SZEMPONT
A Rovatból

„1200 milliárd Ft-ot kell belerakni az egészségügybe ” – Komáromi Zoltán az ellenzék egészségügyi programjáról

Az Egységben Magyarországért szakpolitikusa szerint nemcsak pénzre van szükség, szemléletváltásra is. Az ellenzék a több pénz mellett nagyobb szabadságot és nagyobb nyilvánosságot ígér.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. április 01.


Link másolása

Az ellenzék szerint két terület van, ahol gyors változtatásra van szükség: az oktatás és az egészségügy. A tanárok sztrájkjától hónapok óta hangos az ország, az egészségügy csendes. Az ellenzék egészségügyi programjának egyik kidolgozójával, Komáromi Zoltánnal beszélgettem.

– Mi az amit jól csinált az előző kormány?

– Az első négy évben Szócska Miklós volt az egészségügyi államtitkár. Ő akkor egy nagyon beható és nagyon alapos elemzést végzett a csapatával arról, hogy milyen szükségletek vannak Magyarországon az egészségügyi ellátásban. A Semmelweis terv arról szólt, hogy közép- és hosszútávon hogyan kellene átalakítani Magyarország egészségügyi rendszerét, hogy jobb legyen az ellátás. Aztán jött a Széll Kálmán terv, ami az egészet tulajdonképpen leállította. A másik pozitívum az EESZT, az Egységes Egészségügyi Szolgáltatási Tér, aminek a megszervezése lehetővé teszi, illetve ha jól megcsinálják, akkor lehetővé válik, hogy egy orvos online utána nézhessen az általa ellátott beteg korábbi adatainak akkor is, ha a beteg elvesztette azokat, vagy nem hozta magával, vagy akut ellátás kapcsán ismeretlen beteget kell ellátnia. A rendszernek alkalmasnak kellene lennie arra, hogy az online beutalással egyidőben időpontot is foglaljon a betegnek. Tehát ne kelljen a betegeknek utána napokat eltölteni telefonálással, ami szinte lehetetlen sok esetben. Tehát voltak jól indult projektek, csak soha nem fejezték be igazán, mert vagy a politika, vagy a gazdasági érdekek ezt mindig keresztül húzták.

– Fordítsuk meg akkor. Mi az, amit nem csináltak jól?

– Egyrészt: ültek az adatokon. Az egész szakmának tizenkét éves panasza, hogy senki sem juthat hozzá olyan adatokhoz, melyek egyébként benne vannak a rendszerben, megtalálhatóak az OEP adattárában. Ezek fontos adatok, melyekre a szakmának, és az önkormányzatoknak is szüksége lenne, hogy jól tudjanak adott esetben dönteni.

De patikamérlegen, kicentizve csorgatják az adatokat.

Jó példa erre a járványügy, ahol olyan elképesztő bakugrások voltak, hogy tévedésből mondtak nagy számot, utána kisebbet. A legutóbbi őrület az, hogy a péntek-szombat-vasárnapi adatokat egyszerre közlik. Pedig gyűjteni gyűjtik, dokumentálni dokumentálják. Nem adják meg továbbá területenként, például járásonként az új fertőzöttek számát. Nagyon sokáig titkolták azt, hogy hány tesztet csináltak aznap. Most is titkolják azt, hogy ebből a tesztből mennyi a gyorsteszt és mennyi a PCR. A járványügyet megpróbálnak úgy lemenedzselni, hogy kevés információt hoznak nyilvánosságra. Csak egy a gond, hogy 45 ezer embert elvesztettünk ebben a két évben! És ez ez iszonyatos nagy szám, főleg lakosságszámhoz viszonyítva.

– Ha felteszem, hogy győz az ellenzék, és a járvány folytatódik, nem lesz idő rögtön mindent átalakítani, ezzel a struktúrával kell azonnal folytatni a járványkezelést. Lehet jobban csinálni ezt a mostani feltételekkel?

– Három dolgot kell nagyon gyorsan, nagyon alaposan és jól megcsinálni. Nagyon fontos dolog, hogy nyáron folyamatosan működjön az egészségügy a jelenlegi keretek között. Ilyenkor szerencsére alacsony a fertőzésszám. Viszont szeptemberben nagyon sok változás lesz és ezeket nagyon alaposan és szakszerűen kell előkészíteni.

Meg kell szerveznünk az önálló Egészségügyi Minisztériumot, mert az EMMI, ez a gigantikus dinoszaurusz országos problémákat sem tud megoldani.

A stratégiai tervezésben sem jelent előnyt az, hogy egy ilyen csúcsminisztériumot hoztak létre. Mire egy problémát végigfuttatnak, azt egy kisebb szakminisztérium már réges-régen megoldhatta volna. Szeretnénk egy nem papíralapú minisztériumot csinálni, használni az informatikát és a számítástechnika adta lehetőségeket, pontosan azért, hogy gyors legyen az adatáramlás, hogy visszakereshetőek legyenek az adatok, hogy azok az elemzések amik készülnek, minél gyorsabban átkerülhessenek a gyakorlatba.

Az Országos Tisztifőorvosi Szolgálatot szintén helyre kell állítani. Az ugyanis nem lehetséges, hogy a járásokban és a megyékben csak a kormányhivatalokban legyen egy osztály nagyon csekély önállósággal, szakembergárdával, és emellett legyen egy országos vízfej.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak valamilyen szinten vissza kell adni az önállóságát azért, hogy valóban szolgáltatást tudjon vásárolni. Szükség van továbbá egy ágazati minőségbiztosítási rendszerre is. Magyarországon bár néhány intézmény kialakított ilyet, de ebből országos rendszert nem szerveztek. A betegeknek fogalmuk nincs, hogy egy kórházban, egy rendelőintézetben vagy akár egy osztályon milyen munka folyik, hogy ott hány orvos dolgozik és hogyan? Mennyi műtétet csinálnak egy évben, azokból a műtétekből hánynál kellett újraoperálni a beteget, milyen volt sebfertőzések aránya, hogy mennyi az adott betegségnek az átlagos gyógyítási ideje, hogy hány beteg halt meg bizonyos betegségekben, vagy kórházi fertőzésben, illetve hány beteget gyógyítottak meg.

Ezek olyan adatok, melyek mindenhol a civilizált világban teljesen nyilvánosak a betegek számára.

Ezáltal az emberek tájékozottabbak lesznek, de arról is szó van, hogy egy ilyen transzparencia biztosan rá fogja venni az adott intézmény menedzsmentjét arra, hogy javítson a mutatókon. A másik fontos teendőnk lesz a betegjogi képviselet helyreállítása. Szeretnénk egy betegközpontú egészségügyi rendszert újraszervezni, ahol az intézményeknek nem a politikai és a gazdasági elvárásoknak kell megfelelni, hanem abban legyenek érdekeltek, hogy a betegeket szolgálják ki.

– Mi van az emberi tényezővel? Hogyan és kikkel lehet ezt a változást végigcsinálni?

– Az utolsó pillanatokban vagyunk. Ott van az a gárda például, akik 1989 után részt vettek a népegészségügyi intézményrendszer átalakításában, akik Kertai Pál professzor vezetésével létrehozták az ÁNTSZ rendszerét, amelyik egy működőképes, a kistérségek felől építkező intézmény volt, ahol rengeteg kiváló szakember helyben oldotta meg a problémákat.

Ezek az emberek már elég idősek. Most még megvan bennük az a tűz és lelkesedés, hogy részt vegyenek ebben a munkában, de négy év múlva jó eséllyel kevésbé lesznek teherbíróak. A tapasztalataikat most még át tudják adni.

Nagyon sokan jelentkeztek önként, hogy ha meglesz ez a koncepcióváltás, szívesen visszajönnek dolgozni, hogy újraépíthessék azt a rendszert. Én azt mondtam nekik, hogy akkor jöjjenek vissza, ha hoznak magukkal három fiatalt is, akiket betanítanak.

A minőségfejlesztési intézettel kapcsolatosan megvannak a külföldi protokollok, jó néhány külföldön járt szakember elhivatottan már dolgozik ezen. A betegjogi központnak az átszervezése szintén elindult a régi szakemberekkel. De ha még négy évig ezt a káoszt kell az országnak elviselnie, annak három következménye lesz. Tehetséges szakemberek fognak elmenni még nagyobb számban külföldre, és onnan már nagyon nagyon nehéz lesz őket haza csábítani. Tovább folytatódik az a kontraszelekció, amelyik eltávolítja a valódi szakembereket a rendszerből. Nem lesz utánpótlás: a frissen végzett, nyelveket beszélő szakemberek végzés után rögtön külföldön fognak elhelyezkedni, ha nem találnak perspektívát egy alulfinanszírozott, szervezetlen, túlterhelt egészségügyben.

– Van arra tanulmány, adat, hogy ezekkel az átalakításokkal hány életet lehetne megmenteni? Mennyivel kell javulni a statisztikának, hogy azt mondhassák majd, hogy oké, megcsináltuk?

– Az a furcsa helyzet áll fenn, hogy van tanulmány, ami ezzel foglalkozik, a magyar kormány rendelte meg és fizette ki. Ez a Boston csoport munkája, de ezt évtizedekre titkosították, tehát nem lehet hozzáférni. Remélhetőleg a kormányváltás után változik a titokgazda személye, és fel fogjuk oldani ezt, mert elképzelhető hogy ebben is benne van az átalakítás egy ilyen típusú koncepciója.

Abszurd, hogy az Eurostat és az OECD visszaérkező adataiból tudunk a magyarországi állapotokra következtetni, mert a Központi Statisztikai Hivatal és a magyar egészségügyi szakigazgatási rendszer, a járványügyi rendszer nem hoz nyilvánosságra adatokat.

Tehát mindig körülbelül másfél évvel a történtek után kullogunk, amikor visszaérnek az Eurostatból és az OECD-ből az adatok. Ez így nagyon méltánytalan, az emberek életével való packázásnak is tekintem ezt.

– Mennyibe fog ez kerülni? És honnan lehet ezt az összeget előteremteni az egészségügy számára?

– Az állami statisztikák most 7–7,5%-ot mutatnak ki, amit az ország az egészségügyre költ. Csak arról feledkeznek el, vagy pedig az azt hallgatják el taktikusan, hogy ennek az összegnek az egyharmadát, 33%-át az emberek fizetik be. Saját zsebből. Tehát az állam csak a kétharmadát adja az állami költségvetésből, ami viszont 4,5%-os arányt jelent a GDP hez viszonyítva. Mindenhol a környékünkön, akár a visegrádi országokat nézzük, akár a közép-európai országokat, 7,5-8,5% az állami ráfordítás.

Egy ilyen emelést egy menetben nem lehet megcsinálni.

Ez attól is függ, hogy mennyire rabolja ki a kasszát a jelenlegi kormány, vagy mekkora hitelt vett fel a választási célú osztogatásra. Egy dologra biztosan költeni kell: az első négy hónap az átszervezés munkáira, és az egészségügyi szakdolgozók valamint az egészségügyben dolgozó gazdasági műszaki szakemberek közel 10 éve halogatott béremelésére.

– Ez mennyi?

– A költségvetési adatok pontos ismerete nélkül jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy milyen arányban és mennyi idő alatt tudjuk elérni a kitűzött szintet. Amikor szembesülünk azzal, hogy hogy állunk, akkor majd meg tudunk egyezni a gazdaságpolitikai kabinettel, mivel ők is látják, hogy itt szükség van egy nagyon jelentős tőkeinjekcióra.

1200 milliárd forintban határozzuk meg azt a nagyságrendet, amit bele kell rakni az egészségügybe. De itt nagyon fontos aláhúzni, hogy a működésbe. Ugyanis majd 700 milliárd forint európai uniós pénzt fordított az előző kormány is az egészségügyre, viszont ezzel a régi struktúrát betonozta be, a szó legszorosabb értelmében.

Betonban, csővezetékben, villanyvezetékben, térkőben, cserépben van ez a pénz, ebből lehet lopni ugyanis. Logikus, hogy nem a működésre és a humánerőforrás megőrzésére költötték ezt a pénzt.

A 21. században a kórházaknak világszerte sokkal kisebb a szerepük, mint mondjuk száz, vagy ötven évvel ezelőtt, annyit fejlődött az orvosi technológia, az informatika, a hírközlés, hogy gyakorlatilag egyes szakmákat újra kell gondolni. Például a gyomorfekélyről amikor én 1980-ban végeztem, akkor mi sebészetből tanultuk, mert akkor annak a kezelése nagyon gyakran egy hatalmas nagy műtét volt, és ezután a betegek életminősége jelentősen romlott. Ma hirdeti a tv, a rádió, az újság, hogyha ég a gyomrod, akkor menjél be a patikába ezért és ezért gyógyszerért. Számtalan példát tudnék erre mondani, sok olyan betegség van, amit nem kórházi osztályon, hanem járóbeteg ellátásban, esetleg egynapos sebészettel, vagy kúraszerű kezelésekkel kell gyógyítani. Számtalan olyan betegség van, amit haladéktalanul valamilyen nagy centrumba kell eljuttatni, ott kell ellátni, például a stroke, a szívinfarktus, érelzáródás.

De másnap harmadnap a betegségnek a rehabilitációja, a további gondozás már nem feltétlenül a megyei vagy egy országos centrumban kell folytatódjon, hanem a városi kórházakban, a járóbetegellátás keretében, a beteg lakóhelyéhez közel.

Ez másféle gondolkodásmódot jelent. Ezeket a technológiákat a betegekkel is meg kell szerettessük. Ehhez azonban egy jól működő országos rehabilitációs rendszer, és például egy működőképes otthonápolási szolgálat kell, olyan színvonalon, hogy valóban a beteg a saját otthonában is megkapja azokat a kezeléseket, kötözést, gyógytornát, infúziót, ami szükséges a gyógyulásához. Ezeket az információkat szinte minden beteghez el kell juttatni ahhoz, hogy a betegek ne legyenek ellenségesek ezekkel az átszervezésekkel szemben, ez nagyon fontos szempont. Lassabban kell csinálni, mint ahogy mi nagyon szeretnénk.

– Honnan lesz elegendő szakember ezekhez az ambiciózus tervekhez?

– Vannak elsősorban azok, akik pár éven belül hagyták ott az egészségügyet, főleg egzisztenciális szempontok miatt. Ők itt vannak Magyarországon és elmentek máshova, hogy pénzt tudjanak keresni. A Nyugat-Dunántúlon pedig az az általános, hogy egyszerűen átmennek Ausztriába, a határ másik oldalára, és ott normális munkaidőben, normális bérezést kapnak. Tehát őket meg kell próbálni visszacsalogatni a rendszerbe.

– De ehhez normális munkaidő és normális bérezés kell.

– Ahogy mondja! Reméljük, hogy az ápolóknak, a szakápolóknak és a kórházi szakdolgozóknak tudunk 50% körüli, jelentős béremelést adni, és a munkakörülményeiket is javítanunk kell. Én egészen biztos vagyok benne, hogy ez el fogja indítani ezt a folyamatot. Akik már három-négy évvel korábban hagyták ott az egészségügyet, az ő helyzetüket sem látom reménytelennek. Viszont őket már át kell képezni, meg kell nekik tanítani nekik az utolsó három-négy évnek a technikáját, be kell gyakorolni bizonyos tevékenységeket. Erre alkalmas lesz az egészségügyi szakközépiskolák hálózata, amit szeretnénk visszaállítani.

Úgy gondolom, az Egészségügy Visszavár programnak köszönhetően sok ezer ember vissza fog jönni az ágazatba. Mert dolgozott már húsz-huszonkét évet az egészségügyben, azért lett szakdolgozó, mert ő ezt szerette csinálni.

Ugyanez vonatkozik a külföldre menekült szakorvosokra is. Nekik is nem csak az alacsony fizetés a gondjuk, hanem a rendszerrel, a társadalmi megbecsüléssel van bajuk, amiből menekültek. Tehát, ha normális munkakörülményeket biztosítunk, biztos vagyok benne hogy a 30-40 év körüli szakorvos gárdából nagyon sokan vissza fognak jönni Magyarországra. Sajnos nagyon sokan már nem.

– Hogyan lehet csökkenteni ezeket a várólistákat?

– Mindenhol megpróbálják az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést szervezetté tenni. Ennek a legjobb módszere, hogy a betegeket egy kicsit porlasztom. Tehát ha egy nap egy reumatológus a hatórás rendelése alatt mondjuk 25-30 beteget tud ellátni, akkor el kell érnem, hogy ne mind reggel nyolc órára jöjjenek, mert akkor dugig lesz a váró. Viszont, ha úgy adok időpontot egy betegnek, hogy mondjuk diagnosztikai vizsgálatra egy héten belül vagy 10 napon belül kap időpontot, krónikus betegséggel való gondozásra körülbelül két héten belül kap időpontot, akkor az a tapasztalat hogy a beteg pontosan meg fog jelenni az időpontra.

De ha most március végén azt mondom valakinek, hogy június harmadikára adok neki időpontot, akkor lehetséges, hogy annyira türelmetlen lesz, vagy már nem bírja elviselni a fájdalmat, vagy a bizonytalanságot, hogy összekaparja a család a pénzt, és elmegy magán ellátórendszerbe, és ott csináltatja meg a vizsgálatot.

Persze nem 300 forintért, hanem 30 ezer vagy akár 60 ezer forintért. Ezt nem jelenti be az állami járóbeteg ellátásra. Ha viszont a járóbeteg ellátásra megvan a kvóta, hogy erre a napra ennyi beteget várunk, és abból tíz nem jön el, akkor ennek a szakrendelések a finanszírozása bedőlhet. Mert az alapján kapnak finanszírozást az intézmények, hogy hány beteget láttak el. Az a megoldás, hogy belátható időn belülre kell csökkenteni a várólistákat

– És ezt hogyan lehet megcsinálni?

– Egyrészt nem szabad olyan buta miniszteri rendelkezéseket hozni, hogy járványhelyzetben teljesen leállítom az elektív műtéteket, a diagnosztikai kapacitásokat, mert ennek az lett a vége, hogy amikor felszabadították ezeket a lehetőségeket, akkor rázúdult az előző hónapokban visszatartott tömeg az egészségi ellátó rendszerre, ráadásul sokkal rosszabb állapotban lévő betegekkel.

Mert azok a betegségek a „szilencium” alatt nem álltak meg, azok a panaszok bizony súlyosbodtak. Nem mindegy mondjuk, hogy valakit egy 8-as vércukorral kezdünk kell kezelni, vagy 28-assal.

Nem mindegy hogy a csontritkulásra akkor jövünk rá, amikor a beteg már rommá töri a karját, csuklóját, vagy pedig még idejében kimutatjuk csontsűrűség méréssel, hogy neki bizonyos gyógyszerekre szükség van. Tehát rengeteg többletmunkát hoz az, hogy a szervezetlenséggel és dilettantizmussal a minisztérium leállította ezeket a feladatokat.

– De én tisztán emlékszem arra, hogy sehol nem volt még a Covid, amikor már ugyanilyen borzalmasak voltak a várólisták.

– Igen, mert nem finanszírozta árán az intézményeket az OEP, illetve a kormányzat, és amikor a TVK-t a teljesítményvolumen-korlátot elérte az adott intézmény, onnantól kezdve büntették, ha többet dolgozott.

– Egy nagy beruházásnál általános, hogy azt mondják, ez 150 milliárd forint lesz, de a végén kiderül, hogy 200 milliárd forint lett. Miért ilyen merev a határ az egészségügynél?

– Ezt kell megkérdezni a jelenlegi kormánytól, hogy neki ez miért jó ez.

Az elmúlt 2-3 évben egyre többen mondtuk ki azt, hogy az az érzésünk, a NER-lovagok azért vásárolják be magukat a magánegészségügyi, főleg a nagyobb magánegészségügyi intézményekbe, mert az állam leszorítva tartja az állami intézményekben a kapacitást, így a betegeket átkényszeríti a magánellátásba.

Mivel nekünk összesen egyetlen rendszerre való szakemberünk van, így aztán, ahogy több pénz megy át a magánellátásba, egyre több embert fognak átcsábítani a magánszférába. Ez tovább növeli az ellátási bajokat a közfinanszírozott ellátásban.

És van még egy dolog, amit megint csak nem gondoltak át. Amikor meghozták az orvosi béremelést tartalmazó egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt, akkor nagyon nagyvonalúnak tűnő ígérvényt raktak bele ennek a mellékletébe. Az orvosok bérét többszörösére növelték, de itt is elkövettek egy kapitális hibát, hogy egyetlenegy mérőszám van: az egészségügyben eltöltött évek száma, hogy az illető szakembernek hány éves gyakorlata van. Ha egy rendelőintézetben két reumatológus dolgozik, és mind a kettő 35 éve végzett, akkor nekik forintra azonos a fizetésük akkor is, ha az egyik naponta öt beteget lát el, a másik pedig harmincat. A menedzsment kezébe nem adtak olyan pénzügyi ösztönzőket, amivel motiválhatnák a többet teljesítő dolgozókat.

Zombor Gábor államtitkár idején megtiltották a közfinanszírozott intézményeknek, hogy ott olyan betegeket is ellássanak, akik fizetősek. Pedig ehelyett csak pénzügyileg ketté kellett volna választani a két tevékenységet.

Miközben volt olyan CT készülék, amelyik naponta 8 órát működött. Mindenhol a világon két vagy három műszakban működtetik az ilyen drága berendezéseket, mert általuk gyorsan tudnak diagnózishoz jutni.

Jelenleg legálisan a kórházban az egyágyas szobáért, meg az extra étkezésért lehet külön fizetni. Holott adott esetben ezeket az egyelőre parlagon heverő kapacitásokat is fel lehetne használni.

– Márki-Zay Péter azt is mondta, hogy bizonyos kapacitáshiányok esetén pedig szerződést lehetne kötni a magánegészségügyi intézményekkel, hogy az OEP náluk is tudjon ellátásokat vásárolni.

– Ez külön eseti megállapodásoknak lehet az alapja. Ha adott esetben kapacitáshiány jelentkezik az állami intézményekben, akkor fordulnánk a magánintézményekhez.

Mindenképpen az a prioritás, hogy először az állami intézmények lássák el a betegeket, oda menjen az OEP finanszírozás. Ha ez nem megoldható, akkor jöhetnek a magánintézmények.

És a magánszolgáltató ugyanazt a finanszírozást kapja, amit az állami intézmény kapna érte. Jelenleg óriási különbség van a magánellátóknál kifüggesztett díjtételek között, és aközött, amit adott esetben az OEP fizet egy adott ellátásért. Ha jól működő egészségügyet akarunk, akkor az állami szférában is közelíteni kell a finanszírozást a tényleges költségekhez.

– Megmarad a Kórházi Főigazgatóság? Vagy visszakerülnek a kórházak az önkormányzatokhoz?

– A Kórházi Főigazgatóságot azért hozták létre, hogy minisztérium nélkül is legyen egy operatív intézmény, amelyik működtetni tudja a kórházakat. Viszont bebizonyította százszor, hogy alkalmatlan erre a feladatra, emiatt ebben a formában biztos, hogy meg fog szűnni. Sok funkciója a minisztériumban folytatja tovább a tevékenységét remélhetőleg jobb eredménnyel, mint ahogy most dolgoznak. Viszont a városi kórházak esetében biztos, hogy a négy hónap felkészülési idő alatt

le fogunk ülni a települési önkormányzatokkal, akiknek volt kórházuk, csak elvették tőlük, és megkérdezzük, akarják-e működtetni. Természetesen akkor vissza kell adni nekik azt a pénzt is, amit az államosítással együtt a kormány lenyúlt tőlük.

Ez soha nem csak egy városra vonatkozik, mindig a kistérséget, a járást is bele kell érteni. Az ottani betegeket is az adott városi kórházban látják el, ugyanis. De leülünk a szakmai szervezetekkel is, és az önkormányzati szövetségek képviselőivel is, hogy milyen módon, milyen szakmai kapacitásokat tudunk odatelepíteni, és ebből az önkormányzat mit vállal. Például ha egy városban úgy döntenek, hogy ők a cukorbeteg gondozással akarnak foglalkozni, de a jelenlegi városi kórház és rendelőintézet kapacitása mondjuk havonta csak kétszáz betegnek a vizsgálatára alkalmas, akkor lehetősége legyen az önkormányzatnak egy szolgálati lakással segíteni. Így az önkormányzat tevőlegesen hozzájárul ahhoz, hogy szakembert tartson meg, vagy új szakembert hozzon az intézményébe.

– Sok helyen nincsen háziorvos. Hogy lesznek egyáltalán mindenhol háziorvosok?

– Jelenleg 600 praxissal kevesebb működik, mint húsz éve. 6.440-ról 5.800-ra csökkent a háziorvosi praxisok száma. Ráadásul ezek közül 667-ben jelenleg sem tudják betölteni a háziorvosi állást. Idén márciusban 888.582 embernek nincs állandó háziorvosa, a szomszéd városból, vagy községből jár ki heti 4-6 órában egy helyettes, ami éppen csak arra elég, hogy az akut problémákat kezelje, gondozásról, prevencióról szó sem esik.

Ha a háziorvosi rendszert meg akarom reformálni, akkor egyrészt, nagyon szépen meg kell kérnem valamennyi 70 év feletti kollégát, hogy négy-öt évig próbáljon még maradni, és a minisztérium segít neki abban, hogy egy fiatal orvost a szakképzés keretében saját maga betaníthasson. Ha a fiatal orvos egy adott praxisban megismeri a körülményeket, akkor valószínűleg, ott is tud maradni. Az sem baj, ha párhuzamosan dolgozik az öreg orvos meg a fiatal. Gógl Árpád annak idején, amikor a praxisjog intézményét kitalálták, ugyanígy gondolta.

A skandinávoknál, a finneknél, ha valaki fiatal orvosként aláír öt évet, hogy a sarkkörön túl vállal munkát, akkor a neki járó fizetésnek a dupláját kapja. Ehhez hasonló meghonosítható nálunk is.

Ráadásul, aki ilyen helyzetbe kerül, a gyakorlatban jobban megtanulja a szakmát is, mivel sokkal több problémát kell saját magának megoldania, mint egy városban dolgozó kollégájának – a kórháztól 500 méterre.

Ami nem változott, hogy az egy orvosra jutó szakdolgozó száma maradt az 1,1, magyarul minden tizedik praxisban dolgozik kettő nővér. A háziorvosi praxisokban, a nagyobb praxisokban növelni kell a szakdolgozók számát. Például egy adminisztrátort fel tud venni fel tud venni, akár két praxis is megosztva. Vagy egy praxisközösség alkalmazhat egy gyógytornászt, vagy egy dietetikust, esetleg egy betegút-menedzsert is, mert elszámoljuk nekik ezt a tevékenységet. Innentől kezdve három-négy orvos sokkal jobban el tud látni nagyobb területet is.

Most a háziorvosi praxisok jelentős része 1000-1200 körüli beteget lát el. Egy orvos, egy nővér, 1200 beteg. Például növelhetem a szakdolgozók számát, ráadásul a szakmai kompetenciáját is úgy, hogy egy panaszmentes cukorbeteg, vagy egy panaszmentes hipertóniás beteg gondozását, kontrollját a nővér is elvégezheti. Ma is meg tudja csinálni, de a jogszabályok ezt nem engedik meg. A vérvételt is meg tudja csinálni, a laboreredményt is tudja értékelni, a szemfenék vizsgálat, vagy a csontsűrűség mérés eredményét is tudja értékelni, ha nincs gond.

Miért ne végezze ő a krónikus betegek gondozását? Hiszen neki nem kell majd ott ülni a gépnél pötyögni, ha arra egy kiképzett adminisztrátor lesz felvéve. Ezáltal az orvosnak rengeteg kapacitása szabadul fel.

Nyugatabbra egy háziorvos átlagosan 2-2500 embert lát el. Négy szakdolgozóval. Így is javítható a háziorvosi ellátás, a szakdolgozók számának növelésével. Az üresen álló praxisoknak nagyjából a fele ezer fős, vagy az alatti. Egy ilyen falu, község önállóan nem tud eltartani egy háziorvost.

– Ha elviszik a legkiszolgáltatottabb falvakból az orvosi ellátást, márpedig, ha nem életképesek a kis praxisok, akkor ebből ez következik, akkor azok kerülnek még nehezebb helyzetbe...

– Láthattuk most a Békemeneten, hogy rengeteg községnek van a Darányi-tervből, vagy egyéb EU-s forrásból egészen jó állapotú mikrobusza. Ha az önkormányzat kap forrást arra, hogy minden nap bevigye a rászoruló embereket a szomszédos nagyobb községbe, ahol a rendelő található, akkor az orvosnak nem kell kitelepülni a faluba.

Ráadásul, ha megnövekszik a nővérek kompetenciája, akkor egy kis faluba oda lehet telepíteni egy nővért, aki minden nap kinyitja a rendelőt és ellátja azokat a betegeket, akiknek csak a krónikus betegségüket kell kontrollálni, vagy csak gyógyszert kell felírni nekik.

Ehhez mind személyzeti fejlesztés kell, jogszabályokat kell átalakítani és pénzt kell a rendszerbe tenni. Úgy nem fog menni, hogy nem emelem a keretösszegeket és limitálom, hogy mennyit kereshet valaki.

– Néhány rövid kérdés még a végére: sokan halnak meg rákban, arányaiban a legtöbben az EU-ban. Mit tehetünk ez ellen?

– Bár nagyon sok korszerű intézkedés történt az onkológia területén, mégis a statisztikákon nem látni a javulást. Azért sem, mert ezek a fejlesztések is leginkább ad-hoc módon történtek, szinte úgy, hogy amikor akadt egy kis pénz, gyorsan elköltötték valamire. Azt például fontosnak tartom, hogy bizonyos bonyolultabb onkológiai kezeléseket, beavatkozásokat csak a megfelelő centrumokban végezzenek. Ha szétterítem ezeket kisebb kórházakba, akkor csökkentem a színvonalat. Nem megfelelően használom ki az erőforrások koncentrálásában rejlő plusz lehetőséget.

Egy példát mondok, másik területről: az országban több, mint húsz helyen van intervenciós kardiológiai ellátás. Amikor valakinek szívrohama van, a rohamkocsi beviszi az adott centrumba, ott nagyon hamar és szakszerűen elvégzik azokat a beavatkozásokat, amivel megmentik az életét. Ebben utolértük az európai átlagot. Majdnem olyan jók az eredményeink, mint Franciaországnak, Németországnak, Egyesült Királyságnak. De az egyéves túlélése ezeknek a betegeknek már sokkal rosszabb, a két-hároméves túléléssel pedig Európa végén kullogunk. Összegezve:

rengeteg pénzzel, korszerű eszközökkel megmentjük az emberek életét, utána azonban nem törődünk velük.

Ha a beteg maga nem harcolja ki, hogy szanatóriumba kerüljön, testsúlycsökkentő programban vehessen részt, gyógytornázhasson, akkor a saját alapbetegségében két-három éven belül vagy meghal, vagy sokkal rosszabb állapotban lesz, mint lehetne. És itt jön a városi kórházaknak az óriási szerepe: a rehabilitáció. Ami fenntartja azt az eredményt, amit elértünk azzal, hogy szakszerűen és európai színvonalon megmentettük az életét. Ilyen szemlélettel lehet javítani az onkológia számain is.

– Tartunk már ott, hogy személyre szabott gyógyszereket kapjanak a betegek megfelelő genetikai vizsgálatok után?

– Igen. De ennek is ki kell dolgozni a szakmai protokollját.

– Vállalná az egészségügyi miniszteri posztot?

– Aki ismeri a parlamentáris játékszabályokat, az tudja, hogy akik megnyerik a választást, másnap leülnek, és koalíciós tárgyalásokon eldöntik, milyen személyi összetételű kormány álljon fel. Ez sokszor nem is rövid tárgyalás. Tehát nem az egyéni ambíciók...

– Nem is az egyéni ambíciókról beszélek. Hanem arról, hogy nincsen sok idő.

– Ön meg tudja mondani, hogy az egyes pártoknak hány képviselője lesz a parlamentben? Mert az fog dönteni.

– Azt nem tudom megmondani, én csak azt tudom, hogy egy ilyen helyzetben talán minél több dologban már előre dönteni kell.

– Ez így is van. Az anyagok készülnek, hónapok óta együtt dolgozunk egy 60-80 fős szakembergárdával, akiknek jellemző módon egy része nem szeretné, hogy nyilvánosságra kerüljön a neve.

Ez is egy szörnyű helyzet, hogy egy ország egészségügyének megmentéséért ténylegesen dolgozó szakemberek nem mernek a nyilvánosság elé állni, mert nem tudják, milyen retorzió érheti még április harmadikáig, vagy utána őket.

De a csapat egyben van, készülnek az anyagok. Ezeket időről időre egyeztetjük a gazdaságpolitikusokkal is, az oktatáspolitikusokkal is. Április negyedikére meglesznek ezek a háttéranyagok, gondolom annak az asztalára kerülnek majd, aki majd vezetni fogja a minisztériumot.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Napelemes pályázat: „Most már ott tartunk, hogy 4,2 milliót kellene befizetnünk”
Az eredetileg önerő nélküli napelemes, hőszivattyús, ablakcserés pályázat egyre többe kerül a pályázóknak. Az is előfordul, hogy kötbért követelnek attól, aki nem tudja kifizetni a nem várt önrészt, és inkább visszalépne.

Link másolása

Több alkalommal foglalkoztunk a lakossági napelemes és fűtéskorszerűsítési pályázattal, amit tavaly írtak ki, majd a kiírás után megtorpant. A pályázathoz 100%-os vissza nem térítendő támogatást ígértek, ami remek lehetőségnek tűnt azoknak, akik eddig gondolni sem mertek egy ilyen rendszerre. Holott pontosan a kevés jövedelemből élőknek nagy segítség, ha a sikerül kinullázni a villanyszámlát, illetve lényegesen olcsóbbá tenni a fűtést.

A pályázaton elnyert összegeket az Európai Unió Helyreállítási és Ellenállóképességi Alapjából (RRF) fizetnék ki, persze akkor, ha a kormány és a Bizottság közötti alkudozások eredményeképpen az Unió megállapodásra jutna a magyar kormánnyal. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy a pályázattal kapcsolatban semmi érdemi előrelépés nem történik, noha a választás előtt gyorsan bejelentették, hogy mindenki megkapja az igényelt támogatást.

Mivel érdemi párbeszédet nem folytat a kormányzat sem a pályázókkal, sem a kivitelezőkkel, kénytelenek Facebook-csoportokban egymást kérdezgetni, vak vezet világtalant alapon, mi várható, mikor lesz a pályázatból valami.

Ebben a cikkben pályázókat kértem arra, meséljék el a történetüket.

Andrea

– A pályázatot 2021. december 6-ig lehetett beadni, mi napelemre, hőszivattyúra és nyílászáró-cserére egyaránt pályáztunk. A kivitelező sokat segített a beadásnál. De aztán jött ez az időszak, hogy hogyan tovább. Az első mérföldkövünk (részteljesítés határideje) augusztusban le is járt, pedig éppen csak akkor kaptuk meg a támogatási okiratot. Lett volna nyolc napunk, hogy nyílászárót cseréljünk. Az ÉMI-nél (a pályázatokat lebonyolító Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.) is tanácstalanok voltak. Azt mondták, egy-két nap múlva talán tudnak mondani valamit, de ebből sem lett semmi. Nem tiszta az sem, hogy hogyan kell elszámolni. Eleinte arról volt szó, hogy ezt majd a vállalkozó fogja megcsinálni.

Aztán itt lenne az első szakmai beszámoló időpontja, de hát a program sem indult el. Hívtuk őket, hogy mi a teendő. Javasolták, hogy írjunk e-mailt. Több kérdésem is volt, összeszedtem, elküldtem nekik. Ennek is három hete, de nem jött válasz.

A kivitelezőtől jött egy olyan információ, hogy áremelkedések voltak, 30%-ot mondtak, körülbelül ennyi többletkiadással kell számolnunk. De ezt mégis hogyan?

– Mennyi lenne ez a plusz forintban?

– Eleve vállaltunk a nagyobb teljesítményű hőszivattyúra 1,2 milliót. De most már ott tartunk, hogy 4,2 milliót kellene befizetnünk, úgy, hogy a cég bevállalt a 30%-os áremelkedésből 10%-ot. Részletfizetést is ajánlottak, az kamatmentes lenne, de havi 98 ezer forintos törlesztőrészlettel, két évig. Nem tudjuk, hogyan kalkuláljunk, mikor itt van ez az energia-áremelkedés is. A nyílászáró-cserével meg az a baj, hogy amikor öt éve megvettük a házat, akkor már néhány ablakot kicseréltettünk, kétrétegű üveggel. A pályázat azonban három réteget ír elő, ezeket mind cserélni kellene megint. Erre 2,2 millió forint van a szerződésben, egy alvállalkozó csinálja. De mi a garancia, hogy ebből meg tudja csinálni? Viszont az ötéves nyílászárók kerete megengedné a háromrétegű üvegezést, felmerült, hogy a kereteket meghagyjuk, és csak az üveget cseréljük ki. De erre még nem kaptunk választ, hogy ezt így lehet-e. Költség szempontjából nem lenne mindegy.

– Jól értem, hogy úgy kellene önnek aláírnia egy új szerződést és adott esetben elkezdeni fizetni a részleteket, hogy pontos helyszíni felmérést még nem készítettek, értelemszerűen a konkrét számokat senki sem ismerheti?

– A férjemnek kellett lemérnie az ablakok kereteit, amikor a vállalkozó bekérte az adatokat. Csak az energetikai tanúsítvány miatt jöttek ki személyesen.

– Ki tudják fizetni a megemelt önrészt?

– Egy összegben semmiképpen. Részletfizetésben gondolkozunk.

Itt van ez a nagy rezsiválság, energiaválság, lesz-e gáz, vagy sem... hogy valamit kezdeni kell a fűtéssel, azt tudjuk. Azonban a bizonytalanság, az, hogy semmire nincs garancia, hogy senki nem mond semmit, az nem segít.

Én hiányolom a kormány részéről is, hogy nincsenek fórumok, nincs tájékoztatás, nem beszélnek róla. Keresgetem a neten is, hogy hol áll a dolog, de semmi nem derül ki. Facebook-csoportokban egymást kérdezgetjük, de mindenki tanácstalan.

Kálmán

– Megkaptam a támogatói okiratot, csak nyolc hónapig nem történt semmi, de ezalatt mindennek felment az ára. A kivitelező, akivel szerződtem, adott egy árajánlatot, az szerepelt rajta, hogy harminc napig érvényesek az árak, 370 forintos euróig. Ráadásul januárban küldtek nekem egy szerződéskiegészítést, decemberre, a beadás napjára visszadátumozva, amiben az áll, hogy amennyiben mégsem kérem a kivitelezést, a vállalkozói díj 10%-át köteles vagyok kötbérként kifizetni.

– Ez melyik pályázat? A napelemes, vagy a komplex?

– Csak napelem. Amit igényeltem, az egy 4,88 kW-os rendszer. Végül is egy 4,92 kW-os rendszerre lenne lehetőség. Viszont kaptam egy e-mailt, hogy fizessek be 400 ezer Ft-ot, és akkor tudják megkezdeni a kivitelezést. Plusz még a három fázist be kell vezetni, amit 380 ezer Ft-og támogat az állam, persze csak utófinanszírozással. Viszont annak is felment az ára, tehát még 250 Ft-ot arra is ki kellene fizetnem.

– Egymillió forintot kellene előteremtenie, még akkor is, ha visszakap valamikor 380 ezret ebből?

– Igen. 6-700 ezer forint fix különbségről beszélünk, és akkor ez még csak egy napelemes rendszer.

– Mivel indokolták? Csak az áremelkedéssel?

– Az e-mailban azt írták nagyon udvarias stílusban, hogy az elszabadult árak miatt sajnos képtelenség kivitelezni a megpályázott rendszert. Így az árkülönbözetet nem tudják átvállalni, a drágulásnak maguk is kárvallottjai.

– Mit tesz végül? Elfogadja az ajánlatot?

– Sajnos nincs annyi jövedelmem, hogy ezt a 700 ezret kifizessem.

Kérdeztem, hogy élhetek-e részletfizetési lehetőséggel, de nemleges választ kaptam.

Nyolc nap helyett kaptam harminc nap haladékot a döntésre, hogy vagy ezt, vagy azt kifizessem. A kötbért sincs pénzem kifizetni, nemhogy a 700 ezer forintot.

– A cég igényt tart a kötbérre, ha visszalép?

– Igen. Bár nem értem, miért hivatkoznak arra, hogy én lépek vissza a szerződéstől, hiszen ők nem tudják megvalósítani a szerződött feltételekkel.

Ők mondtak nemet arra, hogy ennyiből megcsinálják. És arra akarnak kényszeríteni, hogy írjak alá egy új szerződést, vagy fizessem ki a kötbért.

Az ember nem szívesen fizet ki közel 300 ezer Ft kötbért. Arról volt szó, hogy alacsony jövedelműeknek szól a pályázat, azoknak, akik önerőből nem tudnák megvalósítani ezt a beruházást. Én most rokkantnyugdíjas vagyok, kapok 40 ezer forintot, abból egyértelmű, hogy nem tudnék egy ilyen rendszert megvalósítani.

Balatonné Murányi Piroska

– Komplex pályázatot adtam be az esélytelenek nyugalmával. A mi falunkban rajtam kívül egyetlenegy fiatalasszony pályázott, de ő csak napelemre. Azóta pedig már vissza is lépett a megemelkedett önerő miatt. Egy kedves fiatalember hívott fel a kivitelező cégtől, mindent részletesen elmagyarázott, én magam nem értek ehhez, még azt sem tudtam, van-e három fázis nálunk, vagy sem. Végül mindent meg tudtam csinálni, és magam is adtam be a pályázatot. Azóta várunk.

– Semmit nem kaptak azóta? Semmilyen értesítést sem?

– De. Márciusban egy hiánypótlást kértek, azt megcsináltam. Azóta semmilyen üzenet nem érkezett, pedig többször írtam nekik e-mailt, de azokra csak sablon üzenetet kaptam. Semmilyen tájékoztatást nem kaptunk, hogy miért csúszik a dolog.

– Végül most kapták meg a támogatói okiratot?

– Igen.

– És akkor derült ki, hogy mennyi az annyi?

– Igen. Én 10,1 millió forint támogatást kaptam, de a kivitelezőm azt mondta, hogy ez nem elég, és végül 2,1 millió forintnyi önerőt kért.

– Hogyan lehet ennyi pénzt kigazdálkodni?

– Ez a cég felajánlott részletfizetési lehetőséget.

Havonta 80 ezret fogok fizetni, de a nyugdíjam 140 ezer. El tudja képzelni, mi lesz velem.

– Hogyan fogja ezt bírni?

– Az az igazság, hogy egy harmincéves épületben lakom, ahol az ablakokon már befúj a szél. A három gyerekem már régóta mondja, hogy cseréljem ki a nyílászárókat. Mindenképpen ki kellene cseréltetnem kilenc ablakot, meg három ajtót. Aktív koromban félreraktam egy kis pénzt, hogy majd abból gazdálkodom. Most erre a pénzre számítok.

– Ezek szerint fedezni tudja a plusz kiadás egy részét?

– Igen. Igaz ugyan, hogy mást terveztem ezzel a pénzzel, a gyerekeimet támogathattam volna, utazhattam volna, de most

bejött ez az energiaválság, és muszáj megcsinálnom ezt, mert nem tudom felfűteni a házat.

Most jött meg a gázszámlám. 48 ezer forint.

– Akkor aláírta a szerződést és kezdik az ablakcserét hamarosan?

– Nem. Nem tudok semmit. Tegnap küldtem el a szerződést, de nincs információ semmiről. Felvetődött, hogy, ha aláírtam a szerződést, akkor már törlesztenem kell a részleteket is. De a kapcsolattartóm is csak azt mondta, hogy türelmet kér, mert neki is annyira új ez a dolog, hogy át kell rágnia magát a részleteken. Mert még mindig arra várnak, hogy az ÉMI-től kapnak valami tájékoztatást, hogy hogyan csinálják.

– Ezek szerint a szerződésben nincsenek határidők?

– Nincsenek. Az van benne, hogy ha vállalom ezt az önerőt, akkor már biztosan nem kell többet fizetnem, történjen bármi is. Mondjuk nem tudom, ez hogy lehet, de ez van leírva. Ezt ígérték meg, ezt írtuk alá. Majd ezután mondják meg, hogy kell módosítani a mérföldköveket.

– Az sincs benne, mikor kell az első részletet fizetni?

– Nincs benne az sem.

Dániel

– Augusztusban megkaptuk a támogatói okiratot. Azóta is várjuk a csodát, hogy valami történjen, mert igazából nem tudom, mi történik a háttérben. Komplex pályázatot adtunk be. Most a kivitelező jelezte, hogy 30%-ot emelkedett az ár, ebből nekem 20%-ot kellene kifizetnem ahhoz, hogy a kivitelezést meg tudják kezdeni. Ez 1,9 millió forint. Vagy egy összegben, vagy két éves kamatmentes hitelre, ez esetben

a törlesztőrészlet 80 ezer és pár száz forint lenne. De azt, hogy ezt a részletet mikortól kellene fizetnem, nem árulták még el.

Nem mindegy, hogy az első szögbeveréstől kezdve esedékes, vagy onnantól, hogy a kivitelezést befejezték. Itt tartunk, és türelmesen várunk egyelőre. Persze egy 10 milliós rendszernél, ha csak a lehetőséget nézem, még mindig jó opció, hogy csak kétmilliót kell fizetni érte, csak akkor nem azt kellett volna mondani, hogy ez egy 100 százalékos, önerő nélküli támogatás.

– Van olyan forrása, amiből ezt fedezni tudja?

– Részletekben talán. Nehezen, szűkölködés mellett.

– Ezek szerint a részletfizetést vállalják?

– Nem tudom még. Egyelőre van egy támogatói okiratunk, ami már egy hónapja ketyeg, tehát a 26 hónapból egy már elment, ami alatt meg kell valósítani a nyílászáró-cserét, hőszivattyú telepítést, illetve a napelem felszerelését. Van egy előszerződésünk, egy szerződésünk, sőt, egy szerződés-kiegészítésünk is, megvan minden, azon kívül, hogy nem írtam alá azt a plusz 20%-ot.

– A kivitelező elkezdi rögtön a munkát, amint aláírja?

– Nem tudják, mikor kezdik el. Majd amikor az első előleg megjön. Ha az önerőt teljes egészében kifizetném, akkor sem történne semmi. Amíg az EU és az ország közötti helyzet nem rendeződik, amíg az RRF támogatás nincs meg, addig nem történik semmi.

Addig csak annyi történne, hogy befizetek kétmillió forintot valamire, amiből még nem láttam semmit.

– A pályázati honlapon azt írják, a kormány teljes mértékben előfinanszírozza a költségeket, a pályázókat semmi hátrány nem érheti.

– Nem tudom. Nekem is már több, mint egy hónapja megvan a támogatói okirat, de nincsen semmi érdemi információ. A fórumokon vannak olyanok, akik alá is írták a szerződést, a kivitelező megpróbálta lehívni az előlegeket, de nem aktív az a funkció. Áll minden. Amíg nem jön ki egy központi tájékoztatás, hogy na, akkor hajrá, lehívhatjátok az előlegeket, addig csak ülünk és nézünk.

– Mennyit segített volna ez önöknek az idei fűtési szezonban, ha ezt az év során kivitelezik?

– Sokat.

– Mivel fűtenek?

– Gázzal.

Király Péter

– Nekem van már napelemem, nagyon jól működik. Ezen felbuzdulva adtunk be a két lányom részére két pályázatot, napelemre. Az egyik lányomnak megérkezett a döntés, a másik viszont semmit sem kapott. Ugyanazokkal a paraméterekkel adtuk be mindkét pályázatot. Több helyen érdeklődtem, de semmi kézzelfogható választ nem kaptam. A nyertes pályázat kapcsán felvettük a kapcsolatot a regisztrált kivitelezővel, és ő viszont azt mondta, hogy sajnos ebbe az összegbe már nem fér bele a dolog. Küldjem át nekik a támogatói okiratot és kidolgoznak egy újabb lehetőséget. Aztán megjött az új anyag, ami 1,1 millió forinttal magasabb összegről szól.

Ezt egyelőre félretettük talonba, mert a lányoméknak nincsen egymillió forintjuk. Azért indultak a 100%-os támogatású pályázaton.

Kigyűjtöttem a környékbeli kivitelezőket, és sorra hívogattam őket. Tízből három nem vette fel a telefont. A többi felvette, viszont mindegyik azt mondta, hogy sajnálják, de nem tudnak segíteni, mert ők sem tudják, mitévők legyenek. Előre meg nem tudják megfinanszírozni a pályázatot. A Széchenyi Programirodánál arra biztattak, hogy hívjam az országos kivitelezőket is. Végigpróbáltam azt is. Még a Napelem Szövetség elnökének is írtam levelet, de ő sem tud segíteni. Jelenleg itt tartunk. Tanácstalanok vagyunk, azt érzem, senki nem tud igazán semmit.

– Ha minden így marad, akkor vissza kell lépniük? Akkor nem tudják vállalni?

– Igen, sajnos. Az én napelemes rendszerem nagyon jól működik, 5 kW-os rendszert tettem fel és azóta árammal is fűtök. Nekem így nulla az áramköltségem és a gázfogyasztásom is a felére csökkent. De a lányomnak ez nem érné meg, mert a napelem csak annyi lenne neki, ami pont kiváltaná a tízezer forintos áramszámláját. Ha most egymillió forintot kellene kifizetnie, ez majd’ tíz évnyi áramköltség lenne. Utánanéztem pár eszköznek, és úgy látom, elég hasraütésszerűen készülnek az árajánlatok is. Egy inverter például internetes áruházban 500 ezer Ft-ba kerül, az ajánlatban viszont 700 ezret kérnek érte.

– Ugyanaz az inverter?

– Ugyanaz. Ilyenek is vannak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Valami nagyon nincs rendben a magyar élelmiszerárakkal – már a nyugati termékek is olcsóbbak a boltokban
Hogyan kerülhet többe itthon a magyar trappista, mint a francia nemespenészes brie? Miért szabadulhattak el ennyire a hazai árak? Erről kérdeztük Raskó György agrárközgazdászt.

Link másolása

Megdöbbentő posztot közölt a minap a befektetési alapkezelők által írt Vakmajom Facebook-oldal arról, hogy a Lidl-ben többe kerül a magyar trappista (4070/kg), mint a francia nemespenészes brie (3598/kg). Pedig a trappista egy olcsó tömegsajt, aminél békeidőben legalább 50 százalékkal drágább a sokkal feldolgozottabb és így magasabb minőségű francia sajt - írják.

De hasonlóan drágább lett a magyar párizsi, mint az olasz mortadella, többe kerül a magyar szalámi, mint a dán, a magyar vaj, mint az ír, a francia vagy a belga.

A hazai drágulás nemzetközi összehasonlításban is kiugró: az Eurostat adatai szerint

2021 augusztus és 2022. augusztus között Magyarárszágon 37 százalékos volt az áremelkedés, ami a legnagyobb drágulás volt az uniós tagállamok között.

Ezzel szemben a szomszédos Ausztriában ugyanezen időszakban csak 13 százalékkal nőtt az élelmiszerek ára, Franciaországban a 10 százalékot sem érte el a növekedés, Svájcban pedig alig 2,3 százalékkal kell többet fizetni, mint tavaly ilyenkor.

Ha az egyes termékeket nézzünk, akkor még riasztóbb számokat kapunk. A kenyér ára például a 65,5 százalékkal ment fel egy év alatt Magyarországon, a tojás 42 százalékkal, a sajt és a túró 60,7 százalékkal, a húsok pedig 27,6 százalékkal lettek drágábbak. Ezen termékek esetében szintén Magyarország produkálta a legnagyobb áremelkedést egy év alatt. A húsok esetében ráadásul úgy volt rekord áremelkedés, hogy ezek között vannak ársapkás termékek is. Ezek mellett azonban nőtt többek között a sör, a bor, a rizs és a gabonafélék ára is – nehéz olyan terméket találni, ami nem Magyarországon drágult a legnagyobb mértékben.

A kenyér drágulása az egyes országokban (Eurostat):

Mégis, mi történt?

Raskó György agrárközgazdász szerint az élelmiszer árak ilyen mértékű elszabadulásában szerepet játszott a gyenge forint is, hiszen a magyar termelők a világpiacon is értékesíthetik a termékeiket, euróért, vagy dollárért. Így van egyfajta „exportnyomás” rajtuk, mert jobban járnak, ha valutát kapnak a termékeikért, mint forintot.

Az áremelkedések másik részéről azonban szerinte pont a kormány tehet,

a másik árfelhajtó hatás ugyanis az ársapkák bevezetése volt.

A kormány februárban döntött arról, hogy hat élelmiszer (kristálycukor, liszt, étolaj, sertéscomb, csirkemell, csirkefarhát, ultramagas hőmérsékleten hőkezelt 2,8%-os tej) árát a tavaly októberi árszinten maximalizálja. Az ideiglenesnek szánt intézkedést azóta meghosszabbították október 1-ig, majd további 3 hónapra, december 31-ig.

„Jól hangzott, hogy ezen termékek árait vissza kell vinni a tavaly októberi szintre, a lakosság ennek örült is. A kereskedők azonban nem vették jó néven Gulyás Gergely kijelentését, miszerint az ebből fakadó veszteségeket nekik kell állni” – mondta a Szeretlek Magyarországnak Raskó György. Szerinte ezért a nagy áruházi láncok azt az összeget, amit elveszítettek az ársapkás termékeken, egyszerűen rárakták a többi árucikkre.

Ez a nagyobb láncoknak, amelyek több ezer terméket forgalmaznak, könnyebben ment, a kisebb, néhány száz terméket forgalmazó boltoknak már nehezebben, vagy sehogy. Ehhez jött még júniusban a kereskedelmi láncokat is sújtó extraprofitadó bejelentése, amelyet szintén rögtön továbbtoltak a fogyasztókra. Ezekkel az intézkedésekkel, és Gulyás Gergely kijelentésével pedig Raskó György megfogalmazása szerint

szabályosan „felhergelték ezt a vállakozó kört, mert totál igazságtalannak tartották a kormány indoklását az extraprofitadóról”.

Azonban nem csak a kereskedők kezdtek el árat emelni, hanem a termelők, elsősorban az élelmiszeripari cégek is kaptak az alkalmon, hogy az eddig alacsony haszonnal eladott termékeikért többet kérjenek. Úgy gondolták, ezt most a fogyasztók jobban elfogadják.

Ezek az áremelések Raskó György szerint nem magyarázhatók a költségek növekedésével – legalábbis ilyen mértékben.

Ráadásul eközben a nemzetközi piacokon több termék ára már jelentősen csökkent is a tavaszi szinthez képest. Bár Magyarországon az aszály sok helyen megtizedelte a termést, Raskó szerint a nemzetközi piacokon nincs áruhiány – Oroszország például rekord gabonatermést fog betakarítani.

Persze az árakat sem lehet a végtelenségig emelni, hiszen a láncolat végén ott áll a vásárló, aki a pénztárcája alapján dönt: ha túl drága az adott termék, akkor vagy megsem veszi, vagy kevesebbet vásárol belőle. Esetleg pótolja azt egy másik, rosszabb minőségű termékkel.

Ilyen döntéseket pedig úgy tűnik, egyre többen egyre többször hoznak meg. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint ugyanis júliusban az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben a forgalom volumene 2,9 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Vagyis, már júliusban látszódott, hogy kevesebb élelmiszert vásároltunk, mint egy éve.

„Belső hír a kereskedőktől, hogy szeptemberben óriásit fog zuhanni a vásárlási volumen, decemberre már 10 százalékkal számolnak az előző évhez képest. Mivel a rezsiköltségek is emelkedni fognak, a magyar vásárlóknak dönteniük kell: fűtűnk vagy eszünk?”

– fogalmazott portálunknak Raskó György. Az agrárközgazdász arra számít, hogy ez a volumencsökkenés jövő tavasszal is folytatódni fog.

Raskó szerint az élelmiszerárak növekedése február, március környékén állhat meg. Az idényáras termékeknél, zöldség és gyümölcsök esetében lehet számítani némi korrekcióra, de a többi termék esetén nem várható, hogy visszacsökkenjenek az árak a 2021-es szintre.

„A mezőgazdaságnak hihetetlen energiaigénye van, ezzel a termelők nem tudnak mit kezdeni. Annak azonban nem látom esélyét, hogy az energiaárak csökkennek a jövőben, ennek költséghatása pedig még évekig át fog szivárogni a mezőgazdasági termékek árába is” – véli Raskó György.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Elfogadhatatlan és abszurd” – vannak nőgyógyászok, akik továbbra sem hajlandóak meghallgattatni a szívhangot
Számos kiskapu van, amivel azok az orvosok élhetnek, akik nem szeretnék még inkább traumatizálni az abortusz mellett döntő nőket. A minisztériumtól ugyanis semmilyen ajánlást nem kaptak arról, pontosan mit is várnak el tőlük.

Link másolása

Szeptember 15-től lépett életbe az abortuszszabály-módosítás, amit csak szívhangrendeletként emlegetnek. Kíváncsiak voltunk, milyen változást hozott mindez a gyakorlatban.

Mielőtt azonban rátérnénk a tapasztalatokra, érdemes rendbe rakni a fejekben, hogy pontosan mit is takar a módosított abortusztörvény. Ez a már meglévő protokollt csak adminisztratívan módosítja azáltal, hogy a terhességmegszakításra jelentkező nőknek igazolniuk kell, miszerint a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatták nekik. A belügy rendelete kimondottan az egészségügyi szakmai irányelvre vonatkozik, melyben egyetlen mondatot változtattak meg, mégpedig a

„nem kívánt terhesség esetén biztosítani kell, hogy a várandós nő a magzatot, annak az adott terhességi korra jellemző életfunkcióit, szívműködését észlelje (pl. a magzat ultrahang képét, a szív pulzációját, ha technikailag lehetséges, egyértelműen azonosítva meg kell részére mutatni, illetve a szívhangot meghallgattatni, amennyiben annak orvosi ellenjavallata nem áll fenn).”

Ez Dr. Wafa Dina nőgyógyász szerint gyakorlatban semmi mást nem jelent, minthogy a terhesség megállapításakor a szakrendelőben kap a beteg egy ambuláns lapot, amin ugyan eddig is szerepelt, hogy magzati szívműködés látható – vagy korai fázisban például petezsák látható –, most már szerepelnie kell rajta annak is, hogy „az életfunkciókat a páciensnek bemutattuk”.

Szívhang, dobbanás nélkül

Már ebből látszik, hogy a megfogalmazás elég ködös. Dr. Wafa Dina szerint nem csoda, hogy nem sok változás történt a terhességmegszakítás folyamatában a rendelet életbelépését követően.

A legtöbb esetben a negyedik-ötödik hétre derül ki, hogy valaki állapotos. Ha a páciens az abortusz mellett dönt, egy vizsgálatra kell mennie, ahol ultrahanggal állapítják meg a terhességét.

„A most módosított szabály szerint ekkor kellene a szívhangot meghallgattatni az állapotos nővel, csakhogy a terhesség hatodik hetéig még nincs szívműködés, gyakorlatilag nincs mit meghallgattatni.”

Dr. Wafa Dina szerint valójában a hatodik-hetedik héten kezd el látszani valamilyen szívpulzáció, de mivel egy 3 milliméteres embrióról beszélünk, az ultrahang berendezések többsége nem tudja egy tizedmilliméteres szívcső pulzációját sem láthatóvá, sem hallhatóvá tenni.

„Attól, hogy bejött az új rendelet, nem mondjuk a nőknek, hogy csak a tizedik héttől jöjjenek terhesség-megállapításra, mert onnantól lehet hallani a szívhangot.”

A stressz növeli a beavatkozás rizikófaktorát

A másik ellentmondást maga az egészségügyi törvény okozza. Aszerint ugyanis a betegnek joga van a személyre szabott teljes körű tájékoztatásra, vagy a vizsgálati eredmények megismerésére, de joga van ahhoz is, hogy lemondjon a tájékoztatásról. Dr. Wafa Dina azt mondja, ha az állapotos nő lemond a szívhang meghallgatásáról, és az orvos mégis meghallgattatja vele, akkor ezzel ezt a másik törvényt sérti meg.

Ráadásul az életfunkciók bemutatása egyértelműen stresszeli az abortuszra készülő nőket.

„A műtét előtti újabb szívhang vagy életfunkciók bemutatása stresszt és érzelmi nyomást jelent a páciensnek, ami növeli a beavatkozás rizikófaktorát. Ha ideges, nehezebben altatható, vagy rosszabbul reagál az illető, így több szövődménnyel kell számolni.”

A rezidens szerint az is aggályos lehet, hogy hivatalosan a 18 éven aluliak is kötelezhetőek a magzatuk életfunkcióinak meghallgatására.

A nőgyógyászok mindenesetre sem szeptember 15. előtt, sem pedig azóta nem kaptak semmiféle ajánlást arra vonatkozóan, mit is vár el tőlük pontosan a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium. Így az egészségügyi intézmények kénytelenek voltak a szakorvosokkal közösen külön-külön kidolgozni, miként járjanak el.

Szívhang helyett egy „vonalkód” is kiskapu lehet

Dr. Wafa Dina amúgy maga sem kötelezi arra a pácienseit, hogy meghallgassák a szívhangot. Szerinte ez elfogadhatatlan és abszurd.

„Amikor valaki ott fekszik a vizsgálóasztalon kiszolgáltatva, megalázó helyzetben, tele bűntudattal, amikor a hüvelyébe tartok egy ultrahang vizsgálófejet és képtelen a monitorra nézni, kegyetlenség lenne azt mondani, hogy mégis hallgassa meg.”

Erre pedig szerinte maga a rendelet is felhatalmazást ad, mivel a módosítás egyetlen, jogilag kötelező eleme, hogy a terhességmegszakítás kérőlapjára felkerüljön az a mondat: „az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”. Mivel a szívhang meghallgatásáról itt már szó sem esik, csak „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőkről”, az orvosra van bízva, ő pontosan mit tart ilyen tényezőknek. Erről jogszabály ugyanis nem rendelkezik.

Távolabbi kollégáitól hallott olyanról is, hogy van, ahol saját módszert dolgoztak ki, amivel a rendelet szövegének is megfelelnek, de azokat az abortuszra készülő nőket sem traumatizálják, akiknél már hallható lenne a magzati szívhang.

„Az ultrahang M-módban (Motion-mode) a mozgást érzékeli. A szív, ahogy összehúzódik, egy hullámos vonalat rajzol ki, így gyakorlatilag ez is egy életfunkció, mégis úgy néz ki, mint egy vonalkód, ami abszolút személytelenné válik. Ez egy olyan lehetőség, amivel kikerülhető a szívhang-hallgatás.”

A Szeretlek Magyarország által kérdezett nőgyógyász egyébként azt sem tudja elképzelni, hogy ellenőrizhető lenne, hogy a nőknek ténylegesen megmutatták-e a magzatuk szívhangját és szív pulzálását. Mint mondja, a vizsgálat során csak a páciens tartózkodhat bent a rendelőben, hozzátartozó is csak olyan esetben, ha kiskorúról vagy gyámság alatt álló személyről van szó. Márpedig ők aligha panaszolják fel, ha az orvos a kiszolgáltatott és bűntudattól szenvedő pácienssel együttérezve kihasználja valamelyik kiskaput, amelyet a rendelet homályos megfogalmazása biztosít.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Tálas Péter: Ukrajna még erősebb támogatása vagy szigorúbb szankciók lehetnek a válaszok az Északi Áramlatot ért támadásra
Persze amennyiben kiderül, hogy az oroszok állnak a szabotázs mögött. A biztonságpolitikai szakértő szerint ugyanakkor meglehetősen sok a kérdés az ügyben.

Link másolása

Mint arról több cikkben is beszámoltunk, ismeretlen eredetű támadás érte a használaton kívüli Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetéket. A támadás nagyon sok kérdést felvet, a szabotázs részben NATO és uniós országok közelében történt, a Nyugat és Oroszország egymásra mutogat, az Európai Unió komoly válaszlépésekről beszél. Mi szakértő segítségével próbáltunk utánajárni, mi történhetett a tenger alatt és ez milyen következményekkel járhat az egyébként sem békés orosz-európai viszonyt tekintve.

Meglehetősen sok a bizonytalanság a támadás vagy támadások körül: nincs például válasz egyelőre arra a legfontosabb kérdésre, hogy ki követte el azokat – emelte ki lapunknak Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetője.

Véleménye szerint „komoly munka lesz kideríteni, hogy mi történt, mert először is le kell menni tenger alá, meg kell várni, hogy csökkenjen a gáznyomás, megnézni, hogy pontosan mi történt a víz alatt, és utána meg kell vizsgálni azt is, hogy ami történt, kihez köthető.” Mint mondta, ő egyáltalán nem biztos benne, hogy a napokban ki fog derülni, ki és pontosan mit tett a gázvezetékekkel. Szerinte egyelőre az izgalmasabb kérdés az, hogy ki mit gondol és ki kit tesz felelőssé a történtekért. A sajtó már most megosztott: sokan az oroszok érdekének tartják a történteket, míg más olvasatban más felelősöket találnak, és minden oldal érvel a saját igaza mellett.

Az államok nagyobb része annyira bizalmatlan Oroszországgal szemben, hogy akár egy ilyen akciót is el tud képzelni – valószínűleg nem véletlenül

– teszi hozzá a szakértő.

Tálas Péter szerint valamilyen határidőt biztosan adni fognak arra nézvést, hogy egy nemzetközi vizsgálatnak mikorra kell eredményre jutnia a történtekkel kapcsolatban. A legfőbb kérdések, amire választ kell találni, hogy milyen robbanószerrel és milyen technikával követték el a szabotázst. Minden bizonnyal vannak olyan maradványok, amiből valamire következtetni lehet – ugyanakkor ha valamelyik hatalom jól felkészül egy ilyen támadásra, olyan módon is csinálhatta, hogy adott esetben be tudjon vele sározni mást – figyelmeztet.

Radoslaw Sikorski volt lengyel külügyminiszter Twitter-posztjában az Amerikai Egyesült Államoknak köszönte meg a támadást, ami Tálas szerint csak a politikus egyéni véleménye.

„Sikorski azt szeretné minél gyorsabban elérni, hogy Európa csatlakozzon le az orosz energiáról. Ugyanakkor ezt egy ilyen akcióval elérni finoman szólva megkérdőjelezhető volna. A volt lengyel külügyminiszter arra hivatkozik, hogy Joe Biden korábban azt mondta: amennyiben Oroszország megtámadja Ukrajnát, ne számítson arra, hogy valaha is szállíthat gázt akármelyik Északi Áramlat vezetéken. Most ez a mondat felértékelődik, és erre hivatkozva érkezett Sikorski Twitter-üzenete. Én vele ellentétben nem gondolnám, hogy – akár erre a mondatra visszavezetve – az amerikaiak követték volna el az akciót” – tette hozzá az elemző.

Ami történt abból a szempontból mindenféleképp komoly dolog, hogy konkrét, nagyon fontos infrastruktúrát ért támadás – hívja fel a figyelmet Tálas. „Ilyen típusú akciót általában valamilyen katonai cselekmény szokott követni válaszul – persze ha már tudjuk, ki támadott. Ha arányosan néznénk, akkor valamilyen hasonló nagyságú veszteséget kellene okozni az elkövetőnek. Ugyanakkor ha nem tudjuk, ki az elkövető, akkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy sokkal jobban védjük ezeket az infrastruktúrákat, kiküszöbölendő, hogy legközelebb hasonló támadás előfordulhasson. Azt nem gondolom, hogy hamar kiderül teljes bizonyossággal az elkövető kiléte, és valamilyen válaszcsapással számolhatunk. Különösen problémás lehet ez, ha az derülne ki, hogy valóban orosz akcióról volt szó, mert kiszámíthatatlan, hogy milyen orosz viszontválaszt váltana ki egy esetleges katonai akció. Nem valószínű, hogy egy ilyen megoldás nagyon kreatív és pozitív volna akkor, amikor az ukránok éppen háborúban állnak Oroszországgal” – fejtette ki a biztonságpolitikai szakértő.

Hozzátette, azt el tudja képzelni – hangsúlyozva: ha kiderül, hogy orosz akcióról volt szó –, hogy

a Nyugat ezután még jobban támogatja Ukrajnát, esetleg még nagyobb szankciókat rendelnek el, hisz ott érdemes nagy gondot okozni Oroszországnak, ahol már eddig is kiderült, hogy fáj nekik.

Ha már Európa elkötelezte magát a szankciókkal harcolás mellett, egy ilyen helyzetben is érdemes lehet kitartania mellette. Ez ugyanis eredetileg is arra szolgált, hogy hosszú távú politikával kényszerítsék rá Oroszországot, hogy nem érdemes tovább folytatnia a háborút. Érdekes lehet mindeközben azok helyzete, akik egyértelműen a szankciós politika ellen vannak, mert hasonló jellegű infrastrukturális támadásokra máshol is sor kerülhet, és ha nem tesz ez ellen a nemzetközi közösség vagy az Európai Unió, akkor a támadást elkövetők akár fel is bátorodhatnak, és más esetben is próbálkozhatnak hasonlóval – tette hozzá Tálas Péter.

„Sokan azt gondolják, hogy az oroszoknak azért érhette meg a támadás, hogy tovább eszkalálják az ukrajnai konfliktust, Európában pedig tovább növeljék a bizonytalanságot és a vitákat a szankciós és az Ukrajnát támogató politika körül. De ezzel továbbra is csak arra utalok, mi lehetséges, ha az oroszokhoz köthető a szabotázs – ami jelenleg egyáltalán nem biztos” – figyelmeztetett a szakértő.

A jövőről szólva kifejtette: nehéz megmondani, hogy várhatóak-e hasonló támadások, mert ez nagyban függ attól, hogy ki követte el és mi lesz a következménye az akciónak. Ő személy szerint azt várja, hogy a történtek elsődleges következménye az lesz, hogy felismerjük, jobban kell védenünk az alapvető infrastruktúránkat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk