hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

"Higgyétek el, le fog esni az állatok!" - a kamionosokon segítő kinti magyarok együtt folytatják tovább

Azt mondják, egyedül kis hópelyhek, de együtt lavinányi erejük van. Felidézték nekünk a legemlékezetesebb pillanatokat is.
Belicza Bea Címlapkép: Elek Krisztián - szmo.hu
2020. december 28.

hirdetés

Molnár István megkésve, de még hazaért karácsonyra Angliából. Pár óra alvás után vezetett haza 25-én. Nem a legkipihentebb, de csöppet sem szomorú.

Nagyon pozitívan csalódtam

– összegzi a kint töltött napjait.

Furgonos cégnél dolgozik. Mindig a kutyáival utazik, most a kompjegyesek azt javasolták, ne vigye őket, mert változik a helyzet, bizonytalan, milyen papírokat kérnek. Kókusz és Lucy így a lányánál maradt.

Vasárnap ment ki, azonnal látta, hogy hazajutni nem lesz egyszerű.

"Négyen voltunk kint a cégtől és Dovernál találkoztunk. Két napig a kilátó parkolójában voltunk napközben. Ott fizetni kellett ugyan 5 fontot autónként, de jó hely volt, és akadt vécé is. Éjszaka az utcán voltunk, napközben sokat sétáltunk a tengerparton és millió képet készítettünk." – meséli.

hirdetés

Dovert alaposan felforgatta a karácsonyi lezárás. Voltak sofőrök, akik állandóan nyomták a dudát. Ennek ellenére István komoly konfliktusokat nem látott a kamionosok és a helyiek között. Sőt, inkább segítették egymást, ahol tudták.

"Láttunk egy nénit a bevásárlásunkkor, akiért nem tudott bejutni a taxi, mi négyen vittük a táskáit a kocsihoz."

Tőlük nem messze egy angol család kávéval, teával, csokival ült kint, és mindenkit megkínáltak, aki arra járt. Egyszer pedig jött egy angol pár, párolt zöldséget és lepényt hoztak, mások ajándék muffint osztottak a sofőröknek.

De nemcsak étellel segítettek a helyiek. Istvánnak a gyógyszerét is elhozták volna.

„Fogyóban volt az inzulinom. Négy napra volt elég, csak nem tudtam, meddig várunk. A Magyar kamionosok segítségkérése/felajánlása csoportban írt posztomra sokan reagáltak. Torma Györgyi írt, hogy szóljak, ha kell, a párja, Bálint György hozza Londonból. Ez körülbelül két óra kocsival. Nagyon megható, hogy ilyen segítség van. Hihetetlen."

Az említett Facebook csoportot motorosok hozták létre. Pálnik Csaba azt mondja, hirtelen dobta össze, másnapra hatszáz ember volt az oldalon, Angliában és Magyarországon élők is, most 5 ezer tagjuk van. Ő elsősorban a koordinációért felelt.

"Szakácsként, vezetőként dolgoztam hosszú ideig. Elég gyakorlott vagyok problémamegoldásban, így a munkám 80 százalékát a szervezés tette ki." – magyarázza, hozzátéve, az összes láncszem úgy működött, ahogy kell.

A zökkenőmentes, közös munka, és a nem is remélt, hatalmas támogatás, mindenki segítőkészsége feledhetetlenné tette ezt a karácsonyt neki.

"Itt nemcsak szavak voltak. Képesek voltak három órát autózni friss pogácsával. Láttam mérnököt szendvicseket kenni. Azok is segítettek, akik maguk szorulnak talán nagyobb segítségre." - meséli.

Reggel 7-től hajnali 2-ig dolgozott három napig.

„Akkor volt vége a napnak, amikor nem bírtam nyitva tartani a szemem.”

Ő most nem motorral, hanem egyterűjével szállított. A Tescoban fenn is akadt a túl sok áruval, mert a lezárások miatt most vannak termékek, amiből csak egyet-kettőt lehet venni. Azt mondta, ha nem adják ki, akkor visszajön 14-szer, mert mindenre szüksége van.

Amikor kiderült miért is kell neki ennyi vécépapír, a pénztáros csak kacsintott, és megszerezte az engedélyt a felettesétől, hogy mindent egyben odaadhasson.

Voltak nehéz pillanatok is. A manstoni repülőtérre például nem engedték be őket, így csak átdobálták az adományt a kerítésen.

"Az emberek a sárból szedték össze az ennivalót. Ez borzasztó, ez méltatlan - gondoltam. Aztán mindezt felülírta bennem, hogy nem tudunk jobbat, most a lényeg, hogy segítsünk."

Nagyon büszke a motoros társaira, akik szakadó esőben és körülbelül 4 fokban is gondolkodás nélkül mentek, ahova kellett.

Nyitrai Szabolcs volt a segítők egyike. Csak neki sikerült feljutnia Doverben két magyarhoz, akik egy hegyen ragadtak, és úgy 30 órája nem volt semmijük. Segített rajtuk, de mindenki máson is.

"Ashfordban egy bolgár vagy román sofőr jött oda nagyon félénken. Nem beszélt angolul, csak mutogatva kért egy kis kenyeret és egy fél literes vizet. Igyekeztem őt megpakolni. Nem válogattunk, segítettünk mindenkinek, aki rászorult."

A motorosok mindennap egyeztettek Wellner Józseffel, a Nem vagyunk huntalanok oldal alapítójával. Ő 9 hónapja indította el segítségnyújtó oldalát, de az Angliában rekedt kamionosok támogatására kialakult mozgalom nagysága őt is meglepte. Azt hitte, idén egyedül fog karácsonyozni.

"Annyian álltak az ügy mellé, hirtelen tömegek álltak a képzeletbeli karácsonyfám alatt, és csak hoztak, hoztak mindent, amivel segítettük a fiúkat a bajban!"

Elsírta magát, amikor egy anyuka elmondta, hogy a két gyerekével jött, akik az összes csokijukat elhozták a kamionosoknak.

„Azt kivánom, bárcsak ne történt volna meg! De bajban ismerszik meg az ember, a barát, ennek jó példáját láttuk.”- összegezte Józsi az elmúlt napokat.

A Folkstonban élő Varju Szilvi a társával és az ő testvérével ment osztani. „Amikor megláttam az első híreket a kamionosokról, mondtam a páromnak, hogy ez a karácsony nem olyan lesz, mint ahogy terveztük.” - mondja.

25 csomaggal indultak. Ők is jártak mindenfelé, a reptéren, a parkolóban és az autópályán is.

A felüljárókon kiabáltam, hogy magyarok vagyunk

- meséli. Így találtak például olyan sofőrt, akinek nem volt Facebookja. Szilvi szerint neki nagyon jól jött a segítség, mint ahogy annak a kamionosnak is, aki nem mert kérni nyilvánosan, nehogy azt mondják, miért nem vitt elég tartalékot.

Úgy érzi, többet adtak, mint ételt és italt. Volt, akivel egy órát beszélt telefonon.

"Mi csak icipici hópehely vagyunk, de együtt egy hatalmas lavinaként zúdultunk."

A környéken élő magyarokból sok kis csoport járta a a kamionsorokat. Többen vittek főtt ételt: húslevest, paprikás krumplit és töltött káposztát is.

Volt akinek, csak egy kölcsön okostelefonra volt szüksége. „Mi egy nagy család vagyunk. Négy gyerek, hat unoka. Öt hete nem láttuk Papát, szerettünk volna vele karácsonyozni. Meglepetés videochatre gondoltunk, de Papának csak buta telefonja van” - mondja Vevér Hajnalka. Nem volt könnyű lebukás nélkül megszerezni a rendszámát, amin keresztül megtalálhatták Vevér Gézát. Szalai Viktória és Török Gábor vitték a meglepetést.

Volt öröm, hogy a Papa ott lehetett karácsonykor legalább online.

Akadtak egészen extrém esetek is. Például az egyik sofőr elment vécére, és nem talált vissza. Rajta is a Facebook-csoport segített neki, 117-en kommenteltek, mire 20 sorral arrébb sikerült ráakadnia a járművére. Senki sem cikizte, mert mindenki tudta, hogy még egy kisebb parkolóban is nehéz megtalálni időnként a kocsit, nemhogy egy ekkora kamionrengetegben. Azt a tanácsot adták neki és mindenkinek, hogy nehéz terepen mindig mentsék el Google térképen a pozíciójukat, akkor könnyebb visszatalálni.

A két Facebook-csoport együttműködése nem szűnik meg. Új ötletükről nem árulnak el sokat, csak azt, hogy az akciót folytatni akarják, kicsit másként. Csaba azt írta a csoportban:

"Hatalmas érték van itt a közösségben. A lehető legjobban szeretnénk a következő szintre emelni. Sokkal komolyabb, mint ami látszik. Többet most nem mondhatok, de higyjétek el, le fog esni az állatok!"


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk