hirdetés

SIKERSZTORIK

Bejárta a világot és még Új-Zélandon is szüretelt Homoky Dorka negyedik generációs borász

Szülei, nagyszülei, dédszülei is a szőlőnek és a bornak szentelték az életüket, ám nem sokon múlt, hogy Dorka ne folytassa a családi hagyományokat.
Tomka Tivadar - szmo.hu
2021. november 22.


Link másolása

hirdetés

Homoky Dorka szülei, nagyszülei, dédszülei is a szőlőnek és a bornak szentelték az életüket. Dorka bejárta a világot, kezdetben filmelméletet és filozófiát tanult, és nem sokon múlt, hogy ne folytassa a családi hagyományokat.

– Miért nem azonnal lettél borász?

– Alapvetően, mert számomra mindig természetes volt, hogy a családom ezzel foglalkozik. Eszembe sem jutott eleinte, magamnak kellett végigjárni az utat, eltávolodni a famíliától, hogy újra érdekes legyen a számomra és más aspektusból közelítsek a birtokhoz, tudatosabb legyek és hasznos tapasztalatokat szerezzek másutt. Más szemmel nézni arra, mi van Tokajban és mit lehet másképp csinálni, mint eddig. Amíg távol voltam, addig a bölcsészkarra jártam, ahol filmelméletet és filozófiát tanultam. Ha már beszéltem a szemléletről, a kisfilmek készítése a gasztronómiáról, borászatról, szőlőről az egyetemi évek alatt is szerves része volt az életemnek.

– Amikor visszatértél a családhoz, szüleid mit szóltak mindehhez?

– Természetesen nagyon örültek, mert éppen azon gondolkodtak, hogy mi lesz a birtokkal, ha a hagyomány megszakad. Eladják? Megtartsák? Amikor hazatértem, mindez egy csapásra megoldódott. Soha nem tették kötelezővé sem nekem, sem a húgomnak, hogy ezzel kell foglalkoznunk, mi dönthettük el, hogy mi érdekel bennünket. Gyermekkoromban besegítettünk a szüretelésbe, ám akkor sem határozták meg, mikor és mennyit dolgozzunk.

hirdetés
A visszatérésemet követően kezdetben édesapám adott néhány parcellát, és azzal indított utamra, hogy gondozzam a szőlőt, készüljön el a bor, aztán legyen értékesítve.

Csupán ennyi volt a kérés... Miután jól debütáltam, egyre több területet adott át nekem évről-évre, tehát a bizalom a részéről töretlen volt már akkor is. Egyébként itt hadd jegyezzem meg, hogy kevés a jó generációváltás a borászoknál, magunkról elmondhatom, ez sikeresen megtörtént.

– Laikusként kérdezem: mit jelent a natúr bor kifejezés?

– Ha egy mondattal kellene válaszolnom, akkor azt mondom, semmit nem veszünk el belőle és semmit sem teszünk hozzá. Organikus a művelés, és minden természetes, ami a pincében van. Sokat tanultam a családtól, de szakmailag én is folyamatosan képeztem magam, így kerültem fél évre Lyonba is egy Erasmus-ösztöndíjjal, ott szőlészet és borászat szakra jártam.

Számtalan kóstoláson vettem részt, és figyeltem, mik az újdonságok a világban. 2019-ben még Új-Zélandon is voltam egy szüreten. Idehaza is megismertem sok borászt.

Mindezek olyan élményeket adtak, amiket most a családi borászatunkba integrálhatok.

– Mik a közeli és távoli integrációs terveid?

– A közeljövőben Balogh Leventével, a Szentkirályi Magyarország elnök-tulajdonosával közösen, aki befektetésével támogat, - megkezdjük Tállyán a borászat kiépítését, újítását, fejlesztését. A legfontosabb, hogy az ott élő embereknek lehetőséget adjunk, legyen miért ott maradni, és hogy szakképzett munkaerőt képezzünk.

Ha hosszú távra tekintek előre, akkor Tokaj formálása a célom, arculat, kommunikáció és infrastruktúra szinten is. Lassan haladnak a fejlesztések, ami a borászoknak is nehézséget jelent. A másik, hogy a vásárlóknak ne csak az édes borok, hanem a száraz borok is eszükbe jussanak, ha meghallják a település nevét.

Egyébként egyre nagyobb az igény világszinten a natúr borok iránt.

– A nap minden percében dolgozol?

– Nem unatkozom. Főleg az őszi időszakban, mert akkor a hétvégéim is foglaltak. Rengeteg kóstolót tartunk több borászattal közösen. Kitaláltunk egy eseménysorozatot is programokkal teletűzdelve, amelynek Zsendülés a neve. Szeretnénk felpezsdíteni az itteni mindennapokat az itt lakók és a turisták számára is.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Bicikligumiból övet, teherautó-abroncsból aranyat érő port készít két magyar vállalkozás

Szabó László és Vékony Miklós vállalkozása is azon dolgozik, hogy újrahasznosítsák a gumiabroncsokat, és megoldásukkal bevezessék azt a körforgásos gazdaság szemléletébe.

Link másolása

hirdetés

A Deutsche Welle magyar szerkesztőségének riportjában mutattak be két magyar vállalkozást, akik a gumiabroncsok újrahasznosítására találtak ki egy-egy új megoldást.

A videó egyik főszereplője Szabó László, aki bicikligumikból készít dizájntermékeket.

Övet, pénztárcát, sőt bicikliláncból még kulcstartót is csinált. Munkájuk során évente több ezer abroncsnak adnak új formát, és a maradék gumikat is újrahasznosítják. Vevőik pedig a világ minden tájáról keresik a termékeiket.

A riportban bemutattak egy eljárást is, amelyet Vékony Miklós és csapata fejlesztett ki Tiszalökön. A kísérleteik arról szólnak, hogyan tudnak magas nyomású víz segítségével szétrobbantani gumiabroncsokat. Ezt a folyamatot szeretnék egyre hatékonyabbá és mobillá tenni, miközben az eljárás maga igyekszik minden ponton környezetbarát maradni.

A Deutsche Welle riportja:

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Egy bajba került majomról készült a világ idei legviccesebb természetfotója

A verseny döntőjébe a magyar Kránitz Roland két képe is bejutott.

Link másolása

hirdetés

A brit BBC One tévécsatornán hirdették ki kedd este a legviccesebb természetfotókat kereső Comedy Wildlife Photography Awards verseny eredményét – írja a Sokszínű vidék.

Az idén hetedik alkalommal kiírt pályázatra több ezer nevezés érkezett, volt köztük például kuncogó fóka, zsiráfon lovagló majom és nevető kígyó is.

A magyar vonatkozást pedig az adta, hogy a tavalyi közönségdíjas, Kránitz Roland ezúttal két, ürgékről készült fotójával is döntőbe jutott, így esélyes volt a végső győzelemre.

Ez volt az említett két kép:

Fotó: Kránitz Roland

Fotó: Kránitz Roland

hirdetés

Végül most nem sikerült a bravúr, de az is nagyon szép eredmény, hogy felkerültek a fotók a szűkített listára. A versenyt idén Ken Jensen nyerte egy bajba került majmot ábrázoló fotóval, ami itt látható:

Fotó: Ken Jensen

A fényképész szerint állat arckifejezése valójában agressziót közvetít, a pillanatképen azonban úgy tűnik, mintha fájdalmai lennének.

Az összes idei díjazottat ezen a linken lehet böngészni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

150 autó, napi 4500 megrendelés 75 településen – mi a Kifli sikerének titka?

A cseh cég alig két év alatt olyan fejlődést és növekedést tudott felmutatni, amit csak kevesen.

Link másolása

hirdetés

2019. december 15-én lesz két éve, hogy belépett a magyar piacra a nálunk Kiflire keresztelt, cseh anyavállalattal rendelkező cég. Akkor még 10 autóból állt a flottájuk, és mindössze párszáz címre szállítottak. Mára 150 autójuk napi 4500 megrendelést teljesít, és 75 településen vannak jelen.

De miért más ez a cég, mint a többi? Mi a Kifli titka? Vásárlói oldalról közelítettük meg a kérdést.

Emlékszem az első találkozásomra egy Kifli hirdetéssel. Valami ilyesmit gondoltam akkor: “Egy újabb cég, ami leírva jónak tűnik, amit akár ki is tudnék használni, de úgyse lesznek ezek sem jobbak a többinél.” Az előítéletességem pedig abból fakadt, hogy az összes házhozszállítós céggel volt már dolgom, és mindegyikben csalódtam. Sok esetben küldtek hozzám sérült, romlott árut, és ha éppen nem volt az, amit rendeltem, teljesen random helyettesítő termékekkel küldték ki a futárt, akivel aztán lehetett jókat vitatkozni, hogy miért nem fogadom el a spagetti helyett a pennét, vagy a kedvenc jeges teám helyett a sajátmárkásat… Ha egyáltalán időre odaért hozzám, vagy hajlandó volt feljönni az ötödikre...

A Kifli első ránézésre nem tud sokkal többet, mint a konkurens márkák: online bevásárlást kínálnak egyszerűen, nagyjából olyan kínálattal, amit egy szupermarketben talál az ember.

De ha megnézzük közelebbről, könnyen rájövünk, hogy egy átlagos élelmiszerüzletnél azért jóval bővebb kínálattal rendelkeznek. Ha pedig megtapasztaljuk a velük való vásárlás élményét, nehéz lesz szabadulni tőlük, vagy másra váltani.

A marketingszöveg helyett elmondom, hogy én mit tapasztaltam. Én, aki magánemberként, lassan másfél éve vásárolok tőlük.

Én, aki a normál boltba járásomat abszolút megszüntettem miattuk. Én, aki azonnal váltottam prémiumra, mert meg vagyok győződve róla, hogy náluk éri meg a legjobban VIP-nak lenni.

hirdetés

A Kifli előnyei egy mezei vásárló szemszögéből

Az online felület jól használható. Mindenhez van kép, megfelelő leírás. Nagyon sok termék van, és nagyon sok olyan tétel, ami csak gourmet- vagy bioboltokban lenne fellelhető.

Mindig van egy csomó izgalmas újdonság, és sokszor jár ajándék is a vásárláshoz. És vannak kategóriák, amikben kifejezetten élvezet válogatni.

Az olcsóbban elhozható, szavidős áruk, vagy az újdonságok, esetleg a csak náluk fellelhető Marks & Spencer termékek engem például mindig kattintásra csábítanak.

Bizonyos termékek talán drágábbak, mint a sarki boltban, de a különbség nem számottevő, és itt valóban friss és minőségi portékát kap az ember. Ez húsoknál, zöldségeknél és gyümölcsöknél nagyon nem mindegy.

Ha pedig valami nem stimmel, nem megfelelő állapotú, pár kattintással vissza lehet igényelni az árát, és nem fog veled egy morcos ügyintéző sem vitatkozni miatta.

A kiszállítási idősávokat is jobban oldották meg, mint a konkurencia. Nem fél napokat várod otthon a futárt, hanem csak egy adott órán belül kell otthon lenned. Sőt! Ha előfizetsz prémiumra, akkor 15 perces idősávok közül választhatsz. És ha délután 4-ig leadod a rendelésed, garantálják, hogy még aznap meg is kapod. Na ezért vagyok én is prémiumos!

Az ügyfélszolgálatosok és futárok kedvessége is meglepő. Köszönnek, mosolyognak, normális hangon kommunikálnak veled, készséggel oda teszik-viszik a szatyrot, ahova kéred. Én más cégnél ezt az állandó korrekt és kedves hozzáállást még nem tapasztaltam!

És bár a Kifli egy cseh anyacéghez tartozik, mindig az adott országhoz igazodnak. Így Magyarországon is rengeteg helyi márkával és gazdasággal állnak kapcsolatban. Mondok pár példát.

A ráckeresztúri Martontej finomságai például a személyes kedvenceim. A Martontej Kft. közel 1000 állatot számláló Holstein-fríz marhaállománya első osztályú tejet termel, köszönhetően a monodietikus, GMO-mentes takarmányozásnak. A takarmány 80%-át maguk termelik és állítják elő. Sajátosságuk, hogy a növénytermesztéstől az állattenyésztésig, a feldolgozástól a termék boltokba juttatásáig mindent saját kézben tartanak. A Martontej alapelve a termékek gyártásánál, hogy mesterséges adalékanyag, színezék és ízesítőanyag-mentesek legyenek, ezáltal kizárólag gondosan tesztelt és bevizsgált összetevők kerülhetnek termékeikbe. Mennyivel jobb ilyen tejet és joghurtot rendelni nap mint nap, ugye?

De ha a gyümölcsök vagy zöldségek között keresgélünk, akkor is rengeteg magyar terméket találunk, és ez jól láthatóan megjelenik a leírásokban is. Csak hogy egy szezonális példánál maradjak, sütőtököt venni például iszonyat nagy lutri. De nem a Kiflinél! A tök az Ortofrutta névre hallgató magyar cégtől érkezik, és sütés után minden darab édes és krémes! (Saját tapasztalat!)

Ráadásul az oldalon az alapanyagok mellett találunk recepteket is, így azonnal össze is dobhatunk egy bevásárlólistát egy jó sütőtök krémleveshez.

Ha tojást szeretnénk, könnyedén találunk náluk szabadtartású tyúkoktól származót. Ha friss húsra vagyunk, ott vannak például a Pro-Duck termékei. Ez is egy magyar cég, aminek a fő profilja a prémium minőségű hízott kacsa és liba húsok.

Nekem fontos, hogy minőségi alkoholt is be tudok tőlük szerezni. Mióta a Kifliről rendelek, nem is nagyon járok más borboltba vagy alkoholszaküzletbe.

És hogy ide is konkrét példát hozzak, a jóáras bor éppúgy a raktárkészlet részét képezi, mint a magasabb kategóriás. Frittmannból például van Cserszegi Fűszeres, ami 1300 forintba kerül, de elérhető a Gold Ezerjó pezsgőjük is, ami 5000 forintba kerül, és szerintem maximálisan meg is éri az árát.

Érzem, hogy fontos vagyok

Sok helyen találkozik hasonló mottóval az ember, csak aztán ez a valóságot nem tükrözi. A Kifli számára tényleg fontos a vevő és az ő véleménye, és ezt pár hónap alatt meg is tapasztalja az ember.

Mivel ez a cég fejlődni szeretne, és meg szeretné változtatni a házhoz szállítás piacát, ezért tényleg fontos nekik az, hogy te mit rendelsz, mivel vagy elégedett és mivel nem, és hogy mire vágysz még.

Nem gyűlölnek azért, ha elmondod a véleményedet, kritikádat, javaslatodat, hanem kifejezetten örülnek neki, és tanulni próbálnak belőle, fejlődni általa.

Számos kérdőívet töltöttem ki nekik én is mezei vásárlóként, majd pár hónap múlva tapasztaltam a változást, amit a beérkező válaszok alapján eszközöltek. Így lett például egyre szélesebb a pékáruk palettája, vagy a jó boroké.

Szóval a Kifli könnyedén válik a hétköznapok szerves részévé, és a bevásárlással, étkezéssel kapcsolatos stresszes helyzeteket üti ki.

Két év alatt olyan fejlődést és növekedést tudtak felmutatni, amit kevesen. A jövőjük pedig elég fényes, mert a visszajelzések alapján az emberek szívesen fizetik meg a minőséget, a gyorsaságot és a kiemelten pozitív élményt hagyó kommunikációt.

