A jelenlegi magyar női kézilabda válogatott csapatkapitánya, Kovacsics Anikó, már igazi öreg rókának számít a csapatban, de hiába öltötte már 128-szor magára a címeres mezt, olimpián még sosem szerepelt. De nemcsak neki, a gárda egészének nagy álma volt, hogy kiharcolhassák az ötkarikás játékokon való szereplést. A Győrben rendezett kvalifikációs tornán Szerbiát győzték le 31:23-ra, így a magyar lányok megváltották jegyüket Tokióba.

Hosszú és rögös út vezetett idáig. 2008-ban Pekingben járt utoljára olimpián a női kézilabda válogatott, és az azóta eltelt 10 évben többször teljesítettek a várakozásokon alul, ha Eb-n vagy vb-n szerepeltek. A tokiói olimpiára pedig egyenes ágon a világversenyekről vezet az út, a kvalifikációs selejtezők az utolsó szalmaszálat jelentik. Ráadásul ezt a tornát eredetileg tavalyra tervezték, de a koronavírus járvány elsöpörte – ahogy magát az olimpiát is.

A mérkőzés álomszerűen alakult: a magyarok végig magabiztosan vezettek, folyamatosan növelték előnyüket. A félidőben négy gólos különbség a játék végére nyolc gólosra nőtt, és ehhez a csapat egésze hozzájárult.

A mérkőzés utáni értékelésnél Elek Gábor kitért arra is, hogy mennyire nem számít, hogy a bajnokságban a Fradi és a Győr egymás ellenfelei, mert itt és most mindenki egy célért küzdött. Hogy sikerült megvalósítani azt, amit elterveztek, az szerinte nagyban a mentális felkészítésen is múlott.

Erre utalt Kovacsics Anikó is, aki azt nyilatkozta, hogy ugyanannyi energiát visz el hinni a sikerben, mint a negatív dolgokra koncentrálni, akkor már miért ne az előbbit tegyék.