hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

"Mindent felmondtunk úgy, hogy itt még nem volt semmi" – három haza, öt gyermek, ez egy európai nő története

Joli 16 éves felvidéki gimnazista volt, amikor megismerkedtünk. Ma ötgyermekes családanya, aki Európa „fővárosában” él. Nem mindennapi élettörténetét most megosztja a szmo.hu olvasóival.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2018. október 16.

hirdetés

Egy, a Pink Floyd-ról szóló írásomra írt levele volt a kezdet, aztán hónapokon át írtunk egymásnak mindenről, ami az eszünkbe jutott. Aztán Joli egy szép napon meghívott hozzájuk Vágsellyére. Felejthetetlen napokat töltöttem családjukkal, átmentünk Galántára, megismerkedtem a helyi magyar közösség vezetőivel, köztük a gimnázium igazgatójával is. Joli lelkes útikalauzom volt. Aztán, miután áttelepült Magyarországra, hosszú évekig nem tudtunk egymásról. Néhány éve a Facebookon találkoztunk újra. Az elmúlt hetekben már rendszeresen Strasbourgból jelentkezett.

-A Felvidékről, Vágsellyéről jöttél, Galántán jártál gimnáziumba. Hogyan éltetek ott, mikor és miért döntöttél az áttelepülés mellett?

-Egyszerűen így alakult. Nem terveztem, nem is gondoltam, hogy „áttelepülök”. Amikor 1993-ban leérettségiztem a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban (azóta Galántai Kodály Zoltán Gimnázium), akkor Pozsonyba és Budapestre jelentkeztem felsőoktatási intézménybe. Pozsonyba nem vettek föl, Budapestre igen. Oda jártam egy előkészítő évet, onnan Pécsre jelentkeztem egyetemre, a Janus Pannoniusra (azóta azt sem így hívják), és oda is fölvettek.

Így történt, hogy végül is pontosan a 18. születésnapomon jöttem el otthonról (mert szeptember 1-i vagyok, és abban az évben vasárnapra esett, akkor költöztem be a kollégiumba), és többet vissza sem mentem.

Furcsa, mert innen számolva már kevesebb az, amennyit Szlovákiában, ezen belül Vágsellyén és Galántán töltöttem, mint amennyit nem, de nem tudatosan terveztem így, és nem is éreztem áttelepülésnek, akkoriban azt gondoltam, hogy most oda megyek tanulni, aztán majd meglátjuk…

hirdetés

Ez egyébként azután is mindig így volt, ahogy most is, most itt lakunk, most amott, aztán majd meglátjuk, meddig, és hogy utána hova kerülünk…

Vágsellyén jó életünk volt. A szüleim és a nővérem máig ott vannak, alapvetően vegyes a környezet, de az iskoláink magyarok, én csak óvodába jártam szlovákba, mert az nem volt akkoriban magyar nyelvű Sellyén, de a nővérem kislánya azt az általános iskolát járta ki, amelyiket mi, és most már ott gimnazista, ahova mi is jártunk!

-Milyennek láttad a rendszerváltás utáni Magyarországot?

-Amikor 18 évesen Budapestre érkeztem, az már önmagában újdonság volt nekem, és nyilván jobban érdekelt ebben a korban a saját önállóságom, ami akkor kezdődött el. És mivel az azelőtti Magyarországot nem ismertem – jártam itt, persze, rokoni látogatások alkalmával egyszer-egyszer – de életvitelszerűen nem éltem soha. Abból a szlovákiai kisvárosból, ahol születtem, és ahol felnőttem, hirtelen Budapestre kerülni rendszerváltás nélkül is váltás! Akkoriban volt a Vígszínház a Nyugati Pályaudvar melletti sátorban, épp akkor ment a Heilbronni Katica Kaszás Attilával (aki ráadásul nekem földim volt), Kerekes Évával és Tábori Nórával, na, ez maradt meg erősen bennem, meg a Szkénében a Mester és Margarita… Arra is emlékszem, a vele járó érzéssel együtt, hogy szinte naponta jártam a Várba, a Széchenyi Könyvtárba.

A Budaörsi úton laktunk mi, határon túli magyarok, mindannyian: vajdaságiak, erdélyiek, kárpátaljaiak és felvidékiek.

Együtt tanultunk, együtt készültünk az egyetemi felvételire. Délutánonként és hétvégente a Széchenyi Könyvtárban ültünk, máig ezek az emlékek törnek föl bennem, valahányszor fölmegyek a Várnegyedbe. A rendszerváltáskor én elsős gimnazista voltam, mire az érettségiig értem, és Magyarországra kerültem, mondhatni, hogy „hozzá voltunk szokva” a rendszerváltáshoz. Legalábbis akkor már nem az érdekelt akutan, a pécsi egyetemi éveim alatt pláne nem…

-Milyen emlékeket őrzöl Pécsről?

-Nagyon jókat. Akkor még nem volt a Zsolnay-negyed, a Tudásközpont, szóval a régi Pécs volt, de úgy is szerettük. Az egyetemi éveim végére már megszületett az első két gyerekem, úgyhogy ott is volt egy hirtelen éles váltás, vagy inkább egy észrevétlen átmenet az egyetemistából a családosba… Mindenesetre olyan hirtelen hagytam ott a várost, és végül már csak vizsgázni és záróvizsgázni mentem vissza, hogy a diplomáimat mindig postán küldték utánam. A negyedik évfolyam végén kértem egy év halasztást, mert elmentem egy évre Németországba. Szerettem volna megtanulni németül, s ennek jobb módját nem találtam. Frankfurt mellett egy kis faluban voltam au-pair, de lényegében egy héttagú háztartást vezettem, ami a későbbiekre nézve nagyon hasznos volt, de ezt akkor még persze nem tudtam. Amikor egy évvel később visszajöttem, elvégeztem az ötödik évet, és a nyári szünet végén már nem Pécsre mentem vissza, hanem akkor költöztem először Strasbourgba, ahol férjhez mentem, és a következő tavasszal megszületett az első gyerekem. De ő már Budapesten, az első budapesti lakásunkban…

-Családi körülményeid különlegesek: férjed francia állampolgár, öt gyermeketek van. Ráadásul az otthonszülés híve vagy.

-Amikor visszajöttem Németországból Pécsre, abban az évben a későbbi férjem, Thierry, Erasmus ösztöndíjjal szintén Pécsre jött tanulni a klasszika-filológia tanszékre. A kollégiumban a szomszéd szobában lakott… Az ösztöndíja lejártával (és az én ötödévem végén) már együtt mentünk vissza Strasbourgba, egy régi nagypolgári ház aprócska, tetőtéri cselédszobájában laktunk a zsidó negyedben, a zsinagógától két saroknyira (ahogy most is, csak most a másik irányban). Több ilyen cselédszoba volt a folyosón, mellettünk egy portugál lány volt, arrébb egy német fiú, a folyosó végén egy közös mosdó, szóval a kollégista feeling azért megmaradt. Pláne, hogy egész nap az egyetemi könyvtárban ültünk (a Széchenyi Könyvtárához hasonló impozáns épület), és az egyetemi menzán ettünk minden délben este, hétvégén és ünnepnap is (mert konyhánk nem volt, a folyosón sem, és Franciaországban az egyetemi étkeztetés borzasztó jól működik).

És még mindig tanévekben számoltunk ebben az időben, hiszen a férjem is épp diplomázott a saját strasbourgi egyetemén, és én is a pécsin. Szóval szeptembertől-január elejéig Strasbourg, januárban pedig Budapestre költöztünk, éppen azért, mert én otthon akartam szülni. Ez akkoriban törvény szerint szabályozatlan, mondhatni földalatti mozgalomként működött, de nem volt tilos! Így született az első gyerekünk 2000 májusában Budapesten. Első négy gyerekemet otthon szültem meg. Mindegyik történetét megírtam http://tortenetek.szules.hu/711-nap-kuzdes-onmagammal-simon). Ez az első, sorban utána következik mind, Máté, Bendi és Eliza világra jötte. A legkisebb, Sarolt kórházba született, hosszú kálváriájának története W. Ungvári Renáta Zsebibabák könyve című kötetében jelent meg.

Férjem Orléans-ban született, a rokonság nagy része most is azon a környéken él, csak az ő szülei jöttek Strasbourgba dolgozni. A férjem akkor volt 11 éves.

A gyerekeink is mind francia állampolgárok, még akkor is, ha mindannyian Magyarországon születtek. Mivel én szlovák állampolgár vagyok, és a házasságom révén az első gyerekünk születése után mindjárt kaptam francia állampolgárságot is.

Magyart sosem kértem, a gyerekek hiába születnek Budapesten, a szülők állampolgárságát kapják. Mi csak a franciát kértük nekik, a szlovákot nem. Ez csak azért lényeges, mert ilyenformán tulajdonképpen amíg Magyarországon éltünk, addig éltünk „külföldön” mindannyian, és most jöttünk „haza.” Ez papírforma szerint még rám is így érvényes, nem csak a többiekre, még akkor is, ha én magyar vagyok…

-Többlakiak vagytok, jelenleg Strasbourgban éltek, gyermekeitek itt járnak iskolába, óvodába. Miben más és miben hasonló a kinti élet?

Az első két gyerekünk idejében még évente költöztünk ide-oda, mert akkor még mindketten egyetemisták voltunk, ezért egyszer ide, másszor oda mentünk, hogy egyikünk vagy másikunk tudjon könnyebben diplomázni. Amikor esedékes volt közben egy szülés is, mindig Magyarország felé vettük az irányt. A rövid távú strasbourgi cselédlakás után egy fél évet Budapesten, a Bajcsy-Zsilinszky úton laktunk, ott született Simon. Nyáron visszavonatoztunk Strasbourgba, akkor már egy szép kis óvárosi lakásba, Simon itt tanult meg járni, míg a férjem befejezte a tanulmányait. A nyár végén megint Budapestre költöztünk, mert novemberre várható volt a következő szülés, és közben én is elkészültem a diplomadolgozatommal. A Hajós utcában, a volt Balettintézet mellett született a második fiunk, Máté, tavasszal záróvizsgáztam és a nyáron megint csomagoltunk. Egy harmadik lakást béreltünk ismét Strasbourgban, akkor már a férjem kötelező tanítási gyakorlatát kezdte. Már épp nem terveztük a visszaköltözést, de tavasszal (egészen váratlanul) kapott egy ajánlatot a Veszprémi Egyetem Francia Tanszékének vezetőjétől egy lektori állásra. Élt a lehetőséggel, így kerültünk a nyár végén ismét Magyarországra. A két gyerek Veszprémben került először intézménybe, a nagyobb óvodába, a kisebb bölcsődébe, mert én is kaptam állást az Egyetem Nyelvtudományi Tanszékén. Nehéz időszak volt – a családi életünk szempontjából -, de nagyon jó is. Remek társaságba kerültem! De tavasszal férjem megint kapott egy ajánlatot - ismét váratlanul! – a Budapesti Francia Intézettől, így kerültünk a nyár végén megint Budapestre, egy harmadik budapesti lakásba.

Ezzel kezdődött az a 15 év, aminek most, ezzel a költözéssel lett vége. A másik három gyerekünk tehát már nem csak itt született, de mindezidáig csak Magyarországon élt, és az iskoláit eddig (szinte) mind az öt itt végezte.

Azért „szinte”, mert Simon egy évvel előttünk, nélkülünk költözött vissza, 17 éves korában. Strasbourgban érettségizett a múlt tanévben, levelezőn, önállóan, és kezdte el konzervatóriumi színházi és zenei tanulmányait.

A másik négynek ellenben nagy váltás volt ez a szeptember. Augusztus utolsó hetében érkeztünk, és bár kétnyelvűen nőttek föl, mind tudnak franciául, a legkisebbet leszámítva (aki még csak óvodás) olvasni is, azért eddig magyar tannyelvű iskolába jártak és csak látogatóban voltak Franciaországban egyszer-kétszer évente. A 16 éves második fiam, Máté a Budapesti Francia Iskolába járt már, de azért ez a gimnázium egészen más... Az egyetlen dolog, amit mindig tudatosan terveztünk, hogy a gyerekeink magyar intézménybe járjanak óvodába és az általános iskola alsó tagozatába, és ötödik osztálytól menjenek át a francia iskolába, ha még Magyarországon élünk. Az első kettővel így volt, a másik hárommal meg már nem került sor arra a váltásra, helyette jött ez a nagyobb váltás.

-Nem kis elszántság kellett a mostani lépéshez.

Ezt sem terveztük nagyon előre, csak annak lett hova tovább egyre több jele, hogy Magyarországon lenni nem nagyon jó már nekünk. Ez tulajdonképpen egy régóta tartó folyamat volt, csak közben mindig történt valami, ami eltelte róla a figyelmet. Most meg már nem. A korábbi jövés-menéshez képest egy ideje jól lehorgonyoztunk, és úgy látszik, ez nem tett jót, legalábbis nekünk mintha kellene a sűrűbb váltás. És csak vettünk egy nagy levegőt, és tettünk egy nagy lépést a bizonytalanba.

Mert bár lényegében „hazajöttünk” 15 év után, s ez nem csak a férjemre érvényes teljesen, de részben miránk, többiekre is, azért itt most mindent a nulláról kell kezdeni.

Elsősorban állást kell találnunk, ami még nincs, hiszen alig egy hónapja vagyunk itt. Leginkább ebben más az itteni és az otthagyott életünk: ott megvolt az anyagi biztonság, itt most gondoskodnunk kell a megélhetésünkről, nem úgy jöttünk el, hogy állást váltottunk, vagy legalább az egyikünk. Mindent felmondtunk úgy, hogy itt még nem volt semmi.

Egyébként pedig minden másban is más, Budapest egy nagyváros, Strasbourg kisváros, még akkor is, ha innen a villamos simán átvisz Németországba. Itt gyalog is és főleg biciklivel tényleg mindenhova el lehet jutni. És egy kisvárosban eleve más a lépték, ez érezhető. Persze, nyilvánvalóan most leginkább az „új seprű jól seper”-effektus érvényesül, és önmagában a változástól, az újdonság erejétől minden jobbnak tűnik, de itt tényleg elbiciklizhet a 10 éves egyedül a nagyszülőkhöz (akik nem laknak a kerületben), tényleg kulccsal járhat iskolába és haza, leszaladhat a 8 éves is a boltba, a pékségbe baguette-ért és így tovább. Nyilván valamennyire elég lett volna ehhez az életmódváltáshoz beköltözni Budapest belvárosába, akár ott is működhet ezekből jó pár dolog. De nekünk most már az nem lett volna elég, létfontosságú volt ennyi év után visszajönni a férjem hazájába, neki, a saját közegébe. Budapesten a természet közelében éltünk, a zöldben, szó szerint a vadállatok között (róka, vaddisznó, őz, mókus mindennapost volt), szóval tényleg jó levegőn, az erdő mellett, azt meg azért szerettük, és amíg volt, azt élveztük. Mindezért cserébe mindenért autóba kellett ülni, a gyerekeket mindig mindenhova szállítgatni, amit egy idő után számomra nem kompenzált a természetközeliség. Most a városban élünk, és mindenki sokkal önállóbb… Hát, valamit valamiért. Tulajdonképpen jó, hogy mindig, amikor változnak a családunk igényei, szabadon válthatunk.

-Most még a belerázódás szakaszában vagytok.

-A lakásban még mindenfelé kartondobozokba lehet botlani, a villanykörték csillár nélkül lógnak mindenütt a mennyezetről, nincs még sütő, sem kanapé, és még sorolhatnánk. Az iskola persze elkezdődött ugyanúgy, a gyerekek már tapossák a mókuskereket, de elég más ez a mókuskerék, mint a magyar volt. Itt fél 9-re járnak iskolába, a gimnazista előfordul, hogy csak 10-re, vagy csak délután 3-ra megy iskolába! Ellenben maradhat akár este 6-ig. A kicsik délben hazajönnek ebédelni, és 2-re mennek vissza, még egy rövid délutáni „műszakra”, háromnegyed 4-ig. Persze, csak ha a szülő megteheti, és mi most megtehetjük, hiszen egyelőre mindketten itthon vagyunk. Kifejezetten jót tesz a családnak, hogy mindenki összejön a nap közepén és együtt ebédel. Kár, hogy hosszú távon ez nyilván nem működtethető, bár meglepően sok gyerek jár így haza, kevesebben maradnak bent az ügyeleten, de nyilván ezek közül is csak az egyik szülő van otthon, kinél az anya, kinél az apa…

Budapesten ének-zenei általános iskolába jártak, ehhez én ragaszkodtam mindig, hogy a zene nyelvét ugyanúgy az iskolában tanulják meg, egyszerre az írás-olvasás-számolással, mert az a saját szomorú tapasztalatom, hogy később már nem olyan könnyű.

Ez az egy aggasztott is, hogy itt majd hogyan folytatják a zenei tanulmányokat, mert az köztudott, hogy Magyarországon a zenei nevelés gyakorlatilag bárki számára elérhető, itt meg egy szűk réteg kiváltsága. Nem mindenki engedheti meg magának. De mivel Simon megelőzött minket egy évvel, ő már kijárta előttünk az utat. Úgyhogy a kicsik is felvételiztek a Konzervatóriumba, és fel is vették őket, hála remek előképzettségüknek, amit az előző iskolájukban az ének- és zenetanáraiktól kaptak. Így hát erről sem kellett lemondanunk, és ösztöndíjjal kerültek be.

-Mit jelent számotokra európainak lenni?

-Nekünk sehol nincs vagyonunk, ingatlanunk, sem Magyarországon, sem Szlovákiában, sem Franciaországban. Ez nyilván megkönnyíti a helyzetet: mindig ott vagyunk épp otthon, ahol vagyunk, s amit magunk mögött hagyunk, oda nincs soha visszatérés.

Az az otthonunk, ahol a családunk együtt van, ugyanakkor mindig van egy ideiglenesség-érzés is benne.

Nem kötődünk különösebben az adott helyhez, ellenben kötődünk az emberekhez. Szlovákiához engem már csak a családom köt, Magyarországhoz a rengeteg barátom, Franciaországhoz a férjem és félfrancia gyerekeim…

Az ő jövőjükből majd kiderül, mit jelent európainak lenni. Saját magunk számára is sok kérdést fölvet a helyzet: ők vajon hol fognak élni? Hol fognak letelepedni? Letelepednek-e egyáltalán, amikor még a szüleik sem tették meg, és tőlük nem ezt látták gyerekkorukban, hanem az ideiglenességet? És mi? Hiszen egyszer nekünk is választanunk kell majd egy „utolsó helyet”, ahonnan már tényleg nem költözünk tovább? Melyik országban lesz az? Melyikünk mond le a magáéról? És egyáltalán mikor lesz az? Egyelőre ijesztőbb számomra ennek gondolata (hogy egyszer majd beköltözöm oda, ahol már tudni fogom, hogy ez az utolsó, itt fogok meghalni – amit ugye sosem lehet tudni, bárhogyan is), mint az, hogy amikor úgy érzem(vagy ha úgy alakul), menni kell tovább, bármikor mehetek. Nem tudom, ez volna-e az európaiság, vagy ez egyszerűen jellemkérdés (és mázli, hogy mi Thierryvel ebben egyformák vagyunk), talán inkább az utóbbi. Ugyanilyen kérdés, hogy a gyerekeink felnőtt korukban melyik nyelvüket fogják használni a saját gyerekeikkel? Mi itthon egyformán használjuk mindkettőt, én sosem váltottam franciára, Thierry sosem váltott magyarra, és ez nem csak a gyerekekkel van így, hanem kettőnk közt is: én magyarul beszélek hozzá, ő franciául válaszol. Sokaknak furcsa, nekünk ez a természetes. Hiszen egészen hiteles csak a saját nyelvemen vagyok, azon pontosan azt mondom, amit akarok, nem azt, amit egy tanult nyelven csak sikerül… A másik meg pontosan érti, de szintén a saját nyelvén könnyedén, és pontosan azt mondja, amit szeretne, nem azt, ami sikerül, bármennyire jól beszél azon a tanult nyelven… De ha a gyerekeink társa egy harmadik nyelvet hoz a kapcsolatba, akkor melyikről mondanak majd le a meglévő kettő közül? És így tovább… Érdekes, izgalmas, még nekünk is!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Nekiestek az oltásellenesek Dr. Novák Hunornak, ő pedig közzétette a gyűlölködők sorait

Beoltatta magát a gyerekorvos, az erről szóló beszámolója hatalmas indulatokat kavart.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 10.

hirdetés

Mint azt mi is megírtuk, egyre több orvos és egészségügyi dolgozó kapja meg a koronavírus elleni védőoltást.

A vakcinát megkapta többek között dr. Novák Hunor is. Az orvos erről a közösségi oldalán számolt be vasárnap délelőtt. Ám arra ő sem számított, hogy ilyen támadás indul ellene. A kommentelők egy része minősíthetetlen módon esett neki. Erről egy posztjában számolt be. Azt írta:

"Előző posztomban egy videóban meséltem el tapasztalataimat, mert ma délelőtt megkaptam a COVID elleni védőoltásomat. Néhány kedves kommentet kimásoltam, amit kaptam. Azért az biztosan kijelenthető, hogy rájuk sem a védőoltás, hanem inkább a helyesírási szótár jelent életveszélyt, attól sokkot kapnának...

Neves, szakmailag kiváló szakemberek, hozzáértő kutatók sorban oltják be magukat. Azonban a semmilyen egészségügyi képzettséggel nem rendelkezők és gődény-követők a leghangosabbak, azok, akik azt sem tudják, mi az a DNS vagy RNS, pontosabban azt hiszik, az egy rapper művészneve. Nos, ők terjesztik legaktívabban az összeesküvés elméleteket, rémhíreket, mindenkinél okosabbnak hiszik magukat, ha pedig látják, hogy valaki beoltja magát, jön a buta, örök sláger: "mennyit fizettek érte?" és a "Megvették kilóra!".

Sajnos vannak olyan emberek, akik annyira egyszerűen gondolkodnak, és azt hiszik így működik a világ, hogy engem Orbán Viktor felhív vagy Bill Gates fizet majd, ha beoltom magam. Én csak annyit kérnék tőlük: kérem írjanak Orbán Viktornak és Bill Gatesnek, és figyelmeztessék őket, még soha nem utaltak nekem, pedig már itt az ideje! " - írta dr. Novák Hunor.

A kommentek közül íme néhány példa:

hirdetés

"Már nehezebben veszi a levegőt! Itt baj lesz. Ahogy egy ötgé torony mellett elhalad aktiválják is a csippet."

"Kit érdekel? Tartsd meg magadnak, mi a fas.t alkotást véleményt pár óra után? Lehet neked nem lesz mellékhatása de mást megöl te pöcs."

"Hatalmas fordulat Novák Hunortól, nemrég még arról készített videót, hogy mit tartalmaznak a védőoltások! Már neki is fizetnek a propagandáért!"

"Dr. Novák Hunor ezzel a névvel kitöltött papír alapján biztos, hogy péknek néztek vagy kőművesnek!"

"Istenem de szánalmas, pici a tű, nincs fájdalom. Majd párhónap múlva meglátod, vagy már nem. Hány zsák burgonyába kerülhetett ez poszt?"

"Akkor lenne hiteles a videód, ha mutattad volna azt is, amikkor beoltanak, de biztos jó pénzt kaptál ezért a videóért."

A gyerekorvos az oltások beadása kapcsán ismét a helyes módszerre hívta fel a figyelmet:

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT

Jocó bácsi: „Szakmailag írom, idén nem szabad érettségit tartani”

A népszerű pedagógus szerint lassan hat hónapnyi digitális távoktatás és ilyen szintű bizonytalanság mellett felelőtlenség megtartani a vizsgákat.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 07.

hirdetés

Balatoni József "Jocó bácsi", az ország egyik legismertebb tanára, számos nevelésről-oktatásról szóló sikerkönyv írója Facebook-oldalán már reagált is a hírre, miszerint Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a digitális oktatás további fenntartását javasolja a középiskolákban.

Szerinte borítékolható volt, hogy jelen helyzetben nem lehet megkezdeni a "normál" oktatást. Mint fogalmaz, nem érti, „miért kellett a diákokat álomba ringatni azzal, hogy jöhetnek”.

Szerinte azonban az oktatás folytatásának formáján túl beszélni kell más dolgokról is.

Mint írja,

hirdetés
„két hét múlva legalább százezer diák indul el, és megírja a központi felvételit. Kijelölt helyeken, összeeresztve. Milyen módon? Hogyan? Vagy van terv már erre bármi?”

Szerinte az érettségi kérdését is fontos volna mihamarabb napirendre venni, mert 5 hét múlva a diákoknak jelentkezniük kell a vizsgákra. Azt írja, a diákok immár hatodik hónapjukat kezdik meg a digitális oktatásban, ami semmiképp nem tud olyan hatékony lenni, mint a "jelenléti tanítás". „És igazából sokan szeptember-októberben sem voltak, karantén vagy éppen betegség miatt. És akkor meg semmilyen oktatásban nem részesültek.

És ez rengeteg idő, óriási lemaradás. Így szakmailag írom: idén nem szabad érettségit tartani. Igazságtalan lenne”

- írja Jocó bácsi.

Szerinte a tavaly érettségizők hetekig voltak bizonytalanságban, míg a mostani diákok már a tanévkezdet óta. „Nekik már nincs jövőképük, folyamatos bizonytalanságban vannak, lelkileg egyre lejjebb vannak. És igen, már nehezen bírják” - fogalmaz a pedagógus. Szerinte itt már nem Covid-kérdésről vagy Covid-traumáról van szó: ez emberi felelőtlenség. „Mert lehet, hogy tervezhetőbben kisebb lenne a teher rajtuk, nem nyomorodna lelkileg még jobban ez a terhelt generáció... És ez igenis emberi felelősség kérdése!”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Véletlenül vette észre, hogy hónapok óta nincs érvényes tb-je, pedig mindig időben befizeti

Olvasónk hiába utalja át minden hónapban a megfelelő összeget a NAV-nak, nemrég kiderült, hogy ott megreked a pénz. A hivatalok egymásra mutogatnak.
Láng Dávid; illusztráció: MTVA/Bizományosi: Róka László - szmo.hu
2021. január 07.

hirdetés

Még szeptemberben ment be a NAV-hoz olvasónk – aki azt kérte, történetét névtelenül írjuk meg –, hogy regisztráljon tb-t fizetni, mivel attól a hónaptól kezdve szüneteltette a vállalkozását.

Elmondása szerint azonban elküldték, mondván, hogy július 1-től ezt már nem kell megtenni, mert a NAV automatikusan intézi. Azt is mondták neki, hogy majd küldenek egy csekket, amit befizethet, hogy legyen ellátása, valamint ügyfélkapun is megírják, hova kell fizetni és mennyit. Azonban, mint írja, azóta se tették meg egyiket se.

A NAV honlapján viszont megtalálta azt az új számlaszámot, ahová most fizetni kell, mellette pedig az szerepel, hogy itt továbbra is automatikusan előírják az egészségügyi szolgáltatási járulékot, a kötelezetteknek ezzel kapcsolatban teendőjük nincs. El is kezdett utalni októbertől, ezután jött az igazi csavar.

„Mivel időnként lekérem az adószámlámat, azt vettem észre, hogy ezek a havonta befizetett összegek ott gyűlnek a számlán, nem utalják őket tovább a NEAK-nak. Január elején megint bementem a NAV-hoz, ahol megerősítették, hogy ez így semmit nem ér, olyan, mintha nem is fizetném. Valószínűleg azóta se vagyok regisztrálva tb-fizetésre”

– meséli, hozzátéve: nem érti, hogy történhetett mindez, mivel elvileg a NAV felelőssége lenne a továbbutalás és az ügyfelek regisztrálása a NEAK rendszerébe. Elmondása szerint az ügyintéző sem értette a helyzetet, azt javasolta neki, hogy menjen be a NEAK-hoz, „hátha ott látnak róla valamit, amit a NAV nem”.

„Ez igen fura hozzászólás, mert mindent a NAV-nál kell beadni, így nem tudom, mit láthat rólam a NEAK, amit a NAV nem” – teszi hozzá.

hirdetés

Mindenesetre írt a NEAK ügyfélszolgálatának, arról érdeklődve, mi a teendője. Azt a választ kapta, hogy ez nem az ő hatáskörük, ezért az ügyintéző a levelet továbbította a területileg illetékes kormányhivatalhoz.

Itt tart most az ügy, a kormányhivataltól egyelőre nem érkezett válasz. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy a tavaly júliustól érvényes szabályozás alapján azoknak, akiknek legalább 6 havi tb-tartozásuk van, még a sürgősségi ellátás teljes díját is ki kell fizetniük.

Ez a 6 hónap épp lejárt január 1-jén, tehát aki már a hatályba lépés óta tartozik a tb összegével – akár önhibáján kívül, mint azt a fenti eset mutatja –, annak mostantól súlyos százezrekbe, adott esetben akár milliókba is kerülhet, ha például baleset éri.

„Egy Franz Kafka regényben érzem magam, éjjelente felébredek, hogy mi lesz, ha lebetegszem… Pedig fizetem a járulékot. És így vakcinára se tudok regisztrálni, mert ahhoz érvényes TAJ-szám kell. Biztos, hogy egy világjárvány közepén így kell ezt intézni?” – teszi fel a költői kérdést olvasónk.

A 444 októberi cikke alapján egyébként úgy tűnik, a probléma közel sem egyedi: a lapnak akkor többen is hasonlóról számoltak be.

A témával kapcsolatban kérdéseket küldtünk a NAV és a NEAK sajtóosztályának. Arra voltunk kíváncsiak, mi a teendő, ha a hivatalok egy ilyen ügyben csak egymásra mutogatnak lényegi előrelépés nélkül, mi történik akkor, ha valakinek a NAV hibájából nincs érvényes TAJ-száma, és valóban szükség van-e erre a koronavírus-vakcinára való regisztrációhoz is.

Amennyiben érdemi választ kapunk, arról is beszámolunk.

FRISSÍTÉS: Az utolsó kérdésre a NEAK-tól azt a választ kaptuk, hogy a vakcinára való regisztráció ugyan TAJ számhoz kötött, de ebben az esetben nincs jelentősége annak, hogy milyen az oltásra jelentkező személy NEAK-os lámpaszíne, tehát a biztosítási rendszerből kiesők is kapnak védőoltást.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Én már nem kaphatom el a vírust” – külföldön élők nyilatkoztak, hogy megy náluk az oltás

Mi kell az oltáshoz Magyarországon és külföldön? Hány embert oltottak be eddig, és kiket oltanak éppen? Van elég vakcina, vagy mások is szűkölködnek?
Báthory-Beck Nóra, címkép: MTI/EPA/Pool/Joe Giddens - szmo.hu
2021. január 12.

hirdetés

Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat külföldön élő ismerőseink segítségével.

Magyarországon kevés az oltás, de sok az ellentmondó nyilatkozat

Vasárnap a koronavírus sajtóközpont megerősítette, hogy Magyarországon csak az kaphat koronavírus elleni oltást, aki előzetesen regisztrál a vakcinainfo.gov.hu oldalon.

„Mivel az oltás önkéntes, mindenkinek jeleznie kell a szándékát. Ezt a regisztrációval teheti meg, utána osztják be a hatóságok az oltásra az oltási terv kategóriái alapján”

– írta a Koronavírus Sajtóközpont.

Közölték azt is, hogy a regisztráció lehetősége egész évben nyitva marad, de aki később jelentkezik, hátrébb kerülhet a sorban.

hirdetés

December közepén Rogán Antal egy tévéműsorban még azt mondta, hogy aki nem regisztrál, az „hátrébb kerül a sorban”. Pár nappal később, december 16-án a járvány elleni védekezés sikereiről tartott sajtótájékoztatón Simicskó István kijelentette:

„nem kötelező regisztrálni ahhoz, hogy az ember oltást kapjon."

Ezeket az állításokat cáfolta meg a Koronavírus Sajtóközpont közleménye.

A Társaság a Szabadságjogokért közleménye szerint így azonban az adatszolgáltatás nem nevezhető önkéntesnek, ami súlyos adatvédelmi jogsértés.

"Arról nem is beszélve, hogy ezzel hátrányba kerülnek azok, akiknek nincs internet-elérésük, vagyis jellemzően éppen a veszélyeztetett idősebb és szegényebb csoportok"- írta a TASZ.

Regisztráció ide vagy oda a 10 milliós Magyarországon eddig mindössze 71 ezer embert oltottak be tavaly december óta.

Jelenleg az idősotthonokban és az egészségügyi intézményekben oltanak, hogy mikor kezdik el legalább az idősek tömeges oltását, egyelőre nem tudni.

Izrael oltottságban a világ élén

Ehhez képest a 9,2 millió lakosú Izraelben, ahol a világon a leggyorsabban oltanak, az elmúlt három hétben a lakosság 20 százalékát, vagyis közel kétmillió embert beoltottak már.

A közel-keleti országban se regisztrálni, se orvossal konzultálni nem kell az oltásért.

Aki szeretné megkapni a vakcinát, az betelefonál az egészségügyi szolgáltatójához, és kér egy időpontot a legközelebbi oltóközpontra.

Aki viszont a fővárosban él, az egyszerűen kisétálhat a Rabin tér közepén felállított óriási sátorhoz, és miután kiállta a sorát, a személyi igazolványa bemutatása után megkapja az oltást.

„Úgy tudom, akit beoltottak, kap egy sárga cetlit, amin rajta van a következő esedékes oltás időpontja és az igazolás, hogy az elsőt megkapta”

– mesélte Beck Petra, egy Tel-Avivban élő magyar származású fiatal vállalkozó.

Izraelben jelenleg bárki kérheti a vakcinát, aki elmúlt 50 éves, vagy fiatalabb, de van valamilyen alapbetegsége, és ezt orvosi papírral tudja bizonyítani. Az egészségügyi dolgozókat és a pedagógusokat is folyamatosan oltják, bár közülük már szinte mindenki megkapta az oltást.

„Itt most naponta körülbelül 150 ezer embert oltanak be, de a cél 200 ezer, az ország hetente kap a Pfizertől oltóanyagot, úgyhogy ha jól számolok, március végéig én is sorra kerülök”

– tette hozzá a fiatal lány.

A második oltás után az izraeliek egy fél évig érvényes “zöld útlevelet” is kapnak, melynek birtokában mentesülnek majd a karantén alól, ha vírushordozóval érintkeztek, vagy külföldről tértek vissza az országba.

A britek is nagy sebességre kapcsoltak

Az Egyesült Királyságban, ahol eddig három vakcinát engedélyeztek, szintén megkezdődött a tömeges oltás. Egyelőre a 80 éveseknél idősebbek kaphatják meg a védettséget.

Boris Johnson brit miniszterelnök elmondta, hogy már több mint másfél millió állampolgár megkapta a COVID-19 elleni vakcina legalább első dózisát.

„A tervek szerint február közepéig minden veszélyeztetett ember megkapja az oltást”

– jelentette ki a szigetország vezetője vasárnapi sajtótájékoztatóján.

Gregorics Éva egy kis angol város, Godalming idősotthonában dolgozik, azt meséli, ő például már mindkét oltást megkapta, ezért teljesen védett.

„Előzetesen regisztrálni kellett, de ezt a cégem intézte az NSH, vagyis a Nemzeti Egészségügyi Szolgáltató honlapján. Engem először december 9-én oltottak be, akkor kaptam egy kártyát, amin már rajta volt a következő oltás január 6-i időpontja. Most már azon is túl vagyok. Kitöltötték a kártyán ezt a részt is, úgyhogy én már nem kaphatom el a vírust”

– mondta megkönnyebbülten az egészségügyi dolgozó.

Hidvégi Ivett szintén Angliában élő magyar. Azt mondja, sok önkéntest keresnek a tömeges oltáshoz, mert nincs annyi egészségügyi dolgozó, amennyire most az országnak szüksége van.

„Lehet jelentkezni koordinátornak, pácienskísérőnek és oltónak is. Egészségügyi végzettség nem kell hozzá, de erkölcsi bizonyítvány igen. A sikeres interjúk után, a Nemzeti Egészségügyi Szolgáltató képzést is biztosít, főleg az oltóknak. Én is önkéntes vagyok, már a vírus kezdete óta, az a dolgom, hogy válaszoljak az érdeklődők által feltett kérdésekre a szolgáltató online felületén”

– magyarázta a magyar önkéntes.

Boris Johnson azt mondta, nem akar találgatásokba bocsátkozni arról, hogy mikor érhető el a heti kétmillió oltás, de teljes mértékben bízik abban, hogy a következő három hónapban több tízmillió oltást lehet majd beadni Nagy-Britanniában.

Az unióban oltottságban Olaszország vezet

Olaszországban, ahol az Egyesült Királysághoz hasonlóan szintén még mindig extrém magas a fertőzöttek és a halálozások száma, mindent megtesznek azért, hogy tájékoztassák az embereket a vakcinákról, ezzel is növelve az oltási hajlandóságot.

Az Európai Unió oltási versenyében első helyen álló Olaszországban eddig 719 ezer ember kapta meg a vakcinát. Naponta átlagosan 66 ezer felnőttet oltanak be.

Az olasz Egészségügyi Minisztérium honlapján minden információ megtalálható az oltottakról, a vakcinákról és az unió vakcina beszerzési terveiről.

Az érdeklődők kérdéseket is tehetnek fel, amelyekre azonnal válaszolnak is a minisztérium ügyfélszolgálati munkatársai.

Egy asszony a regisztrációról érdeklődött, szerette volna tudni, mit kell tennie azért, hogy megkapja az oltást. A válasz néhány másodperc múlva érkezett, vastagon szedett betűkkel:

„Ha az oltási kategóriába tartozik, keressük. Adunk egy időpontot, és megkapja a vakcinát”

– írták.

Regisztráció tehát Izraelhez hasonlóan Olaszországban sincs, ráadásul itt az oltási könyv elektronikus, így a védettséget igazoló dokumentum azonnal az elektronikus iratok közé kerül.

Az olasz minisztériumi honlapról egyébként az is kiderül, hogy az Európai Unió összesen körülbelül 2 milliárd adag vakcinával tervez 2022 első negyedévéig.

Ebből 40 millió Astra Zeneca, 26 millió Pfizer, 53 millió Johnson, 40 millió Sanofi, 30 millió Curevac és 10 millió Moderna oltóanyag beszerzését tervezik. Hogy ebből melyik országnak pontosan mikor és mennyi jut, egyelőre nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy azok a cégek, amelyek vakcinái még nem kaptak engedélyt az EU egészségügyi hivatalától (EMA), mikor kezdhetik meg a gyártást.

Amerika sem hagyja magát, bár egyelőre nagy a káosz

Amerikában eddig 8 millió ember kapta meg az oltást, ez az oltható lakosság 2,7 százaléka, miközben egyre többen fertőződnek meg az új mutáns vírustörzzsel.

Az oltóközpontok folyamatosan nyitják meg a regisztrációt a weboldalaikon, de úgy tűnik, nagyon magas az oltási hajlandóság, ezért pillanatok alatt elfogynak az időpontok.

San Antonióban például vasárnap reggel 9 órakor nyitották meg a regisztrációt 9000 szabad időpontra. A helyek 6 perc alatt fogytak el

- adta hírül a New York Times.

Michiganben 20 ezer ember próbált egyszerre belépni az egészségügyi szolgáltató oldalára, a rendszer összeomlott.

"A regisztrációs rendszer a tervek szerint működött, de a rendelkezésre álló kínálatnál jóval nagyobb a kereslet"

- mondta Dr. Colleen Bridger, a michigani vezetés egészségügyi szakértője.

Pamela Glaser-Star, egy Florida államban élő nyugdíjas asszony azt meséli, hogy náluk is összedőlt az online nyilvántartási rendszer, ezért sokan úgy mentek oltatni, hogy előtte nem tudtak regisztrálni.

„Itt Floridában elvileg mindenki kaphat oltást, aki elmúlt 65 éves. Csakhogy az egész eljárás borzasztó stresszes és kicsit sem egyszerű. Én még csak 61 vagyok, de a nagynéném és a nagybátyám elmentek múlt héten beoltatni magukat, mert ők az említett életkor-kategóriába tartoznak. Már 45 perce vártak az autójukban, amikor közölték velük, hogy még legalább 2 órát kell várakozniuk. Erre a nagybátyám begurult, és otthagyta az oltóhelyet. Nem tudom, mikor lesz lehetőségük újra megpróbálni.”

Dr. Anthony Fauci, az amerikai kormány egészségügyi főtanácsadója korábban azt ígérte, hogy 2021 őszére az USA lakosságának 70 százaléka védett lesz.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: