"A szívem szinte megszakadt, amikor azt hazudtam neki, hogy én is szeretem" - kezdi történetét egy fiatal nő a brit Metro oldalán, aki sokáig meg volt arról győződve, hogy nem lesz képes szeretni senkit. Történetéből kiderül, mennyi nehézséget okoz felnőttkorban is néhány múltból folyamatosan felbukkanó és kitörölhetetlennek látszó emlék.

A fiatal nő azt mondja: már rengeteget dolgozott azon, hogy egyáltalán képes legyen kapcsolatban élni valakivel, mégis tudja, hogy ez egy folyamatos, élethosszig tartó munka lesz.

"Amikor az első barátom kimondta ezeket a szavakat, csak félelmet éreztem"

- mondja Hannah Shewan Stevens, hozzátéve, hogy a gyermekkorban elkövetett szexuális visszaélések után meg volt győződve arról, hogy képtelen lesz valódi szerelmet érezni. Bántalmazója azzal manipulálta, hogy közben azt mondta, szereti, így később a szeretet és az erőszak a fejében összekapcsolódott, amit felnőttként sem tudott kezelni.

"Amíg felnőttem, a szeretet folyamatosan a fájdalommal társult. Nem gondoltam, hogy megérdemlem az igaz szerelmet. E mellett a szélsőséges érzelmekkel szemben egyszerűen lebénultam, és paranoiás is lettem" - mondja a nő, aki azt mondja, az önértékelése bánta leginkább azt, hogy gyermekkorában kihasználták.

"Tizenévesként szexuális tárgyként tekintettem magamra, figyelmen kívül hagyva igényeim és vágyaim, és teljes mértékben a partnerre összpontosítva.

Meg voltam győződve arról, hogy a testem csak arra az örömre való, amit más embereknek nyújthat. A szerelem fogalma még csak nem is fordult meg a fejemben" - vallotta be.

A nő azt mondja, a gyerekkorában megélt események hatására érzelmileg falat épített maga köré és azt gondolta, hogy a szerelem csak olyan, bátor embereknek való, akik képesek megnyílni mások számára. Azt nem részletezi, hogy gyermekkorában pontosan ki és hogyan bántotta, ám azt elárulja, hogy a dolgot az oldotta meg, hogy találkozott jelenlegi párjával egy randiappon.

"Azonnal működött a kémia és rengeteget üzentünk egymásnak, mielőtt végül találkoztunk. Első randevúnk után mégis azt hittem, hogy csak futó kaland lesz az egész, hamarosan mégis valódi kapcsolatba kerültünk. Ennek ellenére megtartottam a falaimat, mert arra számítottam, hogy előbb-utóbb összetöri a szívem. Kinyílni nagyon nem volt könnyű" - mesélte a nő a lap oldalain, aki folyamatosan igyekezett fejleszteni magát és onnantól minden önsegítő könyvet elolvasott, amiről azt gondolta, hogy segíthet neki.

"Életem hátralévő részében ezen fogok dolgozni. Ám a partnerem nagy segítség, miatta idővel megtanultam bízni abban, hogy nem lesz baj.

Sokkal lassabban alakult minden nálunk, mint egy átlagos párnál, de az évek során végül valóban egymásra találtunk. Ez az első alkalom, hogy valóban hiszek egy kapcsolatban. Megnyitottam a szívemet, és a szerelem beáramlott. Nem sajnálom, mert annak ellenére, hogy a gyermekkori erőszak élethosszig tartó hatásával kell élnem, ma már tudom, hogy képes vagyok az igaz, őszinte szerelemre" - vallja a nő, akinek hatalmas munkája van abban, hogy a gyermekkori bántalmazás után végre egy valódi kapcsolatban éljen párjával.