Te fizetnél azért egy kicsivel többet, hogy a bevásárlás ilyen élmény legyen? Akkor ajánlom a Kiflit!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

„Cél az, hogy ne egy levesestányérban végezze a cápauszony” - Magyarországon is sikeres a cápavédelem

Erdélyi Dániel filmrendező tavaly óta a cápauszony-kereskedelem elleni harc magyarországi élharcosa. És nem is sikertelenül gyűjtötték eddig az aláírásokat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2021. november 08.


Link másolása

hirdetés

Amikor a klímavédelemről vagy a természeti környezet megóvásáról beszélünk, a legtöbb ember azt gondolja, ezek olyan összetett feladatok, hogy egyéni szinten, a szelektív hulladékgyűjtésnél többet aligha tehetünk. Nem így gondolta Erdélyi Dániel, aki egy olyan globális kérdéssel kezdett foglalkozni, amiről elsőre nem is sejtenénk, mennyire túlmutat az egyszerű állatvédelmen. A cápauszony-kereskedelem ugyanis nemcsak a cápákról szól. Ebben a problémában benne van minden, ami az ipari halászaton keresztül a világtengerek, de végső soron egész bolygónk jövőjét veszélyezteti. Az Európai Unióban indított kampány magyarországi sikere kapcsán beszélgettem vele.

– Friss hír, hogy a kezdeményezésetek Magyarországon elérte a szükséges aláírásszámot az érvényességhez. Mi is az az Európai Polgári Kezdeményezés?

– A feladat az, hogy egy év alatt kell hét tagállamban összegyűjteni egy országonként meghatározott minimális mennyiségű aláírást. De ez nem elég, összesen egymillió aláírás szükséges.

Közelmúltban volt egy ilyen gyűjtés, ami Magyarországot is bőven megmozgatta, az őshonos nemzetiségi régiók támogatásáról indult, amit Magyarországon Pesty Lászlóék vittek. Ez például sikeres volt, megvolt a minimum országszám is, és sokkal több aláírás is összejött, mint egymillió.

De nem olyan régen a méhek védelmében is indult egy sikeres kezdeményezés, ami arra kötelezi az EU-t, hogy bizonyos, rovarokra káros permetszereket tiltsanak be. A mi polgári kezdeményezésünk arról szól, hogy a cápauszony-szállítást és a cápauszony-kereskedelmet tiltsák be az Európai Unióban.

hirdetés

– Hogyan lesz valaki cápák magyarországi védelmezője?

– Én tavaly covidos lettem, itthon feküdtem, néztem az internetet, és ott találkoztam a Sea Shepherdnek a magyarországi oldalán egy ilyen bejegyzéssel, hogy erre lehet szavazni. Ezt aláírtam, és utána felvettem a kapcsolatot a központi csapattal, akik ennek az egésznek az elindítói voltak. A Sea Shepherdhez, a Shark Projekthez, tehát olyan környezetvédelmi szervezetekhez kapcsolódó emberek, akik ezzel már régebb óta foglalkoznak. Így indítottuk el a magyar oldalt, aminek most már több mint ezerötszáz követője van, és egy Instagram-oldalt. Ezen kívül próbálunk minél többet a sajtóban is megjelenni ezzel a lehetőséggel, hogy akár egy aláírással is tehetünk valamit az élővilág megőrzéséért.

Bár az EU sokszor foglya a nagy lobbierővel bíró gazdasági érdekcsoportoknak, de az Európai Polgári Kezdeményezés intézménye nagy lehetőség arra, hogy azokkal szemben eredményesen lehessen a polgárok érdekeit érvényesíteni.

– Te kezdted el Magyarországon ezt a mozgalmat?

– A Sea Shepherd volt az, ami elkezdte ezt Magyarországon megosztogatni, és olyan kétezer szavazatnál tartottak, amikor én is bekapcsolódtam. Aztán én indítottam el a magyar csoportot, majd Facebook-oldalt. Eddig két embert sikerült magam mellé gyűjtenem (nevet).

– Baráti körből, vagy jelentkeztek csak úgy?

– Az egyik egy Németországban élő magyar, aki már ebben eredetileg benne volt, a másik aktivista meg eleinte a posztokhoz írogatott, aztán ráírtam, hogy van-e kedve ezt együtt csinálni. Mert azért ez nagyon nagy munka. Egyedül ezt nem lehet, meg nem is érdemes csinálni.

– Mennyi aláírás gyűlik össze most naponta?

– Ha valami jó megosztást sikerül csinálnunk, akkor akár két-háromszáz aláírás is összegyűlik egy nap. Volt azért olyan is, hogy sokkal kevesebb sikerült. Olyankor reménytelennek tűnt, hogy elérhetjük. De elértük.

– Honnan szedtétek össze a pénzt?

– Saját zsebből. Illetve van ilyen lehetőség a Facebookon, hogy gyűjthessünk pénzt, például az én születésnapomra, mondjuk főleg a rokonaim adakoztak. De akkor azt a Facebookon összegyűjtött pénzt megkaptuk és azt költöttük el hirdetésre. Szóval magánpénzből finanszíroztuk.

– Végül is mi a kassza, mennyibe került ez nektek összesen?

– Körülbelül ötven és százezer forint között.

– Miért fontos ez a téma?

– A következőképpen zajlik az a folyamat, aminek az a vége, hogy valaki Kínában nagyon sok pénzért eszik egy cápauszony-levest. Ez Kínában egyfelől ünnepi eledel, másrészt azt gondolják, hogy ez jót tesz az egészségüknek, vagy a potenciájuknak, és szerencsét hoz a következő évben, és jobban fognak gazdagodni. Tehát ez a folyamat vége, hogy valahol Kínában egy levesestányérban végzi a cápauszony.

Viszont ott kezdődik, hogy a nagy halászhálókkal, melyekkel makrélát vagy tonhalat vagy bármit akarnak halászni, véletlenszerűen cápákat is kifognak. Ezt úgy nevezik, hogy by-catch vagy járulékos fogás. Egyszerűen levágják az élő állat uszonyait, magát a cápát meg megcsonkítva, még élve visszadobják a vízbe, ahol nyilván elpusztul. Ez egyébként már most is törvénytelen az Európai Unióban.

Az uszonyokat a hajó fedélzetén kiszárítják és a kikötőben szépen kirakják. Egyáltalán nincsen ellenőrzés a kikötőkben, a halászok azt csinálnak, amit akarnak. Néha magát a cápát is megtartják, habár a cápahús élvezhetetlen, de ledarálva csirke- vagy haltápnak eladják.

– Milyen mennyiségről beszélünk?

– Az óceánokban a nagy halaknak a száma az elmúlt ötven évben hetven százalékkal csökkent, ezen belül a cápák mennyisége is drasztikusan kevesebb. Évente 63-273 millió cápát fognak ki. Azért ilyen bizonytalan a szám, mivel ez a legtöbb helyen illegális, nincs, nem is lehet pontos statisztika, csak becslés.

– Ha mindez csak járulékos fogás, maga a halászat mekkora volumenű?

– Míg a huszadik század elején csupán ötmillió tonnányi halat halásztak ki, addig mára ez a szám már százmillió tonna halra emelkedett. Ebből tizenhatmillió tonnányit csak az Európai Unió halászik ki. A legnagyobb játékosok az EU-ban Portugália, Spanyolország, Franciaország.

– És mi a helyzet azzal a bizonyos járulékos fogással? Gondolom, nem csak cápák akadnak véletlenül a hálókba.

– A járulékos fogásoknak a legnagyobb áldozatai a delfinek.

Ebben a tizenhatmillió tonnányi kihalászott állatban benne van körülbelül háromszázezer delfin. Iszonyatos szám. A delfinek, mire kiszedik őket a halászhálóból, megfulladnak. Semmit nem csinálnak velük, csak visszadobják őket a vízbe. Százmilliós nagyságrendben vannak a cápák és ráják, és körülbelül százezer albatrosz akad bele a hálókba és pusztul el.

Tehát a mi kezdeményezésünk a kereskedelem, illetve a szállítás tilalmára irányul, mert a finninget (az uszony lemetszését az élő állatról) nem lehet kontrollálni, mert a hajókon nincsen ellenőrzés. Ezt egyébként tiltják már Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban, és idén már szintén tilalmas az Egyesült Királyságban is. Ezzel mi, az EU-ban még adósok vagyunk. A cápák kipusztításáig szinte csak óráink vagy napjaink vannak hátra, ami a tengeri ökoszisztémának a felborulásához vezethet.

– Mondjuk innen Magyarországról nézve távolinak tűnik ez a probléma...

– Feltehető a kérdés, mit érdeklik a cápák a magyar embereket, hiszen nincs tengerünk, nem halászunk, de még cápauszony-levest sem eszünk. Szűklátókörűség lenne azt hinni, hogy ez nem érint minket. Ugyanannyira érdekes, mint az, hogy mi történik a szomszédunkban, aki mondjuk szemetet éget, vagy kiirtja a fákat, vagy lepermetezi méreggel a virágzó növényeket. És ugyanannyira fontos, mint az is, hogy az esőerdőket irtják, vagy az, hogy pálmaolajjal készült ételeket veszünk a boltban.

Egy világban élünk és minden hatással van ránk is. Mindannyiunknak fontos védeni a környezetet, a biodiverzitást, amennyire csak lehet. Ráadásul mi egy nagy közösségben élünk, az Európai Unióban, azokkal, akiknek van cápájuk, és nekünk is megvan a lehetőségünk arra, mint a közösség polgárainak, hogy hassunk az Európai Unióra ennek a kezdeményezésnek az aláírásával.

– Te találkoztál már cápauszony-levessel valahol a világban?

– Nem, sehol. De nem is ennék cápauszony-levest. Igazából nem nagyon eszem húst. Vadhúst egyáltalán nem. A halevés megítélése nagyon átalakult. Amikor gyerekek voltunk, vagy akár pár évvel ezelőtt is, nagyon egészségesnek volt kikiáltva a halevés. A vadon élő halak fogyasztása a természetre rettenetesen káros. Ha bemész egy boltba, és látsz egy polcot, ami tele van tonhal konzervvel, akkor azt kell látnod, hogy ott gyönyörűségesen nagy, három-négy méteres tonhalak, akik egyébként hetven-nyolcvan évig élnének boldogan a vízben, azok vannak ledarálva és berakva pácba. Miközben azok intelligens, érző lények voltak, akiket kifogtak és egy hajón üzemelő gyárban beraktak konzervbe.

Ezeket a halakat egyre kisebb korukban szedik ki a vízből, nem érik el a reprodukciós kort sem, és nem tudnak ikrákat lerakni, egyszer csak megszakad ez a láncolat és kifogják az összes halat.

A világ halászati volumenének ötven százalékát Kína adja, ahol nincs szabályozás. Mind az emberi, mind az állati jogokat lábbal tiporva fosztják ki a világtengereket. Kína gyakorlatilag kizsákmányolja a környezetet.

Ez a vad halfogyasztás. A tenyésztett halak fogyasztásánál más a probléma. Azok a halak tele vannak tömve antibiotikumokkal, mert nagyon közel vannak egymáshoz, állandóan betegek, kifogott halakból előállított táppal etetik őket. Tehát a halevésnek irtózatosan nagy az ökológiai lábnyoma. Én azt javaslom, hogy tengeri halat senki ne fogyasszon. Ezzel eleve nagyon pusztítjuk a környezetünket, ráadásul támogatjuk vele a halászati ipart, ami az egyik legkártékonyabb ipari tevékenység. Akit érdekel, az a Seaspiracy című dokumentumfilmet nézze meg, azonnal megérti, miről van szó.

– Mi ennek a prognózisa? Ha sikerül kiirtani a cápákat, tonhalakat, mi történhet?

– Én nem vagyok tengerbiológus, de Paul Watson, a Sea Shepherd alapítója azt mondja, hogy ha a tengerek kihalnak, akkor az emberiség is kihal. A tengerek adják az oxigéntermelés csaknem nyolcvan százalékát. Az amazóniai őserdőkre mondják, hogy a világ tüdejei. Ez igaz, de az méginkább igaz, hogy a tengeri ökoszisztéma növényei adják ki a legtöbb oxigént és kötik meg a legtöbb széndioxidot.

Ha ez az ökoszisztéma felborul, ami egy nagyon nagy és bonyolult rendszer, a legnagyobb bálnáktól a legkisebb planktonokig minden benne van, az egész oxigéntermelés gyakorlatilag leáll.

– Mintha minden területen ugyanaz lenne a probléma, a féktelenné váló rablógazdálkodás.

– Sajnos igen. Az óriási fogyasztás, a túlfogyasztás, a felesleges fogyasztás a katasztrófa felé kormányozza a világot. Nagyon hamar át kellene térni a növényi étrendre, azon belül is lehetőleg olyan növényekre gondolok, melyek a közelünkben teremnek meg. Amit magunk is megtermelhetünk, vagy amit a piacon meg tudunk venni, és nem kell hajón vagy repülőn ideszállítani mondjuk Dél-Amerikából.

Az lenne a jó, ha ezek nemcsak a személyes döntéseink lennének, hanem egy ilyen nagy szervezet, mint az Európai Unió, segítené ebben a polgárokat. Akár tájékoztatással, vámok kivetésével, vagy bizonyos tevékenységek megtiltásával, vagy olyan ellenőrzött szállítási láncok kialakításával, melyek garantálják, hogy a behozott áruk nem az esőerdők kiirtásával, vagy nem rabszolga- vagy gyerekmunkával készültek.

Nagyon sok olyan áru, amiről nem is gondolnánk, használati tárgyaink jelentős része, ruházatunk, valahol a világ szegényebb részein készül, rabszolgamunkával. De sajnos az EU ezt ide engedi, szemet huny felette. De legalább van lehetőségünk erre a kezdeményezésre.

– Hogyan zajlik maga az aláírás?

– Ez egy hivatalos intézmény. Tehát maga az aláírás az Európai Unió által működtetett oldalon történik, a személyi adatok megadásával, ami egyszerre ki is zárja a többszöri vagy érvénytelen, jogosulatlan aláírást. Ez a kezdeményezés másfél éve zajlik, kaptunk egy hosszabbítást a covid miatt.

– Hogy állunk most?

– Jelenleg Franciaország, Németország, Portugália, Málta már el is érte a szükséges aláírásszámot, ami a nemzeti minimum, és most már mi is, éppen a napokban. Ahhoz, hogy ezt elérjük, komolyan rajta voltunk kicsi csapatunkkal. Csak a Facebook-megosztásokkal tudtunk elérni embereket, így értük el az érvényességi küszöböt, amit úgy határoztak meg, hogy uniós parlamenti képviselői mandátumonként 750 aláírás szükséges, ez Magyarország esetében 15000 aláírást jelent.

– Gratulálok. Akkor nektek már semmi dolgotok nincsen?

– Dehogynem. Még három hónap van hátra. Remélem, még jó pár országban összegyűlik az érvényességhez szükséges aláírásmennyiség, de nem elégedhetünk meg, mert a másik kritérium az az, hogy összesen minimum egymillió aláírásnak meg kell lennie, ennek nagyjából csak a fele van meg. Tehát folytatnunk kell a munkát. És folytatjuk is.

Erdélyi Dániel, filmrendező, forgatókönyvíró. Simó Sándor osztályában végzett az SZFE-n, 2000-ben, mesteri fokozatát idén szerezte meg, már a FreeSZFE keretein belül. Játékfilmrendezés mellett televíziós műsorokat, kisjátékfilmeket, színházi előadásokat is rendezett. 411-Z című kisjátékfilmjét meghívták többek között a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: