43 éve már beintett a halálnak, majd összeégett fejjel és tüdővel még kétszer a világ legjobbja lett
Niki Lauda életének egyik, ha nem a legmeghatározóbb éve 1976 volt. Akkor minden egyes versenyen vérre menő csatát vívtak legnagyobb riválisával, James Hunttal, aki tökéletes ellentéte volt Laudának: a laza, vagány brit fickó a playboyok életét élte, és tizedannyit sem dolgozott a versenyeken kívül, mint osztrák ellenfele, csak a puszta tehetsége és veleszületett képességeivel érte el sikereit. Laudával ketten kiemelkedtek az akkori mezőnyből, és bár eleinte nem kedvelték egymást, folyamatosan hajtotta őket az, hogy legyőzzék a másikat.
Így volt ez az 1976-os Német Nagydíjon is, amit a legendás Nürburgringen tartottak. Akkoriban ez volt az egyik legveszélyesebb versenypálya: az Eifel-hegység vonulatainál 23 kilométeren húzódó aszfaltcsíkot követve a versenyzők nagyrészt erdei környezetben kacskaringóztak. Később a pályát egy másik legendás Forma-1-es versenyző, Jackie Stewart "A Zöld Pokolnak" nevezte el, és azóta is gyakran hívják így a Nürburgringet.
Az 1976-os verseny előtt az általában vakmerő Niki Lauda aggódott a biztonság miatt: szerinte nem volt elég pályabíró, tűzoltókészülék, mentőfelszerelés és biztonsági jármű, ami akár a pilóták életébe is kerülhet, ráadásul az időjárási körülmények is borzalmasak voltak.
Azt javasolta versenyzőtársainak, hogy ne álljanak rajthoz, a többség viszont a bojkott ellen szavazott, így végül elindult a verseny. A második körben viszont majdnem megtörtént a Lauda által megjósolt tragédia - éppen vele.
Az első kör végén kereket cserélt, ezért még nem kellőképpen felmelegített gumikkal ment a pályán a második körben. Amikor a nagyon gyors „Kesselchen” nevű balkanyarhoz ért, a Ferrarija megcsúszott alatta és egyenesen nekicsapódott a szalagkorlátnak, majd megpördült, az autó pedig kigyulladt. Ezt tetézte még az, hogy az egyik mögötte jövő pilóta kocsija is belecsapódott, így a lángoló Ferrari már az aszfaltcsík közepén állt.
Niki a több mint 800 fokos hőség és a mardosó tűz fogságában ragadt, ráadásul fennállt a veszélye annak is, hogy az autó felrobban. Egy hajszál választotta el a haláltól. Szerencséjére azonban több versenytársa is a segítségére sietett. Együttes erővel sikerült kiemelniük őt az égő versenyautóból, amit rögtön elkezdtek oltani, miközben Lauda hihetetlen módon még ekkor is magánál volt, nem veszítette el az eszméletét, sőt utána lábra is tudott állni. A pilóták segítsége nélkül a 27 éves osztrák viszont perceken belül meghalt volna - vagy halálra ég, vagy a tűz során keletkezett mérgező gázoktól megfullad.
A kórházban is sokáig élet-halál között lebegett. Olyan életveszélyes sérüléseket szenvedett, hogy az orvosok sem akarták elhinni, hogy egyáltalán még van esélye a túlélésre. Miután kórházba szállítottak, kómába esett. Feje súlyosan megégett, haja kihullott a feje jobb oldalán, szinte teljesen elveszítette a jobb fülét, a szemöldöke és a szemhéja is eltűnt, és számos égési sérülése volt, főleg az arcán és a fején.
Ehhez az is hozzájárult, hogy a Nürburgringen egy olyan bukósisakot viselt, ami nem illeszkedett tökéletesen a fejére, a baleset után pedig elmozdult, így nem védte az arcát a tűztől. A beszívott mérgező gázok a tüdejét is olyan mértékben roncsolták, hogy csöveken keresztül szívták ki belőle a szennyeződéseket. Minden egyes lélegzetvétel pokoli fájdalommal járt számára, ahogy az is, amikor újra és újra átkötözték a fejét. A szemhéját és a jobb fülét sikerült valamelyest helyreállítaniuk, de még ezután is ápolásra szorult. A kórházi ágyán folyamatosan követte a Forma-1 eseményeit, és minden erejével küzdött azért, hogy mihamarabb visszatérhessen.
Részlet a Hajsza a győzelemért című filmből:
Szinte hihetetlen, hogy alig 37 nappal a hajszál híján halálos balesete után Niki Lauda újra versenyautóba ült egy teszt erejéig, alig egy héttel később pedig már a Forma-1-be is visszatért: negyedik lett az Olasz Nagydíjon, amivel mindenki csodálatát kivívta.
De még ekkor is borzalmas fájdalmakkal küzdött. A fejét folyton újra kellett kötözni, de sokszor így is átszivárgott az anyagon a vér. Amikor nem sisakot viselt, egy piros baseball sapkát húzott, hogy eltakarja csúnya égési sérüléseit. Pontosabban ő így fogalmazott: "A sapka a hülye emberek hülye bámulásától véd". Végül ez lett a legjellegzetesebb ismertetőjele.
A visszatérése után nemcsak testileg, de lelkileg is szenvedett. Állítólag
az olasz verseny előtti éjszaka magára zárta a szobája ajtaját és az ágyán összegörnyedve várta a halált. Úgy érezte, soha nem lesz már képes visszaülni a versenyautójába. Egész éjjel gyötrődött, de másnap végül mégiscsak elindult a futamon.
Még abban az évben volt egy komoly megmérettetése, a Japán Nagydíj. Pokoli időjárás fogadta a mezőnyt, Lauda előtt pedig felrémlettek a nürburgringi események. Bár rajthoz állt, de pár kör után kiállt a versenyből, utólag pedig nem szégyellte bevallani, hogy félt. Riválisa, James Hunt viszont végigment és harmadik lett, ezzel elhappolta a világbajnoki címet Niki elől. Aki még annak ellenére is bajnok lehetett volna, hogy majdnem halálra égett és több futamot is kihagyott.
Niki Lauda azonban a félelmei és kétségei ellenére sem adta fel a reményt, hogy újra a Forma-1 legjobbja legyen. Borzalmas balesete után még kétszer lett világbajnok: rögtön az azt követő évben, 1977-ben, majd egy rövid visszavonulás után 1984-ben a McLarennel is a csúcsra ért.
1979-ben Lauda úgy érezte, már nem hajtja a vágy, hogy "körbe-körbe autózzon a pályákon", végül három év múlva mégis visszatért, ráadásul egykori csapata, a Ferrari egyik legnagyobb riválisához, akikkel két év múlva már bajnoki címet ünnepelhetett. Lauda máig az egyetlen Forma-1-es pilóta, aki a két legsikeresebb istálló, a Ferrari és a McLaren színeiben is világbajnok lett.
1985-ben végleg visszavonult a versenyzéstől, de a Forma-1 világától nem tudott eltávolodni. Tanácsadóként segítette a Ferrari munkáját, később pedig a Jaguar csapat menedzsereként dolgozott. Az utóbbi években a Mercedes 10%-os résztulajdonosa és ügyvezető elnöke volt, rendszeresen elutazott a versenyekre, emellett pedig a német Forma-1-es közvetítések szakkommentátoraként tevékenykedett.
Lauda sorsát az pecsételte meg, ami egyszer már a csodával határos módon megmenekült: a tüdeje. Tavaly nyáron tüdőátültetést kellett végrehajtani rajta.
Bár ezután egyre jobban lett, és már azt találgatták, mikor térhet vissza a Forma-1-be, nemrég kiderült, hogy az utóbbi időben rosszabbodott az állapota, dialízisre szorult. Orvosai szerint az elmúlt hetek már nehezek voltak számára. Végül családja körében, békésen távozott.
Niki Lauda nemcsak egy sikeres autóversenyző volt, hanem egy igazi legenda, akihez hasonlót még nem látott a motorsport világa. Kíméletlen őszintesége, gépies munkamorálja, vérprofi képességei, fanyar humora miatt milliók kedvence lett, és még azok is tisztelték, akik nem kedvelték.
A Forma-1 hőskorának egyik ikonikus alakja volt, aki valóban az életét kockáztatta azért, hogy felérjen a csúcsra. Élete végéig az arcán viselte annak a balesetnek a nyomait, ami kis híján megölte 43 évvel ezelőtt. Akkor beintett a halálnak, és még hosszú-hosszú éveken át élt boldog, tartalmas életet, egészen 70 éves koráig.
Miközben most az egész sport gyászolja, ő már lehet, hogy az égi versenypályákon rója a köröket. Mostantól halálfélelem nélkül.
Címkép: Wikipédia/Hans van Dijk, MacKrys