SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Menő állása volt a Facebooknál, hazajött egy iskolába önkénteskedni

Vészi Gábor vezető beosztásban dolgozott a világ egyik legnagyobb techóriásánál, ma a Budapest Schoolban önkéntes. Elmesélte, miért döntött így.
Berei Dániel - szmo.hu
2018. június 29.


Link másolása

"Egy egész generációra akarunk hatással lenni. Azt akarjuk, hogy a gyerekeinknek nagyon jófej kollégái legyenek" - mondta Vészi Gábor arról, mi a Budapest Schoolnál a hosszú távú céljuk. A többek között a Prezi alapítói (Halácsy Péter, Somlai-Fisher Ádám) által megálmodott iskoláról már két éve írtunk bővebben.

Vészi Gábor már az alapítástól az iskola felépítésén, fejlesztésén dolgozott, de többnyire a munkája mellől, távmunkában segített. Egy évvel ezelőtt azonban nagy döntést hozott: otthagyta a vezető mérnöki munkáját a Facebooknál, hazajött Londonból, hogy önkéntesként dolgozzon a Budapest Schoolnál.

Ahogy ő fogalmaz: megérte, jó döntést hozott. Hogy miért? A cikk végére ez is kiderül.

A Prezi egy egészen más hely

Vészi Gábor még a Prezinél ismerte meg Halácsy Pétert és Somlai-Fisher Ádámot. Ők a Prezi, az utolsó magyar kézben lévő nagy sikersztori alapítói, akikre a mai napig felnéz. Belső rendszergazdaként csatlakozott az akkor még csak 20 főt számláló magyar startuphoz - bár fogalma sem volt arról, hogy Magyarországon léteznek startupok.

“Csak annyit mondott egy barátom, hogy itt jó dolgozni” - mondja a Preziről, ahová 2010-ben került. Később ő lett az infrastruktúra csapat első embere, és ahogy nőtt a cég, úgy nőtt a felelőssége is, a végére, amikor 250 ember dolgozott a cégnél, már a mérnök csapatok fele hozzá tartozott.

“Nagyon sokat köszönhetek a Prezinek. Egy igazi önismereti trip volt náluk dolgozni, nagyon más hely, mint a többi, ahol korábban voltam. Sokkal szabadabb az ember, lehet hibázni és lehet javítani. Bár fogalmunk sem volt, hogy azt, amibe belekezdtünk, hogy kell csinálni, folyamatosan támogattuk egymást és együtt fejlődtünk. Nagyon inspiráló környezet volt” - mondta a Preziről Gábor.

Elcsábították

Nem is nagyon akart elmenni annak idején a Facebook-hoz, de Zuckerberg cége rendesen ostromolta ajánlatokkal. Az egyébként nem ritka, hogy aki a Preziben seniorként dolgozik, azt havonta 1-2 nagyobb cég megkeresi. Bár előtte mindössze egy ember ment el a Google-höz.

Soha fel sem merült a kérdés, honnan jött

A Facebooknál soha senki nem kérdezte meg Gábortól, hogy honnan jött, és főleg nem ítélték meg a származása alapján. “A londoni iroda 5 százaléka angol, szóval eléggé nemzetközi a csapat, amelyik ott dolgozik.” A Facebook egyébként szándékosan importál különböző kultúrákat. “Voltak olyan indiai munkatársak, akiket szándékosan a rossz internetkapcsolathoz fejlesztett termékekhez vettek fel, mert tudták, hogy náluk megszokott dolog a rossz internetkapcsolat.”

“Biztos voltam benne, hogy nem akarok külföldre költözni, nem megyek el a Prezitől sem. Több megkeresésre nemet mondtam, majd a Facebook felajánlotta, hogy menjek ki a családommal 3 napra Londonba, az egészet ők fizetik, egy napot viszont töltsek azzal a csapattal, amit irányítanom kellene majd, nézzem meg, milyen környéken tudna élni a család és hol kellene dolgoznom.”

Családi kirándulásnak fogták fel, de mikor hazaindultak, már tudta, hogy igent szeretne mondani. A környezet és a csapat is nagyon impresszív volt számára: a legjobb technológiákon, a legjobb mérnökökkel, izgalmas projekteken dolgozhatott.

Az égből lövik a wi-fit, lézerrel

2015-ben költözött Londonba, ahol vezető mérnökként dolgozott a Facebooknál. A legjobb a cégben a bottom-up döntési modell volt. Ez azt jelentette, hogy sosem döntöttek el dolgot a feje felett, minden fontosabb kérdésben alulról kellett konszenzusra jutni. Így a munkavállalók a cég hasznos részének érezték magukat.

Csak Európa

Gáborban fel sem merült, hogy a Szilícium-völgybe költözik, ahol a csapata fele dolgozott, inkább az esti-éjszakai videokonferenciákat választotta. Európában akart maradni, mert egyrészt nem akarta elszakítani az akkor 4 éves kislányát a nagyszüleitől, másrészt a Szilícium-völgy az ő megfogalmazásában “irodaépületek autópályákkal összekötve, ahol ülhetsz a dugóban”. Kulturális és élhetőségi szempontból is jobbnak látta Európában maradni.

A belső infrastruktúrán dolgozott, tehát belső ügyfeleknek szállítottak technológiákat. Ilyen az Oculus Riften vagy épp a drónokról lézerrel wi-fit lövöldöző eszközök fejlesztésén dolgozó team is.

“Überkúl dolgokat fejlesztenek, na” - foglalta össze Gábor, aki miközben egy techóriásnál dolgozott, a startup-érzése is megmaradt, mert - bár a felhasználóik nem a piacról jöttek - azért ki kellett szolgálni őket. Meetingről meetingre járt, a csapata egy része ráadásul Kaliforniában dolgozott.

“Menedzserként a csapatommal való beszélgetés volt a legfontosabb dolgom. Megkérdezni őket, hogy vannak, mik a céljaik, mit tudunk tenni a fejlődésükért, stb.”

Otthagyni az álomállást

Adódik a kérdés, hogy Gábor 2017-ben miért jött haza, ha ennyire menő technológiákon dolgozhatott.

“Legalább 10 faktor közrejátszott abban, hogy váltani akartam, amik közül 1-1 külön-külön nem lett volna elég a váltáshoz. Egyrészt elfogytak a kihívások a Facebooknál: két csapattal dolgoztam, azt hiszem, mindkettő eljutott egy stabil szintre, ami cél volt. Már nem a fejlesztés, a szintentartás volt a feladat. A többi részlegen, ahol menedzsert kerestek, nem volt engem érdeklő projekt, olyan dologra pedig, ami érdekelt volna, nem tudtam volna headcountot szerezni.”

Gábor alapítója a Budapest Schoolnak, aminek a kezdetek óta távmunkában, Skype-on segített. Ekkör jött számára az ötlet, hogy hazajön és önkéntes lesz. Érezte, hogy amiben jó, arra nagy szükség van. Feladta tehát a jól fizető állását és Budapestre költözött.

"Financiálisan, igen, nehéz döntés volt. De tudtam, Budapesten nagy hatással lehetnék az iskolára. Szóval jól döntöttem. Már az, hogy én Halácsy Péterrel bármit csinálhatok, önmagában jutalomjáték. Ő volt a Preziben a főnököm, jó barátom."

Más kérdés, hogy Gábor tudta, hogy nem zár be kapukat a lépésével. A Facebookhoz egy éven belül interjú nélkül vissza lehet menni, míg a CV-je már önmagában a legtöbb céghez belépő lehet.

Jófej kollégái legyenek a gyerekeinknek

“Mindig azt, amire szükség van” - válaszolja egyszerűen Gábor arra a kérdésre, hogy mit csinál jelenleg. Valójában a feladata az, hogy a Budapest School, ami iskolák hálózatát jelenti, mint szervezet, minél stabilabban növekedjen, fejlődjön.

Tulajdonképpen ugyanazt csinálja, mint a Prezinél és a Facebooknál csinálta, csak nem programozókkal, hanem tanárokkal. Tanárfelvétellel, struktúrák kialakításával, egy ellenőrző-rendszer kialakításával foglalkozik hétköznapjain.

“A Budapest Schoolban a döntések a tanárok kezében vannak. Azt viszont észre kell vennünk, ha valami nem működik jól. Ha a szülők szomorúak, ha a gyerekek nem haladnak - ezeket fel kell ismernünk. Most például egy olyan rendszeren dolgozunk, hogy ez még több iskola megnyitása után is működjön.”

Lemondani a pénzről

Gábor elárulta, senior fejlesztőként nagyon jól keresett, ráadásul a Facebook részvényeket is ad, ha x ideig valaki a cégnél marad, azaz nem csak a jól fizető állást, többmillió forintnyi részvényt is veszni hagyott a döntésével. “Azzal, hogy a Facebooknál nagyon jól kerestem, nem éltem jobban, csak a megtakarításaim nőttek gyorsabban. Tudom, hogy ha az életemben fontosabb lesz, hogy sok megtakarított pénzem legyen, vissza tudok menni erre a területre. Most viszont az a fontos, hogy élvezzem azt, amit minden nap csinálok. Ezért a döntésem valójában mégsem volt olyan nehéz” - magyarázta a döntése pszichológiáját Gábor.

Ma 5 iskolával működik a BPS, szeptembertől még 3 nyitja meg a kapuit. A rövidtávú céljuk, hogy jó tanárokat találjanak, hogy megértessék a szülőkkel, hogy ez a rendszer miért jó a gyereküknek, hogy fejlődő szervezetként új dolgokat tanuljanak, és hogy úgy építsék fel a szervezetet, hogy még több iskolát nyithassanak.

A hosszútávú cél az, hogy olyan oktatást csináljanak, amelyben a gyerekek természetes módon sajátítják el a boldog élethez szükséges gondolkodásmódot és képességeket. Szeretnének egy olyan generációt nevelni, amelyik könnyen megállja a helyét a munkaerőpiacon. A nevelési módszerük középpontjában a kritikai gondolkodás, a kreativitás, a világ dolgai iránti érdeklődés, a csapatmunkával kihívásokat kereső gondolkodás áll.

Gábor szerint a magyar oktatási rendszer tényleg nem a legjobb, de annyira nem rossz, mint amennyire legtöbben gondoljuk. “Valóban vannak problémái, de ezek nem abból adódnak, hogy az állami vezetők nem tudják, mi a jó, vagy nem azt akarják csinálni. A probléma, hogy ennyi és ilyen tanárral, ilyen tanárfizetéssel lehetetlen megoldani a gondokat.” Szerinte 10 most végző pedagógusból 9 tudja, milyen a jó iskola, így nem a jó iskolarendszer megismerésében áll az oktatás fejlődése. A kihívás most az, hogy ezt meg kell csinálni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: