc szerint azért álszent a Fidesz álláspontja, mert Lázár János is csak akkor mondott le a polgármesterségről, amikor a törvény már kimondottan kötelezte erre, vagyis amikor kinevezték a Miniszterelnökség élére. Egészen addig párhuzamosan vezette a várost és dolgozott országgyűlési képviselőként, sőt az utolsó két évben frakcióvezetőként is.

A kulcsnak Szabó a munkamegosztást tartja: ha ez jól meg van szervezve, világosan kijelölt felelősségi körökkel, akkor nem lehet probléma.

„Húsz évre visszanyúló vezetői pályafutásom alatt mindig abban hittem, hogy az a jó vezető, aki nélkülözhető” – mondja. Szerinte átmeneti ideig minden intézménynek boldogulnia kell az első számú vezető nélkül is.

Persze felmerül a kérdés, milyen hosszú lehet legfeljebb ez az átmeneti idő: fél év vajon még belefér?

Szabó nem tart attól, hogy áprilisig működésképtelenné válik a város, mivel a polgármester távolléte nem azt jelenti, hogy hermetikusan el van zárva csapatának tagjaitól.

„Képben van, tájékozódik, minden ügyről tud. A mi feladatunk, hogy a lehető leginkább megkönnyítsük a döntéseit. Például elé teszünk egy aprólékosan kidolgozott A, B és C verziót, a lehetséges előnyökkel és hátrányokkal. Neki így sokszor már csak választania kell. Kétségtelen, hogy a mi munkavégzésünk emiatt jóval intenzívebb – több rakódik ránk, de úgy éljük meg, hogy ha ezzel is segíthetjük a kormányváltást, már megéri.”

Fontos, hogy a kapcsolat ma már nem feltétlenül személyes jelenlétet jelent, ezt a karanténidőszak is megmutatta. Szabó szerint a hatékonyságból semmit nem vesz el, ha valaki nincs ott fizikailag – sőt, akár még gördülékenyebb is lehet egy online megbeszélés, mivel kevesebb idő megy el anekdotázással.

Kocsiban ülve, két kampányhelyszín között Márki-Zay eddig is rendszeresen vett részt ilyeneken. Arra is volt példa, hogy egy váratlanul beeső budapesti találkozó miatt a tervezett vezetői értekezletet az utolsó pillanatban rakták át Microsoft Teamsre, így az autóból is levezényelhette.

„Amit pedig csak ő írhat alá, a hónom alá csapom és elviszem hozzá, amikor hazaér, akár az éjszaka közepén. Tudomásul vettük, hogy nem a hagyományos munkaidő keretei között dolgozunk, rugalmasan állunk ehhez. Vannak célok, amikért érdemes többet vállalni, és az ő célja maximálisan ilyen.”

Szabó biztos benne, hogy még a kampány legsűrűbb időszakában is érdemi munkakapcsolatuk lesz a polgármesterrel.

„Kicsi a valószínűsége, hogy most fog mélyülni az együtt töltött idő. Az sincs kizárva, hogy további feladatköröket is hozzám delegálunk majd. De aminek az ő szintjén kell eldőlnie, az ott fog eldőlni.”

Az alpolgármester azt a vádat sem tartja jogosnak, hogy Márki-Zay nem dolgozik meg a fizetéséért, az ugyanis elsősorban a felelősséggel arányos.

„Ő továbbra is felelősen dönt a számára előkészített anyagok alapján. Egy vezetőnek emellett az a dolga, hogy feladatokat osszon ki, ellenőrizzen és motiváljon. Bármilyen intenzív lesz a kampány, ezt meg fogja tenni.”

Szabó János, Gyutay Katalin, Gyöngyösi Ferenc

Nem hallgatja meg mások véleményét, képtelen a kompromisszumra

Cseri Tamás egyetlen „nem” szóval válaszolt arra a kérdésre, meghallgatja-e a polgármester az övével ellentétes érveket a viták során. Arra pedig, mennyire tartja kompromisszumkésznek Márki-Zayt, ezt írta: „Semennyire. De kérdezzék meg Karácsony Gergelyt vagy a baloldali pártokat!”

A többiek viszont árnyalták ezt a képet. Gyutay Katalin szerint többször is előfordult, hogy saját frakciója nem értett valamiben egyet a polgármesterrel, és leszavazták a közgyűlésben. Szerinte a Fideszben ezt azonnali szankciók követnék, náluk viszont sosincs belőle probléma.

Az egyik ilyen példa volt, amikor nem tartották alkalmasnak azt a jelöltet, akit a polgármester a városi strand élére javasolt. Ellene szavaztak, ami után új pályázatot írtak ki, az erre jelentkezők közül pedig már egyetértésben választottak.

Márki-Zay Péter Gyöngyösi Ferenc szerint annyit mondott az erről döntő megbeszélésen, hogy meghajlik a többség bölcsessége előtt.

Szabó János szerint az is fontos, hogy a városi intézmények vezetői közül többen is közismerten fideszes kötődésűek, a polgármesternek még sincs esze ágában sem leváltani őket, ameddig jó munkát végeznek.

Az alpolgármester megerősítette azt a Márki-Zay által gyakran hangoztatott érvet is, hogy a helyi pályázatokon Fidesz-közeli indulók is nyerhetnek, ha ők adják a legjobb ajánlatot. Például a kamerarendszer működtetését ugyanaz a vállalkozó nyerte el, aki az előző vezetés idején, csak most 30 százalékkal olcsóbb ajánlatot adott. Szabó szerint ez azért lehetett, mert az illető felismerte, hogy már igazi verseny van.

Gyutay Katalin azt is megemlítette, hogy amikor Cseri Tamás szerinte minősíthetetlen stílusban szólalt fel a közgyűlésen, külön kérte a polgármestert, hogy vegye el tőle a szót, amire az szmsz is lehetőséget ad. Márki-Zay viszont nem így tett, hanem újra és újra megadta a szót a fideszes képviselőnek.

Lázár idejében szerinte máshogy mentek a dolgok. „Akkor soha senkinek nem lehetett ellenvéleménye, szigorú pártfegyelemmel kellett megszavazni mindent. Akik mégis szembe mentek Lázár akaratával, könnyen kegyvesztetté válhattak, őket akár nyilvánosan is megalázta” – állítja.

Gyöngyösi szerint azért is nehéz lenne Márki-Zaynak átnyomnia az akaratát a frakcióján, mert a tagok többsége pártkötődés nélküli civil. „Mindenki a saját körzetét képviseli a legjobb tudása szerint. Elvárás is felénk, hogy saját véleményünk legyen, ami nem feltétlenül egyezik a polgármesterével” – magyarázza.

Szabó János úgy látja, a hivatali munkában is tetten érhető Márki-Zay kompromisszumkészsége. „Mindig van egy saját koncepciója, de meghallgatja az ellenérveket, és adott esetben hagyja magát meggyőzni. Azt viszont mindenkitől elvárja, hogy felkészült legyen, amikor vele szemben érvel.”

Gyöngyösi Ferenc ugyanakkor hozzáteszi: fontos, hogy külön válasszuk a városvezetéshez szükséges személyiséget attól, ami az országos kampányhoz kell. A kettő nagyon más embert kíván, ezért fordulhatott elő, hogy az előválasztás során annyit lehetett hallani arról, milyen erőszakosnak tartják Márki-Zay tárgyalási módszereit.

Szerinte van a polgármesterben egy jó adag konokság, de végső soron ez segítette hozzá a miniszterelnök-jelöltséghez.

„Hibaként talán azt lehetne felróni neki, hogy nincs tisztában a saját korlátaival. Elképesztően túlvállalja magát, ami hosszú távon könnyen visszaüthet.”

Cseri Tamás (kép forrása: Facebook)

Megállt a fejlődés, több milliárd forintnyi támogatástól esett el a város

Cseri Tamás úgy látja, Márki-Zay polgármestersége alatt soha nem látott mértékű veszteségek érték a települést, amely évtizedes lemaradást eredményezett. Konkrét példaként a Modern Városok Programot említette, melynek keretében az előző vezetés mintegy 170 milliárd forint értékben több mint 20 beruházásról állapodott meg a kormánnyal.

Cseri szerint az elmúlt 3 és fél évben közel 15 milliárd forint már megnyert, megítélt fejlesztési forrást veszített a város. A fideszes képviselő ezt azzal magyarázza, hogy Márki-Zay képtelen volt a beruházásokhoz szükséges városházi munkát megszervezni, a figyelmét sokkal inkább a saját politikai karrierjének szentelte.

„Emiatt a város két gimnáziumának fejlesztése és kibővítése elmaradt, ahogyan az új könyvtár és tudásközpont építése is. Diákok ezreitől vette el a lehetőséget, hogy korszerűbb, komfortosabb és jobb feltételekkel tanulhassanak. És ez csupán a jéghegy csúcsa” – fogalmazott.

Gyutay Katalin szerint az elbukott pénzekhez egyértelműen köze van annak is, hogy már nem fideszes vezetésű a város. A Covidra hivatkozva szintén nagyon sok forrást elvett a kormány.

Gyöngyösi Ferenc hozzáteszi, Márki-Zay 2018-as győzelmekor másfél milliárd forintnyi úgynevezett pályázati előlegnek kellett volna lennie egy elkülönített számlán, ehhez képest semmi nem volt. Innen kellett az új vezetésnek elkezdeni az építkezést.

Szabó János szerint most ott tartanak, hogy jelentős mennyiségű, szabadon felhasználható pénz van a város számláján, amire korábban soha nem volt példa. Mindezt a kormányzati elvonások ellenére, az ajánlatokat egymással versenyeztetve érték el.

„Napi szinten fizetőképesek vagyunk, míg a korábbi vezetés idején előfordult, hogy fél éves átfutással sem fizette ki az önkormányzat a szolgáltatókat” – állítja.

Csak látszólag küzd a korrupció ellen, Hódmezővásárhely tele van gyanús ügyekkel

Cseri Tamás több példát is felhozott, ami szerinte azt bizonyítja, hogy Márki-Zay Péter városvezetői tevékenységét átszövi a korrupció. Az egyik ilyen ügy, hogy a polgármester saját sógora nyert meg egy belvárosi útfelújítás megtervezésére kiírt közbeszerzést. Az út Cseri szerint egyébként hibátlan állapotban volt. A téma a Partizán tavaszi interjújában is előkerült, Márki-Zay akkor azt válaszolta Gulyás Mártonnak, hogy nagyon dühös a rokonára, akinek az indulásáról előzetesen nem is tudott.

Szabó János szerint a sógor által megadott 2,9 millió forintos ár messze a legolcsóbb volt, a másik két beérkezett ajánlat 1 illetve 3 millió forinttal került volna többe. Ennek ellenére az elbírálás szigorára jellemző, hogy a polgármester – miután utólag megtudta, hogy sógora is adott be pályázatot – ki akarta őt zárni. De mivel a szabályzat szerint a legolcsóbb ajánlatnak kellett nyernie, a beszerzési tanács elvetette a kérését.

Az ügyhöz Szabó szerint az is hozzátartozik, hogy mivel az egyik alvállalkozó késve szerzett be egy engedélyt, végül 900 ezer forintos kötbért érvényesítettek a tervező rokonnal szemben, tehát ennyivel kevesebbet kapott az eredeti árajánlathoz képest.

Egy másik példaként Cseri a buszszolgáltató lecserélését említette. Márki-Zay szerinte el akarta venni a Volánbusztól a korábbi közgyűlés által nekik megítélt jogot, hogy közösségi közlekedést biztosítsanak a városban. Ezt az évi 100 millió forint összegű szolgáltatást egy helyi vállalkozó, Jovány Gyula nyerte el, aki maga készítette az általa megnyert közbeszerzési kiírás szakmai tartalmát.

„Jovány Gyula tehát meghatározta a szolgáltatás paramétereit, ami alapján az önkormányzat kiírta a közbeszerzési eljárást, majd meg is nyerte az általa meghatározott paraméterekkel kiírt közbeszerzést” – állítja Cseri Tamás, hozzátéve: Jovány szállítja Márki-Zay Pétert és támogatóit a polgármester miniszterelnök-jelölti kampánya során.

Szabó János ebben az ügyben személyesen is érintett, mivel tanácsadóként az ő feladata volt a szolgáltatóváltás levezénylése. Szerinte nem igaz, hogy el akarták venni a Volánbusztól a jogot, mivel a pályázat kiírásakor a korábbi szolgáltatás időszaka lejárt, érvényes szerződés nem volt a cég és az önkormányzat között.

A pályázaton a Volánbusz végül el sem indult, a beérkezett ajánlatok között pedig Jovány Gyuláé volt messze a legolcsóbb: az addigi 110 milliós díjhoz képest 20 millióval kedvezőbbet nyújtott be.

„Az új közlekedési rend Jovány Gyula önálló szellemi terméke, amelyet 1 millió forintért kellett volna megvenni a városnak, ha más nyeri a beszerzést. Jovány ajánlatának része volt, hogy ha ő nyer, akkor ennek nincs külön díja” – magyarázza Szabó.

A kiírásban a város csak annyit kért minden pályázótól, hogy adott útvonalon és gyakorisággal indítsa járatait. Ez az alpolgármester szerint mindenki előtt egyenlő feltétel, nem értelmezhető specifikusnak, amit csak egyetlen szereplő tudna teljesíteni.

A pályáztatás miatt egyébként maga Lázár János tett feljelentést, korrupciót gyanítva. Ezt rendőrségi nyomozás és vizsgálat követte, ami hivatalos jegyzőkönyvvel zárult. Megállapították, hogy sem hivatali visszaélés, sem hűtlen kezelés nem történt, a legkedvezőbb ajánlatot választották és az önkormányzatot nem érte anyagi hátrány.

Az ügyben van még egy csavar: Cseri szerint a Márki-Zay vezette önkormányzat működésképtelenségét mutatja, hogy a város nem tudta rendezni kapcsolatát a Volánbusszal, így Hódmezővásárhelyen most egyszerre két szolgáltató körözteti a buszait. A Jovány járatok pedig lényegében üresen járnak egész nap – állítja.

Szabó János szerint a város és a Volánbusz között közigazgatási per zajlik emiatt, a Jovány járatok „ürességére” pedig mi sem jellemzőbb annál, hogy most rendeltek meg pótló járatokat havi 25 alkalomra, mert az utasok nem fértek már fel a buszra.

„Mivel a városkártyával ingyenes a helyi tömegközlekedés, nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy melyik szolgáltató járatai üresek” – teszi hozzá.

Cseri Tamás azt is megemlíti, hogy két szabálytalan informatikai szerződés miatt is elmarasztalta a Közbeszerzési Döntőbizottság a polgármesteri hivatalt. Összesen 13 millió forintos bírságot kaptak, amiért jogtalanul mellőzték a közbeszerzési eljárást.

Ez azért vet fel korrupciógyanút, mert az érintett cégek egy olyan személyhez kötődnek, aki Márki-Zay Péter tanácsadója volt, és akit önkormányzati cégvezetővé is megtett Hódmezővásárhelyen.

Dr. Tatár Zoltán jegyző magyarázata szerint azért nem írtak ki közbeszerzést, mert a szerződések általuk megállapított becsült értéke nem érte el az ehhez szükséges értékhatárt. A Döntőbizottság viszont más módszerrel számolt, ezért valóban 13 milliós bírságot szabtak ki. A város viszont jogorvoslattal élt, és végül csak 8 milliót kellett fizetniük.

A megbízott cégekhez köthető Kalotay Balázs később tényleg tagja lett két városi társaság igazgatóságainak, de a jegyző szerint a közreműködésével számos biztonsági hiányosságot sikerült megszüntetni, például egy zsarolóvírus-támadást is számottevő adatvesztés nélkül úszott meg a város.

„Ez a tény is bizonyítja, hogy a szerződések megkötése indokolt és elengedhetetlenül szükséges volt a hivatal zavartalan működéséhez, függetlenül a későbbi, erősen vitatható jogkövetkezményektől” – érvelt Dr. Tatár Zoltán.

Az önkormányzat fizeti a miniszterelnök-jelölti kampánystáb tagjait

Cseri Tamás azt állítja, Márki-Zay miniszterelnök-jelölti kampányának legfontosabb szervezői a hódmezővásárhelyi önkormányzattól kapják a – némely esetben milliós nagyságrendű – fizetésüket.

Szerinte a polgármester maga is megnevezte ezeket az embereket előválasztási győzelme után: Szabó János alpolgármestert, Olasz Dénest, a Városháza informatikusát, aki a közösségi médiás kampányát segíti, Jovány Gyulát, aki a rendezvényekre szállítja a támogatóit, valamint Kis Jánost, a polgármesteri hivatal kabinetfőnökét.

Szabó viszont azt mondja, ez egyáltalán nem igaz. Bár a saját fizetése valóban közel jár a milliós összeghez (havonta bruttó 900 ezer forint), ennél két és félszer magasabb fizetést hagyott ott a versenyszférából érkezve.

„A kampánystábnak nem voltam tagja. Összesen 5 napon keresztül szállítottam szeptemberben, amire szabadságot vettem ki, és a saját autómmal, saját üzemanyagköltség vállalásával járultam hozzá a későbbi sikerhez” – állítja.

Szerinte minden további említett személy is szabadidejében végzi a támogatást, Olasz Dénes ráadásul csak néhány órás részmunkaidős feladatot lát el a hivatalban, mivel főállását megtartotta.

„A kampánybusz utazási költségeit az aktivisták fizetik saját zsebből. Gyakorlatilag minden segítség, amit a polgármester kap, önkéntes felajánlásból, saját pénzükből és saját szabadidejükből fedezve valósul meg” – érvel Szabó János.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Oda készülök, ahol nem kell szégyenkeznem, mikor kimondom, hogy magyar vagyok”
Olyan fiatalokkal beszélgettünk, akik április 3-án este úgy döntöttek, nincs értelme tovább a hazájukban maradniuk.

Link másolása

Április 3., vasárnap este, egy hatodik kerületi szavazatszámláló bizottság. Majdnem éjfélig nem tudtam ránézni a telefonomra sem, így hozzám csak viszonylag későn ért el az újabb kétharmad, a Holdról is látható győzelem híre. A választás végeredményével, a győztesek, illetve vesztesek beszédeivel foglalkozó cikkek posztjai között már meg-megláttam néhány külföldön élő ismerősöm egymásra kísértetiesen hasonló bejegyzéseit is a hírfolyamban.

„Ha tervezed, hogy ideköltöznél, érdekel a munka- és albérletkeresés, vagy akár az egészségügyi rendszer, akkor keress bátran!”

Nem sokat kellett várnom, hogy szembejöjjön egy csoport, ami még aznap este alakult, és szerdára már közel ötezer tagja volt. Olyan fiatalok gyűjtőhelye lett, akik az eredményt látva végre döntésre szánták el magukat. Nagyjából itt értettem meg, hogy a két fröccs közötti „én tutira szedem a cuccom, ha megint nyernek” és az egymásra licitáló „akkor áprilisban megyünk külföldre” szólamok 2022-ben valóságalapot kaptak. Most ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a liberális gondolkodású huszon- és harmincéves korosztálynál tényleg betelt a pohár.

Velük beszélgetve olyan mintákat láttam kirajzolódni, amiket a százalékok és hibahatárok mellett egyik kutatóintézet sem fogalmazott meg a választásokat megelőző hetek és hónapok felméréseiben.

Tudták, hogy nem sikerül, de remélték

A legtöbben egyetértenek abban, hogy nem láttak esélyt az ellenzéki összefogás győzelmére. Ennek ellenére kétségbeesést, dühöt vagy éppen puszta szomorúságot éreznek, mert végre volt egy politikai ellenoldal, ami reményt adott, végül mégis csalódást okozott.

„Az volt az első gondolatom, hogy ezt biztosan csak álmodom. Hogy ez egy rémálom, és másnap, ha felkelek, nem lesz igaz. Nem történhet meg. Közben teljes megsemmisülést éreztem még, kiszállt az erőm, még dühöngeni se tudtam.”

Volt, aki a kormánypárt által gondosan kialakított választási rendszert – például az átrajzolt szavazókörleteket – hibáztatja az újabb kétharmados győzelemért.

„Csalódott voltam, mérges nem, mert tudtam, hogy egy olyan játékot hoztak létre, amit csak ők nyerhetnek meg.”

De olyan is akadt, aki valójában nem is a Fideszt hibáztatja: „Csalódottságot éreztem és elkeseredést azért, mert az embereknek jó az a rendszer, ami ma van Magyarországon, és mert támogatják azt a kormányt, ami kirekesztő, ellenségképek kovácsolásán alapuló politikát folytat.”

Folytatódik az, ami eddig

További ellenségkép-keresés és -gyártás, a genderpropaganda kiszélesedése, mélyszegénységben élő rétegek további lesüllyedése, gátlástalanul gazdagodó oligarchák, totálisan elszálló élelmiszerárak és folyamatos forintgyengülés, ami újabb lendületet vett azzal, hogy az EU megindította a jogállamisági mechanizmust Magyarország ellen. Egyszóval: a megkérdezettek arra számítanak, hogy Magyarországon minden folyik majd tovább az eddigi mederben, csak még explicitebb módon, korlátok nélkül.

„Szerintem ezzel az alig 3 millió szavazattal, aminek szerintem minimum a harmada »szabályos csalás«, felhatalmazva érzik magukat bármire. És a fasisztoid Mi Hazánkkal karöltve a legsötétebb világ fog beköszönteni. Nincs ellenerő, nincs fék, semmi nem maradt.”

Néhányan elsősorban a gazdasági vonatkozásoktól tartanak, így már konkrét lépéseket is tettek. „A forint rohamos gyengülésére számítok, minden megtakarításomat euróba, dollárba, aranyba és kriptovalutába fektettem.”

„Folytatódni fog, ami eddig is volt: ellenségkeresés, olyan beruházások megvalósítása, amelyek növelik a GDP-t, de hosszú távú hatásuk nincs.”

De még többen illetik kritikával a kormány emberi életekre – pontosabban inkább egyes embercsoportokra – szociálisan ható politikáját, legyen szó kirekesztésről vagy egész egyszerűen a közhangulatról.

„Végül kimarja a gyűlöletük a zsákot, nem fogják tudni uralni ezt, amit elindítottak, és ebből az országból semmi európai nem marad majd.”

„A fővárosiak hangulata pocsék, nincsenek kilátások és úgy egyáltalán normális jövőkép, amiért érdemes lenne itt folytatni.”

„Ha jó lenne itthon a hangulat, nem zavarna a gazdasági különbség a nyugati országokhoz képest.”

„Arra számítok, hogy végleg kivéreztetnek bizonyos csoportokat. Ameddig lehet, megtartják az »ellenségképeket«, hogy legyen mivel irányítani a megvezetett szavazóikat. Komoly válság jön minden szinten, de nem ők lesznek a vesztesei.”

Többen szóba hozták a félsikernek elkönyvelt népszavazást is, amiről ők teljesen másként gondolkodnak.

„A népszavazás érvénytelensége a kétharmad miatt nem lesz valós... Kap egy minimális változtatást és elfogadják, hiába ment az örömködés, hogy nem lett érvényes.”

És ha már gyermekvédelmi törvény, a beszélgetések során egészen új fénytörésbe került ennek a fogalma.

„Élvezkednek, hogy megállították a gender lobbit és megvédték a gyerekeket? Nos, én rendszeresen látogatok és támogatok gyermekotthonokat. A Fidesz a közelükbe se megy. 680 Ft-ból éheznek naponta a gyerekek. Több mint 20.000 gyermek! És ez így is marad. Gratulálok a nagy magyar hazafiaknak!”

A gondolat már megvolt, most csak megerősödött

A megkérdezettek között egyetértés volt abban is, hogy április 3-án nem először fogalmazódott meg bennük a költözés gondolata.

„Ezelőtt is voltak hasonló gondolataim, ez a választás csak megkongatta bennem a vészharangot, és előrébb hozta a külföldi terveimet.”

„Eddig is voltak hasonló gondolataim, de bíztam a csodában. Hittem az összefogásban, ebben a rengeteg civil erőben, hittem a sztrájkban, abban, hogy az emberekben maradt még együttérzés.”

Van, akinél pedig azért telt be most a pohár, mert a kormány így még négy évig tudja folytatni a családtámogató politikát – amivel alapvetően nincs gond, azzal viszont van, hogy így egyes rétegeket teljesen kizárnak a támogatások köréből.

„Nekem azzal van gondom, hogy minden egyes támogatási forma azokra lett kitalálva, akik családosak, gyerekesek. Az egyedülállók nem kaptak semmit. Akár a lakásvásárlás, akár a felújítás csak önerővel biztosítható.”

Lesz, ami hiányzik majd, de túl nagy a késztetés

A legtöbben természetesen a családjukat és a barátaikat említik, hiszen mindenkinek van itthon egy kialakított, jól bejáratott élete, amit a költözéssel teljesen felrúgnak.

„Szeretem a lakótelepet ahol felnőttem, és a Balatont is.”

„Sok minden fog hiányozni, én nem akartam elmenni innen. Magyar vagyok, és sokat tettem ezért az országért, például a munkámmal, tanár voltam.”

Van, akinek egészen konkrét terve van: nyár végén indul Berlinbe. Van olyan is, aki már csak a szakképzés végét várja, és azonnal összepakol, de olyan is akad, aki egyelőre csak annyit tud, hogy digitális nomádként utazgatna. És hogy hová? A válaszok eltérnek.

„Oda, ahol nem kell szégyenkeznem, mikor kimondom, hogy magyar vagyok. Ez pedig csak az EU-n kívül lehet.”

„Olyan környezetben szeretnék élni és dolgozni, ahol barátságosak az emberek és nem a politika által beárnyékolt mélydepresszióban tengetik a mindennapjaikat. Már interjúzom is cégekhez, középvezetőként a magyar fizetésemhez képest jelentősen kedvezőbb ajánlatokért.”

„Leginkább most csak utazgatni akarok kötetlenül és töltődni. Megmerítkezni olyan kultúrákban, országokban, ahol nem az van, amit itt, mert kezdem azt hinni, hogy ilyen a világ. Pedig nagyon nem ilyen. Szóval most barangolás, aztán talán letelepedem valahol, ami szimpatikussá válik.”

Van, akik még kivár

Olyanhoz is volt szerencsém, aki úgy érzi, hogy nem jött még el az ideje, hogy dobbantson. Jobban mondva: nem az ő ideje jött el, hogy menjen, bármit is mutatnak a számok.

„Felnőtt életem folyamatosan jelen lévő kérdése, hogy nem kéne-e továbbállni. Több barátom meg is tette, és az elmúlt tíz évben én is egyre fojtogatóbbnak érzem itthon a levegőt. Most pedig még mindig küzdök a fájdalmas kijózanodással, amit a vasárnap okozott. Miért én menjek? Nem nekem kéne.”

Még mindig bőven vannak ugyanis olyanok, akik őszintén szeretik Magyarországot, annak ellenére, hogy a nemzetet, annak jelképeit, magát a magyarságot és az összes nemzeti érzést most kisajátította magának egy szélsőséges politikai csoport. És ezek az emberek annak ellenére is rendes magyarnak tartják magukat, hogy nem úgy „rendes magyarok”, ahogyan azt a mostani rendszer megköveteli – mert olyanok nem akarnak lenni soha.

„Családot szeretnénk, gyereket tervezünk, akit itt akarunk felnevelni. Azt szeretném, hogy megismerjen mindent, ami az én személyiségemhez hozzátett, hogy megmutathassam neki, hogy hol nőttem, hol nőttünk fel, mit jelentenek nekünk a pesti utcák, a budai hegyek, a balatoni nyáresték. Mérhetetlenül feldühít, hogy nekem kell azon gondolkodnom, itt maradhatok-e. Itt van a múltam, itt van a családom, mindig is itt terveztem a jövőt. Magyar vagyok, aki ragaszkodni fog az otthonához, amíg csak teheti.”

Kérdés persze, hogy meddig tart ki az eltökéltség, és hogy hogyan fogja ezt befolyásolni a következő négy év.

„Félek, hogy egyszer már végleg túl sok lesz, hogy egyszer én is úgy döntök, tovább kell állni. És ha eljön ez a nap, azzal a keserű érzéssel teszem majd ezt, hogy igazából én vagyok az, akinek maradnia kéne, nem pedig ők. De szívből remélem, hogy végül fordítva alakul.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Nem érzem, hogy nekem ezentúl foglalkoznom kéne a szülőországom politikájával”
Külföldön élő magyarokat kérdeztünk a választási eredményről. A Fidesz győzelmének mértéke még azt is meglepte, aki eleve nem adott esélyt az ellenzéknek, akik pedig reménykedtek a kormányváltásban, most végleg csalódtak.

Link másolása

A vasárnapi választáson a Fidesz zsinórban negyedik alkalommal szerzett kétharmados többséget. Ez legkevésbé a Nyugaton élő magyarokon múlt, akik egy felmérés szerint 78-11 arányban az ellenzéki összefogást támogatták.

Már aki megtehette, hiszen az állandó magyarországi lakcímmel nem rendelkezőkkel szemben ők nem szavazhattak levélben, csak a külképviseleteken. Ehhez pedig sokszor hosszú órákat kellett utazniuk, amit nem mindenki tudott bevállalni.

Két héttel ezelőtt arról kérdeztünk külföldön élő magyarokat, milyenek a várakozásaik a választás kimenetelével kapcsolatban, és elképzelhetőnek tartják-e, hogy kormányváltás esetén hazaköltöznek. Most, az eredmény fényében arra voltunk kíváncsiak, mennyire csalódottak, és egyáltalán tervezik-e még követni a hazai közélet történéseit ezek után.

Zsolt 2016-ban költözött Spanyolországba a családjával. Azt mondja, arra nem számítottak, hogy a 6 pártból álló ellenzék nyerni fog, de azért abban titkon bíztak, hogy erősen változni fog a jelenlegi parlament összetétele.

„Bármennyire is nehéz, el kell fogadnunk az eredményt. A választás szerintünk demokratikusan zajlott, az odavezető út viszont messze nem volt az” – fogalmaz. Ami az esetleges hazaköltözésüket illeti, elmondása szerint ez nem függ össze a magyarországi politikai helyzettel.

„Soha ne mondd, hogy soha. Mi nem a politika miatt döntöttünk a költözés mellett, de azt hozzá kell tennem, hogy a jelenlegi helyzetben a hazatérés lenne az utolsó döntésünk. Nem gondolnám, hogy a lányunknak a magyar iskolarendszerben vagy a magyar társadalom jelenlegi, szerintünk szélsőséges rendszerében kellene felnőnie.”

Zsolt azt is megfogadta a választási eredmény után, hogy megpróbálja magát megóvni a magyarországi politikai eseményektől. Mint mondja, szeretne tőle teljesen elszakadni és többet nem foglalkozni vele, mert a jelenlegi berendezkedésben nem látja esélyét a közeljövőbeli pozitív változásoknak.

„Azt gondolom, hogy a 4 év múlva következő választásokkor, ha egyáltalán még lesznek, rám már nem lehet számítani. De ki tudja, hogy mit hoz a jövő...”

Luca Hollandiában tanul egyetemistaként. A szavazáshoz a tőle 3 órányira lévő Hágába kellett utaznia, és végül akarata ellenére egész napos program lett belőle. Amikor odaértek, hatalmas sor fogadta őket, szélben és a hidegben kellett állniuk bő másfél órát. Ekkor jött a hír, hogy probléma van a vonatokkal: először azt mondták, hogy csak 5-től indulnak, később már azt, hogy 8-tól, végül pedig kiderült, hogy hétfő reggelig az egész országban nem fognak járni a vonatok.

Mivel neki és barátainak is vizsgái voltak napokon belül, semmiképp nem akartak ott aludni, így végül a taxizás mellett döntöttek. Most abban reménykednek, hogy a vasúttársaság kompenzálja majd őket.

„Nehéz nap volt, ugyanakkor élmény is, több emberrel összebarátkoztam. A várakozás alatti beszélgetések szerintem reményt adtak mindenkinek. Mindenki változást akart, mindannyian, akik kiköltöztünk, részben azért tettük, mert nem vagyunk az ország állapotával megelégedve. És amikor láttuk, mennyien jöttek el, azt gondoltuk, hogy talán most lesz az az év, amikor veszít a Fidesz”

– meséli Luca. Amikor meglátta az eredményt, először nem is hitte el. Mint mondja, csalódott és mérges, úgy érzi egyre és egyre kevesebb a remény.

Arra a kérdésre, szerepel-e tervei között a hazaköltözés, így felel: „Nem tudom még. Talán élnék otthon, de nem hiszem, főleg a mostani helyzet fényében, hogy tartósan ott szeretnék lakni.” Azon is sok múlik szerinte, hová viszi majd a munkája. Mivel nemzetközi és európai jogot tanul angol nyelven, előfordulhat, hogy Magyarországon nehezebben tudna elhelyezkedni.

A csalódást keltő eredmény ellenére továbbra is követi majd a hazai közélet történéseit, mivel nem szeretne olyan ember lenni, aki teljesen megfeledkezik az otthonáról. Szerencsésnek tartja magát, hogy el tudott költözni, de mint fogalmaz: attól még, hogy nincs rá közvetlen hatással az ország állapota, még érdekelheti, hiszen az otthon élő családtagjait és barátait annál inkább érinti.

Miklós, aki néhány hónapja költözött az angliai Guildfordba, április 3-a előtt még bizakodott: előző cikkünkben azt mondta, ha sikerülne egy számára megfelelő jövőképet megteremteni Magyarországon, akár még azt is megfontolná, hogy hazaköltözik. Ezek a reményei azonban most szertefoszlottak.

„Sokkolt a választás eredménye, így már nem látok reális esélyt arra, hogy visszaköltözzek, hiszen az elmúlt 12 évben okozott károkat nem akarom megfizetni, ahogy az ezután következőket sem. Nem érzem, hogy nekem ezentúl foglalkoznom kéne a szülőországom politikájával”

– mondja, hozzátéve: ő mindent megtett azért, hogy legyen jövőkép. Élt a szavazati jogával, de úgy érzi, az idejével játszanak, és most lett volna a váltásnak az ideje.

„Ha kiszámolom, nem éri meg visszaköltöznöm, mert egy olyan rendszerben nem alapítok családot, ahol évekig kell várni a változásra. Nekem így eldőlt, látogatóba megyek csak Magyarországra” – összegez.

A Skóciában élő Gergő eleve szkeptikusabban állt a kérdéshez: mint mondja, nem igazán lepte meg a Fidesz újabb kétharmados győzelme, bár azért reménykedett benne, hogy nem így lesz. Hazaköltözni eddig sem igazán terveztek, nem csak politikai okai vannak annak, hogy ott élnek, de így az a csekély esély is lecsökkent nagyjából nullára.

„Sajnos idén nem tudtunk szavazni, de legközelebb mindenképpen megtesszük, ha tudjuk. Mindketten magyarnak valljuk magunkat, még ha nem is élünk otthon, és elkeserítőnek tartjuk, hogy a fiatalok inkább kijönnek külföldre, annyira kilátástalan a helyzet otthon” – jegyzi meg, vele élő párja nevében is beszélve.

Szerinte az egész helyzetet az alábbi Széchenyi-idézet foglalja össze legjobban:

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba...”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Beégtek a retinámba a képek, amiket nem mutathatok meg! – fotósunk Bucsában járt
A tömegsír szélén állva nehéz elképzelni, hogy valaki kétségbe vonja, mindez megtörtént. A környező kisvárosokban is csak halottak és romok maradtak az oroszok után. Figyelem, megrázó képek következnek!

Link másolása

Több, mint negyven napja vagyok Ukrajnában. Láttam, ahogy életüket féltve elhagyták az országot anyák gyermekeikkel. Láttam, ahogy búcsúztak a férfiaktól, akiknek maradniuk kellett harcolni. Láttam, ahogy nőtt az országot elhagyók tömege, mert egyre több helyen pusztított a háború, mert az otthonukat szétbombázták. Láttam a világ minden részéről származó diákokat, akik pincékből menekültek el, soha életükben nem tapasztalt félelemmel. Láttam, hogy búcsúztak az anyák, sorstársak a meghalt katonáktól. Láttam, ahogy lányok is tanulták a fegyverkezelést, hogy megvédjék a hazájukat. Láttam, ahogy az önkéntesek minden erejükkel azon dolgoztak, hogy a harcolóknak és a menekülőknek is meglegyen mindenük, amit csak adhattak. Aztán láttam, ahogy fogyott az erő, amikor a napi 14 órás munka, az állandó készenlét felőrölte őket. Láttam, ahogy Odessában homokzsákokkal óvták a műemlékeiket, és Mikolajivban láttam az első, épp egy órával korábban felrobbantott épületet.

Mindezzel mögöttem léptem be a háború legkegyetlenebb helyszínére, a Kijev körüli kisvárosokba, ahonnan a fővárost akarták megtámadni az oroszok, de egy hónap után kivonultak.

Bucsán 300-an feküdtek előttem a tömegsírban csütörtökön, a templomkertben.

Ez csak egy becsült szám, akkor még el sem kezdték a holttestek kiemelését, csak tegnap láttak neki. Az eddig megvizsgált áldozatokról azt mondták, egyenként ölték meg őket.

Nem tudni, hányan fekszenek itt és hogyan haltak meg.

A 82 éves Halina sírva mesélte, hogy családja négy tagja örökké viselni fogja a háború nyomait. A kétgyerekes fia Irpinben élt. Amikor az oroszok folyamatosan lőttek és bombáztak, féltek a pincében maradni. A feleségével és két huszonéves fiával próbáltak kimenekülni, de épp mellettük csapódott egy rakéta egy gáztartályba. Mindannyian megégtek.

"Mindenki túlélte, de sebek borítják őket. A fiam fél arca leolvadt" – mondta zokogva.

Egy óvodában volt az orosz főhadiszállás. A közelben lévő emeletes házak tövében sorakoztak a tankok. Így próbálták védeni magukat a Molotov koktéloktól, mert ha a civilek azzal támadtak volna, azt kockáztatják, hogy a saját házaik is lángra kapnak.

Találtunk házakat, ahol az oroszok laktak. Voltak itt pufajkák, sapkák, katonai jelvények, és ejtőernyős zászlók.

A helyiek azt mondják, az oroszok kifosztották őket, rettentő sok alkoholt és ételt gyűjtöttek össze, és tivornyáztak. Ukrajnában korábban nem lehetett alkoholt venni, a folyamatos készültségben a katonáknak és a civileknek is megtiltották, hogy igyanak. De pár napja enyhítettek e szabályon, Kijevben 11-től délután 4-ig már lehet italt venni. Az oroszok az otthon őrzött alkoholt is megtalálták.

Ahol a tankok álltak, látni, ahogy kidobáltak mindent a lakásokból. Hirtelen tűntek el a városból, mindent otthagytak maguk után.

Nincs bejárat - figyelmeztetnek az oroszok a birtokba vett háznál
A házak, ahol a tankok álltak és minden, amit a házakból kidobáltak az oroszok
A parancsnok szobájában. Felirat: Senki más, csak mi
Az orosz "bulinegyed"
Ukrán katonáké, de oroszok ittak belőle
Gyutacs és tanklövedék az óvoda udvarán

Egy szétbombázott épület előtt teát készített magának egy néni. Kiabált, nem akart senkivel sem beszélni. Értettük. Torokszorító volt a semmi közepén.

Haragudott az egész világra, mert tönkretették az életét, az oroszok elvittek mindent, másfél hónapja retteg, nincs semmije, és nem tudja, mikor lesz vége.

Egy önkéntes megmutatta egy kertben eltemetett férfi sírját. Azt mondta, úgy halt meg, hogy az oroszok kihívták, majd egyszerűen lelőtték.

A felesége temette el. Az asszony elkezdte a saját sírját is ásni mellette.

De a lányával végül sikerült elmenekülnie.

A főhadiszállás, vagyis az óvoda pincéjében körülbelül harmincan éltek, amikor ott voltunk. Lent vannak az ágyak és az udvaron főznek. Egy kisfiú egy tank láncát próbálta feltekerni.

A főhadiszállás, aminek a pincéjében élnek most helyiek

Önkéntesek segítik őket ennivalóval, és jönnek az orvosok is hozzájuk. Nagyon sok az idős ember. A városuk egy romhalmaz.

Bucsában egyik utcájában egyetlen ép ház sem maradt a tankok összecsapása után.

Körülbelül fél kilométeren át csak kiégett harckocsik, üzemanyagszálltók állnak.

Dimitravkában is volt ilyen csata.

Ott a fenyves erdőben maradtak kiégett tankok és benne megcsonkított, szétégett testek.

Nehéz ilyen képekkel szembesülve arra reagálni, hogy hamis fotókat, videókat hoztak volna nyilvánosságra.

Irpinyben is hatalmas puszítás volt.

A hidat majdnem egy hónapja robbantották fel. Lécekből készítettek egy átmenetit a menekülőknek.

Borogyankában is szétlőtték a főutat, gyakorlatilag minden elégett a kis patikától a bevásárlóközpontig. Az emeletes épület kirobbantott közepe alatt is sok áldozat lehet. Az ukrán elnök is azt mondta, hogy

itt a legborzasztóbb a helyzet, Bucsanál és Irpinnél is nagyobb károkat okoztak az oroszok.
A romok alatt sok lehet az áldozat
A rendőrkapitányság
Az orosz egységcsomag
Éhes macskák a romok között

Mindenhol sok a kóbor, rettegő, éhező állat. Az oroszok katonai egységcsomagját bontottuk fel és adtuk nekik, májkrémet, csirkét, bacont, füstölt halat. Volt kutya, amelyik nem mert kimerészkedni a pincéből.

Sok képet megmutatni sem lehet, de amit láttunk, az beégett a retinámba. Kegyetlen halálok sora nem feledhető.

Azt mondják itt, hogy az önkéntes katonák, a nemzeti gárda nem volt aktív napközben, de éjjel sikeresen támadták az oroszokat. Ez az egyik ok, hogy sok katonát vesztettek a támadók. Irpinben a nemzetközi légió is rengeteget segített. De sokan még mindig attól rettegnek, hogy az oroszok visszatérnek, és Fehéroroszországon keresztül újra megpróbálkoznak Kijev elfoglalásával.

Én pár napig még maradok Kijev környékén, aztán megyek le délre, Mikolajev környékére.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„El fogom mondani a gyerekeimnek, hogy volt a 20-as évek elején pár hónap, amikor egy Ember eljutott a politika élvonalába”
„A politikusoknak erősen alulfunkcionál a lelkiismeretük, és az empátiájuk. Te kivétel voltál, méghozzá a Nagy Döntőben. Tisztelet neked. És köszönet a reményért” – írta szerzőnk Márki-Zay Péterről. Vélemény.

Link másolása

Szia Péter!

Igen, teljesen indokolatlan ez a megszólítás, hiszen nem vagyunk barátok. Nem is ismerjük egymást, és ha valaha találkoznánk, akkor se így köszönnék neked, hanem jó napottal.

De így szeretném hangsúlyozni, hogy most semmiféleképpen nem újságíróként írok egy politikusról, politikusnak. Hanem csak az én nagyon személyes, hozzád köthető megéléseimet szeretném összefoglalni. Csak úgy. Se szakérteni, se elemezni, se értékelni nem szeretném a már ex-miniszterelnök-jelöltséged vagy a teljesítményed. Csak a nagy bukás médiavisszhangjában ezer meg ezer szempontból feldolgozták már a választást. De egy szempont eddig nem merült fel.

Lehet, hogy azért nem, mert egyedül engem érint. Szóval most egyetlen részletet ragadnék ki: azt, hogy bennem milyen érzést váltott ki a felbukkanásod a nagy magyar politikai „ingyencirkuszban”.

Ha majd a gyerekeim vagy unokáim töri érettségi előtt erről az időszakról tanulnak, és kérdeznek, el fogom mondani, hogy volt a 20-as évek elején pár hónap, amikor egy Ember eljutott az országos politika élvonalába. Tehetünk hozzá ízlés szerint mindenféle jelzőt: alkalmas? alkalmatlan? okos? naiv? Most ebbe nem akarok belemenni, legyen ez a történészek dolga. De te nem voltál egy szokásos politikai szereplő. Igaz értelemben Ember maradtál a porondon.

Közepes mélységű pszichológiai tanulámányaim és olvasmányaim során találkoztam azzal a törvényszerűséggel, hogy minél magasabbra jut valaki, annál valószínűbb, hogy vastag az arcán a bőr. Ennyi felelősséget, nyomást mint a politika nem lehet extrém mértékben vastag bőr nélkül elviselni. Ha az „extrém vastag bőr” személyiségvonást egy pszichológussal szeretném elemeztetni, elég könnyen felmerülhet egy-egy személyiségzavar definíciója.

Vagyis politikusok gyakran az antiszociális személyiségzavarra jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek. Például erősen alulfunkcionál a lelkiismeretük, és az empátiájuk. De nárcisztikus vagy épp megalomán skizofrénia fele billenő személyiségvonások is sokat segítenek, hogy elviseljen az ember annyi ármányt, támadást, ami a politikában azért előfordul. Akinek meg hiányzik ez a fajta belülről jövő bőrvastagság, az kokainnal pótolhatja.

Igazából teljesen érthető az, hogy politikai szereplők közt az átlagnépességnél gyakrabban fordulnak elő azok a tulajdonságok, amik beilleszthetőek a fenti kórképekbe. Akikből ez hiányzik, azoknak az empátiája és lelkiismerete egy idő után nagyon nehezen viseli a mindennapos igénybevételt. És kiszállnak, vagy elakadnak.

Sajnos ezzel nem csak az elmélet szintjén szembesültem. A végzettségem miatt a környezetemben sokan indultak politikai pályán, de azok, akikről tudtam, hogy az adott szavuk jelent is valamit, elég korán kihullottak, vagy megakadtak. Még ha ők bírták is volna a nyomást, a nagy öregek nem engedték feljebb őket. Mert akik a kis stiklikre nemet mondanak, azokról tudható, hogy nem lehetne velük a nagy és mocskos politikai alkuk során együttműködni. Talán vannak néhányan, akik találtak egy surranópályát, és pozícióba jutottak, de ők meg általában útközben törtek meg. Vagy nem igazán jutottak tovább egy bizonyos pont után. Ha van kivétel, akkor tisztelet neki.

Te kivétel voltál, méghozzá a Nagy Döntőben. Tisztelet neked. És köszönet a reményért.

Az elmúlt hónapjaidról az jut eszembe amikor a fiam először aludta át az éjszakát. Utána még hónapokig nem produkált hasonlót. De akkor már ott volt a remény: megtörténhet. Képes rá. Nem kell 5 éves koráig várnom, hogy elég érett legyen hozzá az idegrendszere.

Az egyetlen különbség, hogy a gyerek esetén tudtam, hogy ez meg fog történni egyszer. Míg a politikusok kapcsán meggyőződésem volt, hogy aki eljut a Nagy Döntőig, az nem tud Ember maradni. Nem is vártam tőlük sokat. Nekem már az is elég volt, hogy szavazzak valakire, hogy elhittem, hogy neki is érdeke, hogy nekünk jó legyen.

Na de rád visszatérve: adtál nekem valamit, ami nekem sokat jelent. Láttam, hogy nem csak a dicső reformkorban történhetett meg, hogy egy egyenes ember kapjon főszerepet a nagypolitikában. És eddig nem találtam okot arra, hogy arra gyanakodjak: talán csak megjátszod magad. Sőt elég komoly lejárató rutinnal rendelkező profik se tudtak rólad előásni olyat, ami ezt kétségbe vonná.

Persze előfordulhat, hogy te vagy minden idők legagyafúrtabb köpönyegforgatója. Akkor majd kinevetem a mostani naiv önmagam. De a reményért akkor is hálás leszek, ha csalfa. Ám egyelőre minden abba az irányba mutat, hogy egyetlen tulajdonságodat senkinek se sikerült kétségbe vonnia: Ember tudtál maradni.

Ezzel együtt sajnos neked most nem sikerült elérni, amit szerettél volna. Hogy miért? Az most ebben a relációban nem számít. De talán nem csak bennem csillant fel annak lehetősége, hogy van ebben a játékban keresnivalója az emberségnek. Talán egy-két csillogó szemű ifjú titánban is most felébredt valami. És megpróbálja áttörni az politika pszichológiai törvényszerűségeit. Talán az egyiküknek majd sikerül az, ami most neked nem. Talán azért, mert ügyesebben csinálja, talán azért, mert nem lejt ennyire a pálya, talán azért, mert több vagy jobb támogatást kap. Vagy csak jobb lesz a csillagegyüttállás.

Ami viszont biztos: elindítottál valamit. Lehet, hogy csak bennem. Talán másokban is. Ez a valami egy új politikai kultúra reménye. És remény nélkül nincs változás.


Link másolása
KÖVESS MINKET: