SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

A fejlett világban példa nélküli állapot

Kónya István közgazdász-kutatót a mindannyiunkat foglalkoztató menekültügyről kérdeztük.

Link másolása

– Mennyire nevezhető válságnak, ami most Európában zajlik? Az emberek többsége úgy véli nálunk is, hogy Európát veszélyezteti a menekülthullám.

– Nevezhetjük válsághelyzetnek.

A fejlett világban is példa nélküli állapot, hogy ilyen nagy számban jelennek meg Európa határain menekültek, bevándorlók ennyire rövid idő alatt.

Amennyire én tudom, Amerikában és Kanadában sem volt ilyen az elmúlt 40-50 évben.

Névjegy

Kónya István egyetemi diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kapta 1996-ban, majd 2001-ben az USA-beli Northwestern University-n közgazdaságtanból PhD fokozatot szerzett. A PhD fokozat megszerzése után 2001-2004 között a Boston College-ban (USA) volt adjunktus. 2004-2015 között a Magyar Nemzeti Bank Kutatási osztályán dolgozott vezető kutatóként, majd 2013-tól főosztályvezetőként. 2015 januárjától a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.

Számos hazai és külföldi egyetemen oktatott és oktat, 2004 óta pedig a Közép-európai Egyetem állandó vendégprofesszora. 2007-2011 között az Európai Bizottság külső szakértőjeként tevékenykedett, jelenleg tagja az MTA IX. osztály Közgazdaság-tudományi Bizottságának és az Acta Oeconomica szerkesztőbizottságának.

Fő oktatási és kutatási területei a gazdasági növekedés, a nyitott gazdaságok makroökonómiája, illetve a munkapiacok makroökonómiája. Számos cikke jelent meg elismert nemzetközi és hazai folyóiratokban, mint pl. a Journal of Labor Economics, Journal of International Money and Finance, illetve a Közgazdasági Szemle.

– Sokan azt mondják, hogy Amerikába egy év alatt több bevándorló érkezik, mint most Európába összesen. Mi igaz ebből?

– Érdemes erről beszélni. Válasszuk ketté a dolgokat, egyrészt vegyük ki a mostani krízishelyzetet: a Közel-Keleten háborúk vannak, hirtelen sok menekült érkezik, ezt kezelni kell, ez egy dolog. Én azt látom, hogy jelenleg az Európai Unió és az egyes tagállamok sem reagáltak jól és időben, és most egymásra mutogatnak. De ez egy politikai probléma, azt remélem, hogy az unió kezelni fogja ezt a helyzetet.

"
Az tévhit, hogy az USA-ba szignifikánsan nagyobb a bevándorlás, mint az unióba.

Érdemes megnézni a számokat: a mostani menekülthullámig az unió tagállamaiba nagyobb volt az egy főre jutó bevándorlás.

Van ebben egy kis csapda is, ugyanis az unió belső migrációja, tehát az, hogy az egyik tagállamból a másikba költöznek, megemeli ezt a számot. De ha ezt kiszűrjük, akkor is mondhatjuk, hogy a harmadik országból érkező bevándorlók száma is összehasonlítható Amerikáéval. Valamivel kisebb, de nem olyan nagyon sokkal. Még csak azt sem lehet mondani, hogy az USA-ban mindig a mostani bevándorláshoz hasonló szinteket láttunk. A 20-as évektől a 60-as évekig bezárkóztak, és a 60-as évekre nem számítottak bevándorló-országnak. Azóta indult ez újra. Az OECD számai is azt bizonyítják, hogy az USA Európa középmezőnyében foglalna helyet a relatív és abszolút számokat tekintve is.

– Az mitől van, hogy másképp tudják ezt kezelni az amerikaiak? A belső mechanizmusok miatt?

– Igen, a fő különbség belső történet, és nem elsősorban a bevándorlásról szól. A belső munkaerőpiac sokkal rugalmasabban, jobban működik, mint az unó egészében.

De ha megnézzük, hogy Európában hol sikerül jobban integrálni a bevándorlókat, akkor azok az országok birkóznak meg ezzel jobban, ahol a munkaerőpiac nyitottabb, rugalmasabb. Az Egyesült Királyság, Skandinávia.

De a másik nagy probléma Európában, hogy sokkal nehezebb eljutni a munkaerőpiacra. Alkalmam volt a minap egy svéd közgazdásszal beszélni, aki azt mondta, hogy ott van a fő nehézség, hogy a menekülteket minél hamarabb betereljék a munkaerőpiacra. Ez a briteknél működik a legjobban. A kontinentális országokban egyik lépés sem működik jól, a munkaerőpiac sem nem rugalmas, sem nem könnyű oda belépni... A franciáknál könnyű belépni a munkapiacra, de a rendszer nem rugalmas. A skandinávoknál pedig nehéz belépni, de ha már benn vagy, akkor működik az integráció.

A nemzetközi migráció a népesség százalékában, és ezer főre vetítve

– Abban mi az igazság, amit a németeknél hangsúlyoznak a piac szereplői, hogy már most komoly munkaerőhiány van egyes szektorokban? És hogy 20 év múlva több millió ember fog hiányozni a munkaerőpiacról, akiket pótolni kell?

– Ez egy kicsit bonyolultabb probléma, csak egy vagy-vagy választ fogok tudni adni. Rövid távon ugyanis lehet válasz erre a gondra a bevándorlás. A bevándorlók többnyire fiatal férfiak és nők.

"
Ha sikerül gyorsan becsatornázni őket a munkaerőpiacra, akkor lendíthetnek a gazdaságon.

– Képzettségtől függetlenül?

– Az igaz, hogy a magasabban képzettek jobban beilleszkednek, de náluk az lehet a probléma, hogy sokszor nem a képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak. Itt is sok függ a munkaerőpiactól, de azt hiszem, hogy lényegében képzettségtől függetlenül pozitív a rövid távú hatás.

Ám arra számítani kell, hogy 20-30-40 év múlva ők is megöregszenek, nyugdíjasok lesznek, tehát a probléma fennmarad hosszú távon.

A második generáció ráadásul már nem különbözik majd szociológiai szempontból az ország népességétől, tehát szintén kevés gyerekük fog születni, és újratermelődik a probléma. Az amerikaiaknál a népességnövekedés dinamikusabb, és nem a bevándorlás miatt. Arról nem is beszélve, hogy a nyugdíjrendszer is fenntarthatóbb. Tehát a munkaerőpiac problémái belső problémák. Ebből a szempontból el tudom fogadni a magyar gazdaságirányítás érvelését, hogy ezt helyben kell kezelnünk,

ezt a bevándorlás nem fogja megoldani.

– 15 éve Orbán Viktor azt mondta, hogy egymillió emberre lesz szükségünk, bár nem tért ki arra, hogy mennyi idő alatt, és hogy kikre is gondol pontosan.

– A határon túli magyarok azért elég nagy számban vándoroltak be, több százezer emberről van szó, adtak is lökést az országnak, körülbelül 5 évvel ezelőttig volt is ebből egy többletünk. De ez a pozitívum eltűnt 2010-től. A román és szlovák EU csatlakozással, illetve a szerbiai helyzet normalizálódásával már nemigen jönnek.

– 2010 óta, ha hihetünk a statisztikáknak, alsó hangon 300-400 ezer ember, de inkább félmillió aktív keresőnk van Nyugat-Európában.

– Van, aki csak a határ túloldalára jár dolgozni, ingázik, itt laknak, megjelennek a felmérésekben. Vannak, akik szerepelnek a felmérésekben, de kinn élnek és dolgoznak. És végül vannak azok, akiket már itthon sem látunk, végleg vagy hosszú időre kivándoroltak.

"
A 300 ezres szám tényleg az alsó érték, ennyien szerepelnek mindenféle felmérésekben, de szerintem még ugyanennyien vannak azok, akiket már nem látunk semmilyen hazai statisztikában.

A külföldön születettek aránya a népesség százalékában és abszolút számokban

– Ez mekkora probléma? Mekkora veszteség Magyarországnak? A többség biztosan nem a bevándorlókat szeretné látni a pótlásukra.

– Ez az 5-600 ezres szám nagyon magas. Ez a gazdaságnak rossz, nehéz pótolni őket. Vissza kellene hozni, vissza kellene csábítani őket, és a többieket itt kéne tartani. Amíg fennáll mondjuk a német és a magyar bérkülönbség közti különbség, addig persze lesz kivándorlás, de a bérkülönbségek jelentősége kicsit el van túlozva. A rövid távú kivándorlást inkább a munkanélküliségi ráta okozza. Az orvosok, nővérek esetében a magasabb bér is fontos, náluk ez strukturális probléma, de a kivándorlók többségénél nem ilyen drámai a helyzet. Mindenesetre

nem látom, hogy honnan tudnánk pótolni a magyar kivándorlókat,

honnan jönne az a bevándorlótömeg, akik képzettek, nyelvet beszélnek.

– Viszont a kivándorlóink képzettek, mobilak, nyelvet beszélnek, vagy akarnak beszélni.

– Rövid távon ez mindenképp óriási veszteség. Az egyetlen pozitívum lehet ebben az egész folyamatban, hogy ha 5-10 év múlva hazajönnek, akkor magukkal hoznak egy képzettségi, tapasztalatbeli, munkakultúra terén szerzett többletet, ami nagy hasznára lehet a gazdaságnak. Sajnos, ezt még ma nem látjuk, én most inkább szkeptikus vagyok, mint optimista. Akkor van igazán nagy baj, ha végleg elveszítjük őket.

FHA_6875

– Ha Önön múlna, hogy kezelte volna a menekültkrízist?

Ez a legnehezebb kérdés. A kormányt készületlenül érte ez az egész. Ami azért furcsa, mert a plakátkampány már tavasszal elindult, és akkor már lehetett látni, hogy ez a helyzet eszkalálódni fog. Akkor még csak politikai tőkét akartak kovácsolni ebből, kommunikációval megoldják, és egyszer csak majd elmúlik ez az egész. Nem múlt el, viszont hergelte a népességet, és megnehezítette a probléma kezelését, vagyis végső soron a kormány dolgát. Nem az a kampány indult, amelynek mennie kellett volna, fel lehetett volna ugyanis készíteni a lakosságot a valós problémára.

"
Most sokkal nagyobb a félelem, mint az indokolt lenne.

– Félelem mitől? A kommentekből a cikkeink alatt azt látjuk, hogy sokan attól félnek, hogy elveszik a munkát a bevándorlók.

Igen, például, ez egyelőre tipikus menekültválság. Ezek az emberek nem akarnak bevándorolni Magyarországra.

Az, hogy a bevándorlók elveszik a munkát, amúgy is tévhit. Az összes kutatás, amit ismerek, azt bizonyítja, hogy a bevándorlás nem munkahelyet vesz el, hanem munkahelyet teremt.

A legalacsonyabban képzettek körében van egy bérhatás, kicsit lejjebb nyomja a bérüket, de ennyi az összes hátrány. Olyan helyeket töltenek be, amelyek nincsenek betöltve, sőt bizonyos szegmensek fel is lendülnek, és növekedésnek indulnak. Összességében tehát nem elvesznek, hanem kiegészítenek, és még többlet munkahely jön létre. Évi tíz-húszezer bevándorlót egyébként gond nélkül be tudna a mostani Magyarország is fogadni, talán még többet is.

– Mi a maximum Európát tekintve? Az emberek attól tartanak, hogy Németország "megtelik", és akkor más országokba is sok menekült érkezik majd.

– Olyan nincs, hogy egy ország megtelik. Ez logisztikai feladat egy fejlett ipari országban. Ha Libanon be tud fogadni az ország negyedének megfelelő számú menekültet, akkor Németország 1,2 vagy akár ötmillió menekültet is be tud fogadni. Ez szervezés kérdése, hogy szórják szét őket az ország területén belül, milyen módon tudják őket elhelyezni.

– Mennyiben különbözik ez a korábbi bevándorlástól? A török, jugoszláv vendégmunkások migrációjától, a franciákhoz a Maghreb-térségből való beáramlástól.

– Azok hosszabb távú folyamatok voltak, másrészt akkor a nyugat-európai országok elkövettek egy-két hibát. Azt gondolták például, hogy – mint a vendégmunkás elnevezés is mutatja -, csak dolgozni jönnek egy ideig, előbb-utóbb pedig majd hazamennek. De a munkaerőforrásnak gondolt milliók ott maradtak. Ezen pedig csak később kezdtek el érdemben gondolkodni.

Az a franciákra, britekre és mindenki másra is igaz, hogy az igazi probléma nem a törekvő, és az éhezés, szegénység vagy háború elől menekülő első, hanem a második generációval van.

Ők már nem ugyanazt gondolják a világról, nem tették meg azt a nagy jóléti ugrást, az ő elvárásaik már francia, brit és német elvárások, és ha ezek nem teljesülnek, akkor nagy a frusztráció a köreikben. Ezt látjuk Párizs külkerületeiben, London és más nagyvárosok külső részein is.

– Képzeljük el, hogy a magyar kormánynak 50 ezer embert kéne integrálnia. Ön hogy oldaná meg?

– Az OECD-nek nagyon jó, sok kutatáson, tapasztalaton alapuló ajánlásai vannak, én sem tudok nagyon mást mondani. Az első és legfontosabb, hogy be kell engedni őket a munkaerőpiacra, ezáltal segíteni a beilleszkedésüket.

"
A bevándorlók alapvetően törekvő, szorgalmas emberek, ha hagyjuk őket dolgozni, akkor már félig nyert ügyünk van.

Ha megvannak a megfelelő ösztönzők, akkor a bevándorlók magyarul fognak tanulni, előre akarnak majd jutni, a gyerekeiket iskolába fogják járatni. Amerikában azért sikeres az integráció, mert ezt mindig szem előtt tartják, és könnyebb is a dolguk, a már említettek miatt.

– Az oktatás?

– A második generáció, illetve a gyerekként ideérkezettek számára nagyon fontos. A szegregáció rossz, nem gettóiskolákra van szükség, hanem beilleszkedésre. Nem szerencsés, ha egy iskolában 50-70-90 százaléka is akár bevándorlókból áll. Egy menedzselhető mértékű és jól menedzselt bevándorlás inkább lehetőség, mint probléma.

– Mit vár, mikorra csendesedhet el ez a menekülthullám?

– Rövid távon ez a migrációs nyomás fennmarad, és arra kell készülnünk, hogy magától nem fog megoldódni 1-2 éven belül. Az uniónak egy mechanizmust kell kialakítania ennek a kezelésére, nekünk pedig nem kéne ellene feszülni.

"
A kvóta rövid távon vállalható, most hirtelen nem látok jobbat.

– A kormányfő azt mondja, hogy azért nincs értelme a kvótáknak, mert a szabad munkaerő-áramlás miatt úgyis oda mennek később, ahova akarnak.

– Nekünk az a feladatunk, hogy minél gyorsabban kategorizáljuk ezeket az embereket, aki eldöntötte, hogy marad, megnyissuk számára a munkaerőpiacot, és hagyjuk, hadd boldoguljon, úgy, ahogy bárki más. Azzal lehet a nagyobb probléma, aki nem akar hosszú távon letelepedni, ehhez viszont meg kell oldani a szír és az afgán válságot elsősorban, de ez már nem uniós gond kizárólag, és nem is mi fogjuk megoldani. Vannak európai bevándorlási problémák, de ezek korábban keletkeztek, tanulnunk kell belőlük, és rugalmasabban, ésszerűbben kezelni őket, és akkor a bevándorlás nem gond, hanem lehetőség lesz.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Oda készülök, ahol nem kell szégyenkeznem, mikor kimondom, hogy magyar vagyok”
Olyan fiatalokkal beszélgettünk, akik április 3-án este úgy döntöttek, nincs értelme tovább a hazájukban maradniuk.

Link másolása

Április 3., vasárnap este, egy hatodik kerületi szavazatszámláló bizottság. Majdnem éjfélig nem tudtam ránézni a telefonomra sem, így hozzám csak viszonylag későn ért el az újabb kétharmad, a Holdról is látható győzelem híre. A választás végeredményével, a győztesek, illetve vesztesek beszédeivel foglalkozó cikkek posztjai között már meg-megláttam néhány külföldön élő ismerősöm egymásra kísértetiesen hasonló bejegyzéseit is a hírfolyamban.

„Ha tervezed, hogy ideköltöznél, érdekel a munka- és albérletkeresés, vagy akár az egészségügyi rendszer, akkor keress bátran!”

Nem sokat kellett várnom, hogy szembejöjjön egy csoport, ami még aznap este alakult, és szerdára már közel ötezer tagja volt. Olyan fiatalok gyűjtőhelye lett, akik az eredményt látva végre döntésre szánták el magukat. Nagyjából itt értettem meg, hogy a két fröccs közötti „én tutira szedem a cuccom, ha megint nyernek” és az egymásra licitáló „akkor áprilisban megyünk külföldre” szólamok 2022-ben valóságalapot kaptak. Most ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a liberális gondolkodású huszon- és harmincéves korosztálynál tényleg betelt a pohár.

Velük beszélgetve olyan mintákat láttam kirajzolódni, amiket a százalékok és hibahatárok mellett egyik kutatóintézet sem fogalmazott meg a választásokat megelőző hetek és hónapok felméréseiben.

Tudták, hogy nem sikerül, de remélték

A legtöbben egyetértenek abban, hogy nem láttak esélyt az ellenzéki összefogás győzelmére. Ennek ellenére kétségbeesést, dühöt vagy éppen puszta szomorúságot éreznek, mert végre volt egy politikai ellenoldal, ami reményt adott, végül mégis csalódást okozott.

„Az volt az első gondolatom, hogy ezt biztosan csak álmodom. Hogy ez egy rémálom, és másnap, ha felkelek, nem lesz igaz. Nem történhet meg. Közben teljes megsemmisülést éreztem még, kiszállt az erőm, még dühöngeni se tudtam.”

Volt, aki a kormánypárt által gondosan kialakított választási rendszert – például az átrajzolt szavazókörleteket – hibáztatja az újabb kétharmados győzelemért.

„Csalódott voltam, mérges nem, mert tudtam, hogy egy olyan játékot hoztak létre, amit csak ők nyerhetnek meg.”

De olyan is akadt, aki valójában nem is a Fideszt hibáztatja: „Csalódottságot éreztem és elkeseredést azért, mert az embereknek jó az a rendszer, ami ma van Magyarországon, és mert támogatják azt a kormányt, ami kirekesztő, ellenségképek kovácsolásán alapuló politikát folytat.”

Folytatódik az, ami eddig

További ellenségkép-keresés és -gyártás, a genderpropaganda kiszélesedése, mélyszegénységben élő rétegek további lesüllyedése, gátlástalanul gazdagodó oligarchák, totálisan elszálló élelmiszerárak és folyamatos forintgyengülés, ami újabb lendületet vett azzal, hogy az EU megindította a jogállamisági mechanizmust Magyarország ellen. Egyszóval: a megkérdezettek arra számítanak, hogy Magyarországon minden folyik majd tovább az eddigi mederben, csak még explicitebb módon, korlátok nélkül.

„Szerintem ezzel az alig 3 millió szavazattal, aminek szerintem minimum a harmada »szabályos csalás«, felhatalmazva érzik magukat bármire. És a fasisztoid Mi Hazánkkal karöltve a legsötétebb világ fog beköszönteni. Nincs ellenerő, nincs fék, semmi nem maradt.”

Néhányan elsősorban a gazdasági vonatkozásoktól tartanak, így már konkrét lépéseket is tettek. „A forint rohamos gyengülésére számítok, minden megtakarításomat euróba, dollárba, aranyba és kriptovalutába fektettem.”

„Folytatódni fog, ami eddig is volt: ellenségkeresés, olyan beruházások megvalósítása, amelyek növelik a GDP-t, de hosszú távú hatásuk nincs.”

De még többen illetik kritikával a kormány emberi életekre – pontosabban inkább egyes embercsoportokra – szociálisan ható politikáját, legyen szó kirekesztésről vagy egész egyszerűen a közhangulatról.

„Végül kimarja a gyűlöletük a zsákot, nem fogják tudni uralni ezt, amit elindítottak, és ebből az országból semmi európai nem marad majd.”

„A fővárosiak hangulata pocsék, nincsenek kilátások és úgy egyáltalán normális jövőkép, amiért érdemes lenne itt folytatni.”

„Ha jó lenne itthon a hangulat, nem zavarna a gazdasági különbség a nyugati országokhoz képest.”

„Arra számítok, hogy végleg kivéreztetnek bizonyos csoportokat. Ameddig lehet, megtartják az »ellenségképeket«, hogy legyen mivel irányítani a megvezetett szavazóikat. Komoly válság jön minden szinten, de nem ők lesznek a vesztesei.”

Többen szóba hozták a félsikernek elkönyvelt népszavazást is, amiről ők teljesen másként gondolkodnak.

„A népszavazás érvénytelensége a kétharmad miatt nem lesz valós... Kap egy minimális változtatást és elfogadják, hiába ment az örömködés, hogy nem lett érvényes.”

És ha már gyermekvédelmi törvény, a beszélgetések során egészen új fénytörésbe került ennek a fogalma.

„Élvezkednek, hogy megállították a gender lobbit és megvédték a gyerekeket? Nos, én rendszeresen látogatok és támogatok gyermekotthonokat. A Fidesz a közelükbe se megy. 680 Ft-ból éheznek naponta a gyerekek. Több mint 20.000 gyermek! És ez így is marad. Gratulálok a nagy magyar hazafiaknak!”

A gondolat már megvolt, most csak megerősödött

A megkérdezettek között egyetértés volt abban is, hogy április 3-án nem először fogalmazódott meg bennük a költözés gondolata.

„Ezelőtt is voltak hasonló gondolataim, ez a választás csak megkongatta bennem a vészharangot, és előrébb hozta a külföldi terveimet.”

„Eddig is voltak hasonló gondolataim, de bíztam a csodában. Hittem az összefogásban, ebben a rengeteg civil erőben, hittem a sztrájkban, abban, hogy az emberekben maradt még együttérzés.”

Van, akinél pedig azért telt be most a pohár, mert a kormány így még négy évig tudja folytatni a családtámogató politikát – amivel alapvetően nincs gond, azzal viszont van, hogy így egyes rétegeket teljesen kizárnak a támogatások köréből.

„Nekem azzal van gondom, hogy minden egyes támogatási forma azokra lett kitalálva, akik családosak, gyerekesek. Az egyedülállók nem kaptak semmit. Akár a lakásvásárlás, akár a felújítás csak önerővel biztosítható.”

Lesz, ami hiányzik majd, de túl nagy a késztetés

A legtöbben természetesen a családjukat és a barátaikat említik, hiszen mindenkinek van itthon egy kialakított, jól bejáratott élete, amit a költözéssel teljesen felrúgnak.

„Szeretem a lakótelepet ahol felnőttem, és a Balatont is.”

„Sok minden fog hiányozni, én nem akartam elmenni innen. Magyar vagyok, és sokat tettem ezért az országért, például a munkámmal, tanár voltam.”

Van, akinek egészen konkrét terve van: nyár végén indul Berlinbe. Van olyan is, aki már csak a szakképzés végét várja, és azonnal összepakol, de olyan is akad, aki egyelőre csak annyit tud, hogy digitális nomádként utazgatna. És hogy hová? A válaszok eltérnek.

„Oda, ahol nem kell szégyenkeznem, mikor kimondom, hogy magyar vagyok. Ez pedig csak az EU-n kívül lehet.”

„Olyan környezetben szeretnék élni és dolgozni, ahol barátságosak az emberek és nem a politika által beárnyékolt mélydepresszióban tengetik a mindennapjaikat. Már interjúzom is cégekhez, középvezetőként a magyar fizetésemhez képest jelentősen kedvezőbb ajánlatokért.”

„Leginkább most csak utazgatni akarok kötetlenül és töltődni. Megmerítkezni olyan kultúrákban, országokban, ahol nem az van, amit itt, mert kezdem azt hinni, hogy ilyen a világ. Pedig nagyon nem ilyen. Szóval most barangolás, aztán talán letelepedem valahol, ami szimpatikussá válik.”

Van, akik még kivár

Olyanhoz is volt szerencsém, aki úgy érzi, hogy nem jött még el az ideje, hogy dobbantson. Jobban mondva: nem az ő ideje jött el, hogy menjen, bármit is mutatnak a számok.

„Felnőtt életem folyamatosan jelen lévő kérdése, hogy nem kéne-e továbbállni. Több barátom meg is tette, és az elmúlt tíz évben én is egyre fojtogatóbbnak érzem itthon a levegőt. Most pedig még mindig küzdök a fájdalmas kijózanodással, amit a vasárnap okozott. Miért én menjek? Nem nekem kéne.”

Még mindig bőven vannak ugyanis olyanok, akik őszintén szeretik Magyarországot, annak ellenére, hogy a nemzetet, annak jelképeit, magát a magyarságot és az összes nemzeti érzést most kisajátította magának egy szélsőséges politikai csoport. És ezek az emberek annak ellenére is rendes magyarnak tartják magukat, hogy nem úgy „rendes magyarok”, ahogyan azt a mostani rendszer megköveteli – mert olyanok nem akarnak lenni soha.

„Családot szeretnénk, gyereket tervezünk, akit itt akarunk felnevelni. Azt szeretném, hogy megismerjen mindent, ami az én személyiségemhez hozzátett, hogy megmutathassam neki, hogy hol nőttem, hol nőttünk fel, mit jelentenek nekünk a pesti utcák, a budai hegyek, a balatoni nyáresték. Mérhetetlenül feldühít, hogy nekem kell azon gondolkodnom, itt maradhatok-e. Itt van a múltam, itt van a családom, mindig is itt terveztem a jövőt. Magyar vagyok, aki ragaszkodni fog az otthonához, amíg csak teheti.”

Kérdés persze, hogy meddig tart ki az eltökéltség, és hogy hogyan fogja ezt befolyásolni a következő négy év.

„Félek, hogy egyszer már végleg túl sok lesz, hogy egyszer én is úgy döntök, tovább kell állni. És ha eljön ez a nap, azzal a keserű érzéssel teszem majd ezt, hogy igazából én vagyok az, akinek maradnia kéne, nem pedig ők. De szívből remélem, hogy végül fordítva alakul.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Nem érzem, hogy nekem ezentúl foglalkoznom kéne a szülőországom politikájával”
Külföldön élő magyarokat kérdeztünk a választási eredményről. A Fidesz győzelmének mértéke még azt is meglepte, aki eleve nem adott esélyt az ellenzéknek, akik pedig reménykedtek a kormányváltásban, most végleg csalódtak.

Link másolása

A vasárnapi választáson a Fidesz zsinórban negyedik alkalommal szerzett kétharmados többséget. Ez legkevésbé a Nyugaton élő magyarokon múlt, akik egy felmérés szerint 78-11 arányban az ellenzéki összefogást támogatták.

Már aki megtehette, hiszen az állandó magyarországi lakcímmel nem rendelkezőkkel szemben ők nem szavazhattak levélben, csak a külképviseleteken. Ehhez pedig sokszor hosszú órákat kellett utazniuk, amit nem mindenki tudott bevállalni.

Két héttel ezelőtt arról kérdeztünk külföldön élő magyarokat, milyenek a várakozásaik a választás kimenetelével kapcsolatban, és elképzelhetőnek tartják-e, hogy kormányváltás esetén hazaköltöznek. Most, az eredmény fényében arra voltunk kíváncsiak, mennyire csalódottak, és egyáltalán tervezik-e még követni a hazai közélet történéseit ezek után.

Zsolt 2016-ban költözött Spanyolországba a családjával. Azt mondja, arra nem számítottak, hogy a 6 pártból álló ellenzék nyerni fog, de azért abban titkon bíztak, hogy erősen változni fog a jelenlegi parlament összetétele.

„Bármennyire is nehéz, el kell fogadnunk az eredményt. A választás szerintünk demokratikusan zajlott, az odavezető út viszont messze nem volt az” – fogalmaz. Ami az esetleges hazaköltözésüket illeti, elmondása szerint ez nem függ össze a magyarországi politikai helyzettel.

„Soha ne mondd, hogy soha. Mi nem a politika miatt döntöttünk a költözés mellett, de azt hozzá kell tennem, hogy a jelenlegi helyzetben a hazatérés lenne az utolsó döntésünk. Nem gondolnám, hogy a lányunknak a magyar iskolarendszerben vagy a magyar társadalom jelenlegi, szerintünk szélsőséges rendszerében kellene felnőnie.”

Zsolt azt is megfogadta a választási eredmény után, hogy megpróbálja magát megóvni a magyarországi politikai eseményektől. Mint mondja, szeretne tőle teljesen elszakadni és többet nem foglalkozni vele, mert a jelenlegi berendezkedésben nem látja esélyét a közeljövőbeli pozitív változásoknak.

„Azt gondolom, hogy a 4 év múlva következő választásokkor, ha egyáltalán még lesznek, rám már nem lehet számítani. De ki tudja, hogy mit hoz a jövő...”

Luca Hollandiában tanul egyetemistaként. A szavazáshoz a tőle 3 órányira lévő Hágába kellett utaznia, és végül akarata ellenére egész napos program lett belőle. Amikor odaértek, hatalmas sor fogadta őket, szélben és a hidegben kellett állniuk bő másfél órát. Ekkor jött a hír, hogy probléma van a vonatokkal: először azt mondták, hogy csak 5-től indulnak, később már azt, hogy 8-tól, végül pedig kiderült, hogy hétfő reggelig az egész országban nem fognak járni a vonatok.

Mivel neki és barátainak is vizsgái voltak napokon belül, semmiképp nem akartak ott aludni, így végül a taxizás mellett döntöttek. Most abban reménykednek, hogy a vasúttársaság kompenzálja majd őket.

„Nehéz nap volt, ugyanakkor élmény is, több emberrel összebarátkoztam. A várakozás alatti beszélgetések szerintem reményt adtak mindenkinek. Mindenki változást akart, mindannyian, akik kiköltöztünk, részben azért tettük, mert nem vagyunk az ország állapotával megelégedve. És amikor láttuk, mennyien jöttek el, azt gondoltuk, hogy talán most lesz az az év, amikor veszít a Fidesz”

– meséli Luca. Amikor meglátta az eredményt, először nem is hitte el. Mint mondja, csalódott és mérges, úgy érzi egyre és egyre kevesebb a remény.

Arra a kérdésre, szerepel-e tervei között a hazaköltözés, így felel: „Nem tudom még. Talán élnék otthon, de nem hiszem, főleg a mostani helyzet fényében, hogy tartósan ott szeretnék lakni.” Azon is sok múlik szerinte, hová viszi majd a munkája. Mivel nemzetközi és európai jogot tanul angol nyelven, előfordulhat, hogy Magyarországon nehezebben tudna elhelyezkedni.

A csalódást keltő eredmény ellenére továbbra is követi majd a hazai közélet történéseit, mivel nem szeretne olyan ember lenni, aki teljesen megfeledkezik az otthonáról. Szerencsésnek tartja magát, hogy el tudott költözni, de mint fogalmaz: attól még, hogy nincs rá közvetlen hatással az ország állapota, még érdekelheti, hiszen az otthon élő családtagjait és barátait annál inkább érinti.

Miklós, aki néhány hónapja költözött az angliai Guildfordba, április 3-a előtt még bizakodott: előző cikkünkben azt mondta, ha sikerülne egy számára megfelelő jövőképet megteremteni Magyarországon, akár még azt is megfontolná, hogy hazaköltözik. Ezek a reményei azonban most szertefoszlottak.

„Sokkolt a választás eredménye, így már nem látok reális esélyt arra, hogy visszaköltözzek, hiszen az elmúlt 12 évben okozott károkat nem akarom megfizetni, ahogy az ezután következőket sem. Nem érzem, hogy nekem ezentúl foglalkoznom kéne a szülőországom politikájával”

– mondja, hozzátéve: ő mindent megtett azért, hogy legyen jövőkép. Élt a szavazati jogával, de úgy érzi, az idejével játszanak, és most lett volna a váltásnak az ideje.

„Ha kiszámolom, nem éri meg visszaköltöznöm, mert egy olyan rendszerben nem alapítok családot, ahol évekig kell várni a változásra. Nekem így eldőlt, látogatóba megyek csak Magyarországra” – összegez.

A Skóciában élő Gergő eleve szkeptikusabban állt a kérdéshez: mint mondja, nem igazán lepte meg a Fidesz újabb kétharmados győzelme, bár azért reménykedett benne, hogy nem így lesz. Hazaköltözni eddig sem igazán terveztek, nem csak politikai okai vannak annak, hogy ott élnek, de így az a csekély esély is lecsökkent nagyjából nullára.

„Sajnos idén nem tudtunk szavazni, de legközelebb mindenképpen megtesszük, ha tudjuk. Mindketten magyarnak valljuk magunkat, még ha nem is élünk otthon, és elkeserítőnek tartjuk, hogy a fiatalok inkább kijönnek külföldre, annyira kilátástalan a helyzet otthon” – jegyzi meg, vele élő párja nevében is beszélve.

Szerinte az egész helyzetet az alábbi Széchenyi-idézet foglalja össze legjobban:

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba...”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Beégtek a retinámba a képek, amiket nem mutathatok meg! – fotósunk Bucsában járt
A tömegsír szélén állva nehéz elképzelni, hogy valaki kétségbe vonja, mindez megtörtént. A környező kisvárosokban is csak halottak és romok maradtak az oroszok után. Figyelem, megrázó képek következnek!

Link másolása

Több, mint negyven napja vagyok Ukrajnában. Láttam, ahogy életüket féltve elhagyták az országot anyák gyermekeikkel. Láttam, ahogy búcsúztak a férfiaktól, akiknek maradniuk kellett harcolni. Láttam, ahogy nőtt az országot elhagyók tömege, mert egyre több helyen pusztított a háború, mert az otthonukat szétbombázták. Láttam a világ minden részéről származó diákokat, akik pincékből menekültek el, soha életükben nem tapasztalt félelemmel. Láttam, hogy búcsúztak az anyák, sorstársak a meghalt katonáktól. Láttam, ahogy lányok is tanulták a fegyverkezelést, hogy megvédjék a hazájukat. Láttam, ahogy az önkéntesek minden erejükkel azon dolgoztak, hogy a harcolóknak és a menekülőknek is meglegyen mindenük, amit csak adhattak. Aztán láttam, ahogy fogyott az erő, amikor a napi 14 órás munka, az állandó készenlét felőrölte őket. Láttam, ahogy Odessában homokzsákokkal óvták a műemlékeiket, és Mikolajivban láttam az első, épp egy órával korábban felrobbantott épületet.

Mindezzel mögöttem léptem be a háború legkegyetlenebb helyszínére, a Kijev körüli kisvárosokba, ahonnan a fővárost akarták megtámadni az oroszok, de egy hónap után kivonultak.

Bucsán 300-an feküdtek előttem a tömegsírban csütörtökön, a templomkertben.

Ez csak egy becsült szám, akkor még el sem kezdték a holttestek kiemelését, csak tegnap láttak neki. Az eddig megvizsgált áldozatokról azt mondták, egyenként ölték meg őket.

Nem tudni, hányan fekszenek itt és hogyan haltak meg.

A 82 éves Halina sírva mesélte, hogy családja négy tagja örökké viselni fogja a háború nyomait. A kétgyerekes fia Irpinben élt. Amikor az oroszok folyamatosan lőttek és bombáztak, féltek a pincében maradni. A feleségével és két huszonéves fiával próbáltak kimenekülni, de épp mellettük csapódott egy rakéta egy gáztartályba. Mindannyian megégtek.

"Mindenki túlélte, de sebek borítják őket. A fiam fél arca leolvadt" – mondta zokogva.

Egy óvodában volt az orosz főhadiszállás. A közelben lévő emeletes házak tövében sorakoztak a tankok. Így próbálták védeni magukat a Molotov koktéloktól, mert ha a civilek azzal támadtak volna, azt kockáztatják, hogy a saját házaik is lángra kapnak.

Találtunk házakat, ahol az oroszok laktak. Voltak itt pufajkák, sapkák, katonai jelvények, és ejtőernyős zászlók.

A helyiek azt mondják, az oroszok kifosztották őket, rettentő sok alkoholt és ételt gyűjtöttek össze, és tivornyáztak. Ukrajnában korábban nem lehetett alkoholt venni, a folyamatos készültségben a katonáknak és a civileknek is megtiltották, hogy igyanak. De pár napja enyhítettek e szabályon, Kijevben 11-től délután 4-ig már lehet italt venni. Az oroszok az otthon őrzött alkoholt is megtalálták.

Ahol a tankok álltak, látni, ahogy kidobáltak mindent a lakásokból. Hirtelen tűntek el a városból, mindent otthagytak maguk után.

Nincs bejárat - figyelmeztetnek az oroszok a birtokba vett háznál
A házak, ahol a tankok álltak és minden, amit a házakból kidobáltak az oroszok
A parancsnok szobájában. Felirat: Senki más, csak mi
Az orosz "bulinegyed"
Ukrán katonáké, de oroszok ittak belőle
Gyutacs és tanklövedék az óvoda udvarán

Egy szétbombázott épület előtt teát készített magának egy néni. Kiabált, nem akart senkivel sem beszélni. Értettük. Torokszorító volt a semmi közepén.

Haragudott az egész világra, mert tönkretették az életét, az oroszok elvittek mindent, másfél hónapja retteg, nincs semmije, és nem tudja, mikor lesz vége.

Egy önkéntes megmutatta egy kertben eltemetett férfi sírját. Azt mondta, úgy halt meg, hogy az oroszok kihívták, majd egyszerűen lelőtték.

A felesége temette el. Az asszony elkezdte a saját sírját is ásni mellette.

De a lányával végül sikerült elmenekülnie.

A főhadiszállás, vagyis az óvoda pincéjében körülbelül harmincan éltek, amikor ott voltunk. Lent vannak az ágyak és az udvaron főznek. Egy kisfiú egy tank láncát próbálta feltekerni.

A főhadiszállás, aminek a pincéjében élnek most helyiek

Önkéntesek segítik őket ennivalóval, és jönnek az orvosok is hozzájuk. Nagyon sok az idős ember. A városuk egy romhalmaz.

Bucsában egyik utcájában egyetlen ép ház sem maradt a tankok összecsapása után.

Körülbelül fél kilométeren át csak kiégett harckocsik, üzemanyagszálltók állnak.

Dimitravkában is volt ilyen csata.

Ott a fenyves erdőben maradtak kiégett tankok és benne megcsonkított, szétégett testek.

Nehéz ilyen képekkel szembesülve arra reagálni, hogy hamis fotókat, videókat hoztak volna nyilvánosságra.

Irpinyben is hatalmas puszítás volt.

A hidat majdnem egy hónapja robbantották fel. Lécekből készítettek egy átmenetit a menekülőknek.

Borogyankában is szétlőtték a főutat, gyakorlatilag minden elégett a kis patikától a bevásárlóközpontig. Az emeletes épület kirobbantott közepe alatt is sok áldozat lehet. Az ukrán elnök is azt mondta, hogy

itt a legborzasztóbb a helyzet, Bucsanál és Irpinnél is nagyobb károkat okoztak az oroszok.
A romok alatt sok lehet az áldozat
A rendőrkapitányság
Az orosz egységcsomag
Éhes macskák a romok között

Mindenhol sok a kóbor, rettegő, éhező állat. Az oroszok katonai egységcsomagját bontottuk fel és adtuk nekik, májkrémet, csirkét, bacont, füstölt halat. Volt kutya, amelyik nem mert kimerészkedni a pincéből.

Sok képet megmutatni sem lehet, de amit láttunk, az beégett a retinámba. Kegyetlen halálok sora nem feledhető.

Azt mondják itt, hogy az önkéntes katonák, a nemzeti gárda nem volt aktív napközben, de éjjel sikeresen támadták az oroszokat. Ez az egyik ok, hogy sok katonát vesztettek a támadók. Irpinben a nemzetközi légió is rengeteget segített. De sokan még mindig attól rettegnek, hogy az oroszok visszatérnek, és Fehéroroszországon keresztül újra megpróbálkoznak Kijev elfoglalásával.

Én pár napig még maradok Kijev környékén, aztán megyek le délre, Mikolajev környékére.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„El fogom mondani a gyerekeimnek, hogy volt a 20-as évek elején pár hónap, amikor egy Ember eljutott a politika élvonalába”
„A politikusoknak erősen alulfunkcionál a lelkiismeretük, és az empátiájuk. Te kivétel voltál, méghozzá a Nagy Döntőben. Tisztelet neked. És köszönet a reményért” – írta szerzőnk Márki-Zay Péterről. Vélemény.

Link másolása

Szia Péter!

Igen, teljesen indokolatlan ez a megszólítás, hiszen nem vagyunk barátok. Nem is ismerjük egymást, és ha valaha találkoznánk, akkor se így köszönnék neked, hanem jó napottal.

De így szeretném hangsúlyozni, hogy most semmiféleképpen nem újságíróként írok egy politikusról, politikusnak. Hanem csak az én nagyon személyes, hozzád köthető megéléseimet szeretném összefoglalni. Csak úgy. Se szakérteni, se elemezni, se értékelni nem szeretném a már ex-miniszterelnök-jelöltséged vagy a teljesítményed. Csak a nagy bukás médiavisszhangjában ezer meg ezer szempontból feldolgozták már a választást. De egy szempont eddig nem merült fel.

Lehet, hogy azért nem, mert egyedül engem érint. Szóval most egyetlen részletet ragadnék ki: azt, hogy bennem milyen érzést váltott ki a felbukkanásod a nagy magyar politikai „ingyencirkuszban”.

Ha majd a gyerekeim vagy unokáim töri érettségi előtt erről az időszakról tanulnak, és kérdeznek, el fogom mondani, hogy volt a 20-as évek elején pár hónap, amikor egy Ember eljutott az országos politika élvonalába. Tehetünk hozzá ízlés szerint mindenféle jelzőt: alkalmas? alkalmatlan? okos? naiv? Most ebbe nem akarok belemenni, legyen ez a történészek dolga. De te nem voltál egy szokásos politikai szereplő. Igaz értelemben Ember maradtál a porondon.

Közepes mélységű pszichológiai tanulámányaim és olvasmányaim során találkoztam azzal a törvényszerűséggel, hogy minél magasabbra jut valaki, annál valószínűbb, hogy vastag az arcán a bőr. Ennyi felelősséget, nyomást mint a politika nem lehet extrém mértékben vastag bőr nélkül elviselni. Ha az „extrém vastag bőr” személyiségvonást egy pszichológussal szeretném elemeztetni, elég könnyen felmerülhet egy-egy személyiségzavar definíciója.

Vagyis politikusok gyakran az antiszociális személyiségzavarra jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek. Például erősen alulfunkcionál a lelkiismeretük, és az empátiájuk. De nárcisztikus vagy épp megalomán skizofrénia fele billenő személyiségvonások is sokat segítenek, hogy elviseljen az ember annyi ármányt, támadást, ami a politikában azért előfordul. Akinek meg hiányzik ez a fajta belülről jövő bőrvastagság, az kokainnal pótolhatja.

Igazából teljesen érthető az, hogy politikai szereplők közt az átlagnépességnél gyakrabban fordulnak elő azok a tulajdonságok, amik beilleszthetőek a fenti kórképekbe. Akikből ez hiányzik, azoknak az empátiája és lelkiismerete egy idő után nagyon nehezen viseli a mindennapos igénybevételt. És kiszállnak, vagy elakadnak.

Sajnos ezzel nem csak az elmélet szintjén szembesültem. A végzettségem miatt a környezetemben sokan indultak politikai pályán, de azok, akikről tudtam, hogy az adott szavuk jelent is valamit, elég korán kihullottak, vagy megakadtak. Még ha ők bírták is volna a nyomást, a nagy öregek nem engedték feljebb őket. Mert akik a kis stiklikre nemet mondanak, azokról tudható, hogy nem lehetne velük a nagy és mocskos politikai alkuk során együttműködni. Talán vannak néhányan, akik találtak egy surranópályát, és pozícióba jutottak, de ők meg általában útközben törtek meg. Vagy nem igazán jutottak tovább egy bizonyos pont után. Ha van kivétel, akkor tisztelet neki.

Te kivétel voltál, méghozzá a Nagy Döntőben. Tisztelet neked. És köszönet a reményért.

Az elmúlt hónapjaidról az jut eszembe amikor a fiam először aludta át az éjszakát. Utána még hónapokig nem produkált hasonlót. De akkor már ott volt a remény: megtörténhet. Képes rá. Nem kell 5 éves koráig várnom, hogy elég érett legyen hozzá az idegrendszere.

Az egyetlen különbség, hogy a gyerek esetén tudtam, hogy ez meg fog történni egyszer. Míg a politikusok kapcsán meggyőződésem volt, hogy aki eljut a Nagy Döntőig, az nem tud Ember maradni. Nem is vártam tőlük sokat. Nekem már az is elég volt, hogy szavazzak valakire, hogy elhittem, hogy neki is érdeke, hogy nekünk jó legyen.

Na de rád visszatérve: adtál nekem valamit, ami nekem sokat jelent. Láttam, hogy nem csak a dicső reformkorban történhetett meg, hogy egy egyenes ember kapjon főszerepet a nagypolitikában. És eddig nem találtam okot arra, hogy arra gyanakodjak: talán csak megjátszod magad. Sőt elég komoly lejárató rutinnal rendelkező profik se tudtak rólad előásni olyat, ami ezt kétségbe vonná.

Persze előfordulhat, hogy te vagy minden idők legagyafúrtabb köpönyegforgatója. Akkor majd kinevetem a mostani naiv önmagam. De a reményért akkor is hálás leszek, ha csalfa. Ám egyelőre minden abba az irányba mutat, hogy egyetlen tulajdonságodat senkinek se sikerült kétségbe vonnia: Ember tudtál maradni.

Ezzel együtt sajnos neked most nem sikerült elérni, amit szerettél volna. Hogy miért? Az most ebben a relációban nem számít. De talán nem csak bennem csillant fel annak lehetősége, hogy van ebben a játékban keresnivalója az emberségnek. Talán egy-két csillogó szemű ifjú titánban is most felébredt valami. És megpróbálja áttörni az politika pszichológiai törvényszerűségeit. Talán az egyiküknek majd sikerül az, ami most neked nem. Talán azért, mert ügyesebben csinálja, talán azért, mert nem lejt ennyire a pálya, talán azért, mert több vagy jobb támogatást kap. Vagy csak jobb lesz a csillagegyüttállás.

Ami viszont biztos: elindítottál valamit. Lehet, hogy csak bennem. Talán másokban is. Ez a valami egy új politikai kultúra reménye. És remény nélkül nincs változás.


Link másolása
KÖVESS MINKET: