hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Ő Karikó Katalin magyar kollégája, Pardi Norbert, akinek szintén nagy szerepe volt a Pfizer-BioNTech vakcina kifejlesztésében

A Pennsylvania-i Egyetem biokémikus professzora a Klubrádióban mesélt arról, hogyan került kapcsolatba Karikó Katalinnal, és hogyan jutott el az Egyesült Államokba kutatóként. De a kutatása részleteiről is beszámolt.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 08.

hirdetés

A Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcinájának kapcsán Karikó Katalin nevét ismerhettük meg először magyar vonatkozásban. A Kisújszállásról származó biokémikus mellett azonban más magyar tudósok is részt vettek az mRNS-technológia fejlesztésében.

Karikó Katalin már a Szeretlek Magyarországnak adott interjújában is mesélt magyar kollégáiról, többek között Pardi Norbertről.

A Pennsylvania-i Egyetem biokémikus professzora most a Klubrádióban beszélt arról, hogyan került kapcsolatba Karikó Katalinnal, és hogyan jutott el az Egyesült Államokba kutatóként.

Pardi Norbert elmesélte, hogy a nagyapja és Karikó Katalin édesapja mindketten hentesek voltak, együtt dolgoztak Kisújszálláson, ők pedig már ekkor ismerték egymást. Aztán később Pardi Norbert még egyetemi hallgatóként kereste meg az akkor már Amerikában tevékenykedő biokémikust, hogy tanácsokat kérjen karrierjével kapcsolatban. Ezt követően minden alkalommal találkoztak, amikor Karikó hazalátogatott a mindkettejük otthonát jelentő Kisújszállásra. Amikor végzett a tanulmányaival, Katalin hívására ment Amerikába és csatlakozott hozzájuk. Közös kutatási eredményük pedig az egyik legígéretesebb koronavírus elleni vakcina alapja lett.

hirdetés

Pardi Norbert az RNS-technológiáról elmondta: kezdetben az volt a probléma, hogy a szervezetbe jutva az RNS, mint a legtöbb vírus esetében heves, jellemzően súlyos gyulladással járó immunválaszt vált ki. Ezt a problémát oldotta meg Karikó Katalin és Drew Weissmann, akik szabadalmukkal bebizonyították, hogy "ha az RNS bizonyos építőköveit kicseréljük, akkor ki tudjuk cselezni az immunrendszert".

"Amikor kiérkeztem az Egyesül Államokba 2011-ben, akkor már tudtuk azt, hogy milyen RNS-t szeretnénk használni terápiára (...), de nem tudtuk bevinni úgy például állatokba, állatmodellekbe, hogy az ne bomoljon le nagyon gyorsan. Tehát az RNS egy nagyon érzékeny molekula és azonnal lebontják a különböző lebontóenzimek. Évekig keresgettük, hogy mibe kellene rakni, hogyan kellene "csomagolni", és az én szerepem ez volt" - mesélte Pardi Norbert.

Végül 2014-ben rátaláltak azokra a speciális zsírmolekulákra, amelyekben az RNS több napig, jó esetben néhány hétig meg tudott maradni a kísérleti állat szervezetében.

"A legnagyobb dolog, amit hozzátettem talán ehhez az egészhez, az az, hogy 2017 tavaszán - tehát lassan 4 éve - a legeslegelső publikáció, amiben megmutattuk, hogy ez ténylegesen használható vakcinálásra ez a platform, azt mi követtük el. Ez a Nature című folyóiratban jelent meg, én vagyok az első szerző. És természetesen Katalin és Drew Weissmann is aktívan közreműködtek ebben"

- mesélte Pardi Norbert.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk