/szempont/haboru-vagy-katonasag-mai-fiatalok-mem-vita/
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

A háború tényleg annyira szexi? – gondolatok egy villámgyorsan terjedő mémről

Vajon nagyapáink a harctéri szolgálatot, vagy a bulizást választották volna, ha megtehetik? És egyáltalán: a kettő kizárja egymást? Vélemény.
hirdetés

Közismert mém: bal oldalon régi, fekete-fehér fotón egy katona látható, jobb oldalon mai kép egy srácról, aki két sörös üvegen gubbaszt, miközben sört iszik és cigarettát (vagy még rosszabbat) szív.

2018: Fiam, találtam egy fotót a nagyapádról.

2060: Fiam, találtam egy fotót a nagyapádról.

Elemezzük kicsit a fotókat. Az első képen látható fiatalember egyenruhát visel. Tehát csak is jó ember lehet. Mert mindenki, aki egyenruhát visel, az jó ember, mi több, követendő példa. Mondjuk ha ezt a logikát követjük, Heinrich Himmler is nagyszerű ember lehetett, hiszen számos fotón látható egyenruhában, és ez a tény nyilván sokkal többet nyom a latban, mint bármi más.

Az üzenet nyilvánvaló: nagyapáink még tudták, mi a kötelességük, kemények voltak mint a vídia, a mai fiatalok ezzel szemben könnyelműek, felszínesek, megbízhatatlanok és elpuhultak.

hirdetés

Most önkritikát gyakorolok. Valószínűleg én is az elpuhult, könnyelmű, felszínes társasághoz tartozom.

Bármilyen perverzül is hangzik, jobban örülnék, ha a nagyapámnak nem kellett volna bevonulnia a második világháború alatt, hanem helyette mondjuk az asztalos céh báljára jár.

Nagymamámat már nem tudom megkérdezni, de valószínűleg szívesebben fogta volna nagypapa homlokát hányás közben, miután az felöntött kicsit a garatra a cimborákkal, mint hogy a háború után arra kellett haza érkezniük, hogy a lakásukba oroszokat költöztettek. Amikor a háborúban eltűnt ikertestvéréről beszélt, sosem mondta azt, hogy "de legalább férfi volt". Sokszor leszidott ezért vagy azért, mindig azt kérte, mondjam meg a majdani feleségemnek, hogy próbáltak megnevelni, de sajnos nem sikerült

De egyszer sem mondta azt, hogy "el kéne menned katonának, azok embert faragnának belőled". Pedig a három fivére és a férje kivétel nélkül megjárta a háborút, tehát valamiféle benyomása biztos volt a dologról...

Ne feledjünk el valamit: a hadviselt fiatalok, még ha netán önkéntesen is vonultak be (többnyire nem), nem jókedvükben tették, hanem mert olyan történelmi helyzet alakult ki, amikor ezt nem lehetett kikerülni.

Faludy írja a Pokolbéli víg napjaimban, hogy azért soroztatta be magát az amerikai hadseregbe - noha semmi kedve nem volt lelövetni magát -, mert egyszerűen képtelenségnek tűnt, hogy ő, aki a verseiben világ életében a szabadság mellett állt ki - emiatt is kellett elmenekülnie a nácik elől Magyarországról -, gyáván megfutamodjon akkor, amikor ténylegesen tenni lehet érte.

Biztos vagyok benne, ha valamilyen kényszer folytán a mai fiataloknak háborúba kelljen vonulni, közülük is sokan ugyanígy teljesítenék a kötelességüket, és nagy általánosságban ugyanolyan jó vagy rossz katonák lennének, mint elődjeik, mert az ember olyan lény, aki bámulatosan képes alkalmazkodni - ha kell. Abban is biztos vagyok, hogy azok közül, akik most a háborút istenítik, sokan az elsők között hagynák itt az országot abban a pillanatban, hogy veszélyben érzik az életüket.

A mém legnagyobb csúsztatása mégis talán az, hogy azt sugallja: a két dolog (a katonáskodás és a bulizás) ellentmond egymásnak. Vagy ez, vagy az. Nagyapáink sosem buliztak. A katonák sosem engedik ki a gőzt, sosem vetkőznek ki magukból. Nem ártana megkérdezni erről a laktanyák környékén lakókat. Szerintem tudnának mesélni.

Emberek, a háború, a katonaság nem kúl. Nem menő. Nem szexi. Nem áhítandó cél. A katonáskodás megalázás, verejték, és sokszor vér, halál.

Amikor néhány évvel ezelőtt Afganisztánban merényletben meghalt egy magyar katonanő, a közvélemény jelentős része követelte, hogy azonnal vonjuk vissza az összes katonánkat mindenhonnan, ahol baj érheti őket. Pedig ő hivatásos volt, tudta, hogy ez benne van a pakliban.

Persze, ha neked mégis jobban tetszik a katonaruhás kép a bulizósnál, semmi gond. Menj, és jelentkezz katonának, hogy az unokád majd büszke lehessen a fotóidra. Mikor indulsz?


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk