SIKERSZTORIK
A Rovatból

„Mindenki szeretne egy fenntartható életet, és jókat enni kedvezményesen” – ezt kínálja a Munch.hu

Óriási siker az ételmentő magyar Startup, ami már nemcsak Budapesten, de több nagyvárosban is elérhető. 20 ezer felhasználójuk jelenleg 150 étterem közül válaszhat, és a cég napról-napra bővül. A befektetők is nagy fantáziát látnak a magyar egyetemisták vállalkozásában.

Link másolása

Négy fiatal srác úgy döntött, hogy olyan céget hoz létre, amelynek alapja a környezeti, gazdasági és szociális fenntarthatóság. Ez a Munch, az ételmentő alkalmazás, ami féláron kínál finom, jó minőségű ételeket mindenkinek.

„8 hónappal ezelőtt nyáron alapítottuk a céget. Mindannyiunkban megfogalmazódott, hogy egy olyan társadalmi vállalkozást akarunk létrehozni, ami túlmutat önmagában a profitszerzésen. Abban egyetértettünk, hogy az ételpazarlásra akarunk választ adni”

– meséli Wettstein Albert, a Munch.hu egyik alapítója.

A szolgáltatás lényege, hogy bárki, aki letölti a telefonjára a Munch alkalmazást, az féláron juthat hozzá olyan ételekhez, amiket az éttermek nem tudtak eladni aznap. Az applikáció GPS alapú, tehát a felhasználó választhat a közeli Munch lelőhelyek közül.

„Jelenleg több mint 150 étteremmel állunk kapcsolatban, 20 ezren töltötték le az appot és eddig 13 ezer adag ételt mentettek meg a munchozók, amióta elindultunk”

– meséli büszkén Zwecker Bence, aki néhány hónapja még a világ egyik legnagyobb tanácsadó cégénél dolgozott gyakornokként, de úgy érezte, inkább olyan munkát szeretne végezni, amelyben a környezeti fenntarthatóságnak is fontos szerepe van.

A magyar fiatalok ételmentő vállalkozása a múlt héten elnyerte a Highlights of Hungary különdíját. A sikerekre és az egyre növekvő számokra a befektetők is felfigyeltek. Ezzel kapcsolatban azonban egyelőre csak annyit árultak el a tulajdonosok, hogy hamarosan egy Magyarországon eddig még nem látott befektetési formációról számolnak majd be. De a szerződések miatt ez most még hétpecsétes titok.

„Azt hiszem az az erősségünk, hogy egy olyan problémára tapintottunk rá, ami mindenkit zavar, és a veszteségből tudunk értéket teremteni.

Az is fontos, hogy úgy érezzük, a magyar társadalom is nyitottá vált a környezettudatosságra. Így szerintem most azokra a vállalkozásokra, amelyek értelmesen, kézzelfogható módon tudnak pozitív változást hozni, nagy lesz a kereslet” – magyarázza Albert, aki hozzáteszi, az is előnyös, hogy egy olyan üzleti modellt dolgoztak ki, amiben mindenki jól jár.

„Azt láttuk, hogy akkor tud ez sok ember számára használható lenni, ha vannak pénzügyi ösztönzői minden fél számára. Tehát kell az, hogy ezzel pénzt keressenek az éttermek. Nekik a veszteségből ugye bevételük keletkezik onnantól kezdve, hogy a Munchot használják. Fontos az, hogy az embereknek - amellett, hogy környezettudatosabb és fenntarthatóbb módon étkeznek - ez anyagilag is megéri. És úgy a legtisztább, hogyha nekünk, akik ezen dolgozunk, pénzügyileg is megtérül ez az értékteremtés.”

A Munchon lefoglalt ételekért egyébként személyesen kell elmennie a megrendelőnek, a fiúk szerint azonban ennek nemcsak gazdaságossági, de szociális célja is van.

„Volt, aki azt mesélte, hogy ez az esti sétája, mert ugye általában este lehet elhozni ezeket az ételeket. És hogy neki fixen ez a programja, hogy munchol. Az is nagyon fontos, hogy így személyes kapcsolat van az ételmentő hellyel is. Bemegy az ember, beszélget, ez a személyesség is része ennek a vállalkozásnak. Ezeknek az emberi pillanatoknak nagy hozzáadott értéke van a szolgáltatáshoz” – fejti ki Bence. Üzlettársa viszont egy gyakorlatiasabb magyarázatot ad.

„A kiszállítás ára nagyon magas. Azt láttuk, hogy

sokszor többe kerülne a szállítás, mint maga az étel, amit ugye féláron lehet megvenni a Munchon.

Most inkább azon dolgozunk, hogy minél több vendéglátóhely legyen a felületünkön és mindenki számára legyen néhány elérhető, gyalogtávolságban is” – magyarázza Albert.

Az alapítók szeretnék arra sarkallni a felhasználóikat is, hogy menjenek be kedvenc éttermeikbe és ők maguk is népszerűsítsék a Munch ételmentő filozófiáját. Azt mesélik, hogy az induláskor ők keresték meg a vendéglátóhelyeket, de most már egyre inkább őket keresik, hogy csatlakozhassanak.

„Debrecenben, Szegeden, Győrött és Sopronban is vannak már Munch lelőhelyek, de igazából mi egy mobil alkalmazás vagyunk, így nincs földrajzi akadálya a munkánknak.

Ha elég vendéglátóhely jelentkezik egy városban, akkor gyakorlatilag azonnal el tudjuk indítani ott is a szolgáltatást, mert azt látjuk, hogy felhasználói igény mindenhol lenne rá. A közeljövőben két nagyvárosban indul még el a Munch” – fogalmaz Wettstein Albert, aki hozzáfűzi, hogy ők maguk is lelkes Munch felhasználók.

„Szerintem úgy lehet igazán hiteles az ember a munkájában, ha ő maga is használja a saját termékét. Így nem kell hosszasan egyeztetnünk arról, hogy fókuszcsoportos felmérések alapján hogyan működnek a felhasználóink, hiszen pontosan tudjuk, mert mi magunk is felhasználók vagyunk. Ha olyat csinálunk, ami nekünk jó, akkor az másoknak is az lehet. Mindenki szeretne egy fenntartható életet, mindenki szeret jókat enni, ha lehet, akkor kedvezményesen, úgyhogy megpróbájuk ezt lehetővé tenni minél szélesebb körben.”

A fiatal vállalkozók számára emellett fontos a társadalmi felelősségvállalás is.

„Amikor elindultunk, akkor a felhasználók, rászorulók számára is vehettek ételt. 500 forintot ajánlhattak fel egy adagért. Ezeket a kifizetett ételeket az „Édes Város” nevű startup segítségével juttattuk el a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan szállójára. Sajnos a koronavírus ezt megnehezítette, úgyhogy most az Élelmiszerbankkal dolgozunk egy stratégiai együttműködésen. Szeretnénk azokat az ételeket eljuttatni a nélkülözőkhöz, amelyek már a Munchon sem fogynak el. Ennek az informatikai és logisztikai koncepcióján is dolgozunk most – meséli Bence.

A fiúk azt mondják, számukra az lenne a legnagyobb siker, ha a Munch és a filozófiájuk a lehető legtöbb emberhez eljutna.

„Jó lenne, ha mindenhol, ahol most a kukába kerül a jó minőségű étel, meg tudnánk változtatni ezeket a berögződött, rossz szokásokat, és ha ez az ennivaló nem a szemetesbe, hanem a Munchra kerülne.

Így az étel kapna még egy esélyt. És ha ez nemcsak a nagyvárosokban, hanem kisebb településeken is elérhető lenne, vagy akár külföldön is, akkor azt éreznénk, hogy ez egy sikeres környezettudatos gasztronómiai forradalom, aminek mi is a motorjai vagyunk” – fogalmaznak a fiatal vállalkozók.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
Anett egy éve még újra járni tanult autóbalesete után, most női inspirációs versenyen indult
Anett története erőt adhat mindenkinek, akinek némi plusz motiváció kell az életmódváltáshoz, sporthoz, pozitív gondolkodáshoz. Így gondolta ezt a BioTechUSA női inspirációs versenyénének közönségzsűrije is.
Szponzorált tartalom - szmo.hu
2022. szeptember 01.


Link másolása

Adott egy sportos, fiatal lány, akinek mindig is lételeme volt a mozgás, sokáig versenyszerűen kézilabdázott. És aztán egyszer csak történik vele valami az életében, ami sok mindent megváltoztat – de a sporttal való kapcsolatát még szorosabbra fűzi.

Martin Anett 24 éves, friss diplomás gyógytornász. Egy évvel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett, két hétig kómában feküdt, hosszú ideig kórházi ápolásra szorult. Testén hegek és sebek nyomai, beépített csavarok emlékeztetik arra, hogy hajszálon múlott az élete.

„Első gondolatom az volt, mikor megláttam a hegeket, hogy soha többé nem megyek strandra, nem veszek fel fürdőruhát, nem fogok ismerkedni. De rájöttem, hogy ha teljes életet akarok élni, akkor el kell fogadnom így magam.”

Anett úgy gondolja, hogy vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, de amin pedig lehet, azon kell is. Így viszonyult ahhoz a kérdéshez is, hogy a teste jelentősen megváltozott, a kórházban töltött idő alatt legyengült, 48 kilósra fogyott. Fokozatosan összeszedte magát, rendszeresen látogatta az edzőtermet, és tudatosan vágott neki az izomépítésnek. Pár hónappal később mindennek már látványos eredménye lett.

Anett története pont azt igazolja, hogy fel lehet magunkat küzdeni a mélypontról, akaraterővel, megfelelő motivációval újra lehet építeni mindent. A sztorija másokat is inspirál, sok üzenetet kapott már eddig is, amelyben példaértékűnek nevezték hozzáállását. Ezért is érezte úgy, hogy helye lehet a BioTechUSA női inspirációs versenyének, a BioTechUSA Lifestyle Day-nek mezőnyében – itt ugyanis nem csak a külsőségek számítanak, hanem az is, hogy kinek mi a története, mennyire hat motiválóan másokra.

NÉZD MEG KISFILMÜNKET ANETTRŐL, ÉS LESD MEG ŐT A BIOTECHUSA INSPIRÁCIÓS VERSENYÉN!

Ha ez egy hagyományos szépségverseny lenne, akkor biztos nem indult volna el rajta. Itt viszont sokat számít a motiváció, hogy ki honnan indult, és úgy milyen eredményt ért el.

„Nem is az a célom, hogy első legyek, inkább az, hogy önmagamat legyőzzem. Nekem már így is kívül esik a komfortzónámon a színpadi szereplés, ez is egy feladat, hogy ezt megoldjam”

– mondta Anett a verseny döntője előtt.

A BioTechUSA női inspirációs versenyét idén már hatodik alkalommal rendezték meg, három kategóriában – Anett a Fittest Girl kategóriában volt érintett, de keresték a legfittebb anyukákat és fitnesz versenyzőket is. Az idei verseny központi témája az evészavar volt: erre szerették volna felhívni a figyelmet, párbeszédet kezdeményezni és edukálni. A cég 5 millió forintos adományt ajánlott fel a legrégebben működő hazai felnőtt evészavar-központnak, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Pszichoszomatikus Szakrendelőjének. Ez az összeg kiegészült továbbá a vásárlók felajánlásaival, közel félmillió forinttal.

A versenyző hölgyek között is több olyan akadt, akinek a történetében szerepelt valamilyen evészavarral kapcsolatos probléma – Anettet ezek a sztorik is mélyen megérintették, bár ő maga sosem küzdött evészavarral. A vetélytársaival gyorsan összebarátkozott, de még így is izgatottan lépett színpadra – egyszer sportruházatban, egyszer pedig fürdőruhában. A Kiss Virág fitnesz világbajnok, Kovács-Nyári Diána színésznő és BioTechUSA jótékonysági nagykövet, Deres Ádám edző, sportoló és Nánási Pál fotóművész alkotta zsűri nem volt könnyű helyzetben, mikor ki kellett választaniuk a kategóriánkénti győztest. De nem is csak az ő döntésük számított: előzetesen a közönség is szavazhatott a verseny online felületén.

Anett igencsak meglepődött, amikor az eredményhirdetésnél szólították: ő nyerte el az egyik közönségdíjat. „Nem posztoltam a közösségi médiában semmit sem a szavazásról, nem gyűjtöttem ilyen módon támogatókat. Örülök, hogy a történetem ilyen sokakra inspirálóan hatott, ez erőt ad nekem ahhoz, hogy tovább folytassam az utam.”

„A foglalkozásom gyógytornász, vagyis másoknak segítek, de úgy érzem, ez már igazi küldetés számomra, mert a saját élettapasztalatommal is segíthetek másoknak.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
Gabriellának ugyanolyan jól megy az angliai mozdonyvezetés, mint a texasi Ironman-verseny teljesítése
Waller Gabriella szereti a kihívásokat. Nem számít, hogy egy vonatot kell elvinnie valahová Nagy-Britanniában, vagy tűző napon kell 180 kilométert bicikliznie, 3,8 kilométert úsznia és 42 kilométert futnia.
Belicza Bea - szmo.hu
2022. szeptember 27.


Link másolása

Az év legtartósabb ködjére mindig emlékezni fog Waller Gabriella. Az Angliában élő, Rácalmásról származó nő azt remélte, szép napos idő lesz önálló mozdonyvezetésének első napján, de igazi mélyvízbe ugrott, az orráig sem látott, ahogy korábbi cikkünkben mesélte.

Ma már több mint fél éve vezet, azóta már fullasztó kánikulában is dolgozott. Angliában jóval alacsonyabb a nyári hőmérséklet, érzésre azonban ugyanolyan megterhelő, mint más európai országokban. Idén nyáron még a szigeten is 40 fokot mértek, literszámra itta a vizet Gabi is. Vonatvezetés közben azonban nem kell izzadnia.

„Azt mondta a szakszervezet, ha nem működik a légkondicionáló a fülkémben, akkor az én döntésem, hogy dolgozom-e. Törlik az ilyen járatot, ha nem vállalom a vezetést a fullasztó melegben, hűtés nélkül.”

Túl van az első baleseten is, elütött egy fácánt.

„A szélvédő összetört, de szegény madár még tovább repült. Sajnos valószínű, hogy az ütközés miatti fejsérülést nem élte túl, távolabb elpusztulhatott.

Három megálló volt a végállomásig, törött ablakkal is biztonságosan elvittem a vonatot a célba, de azonnal kérhettem volna, hogy vegyék ki a forgalomból.”

A baleset este történt, különben az őzeket, madarakat dudálással meg lehet óvni. Elmesélte, hogy rengeteg borzat lát holtan vezetés közben.

„Ők sajnos olyan buták, hogy folyton a sínek alatt akarnak átbújni, de a sínekben áram van. Nagyon szomorú megégve látni őket. Érdekes, hogy a rókák soha nem járnak így, ők átugorják a síneket.”

Sztrájk idején is dolgozott már. „A mi cégünknél a vonatvezetőkön kívül mindenki beszünteti a munkát, a kalauz, a takarító és a pénztáros is. Ilyenkor az a gond, hogy teljesen felborul a rend, csak pár vonat jár, és az ellenőrök helyett valamelyik menedzser áll be, aki amúgy irodában dolgozik.”

“Mivel nekik nincsen annyi tapasztalatuk, így sok hibát vétenek. Nem tudják, melyik peron milyen hosszú, hol kell kinyitni az ajtót. Az előző sztrájk alatt sok probléma volt ebből“

Gabi mindig attól félt, hogy az átmeneti kalauz nehogy ott is kinyisson egy ajtót, ahol nincs peron, és valaki leessen.

Végül a munkabeszüntetés napját is probléma nélkül zárta.

Gabi fél év tapasztalata alapján úgy döntött, egy nehézséget megpróbál enyhíteni. A váltott műszakokban nagyon el lehet fáradni.

„Előfordul, hogy 7 napot dolgozunk egymás után és később jön 5 nap szünet, de az egy hét egyfolytában, nagyon korán kezdve vagy nagyon későn végezve, megterheli a szervezetet.”

Egy kollégájával megegyeztek, hogy Gabi lesz az állandó reggeles, és munkatársa az állandó estés. A reggelekben azt szereti, hogy műszak után ő dönt, hogyan osztja be a napot, de ha csak délután 5-kor kezd, akkor az egész napját azzal tölti, hogy várja a munka kezdetét. Szerinte a szervezete is hálás lesz ezért a váltásért.

„Nincs olyan, hogy egyik héten hajnali kettőkor kelek, másik héten, akkor érek haza.”

A kezdőket folyamatosan figyelik, hogy érzik magukat, hogyan birkóznak meg a feladataikkal.

„Meglepett, hogy azt is megkérdezték, sikerült-e eleget aludnom és ettem-e egész nap. Számítógép számolja ki a fáradtsági indexünket.”

„Azt mondják, ez azért fontos, mert a kezdőknek minden sokkal megterhelőbb, ők még folyamatosan koncentrálnak. Az első két hónapban én is az ablakra tapadt orral, a szék szélén ülve dolgoztam. Négy hétig minden műszak után fájt a fejem a nagy készenléttől.”

Az önálló vonatvezetés óta kétszer kísérte el a főnök, hogy megnézze, minden rendben van-e. Eleinte pár perc késést elnéznek, de később az időt is tartani kell. Nézik, hogy pontosan a peronon áll-e meg a mozdonyvezető. Egy fekete dobozzal is elemzik a munkájukat. Ő jól teljesített ezeken az ellenőrzéseken is.

„A fékezés nem volt mindenütt tökéletes, de nem estek orra az utasok, volt egy-két eset, ahol nem volt elég gördülékeny a megállás. Ez nyilván megszokás kérdése, és a különböző vonatok is picit máshogy működnek, azt is ki kell tapasztalni.”

Ellenőrizték a gyorshajtást, és azt is, hogy a piros lámpához közeledve időben lassítanak-e. Vannak szimulátoros gyakorlataik is.

„Augusztus elején azt gyakoroltuk, hogyan viselkedik a vonat ősszel, amikor hullanak a levelek. Kisiklani ugyan nem tudunk, de a megállást erősen befolyásolja. Korábban és még finomabban kell fékezni.”

Gabinak a legrosszabb élménye a vezetésben, hogy legalább tízszer meghúzták a vészféket.

„Hétvégén rengeteg részeg ember van a vonatokon, velük van a gond. Ilyenkor öt másodpercem van megnyomni egy gombot, hogy ne álljon meg a vonat.”

„Elvileg beszélnünk kell azzal, aki meghúzta a féket, de tíz alkalomból csupán kétszer sikerült. Amikor odamegy az ellenőr, mindenki azt mondja, hogy nem ő volt. Nekem ugye az a dolgom, hogy olyan helyen álljunk meg, ami biztonságos, és ha valami baj van, oda tudjon jönni a mentő, tűzoltó vagy rendőrség. Alagútban például csak a legvégső esetben állhatunk meg.”

Imádja, hogy rövid nadrágban dolgozhat, és még egy nagy kedvence van az új munkájában.

„Szeretem, amikor a gyerekek integetnek a peronról. A múltkor a tesóm is kihozta másfél és három éves gyerekét egy hídra és onnan üdvözöltek. Pár hete egy férfi a kislányával mondta, hogy azért jöttek csak az állomásra, mert a múltkor visszaintegettem nekik.”

A sportot sem hanyagolja a munka mellett.

Sikerült a hatalmas próba Texasban áprilisban. „3,8 kilométer úszás után 180 kilométer biciklizés és 42 kilométer futás volt a feladat.”

„17 óra a teljesítési határidő, nekem megvolt 16 óra alatt, úgyhogy még volt egy órám tartalékban.”

Azt mesélte, az volt igazán nehéz, hogy semmi árnyék nem volt, tűző napon kellett teljesíteni az embert próbáló távot. Az Ironman után Londonban futott 10 kilométert, aztán szintén ott volt egy triatlan-verseny: másfél kilométeres úszás a Temzében, 80 kilométeres biciklizés és ugyancsak tíz kilométer futás.

Novemberben New Yorkba megy maratont futni, áprilisban újra Texas, majd ősszel egy újabb Ironman jön.

A fiatalon megözvegyült Gabinak minden idejét elviszi most a munka és a sport, de reméli, az új munkarenddel marad idő a szerelemre is. Az igen korai kezdések miatt úgy érzi, nem érdemes a vasúton kívül keresni partnert, a legjobb talán az lenne, ha a munkahelyén találna társat, aki hasonló szabályok szerint dolgozik, mint ő. Reméli, egyszer majd a saját gyerekei is büszkén integetnek majd mozdonyvezető anyjuknak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Egy magyar különlegesség lett a világ legjobb töltött csokoládéja
Odavolt a nemzetközi zsűri a ZAX kézműves csokoládéműhely passiógyümölcsös bonbonjáért, de a többi benevezett édességük is díjakat kapott.

Link másolása

Három csillagot kapott a gasztronómia Oscarként számon tartott londoni Great Taste Awards 2022-es versenyén a komáromi ZAX kézműves csokoládéműhely passiógyümölcsös bonbonja, ezzel világelső a töltött csokik kategóriájában.

A Michelin-csillagos éttermek által is használt alapanyagokból készülő magyar csokoládé hajszálvékony, roppanós, kézzel festett burokba kerül, az ízek egyensúlya pedig páratlan kulináris élvezetet nyújt. Varga Zsuzsa csokoládémester nem köt kompromisszumokat, így a vásárlók ugyanazt a kiváló bonbont fogyaszthatják, mint a nemzetközi zsűri.

Még csak három éve működik, de így is sorra zsebeli be a rangosabbnál rangosabb elismeréseket a komáromi ZAX kézműves csokoládé műhely. A magyar manufaktúra idén négy termékkel indult a legmagasabb presztízsű világversenyen, a Great Taste Awardson, ahol minden érintett kategóriában díjat érdemeltek ki.

A joggal a gasztronómia Oscarjának nevezett megmérettetésre idén számtalan országból összesen 14.200 mintát küldtek be a versenyzők, amiket több tucat független gasztronómus értékelt. A szakértői zsűri nemcsak kóstol, hanem javaslatokat is fűz a benevezett receptekhez, melyeket a zsűritagok több körben tesztelnek is.

Az idei kiírás eredményeit az augusztusi londoni ceremónián hirdették ki, a ZAX kézműves csokoládé műhely pedig minden várakozást felülmúlva tarolt a versenyen.

A magyar manufaktúra passiógyümölcsös bonbonja az Európai Unió országai közül egyedüliként zsebelt be három csillagot, és ezzel világelső lett a töltött csokoládék kategóriájában.

A tavalyi Academy of Chocolate Awards versenyen ezüstérmet kiérdemlő terméknek már a megjelenése is egyedülálló, hiszen olyan, mintha egy ékszert fogyasztanánk el. Varga Zsuzsa csokoládémester a bonbon készítésekor ügyelt arra, hogy az étcsokoládé íze kiváló egyensúlyba kerüljön a passiógyümölcs frissességével és savasságával, ami olyannyira jól sikerült, hogy a zsűrit is levette a lábáról.

„Kiválóan prezentált, gyönyörű csokoládé, melynek fényes márványozása egyszerűen lenyűgöző. Nagyon tetszett a csokoládé talp mintázásával kapcsolatos részletgazdagság. Imádtuk a passiógyümölcs ízt, a csokoládéalapok tökéletesen illeszkedtek a gyümölcsös karamellhez. Tökéletes párosítás!”

– fogalmazott értékelésében a zsűri.

A bonbon kiválóságát bizonyítja az is, hogy ez a termék a legnépszerűbb a ZAX kézműves csokoládéműhely kínálatában. Varga Zsuzsa csokoládémester ráadásul nem köt kompromisszumokat, minden egyes bonbont ugyanolyan precizitással készít, ami garantálja, hogy pontosan ugyanazt a terméket kapja minden egyes vásárló, mint amit a londoni zsűri is kóstolhatott. Sőt, a díjnyertes csokoládékülönlegességet már külön kollekcióban, elegáns dobozban is meg lehet vásárolni a manufaktúra honlapján.

A magyar manufaktúra egyébként valóságos csillaghullás árasztotta el, hiszen

másik három nevezett terméküket is díjazták a gasztronómiai Oscaron. Meggy-csokoládé ganache bonbonjuk és nugátos táblacsokoládéjuk egyaránt két-két csillagot érdemelt ki, Zsutella fantázianévre hallgató csokoládékrémjük pedig egy csillagot kapott.

A komáromi ZAX kézműves csokoládé műhely jövőre is szeretné megmérettetni magát a nemzetközi porondon annak érdekében, hogy visszacsatolást kapjanak, miben tudnának még fejlődni. Elöljáróban annyit elárultak, hogy a következő időszakban a táblás csokoládék fejlesztésére koncentrál majd Varga Zsuzsa, aki újdonsággal is készül hamarosan az édesszájúak számára.

Bővebb információk ITT


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Puskát is vittek a jegesmedvék ellen: első magyar nőként szelte át Grönlandot Vámos Nóra
A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban vállalkozott az Eisberg Grönland síexpedícióra.

Link másolása

A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban, szánjukat maguk után húzva vágott neki az Eisberg Grönland síexpedíciónak. Az 560 kilométeres túrát halszál híján, de sikerült a tervezett 30 napon belül teljesíteni - a páros ezzel rekordot döntött. Vámos Nórával most arról beszélgettünk, milyen fizikai és mentális kihívásokkal szembesültek az út során.

Milyen háttérből jössz, és mennyit segített ez a felkészülés során?

Korábban fotóművészként tevékenykedtem, most is ez a szenvedélyem. Gondolkodtam is rajta, hogyan tudnám ezt a jövőben összekötni az expedíciókkal. Mozogni világéletemben szerettem, de erre az útra tudatosan készültem egy éven át: rengeteget jártam például teljesítménytúrázni, akár napi 40-50 kilométereket is gyalogoltam, hogy fokozatosan növeljem az állóképességemet. Eközben még a lábfejemet is szoktattam az igénybevételhez, így egyre kevésbé törték a cipők.

Sokat futottam, hegyet másztam, de az is előfordult, hogy az anyukámat meglátogattam vidéken, majd onnan sétáltam vissza a fővárosba. Mindemellett persze rengeteg segítséget kaptam Gábortól is, aki már részt vett egy antarktiszi és 2018-ban egy nagyobb grönlandi átkelésen. Nagyon sokat tanultam tőle.

Mit gondolsz, mi a legrosszabb forgatókönyv, ha felkészülés nélkül vág neki az ember egy ilyen útnak? Ott maradhat?

Az egész expedíció precíz forgatókönyv szerint zajlik. Ami itthon banális hiba és belefér, az egy sarkvidéki helyen akár végzetes is lehet, de minimum komoly sérüléseket szerezhet, ha minden előzetes edzés és ismeret nélkül kéne helyt állnia, különösen átlag -20 fokban. Ráadásul ketten vágtunk neki az expedíciónak, amit általában 6-8 fős csoportok szoktak teljesíteni. Ez jelentős könnyebbség, hiszen ők beoszthatják egymás közt a feladatokat, és aki éppen fáradt, azt leválthatják a többiek. Mi ezzel szemben csak egymásra támaszkodhattunk, egymást válthattuk fel, és sok esetben egymást is kellett lelkesítenünk.

Milyen veszélyek leselkedtek rátok út közben?

Már közvetlenül az elindulás után megismerhettem Grönland zord arcát, hiszen az első három napon olyan szakaszon haladtunk át, ahol a jégpáncélt hatalmas hasadékok szabdalták. Ezek gyönyörű, sosem látott kék színben játszottak, de különös veszélyforrást jelentettek az út során. A hasadékokon úgynevezett hóhidakon keltünk át, amiket előzetesen a síbottal szurkáltunk, vagy Gábor előrement, hogy megnézze, nem szakadnak–e be. Nem látni ugyanis, hogy csak pár méter, vagy akár többszáz méter mélyek.

Már előre tájékozódtunk a jegesmedve-veszélyről, ezért azt is tudtuk, hogy sokan puskát visznek magukkal az útra. Nekem egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy puskával mászkáljak, főleg, hogy azt sem tudtam, milyen engedélyhez kötött a használatuk. Út közben viszont azzal szembesültünk, hogy még a helyi szupermarket is puskákkal van tele, bárkinek eladják őket.

A jegesmedvének elsőrendűen nem az ember a tápláléka, de az éhség nagy úr. Egy szezonban átlagosan 5-6 jegesmedvetámadás történik. Arra is volt példa, hogy egy jegesmedve napokig követett egy csoportot. Végül helikopterrel kilőtték, mielőtt rájuk támadhatott volna. Végül mi is vettünk puskát, de szerencsére nem volt rá szükség.

Grönland a világ legnagyobb szigete, amelynek belső részét 2000-2500 méteres jégpáncél fedi. A globális felmelegedés miatt évente kétszer – tavasszal és ősszel – áll rendelkezésre egy-másfél hónap a túrák teljesítésére. Először 130 évvel ezelőtt keltek át rajta felderítési céllal, keletről nyugat felé tartva. Az expedíció jelmondata az volt: „A nyugati part vagy a halál”.

Sok horrorsztori kering a semmi közepén elveszett emberekről. Itt mi biztosította, hogy végig elérhetőek legyetek, és a megfelelő irányban maradtok?

Reggel megnéztük a GPS koordinátákat, aztán el is tettük, mert a készülék a hideg miatt lemerült volna. Iránytű segítségével tájékozódtunk, másképp nehéz is lett volna, hiszen a hóvihar miatt sokszor semmit nem láttunk, nem hallottunk, csak mentünk előre a vakító fehérségben. Ha akkor elszakadtunk volna egymástól, az akár végzetes is lehetett volna. Az irány ugyanakkor adott volt, hiszen keletről nyugatra haladva szeltük át a szigetet.

Emellett előfizettünk egy speciális, műholdas szolgáltatásra is, amit kifejezetten az expedíciókra indulóknak fejlesztettek ki: a világon bárhol nyomon tudnak követni, és szükség esetén segítséget is tudnak küldeni vele.

Emellett még milyen eszközökkel és ruházattal vágtatok neki az útnak?

Nagyon sokat köszönhetünk a Rudy Project szemüvegjeinek, amik folyamatosan rajtunk voltak, nehohogy hóvakságot kapjunk. Ezekhez a szemüvegekhez fejlesztettek maszkot is, ami megvédte az orrunkat, arcunkat a fagyási sérülésektől.

Szinte minden speciális, hegymászók részére készült termék volt, hiszen extrém időjárási körülmények közt kellett helytállniuk: a bakancsom például 30 nap alatt egyszer sem ázott be. Pehelykabátot és szélálló héjkabátot, kesztyűből pedig három külön réteget viseltünk. A sátrunkat is úgy választottuk meg, hogy még a 100km/órával tomboló hóviharnak is ellenálljon. Sokszor láttam belülről, hogy domborodik az oldala a ránehezedő hó alatt, de soha nem szakadt ki vagy borult fel. A másik veszély az volt, hogy a szél esetleg elviheti a sátrat, mielőtt rögzítenénk. Szerencsére ez sem következett be, hiszen az első dolgunk mindig az volt, hogy legalább egy biztos ponton rögzítsük.

Mi mindent csináltatok még egy átlagos napon?

Az expedíció minden egyes napja hasonló menetrend szerint zajlott: átlagosan napi 20 kilométert tettünk meg, méghozzá úgy, hogy 50 percet mentünk, majd 10 percet pihentünk. Ilyenkor minden alkalommal ettünk is, hogy folyamatosan magasan tartsuk az energiaszintünket. 30 napra elegendő élelmiszert vittünk, és végül teljesítettük is a túrát a kiszámolt idő alatt. Ketten együtt 165 kiló súlyt húztak maguk után a szánokon, és ebből jelentős mennyiséget tettek ki a dehidratált élelmiszerek.

Ahogyan fogytak, az út végére összesen 60 kilóval lett könnyebb a szán, de ezt a különbséget inkább csak a legvégén kezdtük érzékelni.

Mivel egy ilyen túra komoly fizikai igénybevételt jelent, egy nap alatt legalább 4500 kalóriát éget el a szervezet (ez nők esetében az átlagos napi kalóriabevitel mintegy két és félszerese - a szerk.). Mi összesen 270 ezer kalóriát vittünk magukkal szárított élelmiszerek formájában, amiket forró vízzel tettünk fogyaszthatóvá. Az ivóvizet is a megolvasztott jégből nyertük ki, ez minden reggel közel másfél órás procedúra volt. A speciális hegymászóételek mellett volt például olyan magokkal teli zabkása is, amit mi állítottunk össze és csomagoltunk előre magunknak.

Mit emelnél ki, mi volt a legkomolyabb nehézség vagy kellemetlenség?

Természetesen voltak rossz pillanatok, sőt, napok, amikor valamelyikünk lelkileg és fizikailag is kimerült. Néha reménytelennek tetszett, hogy időben teljesítsük az expedíciót. Előfordult, hogy elcsüggedtem, ha arra gondoltam, hány napja gyalogolunk már, és alig változott a táj körülöttünk. Ilyenkor különösen számít a másik fél támogatása, és hogy igyekezzünk lelket önteni a másikba.

Sokszor a süppedő mély hó, vagy a 40-60 kilométeres szembeszél igen komoly fizikai megpróbáltatást jelentett, és hiába vártuk, hogy hátha jobb lesz, inkább csak rosszabb lett. Ezért egy ponton eldöntöttük: bármi történjen, mindenáron teljesítjük a kitűzött napi kilométereket.

Milyen érzés volt ehhez képest végül megérkezni?

Már közvetlenül a cél előtt jártunk, és éppen megkönnyebbültünk volna, hogy időben beérünk, amikor utolért minket egy óriási vihar. Ekkor kétszer fél napot, plusz egy teljes napot állni kellett a 80-90 km/h-val tomboló hóvihar miatt, ezalatt ki sem tudtunk jönni a sátorból.

Hogy őszinte legyek, amikor elértük a partot, eleinte inkább csak kimerültséget éreztem. Még nem tudtam megélni a sikerélményt, annyira átállt az agyam a folyamatos problémamegoldásra. Természetesen azóta már óriási elégedettséggel tölt el, hogy sikerült elérnünk a kitűzött célt, sőt, rekordot döntenünk, hiszen két fős vegyespáros korábban még soha nem teljesítette ezt az expedíciót. Már most azon töprengek, mi lesz a következő kihívás!

Az élményeidről előadásokat is tartasz, elsősorban cégek részére. Mit gondolsz, milyen tudást adhatsz át, ami kifejezetten az üzleti életben alkalmazható?

Az utunk szerintem jól példázza azt, hogyan vezethet sikerre a céltudatos, kitartó munka, ahogyan a megfelelő tervezés is. Úgy gondolom, elsősorban a cégeknek segíthetnek a problémamegoldással kapcsolatos tapasztalataim. Mi rengeteg krízisen mentünk keresztül, amiket a veszélyes környezet miatt nagyon gyorsan kellett megoldanunk. Nem halaszthattuk másnapra, hiszen az végzetes is lehetett volna. Éppen ezért elsősorban válsághelyzetekben tudok segíteni abban, hogyan lendüljünk túl a mentális akadályainkon.



Az expedíció arra világított rá, hogy nem arra kell figyelni, hogy mennyi van még hátra, hanem mindig a következő, kis lépésre összpontosítani. Ha akár a célokat, akár a problémákat kis szeletekre bontjuk, azáltal sokkal átláthatóbbá válnak. Amit ismerünk, attól nem félünk, azzal könnyűszerrel el tudunk bánni. Az előadásaimon ezt szeretném átadni az érdeklődőknek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk