SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Partnerként kell kezelni a közönséget, nem kioktatni

Bár Zsiros László Róbert Szertár néven futó szórakoztató ismeretterjesztő sorozata egyre sikeresebb a neten, ő nem a lájkokra hajt.

Link másolása

Névjegy

Zsiros László Róbert kertészmérnökként végzett. A PhD-kutatásait molekuláris biológiai területen végezte.

Tíz éve foglalkozik tudományos ismeretterjesztéssel. Hét évig dolgozott a Csodák Palotájában, két éven át a lisszaboni Pavilhão do Conhecimentóban. Számtalan előadást tartott szerte Európában és a Közel-Keleten.

Szertár néven futó videós sorozatában a 21. század Öveges professzoraként roppant szórakoztató formában hívja fel a figyelmet egy sor fizikai, kémiai jelenségre. A Szertár hetente frissülő kísérletes videoblogként indult a blog.hu-n. A mottó évek óta változatlan: "Tudomány. Ahogy tetszik." 2009-ben a Goldenblog szakmai- és közönség zsűrijének szavazatai alapján az év blogjának választották.

Ma a Szertár önálló brand. Valamennyi Zsiros László Róbert által tartott vagy szervezett természettudományos bemutató, rendezvény és ismeretterjesztő program a szertar.com alá tartozik, nem csupán a kísérletekről forgatott rövidfilmeket takarja a név.

- Hogyan jött létre a jelenlegi Szertár csatorna?

- Tíz éve foglalkozom ismeretterjesztéssel különböző formában. Legyen szó a Csodák Palotájáról, külföldi "science festivalokról", podcastről vagy a rádióműsoromról. Ebben a sorban a videoblog már egész korán összeállt. A netes fogyasztói szokásoknak engedtem, amikor a szertar.com-ról inkább a Szertár YouTube-csatornájára-ra kezdtem nagyobb hangsúlyt fektetni.

szertar3

- Miért pont Szertár?

- Olyan nevet kerestem, amely magában foglalja, hogy tudományról van szó, elég általános elnevezés ahhoz, hogy ne rekesszen ki egy-egy területet. Szerintem az iskolai szertárak találóan fejezik ki ezt.

- Mi a legnehezebb a Szertárral kapcsolatos feladatok közül?

- A videó készítésbe bele kellett tanulnom, de ma már inkább az a legnehezebb, hogy időt szakítsak a videók elkészítésére. Most kezdtem el együtt dolgozni valakivel, így a jövőben lesz segítségem a munkában, tehát célirányosan fogunk projekteken dolgozni.

"
Az idei Kutatók Éjszakáján, szeptember 25-én például egy világrekordot tervezünk felállítani.

Ehhez pedig sok szertáros anyag is kapcsolódik majd. Most gőzerővel ezen dolgozunk. Szóval nehézségek mindig vannak, de igyekszünk leküzdeni őket.

- A videók indítóélménye mi volt?

- Sok olyan kísérlet van, amelyet színpadon nem lehet bemutatni, mert kis dolgokból áll, vagy túl hosszú lenne, illetve túl rövid ideig tartana. A videós formátum viszont tökéletes erre. A másik, hogy temérdek sorozatot, tévéműsort, blogot néztem, mielőtt kialakítottam azt a módszert, amivel dolgozni szerettem volna. Nem volt olyan isteni szikra, egyetlen indító élmény, ami miatt úgy éreztem, muszáj csinálnom.

Ami még hatott rám, az, hogy akkoriban az interneten magyar nyelven szinte alig volt olyan tartalom, amely alapján otthon lehetett volna kísérletezgetni. Még írott formában sem, nemhogy videón. Léteztek fórumok, a sulinetes anyagok és például a Csodák Palotája oldalán is volt pár rajzos útmutató, de az semmi ahhoz képest, ami ma rendelkezésre áll. Így sikerült időben betömnöm egy piaci rést.

- Meghatározott célközönségnek készülnek a Szertár rövidfilmjei?

- Ma már nem az a célközönség, mint amit eredetileg gondoltam. Úgy terveztem, fiatal felnőttekhez, egyetemistákhoz, érettségi vagy diploma után állókhoz szólok majd. Ahogy elindultunk, egyre nyílt a korcsoport, egyre fiatalabbak kezdték nézni a videókat. Most már általános iskolások is akadnak szép számmal. A közönség egy másik nagy csoportját a tanárok és a szülők alkotják. Úgy alakult, hogy pont az eredetileg megcélzott réteg tagjaiból van a kevesebb – ezt látom a statisztikában.

A Szertárra ismeretterjesztő projektként tekint Zsiros László Róbert. Bár a leggyakrabban a YouTube csatornán vagy az ehhez kapcsolódó honlapon találkoznak az emberek a Szertárral, ez nem csupán egy videoblog. Olyan természettudományos kísérletek gyűjtőhelye, amelyeket otthon is bárki elvégezhet. A bemutatókat az ötletgazda szereti abszurd humorral fűszerezni.

Az ismeretterjesztő projektekből nőtt ki a Szertár kistestvére, a portugáliai PLUZZE, ami most kezd gyökeret ereszteni Magyarországon is - ez rejtvényekkel, logikai feladványokkal foglalkozik. Illetve a természettudományok, a matematikai és a mérnöki tudományok egyetlen szegmensére, a problémamegoldásra koncentrál.

- A gyerekek figyelmét fel lehet hívni a természettudományok szépségeire? Arra, hogy nem unalmas dolgokról van szó?

- Nem akarok magam ellen beszélni, de

"
a fizika, a kémia és mindenféle természettudományos munka igazából gyakran rohadtul unalmas.

Nyilván vannak izgalmas, látványos, szórakoztató jelenségek. Ám ez önmagában nem jelenti azt, hogy például a kutatómunka egy örök kéjutazás. Aki egyetemen természettudományi vagy mérnöki karon végzett, az tudja, milyen hatalmas erőfeszítést igénylő munka elvégezni azt.

Sokan szeretnénk megmutatni a természettudományok barátságos arcát, de ez roppant félrevezető lehet. Úgy csapódhat le a fiatalokban, hogy a fizika vicces dolog, a biológia kész szórakozás. Azután eljutnak az egyetemre, és ott szembesülnek azzal, hogy ez azért nem egészen úgy néz ki, mint középiskolában vagy általános iskolában.

szertar4

- Akkor mégis mi a célja a Szertárral?

- Semmiképpen sem az, hogy mindenkiből kutató legyen, vagy hogy mindenki természettudományos pályát válasszon. A hosszútávú célom az, hogy a laikusok elfogadják: a tudományok művelői értik a szakmájukat, sőt jobban értenek hozzá, mint a bulvársajtó munkatársai. Természetesen kuruzslóktól vagy áltudományos oldalakról sok mindent össze lehet szedni az interneten, de ne feledjük, hogy

a kutatók nem véletlenül tanulnak annyit egy adott témában. Ezeknél az ő véleményükre érdemesebb lehet odafigyelni, mint a fodrászéra vagy a szomszéd ismerősének az unokatestvérére.

A tudományos munka alapból tehát nem mindig élvezetes, és nem is az a cél, hogy minden szegmensét érdekessé, hanem inkább elfogadhatóvá tegyük. Bár szerintem ehhez az is elkerülhetetlen, hogy a tudományos világ magabiztosan tudjon táncolni a hitelesség és a hihetőség határán álló borotvapengén, akár egy bulvárlapban is. Meg kell tanulni megszólítani az embereket azokon a csatornákon, amelyekre nyitottak.

- Nem válik öncélúvá a vicces természettudományos bemutató? Mi szükség van a humorra, a kiszólásokra?

- Ha partnerként tudjuk kezelni a közönséget, akár gyermekekről, akár felnőttekről van szó, az már félsiker. Ha nem tanítani akarjuk őket, hogy ezt így és így kell csinálni, hanem arra helyezzük a hangsúlyt, hogy együtt fedezzünk fel bizonyos dolgokat, akkor máris be tudjuk mutatni a kutatómunka alapelveit: hogyan figyelünk meg jelenségeket, hogyan vonunk le következtetéseket.

Persze azért sok minden félremehet. A laborban ugyanúgy tudunk röhögni azon, ha egy kísérletet valami butaság miatt elszúrunk, mintha egy előadáson fröcsköl ki idő előtt a kóla. De mindig az adott közönség lelkében kell megtalálni azt a pontot, amit humorral csiklandozni lehet.

szertar2

- Honnan merít inspirációt?

- Nincs új a nap alatt, Öveges professzor kísérletei is gyűjteményekből származtak. Nem én találom ki, nem is Öveges tanár úr találta ki ezeket; régóta ismert jelenségek. Itt inkább azon van a hangsúly, hogy hogyan tudunk egy jelenséget úgy bemutatni, hogy a mondanivalója célba is érjen.

- Meggyújtják a fején a PB-gázzal töltött szappanhabot, robbantásokat mutat be, szárazjéggel kísérletezik… Őszintén, nem érzi magát állandó veszélyben?

- Veszélyes, necces helyzet mindig akadhat, éppen ezért,

"
amikor azt mondom egy videóban, hogy ezt ne csinálják meg otthon, akkor azt teljesen komolyan gondolom.

Balesetem bemutatón, kísérlet közben még nem volt, azonban egy ízben az előkészületek során olyan csúnyán elvágtam a kezemet, hogy be kellett vinni az ügyeletre.

- Hogyan lehet elkerülni veszélyt, a necces helyzeteket?

- Az élő bemutatókhoz mindig készülnek B tervek, alternatív forgatókönyvek, és menekülési útvonalak. Nem csak lehet készülni a bajra, de kell is.

"
A védőfelszerelés is fontos. Sokan ezerszer begyakorolt rutinkísérletek után a traumatológiára menet tanulják ezt meg.

Olykor a magabiztosság nálam is felülírja a kockázatkerülést. Ezt viszont egyáltalán nem tartom követendő példának, és sajnos szembemegyek azzal az iskolai elvvel, hogy mindent köpenyben, gumikesztyűvel, szemüvegben csináljunk. Persze, amikor itthon kólával és liszttel kísérletezem, nem veszek védőfelszerelést. De ma már biztos nem indulok el kísérlet bemutatóra védőszemüveg nélkül.

A Szertártól a jótékonyság sem idegen. Zsiros László Róbert fontosnak tartja, hogy elmehessen hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó iskolákba, olyan helyekre, ahonnan a gyerekek nehezen, vagy nem tudnak eljutni például a Csodák Palotájába. Erre csak ritkán van alkalma, mivel ezeknek a bemutatóknak a költségeit és az útiköltséget senki nem finanszírozza, önerőből áldoz rájuk.

szertar1

- Mennyi előkészítő munka szükséges egy-egy Szertár videó forgatásához?

- Változó. Ha eszembe jut valami, és minden szükséges eszköz kéznél van, pikkpakk le lehet forgatni a videót; megvágni sem olyan hosszú idő már, mint a „hőskorban”. De akad olyan kísérlet, amelyet rengeteg előzetes kísérletnek kell megelőznie, és több hetes munkát igényel az elkészítése – ha nem is folyamatosan.

- Mit tart a legnagyobb sikerének?

- Eddig még nem gondolkodtam ezen,

"
mivel én a Szertárt egy hosszabb folyamatként látom sok buktatóval és apróbb sikerekkel.

Folyamatosan alakul. Úgy érzem, ha lenne egyetlen hatalmas siker, amit meg tudnék nevezni, azt jelentené, már mindent elértem, és ott lenne a vége.

Mégis, mi minden lehet siker? Amikor visszajelzéseket kapok, hogy hatással voltam gyerekekre a pályaválasztásban. Amikor szülők írják azt nekem, milyen jó, hogy ez leköti a gyermekeiket, vagy amikor tanároktól kaptam leveleket, hogy értelmet találtak abban, hogyan töltsék ki a napközis foglalkozások idejét. Nem a Facebook-lájkokra hajtok, azoknak nem tulajdonítok akkora jelentőséget, mint annak, amikor odaállt elém egy srác az Atomoktól a csillagokig ELTE-előadáson, és mondta: meg akarja köszönni, hogy miattam ment olyan középiskolába, amelyből nagyobb eséllyel veszik fel majd műszaki egyetemre. Jó lenne tudni, mi van most vele...

Ha érdekes volt az interjú, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: