5 ikonikus dolog, amit csak a szegediek érthetnek
Csuda mókás város Szeged, ezt az itt élők pontosan tudják. Egyéniségek lakják, ráadásul közös nyelvet is beszélnek.
Erre szolgál bizonyítékul az a pár kifejezés és helyszín, amit csak és kizárólag a szegediek ismerhetnek.
Dugó tér
Pár hónapja kitelepülésen volt Szegeden az egyik leghallgatottabb rádió műsora. Emlékszem, a közismert műsorvezető percekig nevetett azon, hogy a "Dugó tér" környékén vannak. Bizony, a Dugó tér egy olyan ikonikus elnevezése Szegednek, amely az itt élők számára totálisan egyértelmű, mások pedig minimum elpirulnak vagy nevetni kezdenek az utcanév hallatán.
Íme a Dugonics tér, közepén a "Zenélő szökőkút", mögötte a Szegedi Tudományegyetem csodálatos épülete. A "Dugó tér" igazi közösségi gyűjtőhely, egyetemisták, turisták keresik fel, vásárok-fesztiválok közkedvelt helyszíne, valamint a karácsonyi időszakban a híres, szegedi rénszarvas szobor lakhelye.
Sárga
A Sárga egy üdülőtelep a Tisza partján. Az árvíz elleni védelemmel megmagasított nyaralókban több száz család tölti nyarait, de vannak, akik életvitel szerűen ott is élnek. A Sárga olyan, mint egy kisebb, zárt falu: találsz benne pici boltot, kocsmát, közösségi helyet, ahol zene van és lehet táncolni, esténként pedig a Sárgán élők összegyűlnek, bográcsban rotyog a pörkölt vagy a halászlé, mellettük zubog a Tisza és döngenek a szúnyogok. Isteni!
Béke Tanszék
A Béke tanszék egy ikonikus vendéglátó egység, étterem, amely a rendszerváltás után vette fel nevébe a "tanszék" szót. Korábban, a szocializmusban kocsmaként, presszóként működött.
Mivel elsősorban a közelben tanuló ságváris gimnazisták, Juhász Gyulás főiskolások és az akkor még József Attila Tudományegyetemnek hívott egyetemen tanulók jártak a Békébe, a helyet nagyon hamar "Béke tanszéknek" kezdték nevezni. Az hivatalosnak hangzott és ha a tanár rákérdezett a diákra, vajon hol töltötte az estéjét, nagyon menő volt azt mondani:
Ma már ténylegesen így hívják a helyet, amelyet utoljára idén újítottak fel és modernizáltak, menüs ételkínálatát pedig sokan dicsérik.
Tuja
Szegeden a villamost mindenki tujának hívja. Hogy ez miért alakult így ki, arról egy városi legenda számol be. A tujázás ugyanis valamikor a bliccelést jelentette, sok évtizeddel korábban, amikor még kalauzos, csengetős villamosok jártak Szegeden. Akkoriban képtelenség volt bliccelni, hiszen kalauz ücsörgött a villamoson, ami csak akkor indult el, ha meglóbálta a csengettyűjét. Ekkor ugrottak fel sokan a villamos hátuljára (há-tujára..), az ütközőkre, vagy a kapaszkodókra, amit már a kalauz nem vett észre. Ebből ered a tuja elnevezés, amit a mai napig minden szegedi a villamosra mond.
Lófara
A REÖK-palota és az SZTE Jogi kar épülete előtti téren, az immár Magyar Ede téren található egy lovas szobor. Nos, ő a Lófara. A lovas szobor a 3. Honvéd Huszárezred emlékműve, bronzból készült, a Jogi kar épületével ellenkező irányba van tájolva: ló és lovasa egyaránt háttal állnak az épületnek. Emiatt a tájolás miatt alakult ki a "Lófara" elnevezés, hiszen az egyetemre járók gyakorlatilag a ló fenekét látták, ha kipillantottak az épületből.
Persze nem csupán ez az öt szó jellemzi Szegedet. Ez az a város ugyanis, ahol a Virágba járunk fagyizni, a Kapcába régen művelődni jártunk, ma leginkább hamburgert eszünk, a Csillagban raboskodunk, a Sing Sing-ben táncolunk, a Fókán strandolunk, a Nyugiban sörözünk. És hiába hívják hídjainkat immár Belváros és Bertalan hídnak, nekünk még mindig Régi híd és Új híd a nevük.
