SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Fel kell számolni a lopást, a felelőtlen populista ígérgetés pedig nem vezet sehova” – Interjú Márki-Zay Péterrel

Semmi nem akadályozhat meg minket abban, hogy leváltsuk a Fideszt – állítja a Mindenki Magyarországa Mozgalom miniszterelnök-jelöltje.

Link másolása

A miniszterelnök-jelölttel a szerda esti, Dobrev Klárával lezajlott vita után beszélgettünk elszámoltatásról, ellenzéken belüli vitákról és a Fidesz utáni kormányzás lehetőségeiről.

– Ön szerint a tegnapi vita, eltekintve az elején még jelenlevő feszült hangulattól, alkalmas volt az ellenzéki egységért aggódók megnyugtatására?

- Alapvetően igen. Látjuk, hogy a stratégiai cél kicsit más volt, én, aki mögött eddig is sok szervezet és szinte az eddigi összes miniszterelnökjelölt is ott van, az ellenzéki egységért dolgoztam, és azt hangsúlyoztam: nekem úgy tűnt, mintha Klára elsősorban a megosztást próbálta továbbvinni, egy személyeskedő támadással az elején, később pedig a konzervatív mivoltom hangsúlyozásával a baloldali szavazókat próbálta leválasztani az ellenzéki egységről. De azt gondolom, hogy azok a gesztusok, amiket tettünk egymás irányába, azok a megállapodások, a rengeteg átfedés a közös programban segíteni fog. Alig van érzékelhető különbség az irányt illetően.

Tehát a választás nem arról szól, hogy milyen program valósul majd meg, hanem, hogy megvalósul-e egy olyan jelölttel, aki képes megszólítani a bizonytalanokat és ezt a koalíciót összetartani.

Ez a koalíció már most is nagyon sok tagból áll. Vagy pedig az erre sajnos kevésbé alkalmas jelölttel, ahol nagy a veszély, hogy marad Orbán.

- A Závecz Research szerint Dobrev Klára, ha egy hajszállal is, de meggyőzőbb volt a tegnapi vitában.

- Igen, hallottam. Dobrev Klárát hozta ki elsőnek, természetesen.

A Závecz Research az eddigi kutatásaiban is ugyanezt írta. Szerintem ezek a kutatások jó eséllyel készen vannak már a vita előtt, nem hiszem, hogy bárkinek komolyabb meglepetést okozott volna. De nem erről szól a dolog.

Ez is az a kulturális különbség, amit szeretnénk meghaladni. Tehát ne zsarolással és hazudozással próbálja valaki az ellenfelét meghaladni, hanem harminc év után végre a korrektség és tisztesség uralkodjon a magyar politikában.

- Tehát mától nincsen sárdobálás, nincsen személyeskedés ezek szerint.

- Ezt szeretném, igen.

- Jó. De miből gondolja, hogy az internetes kommentelőket a DK irányítja?

- Szerintem önnel is ez fog történni: ha ír egy kommentet Dobrev Klára oldalára, akkor kap egy megkeresést. Egy üzenetet, hogy csatlakozzon a DK Facebook-csapatához. Ez nyilvánvaló. De ennél többet is tudok. Akik ismerték a Varju László által működtetett szervezetet, azok pontosan tudják, hogy működik ez.

- Azt gondolja, hogy ez egy központból irányított “hadsereg”?

- Olyanoknak kellene megszólalni, akik ebben dolgoznak, én őket nem fogom felfedni továbbra sem. Én a forrásaimat nem szoktam kiadni.

- A DK általi zsarolással kapcsolatban a tatai jelöltjük nem tudott konkrét bizonyítékokkal szolgálni. Honnan tudja, hogy pontosan úgy történt minden, ahogy ő állítja? Egy ilyen erős kijelentést alapozhat-e olyasmire, ami nem bizonyítható?

- Nekem írásba adta, én ennyit tudok. Ugyanúgy, ahogy Karácsony Gergelytől is tudom, hogy őt Gyurcsány Ferenc zsarolta. Ugyanígy Popovics Judit is SMS-ben írta le, hogy ez így történt. Nekem ennyi elég.

- Ön azt mondta, a DK már a feleségét és a gyerekeit is támadja. Pontosan hogyan?

- A DK-s kommentelőkről beszélek. Nem a DK-ról. Támadták a családomat, a gyerekeimet, a feleségemet.

Végtelen megalázó módon akarják rám vetíteni ezt a Kövér László-féle családmodellt, ahol az asszonyt csak utasítani lehet, és háziállatként tartják, hogy szüljön. Ez a női becsületet, a tisztességet, a keresztény értékrendet sérti.

Dobrev Klára mindig vigyáz arra, hogy ilyet ő sohase mondjon, és én ezt nagyra értékelem. De azt szeretném, hogy ha a kommentelőit is tisztességes magatartásra bátorítaná. A közös megállapodásunkban, az általam javasolt szövegben ez benne is van. Illetve Dobrev Klára előtt Arató Gergely se személyeskedjen a DK színpadán.

- Önnek például van ráhatása a saját szimpatizánsaira és kommentelőire, hogy viszonosan ilyen ne fordulhasson elő?

- Merem remélni, hogy igen. Én legalábbis azt látom, hogy a mi részünkről nincsenek ilyen támadások. Biztosan vannak negatív kommentek, de, bár támogatóm akárki lehet, biztos vagyok, hogy nem a mi szervezetünkhöz tartozóak azok, akik ilyet tesznek. Azonkívül, a mi színpadunkon soha nincsen semmilyen személyeskedés, negatív kampány Dobrev Klára ellen. Nekünk médiánk nincs, nekik ott van a Nyugati Fény. Ha valaki kíváncsi, milyen stílusú támadásokat indít a DK, akkor nézze meg a Nyugati Fényt. A mi felületeinken semmi személyes támadás és semmi Dobrev Klárára irányuló támadás nincs.

- Választási győzelem esetén milyen gesztusokat tenne a Dobrev Klárára szavazóknak? Megbékítheti-e őket, miután azt mondta, hogy a pártjuk zsarol, gyűlöletkampányt folytat, hazudik?

- Azzal, hogy senki nem fog zsarolni és gyűlöletkampányokat folytatni. Ha nem próbálja azt a kritikát, amit Karácsony Gergely elárulása miatt fogalmaztam meg, két párbeszédes politikussal szemben, olyan hazugsággal tálalni, hogy én lehazaárulóztam a DK szavazóit. Ezt Dobrev Klára személyesen tette meg. Azt gondolom, ezt be kell fejezni. Ez nem méltó a magyar politika szereplői közt.

- Úgy gondolja, hogy ez tegnap befejeződött?

- Igen. Hála a Jóistennek, ki fogjuk adni ezt a nyilatkozatot, mert erre Dobrev Klára a kezét adta. Remélem ezek után a DK színpadáról sem fognak gyűlöletet szítani, és a DK is befejezi a negatív kampányt.

- Mikor jelenik meg ez a nyilatkozat?

- Ha rajtam múlik azonnal, de az is lehet, hogy mivel tegnap megegyeztünk, ki fogom adni a magam részéről.

- Miniszterelnökként a hat párt programját kellene végrehajtania. Mit tesz majd, ha személy szerint nem ért egyet a közös álláspontjukkal?

- Egyrészről egy miniszterelnök egy rendkívül erős közjogi pozíció. Nagyon nagy felelősség, és nagyon komoly lehetőségei is vannak. A törvényhozásban a kormány által beterjesztett javaslatokhoz parlamenti többség kell. Itt azonban nem csak a DK van úgymond “zsaroló pozícióban”, hanem, ahogy Karácsony Gergely szokott erre válaszolni, még a legkisebb frakció is ugyanolyan zsaroló pozícióban lesz, mint a legnagyobb. Itt valóban hat párt teljes egyetértése szükséges mindenhez. Mindenképpen konszenzusra van szükség, mert ha nem szavazza meg az összes frakció, akkor nem lesz törvény. Ahhoz meg, hogy mindenkinek elfogadható legyen, kompromisszumok kellenek.

- Sokan öntörvényűnek tartják. Mi garantálja, hogy Önből nem lesz egy második Orbán Viktor?

- Ezzel szemben a DK-t látják sokan egy másik Fidesznek, mind a kettő egy személyre épülő, vezérelvű, belső ellentmondást nem tűrő, rendkívül hatékony szervezet.

Ha megnézik azt, hogy Hódmezővásárhelyt én hogy vezetem egy igencsak színes frakció élén, hogy nálunk nincsenek pártoskodások, nincs lopás, nincs korrupció, akkor pontos képet kaphatnak arról, hogy mi az én vezetési stílusom.

Ezenkívül huszonkét év vállalati vezetői tapasztalattal a hátam mögött, pontosan tudom, hogyan lehet az ígéreteket végrehajtva, hatékonyan vezetni egy szervezetet. Ha amiatt aggódnak, hogy ki tud egy sokszínű társaságot vezetni, nézzék meg, kik állnak Dobrev Klára mögött, és kik mögöttem. Dobrev Klára mögött a DK áll, mögöttem tíz különböző szervezet sorakozott fel már most: a Momentum mellett az Új Világ Néppárt, az Új Kezdet, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt, a Nyugdíjasok Pártja 50+, a Minden Fiatal Magyarországa, a Székelyek Világszövetsége, a Szolidaritás Szakszervezet és a Vállalkozók Szövetsége. Akkor ki tud egy sokszínű szervezetet, egy koalíciót létrehozni? Ki az, aki képvisel sokféle értékrendet? Aki elfogadható másoknak? Az elmúlt öt év miniszterelnök jelöltjei közül mögöttem áll Botka László, Karácsony Gergely, Vona Gábor, Szél Bernadett, Fekete-Győr András és Pálinkás József. Dobrev Klára mögött csak egyetlen egy: Gyurcsány Ferenc.

- Azt tudom, hogy egy jó győzelmi beszédet el tud mondani, de el tudna mondani egy olyan beszédet is, amit Reagan mondott el 1976-ban, amikor Forddal szemben alulmaradt az előválasztáson?

- Természetesen. Elmondtam ezt már sokszor, most is elmondom,

akárki lesz ennek az előválasztásnak a győztese, onnantól kezdve ő lesz a legfőbb esélyünk.

Még ha sem a választásokon, sem a közvélemény-kutatásokon még sohasem sikerült Orbán Viktort legyőznie Dobrev Klárának, akkor is. Természetesen, ha ő győz, akkor vele kell megpróbáljuk ezt a küzdelmet. Mindaddig, amíg erre a leghalványabb remény is van, én mindent meg fogok tenni a közös győzelem érdekében.

- Milyen garanciákat lát arra, valóban megtörténjen az elszámoltatás?

- Elsősorban Hadházy Ákost személyét. Az elszámoltatás a legfontosabb tétje annak, hogy az előválasztáson kit bíznak meg a választópolgárok a miniszterelnök-jelöltséggel. Nyilvánvaló, sokan nem hisznek a szép szavakban akkor, amikor Dobrev Klára is elszámoltatást ígér, 2010 előttre is. De a magyar emberek többsége emlékszik arra, hogy nemcsak 2010 után nem volt elszámoltatás, de 2002 után sem. Emlékeznek arra, hogy Keller Lászlót azért mentették fel a közpénzügyi államtitkárságból, mert el akart számoltatni. És emlékeznek arra is, hogy 2005 novemberében maga Gyurcsány Ferenc mentette meg Polt Pétert, akit most Dobrev Klára leváltani ígér. Maga Gyurcsány kezdeményezett olyan törvénymódosítást, mellyel Polt Pétert hivatalban tarthatták. Vagy éppen Tóth Csaba legkitartóbb támogatása miatt sokan nem Dobrev Klárától várják az elszámoltatást. Én viszont Karácsony Gergellyel megállapodva abban, hogy Hadházy Ákos legyen az elszámoltatás felelőse az új kormányban, azt gondolom, kellő személyi garanciát is adtunk arra, hogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozás mellett mi valóban komolyan gondoljuk azt, hogy nincs jobb és baloldali lopás és korrupció, csak korrupció van. Hogy az OLAF által feltárt korrupciós ügyek között nemcsak a Tiborcz István által működtetett Elios-projekt, hanem a négyes metró is ott van. Azokat is meg kell oldani, mert a Fidesz még az ellenzéki korrupciót sem számolta fel, nemhogy a fideszes korrupciót.

- Visszaszerezhetőek-e a formailag szabályos közbeszerzéseken kifizetett tíz- és százmilliárdok? Mi történik, ha NER-es cégek indulnak és nyernek a következő kormány által kiírt közbeszerzéseken?

- Elsősorban: formailag szabályos közbeszerzés még lehet korrupció. Ahogy Bárándy Péter mondta, ami erkölcstelen, az törvénytelen is. Irányított közbeszerzések, meghívásos közbeszerzések nem számítanak nyílt közbeszerzésnek.

A másik kérdésre: Hódmezővásárhelyen, amikor korrupciómentessé, teljesen nyílttá és áralapúvá tettük a beszerzéseinket, közbeszerzéseinket, akkor érdekes módon gyakran nyernek fideszes cégek is. A korábbi győztesek is, de mondjuk harminc százalékkal alacsonyabb áron.

Azokat az önkormányzatokat, ahol fideszes vezetés alatt csak fideszes cégek nyertek, ellenzéki vezetés alatt csak ellenzékiek, azokat pont egyformán korruptnak tartom.

- Legitimnek tartja-e a mostani alkotmánybíróságot? Ha nem, akkor ki dönti el, hogy mi legitim és mi nem az?

- Jogos a kérdés. Bár kevesebbet beszélünk róla, de mindenki emlékszik, hogy növelte Orbán Viktor a létszámát, és duzzasztotta fel csak fideszesekkel, hogy alakult egy fideszes hatalomtechnikai eszközzé az alkotmánybíróság. Többet beszélünk Polt Péterről, vagy a Médiatanácsról, az egyetemi kuratóriumokról. Ezek az intézmények ugyanis egyértelműen az Alkotmány, sőt még az Alaptörvény szövegével is ellentétesen lettek létrehozva. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ezeknek a kinevezésük pillanatától alkotmányellenes intézményeknek véget vessünk, hiszen ez kizárólag a Fidesz kizárólagos hatalomban tartását szolgálta. Ami még egyszer mondom, az Alkotmány mellett az Alaptörvénnyel is ellentétes.

- Ön többször emlegette, hogy a Fidesz 2002-ben is kiürített kasszát hagyott maga után. Mi lesz akkor, ha megismétlődik 2002, amikor már szinte az egész éves költségvetést kiszórták a kormány átadásáig?

- Ahogy ön is rámutatott, pont én hívtam fel a figyelmet tegnap erre.

A felelőtlen, betarthatatlan populista ígérgetés nem vezet sehova. Nyilván egy olyan ember, aki biztos benne, hogy soha nem fog kormányra kerülni, az bármit meg tud ígérni.

Viszont nézzék meg Hódmezővásárhelyt. Az elmúlt két évben már az öt éves ciklusra vállalt ígéreteink hetvenöt százalékát teljesítettük. De persze én ragaszkodom ahhoz, hogy csak olyanokat ígérjünk, amit meg lehet csinálni. Természetesen azon is dolgozom, hogy az ígéreteimet be is tartsam. Én felelősen olyat nem ígérhetek, amelyek nem veszik figyelembe ezt az információt, hiszen így van: egy rendkívül rossz gazdasági helyzettel és kiürített kasszával fogjuk tudni átvenni az országot Orbán Viktor után.

- Most egy csúnya szót fogok mondani: megszorítás. Szükség lesz jövőre megszorításokra? Ha igen, ön beleáll?

- Nézze, nagyon kell gondolkodnom, hogy Hódmezővásárhelyen milyen megszorító intézkedéseket tettem. Felelős költségvetéssel, a pazarlás és lopás leállításával nálunk sikerült lefaragni a Fidesz által felhalmozott és addig letagadott tíz és félmilliárdos adósságból öt és félmilliárdot. Határidőre tudtunk fizetni a vállalkozóknak, minden évben infláció felett emeltük a béreket. Ráadásul olyan fejlesztéseket indítottunk el, mint a roma felzárkóztatási program. Annak ellenére, hogy mindezt nem pályázati, vagy uniós pénzből csináltuk, hanem az önkormányzat saját forrásából. Amikor tavaly megkérdezték, hogy lehet az, hogy Hódmezővásárhely az egyetlen olyan város, ahol a Covid és a kormányzati elvonások ellenére a város helyzete nem romlott, hanem javult, akkor azt mondtam, hogy azért, mert okosabbak vagyunk, és nem lopunk. Tehát bízom benne, hogy kormányon is megtaláljuk majd azt a megoldást, hogy megszorítások nélkül lábaljunk ki ebből a válságból, amit a Fidesz okozott.

- A közalkalmazotti bérek értékállóságára és a bérek felzárkóztatására milyen intézkedések kellenek és milyen forrásból?

- Az utóbbi a nagyobb kérdés, mert ígérgetni könnyű. S hogy mennyire szükséges? A Fidesz is folyamatosan béremelésről beszél. Ez nemcsak választási ígéret. Az orvosok esetében meg kellett tenni tavaly, hogy ne zárjanak be a kórházak, és ugyanígy meg kell tenni a rendőrök és a tanárok esetében, ahol olyan létszámhiány van, hogy már a működést veszélyezteti. Azt gondolom, ezek azok a területek, amik prioritást élveznek. Hosszabb távon természetesen infláció feletti béremelés, az életszínvonal folyamatos, de óvatos és felelős emelése lehetőséget ad majd mindenkinek, hogy jobban éljen.

Ehhez felelős gazdálkodás, a lopás felszámolása, okos vezetés szükséges.

- Ha az infláció feletti béremelésnél tartunk, volt ilyen. A politikai vezetőknél. Társadalmilag igazságos az a nagy különbség, ami tíz év alatt fokozatosan többszörösére növelte a képviselők és kormánytisztviselők javadalmazását?

- Ehhez könnyű hozzányúlni, és szimbolikus okból is szükséges. Azt is olcsó propagandának tartanám, ha azt mondanánk, hogy a képviselők jövedelmének a szintjét le kellene vinni a jelenleginek a töredékére. Ilyet én nem mondok. Fontos, hogy a képviselők a felelős munkájukat megfelelő körülmények között tudják végezni. Minden országban tisztességes fizetést kapnak a parlamenti képviselők, ez nem lehet kérdéses. De az például rendkívül népszerűtlen, és jogos ellenérzést vált ki, hogy miközben például a polgármesterek fizetését nem emelik sok éve (én három és fél éve vagyok polgármester, az elődeimmel azonos bérért), a képviselőknek vagy éppenséggel a kormányzati vezetőknek a fizetését minden évben bőven infláció felett emelik. Azt gondolom, hogy ezek olyan visszás érzéseket keltenek a választópolgárokban, hogy egy átlagos demokráciában ebbe már egy kormánypárt belebukott volna.

- Kétkulcsos adó esetén kizárta az adóemelést. Miért ne fizessenek többet a gazdagok?

- A progresszív jövedelemadó engem nem háborít fel. Mielőtt a Fidesz egykulcsossá alakította a magyarországi rendszert, azelőtt én mindig, Kanadában és az Egyesült Államokban is progresszív adórendszerben éltem. Tehát ezzel nincsen semmi baj. Most azonban felelőtlenségnek tartanám, ha az ellenzék, akárcsak az egymillió feletti jövedelmek esetében adóemeléssel kampányolna.

A kommunikációs csatornák nyolcvan-kilencven százalékát a Fidesz ellenőrzi. Tessék megnézni például a Gyurcsány-show elérését, milyen iszonyatos összegeket költenek csak erre például. Senki ne gondolja, hogy a Fidesz nem fogja ezt kiforgatni és kizárólag mint adóemelést visszhangozni. Ezzel riogatják majd a választókat. A 2010 előtti kormány hatékonytalan és antiszociális volta miatt olyan emlékeket ébreszthet így a választókban, melyek segítségével a Fidesz hatalomban maradhat.

- Elképzelhetőnek tart egy belarusz-típusú válságot a választás után? Van-e erre bármilyen terv, ami ezt megakadályozhatja?

- Ha a választásokat megnyerjük, szerintem ezt a problémát meg fogjuk oldani. Aki azon aggódik, hogy „mi lesz, ha...”vagy „a választások megnyerése után ez, vagy az lesz”, azt mindig azzal nyugtatom meg, hogy ez nem akadályozhatja meg abban, hogy leváltsuk a Fideszt.

- Nem tart-e utcai zavargásoktól, különösen akkor, ha érvénytelennek tekintik a Fidesz által kétharmaddal meghozott törvények egy részét?

- Ha a Fidesz utcai zavargásokat akar, ahhoz mindenképpen fog találni indokot. De erre is igaz: mindez semmiképpen nem akadályozhat meg minket abban, hogy leváltsuk a Fidesz rendszerét. Éppen a Varga Judit által beterjesztett tegnapi javaslat mutatja. Még jobban bebetonozták Polt Péter pozícióját, úgy, hogy kétharmados határozathoz kötik a legfőbb ügyész leváltását. Nyilván ez sem elfogadható. Erre szoktam mondani, hogy bármilyen törvényt hozhat a Fidesz, például olyat is, hogy a következő választások csak százharminc év után lesznek. Elfogadjuk azt is, csak azért, hogy nehogy zavargást szervezzen a Fidesz?

A Dobrev Klárával készített hasonló interjúnkkal hamarosan jelentkezünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Oda készülök, ahol nem kell szégyenkeznem, mikor kimondom, hogy magyar vagyok”
Olyan fiatalokkal beszélgettünk, akik április 3-án este úgy döntöttek, nincs értelme tovább a hazájukban maradniuk.

Link másolása

Április 3., vasárnap este, egy hatodik kerületi szavazatszámláló bizottság. Majdnem éjfélig nem tudtam ránézni a telefonomra sem, így hozzám csak viszonylag későn ért el az újabb kétharmad, a Holdról is látható győzelem híre. A választás végeredményével, a győztesek, illetve vesztesek beszédeivel foglalkozó cikkek posztjai között már meg-megláttam néhány külföldön élő ismerősöm egymásra kísértetiesen hasonló bejegyzéseit is a hírfolyamban.

„Ha tervezed, hogy ideköltöznél, érdekel a munka- és albérletkeresés, vagy akár az egészségügyi rendszer, akkor keress bátran!”

Nem sokat kellett várnom, hogy szembejöjjön egy csoport, ami még aznap este alakult, és szerdára már közel ötezer tagja volt. Olyan fiatalok gyűjtőhelye lett, akik az eredményt látva végre döntésre szánták el magukat. Nagyjából itt értettem meg, hogy a két fröccs közötti „én tutira szedem a cuccom, ha megint nyernek” és az egymásra licitáló „akkor áprilisban megyünk külföldre” szólamok 2022-ben valóságalapot kaptak. Most ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a liberális gondolkodású huszon- és harmincéves korosztálynál tényleg betelt a pohár.

Velük beszélgetve olyan mintákat láttam kirajzolódni, amiket a százalékok és hibahatárok mellett egyik kutatóintézet sem fogalmazott meg a választásokat megelőző hetek és hónapok felméréseiben.

Tudták, hogy nem sikerül, de remélték

A legtöbben egyetértenek abban, hogy nem láttak esélyt az ellenzéki összefogás győzelmére. Ennek ellenére kétségbeesést, dühöt vagy éppen puszta szomorúságot éreznek, mert végre volt egy politikai ellenoldal, ami reményt adott, végül mégis csalódást okozott.

„Az volt az első gondolatom, hogy ezt biztosan csak álmodom. Hogy ez egy rémálom, és másnap, ha felkelek, nem lesz igaz. Nem történhet meg. Közben teljes megsemmisülést éreztem még, kiszállt az erőm, még dühöngeni se tudtam.”

Volt, aki a kormánypárt által gondosan kialakított választási rendszert – például az átrajzolt szavazókörleteket – hibáztatja az újabb kétharmados győzelemért.

„Csalódott voltam, mérges nem, mert tudtam, hogy egy olyan játékot hoztak létre, amit csak ők nyerhetnek meg.”

De olyan is akadt, aki valójában nem is a Fideszt hibáztatja: „Csalódottságot éreztem és elkeseredést azért, mert az embereknek jó az a rendszer, ami ma van Magyarországon, és mert támogatják azt a kormányt, ami kirekesztő, ellenségképek kovácsolásán alapuló politikát folytat.”

Folytatódik az, ami eddig

További ellenségkép-keresés és -gyártás, a genderpropaganda kiszélesedése, mélyszegénységben élő rétegek további lesüllyedése, gátlástalanul gazdagodó oligarchák, totálisan elszálló élelmiszerárak és folyamatos forintgyengülés, ami újabb lendületet vett azzal, hogy az EU megindította a jogállamisági mechanizmust Magyarország ellen. Egyszóval: a megkérdezettek arra számítanak, hogy Magyarországon minden folyik majd tovább az eddigi mederben, csak még explicitebb módon, korlátok nélkül.

„Szerintem ezzel az alig 3 millió szavazattal, aminek szerintem minimum a harmada »szabályos csalás«, felhatalmazva érzik magukat bármire. És a fasisztoid Mi Hazánkkal karöltve a legsötétebb világ fog beköszönteni. Nincs ellenerő, nincs fék, semmi nem maradt.”

Néhányan elsősorban a gazdasági vonatkozásoktól tartanak, így már konkrét lépéseket is tettek. „A forint rohamos gyengülésére számítok, minden megtakarításomat euróba, dollárba, aranyba és kriptovalutába fektettem.”

„Folytatódni fog, ami eddig is volt: ellenségkeresés, olyan beruházások megvalósítása, amelyek növelik a GDP-t, de hosszú távú hatásuk nincs.”

De még többen illetik kritikával a kormány emberi életekre – pontosabban inkább egyes embercsoportokra – szociálisan ható politikáját, legyen szó kirekesztésről vagy egész egyszerűen a közhangulatról.

„Végül kimarja a gyűlöletük a zsákot, nem fogják tudni uralni ezt, amit elindítottak, és ebből az országból semmi európai nem marad majd.”

„A fővárosiak hangulata pocsék, nincsenek kilátások és úgy egyáltalán normális jövőkép, amiért érdemes lenne itt folytatni.”

„Ha jó lenne itthon a hangulat, nem zavarna a gazdasági különbség a nyugati országokhoz képest.”

„Arra számítok, hogy végleg kivéreztetnek bizonyos csoportokat. Ameddig lehet, megtartják az »ellenségképeket«, hogy legyen mivel irányítani a megvezetett szavazóikat. Komoly válság jön minden szinten, de nem ők lesznek a vesztesei.”

Többen szóba hozták a félsikernek elkönyvelt népszavazást is, amiről ők teljesen másként gondolkodnak.

„A népszavazás érvénytelensége a kétharmad miatt nem lesz valós... Kap egy minimális változtatást és elfogadják, hiába ment az örömködés, hogy nem lett érvényes.”

És ha már gyermekvédelmi törvény, a beszélgetések során egészen új fénytörésbe került ennek a fogalma.

„Élvezkednek, hogy megállították a gender lobbit és megvédték a gyerekeket? Nos, én rendszeresen látogatok és támogatok gyermekotthonokat. A Fidesz a közelükbe se megy. 680 Ft-ból éheznek naponta a gyerekek. Több mint 20.000 gyermek! És ez így is marad. Gratulálok a nagy magyar hazafiaknak!”

A gondolat már megvolt, most csak megerősödött

A megkérdezettek között egyetértés volt abban is, hogy április 3-án nem először fogalmazódott meg bennük a költözés gondolata.

„Ezelőtt is voltak hasonló gondolataim, ez a választás csak megkongatta bennem a vészharangot, és előrébb hozta a külföldi terveimet.”

„Eddig is voltak hasonló gondolataim, de bíztam a csodában. Hittem az összefogásban, ebben a rengeteg civil erőben, hittem a sztrájkban, abban, hogy az emberekben maradt még együttérzés.”

Van, akinél pedig azért telt be most a pohár, mert a kormány így még négy évig tudja folytatni a családtámogató politikát – amivel alapvetően nincs gond, azzal viszont van, hogy így egyes rétegeket teljesen kizárnak a támogatások köréből.

„Nekem azzal van gondom, hogy minden egyes támogatási forma azokra lett kitalálva, akik családosak, gyerekesek. Az egyedülállók nem kaptak semmit. Akár a lakásvásárlás, akár a felújítás csak önerővel biztosítható.”

Lesz, ami hiányzik majd, de túl nagy a késztetés

A legtöbben természetesen a családjukat és a barátaikat említik, hiszen mindenkinek van itthon egy kialakított, jól bejáratott élete, amit a költözéssel teljesen felrúgnak.

„Szeretem a lakótelepet ahol felnőttem, és a Balatont is.”

„Sok minden fog hiányozni, én nem akartam elmenni innen. Magyar vagyok, és sokat tettem ezért az országért, például a munkámmal, tanár voltam.”

Van, akinek egészen konkrét terve van: nyár végén indul Berlinbe. Van olyan is, aki már csak a szakképzés végét várja, és azonnal összepakol, de olyan is akad, aki egyelőre csak annyit tud, hogy digitális nomádként utazgatna. És hogy hová? A válaszok eltérnek.

„Oda, ahol nem kell szégyenkeznem, mikor kimondom, hogy magyar vagyok. Ez pedig csak az EU-n kívül lehet.”

„Olyan környezetben szeretnék élni és dolgozni, ahol barátságosak az emberek és nem a politika által beárnyékolt mélydepresszióban tengetik a mindennapjaikat. Már interjúzom is cégekhez, középvezetőként a magyar fizetésemhez képest jelentősen kedvezőbb ajánlatokért.”

„Leginkább most csak utazgatni akarok kötetlenül és töltődni. Megmerítkezni olyan kultúrákban, országokban, ahol nem az van, amit itt, mert kezdem azt hinni, hogy ilyen a világ. Pedig nagyon nem ilyen. Szóval most barangolás, aztán talán letelepedem valahol, ami szimpatikussá válik.”

Van, akik még kivár

Olyanhoz is volt szerencsém, aki úgy érzi, hogy nem jött még el az ideje, hogy dobbantson. Jobban mondva: nem az ő ideje jött el, hogy menjen, bármit is mutatnak a számok.

„Felnőtt életem folyamatosan jelen lévő kérdése, hogy nem kéne-e továbbállni. Több barátom meg is tette, és az elmúlt tíz évben én is egyre fojtogatóbbnak érzem itthon a levegőt. Most pedig még mindig küzdök a fájdalmas kijózanodással, amit a vasárnap okozott. Miért én menjek? Nem nekem kéne.”

Még mindig bőven vannak ugyanis olyanok, akik őszintén szeretik Magyarországot, annak ellenére, hogy a nemzetet, annak jelképeit, magát a magyarságot és az összes nemzeti érzést most kisajátította magának egy szélsőséges politikai csoport. És ezek az emberek annak ellenére is rendes magyarnak tartják magukat, hogy nem úgy „rendes magyarok”, ahogyan azt a mostani rendszer megköveteli – mert olyanok nem akarnak lenni soha.

„Családot szeretnénk, gyereket tervezünk, akit itt akarunk felnevelni. Azt szeretném, hogy megismerjen mindent, ami az én személyiségemhez hozzátett, hogy megmutathassam neki, hogy hol nőttem, hol nőttünk fel, mit jelentenek nekünk a pesti utcák, a budai hegyek, a balatoni nyáresték. Mérhetetlenül feldühít, hogy nekem kell azon gondolkodnom, itt maradhatok-e. Itt van a múltam, itt van a családom, mindig is itt terveztem a jövőt. Magyar vagyok, aki ragaszkodni fog az otthonához, amíg csak teheti.”

Kérdés persze, hogy meddig tart ki az eltökéltség, és hogy hogyan fogja ezt befolyásolni a következő négy év.

„Félek, hogy egyszer már végleg túl sok lesz, hogy egyszer én is úgy döntök, tovább kell állni. És ha eljön ez a nap, azzal a keserű érzéssel teszem majd ezt, hogy igazából én vagyok az, akinek maradnia kéne, nem pedig ők. De szívből remélem, hogy végül fordítva alakul.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Nem érzem, hogy nekem ezentúl foglalkoznom kéne a szülőországom politikájával”
Külföldön élő magyarokat kérdeztünk a választási eredményről. A Fidesz győzelmének mértéke még azt is meglepte, aki eleve nem adott esélyt az ellenzéknek, akik pedig reménykedtek a kormányváltásban, most végleg csalódtak.

Link másolása

A vasárnapi választáson a Fidesz zsinórban negyedik alkalommal szerzett kétharmados többséget. Ez legkevésbé a Nyugaton élő magyarokon múlt, akik egy felmérés szerint 78-11 arányban az ellenzéki összefogást támogatták.

Már aki megtehette, hiszen az állandó magyarországi lakcímmel nem rendelkezőkkel szemben ők nem szavazhattak levélben, csak a külképviseleteken. Ehhez pedig sokszor hosszú órákat kellett utazniuk, amit nem mindenki tudott bevállalni.

Két héttel ezelőtt arról kérdeztünk külföldön élő magyarokat, milyenek a várakozásaik a választás kimenetelével kapcsolatban, és elképzelhetőnek tartják-e, hogy kormányváltás esetén hazaköltöznek. Most, az eredmény fényében arra voltunk kíváncsiak, mennyire csalódottak, és egyáltalán tervezik-e még követni a hazai közélet történéseit ezek után.

Zsolt 2016-ban költözött Spanyolországba a családjával. Azt mondja, arra nem számítottak, hogy a 6 pártból álló ellenzék nyerni fog, de azért abban titkon bíztak, hogy erősen változni fog a jelenlegi parlament összetétele.

„Bármennyire is nehéz, el kell fogadnunk az eredményt. A választás szerintünk demokratikusan zajlott, az odavezető út viszont messze nem volt az” – fogalmaz. Ami az esetleges hazaköltözésüket illeti, elmondása szerint ez nem függ össze a magyarországi politikai helyzettel.

„Soha ne mondd, hogy soha. Mi nem a politika miatt döntöttünk a költözés mellett, de azt hozzá kell tennem, hogy a jelenlegi helyzetben a hazatérés lenne az utolsó döntésünk. Nem gondolnám, hogy a lányunknak a magyar iskolarendszerben vagy a magyar társadalom jelenlegi, szerintünk szélsőséges rendszerében kellene felnőnie.”

Zsolt azt is megfogadta a választási eredmény után, hogy megpróbálja magát megóvni a magyarországi politikai eseményektől. Mint mondja, szeretne tőle teljesen elszakadni és többet nem foglalkozni vele, mert a jelenlegi berendezkedésben nem látja esélyét a közeljövőbeli pozitív változásoknak.

„Azt gondolom, hogy a 4 év múlva következő választásokkor, ha egyáltalán még lesznek, rám már nem lehet számítani. De ki tudja, hogy mit hoz a jövő...”

Luca Hollandiában tanul egyetemistaként. A szavazáshoz a tőle 3 órányira lévő Hágába kellett utaznia, és végül akarata ellenére egész napos program lett belőle. Amikor odaértek, hatalmas sor fogadta őket, szélben és a hidegben kellett állniuk bő másfél órát. Ekkor jött a hír, hogy probléma van a vonatokkal: először azt mondták, hogy csak 5-től indulnak, később már azt, hogy 8-tól, végül pedig kiderült, hogy hétfő reggelig az egész országban nem fognak járni a vonatok.

Mivel neki és barátainak is vizsgái voltak napokon belül, semmiképp nem akartak ott aludni, így végül a taxizás mellett döntöttek. Most abban reménykednek, hogy a vasúttársaság kompenzálja majd őket.

„Nehéz nap volt, ugyanakkor élmény is, több emberrel összebarátkoztam. A várakozás alatti beszélgetések szerintem reményt adtak mindenkinek. Mindenki változást akart, mindannyian, akik kiköltöztünk, részben azért tettük, mert nem vagyunk az ország állapotával megelégedve. És amikor láttuk, mennyien jöttek el, azt gondoltuk, hogy talán most lesz az az év, amikor veszít a Fidesz”

– meséli Luca. Amikor meglátta az eredményt, először nem is hitte el. Mint mondja, csalódott és mérges, úgy érzi egyre és egyre kevesebb a remény.

Arra a kérdésre, szerepel-e tervei között a hazaköltözés, így felel: „Nem tudom még. Talán élnék otthon, de nem hiszem, főleg a mostani helyzet fényében, hogy tartósan ott szeretnék lakni.” Azon is sok múlik szerinte, hová viszi majd a munkája. Mivel nemzetközi és európai jogot tanul angol nyelven, előfordulhat, hogy Magyarországon nehezebben tudna elhelyezkedni.

A csalódást keltő eredmény ellenére továbbra is követi majd a hazai közélet történéseit, mivel nem szeretne olyan ember lenni, aki teljesen megfeledkezik az otthonáról. Szerencsésnek tartja magát, hogy el tudott költözni, de mint fogalmaz: attól még, hogy nincs rá közvetlen hatással az ország állapota, még érdekelheti, hiszen az otthon élő családtagjait és barátait annál inkább érinti.

Miklós, aki néhány hónapja költözött az angliai Guildfordba, április 3-a előtt még bizakodott: előző cikkünkben azt mondta, ha sikerülne egy számára megfelelő jövőképet megteremteni Magyarországon, akár még azt is megfontolná, hogy hazaköltözik. Ezek a reményei azonban most szertefoszlottak.

„Sokkolt a választás eredménye, így már nem látok reális esélyt arra, hogy visszaköltözzek, hiszen az elmúlt 12 évben okozott károkat nem akarom megfizetni, ahogy az ezután következőket sem. Nem érzem, hogy nekem ezentúl foglalkoznom kéne a szülőországom politikájával”

– mondja, hozzátéve: ő mindent megtett azért, hogy legyen jövőkép. Élt a szavazati jogával, de úgy érzi, az idejével játszanak, és most lett volna a váltásnak az ideje.

„Ha kiszámolom, nem éri meg visszaköltöznöm, mert egy olyan rendszerben nem alapítok családot, ahol évekig kell várni a változásra. Nekem így eldőlt, látogatóba megyek csak Magyarországra” – összegez.

A Skóciában élő Gergő eleve szkeptikusabban állt a kérdéshez: mint mondja, nem igazán lepte meg a Fidesz újabb kétharmados győzelme, bár azért reménykedett benne, hogy nem így lesz. Hazaköltözni eddig sem igazán terveztek, nem csak politikai okai vannak annak, hogy ott élnek, de így az a csekély esély is lecsökkent nagyjából nullára.

„Sajnos idén nem tudtunk szavazni, de legközelebb mindenképpen megtesszük, ha tudjuk. Mindketten magyarnak valljuk magunkat, még ha nem is élünk otthon, és elkeserítőnek tartjuk, hogy a fiatalok inkább kijönnek külföldre, annyira kilátástalan a helyzet otthon” – jegyzi meg, vele élő párja nevében is beszélve.

Szerinte az egész helyzetet az alábbi Széchenyi-idézet foglalja össze legjobban:

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba...”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Beégtek a retinámba a képek, amiket nem mutathatok meg! – fotósunk Bucsában járt
A tömegsír szélén állva nehéz elképzelni, hogy valaki kétségbe vonja, mindez megtörtént. A környező kisvárosokban is csak halottak és romok maradtak az oroszok után. Figyelem, megrázó képek következnek!

Link másolása

Több, mint negyven napja vagyok Ukrajnában. Láttam, ahogy életüket féltve elhagyták az országot anyák gyermekeikkel. Láttam, ahogy búcsúztak a férfiaktól, akiknek maradniuk kellett harcolni. Láttam, ahogy nőtt az országot elhagyók tömege, mert egyre több helyen pusztított a háború, mert az otthonukat szétbombázták. Láttam a világ minden részéről származó diákokat, akik pincékből menekültek el, soha életükben nem tapasztalt félelemmel. Láttam, hogy búcsúztak az anyák, sorstársak a meghalt katonáktól. Láttam, ahogy lányok is tanulták a fegyverkezelést, hogy megvédjék a hazájukat. Láttam, ahogy az önkéntesek minden erejükkel azon dolgoztak, hogy a harcolóknak és a menekülőknek is meglegyen mindenük, amit csak adhattak. Aztán láttam, ahogy fogyott az erő, amikor a napi 14 órás munka, az állandó készenlét felőrölte őket. Láttam, ahogy Odessában homokzsákokkal óvták a műemlékeiket, és Mikolajivban láttam az első, épp egy órával korábban felrobbantott épületet.

Mindezzel mögöttem léptem be a háború legkegyetlenebb helyszínére, a Kijev körüli kisvárosokba, ahonnan a fővárost akarták megtámadni az oroszok, de egy hónap után kivonultak.

Bucsán 300-an feküdtek előttem a tömegsírban csütörtökön, a templomkertben.

Ez csak egy becsült szám, akkor még el sem kezdték a holttestek kiemelését, csak tegnap láttak neki. Az eddig megvizsgált áldozatokról azt mondták, egyenként ölték meg őket.

Nem tudni, hányan fekszenek itt és hogyan haltak meg.

A 82 éves Halina sírva mesélte, hogy családja négy tagja örökké viselni fogja a háború nyomait. A kétgyerekes fia Irpinben élt. Amikor az oroszok folyamatosan lőttek és bombáztak, féltek a pincében maradni. A feleségével és két huszonéves fiával próbáltak kimenekülni, de épp mellettük csapódott egy rakéta egy gáztartályba. Mindannyian megégtek.

"Mindenki túlélte, de sebek borítják őket. A fiam fél arca leolvadt" – mondta zokogva.

Egy óvodában volt az orosz főhadiszállás. A közelben lévő emeletes házak tövében sorakoztak a tankok. Így próbálták védeni magukat a Molotov koktéloktól, mert ha a civilek azzal támadtak volna, azt kockáztatják, hogy a saját házaik is lángra kapnak.

Találtunk házakat, ahol az oroszok laktak. Voltak itt pufajkák, sapkák, katonai jelvények, és ejtőernyős zászlók.

A helyiek azt mondják, az oroszok kifosztották őket, rettentő sok alkoholt és ételt gyűjtöttek össze, és tivornyáztak. Ukrajnában korábban nem lehetett alkoholt venni, a folyamatos készültségben a katonáknak és a civileknek is megtiltották, hogy igyanak. De pár napja enyhítettek e szabályon, Kijevben 11-től délután 4-ig már lehet italt venni. Az oroszok az otthon őrzött alkoholt is megtalálták.

Ahol a tankok álltak, látni, ahogy kidobáltak mindent a lakásokból. Hirtelen tűntek el a városból, mindent otthagytak maguk után.

Nincs bejárat - figyelmeztetnek az oroszok a birtokba vett háznál
A házak, ahol a tankok álltak és minden, amit a házakból kidobáltak az oroszok
A parancsnok szobájában. Felirat: Senki más, csak mi
Az orosz "bulinegyed"
Ukrán katonáké, de oroszok ittak belőle
Gyutacs és tanklövedék az óvoda udvarán

Egy szétbombázott épület előtt teát készített magának egy néni. Kiabált, nem akart senkivel sem beszélni. Értettük. Torokszorító volt a semmi közepén.

Haragudott az egész világra, mert tönkretették az életét, az oroszok elvittek mindent, másfél hónapja retteg, nincs semmije, és nem tudja, mikor lesz vége.

Egy önkéntes megmutatta egy kertben eltemetett férfi sírját. Azt mondta, úgy halt meg, hogy az oroszok kihívták, majd egyszerűen lelőtték.

A felesége temette el. Az asszony elkezdte a saját sírját is ásni mellette.

De a lányával végül sikerült elmenekülnie.

A főhadiszállás, vagyis az óvoda pincéjében körülbelül harmincan éltek, amikor ott voltunk. Lent vannak az ágyak és az udvaron főznek. Egy kisfiú egy tank láncát próbálta feltekerni.

A főhadiszállás, aminek a pincéjében élnek most helyiek

Önkéntesek segítik őket ennivalóval, és jönnek az orvosok is hozzájuk. Nagyon sok az idős ember. A városuk egy romhalmaz.

Bucsában egyik utcájában egyetlen ép ház sem maradt a tankok összecsapása után.

Körülbelül fél kilométeren át csak kiégett harckocsik, üzemanyagszálltók állnak.

Dimitravkában is volt ilyen csata.

Ott a fenyves erdőben maradtak kiégett tankok és benne megcsonkított, szétégett testek.

Nehéz ilyen képekkel szembesülve arra reagálni, hogy hamis fotókat, videókat hoztak volna nyilvánosságra.

Irpinyben is hatalmas puszítás volt.

A hidat majdnem egy hónapja robbantották fel. Lécekből készítettek egy átmenetit a menekülőknek.

Borogyankában is szétlőtték a főutat, gyakorlatilag minden elégett a kis patikától a bevásárlóközpontig. Az emeletes épület kirobbantott közepe alatt is sok áldozat lehet. Az ukrán elnök is azt mondta, hogy

itt a legborzasztóbb a helyzet, Bucsanál és Irpinnél is nagyobb károkat okoztak az oroszok.
A romok alatt sok lehet az áldozat
A rendőrkapitányság
Az orosz egységcsomag
Éhes macskák a romok között

Mindenhol sok a kóbor, rettegő, éhező állat. Az oroszok katonai egységcsomagját bontottuk fel és adtuk nekik, májkrémet, csirkét, bacont, füstölt halat. Volt kutya, amelyik nem mert kimerészkedni a pincéből.

Sok képet megmutatni sem lehet, de amit láttunk, az beégett a retinámba. Kegyetlen halálok sora nem feledhető.

Azt mondják itt, hogy az önkéntes katonák, a nemzeti gárda nem volt aktív napközben, de éjjel sikeresen támadták az oroszokat. Ez az egyik ok, hogy sok katonát vesztettek a támadók. Irpinben a nemzetközi légió is rengeteget segített. De sokan még mindig attól rettegnek, hogy az oroszok visszatérnek, és Fehéroroszországon keresztül újra megpróbálkoznak Kijev elfoglalásával.

Én pár napig még maradok Kijev környékén, aztán megyek le délre, Mikolajev környékére.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„El fogom mondani a gyerekeimnek, hogy volt a 20-as évek elején pár hónap, amikor egy Ember eljutott a politika élvonalába”
„A politikusoknak erősen alulfunkcionál a lelkiismeretük, és az empátiájuk. Te kivétel voltál, méghozzá a Nagy Döntőben. Tisztelet neked. És köszönet a reményért” – írta szerzőnk Márki-Zay Péterről. Vélemény.

Link másolása

Szia Péter!

Igen, teljesen indokolatlan ez a megszólítás, hiszen nem vagyunk barátok. Nem is ismerjük egymást, és ha valaha találkoznánk, akkor se így köszönnék neked, hanem jó napottal.

De így szeretném hangsúlyozni, hogy most semmiféleképpen nem újságíróként írok egy politikusról, politikusnak. Hanem csak az én nagyon személyes, hozzád köthető megéléseimet szeretném összefoglalni. Csak úgy. Se szakérteni, se elemezni, se értékelni nem szeretném a már ex-miniszterelnök-jelöltséged vagy a teljesítményed. Csak a nagy bukás médiavisszhangjában ezer meg ezer szempontból feldolgozták már a választást. De egy szempont eddig nem merült fel.

Lehet, hogy azért nem, mert egyedül engem érint. Szóval most egyetlen részletet ragadnék ki: azt, hogy bennem milyen érzést váltott ki a felbukkanásod a nagy magyar politikai „ingyencirkuszban”.

Ha majd a gyerekeim vagy unokáim töri érettségi előtt erről az időszakról tanulnak, és kérdeznek, el fogom mondani, hogy volt a 20-as évek elején pár hónap, amikor egy Ember eljutott az országos politika élvonalába. Tehetünk hozzá ízlés szerint mindenféle jelzőt: alkalmas? alkalmatlan? okos? naiv? Most ebbe nem akarok belemenni, legyen ez a történészek dolga. De te nem voltál egy szokásos politikai szereplő. Igaz értelemben Ember maradtál a porondon.

Közepes mélységű pszichológiai tanulámányaim és olvasmányaim során találkoztam azzal a törvényszerűséggel, hogy minél magasabbra jut valaki, annál valószínűbb, hogy vastag az arcán a bőr. Ennyi felelősséget, nyomást mint a politika nem lehet extrém mértékben vastag bőr nélkül elviselni. Ha az „extrém vastag bőr” személyiségvonást egy pszichológussal szeretném elemeztetni, elég könnyen felmerülhet egy-egy személyiségzavar definíciója.

Vagyis politikusok gyakran az antiszociális személyiségzavarra jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek. Például erősen alulfunkcionál a lelkiismeretük, és az empátiájuk. De nárcisztikus vagy épp megalomán skizofrénia fele billenő személyiségvonások is sokat segítenek, hogy elviseljen az ember annyi ármányt, támadást, ami a politikában azért előfordul. Akinek meg hiányzik ez a fajta belülről jövő bőrvastagság, az kokainnal pótolhatja.

Igazából teljesen érthető az, hogy politikai szereplők közt az átlagnépességnél gyakrabban fordulnak elő azok a tulajdonságok, amik beilleszthetőek a fenti kórképekbe. Akikből ez hiányzik, azoknak az empátiája és lelkiismerete egy idő után nagyon nehezen viseli a mindennapos igénybevételt. És kiszállnak, vagy elakadnak.

Sajnos ezzel nem csak az elmélet szintjén szembesültem. A végzettségem miatt a környezetemben sokan indultak politikai pályán, de azok, akikről tudtam, hogy az adott szavuk jelent is valamit, elég korán kihullottak, vagy megakadtak. Még ha ők bírták is volna a nyomást, a nagy öregek nem engedték feljebb őket. Mert akik a kis stiklikre nemet mondanak, azokról tudható, hogy nem lehetne velük a nagy és mocskos politikai alkuk során együttműködni. Talán vannak néhányan, akik találtak egy surranópályát, és pozícióba jutottak, de ők meg általában útközben törtek meg. Vagy nem igazán jutottak tovább egy bizonyos pont után. Ha van kivétel, akkor tisztelet neki.

Te kivétel voltál, méghozzá a Nagy Döntőben. Tisztelet neked. És köszönet a reményért.

Az elmúlt hónapjaidról az jut eszembe amikor a fiam először aludta át az éjszakát. Utána még hónapokig nem produkált hasonlót. De akkor már ott volt a remény: megtörténhet. Képes rá. Nem kell 5 éves koráig várnom, hogy elég érett legyen hozzá az idegrendszere.

Az egyetlen különbség, hogy a gyerek esetén tudtam, hogy ez meg fog történni egyszer. Míg a politikusok kapcsán meggyőződésem volt, hogy aki eljut a Nagy Döntőig, az nem tud Ember maradni. Nem is vártam tőlük sokat. Nekem már az is elég volt, hogy szavazzak valakire, hogy elhittem, hogy neki is érdeke, hogy nekünk jó legyen.

Na de rád visszatérve: adtál nekem valamit, ami nekem sokat jelent. Láttam, hogy nem csak a dicső reformkorban történhetett meg, hogy egy egyenes ember kapjon főszerepet a nagypolitikában. És eddig nem találtam okot arra, hogy arra gyanakodjak: talán csak megjátszod magad. Sőt elég komoly lejárató rutinnal rendelkező profik se tudtak rólad előásni olyat, ami ezt kétségbe vonná.

Persze előfordulhat, hogy te vagy minden idők legagyafúrtabb köpönyegforgatója. Akkor majd kinevetem a mostani naiv önmagam. De a reményért akkor is hálás leszek, ha csalfa. Ám egyelőre minden abba az irányba mutat, hogy egyetlen tulajdonságodat senkinek se sikerült kétségbe vonnia: Ember tudtál maradni.

Ezzel együtt sajnos neked most nem sikerült elérni, amit szerettél volna. Hogy miért? Az most ebben a relációban nem számít. De talán nem csak bennem csillant fel annak lehetősége, hogy van ebben a játékban keresnivalója az emberségnek. Talán egy-két csillogó szemű ifjú titánban is most felébredt valami. És megpróbálja áttörni az politika pszichológiai törvényszerűségeit. Talán az egyiküknek majd sikerül az, ami most neked nem. Talán azért, mert ügyesebben csinálja, talán azért, mert nem lejt ennyire a pálya, talán azért, mert több vagy jobb támogatást kap. Vagy csak jobb lesz a csillagegyüttállás.

Ami viszont biztos: elindítottál valamit. Lehet, hogy csak bennem. Talán másokban is. Ez a valami egy új politikai kultúra reménye. És remény nélkül nincs változás.


Link másolása
KÖVESS MINKET: