SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Nem értem, amikor azt mondják: "ez csak egy cigánygyerek"

Papp Róbert mélyszegénységben élő cigány családban nőtt fel. Most dokumentumfilmes, szerkesztő, riporter, és dolgozott már a legismertebb kereskedelmi csatornák showműsoraiban is.

Link másolása

Korábban munkatársak voltunk: mindig nagyon felvidultam, amikor egymáshoz osztottak be minket. Tökéletesen megnyugodtam, ha megpillantottam őt, mert tudtam, hogy ő az a rendezőasszisztens, akire teljességgel rábízhatom magam. Büszke arra, amit elért, mégis alázatos maradt.

Szerinte az ő történetéből sokan meríthetnek erőt. Én is így gondolom, ezért készítettem el vele az interjút.

- Mesélj a családi alapokról!

- Heten vagyunk testvérek, én a harmadik legfiatalabb.

"
A szüleim borsodiak: édesapám gönci, édesanyám ózdi. Borzasztó szegény körülmények közül jövök.

Édesapám már nagyon fiatalon, 13 évesen feljött Budapestre zsákolni egy gyárba. Édesanyám családja leköltözött Göncre, ott ismerkedett meg apukámmal. Sokszor napszámban dolgoztak, minden kétkezi munkát elvállaltak. Zsírba mártott madzaggal világítottak, és örültek, ha néha napján tudtak gyümölcsöt enni.

- Testvéreid milyen irányba indultak?

- A nővérem kereskedelmi suliban érettségizett, bolti eladó. Az egyik bátyám kertésznek tanult, a másik kőműves, a harmadik burkoló, én pedig szobafestő-mázolónak készültem, és persze közös vállalkozást terveztünk. A húgom egészségügyi szakápoló, az öcsém pedig szakács.1

Fotó: Timár Sára

- Mi váltotta ki belőled azt az érzést, hogy benned több van ennél?

- Sok rokonom földmunkával foglalkozott, édesapám gyakran magával vitt a földekre. Hajnali öttől este nyolc-kilencig tartott a munka, nekem egy nap után vízhólyagokkal lett tele a kezem.

"
Egyszerűen azt gondoltam: ez nagyon kemény meló, ez az élet szörnyen nehéz, és én nem akarom ezt csinálni.

Aztán az is árulkodó volt, hogy szerettem suliba járni. Pedig oviba még nem, az elől mindig menekültem, bebújtam az ágy alá, ha indulni kellett. Viszont ovisként is bennem volt már az agyafúrtság: ha anyukám hozott néha egy kis édességet vagy Medve sajtot, akkor felállítottam otthon egy standot, és árulni kezdtem őket.

- Mi volt az első lépés a kitöréshez?

- Nyolcadikos koromban teljesen tanácstalan voltam, hogy milyen szakirányba menjek el. Kipróbáltam magam karosszérialakatosként, de magányosnak éreztem magam abban a körben. Ekkor tértem át a szobafestő-mázoló szakirányra. 2004 környékén valamikor én voltam az év legjobb szobafestője.

A Kodolányin szereztem kommunikációs diplomát, de még ekkor is úgy éreztem, hogy több van bennem ennél.

- A szüleid hogyan álltak mindehhez?

- Mindenben támogattak, mindent megadtak. Azt mondták: mindegy, mit tanulunk, és hova megyünk tovább, csak ne legyen olyan életünk, mint nekik volt. Én pedig azt gondolom, hogy hét gyereket felnevelni nem semmi dolog. Sőt, nem hét volt, hanem nyolc: a nagybátyám válása miatt a kislánya nagyon rossz körülmények közé került volna, így őt is befogadtuk. Óriási összetartás volt és van a családomban a mai napig.

- Nem cukkolnak a testvéreid amiatt, hogy te más vagy, mint ők?

- Nagyon intelligensek, nem éreztetik velem, hogy különc lennék. Bár régebben azért előfordult, ha mondjuk érveltem valamivel, hogy visszaszóltak: "na jóóó, de te diplomás vagy!"

"
Amikor először meséltem, hogy rendező szeretnék lenni, volt olyan rokon, aki próbált lebeszélni róla. Nem értette, hogy miért akarok ilyen portás-melót? Mert ők arra gondoltak, aki a búcsúkban meg a vásárokban ott szaladgál vagy üldögél a "Rendező" felirattal a pólóján.

- Mesélj a díjakról, amelyeket kaptál!

- 2011-ben megkaptam a "Szülőföldem szép határa" című, ungvári dokumentumfilm-fesztiválon két díjat egy filmemért. Később ez a film Amerikában is kapott egy díjat. De a filmezést nem a díjakért csinálom, nekem már az egy siker, ha igazi értéket tudok megmutatni.1615

Fotók: Tyukodi László

- De mégis, hogyan jutottál oda egyszeriben, hogy filmeket rendezel?

- Na, ez nagyon fontos dolog, amit mindig hangsúlyozni akarok: szerencsés vagyok, mert állandóan olyan emberekkel találkozom, akik inspirálnak, motiválnak, támaszként ott vannak.

"
Elsőgenerációs értelmiségiként ez nagyon nehéz világ.

Olyan emberekkel találkozol, akik lehet, hogy sokkal képzettebbek, sokkal hamarabb foglalkoztak azzal, amivel te. Csak hogy mondjak egy példát: valaki, akivel együtt dolgozom, már gyerekkorában szívhatta magába a kultúrát, mert amint lehetett, vitték a szülei színházba meg moziba, és a kezébe nyomták a könyveket. Én nem így nevelkedtem, nálam az volt a fontos szint, hogy iskolába járjak, és kész legyen a házim. Később azért már pótoltam a színházat, és kulturális rendezvényekre is sokat járok.410

Fotók: Fuchs Máté

Szerencsés voltam már akkor, amikor még csak a szobafestést tanultam.

"
A mesterem nem fogadta el a munkámat, amíg csak valamelyik jól teljesítő gyerek szintjét hoztam. Ha már kétszer olyan jól teljesítettem "roma származásom ellenére", akkor elismert.

Középiskolában az angoltanárom, Boda Emese látott el tanácsokkal, a főiskolán pedig Hargitai László Pamacs - az egyik legjobb filmes, vágó - , Győrfi Orsi és Győrfi Szabolcs voltak azok, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Ők észre vettek bennem valamit, és ezt mindig éreztették is velem. Megadtak minden feltételt, hogy elkezdjem forgatni a dokumentumfelvételeimet. Aztán volt a Mediawave filmes és zenei nemzetközi fesztivál, ahova éppen egy roma származású szakembert kerestek, mert abban az évben a romaságról volt szó. Akkor Pamacs beajánlott engem. Ott a fesztiváligazgatóval összeismerkedve vitt tovább az utam még több fesztiválra.

Több Passport Controlon (nemzetközi film-és fotóműhely - a szerk.) tanulhattam a filmezést. Megismerkedtem Joka Daróczi Jánossal, aki egy roma gyakornoki programon keresztül nagyon sok éven át roma fiatalokat vitt be a médiába. Ha ő nincs, akkor most én sem ülnék itt. De Seres Tamásnak, az akkori vezető rendezőnek is ugyanilyen hálás vagyok, mert ő engedte meg, hogy elkezdhessem a rendezést gyakorolni.

- Hol tartasz most a céljaidban?

- Mindig, amikor elérek egyet a céljaim közül, akkor kitűzök egy újat magam elé. Nem tudom, hogy mikor lesz ennek vége. Jelenleg az Életkerék című roma kulturális műsornak vagyok az egyik riportere és Medgyesi Gabi mellett társszerkesztője - tőle is nagyon sokat tanulok szakmailag és emberileg is, sokszor megerősít, hogy jó úton haladok. Óriási eredményei vannak, mégis két lábbal a földön jár.1312

"
Emellett rendezőasszisztensként dolgozom köztévénél és kereskedelmi tévénél is, például most a Comet gálán és TV2-n futó Star Academyben volt szerencsém ezt csinálni.

Nagyon szeretem ezt a foglalkozást, mert a rendezőasszisztens szerepe rettentő fontos. Én vagyok az, aki levezényli a rendező akaratát és temérdek dolog múlik rajtam. Emlékezhetsz azokból az időkből, amikor te voltál az egyik műsorvezető és együtt dolgoztunk: volt olyan, hogy ha nem vittelek volna benneteket időben az egyik helyszínről a másikra, akkor felborult volna a műsor és adásveszélyt idéztem volna elő. De nem elég önmagában ezt jól csinálni, mert közben arra is figyelni kell, hogy ne toljam át a többiekre azt a feszültséget, amit a rendező énrám tol.

Rendezek dokumentumfilmeket, reklámfilmeket. Rendszeresen dolgozom a Zenével a rákos gyermekekért alapítványnak: az adó 1%-os kisfilmjeiket például én rendezem. Szoktam felkéréseket kapni a Baptista Szeretetszolgálattól is. Az ő vezetőjük, Szenczy Sándor kiváló ember, de rengeteget lehet tőle tanulni arról is, hogy az emberekkel hogyan bánjunk.

Medgyesi Gabi kolléganőmmel egy éven át önkéntesként tanítottunk filmezni hátrányos helyzetű gyerekeket Bódis Kriszta "Van helyed" Stúdiójában. Illetve ha minden igaz, nemsokára beindul egy pesterzsébeti program is, amelynek keretében szintén hátrányos helyzetű családoknak fogok segíteni önkéntesként Jónás Tímeával, a Nyírő Gyula Kórház főápolójával, és dr. Orsós Zsuzsa rákkutatóval, aki ugyanolyan életkörülmények közül jött, mint én.8

Fotó: Timár Sára

Sokat járok Brüsszelbe, mert érdekel a közigazgatás is, van egy olyan álmom, hogy ott dolgozzak. Egy rövid ideig voltam már kinn. Szeretnék kultúrákat, embereket megismerni, kicsit külföldön élni, akár ott, akár máshol, de nem úgy, hogy odaköltözöm, hanem inkább kétlaki életet élni.

Van a Majkának az a száma, hogy "Magyar vagyok, Magyarnak születtem, Magyar földön Magyar ember lettem,". Én ezt vallom:

"
ugyanannyira vagyok magyar, mint amennyire cigány. Az én homlokomon ez a kettős aranypánt van, és mind a kettőben olyan kulturális gazdagságot vélek felfedezni, ami egyszerűen hihetetlen.

Nem értem az embereket, amikor azt mondják: "ez csak egy cigánygyerek".73

Fotók: Timár Sára

- Milyen kulturális kincset tartasz a legfontosabbnak cigány származásodból?

- Nagyon sok szokást. Például a házasságkötést, vagy a családon belüli összetartást. Vagy a színek erőteljesebb használatát. A cigány nyelvjárásokat. Sajnálom is, hogy én nem beszélek cigányul, mert én egy magyar cigány vagyok, romungro, akinek már csak bizonyos szokásokat őrzött meg a családja.

- Mit mondanál azoknak, akik hozzád hasonlóan önerőből akarják megvalósítani céljaikat?

- Tudd, hogy mik a céljaid, mert akkor tudni fogod, hogy mit kell tenned. És az alázat. Az nagyon fontos.

Ha inspirálónak tartod Robi történetét, akkor oszd meg a cikket!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: