A koronavírus első felbukkanásától a vuhani karanténig - így indult a Covid-19 története Kínában
Egy évvel ezelőtt olyan események történtek egy 11 milliós kínai városban, amelynek várható hatását kezdetben még az országban sem mérték fel reálisan, nem is beszélve a nagyvilágról.
A 21.században voltak már olyan, nagy riadalommal fogadott influenza-járványok, amelyek többségükben szintén Ázsiából indultak ki, de ezek halálos áldozatainak száma globálisan is legfeljebb a 10 ezret érte el, mint például a SARS (súlyos akut légzőszervi szindróma) 2003-as fellépése nyomán. Így aztán a világ nemigen vette ezeket komolyan, ellenben jócskán volt táptalaja az ilyenkor szokásos összeesküvés-elméleteknek, melyek szerint az egész „hisztériakeltés” mögött az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a nagy gyógyszerkonszernek állnak. (A 2005-2006-os H5N1 – „madárinfluenza” – és Roche cég által ellene ajánlott Tamiflu kapcsán nemzetközi vizsgálat is folyt a gyógyszeriparnak a szervezetre gyakorolt nyomása ügyében).
Az Independent felidézte annak a 25 napnak a történetét, amely a Covid-19 első vuhani felbukkanásától a város vesztegzár alá helyezéséig eltelt és amely megváltoztatta a világot a gazdaságtól a társadalmi érintkezésekig, a kultúrától a sport világáig.
Amikor a Kínában nemzeti hősként tisztelt Csung Nan-sant, aki annak idején kulcsszerepet játszott a SARS megfékezésében, Vuhanba küldték, hogy azonosítsa az új koronavírust, már Pekingben is sejtették, hogy nagy a baj. A 84 éves orvos január 19-én tett jelentést a vírus veszedelmes terjedéséről, négy nappal később Hszi Csin-ping elnök elrendelte a város teljes lezárását.
Az ország számos tudósa és magánlaboratóriuma már hetekkel azelőtt azonosította a koronavírust és készítette el géntérképét, mielőtt Peking felismerte a probléma súlyosságát. A szakértők megosztották tapasztalataikat kollégáikat, próbáltak riadót fújni, de ez nem kevés kockázattal járt.
– mondta Csang Jong-csen sanghaji vírusszakértő.
Pedig amikor kitört a kereskedelmi háború Kína és az Egyesült Államok között, a két ország tudósai az elmúlt évtizedekben kiépített csatornákon próbálták folytatni az információcserét, és hamar rájöttek, hogy a vírus minden bizonnyal fertőző lehet az emberek között. Így értesítették egymást a veszélyről a kínai és az amerikai betegségellenőrzési és megelőzési központok vezetői, George Gao és Rolbert Redfield, hazájuk közvéleményét azonban politikai kényszerűségből nem tájékoztatták.
A hivatalos szervek végül ellenőrzésük alá tudták vonni a helyzetet, miként annak narratíváját is. Kínai diplomaták azt hangoztatták, hogy a járvány megfékezése a vuhani zárlattal Hszi Csin-ping kemény kezű politikájának eredménye. Ezzel szemben egy korai tanulmány kiszámította, hogy ha egy héttel korábban meghozzák a szükséges intézkedéseket, 66%-kal, ha három héttel korábban, akár 95%-kal kevesebb megbetegedés lett volna.
Peking titkolózása miatt a világ keveset tudott a koronavírusról, felbukkanásának helyéről és mikéntjéről, mivel a kínai vezetés halogatta a független vizsgálatot a járvány állati eredetéről.
Pedig a rejtélyes, nehezen kezelhető tüdőgyulladásról szóló hírek gyorsan elterjedtek. Az első vuhani kórházi jelentés után a város vezetése utasította a többi kórházat is, hogy jelentsék a hasonló eseteket. Ezeket szabály szerint a pekingi országos betegség-ellenőrzési és megelőzési központhoz kellett volna eljuttatni, de ez nem történt meg. Ugyanakkor ez a belső információ alig 12 perccel megjelenése után már felkerült a legnépszerűbb kínai közösségi oldalra, a WeChatre. Maga Gao is innen értesült róla.
A kínai országos egészségügyi bizottság még aznap éjjel szakértőket küldött Vuhanba, majd néhány órával később a ProMED nemzetközi orvosi hírszolgálat közleményt adott ki, amelyben többek között a WHO-t is tájékoztatták.
Vuhanban a járvány látszólag a Huanan nagybani halpiacra koncentrálódott.
Az egyik, a Vision Medicals elküldte az adatokat a pekingi orvostudományi akadémiának, és megbízta egyik vezetőjét, hogy figyelmeztesse a vuhani hatóságokat.
A Pekingből érkezett csapatot december 31-én tájékoztatták ezekről az eredményekről. A városvezetés akkor nyilvánosan megerősítette, hogy a vuhani kórházak egy szokatlan tüdőgyulladásfajtával találkoztak, de azt tagadta, hogy a betegség fertőző lenne.
Közben a Csang Jong-csen vezette sanghaji klinika laboratóriumában is feltörték a vírus genetikai kódját és megállapították, hogy fertőző lehet. Csang kötelességének érezte, hogy közzétegye az információt, hogy a kutatók dolgozhassanak a gyógymódokon és az oltásokon. Miután január 5-én csapata végzett a vírus szekventálásával, a klinikai belső vonalakon figyelmeztette a sanghaji és pekingi illetékeseket, és óvintézkedéseket javasolt a közösségi tereken.
A virológus január 9-én előadást tartott a vuhani egyetemen. A kínai kormány ezen a napon megerősítette, hogy az új betegség koronavírus, de veszélyességét továbbra is titkolták. Január 11-én Csang már úton volt repülőn Pekingbe, amikor felhívta őt ausztrál kutató kollégája, Edward Holmes. A Sydney Egyetem vírusszakértője, aki már látta a kínai szakértő által készített vírusszekvenciát a GenBank online könyvtárban, arra biztatta Csangot, hogy hozza nyilvánosságra mielőbb eredményeit, mivel Vuhanban egyre több megbetegedést regisztráltak és már halálos áldozat is volt. Végül Csang Holmes-ra bízta a publikálást.
A vírus útját a kínai-amerikai kereskedelmi háború is segítette. Gao és Redfield régi barátok voltak, a ProMED-riasztás után azonnal kapcsolatba léptek egymással. Akkor a kínai szakember még azt állította, hogy a vírus csak állatról emberre terjed. Január 8-án azonban már arról számolt be, hogy emberek is megfertőzik egymást. Kapcsolatukba azonban közbeszólt a politika. A Trump-kormányzat felmondta a Pekinggel még a SARS-járvány idején kötött közegészségügyi partnerségi megállapodást, amelynek célja éppen a pandémiák megelőzése volt. Ennek keretében amerikai orvosok vettek részt kínai egészségügyi dolgozók kiképzésében, és a Predict program keretében kutatták azokat az állatokban élő veszélyes kórokozókat, főleg a koronavírusokat, hogy azonosíthassák őket, még mielőtt emberekre átterjednek.
A kínai egészségügyi hatóságok lassan kezdtek észbe kapni. Ma Hsziao-vej, az országos egészségügyi bizottság vezetője január 8-án Vuhanba küldött egy szakértői csoportot. A helyi illetékesek azt állították, hogy napok óta nem volt újabb megbetegedés, és a pekingiek nem adtak nyilvánosan hangot kételyeiknek. Miután azonban egy Thaiföldre látogató vuhani turista lett az első megerősített eset Kínán kívül, a bizottság január 14-re egy titkos videó-konferenciát hívott össze az egészségügyi szervek számára, hogy az óvintézkedésekről döntsenek. Ezt követően egy 63 oldalas belső direktívát küldtek szét az ország kórházainak és egészségügyi intézményeinek az új vírus nyomon követésével és megállításával kapcsolatos teendőkről. Ugyanakkor a legfontosabb kérdésben még mindig ködösítettek. Azt írták ugyanis, hogy „az esetek között nincsen világos bizonyíték az emberről emberre való terjedésre.”
Hszi elnök ezekben a napokban összehívta az ország legfőbb vezetőit, de a hivatalos jegyzőkönyv szerint nem volt szó a koronavírusról. Január 18-án pedig Ma újabb delegációt küldött Vuhanba, ezúttal Csung vezetésével.
Csung csak erre várt, azonnal visszasietett Pekingbe. Másnap már Ki Ko-csiang miniszterelnök fogadta a szakértőket.
Három nappal később, miután 571 koronavírusos esetet erősítettek meg – bár a szakértők szerint a valóságban több ezren lehettek – Hszi elnök elrendelte a 11 milliós Vuhan lezárását.
A kínai vezetésnek azonban politikai válsággal is szembe kellett néznie. Február elején a kínai online média dühösen reagált arra a hírre, mely szerint Li Ven-liang vuhani orvos ellen rendőrségi eljárást indítottak, miután megpróbálta figyelmeztetni kollégáit még december végén a koronavírusra. Li maga is elkapta a fertőzést és február 7-én meghalt. A feldühödött kínai újságírók egymás után írták kíméletlen beszámolóikat az előző hetek hibás döntéseiről és hazugságairól. Maga Hszi elnök is magyarázkodni kényszerült a Kínai Kommunista Párt politikai bizottsága előtt. Li halála után Kínában és külföldön egyaránt felmerült a kérdés, hogy megrendült-e a pártvezér-államfő hatalma. A pekingi propagandaszervek, mintegy megerősítve, hogy Hszi a helyén maradt, közzétették a politikai bizottság előtt mondott beszédét, ez azonban újabb kérdéseket vetett fel.
Addig ugyanis úgy tudták, hogy Hszi január 20-án nyilatkozott először a válságról. Beszédében viszont azt állította, hogy már január 7-én adott belső utasításokat, holott akkor még hivatalosan be sem jelentették, hogy koronavírus-megbetegedéseket észleltek. Ha ilyen hamar eljutott az ügy Hszihez, miért nem figyelmeztették a közvéleményt és miért nem hozták nyilvánosságra az elnök utasításait? – tették fel a kérdést az emberek a kínai közösségi médiában.