SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Polgár Judit: a szüleim mindenüket feltették ránk

Tavaly óta nem versenyez, de a sakktól azóta sem szakadt el minden idők legsikeresebb női játékosa.

Link másolása

Kisgyerekkorától fogva meghatározta az életét a sakk – szülei predesztinálták ezt a pályát neki, akárcsak nővéreinek. Hármójuk közül ő a legfiatalabb, mégis ő érte el a legnagyobb sikereket: több mint negyedszázadon keresztül állt a női világranglista élén, sőt a férfiak között is bekerült az első tízbe. Olyan férfi világbajnokokat sikerült legyőznie az asztalnál, mint Kaszparov, Karpov, Anand, Topalov, vagy éppen az aktuális világelső Magnus Carlsen. Bár a versenyzéstől visszavonult, nem ül a babérjain: az általa kitalált Sakkpalota program egyre több általános iskolással ismerteti és szeretteti meg a játékot. A TEDxDanubia konferencián tartott előadása előtt beszélgettünk.

– Mennyire sikerült visszarázódnia a versenyzésen kívüli életbe? Van önben hiányérzet?

– Visszarázódni nemigen tudtam, hiszen 5 vagy 6 éves korom óta versenyeztem, így mikor abbahagytam, egy addig ismeretlen fázis kezdődött számomra. Ehhez képest könnyen megszoktam, bár nyilván maga a döntés hosszabb folyamat volt, nem egy vagy két nap alatt született meg. Elég sokat rágódtam rajta, míg végül a férjemmel közösen arra jutottunk, hogy ez lesz számomra a legjobb. Egyébként az utóbbi években már nem is vettem részt olyan sok versenyen és nem edzettem annyit, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt – amikor még tényleg napi szinten sakkoztam –, így annyira nem volt éles a váltás. Korábban kicsit sok dologgal is foglalkoztam egyszerre, ezért jól esik, hogy valamivel szellősebbek a napjaim, és jobban ki tudom élvezni a megmaradt tevékenységeimet. Ráadásul a gyerekeimre is több időm jut azóta.

polgarjudit2

Életrajz a saját szavaival (részlet)

Amikor 1976. július 23-án, Budapesten megszülettem, azonnal egy pedagógiai kutatás kellős közepében találtam magam. Már akkor eldőlt: sakkozó leszek. Nővérem, Zsuzsa évek óta sikeresen versenyzett. Szüleim pedagógiai tapasztalatokra támaszkodva úgy döntöttek, nővéreim és az én pályámon keresztül bebizonyítják, hogy kis korban kezdett, koncentrált neveléssel bármelyik egészséges gyerekből sikeres embert lehet nevelni.

Életrajzom gyakorlatilag megegyezik a sakk területén elért eredményeimmel. Kilencéves koromban nyertem első nemzetközi versenyemet, 12 évesen és 14 évesen korosztályos világbajnok lettem a fiúk között. Tizenkét éves voltam, amikor nővéreimmel, Zsuzsával és Zsófival, valamint Mádl Ildikóval a magyar sakktörténelem során első ízben női olimpiai bajnokságot nyertünk. Ezt az eredményt 1990-ben megismételtük.

A második olimpiai győzelem óta férfi versenyeken indultam. Tizenhárom éves voltam, amikor először teljesítettem a férfi nemzetközi nagymesteri normát, 15 évesen pedig minden idők legfiatalabb férfi nemzetközi nagymestere lettem. Nyolcszor a férficsapatban is képviseltem Magyarországot a Sakkolimpián, 2002-ben és 2014-ben ezüstérmet nyertünk. Nemzetközi versenyeken, páros mérkőzésen, világválogatottként, illetve rapid versenyeken több volt világbajnokot legyőztem. Nyolcszor kaptam sakk Oscar-díjat, és többek között az évszázad sakkozónőjének választottak. 2011-ben pedig a férfi Európa-bajnokságon bronzérmet szereztem.

(Forrás: Polgár Judit hivatalos honlapja)

polgarjudit3

polgarjudit6

Nővéreivel

– Mennyire érintette meg, hogy 26 év után nemrég elvesztette első helyét a női világranglistán?

– Egyáltalán nem, hiszen a visszavonulásom után még fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megtörténjen. Amikor az ember ilyen hosszú időn át vezeti a ranglistát, akkor nagyon nehéz fenntartani a motivációját. Nekem jó 26 éven keresztül sikerült, amire nem nagyon van példa a sportban. Erről is szólt a Guinness-rekordom. A mostani világranglista-vezető kínai világbajnoknő egyébként nagyon jól játszik, erős versenyeken indul, férfi nagymesterek ellen is eredményes tud lenni. Azt majd az idő eldönti, hogy a férfimezőnyben is be tud-e kerülni az élbolyba. Én mindenesetre szurkolok, hogy minél több nő kerüljön be a legjobbak közé.

– Hogy látja, mennyire van meg a nőkben a potenciál, hogy felvegyék a versenyt a férfiakkal?

– Sajnos nem annyira rózsás a helyzet ezen a téren. Bár amikor sakkozni kezdtem, még rosszabb volt – most legalább már van még egy nő rajtam kívül az első 100 között, Hou Ji-fan, a kínai lány. Elvileg lehetséges lenne, hogy ugyanolyan jók legyenek, mint a férfiak, de ehhez más felfogásra lenne szükség.

"
Az én és a nővéreim esetében a szüleim már kislány korunktól fogva fontosnak tartották, hogy ugyanazokat a feltételeket kapjuk meg, mint a fiúk.

Minél erősebb ellenfelekkel játszik valaki, annál gyorsabban tud fejlődni. A mércét a legjobbak szintjére kéne emelni abszolút kategóriában, és nem a jóval könnyebben elérhető női világbajnoki cím szintjére, hiszen az utóbbi az többnyire a 200-ba se elég a teljes mezőnyben.

– A női kategória létezése ön szerint eleve hátrányt jelent?

– Az biztos, hogy van benne visszatartó erő is attól, hogy előre tudjanak lépni. Kevesebb munkával ugyanakkora tiszteletet tudnak kivívni, hiszen a világbajnok az világbajnok, kategóriától függetlenül. Anyagilag jóval kevesebb lehetőségük van, a világbajnoki cím is kisebb díjazással jár, de ettől még nagyon sok dolgot el tudnak érni. Szakmailag, objektíven nézve viszont jóval gyengébb ez a mezőny. Számomra sokkal nagyobb dicsőség volt bekerülni az első tízbe a férfiak között, mint a női ranglista élén állni ennyi éven át. Persze laikus szemmel egy első hely sokkal nagyobb eredménynek tűnik.

polgarjudit4

– A kínaiak a fizikai sportágakban is tarolnak az utóbbi években. A sakkban ugyanilyen mértékben jönnek fel?

– Elképesztő mértékben. Az utolsó olimpiát a kínai férfi csapat nyerte, és a nők is ott vannak a legjobb háromban. Rájuk pontosan igaz ez, amit mondtam: a kínai lányok a fiúkkal közösen edzenek, nincs megkülönböztetés. Mindazonáltal az engem megelőző lány esetében így is csak a női világbajnoki cím elérését tűzte ki az állami vezetés. Könnyen lehet, hogy ha nem elégszenek meg ennyivel, a férfiak között is feljebb jutott volna. Persze még mindig fiatal, de már nem annyira (22 éves), és az évek egyre csak múlnak. Én 11 éves koromban álltam ugyanezen a szinten.

– Milyen sikereket mondhat magáénak, amióta a versenyzés helyett az oktatásra fordítja a figyelmét, és mekkora szerepe lehetett ebben a személyes ismertségének?

– A legnagyobb siker mindenképp az, hogy a Képességfejlesztő, vagyis a Sakkpalota program bekerült a Nemzeti Alaptantervbe. Mostanáig már több mint 130 különböző iskolából érkezett pedagógus végezte el az akkreditált képzésünket. Nyilván magának a programnak jót tesz az ismertségem, de hosszú távon már csak az számít, hogy mennyire működőképes a koncepció. Szerencsére az eddigi visszajelzések a szülők, a tanárok és a diákok részéről is kiemelkedően pozitívak. Egyre több iskolában építik a Sakkpalota köré a teljes pedagógiai programot. Úgy tűnik, működik a játszva tanulás koncepciója.

Bemutató kisfilm a programról:

– Miből áll a Sakkpalota program?

– Fontos tudni, hogy nem hivatásos sakkoktatók tanítják ezt a programot, hanem azok a pedagógusok, akik egyébként is a gyerekekkel vannak az általános iskola alsó tagozatában. A Sakkpalota tankönyvsorozat három részből áll, évfolyamonként van egy tankönyv és egy munkafüzet a gyerekeknek, valamint egy tanítói kézikönyv a pedagógusoknak. Gyakorlatilag a Nemzeti Alaptantervben szereplő valamennyi tantárgy teljes elsős-másodikos anyaga bele van integrálva a programba.

Tartalmaz matematikát, írást, olvasást, környezetismeretet, éneket, kézműves foglalkozásokat (például sakk-korona készítést), a gazdasági részben saját sakkpénzt a „Gazdálkodj okosan” mintájára, de még verseket és meséket is.

Nagyon komplex csapatmunka áll mögötte, hogy a gyerekek látásmódja minden irányból táguljon, és összefüggéseikben tudják nézni a dolgokat. A digitális kor gyermekeinek lett kitalálva, és leginkább úgy tudnám leírni, hogy egy vizuális gondolkodás fejlesztő komplex tantárgy-integrációs program. Érdemes utánanézni, hogy a világ legfejlettebb országaiban ebbe az irányba viszik az oktatást.

Mi a TED, aminek legutóbbi konferenciáján Judit is előadott?

A TED egy széles körben elérhető platform a megosztásra érdemes gondolatok (Ideas Worth Spreading) számára. A rendezvénysorozat eredetileg egy szűkebb közösségi kezdeményezésként indult 1984-ben, sajátos módon egyetlen konferenciahelyszínen ötvözve a technológia (Technology), a szórakoztatás (Entertainment) és a design (Design) témaköreit. Az elmúlt tíz évben a TED közönsége az online videoszolgáltatásoknak és a közösségi médiának köszönhetően folyamatosan bővült, így mára több mint száz nyelven, és több száz millió videomegosztás révén terjeszti a gondolatokat rendkívül széles palettán mozogva: a tudományos, üzleti és szórakoztató témákon keresztül egészen a globális problémák provokatív megvitatásáig.

Polgár Judit

Judit az idei TEDxDanubián, az Uránia mozi dísztermében

A TEDx rendezvénysorozatok pedig ugyanebben a szellemben, a TED által felügyelt licenszek mellett, de független lelkes helyi csapatok és közösségek szervezésében valósulnak meg világszerte. Erre a független önszervező működésre utal a névben található "x". A TEDxDanubiáról szóló beszámolónkat (köztük Judit előadásának összefoglalását) ide kattintva olvashatjátok.

– Mit jelent a siker ön számára?

– A siker maga nekem alapvetően a szakmámon belüli minőségi teljesítmény. Ebből a szempontból a klasszikus mintákat követem, hiszen a mai világban már sokan hajlamosak másként értelmezni és az anyagiakat tenni az élre. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a kicsik is tisztában legyenek vele, hogy nem az anyagi jellegű siker az elsődleges. Az már csak következménye kéne hogy legyen annak, ha valaki a szakmáján belül jól elsajátította a tudást, és tudja alkalmazni a gyakorlatban.

– Itthon a fiatal generációban látja a potenciált, hogy önhöz hasonló eredményeket érjenek el?

– Lányoknál nem nagyon, bár náluk nehéz előre látni, ki mire lehet képes.

"
Abban, hogy valaki igazán komoly szintre jusson, elengedhetetlen szerepe van a szülői és a tanári hozzáállásnak is. És persze a megfelelő anyagi háttérnek, amivel meg tudják támogatni akár az edzéseket, akár a versenyzést.

Az én esetem azért eléggé speciális volt, hiszen a szüleim gyakorlatilag mindenüket feltették a dologra: se nyaralás, se telelés, se más kikapcsolódás nem nagyon volt az életünkben.

Abszolút kategóriában ott van Rapport Ricsi, aki már nem olyan fiatal, de még képes lehet előrébb lépni. Olyan tehetség viszont sajnos nincs Magyarországon, akiről már 12-13 évesen tudná a világ, hogy ő lehet a következő Kaszparov.

polgarjudit5

Judit Kaszparovval

polgarjudit7

...és Topalovval

– Mit tudna még tenni ön azért, hogy ez megváltozzon?

– Fontos, hogy az iskolai képességfejlesztő sakkot nem szabad összekeverni a versenysporttal. Szakkörként természetesen már a Sakkpalota program bevezetése előtt is számos iskolában jelen volt a sakk.

Most, hogy a Sakkpalota programban a sakk szabályain keresztül ismerkednek meg a gyerekek az alaptantárgyak ismereteivel, nagyon sokan kedvet kapnak ahhoz, hogy versenyszerűen is sakkozzanak.

Ez valahol előszobája annak, hogy ha valaki tényleg ráérez és érdeklődik iránta, elinduljon a profi játékossá válás útján. Talán belőlük még kinőhet néhány nagy tehetség. Én legalábbis mindig ösztönzöm azokat a szülőket, akiknek a gyerekeiben látom a potenciált, hogy támogassák őket.

– A saját gyerekeinél hogy állnak a sakkal? Nem merült fel, hogy folytassa velük a módszert, ahogyan önt nevelték?

– Komolyabban nem, hiszen alapvetően más a helyzet a családomban, mint nálunk volt gyerekkoromban. A férjem állatorvos, ebből adódóan sok elfoglaltsággal, és nekem is javában megvolt még a karrierem, amikor a gyerekeink abban a korban jártak, mint én a kezdetekkor. Nem éreztük magunkban azt az erőt és elszántságot, hogy a szüleimhez hasonlóan szinte mindent feladva egyengessük az útjukat. Szoktak azért sakkozni valamilyen szinten, néha versenyeznek is, de inkább arra fókuszálunk, hogy a mindennapi életben boldoguljanak, például azzal, hogy már most több nyelven folyékonyan beszélnek.

Ha érdekes volt az interjú, oszd meg!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: