SZEMPONT
A Rovatból

"Góliáttal szemben a törpince labdába se rúghat"

Hiába élnek falun, alig van néhány család, amelyik még földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozik. Ez ma szinte lehetetlen vállalkozás. Elmondták, miért.
Neuberger Eszter, Abcúg, fotók: Magócsi Márton - szmo.hu
2018. január 11.


Link másolása

Szinte nincs átmenet a mezőgazdasági nagyüzem és a néhány hektáros kis gazdaságok között a hajdúsági Tedejen, ahol a volt állami gazdaságból lett modern nagyvállalat mellett már csak néhány helyi család művel önállóan földet. Ők meséltek róla, miért adták el sokan akár áron alul földjeiket a kilencvenes évek elején ahelyett, hogy akár befektetési céllal megtartották volna, és miért lehetetlen manapság egy kis játékosnak bővíteni a földjét.

Hajdú-Bihar megyében, a 17 ezres mezőváros, Hajdúnánás határában, az M3-as autópálya Miskolc és Nyíregyháza közötti szakasza mellett fekszik Tedej. Közigazgatásilag nem önálló település, Hajdúnánáshoz tartozik, pedig a hajdúsági város központjától 7 kilométerre van.

Tedej múltját és jelenét a néhány utcás település közvetlen szomszédságában fekvő nagy gazdaság határozza meg, ami a rendszerváltás előtt Hajdúnánási Állami Gazdaságként működött, 1993 óta viszont magánvállalkozásként, Tedej Rt. néven üzemel. A vállalat és a hozzá tartozó cégcsoport tulajdonosa az állami gazdaság egykori igazgatója, Bódi László, aki a gazdaság privatizálásával alapozta meg mostanra kiterjedt mezőgazdasági cégcsoportját.

A Tedej cégcsoport mára a térség meghatározó gazdasági szereplője lett. Fő profilja az állattenyésztés, de több mint 6 ezer hektárnyi összterületen – amiben van saját és bérelt földterület – a Bódi család szántóföldi növény- és gyümölcs-termesztéssel is foglalkozik. A gyümölcstermés egy részét a gazdaságban fel is dolgozzák – rostos ivólevek készülnek belőle.

Magyarországon a gazdaságok alig több mint 5 százaléka használja mezőgazdasági művelésre a megművelhető földterületek közel kétharmadát. A földtulajdon koncentrációja a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor a szocialista termelőszövetkezetek felbomlása miatt a tagok között szétosztott földterületeket az önállóan gazdálkodni nem tudó vagy nem akaró tulajdonosoktól megvásárolták azok, akiknek volt elég tőkéjük ehhez.abcug_nyito

Ekkor alakultak ki azok a gyorsan fejlődő nagy gazdaságok, amelyek aztán a későbbi állami földárverésekkor is bővíthették földterületeiket. Ilyen a Tedej csoport, Bódi László gazdasága is, igaz, ez nem egy termelőszövetkezet felbomlása, hanem egy állami gazdaság privatizációja nyomán jött létre.

Azért mentünk Tedejre, hogy a település példáján megnézzük: milyen mozgástere van azoknak, akik egy ekkora mezőgazdasági szervezet mellett próbálnak saját földjeiken gazdálkodni, és hogy megértsük, miért alakultak úgy a birtokviszonyok, hogy a több ezer hektáros gazdaságok és a pártucat hektáron gazdálkodó kisgazdák között nincs nagyon átmenet. Miért adták el sokan akár áron alul is a földjeiket a kilencvenes években, ahelyett, hogy akár befektetési célból megtartották volna azt?

A földtulajdon koncentrációjával és a magyar mezőgazdaság ’90-es évektől kezdődő átalakulásával Kovách Imre vidékszociológus Földek és emberek című, 2016-ban megjelent könyve foglalkozott. Mostani riportunk bővebb hátteréről ebben a cikkünkben olvashat.

Nincs nagyon olyan, aki ne dolgozott volna a gazdaságban

Tedej utcáit december közepén épp sártenger borítja, javában folyik ugyanis a szennyvízelvezető csatornahálózat telepítése a településen. A települést Hajdúnánással és Tiszavasvárival összekötő vasútvonal mellett, az állomásnál találkozunk Júliával, egy nyugdíjas asszonnyal, aki a boltból igyekszik épp haza.

Júlia és férje is a tedeji állami gazdaságnál dolgoztak: férje traktorosként, Júlia pedig a rendészeti részlegen, legtöbbször a gazdaság portáján. Egy 1991-es törvény alapján ezért az állami gazdaság privatizációjakor az ott munkában eltöltött idejük alapján mindketten 20 aranykorona földre lettek jogosultak 1993-ban, amikor a tedeji gazdaságot magánosították. Helyi viszonylatban ez kevesebb mint egy hektárnyi földet jelent, amit Júliáék először a gazdasággal műveltettek tovább, nekik ugyanis sem energiájuk, sem eszközük nem volt megművelni azt.

Ezért a terményből – vagy annak árából – arányosan járt nekik egy rész, amikor azonban már egy jó ideje mínuszra jött ki az egyenleg, azaz a művelési díjjal együtt még Júliáék fizettek rá az üzletre, úgy döntöttek, eladják a földet a gazdaságnak.

“60 ezer forintot kaptunk érte, amit beforgattunk a lányunk esküvőjébe”

– magyarázta az asszony.

A házaspár példáját még sokan követték: az állami gazdaságokból kiosztott földterületeket sokan eladták hosszabb-rövidebb időn belül, a kétezres évek elejére nagyon kevesen maradtak, akiknek saját földtulajdonuk lett volna.

A húsz aranykoronányi földterületeket leggyakrabban a tedeji gazdaságot privatizáló Bódi család tagjai vásárolták fel, akad azonban Tedejen 4-5 másik család, akik ebben az időszakban szintén megpróbálták bővíteni földtulajdonukat ahelyett, hogy megszabadultak volna tőle.

Ahogy az a velük való beszélgetésből kiderült, mindez nem volt könnyű a volt állami gazdaság igazgatójából egy modern agrárüzemet kiépítő Bódival szemben. Az egyik tedeji gazda, aki most 25 hektárnyi földterületet művel – leginkább ő és családja dolgoznak a földeken -, azt mondta az Abcúgnak, neki is megvolt a maga “birkózása” a legnagyobb helyi gazdával.

Olyan konkrét esetekre is visszaemlékezett, amikor ő és Bódi is megkerestek egy tulajdonost, aki el szerette volna adni a földjét, azonban hiába kínált érte többet, az illető mégis a nagygazdának adta el azt. Riportalanyunk szerint ebben szerepe lehetett annak, hogy Tedejen szinte nincs olyan család, ahol legalább egy családtagot ne Bódi foglalkoztatna, ami egyértelműen függőségi helyzetbe helyezi őket a vállalkozóval szemben.

“Góliáttal szemben a törpince labdába se rúghat!”

– mondta kezeit széttárva a férfi.

Nincs sanyargató földesúr

"Mondhat bárki bármit, én sohasem presszionáltam senkit, hogy nekem adja el a földjét. A 20 aranykoronát mindenkinek kiadtuk, akinek járt, ezután a magántulajdonával ki-ki azt csinál, amit csak akar. De ez már jó 25 éves történet, mert ezeket a földeket 1992-ben adtuk ki” – magyarázta az Abcúgnak Bódi László, akit riportunk után telefonon értünk el. A vállalkozó hozzátette: ekkora földterülettel önmagában semmit sem lehet kezdeni, egyszerűen nem lehet gazdaságosan megművelni annak, akinek ehhez nincs meg a kellő infrastruktúrája, mezőgazdasági felszereltsége.

Infrastruktúrában pedig sokat tud segíteni egy sokrétű, modernizált gazdaság a kisgazdáknak – állította Bódi. A nagyobb mezőgazdasági szervezetek ugyanis – úgynevezett integrátori szerepkörben – partnerségi szerződés alapján segíthetik a kisebbek termelését: eszközökkel, szervezéssel, vagy a termék felvásárlásával. Bódi cégeinek több ilyen együttműködése is van környékbeli gazdákkal.

A vállalkozó szerint az is afféle szimbiózis, hogy például kész tápot értékesítenek azoknak, akik kénytelenek megvenni, mert nem tudják előállítani, vagy az, hogy egyfajta szolgáltatásként saját, a növény fehérjetartalmát jobban megőrző módszerükkel feldolgozzák a más gazdák termelte lucernát, ezt az integrációt most indítják.

Kárpótlási jeggyel alapozta meg

Egy másik, saját földjén, önállóan gazdálkodó tedeji gazda, aki szintén nem szeretett volna névvel szerepelni, kárpótlási jeggyel jutott ahhoz a földterülethez, ami a mostani tulajdona magját képezi.

A földkárpótlás az Antall-kormány intézkedése volt, amelyet 1992-ben indítottak el azzal a céllal, hogy a magántulajdonukat állami gazdaságok és termelőszövetkezetek javára elvesztő földtulajdonosok veszteségeit kárpótolják valahogy.

Ennek lett az eszköze a kárpótlási jegy, amellyel egy, az adott gazdaság (állami gazdaság vagy termelőszövetkezet) által kijelölt földalapból árverés útján földterületet vásárolhatott a jegy birtokosa. A kárpótlási jegyeknek persze hamar kialakult egy másodlagos piaca is, azaz, akinek volt elég tőkéje, az egyenesen a kárpótlási jegyeket vásárolta fel, amiből aztán nagyobb területekre licitálhatott az árveréseken.

Riportalanyunknak 36 ezer forintnyi kárpótlási jegye volt, amellyel 1994-ben 72 aranykoronányi földhöz és néhány hektár legelőhöz jutott az erre kijelölt 270 hektár földterületből. Akkoriban ezzel kis játékosnak számított, ezért nem tekintették ellenfélnek a nagyobb szereplők, sőt, segítettek is a hozzá hasonló kisgazdáknak, ha ezzel távol tarthattak más nagygazdákat, akik több száz hektáros nagyságrendű területre licitáltak volna.

“Nem volt ez igazi kárpótlás, mert a földeket nem azok kapták meg, akiktől anno elvették”

– magyarázta forrásunk, utalva arra az imént említett sajátosságra, hogy sokszor már a kárpótlási jegyeket is felvásárolták a tőkeerős vállalkozók – azokat nem is azok érvényesítették, akik eredetileg kapták őket.

“Annak idején mi is tudtunk volna pluszban egy kicsit több kárpótlási jegyet venni, többet licitálni, de az az igazság, hogy féltünk kicsit, hogy a terményünket ki fogja megvenni. Azok az emberek, akik a téeszekhez voltak szokva, tartottak a szabad piactól. Most azt mondom, hogy akkor az utolsó pár tyúkomat is el kellett volna adnom és kárpótlási jegyet vennem a pénzemen, mert jóformán ajándékba adták a földet. Befektetésnek sem lett volna rossz. Ezek 30 aranykoronás földek ezek, jó földek” – magyarázta a középkorú férfi. Bár egy aranykoronányi föld kikiáltási ára 3 ezer forint volt, a törvény megengedte, hogy ezt az árat legfeljebb ötszáz forint értékig csökkentsék le. Így az esetek jelentős részében egy ezer forintos kárpótlási jegyért 2 aranykorona földet is lehetett venni, ha a licitáló felek előre megegyeztek, hogy melyik területet ki viszi el.

Riportalanyunk azóta a földtulajdon-szerzés óta nem is nagyon bővítette földvagyonát: 4 hektár szántó és 2,5 hektár legelő tulajdonosa, de mint mondja, a jelenlegi földárak mellett ez szinte lehetetlen is egy olyan kisgazdának, mint amilyen ő.

A hajdúsági földek a legdrágábbak közé tartoznak országosan, egy aranykorona 100 ezer forintba is kerülhet, egy hektár föld 2,5-3 millió forint körül mozog.

“Ha 10 millió forint hitelt felveszek, veszek belőle 3 hektár földet, azt életem végéig fizethetem. Ez így nekem nem üzlet. Pedig földterület mindig akad eladó: egy idős tulajdonos meghal az örökösei meg eladják a földet. De azt mindig azok veszik meg, akiknek van befektetni való pénzük” – magyarázta a gazda, hogy bár az európai uniós földalapú támogatásra már egy hektár földterület tulajdonosa is jogosulttá válik, bővítésre és korszerűsítésre miért csak annak van igazán lehetősége, aki nagyobb terület után gyűjti be ezt a támogatást.

Ráadásul egyes támogatási formák: például a gépvásárlásra, istállóépítésre, technológiai korszerűsítésre valók csak bizonyos önrész mellett érhetőek el, általában 30-40 százalékát állják a költségeknek. “Egy harmincmilliós traktor önrészét például biztosan nem tudom kifizetni” – tette hozzá riportalanyunk.

Egyedül nehezebb

A családjával Tedejen élő férfi sokat mesélt arról, milyen buktatói vannak a kis léptékű gazdálkodásnak. Egy példát hozott abból az időből, amikor még szarvasmarhát hizlalt felvásárlásra. “A kicsiket mindig kihasználták a felvásárlók. Nekünk azt mondták: ennyit és ennyit fizetnek érte, adjuk vagy nem. A nagyobb cégek viszont mindig maguk szabhatták meg az árat” – magyarázta.

A gazda szerint a kicsiknek az az egy lehetőségük lett volna, hogy jól járjanak, ha összefognak és szövetkezetben működnek. “Évente leadtunk volna mondjuk 1500 hízót egy profi üzletkötő segítségével, és akkor labdába tudtunk volna rúgni” – mondta. Erre voltak is próbálkozások helyben, de ahogy fogalmazott: a “magyar mentalitást” tükrözi, hogy amikor egy vezetőt kellett volna kiválasztani, megrekedt a dolog.

Jó példának hozta fel, hogy a Tedejtől nem messze lévő Hajdúdorogon lényegében megmaradt a termelőszövetkezet, mert voltak tagok akik közös művelésben hagyták a földjeiket a rendszerváltás után is. A földjük használati jogának átadásáért területarányosan bérleti díjat kapnak a szervezettől.

Megkerestük az ominózus hajdúdorogi mezőgazdasági szervezetet, ami a régi téesz helyett a rendszerváltás óta részvénytársaságként működik, de még mindig a régi réven: Hajdúdorogi Bocskai Mezőgazdasági Zrt. A társaságnak 160 tulajdonosa van, akik mind régi termelőszövetkezeti tagok – magyarázta az Abcúgnak Nagy Jánosné, a cég igazgatótanácsának elnöke.

Igaz, a terület, amin a termelés folyik, a szövetkezet régi, 8 ezer hektár feletti összterületéről 240 hektárra csökkent, amin szántóföldi növényeket – gabonaféléket, napraforgót, zöldséget – termelnek, de gyümölcsöt is termesztenek. A művelésre használt földterület a már említett földkárpótlás és a szövetkezeti földek egyéni birtokbavétele miatt csökkent, a privatizáció után ugyanis sokan kimérették és használatba vették a földjeiket.

“Dorogon sokan birtokba vették a korábban szövetkezeti használatba került földterületeiket és még mindig jellemző, hogy akár csak 5-10 hektáron, de gazdálkodnak. Nem tudom, talán azért, mert a termelőszövetkezetben a tagok földje a nevükön maradt végig, és érzelmileg valahogy jobban kötődnek hozzá, mint egy állami gazdaság egykori alkalmazottai, akik földjeiket juttatott területként kapták.” – magyarázta Nagy Jánosné, miért lehet több kisgazda arrafelé, és miért alakulhatott úgy, hogy az emberek csak a legnagyobb szükségben válnak meg a földjüktől. Ha nem tudják maguk megművelni, akkor is műveltetik inkább. Az európai uniós területalapú támogatási rendszer is lehet motiváló tényező.

Ez mindig csak kiegészítés volt, az is marad

“Külön-külön ezeket a kis területeket gazdaságosan megművelni nem lehet, az egyik út, hogy valaki felvásárolja a földedet, a másik, hogy megtartod és megművelteted” – magyarázta a férfi, majd hozzátette: ilyen kis földterület még a családját sem tudta rendesen soha eltartani. Ezért neki mindig dolgoznia kellett a gazdálkodás mellett, mielőtt egy tüdőműtét miatt leszázalékolták.

A földjein napraforgót, búzát, kukoricát termeszt, és saját maga dolgozik rajtuk. A szántást, tárcsázást, gépi kapálást maga végzi, a vetést, a permetezést és a betakarítást viszont eszköz hiányában egy vállalkozóval csináltatja meg.

Azonban gyerekeitől már nem várná el, hogy fenntartsák a szomszédos nagybirtokhoz képest aprócska gazdaságát.

“Ha rájuk száll, nem bánom, ha eladják. Fejleszteni úgyse tudnának, egy rakás adósságot meg már ne vegyenek a nyakukba. Ezért egy jó munkahelyet amúgy sem szabad feladni” – mondta.

A fiatalabb generáció eltávolodott ettől

A fiatalabb generáció tagjai közül aki Tedejen maradt, az sem foglalkozik már mezőgazdasággal. Az udvarán tett-vett épp a negyvenes családapa, Norbert, amikor megszólítottuk. Norbert dolgozott ugyan traktorosként a tedeji gazdaságnál, de már a kilencvenes évek végén eljött onnan, jelenleg a csatornázási műveknél van munkája.

Mint mondja, korosztályából alig vannak, akik helyben maradtak: az ő egykori általános iskolai osztálya 14 tagjából mindössze 4 olyat tud összeszámolni, aki még Tedejen lakik.

Földdel viszont ők sem foglalkoznak – akinek némi köze van a mezőgazdasághoz, az a tedeji gazdaságban dolgozik. Találkoztunk is egy fiatal nővel, aki betanított munkásként dolgozik a Tedej csoport egyik ivóleveket gyártó feldolgozó üzemében, naponta bejelentett alkalmi munkavállalóként.

Az idősebb tedejiek közül többen úgy látják, a fiatalabbak, ha lehetőségük lenne rá, akkor sem foglalkoznának már földdel. A mezőgazdasági munka egyszerűen leértékelődött, “szégyellnivaló” lett a szemükben – mondta egyikük.

Norbert ugyanakkor cáfolta ezt. Mikor emlékeztettük rá: az imént mondta, hogy már nagyon régóta nem dolgozik a mezőgazdaságban, azt mondta:

“Akkor is paraszt vagyok. Paraszt családba születtem: nagyapám gulyás volt, apám szintén traktoros. Azt nem mondtam, hogy soha nem térnék vissza újra a mezőgazdasághoz.”

Bódiék családi vállalkozása – a vállalkozó csak sorolta, sorolta az agrármérnök végzettségű családtagjait az interjú egy pontján – 300 embernek ad állandó munkát Tedejen, Hajdúnánáson és környékén, de egy-egy idényben ezen felül több mint 300 egyszerűsített foglalkoztatott szedi még brigádokban a gyümölcsöt a gazdaság kertjeiben.

A technológiai fejlődés persze jelentősen lecsökkentette a vállalat munkaerőigényét, az egykori 1200 fős dolgozólétszám – ez még az állami gazdaság idejéből, a ’60-as évekből származó adat – mára a harmadára olvadt. A munkaerőigény folyamatos csökkenését mutatja, hogy úgy stabil ez a háromszázas alkalmazotti létszám a rendszerváltás óta, hogy Bódi így jellemezte az azóta eltelt időt:

“Azért közben mi is csak bővültünk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Szemembe nézett a rendőr, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk” - a Magyar Anyák is ott voltak a Fidesz-székháznál
A nőkből álló aktivista csoport az anyák napján tartott demonstrációján megígérte, hogy kiállnak a gyerekekért, ezért csatlakoztak hozzájuk most is. Elmesélték, hogy látták ők a pénteki eseményeket.

Link másolása

A második könnygázas rendőri fellépés után jelképes tiltakozást hirdetett a Várba a Magyar Anyák nevű aktivista csoport, még anyák napján. Fehér ruhában vonultak fel a Karmelita elé, hogy kiálljanak a gyerekek mellett.

A Magyar Anyák pénteken is ott voltak a tüntetésen, majd a Fidesz-székháznál, ahol könnygáz ugyan nem került elő, de a tömeg nekifeszült a rendőröknek, akik több szemtanú szerint is gumibotot használva reagáltak.

László Györgyi azt mondja, először a Hősök terénél voltak, ahol nyugodtabb volt a helyzet.

„Az emberek leültek a zebrára, elállva az autósok elől a forgalmat. Rengeteg rohamsisakos rendőr jött, de ők átmentek a székház túloldalára, mert ott volt feszültebb helyzet. Mi egy rendőrrel beszéltünk, akitől azt kérdeztük, hogy emberileg meddig lehet bírni.

Megvonta a vállát, a szemembe nézett, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk.

Utána hangosan szólt a „Neked is van gyereked”, és őszintén sajnáltam, hogy ez komolyan megtörténik. Ott csak skandáltunk."

Ezután átmentek a másik oldalra, a Lendvay utca-Rippl Rónai utca sarkára. „Ott két helyszínen történtek az események. Kicsit kijjebb, egy békés, főleg idősebb, gondolom szülőkből álló csoport leült a rendőrsorfallal szemben és énekelni kezdtek, aztán megafonban beszéltek a lelkükre. Egy idő után a rendőrök elmentek onnan."

Györgyi szerint a másik, bentebbi helyszínen volt veszélyesebb a szituáció.

„Két srácot hallottam beszélni (ők nagyobbak voltak), hogy megverték őket a rendőrök. Kérdeztem, hogy történt. Azt mondták, hogy természetesen

nem a fejüket ütötték, „csak” gumibottal a combjukat, de oda kaptak rendesen. Állításuk szerint nem csináltak semmit, amiért ez volt a reakció.

Györgyi Pankotai Lilivel is beszélt, aki szerint sokkal durvább volt a helyzet, mint múltkor. Háromszor is úgy érezte, életveszélyben van. „A rendőrök megindultak, a tömeg is hátulról tolta előre az embereket a szűk utcában, és így teljesen összepréselődtek."

Ekkor a diákok már mindenkit arra kérte, húzódjon hátrébb, hogy levegőhöz jussanak az elől állók. Így tett Györgyi is.

„Egy srác jött ki teljesen elázva. Kérdeztük, hogy csak nem könnygázt kapott, azért mosták ki a szemét? De megnyugtatott, hogy nem volt könnygáz, csak annyira szoros volt a tömeg, hogy így leizzadt, és muszáj kimennie a tömegből, mert nem bírja."

A Magyar Anyák csoportjának egy másik tagja, Hajnal Edina azt mondja, folyamatosan kapták az üzeneteket. "Egy édesanya üzente, hogy többször megütötték gumibottal és remegett utána perceken keresztül."

Edina úgy gondolja, nem a diákok voltak erőszakosak, hanem a rendőrök, ez szerinte számos videón is látszik. „Gumibotozást sokszor alkalmaztak, nőket is megütöttek" - állítja.

Egy anyuka ezt írta nekik:

„A második sorban álltunk es előrenyúltak a rendőrök, mellettem a férjem is kapott, meg egy gyerek is. Azt mondta ott valaki, lehet, hogy nem gumibot volt, mert annak más az érzése( én nem tapasztaltam). Az valami keményebb volt, amivel a fejüket ütötték.”

Az anyuka szerint a férje hátranézett, amikor megütötték, mert háttal voltak a rendőrsorfalnak. Nem látott gumibotot a rendőr kezében, csak egy gázspray palackot, az is lehet, hogy azzal ütötték meg. Bár sokkoló is volt a rendőrök egy részénél, azt nem használták a szemtanúk szerint.

A rendőrség szombati közleményében azt állította, sörösdobozokkal, üveg-, fém- és műanyagpalackokkal, füstgránáttal, sőt, nagyméretű vascsavarral is dobálták őket, de ők „a lehető leghumánusabb módon”, „óriási türelmet tanúsítva, kizárólag testi erővel” tartották vissza az „agresszív tömeget”.

Azt is írták, négy embert, akiket a tömeg csaknem összepréselt, „saját biztonságuk érdekében” emeltek ki a veszélyzónából. A helyszínről két embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, és több feljelentést is tettek az ügyészségen.

A tüntetésről készült fotóinkat itt lehet megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Ungváry Krisztián: Nem beszámítható vagy szándékosan terjeszt orosz dezinformációt a vezérkari főnök
Böröndi Gábor azt mondta, egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a második világháború kitörését. A korszak történész szakértője úgy fogalmaz: nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán.

Link másolása

Már az országgyűlési bizottsági meghallgatásán is felhívta magára a figyelmet a Magyar Honvédség új vezérkari főnöke, miután arról beszélt, hogy vissza szeretné hozni a katonai oktatásba a nukleáris elrettentést, a hazafias nevelést és a szittya gondolkodásmódot.

A közmédiának adott hét eleji interjúja viszont már a nemzetközi diplomáciában is komoly hullámokat keltett: Sebastian Kęciek, budapesti lengyel nagykövet nyílt levélben ítélte el Böröndi Gábor kijelentéseit. A kialakult vitához még Novák Katalin köztársasági elnök is hozzászólt, szerinte a történelmi vitákat és értelmezéseket inkább a történészekre kellene hagyni. Ennek szellemében kérdeztük meg Ungváry Krisztián történész véleményét a témában.

– Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke az M1-nek adott interjújában arról beszélt, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a világháború kitörését. Mit gondol arról, ami elhangzott a műsorban?

– Nagyon nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán, hiszen azt gondolná az ember, hogy Adolf Hitler működése mégiscsak gimnáziumi tananyag. A XX. század fegyveres konfliktusainak nagy vonalakban történő ismerete pedig elvárható lenne egy ilyen pozícióban szolgáló katonai vezetőtől. A második világháború nem lokális háborúnak indult, ezt mindenki tudja, aki egyszer történelemkönyvet vett a kezébe, hanem Hitler életteret akart szerezni keleten. Ezzel kapcsolatos programja pedig nem kétezer négyzetkilométert érintett, hanem a komplett Szovjetunió európai területeit.

Ezek után a Böröndi-féle kijelentést kétféleképpen lehet értelmezni: a Honvéd Vezérkar főnöke nem beszámítható állapotú vagy pedig szándékosan orosz dezinformációt terjeszt. A kettő közül mindenki kiválaszthatja azt, ami neki megfelelő.

– A kormánypárti médiában gyakran feltűnő biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel fogalmazott úgy, hogy az utolsó nagy, valóban európai vezető a világpolitikában Adolf Hitler volt. Mintha Böröndi Gábor is valami olyasmire utalt volna a kijelentésével, hogy nem Hitler a hibás a világháború kirobbanásáért, hanem a nyugati hatalmak. Ezt hogyan látja?

– Az a baj, hogy annyira kétségbeejtő ilyen mondatokat hallani. Két lehetőség van: az illető maga is náci, de ezt nem tartom egyébként valószínűnek, vagy pedig azért terjeszti ezt a propagandát, mert a putyini rendszert szolgálja vele, ugyanis alapvetően ezek Moszkvából ismert üzenetek. A legnépszerűbb könyvek közé tartoznak Oroszországban jelenleg azok a művek, amik Hitlert úgy állítják be, hogy tulajdonképpen egy történelmi tévedése volt: a Szovjetuniót támadta meg a Nyugat helyett. Eszerint sokkal jobb lett volna, ha inkább összefog Sztálin és Hitler a romlott, dekadens Nyugat megregulázására. Ez szerintem a történelmi háttere ezeknek a kijelentéseknek, csak az az aggasztó, hogy elvileg Magyarország a NATO tagja, ezekkel a kijelentésekkel pedig a NATO nem is burkolt elárulása készülődik.

– Böröndi kijelentésére a lengyel nagykövet is kiadott egy nyílt levelet, amiben arról ír, hogy a magyar vezérkari főnök szavai a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, illetve idézi a Lengyelország német lerohanásához való segítségnyújtást megtagadó Teleki Pált is. Ezek alapján úgy tűnhet, mintha a lengyelek jobban ismernék a magyar történelmet. Erről mi a véleménye?

– Szerintem az a baj, hogy viccelődhetünk azon, hogy mennyire művelt vagy műveletlen a magyar politikai és katonai elit, de azért teljesen hülyéknek kár nevezni őket. Sokkal fontosabb ennél a politikai szándék detektálása. Itt nem arról van szó, hogy Böröndi Gábor ne ismerné azt, hogy mi történt valójában, hanem arról, hogy úgy válogatja ki a tényeket, ahogy az neki tetszik, illetve tényeket kreál.

Mindezt pedig azért teszi, mert kapott egy egyértelmű politikai feladatot, mint egy propagandista, akit megbíztak azzal, hogy a NATO-t belülről bomlassza fel.

Én ezt látom a kijelentései hátterében, és nem azt, hogy ilyen mértékben műveletlen lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Dominóhatás az ingatlanpiacon: egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el, mert valahol Borsodan beragadt egy kis ház vásárlása
Drasztikusan, 40-50 százalékkal csökkentek az adásvételek - mondja az ingatlanpiaci szakértő. Az is bajba kerülhet, akinek amúgy nem lenne szüksége a költözéshez hitelre, mert minden mindennel összefügg.

Link másolása

Elég érdekes időszakot él az ingatlanpiac is, mert semmi sem úgy történik, ahogy korábban vártuk. Ősszel még arról beszélgettünk, hogy az elszabaduló rezsiköltségek miatt értékesebbé válnak a jó energetikájú ingatlanok, és ennek ez év elején már meglesz a hatása. Ez nem így történt.

Ehelyett jöttek az infláció miatt égbe szökő hitelkamatok, az ingatlankereslet pedig drasztikusan csökkent. A lakásárak elindultak lefelé, az albérletárak pedig felfelé. A legújabb folyamatokról Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

– Hogy állunk most májusban ahhoz képest, amit vártunk korábban, és mire számítsunk nyáron?

– Nagy átalakuláson ment keresztül a piac az elmúlt fél évben. Ahogy haladtunk előre az időben, 2022-ben nőtt az infláció, emelkedtek a hitelkamatok is, ami pedig a vásárlási kedv csökkenésével járt együtt. Korábban minden második lakás vásárlásához hitelt vettek fel az emberek. De amíg 2021-ben nyarán 2-3 százalékos kamattal lehetett hitelt venni, most már 9-10 százalék az átlag.

Emiatt a felvett hitelek volumene 70%-kal csökkent.

Ez kihatott az árakra is. Az elmúlt hét évben háromszorosára nőttek az ingatlanárak Magyarországon. De ha nincsen annyi vevő, akkor az eladóknak kell versenyezni értük, ami mostanra kifogta a szelet a drágulás vitorlájából. Az árak stagnálásba váltottak át, sőt helyenként megindult az árcsökkenés. Persze ez nem olyan drasztikus, tehát nem estek a felére az ingatlanárak, csupán néhány százalékos csökkenésről beszélünk. Azaz még mindig viszonylag magasak a lakásárak szinte minden településtípusnál, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban. Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás átlagos ára 40-45 millió forint, tehát még mindig a 800-900 ezer forintos négyzetméterárak jellemzik a fővárosi ingatlanpiacot. A megyeszékhelyeken, az egyetemvárosokban 6-700 ezer forintos négyzetméterárakon cserélnek gazdát az ingatlanok. Azaz még ott sem indult be az a fajta drasztikus árcsökkenés, amire a vevők várnak. Mindez oda vezetett, hogy

a lakáspiaci adásvételek körülbelül 40-50 százalékkal csökkentek, legalábbis az ingatlan.com adatai alapján.

Ezzel szemben a kiadó lakások iránti kereslet a 2023 első négy hónapjában 17 százalékkal haladta meg 2022 első négyhavi szintjét. Ez a bérleti díjakat is folyamatosan egyre magasabbra löki. Lehet úgy fogalmazni, hogy az inflációnak is köszönhető ez a változás, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Tehát nem azért, mert a tulajdonosok mindenáron tartani akarják azt a reáljövedelem szintet, amit az infláció emelkedése miatt elvárnak, hanem az infláció inkább úgy járul hozzá a bérleti díjak növekedéséhez, hogy az áremelkedések miatt a jövedelmek is nőnek, még akkor is, ha az inflációtól elmaradó mértékben, és ez a magasabb jövedelem már lehetővé teszi a bérbeadóknak is, hogy árat emeljenek.

– Nem, inkább arról van szó, hogy az infláció miatt befagyó ingatlanpiac miatt csökkent a vásárlási kedv, emiatt sokan kényszerülnek inkább lakást bérelni, mivel vásárolni nem tudnak? És ez nyomja fel az árakat?

– Biztos, hogy van ilyen élethelyzet is, de ez nem tömeges. Tömegesen nem ugrott meg ugyanis a kiadó lakások iránt érdeklődők száma.

– Ha valaki elkezd lakást bérelni, akkor pontosan azokat a szűkös forrásait éli fel, amivel önerőt gyűjthetne egy saját ingatlan vásárlásához, és beleragadhat ebbe a helyzetbe. Ez a korábbról is ismert zsákutca most még egyirányúbbá vált azáltal, hogy a bérleti díjak növekedtek, és a hitelek meg drágábbak lettek?

– Itt az infláció lehet a kivárásra alapozó lakásvásárlók fő ellenfele. Az a pénz, amit félretettek lakásvásárlásra, egyre kevesebbet ér, még akkor is, ha a lakásárakra most inkább a stagnálás jellemző. Ugyanis az elmúlt hét évben 2015-től 2022-ig a lakásinfláció sokszorosa volt a KSH által meghatározott fogyasztói árindexnek, Budapesten és a nagyvárosokban éves szinten 20-25%-kal drágultak a lakások.

Azaz ha valaki azt mérlegelte, hogy van mondjuk 10 millió forintja, amiből el tudna indulni hitelfelvétellel a saját lakás vásárlása felé, reálértelemben évről évre 20-25 százalékot veszített a pénze értékéből, mert ugyanannyi pénzből ennyivel kisebb ingatlanba tudott beköltözni.

Ha egyáltalán kapott hitelt annyi önerővel, amennyi a rendelkezésére állt, mert a minimális önrész is egyre magasabb lett. Ma már a bankoknak az ingatlan értékének legalább 20 százalékát el kell, hogy kérjék önerő formájában, az MNB által bevezetett adósságszabályok miatt. Tehát egy 50 négyzetméteres, 40-45 millió forint értékű budapesti lakás esetében legalább 8-10 millió forint önrésszel kell valakinek rendelkeznie. Ez főleg az első lakásvásárlóknak okoz fejtörést, mert nekik ezt az összeget nagyon nehéz előteremteni. Viszont a jelenlegi lakáspiaci folyamatok a vevőknek kedveznek, az alkupozíciójuk jelentősen nőtt. A korábbi 4-5% helyett már 6-8 százalékot is engednek a vevők az árból.

A másik dolog, ami a jelenlegi piacon veszélyes, az a dominó hatás. Ez azt jelenti, hogy hiába van olyan ingatlantulajdonos, akit ez a válsághelyzet, a hitelkamatok megugrása nem érint, mert lenne annyi megtakarítása, hogy amikor piaci áron el tudja adni az ingatlanát, akkor tovább tudna költözni, de ha az ő vevőjét viszont hátrányosan érintik a jelenlegi folyamatok, akkor mindketten beragadnak. Ezen a láncolaton mehetünk tovább, és ez a dominóhatás az, ami megfogja a lakáspiaci tranzakciókat.

Lehet, hogy egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el azért, mert valahol Borsod megyében beragadt egy kis ház vásárlása.

Ugyanis a láncolatban van mondjuk 3-4-5 tranzakció, és a rózsadombi lakás eladásához az kell, hogy ez az egész láncolat végiggördüljön. Ennek is köszönhető, hogy drasztikusan, 40-50 százalékkal estek vissza a lakáspiaci adásvételek.

– Úgy tűnik, hogy a mostani helyzetben viszont lakást venni jó. Jól gondolom?

– Igen, ez így van. Aki tud és akar lakást venni, az most jó helyzetben van, mert feleannyi vevő van most a piacon, mint egy évvel korábban. Persze nem ennyire egyértelműen rózsás a helyzet, a finanszírozás miatt. Az biztos, hogy akinek most aktuális, jobban jár, ha lép, mintha kivár. Amikor nagyon drasztikus volt a drágulás, és pörögtek az adásvételek, akkor nagyon sok olyan véleménnyel lehetett találkozni a lakáspiacon, hogy mivel most nagyon drágák az ingatlanok, én most nem veszek, hanem inkább majd akkor, amikor csökkennek az árak. Most csökkennek, még ha minimális mértékben is, de most nem látom azt, hogy nagyon sokan megrohannák az ingatlanpiacot. Most ugyanis az az irányadó vélemény, hogy majd akkor vásárolok, amikor a mélyponton lesznek a lakásárak. De amikor mélypontra kerülnek, és mire ez eljut a köztudatba, akkorra már egyértelműen be fogják árazni a tulajdonosok. Tehát ha valaki akkor nem lesz elég gyors, akkor már nemhogy elsőként, hanem sokkal inkább tíz- vagy tizenkétezredikként állhat be a sorba vevőként, és már sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett tud majd vásárolni, ugyanis akkorra a tulajdonosok már beárazzák ezeket a fellendüléssel kapcsolatos várakozásokat. Tehát még mindig jobban jár, akinek aktuális ez a kérdés, ha most, megbecsült vevőként tud a piacon érvényesülni, nagyobb alkupozícióval, mert most nem kell mással konkurálni egy-egy eladó lakás esetében.

– Tavaszig még nem láttuk jelét, csak jósolták, hogy a jobb energetikájú ingatlanok keresettebbek lennének. Most már bekövetkezett ez a változás?

– Igen, ezeket könnyebben lehet eladni, illetve jobban tartják az értéküket. A csökkenő árak közepette a közepes vagy felújítandó állapotú ingatlanok értéke jobban esett, mint a jó energetikájúaké.

Tehát az olló nyílt, és ez minden bizonnyal tovább nyílik. De drágábbak nem lettek, egyszerűen azért, most nem ez a tendencia, most a vevők nem hajlandóak többet fizetni.

Egy olyan szegmens van, ahol az áremelkedés nem múlt el, és ez nagyon szorosan összefügg az inflációval, ez pedig az újépítésű lakások piaca. Amikor emelkednek az építőanyagárak, a tégla, a beton, a fa, az acél, akkor ezek beépülnek az eladó új ingatlanok áraiba is. Az még kérdés, hogy elindítják-e azokat a további beruházásokat az építtetők, amiket terveztek, vagy ők is a kivárásra alapoznak. Ez inkább a kisebb építtetők esetében lehet nyerő stratégia, mert a legnagyobb cégeknek már kiépült az elmúlt években az az infrastruktúrája, ami nem állhat le, mert akkor ténylegesen veszteséget termelnek.

– Mennyi idő alatt lehet eladni átlagosan egy ingatlant?

– A leggyorsabban a budapesti és a megyeszékhelyeken található ingatlanokat lehet értékesíteni. Ezeknek az eladási ideje most körülbelül 75-80 nap, ami magasabb, mint a válság előtt tapasztalt 65-70 napos átlagos értékesítési idő, de nem sokkal. A kisebb településeken, tehát a falvakban, községekben az átlagos értékesítési idő van, ahol 100 nap fölött jár, van, ahol ez akár 120 nap is lehet.

Az agglomerációs települések érdekes módon a válság idején is előnyt élveznek a vásárlók körében.

Egyrészt azért, mert a home office, a távmunka miatt már nem feltétlenül kell annyit ingázni az embernek a munkahelyére bizonyos munkakörökben és bizonyos pozíciókban, másrészt pedig az agglomerációs övezetben olcsóbban lehet ingatlant vásárolni, és ez nemcsak a fővárosi agglomerációra, hanem az összes megyeszékhelyre igaz. Itt az energetika már fokozottan számít, tehát hogy milyen a fűtési rendszer, van e szigetelés az ingatlanon. Ezek az „apróságok” akár 10-15 százalékos árkülönbözetet is jelenthetnek a vételárban.

– Van-e eladhatatlan ingatlan?

– Van, mindig is volt. Azonban 2015 és 2022 között azok voltak az eladhatatlan ingatlanok, ahol az eladó aránytalanul magasan árazott, és a vevők emiatt már fel sem hívták. Most viszont vannak olyan ingatlanok, amik azért váltak eladhatatlanná, mert a nagyon nagy alapterületűek, rossz energetikai adottságúak. Például egy két-három-négy generációs szigeteletlen családi ház, aminek a fűtési költsége akár több millió forintra is nőhetett az elmúlt időszakban. Az ilyen ingatlant sok esetben a tulajdonosok maguk nem akarják olyan áron piacra dobni, amennyiért hajlandó lenne valaki azt elvinni, mert egész egyszerűen már aránytalanul kicsi összegnek tartják az ilyen ajánlatokat. Ezeknek az ingatlanoknak nem csak az csökkenti az értékét, hogy nagyon nagy az energiafogyasztásuk, és nem a legjobb az elrendezésük, hanem az is, hogy az elszabaduló árak miatt sokkal többe kerül a felújításuk is. Így ezek a házak duplán kerültek hátrányos helyzetbe.

– A most épülő akkumulátorgyárak közelében, például a gödi Samsung közelében el lehet adni egy ingatlant?

– Vizsgáltuk a helyzetet Gödöllőn és Debrecenben is, de

egyelőre nem látunk arra utaló jelet, hogy ezek a ingatlanok kevesebbet érnének, mint eddig.

Az játszik ebben valószínűleg szerepet, hogy Göd például a budapesti agglomeráció részét képezi, közel van a Dunához, tehát ezek inkább támaszt adnak az áraknak, mint lehúznák azokat. Ráadásul az is nagyon jellemzővé vált mostanában, hogy amikor ezek az új üzemek felépülnek, nemcsak az akkumulátorgyárakra gondolok, akkor ott

rendkívül sok új munkavállaló jelenik meg, akiknek sok esetben a lakhatása nem megoldott,

mert messzebbről kell őket odavinni, adott esetben külföldiek. Vagy ők bérelnek, vagy a munkáltatójuk vásárol ingatlant, ez a többletkereslet, ami ezeknél az üzemeknél vagy gyáraknál megjelenik, inkább támaszt ad, vagy egyenesen megnöveli az árakat. Gödön, vagy Debrecenben a bérleti díjak is elindultak igen tempósan felfelé, pedig korábban ezek egyáltalán nem voltak a legdrágább egyetemvárosok.

– És mi várható az egyetemi felvételik után?

– Arra számítunk, hogy az idei albérletszezon intenzív lesz. Július 25-e környékén hirdetik ki a felvételi ponthatárokat, tehát augusztus elejétől kezdve szeptember elejéig tart a klasszikus albérletszezon. Ebben az időszakban arra számítunk, hogy nőni fog a kereslet, nőni fog a kínálat, mert ilyenkor a tulajdonosok is pontosan tudják, hogy ez az az időszak, amikor a kiadó lakásukat érdemes feltölteni az ingatlanhirdetési portálokra. Mivel megnövekszik a kereslet, az árak emelkedésére is számítunk. Valószínűleg tempósabb lehet a drágulás a tavalyihoz képest, amikor a rezsifélelmek erősen tompították a szezonális hatásokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mit tegyünk, hogy ne bukjunk 28% adót a megtakarításainkon?
A szakértő szerint ki lehet kerülni a kormány lakossági megtakarításokra kivetett plusz adóját, de mindenképpen számolni, mérlegelni kell. Kármentő interjú.

Link másolása

Május 31-én szerda este kiadott rendeletében a kormány gyakorlatilag megduplázta a lakossági betéteket eddig is terhelő kamatadót. Ennek módja nem az adó megemelése volt, hanem a 15 százalékos eddig meglévő teher mellé újabb 13 százaléknyi szociális hozzájárulást (szocho) vetett ki. A lakossági megtakarítások közül kivételt az állampapírok és az ingatlanalap befektetési jegyek jelentenek. A rendelkezés minden bizonnyal átalakítja a lakossági befektetési piacot. Azok, akiknek megtakarításaik vannak, jól teszik, ha tájékozódnak a lehetőségeikről, hogy elkerüljék, de legalábbis mérsékeljék a plusz terheket.

Argyelán Józsefet, a Bankmonitor munkatársát kerestem meg, segítsen megérteni, mi történt, illetve mit tehet, akinek megtakarítása van.

– Mennyire volt váratlan, hogy az év közepén, szinte egyik napról a másikra bevezetnek egy új adót?

– Váratlannak váratlan volt. Nem készültek a piaci szereplők, nem voltak ilyen típusú hírek korábban.

A rendelet éjszaka jelent meg, viszont azt hozzátenném, hogy július elsejétől indulnak az új szabályok, tehát azért van 30 napos átfutási idő.

A jövő évi költségvetési törvény benyújtása körül megjelent ilyen típusú rendeletek egyértelműen azt mutatják, hogy a korábban több elemző által is jelzett, törvényben szereplő bizonytalansági tényezőket próbálják kivédeni, a költségvetést egyéb dolgokkal megtámasztani. Az intézkedésnek, itt most különösen a szocho bevezetésére gondolok, két célja lehet. Az egyik közvetlenül a bevételi lábak növelése, tehát az, hogy a megtakarítások utáni szocho fizetés megjelenjen a költségvetésben. A másik, közvetett hatás az, hogy

mivel kivételt tettek a magyar állampapírokkal, a kormány ezekbe a befektetési formába tereli a magyar lakosság megtakarításait.

Vagyis nemcsak a bevételi oldalon szeretne növekedést, hanem a hitelfinanszírozási oldalon szeretne egy még nagyobb keresletet.

– Ingatag lábakon áll az állami költségvetés?

– Nem tudom megítélni, hogy mennyire áll ingatag lábakon, bár több elemzőtől hallottunk kritikus megjegyzéseket, amik erre utalnak. Ha ingatag lábakon áll, ha nem, ezek az intézkedések stabilabb helyzetbe hozhatják.

– Ön szerint valóban az állampapírok felé mozdulnak a megtakarítások ezek után?

– Azt gondolom, hogy igen. Nagy Márton miniszter is azt nyilatkozta, hogy a lakossági betétek 5-10 százaléka is megmozdulhat. A szocho bevezetése csak a természetes személyekre, azaz a lakosságra érvényes. Eddig is igen népszerűek voltak a magyar állampapírok. Ez köszönhető egyrészt a rugalmas visszaváltásnak, másrészt a kockázati szinthez kapcsolódó, kiemelten magas kamatozásnak. A jövőben ez még vonzóbbá válik,

hiszen az adómentesség, ami eddig 15 százalékos előnyt jelentett a hasonló típusú megtakarításokkal szemben, a jövőben 28 százalékos előnyt fog jelenteni.

Hozzátenném, hogy a többi intézkedés, melyek ugyanezen Magyar Közlönyben jelentek meg, szintén az állampapírok felé terelnek.

Argyelán József

– Milyen nagyságrendben lehet így pluszbevétele a költségvetésnek?

– Érdekes módon nem adott erről információt ki a kormány, sőt Nagy Márton kifejezetten azt jelezte, hogy

nem is érdekli, mekkora lesz a bevétel növekedése. Ez azt sugallja, hogy az intézkedésnek az állampapír felé terelési hatását nagyobbnak és fontosabbnak tartják.

Ettől függetlenül az, hogy a bevételi oldalon plusz tételek jelennek meg, még mindig több milliárd forintot jelenthet.

– Már második éve tart a huzavona a helyreállítási alapokkal és a kohéziós alapokkal. Tehát, hogy egyszerűen nem érkezik meg az a pénz, amire eddig üzembiztosan lehetett számítani a költségvetésben. Lehet ez az oka az intézkedéseknek?

– Az kétségtelen, hogy a költségvetésből hiányoznak ezek az elemek, de legjobb tudomásom szerint a kormány - legalábbis a kommunikációja alapján - számít arra, hogy ezek a pénzek megérkeznek. Én nem tudom megítélni, hogy állnak az Európai Unió és a magyar kormány tárgyalásai jelenleg. De tény, hogy függetlenül attól, megérkeznek-e ezek a pénzek, vagy sem, ezen intézkedésekkel stabilabbá válhat a magyar költségvetés helyzete.

– Más országokkal összehasonlítva ez az adóteher sok vagy kevés?

– 28 százalék adót azt én mindenképpen soknak ítélek. Nincsenek pontos nemzetközi számaim, de szerintem nemzetközi összevetésben az élmezőnybe tartozhatnak. Persze ki kell hangsúlyozni azt, hogy bizonyos elemekre nem vonatkozik, és itt nemcsak az állampapírt kell megemlíteni, de például az ingatlanalapokra sem fog vonatkozni. Ettől függetlenül valóban, ha a többi formát nézzük, akkor ez egy elég jelentős adónemnek tekinthető így összességében.

– Mit tehet az, aki enyhíteni akarja a várható veszteségeit?

– Azt tudni kell, hogyha június 30-ig történik meg az adott típusú befektetés, legyen az betétek lekötése, értékpapír vásárlása vagy biztosítási szerződés aláírása, akkor arra nem lesz érvényes a szocho.

Tehát ha már van egy lekötött betétem, akkor az nem lesz szocho köteles, függetlenül attól, hogy a lejárata július elsejét követően történik meg vagy sem.

De az elképzelhető, hogy valamilyen megtakarítás például július elsejét követően igen hamar lejár, és ezért végiggondolom, érdemes-e már most, az új szabályok bevezetése előtt lépni. Itt két dolgot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy mennyibe kerül az, hogy most kiveszem a pénzem. Egy betét esetében ez jellemzően azt jelenti, hogy elveszítem a kamatígéretet, amit a bank adott felém, tehát visszakapom a betett pénzemet. Tegyük fel, hogy egymillió forintot 10 százalékra helyeztem el. Ekkor ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint ugrik. Ez az ára annak, hogy én feltöröm. Viszont a másik oldal, amit nézni kell, hogy mi az, amibe el tudnám helyezni most, és milyen futamidőre. Azaz, ha most indítok egy kétéves lekötést, szintén 10 százalékra, akkor azt látom, hogy 200 ezer forint lesz a várható nyereség. Ennek 15 százalékos adója lesz, de a 13 szocho még terheli. Tehát a 200 ezer forintnak a 13 százaléka, ami 26 ezer forint. Ez lesz az, amit megspórolok azáltal, hogy most indítottam a lekötést, és nem júliusban.

Más a helyzet azokkal a pénzösszegekkel, amelyek lekötetlenül vannak, parlagon hevernek, és eddig várták a jó ajánlatot.

Azokat már nem érdemes tovább parkoltatni, hanem el kellene helyezni valahova június 30-ig. Azoknak érdemes gondolkodni, akik valamilyen nagyon rugalmas, extra rugalmas, takarékszámla típusú megoldást választottak, tehát lekötetlenül kamatozik a pénzük magasabb kamat mellett, ilyet is lehet találni, már egyébként 8-9 százalékosat is jelenleg. Ezek a napi kamatozású termékek július 30-ig szocho mentesen kamatoznak, de július 1-től szochoval terhelten. Itt érdemes elgondolkodni, hogy a lekötetlen takarékszámlákról áttegyük a pénzt valamilyen lekötésbe, hogy a szocho-mentességet meghosszabbítsuk.

– A bankok meg fogják érezni, hogy ilyen tömegben kiviszik a befektetéseiket az emberek?

– A bankoknál több érdekes kérdés van. Az első, hogy a szocho hogyan hat a banknál lévő állományra. Nyilván a lekötetlen pénzekre jelenleg leginkább az infláció hat, tehát a 24%-os áprilisi infláció azt jelentette, hogy a lekötetlenül, 0 százalékon on ketyegő pénzek vásárlóértéke negyedével csökkent. Azért ez egy elég komoly hatás, ez már önmagában arra sarkallja az embereket, hogy a lekötetlen összegeket helyezzék máshova. Sajnos a lekötött betétek kamatai igen alacsonyak. Kisebb bankoknál találhatunk kétszámjegyű értékeket, de a nagyobb pénzintézeteknél 1-2-3 százalékos lekötött betéteket láthatunk. Azért valljuk be, ez nem érdemi vetélytársa a lakossági állampapírokon elérhető hozamoknak. Összességében ennek az intézkedésnek lehet egy olyan hatása, hogy a szocho bevezetés elirányítja a banki betétekből vagy a bankszámlán látra szóló állományban lévő pénzeket állampapírba.

Ráadásul a bankoknak maguknak minden ügyfelüket értesíteni kell, hogy mennyit nyerhettek volna, ha a pénzüket korábban állampapírban helyezik el. Tehát a banknak ingyen reklámként fel kell hívni a saját ügyfelei figyemét arra, hogy jobban jártak volna, ha állampapírt vásárolnak.

Hogy mennyit vesztettek azért, mert nem ezt választották. Ez egy másik rendeletben van.

– Jól értem, a bank a saját kontójára reklámozza a konkurenciáját?

– Ez csak félig-meddig igaz. Igen, reklámozza, és egy olyan terméket reklámoz, ami a betéteinek konkurencia. Tehát eddig ez egy igaz állítás. Érzek ebben egyfajta fricskát is, mert a betéti kamatok nagyon alacsonyak, ezt a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is nehezményezte már, azonban a nagyobb pénzintézetnél érdemben nem indult el emelkedés. Mostantól ez a figyelemfelhívás azt is jelenti, hogy a bankokkal magukkal elmondatják azt, hogy igen, mi alacsony betéti kamatokat kínálunk az állampapírokhoz képest. Azt hozzátenném, hogy

persze egy „konkurencia” termékét reklámozzák, de a bankoknál is lehet vásárolni állampapírokat.

Tehát, ha egy bank ebben meglátja a lehetőséget, akkor azt is mondhatja, hogy igen, kiküldöm ezt a tájékoztató levelet, és utána minden eszközt biztosítok az ügyfélnek, hogy nálam vásárolja meg az állampapírt. Tehát a pénz tőlem, az én kezelésemből ne kerüljön ki. Ráadásul az extraprofit adót megtartották az elkövetkező évre is, és a bankok esetében úgy állapították meg, hogy amennyiben a bank állampapírt vásárol, az valamilyen mértékben csökkentheti az adóterheket. Tehát a kormány a bankot is abba az irányba tereli, hogy maga is vásárolja ezeket a papírokat, csökkentve az adóterhét. Nagy Márton várakozása szerint az intézkedések miatt a bankok mintegy 1300 milliárddal, míg az alapok 500 milliárddal „jelenhetnek meg” pluszban az állampapírpiacon.

– Mennyire szokásos dolog az év kellős közepén egy ilyen adóátalakítás?

– Az tény, hogy az adózásokhoz jellemzően év elején szoktak hozzányúlni, bár hozzátenném, hogy a költségvetéssel együtt be szokták nyújtani azokat a csomagokat is, amik az adózási változásokra, egyéb elemekre vonatkoznak, mondjuk úgy, a költségvetés adó oldali megalapozását segítik. Bár hozzátenném, hogy az adott évi költségvetéshez olyan adóváltozásokat szoktak benyújtani, amik az a tárgyévtől hatályosak. Jelen esetben pedig ez nem így történt. Valóban egy évközepi változtatást léptek meg, ezt tekinthetjük szokatlannak is. Amint említettem, ez egy elég gyors döntés, nagyon váratlan volt, de szerencsére nem egyik napról a másik napra lépett érvénybe, tehát nem arról beszélhetünk, hogy május 31-én megjelent és másnaptól hatályos. Ezt kiemelném pozitívumként, bár valóban nem január 1-től változnak ezek a dolgok. Ha a külföld szemszögéből nézzük, mindenképpen egy negatív üzenet az, hogy ilyen gyorsan átalakítanak valamit és egy hónapos átfutást adnak csupán.

Ez mindig rossz üzenet. Jó üzenet viszont az, hogy ezekkel a kiegészítő változásokkal a költségvetés bevételi oldala mindenképpen stabilabbnak, megalapozottabbnak tűnik.

Ez az olvasat viszont a külföldiek számára azt sugallja, hogy biztosabb a magyar költségvetés, kiszámíthatóbb, biztonságosabb a magyar gazdaság. Ez egy pozitívabb üzenet. Ezt az olvasatot erősíti az a tény is, hogy a forint árfolyama nem omlott össze a hír hallatára. Márpedig ha valamilyen váratlan hír jön, arra a külföldi befektetők adott esetben tudnak reagálni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk