Te mire lennél képes megszületendő gyermekedért?
Nemrégiben olvastam egy könyvet, aminek a témája napokig lefoglalta az agyam és mélyen elgondolkodtatott.
Röviden felvázolva, adott egy nő, aki tiniként otthon éli végig anyja küzdelmét a rákkal, ami erős elhatározást érlel benne, hogy ő ezt nem csinálja végig. Tesz egy nyilatkozatot, ha oda jutna, hogy gépek tartják életben, akkor engedjék el.
Később férjhez megy, és egy betegség miatt rengeteget küzdenek, hogy teherbe essen, és ki is tudja hordani a gyermekét. Az utolsót 8 hónaposan veszíti el, ő is majdnem belehal. Ennek ellenére újra meg akarja próbálni.
Aztán leesik egy létráról, beüti a fejét, és kómába esve vegetál.
Az utolsó pillanatban, mikor lekapcsolnák a gépekről, csinálnak egy rutin terhességi tesztet, és kiderül, hogy gyereket vár.
A könyvben itt érkezik a drámai fordulópont, ugyanis a férj tudja, hogy a felesége mennyire akart gyereket, a veszélyek ellenére, ezért kiáll amellett, hogy tartsák életben a nőt, míg egészségesen kifejlődve ki nem tudják venni belőle a gyereket.
Az ellenzők – többek közt a férj anyukája, akit szoros szálak fűznek a haldokló feleséghez – azt mondják, eddig sem sikerült egyetlen gyereket sem kihordania, miért húznák a szenvedését még hónapokig? Úgy érezték, a méltóságát ássák alá a haldokló nőnek azzal, hogy életben tartva, élő inkubátornak használják a gyerek érdekében.
Nagyon sok kérdés merül fel a témában, és bizony nem túl gyakran hallunk ilyenről a valóságban, de azért vannak esetek. Ezek viszont nem teremtenek precedenst, nem szolgálnak alapjául egy egyöntetű szabályozásnak, hiszen minden történet egyedi, és van, ahol nem csak férjről, feleségről és babáról van szó.
Hazánkban két ilyen esetet tartanak számon. Az egyik Debrecenben történt, 2013-ban, ahol a 31 éves kismama agyvérzést kapott, és bár mindent megpróbáltak, már nem nyerte vissza az eszméletét. 15 hetes terhes volt, az ultrahang kimutatta, hogy a gyerek egészséges és mozog. Nagyon nagy feladat elé állította az orvosokat, és nem csak a szülész-nőgyógyász osztályt. Összesen 11 különböző szakember dolgozott azon, hogy elkerüljék a fertőzéseket, a felfekvéseket, megfelelően táplálják mesterségesen nemcsak az anyát, de a magzatot is, és megkapja azokat a hormonokat, amik a fejlődéséhez szükségesek.
A 27. héten aztán császármetszéssel világra jött a baba, aki a 37. héten el is hagyta a kórházat, és egészségesen él otthonában.
A másik kismamát a Semmelweis Egyetemen kezelték 2014-ben, akinek összeomlott a keringése, és bár sikerült stabilizálni, az agya túlságosan károsodott. Ő a 24. hétben volt, és két és fél hónappal később szintén császármetszéssel született meg a kisbabája.
Mindkét esetben szerencse volt, hogy az orvosok és a család ugyanazt gondolták, mindent elkövettek, hogy a legideálisabb körülményeket biztosítsák a hős kismamának és a gyereknek egyaránt. Beszéltek hozzá, simogatták a pocakot, zenét játszottak le neki, hogy folyamatosan ingerek vegyék körül, és megfelelően fejlődjön.
A helyzet akkor válik bonyolulttá, amikor több ember érdekelt abban, milyen döntés születik. Amerikában volt egy olyan eset, ahol a nő gyógyszer-túladagolás következtében szenvedett visszafordíthatatlan agysérülést, miközben terhes volt. Az élettársa úgy döntött, hogy vegyék le a gépekről, a gyerek apja viszont – egy másik férfi – ragaszkodott hozzá, hogy esélyt adjanak a babának. A bíróság úgy döntött, folytatni kell a kezelést, a kicsi meg is született, de sajnos csak 4 héttel élte túl az édesanyját.
Itt már nem csak az érzelmi tényezők számítanak, hiszen rengeteg orvos, ápoló munkájába kerül életben tartani valakit, és nem utolsósorban sok-sok pénzbe is. Vagyis nehéz eldönteni, hogy a bíró döntése jogos volt-e annak tudatában, hogy a kisbaba végül nem maradt életben.
Az orvosok számára sem egyszerű a helyzet, hiszen ők az életért való küzdelemre esküdtek fel, ugyanakkor feladatuk az is, hogy a páciens méltósággal távozzon az élők sorából.
Bár tényleg számtalan kérdést vet fel, és rengeteg szempontot kellene figyelembe venni, én úgy gondolom, egy nő számára nem is kétséges a döntés. Minden anyuka, aki boldogan éli meg a terhességét, és önzetlenül bármit megadna a kisbabájának a fogantatás pillanatától fogva, úgy döntene, hogy tartsák életben, ameddig csak szükséges, hogy a kicsi egészségesen jöhessen a világra.
Talán, ha jogi szabályozás nem is születik, azért jó lenne egy olyan opció, hogy az anya a terhesség elején nyilatkozatot tehessen arra az esetre, ha valami történne vele. Így nem lenne belőle pereskedés, hercehurca és talán az orvosok válláról is levenné egy kicsit a döntés terhét.
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek kinek áll jogában dönteni egy ilyen tragédia esetén?
A címkép illusztráció. Forrás: Unsplash