hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Francis Fukuyama az orbáni politikai rendszerre is magyarázatot keres legújabb elméletében

A világhírű politológus szerint a régi jobb- és baloldalnak vége, ma már mindent az identitás-politika mozgat.
Fotó: Wikimedia Commons - szmo.hu
2020. február 14.

hirdetés

A neves amerikai politológus-közgazdász, aki 1989-ben A történelem vége című, nagy hatású cikkében, majd annak három évvel későbbi könyvváltozatában kifejtette, hogy a szovjet típusú rezsimek bukásával megnyílt az út a nyugati típusú liberális demokrácia világméretű térnyerése előtt, most lényegében beismeri, hogy tévedett.

A Journal of Democracy című tudományos folyóiratban azt írja, mostanára jól látszik, hogy az olyan autoritárius nagyhatalmak, mint Oroszország vagy Kína nyíltan szembeszálltak a liberális-demokratikus modellel, és a nyugati világon belül is támadják azt a populisták és nacionalisták. Még olyan országokban is ez a helyzet, amelyek korábban a demokratikus változások vezetői voltak, például az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában.

A politológus szerint a 20. században a politikát jól le lehetett írni a baloldal és a jobboldal közötti ideológiai különbségekkel. A baloldal a nagyobb társadalmi-gazdasági egyenlőség és újraelosztó állam mellett állt ki, míg a jobboldal a nagyobb egyéni szabadság és az erős gazdasági növekedés mellett.

Manapság azonban a bal- és a jobboldal között a korábbi határok elmosódtak. Fukuyama szerint most minden az identitás körül forog.

Az identitás-politika olyan egyéneknél vagy közösségeknél működik leginkább, amelyek marginalizáltak, vagy úgy érzik, eddig nem kapták meg a kellő tiszteletet. Ez az érzés annyira erős bennük, hogy akár a saját gazdasági érdekeikkel ellentés cselekedetekre is hajlandóak.

hirdetés

Fukuyama a Brexitet hozza fel példának. Szerinte az unióból való kilépésre szavazók pontosan tudták, hogy ami történik, az gazdaságilag árthat az országuknak, de úgy gondolták, mindenért kárpótolja őket a brit nemzeti identitás helyreállítása.

Fukuyama azt állítja, a tisztelet iránti igény motiválja a magyar és a lengyel populista szavazókat is, akik féltik nemzeti identitásukat a bevándorlástól és a liberális társadalmi értékektől.

De az identitás-politika a baloldalt ugyanúgy jellemzi, mint a jobboldalt.

A politológus úgy látja, hogy míg a 20.században a baloldali pártok a munkásosztály érdekeit védték, manapság inkább különleges identitású csoportok mellett állnak ki, mint a faji és szexuális kisebbségek, bevándorlók, nők, őslakosok. Emiatt a munkásszavazók sok helyütt a populisták felé fordultak.

A 20. században a szabad piacot és az egyéni jogokat védő konzervatívok pedig - akik korábban üzleti érdekből szívesen fogadták a bevándorlókat - ma hangosan óvnak a migránsoktól, és attól, hogy külföldi befektetők és "a velük cinkos elit" kezébe kerüljön az ország.

Fukuyama szerint ebben a keretben értelmezhető az is, amikor Orbán Viktor a magyar nemzeti identitásról vagy az „illiberális demokráciáról” beszél.

A politológus azt írja, az új típusú konzervativizmus nemzetközivé válásában rendkívül fontos szerepet játszott Oroszország. Moszkva az elmúlt években erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott több európai populistának, köztük a francia Marine Le Pen pártjának és az olasz Matteo Salvini Északi Ligájának, de jó kapcsolatokat alakított ki amerikai jobboldali keresztény csoportokkal is.

Putyin gyakorlatilag a demokratikus világ populista konzervatívjainak mentorává vált.

A populizmus az Egyesült Államokban és Európában is a kisebb városokban és a falvakban hódít leginkább, míg a nagyvárosokban, ahová a globális gazdaság révén a munkalehetőségek koncentrálódnak, még mindig több a liberális szavazó.

Az elmúlt három évtized másik nagy változása Fukuyama szerint a technológia fejlődése, amely nem választható el az identitás-kereséstől. A politológus felidézi, hogy az internet elterjedésére kezdetben úgy tekintettek, mint ami megnyitja a világot az információktól elzárt tömegek előtt, így világszerte kedvez a demokráciáknak és segít az autoritárius rendszerek megdöntésében.

Ezt kezdetben látszólag igazolták is a különböző, posztkommunista országokban kitört forradalmak, és az „arab tavasz”, az aktivisták spontán szervezkedéseivel.

Csakhogy ez a korlátlan szabadság mára megszűnt: a Google és a Facebook elkezdte ellenőrzése alá vonni az internetet, Peking és Moszkva autokrata urai pedig rájöttek, hogy a decentralizált világháló milyen veszélyes lehet számukra, és átalakították saját céljaikra.

Fukuyama szerint az internet ledöntötte a hiteles és ellenőrzött információkra vonatkozó újságírói alapelveket, és a globális internet-óriások hagyták, hogy az antidemokratikus erők ehhez felhasználják a felületeiket. Nem azért, mert ők maguk ellenezik a demokráciát, egyszerűen csak az összeesküvés-elméletek és az álhírek több kattintást hoznak, mint az igazság.

A Google és a Facebook aláásta a régi médiaüzleti modellt, és nincs működő új elképzelés arra, hogyan lehetne megbízható hírekkel ellátni a demokratikus tömegeket.

Fukuyama úgy látja, a közösségi média tökéletes eszköz a társadalom szétdarabolására, világszerte egymásra találnak benne a „lájk-lelkűek”, miközben kizárnak minden más nézőpontot és kritikát.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk