SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Meghódítja Amerikát a Run Over Dogs

A fiatal magyar zenekar háromhetes turnéra indul az Egyesült Államokba, New Yorktól Kaliforniáig az egész országot átszelik.

Link másolása

Az odalépős rock n' rollt játszó Run Over Dogs 2012-ben tűnt fel, két országos tehetségkutató megnyerésével rögtön repülőrajtot vettek. Hazai rajongótáboruk építése mellett rövid időn belül külföldre is elkezdtek kacsintgatni: tavaly és tavalyelőtt Nyugat-Európát koncertezték végig, idén márciusban pedig a tengerentúlon is bemutatkoznak. A zenekar három tagjával, Czeglédi Szabolcs (Szasza) énekessel, Gál Máté basszusgitárossal és Juhász Tamás (Maxi) dobossal főleg ennek részleteiről beszélgettünk, de szóba került itthoni karrierjük alakulása is.

– Mennyire volt benne, amikor összeállt a zenekar, hogy négy évvel később túl lesztek két európai turnén és épp készültök az első amerikaira?

Szasza: Nagyjából fél év után már gondoltunk rá, az európaira legalábbis mindenképp. Kezdetben nyilván még nagyon távolinak tűnt az egész, de egyértelműen szerepelt a terveink között.

Máté: Az amerikai turnéról először talán másfél éve beszéltük, hogy milyen jó lenne összehozni. Persze nagyon sokat kellett dolgozni érte, de úgy voltunk vele, hogy mindenképp megpróbáljuk, bármennyi munkával is jár.

runoverdogs4

– Hogy zajlott a szervezés, miért pont ezeket a helyeket választottátok?

Szasza: A klubokkal én egyeztettem, Máté intézte a logisztikát, Maxi a pályázatokat, szóval tulajdonképpen az egész zenekar kivette belőle a részét. Ez egyébként általánosságban is igaz, bárhová megyünk. A szervezés úgy nézett ki a gyakorlatban, hogy kiküldtünk zenéket, egy biográfiát és az idősávot, amikor ott leszünk.

"
A visszajelzések még pozitívabbak voltak, mint az európai turné esetében: nagyobb arányban válaszoltak, és szinte mindenki azt írta, hogy várnak minket.

Ami az útvonalat illeti, az is belejátszott, hogy ezekbe a városokba egyébként is régóta el szerettünk volna jutni, így most összekötöttük a kettőt. A legjobban talán a Palm Desert-i koncertet várjuk, hiszen annál a közegnél semmi nem illik jobban a dalaink hangulatához. Mondhatni, az lesz a cseresznye a torta tetején.

Máté: Ehhez még annyit, hogy Kaliforniát nyilván semmiképp nem akartuk kihagyni, viszont New Yorkba sokkal olcsóbb a repülőjegy. Emiatt döntöttünk úgy, hogy ott kezdünk, és utána indulunk tovább a nyugati part irányába egy bérelt lakókocsival.

– Hány fős stábbal mentek ki?

Szasza: Négyünkön kívül jön velünk még egy videós, mivel ezúttal is végig dokumentálni fogjuk a turnét. A tervek szerint minimum hetente rakunk ki összefoglalókat, de lehet, hogy gyakrabban. Ezek valamelyik zenei blog közreműködésével fognak megjelenni. A sofőrünk pedig Máté bátyja lesz, aki eddig is sokszor segített már nekünk. És ha minden jól megy, Kaliforniában a menedzserünk, Robi is csatlakozik majd hozzánk.

A legutóbbi európai turnéról készített road movie:

– Milyen zenekarokkal játszotok együtt és hogy alakult ez ki?

Szasza: Ezzel kapcsolatban van egy érdekes különbség az európai és amerikai turnészervezés között. Európában úgy megy, hogy lefoglalsz egy dátumot, a hely pedig két hónapon belül melléd rak még bizonyos számú zenekart. Amerikában viszont

a klubok nyolcvan százalékában azt válaszolják pozitív visszajelzés esetén, hogy "oké, bejön a zenétek, akkor most két hétig tartjuk nektek ezt a dátumot, addig szervezzetek magatok mellé x másik együttest."

A mi esetünkben is így ment, ami sokkal több meló, viszont cserébe a saját ízlésünkre formálhatjuk az egész estét. Philadelphiában például egy nagyon szuper zenekarral, a Howlish-sal játszunk együtt, a San Francisco-Oakland-Santa Cruz térséget pedig egy másik együttessel járjuk végig, így lényegében nekik is kisebb turné lesz majd,

– Hogy találtatok rájuk?

Szasza: Voltak olyan estéim, amikor megnézegettem, ki a legnépszerűbb 10 zenekar például Oaklandben. Nyilván ezek között akadtak teljesen más stílusúak is, de utána megnéztem azt is, hol szoktak koncertezni, majd azoknak a helyeknek a többi fellépőjét és így tovább. Szóval jó sok Google-keresés kellett hozzá. Amikor összeállt egy használható lista, írtam róla mondjuk háromnak, abból válaszolt egy vagy kettő, így alakult ki lassacskán. Nem volt könnyű, de megérte, mert végül tényleg szuper együtteseket szerveztünk magunk mellé.

runoverdogs_plakat– Mit csináltok azokon a napokon, amikor nem játszotok?

Máté: Roncsderbi, rodeó, hamburger, ilyesmi... (nevet) Nyilván nem hagyjuk ki a kötelező nevezetességeket, de leginkább utazni fogunk, hiszen mégiscsak át kell majd szelnünk az egész országot.

Szasza: Egy nagyobb szünet volt az eredeti programunkban, amikor tíz napig nincs koncertünk, de azóta már ezt is töltögettük. Játszunk például Nashville-ben és San Franciscóban is, csak ezek egyelőre nincsenek rajta a plakáton.

– Számoltok ott élő magyarokkal is a koncerteken?

Szasza: Az állomások többségén akad néhány ismerős, de nem ez a jellemző.

Maxi: Illetve felvettük a kapcsolatot a New York-i Magyar Kulturális Intézettel, ha minden jól megy, az ottani promócióban ők is segítenek majd.

– Mit vártok még a turnétól azon kívül, hogy jól sikerüljenek a koncertek?

Szasza: Én mindenképp tervezem, hogy még indulás előtt írok egy csomó helyi menedzsernek és turnészervezőnek, meghívva őket a hozzájuk legközelebb eső koncertre. Már van egy listám városonként 15-20 névvel, remélhetőleg minél többen eljönnek. Ha összejön és szerencsénk lesz, akár abban is segíthetnek majd, hogy visszamehessünk.

Máté: Persze az elsődleges cél maga a turné, hogy koncertezhessünk, de mellette ott van a hosszú távú építkezés is: szeretnénk minél jobb helyeken játszani, ehhez pedig elengedhetetlenek a helyi kapcsolatok.

A Németh Juci vendégszereplésével készült Our Love klipje az első albumról:

– Anyagilag ki tudjátok hozni nyereségesre a turnét?

Szasza: A támogatások majd csak áprilisban dőlnek el, de jó esély van rá, hogy pályázaton is nyerünk plusz forrásokat. Egyébként

"
egyáltalán nincs szó hatalmas összegekről, az emberek többsége sokkal drágábbnak gondol egy ilyen turnét, mint amilyen valójában.

A repjegy megvan fejenként 130 ezer forintból oda-vissza, ennyit viszonylag könnyen össze lehet koncertezni. A lakókocsibérlés is sokkal jobban megéri annál, mintha szállodákban laknánk, a benzin pedig szintén nagyon olcsó. Tehát ha még pályázati pénzhez is jutunk, szerintem abszolút megtérülhet a dolog.

Máté: Szerencsére a Cseh Tamás Program keretében elég sok pályázatot kiírtak külföldi turnékra is még decemberben, aminek a megvalósítási időszakába éppen beleesik a miénk.

– Az itthoni ismertségetekkel és eddigi eredményeitekkel mennyire vagytok elégedettek?

Szasza: Épp nemrég beszéltük egymás között, hogy nálunk nem volt semmi robbanásszerű változás az ismertségünkben, inkább évről évre szépen lassan növekedett. Egyre többen vannak a koncertjeinken, legutóbb a lemezbemutatón már majdnem megtöltöttük az A38 hajót. Tavaly a nagyobb fesztiválokon is ott voltunk, ráadásul most bekerültünk a Nagyszínpad versenybe, aminek köszönhetően idén nyáron még több helyre eljutunk majd.

És a tavaszunk is remekül alakul: kezdődött egy Supernemmel közös vidéki turnéval, most jön az amerikai, utána pedig Erdélybe is fogunk menni. Ennél jobbat szerintem nem is kívánhatnánk. Egyébként az egészben rengeteget segít, hogy lett egy menedzserünk, aki sokkal tudatosabban kézben tartja a dolgokat.

Két klipes dal a második lemezről: Roll Down Your Cheeks és Got No God

– Nemrég a Petőfi Rádió Akusztik műsorában is játszottatok, milyen volt áthangszerelni az egyébként eléggé zúzós dalaitokat?

Szasza: Érdekes, bár én a végére már eléggé untam, hogy folyton ezt kell próbálnunk, de szerintem nagyon jól szólt a végeredmény. Igaz, utána azért különösen jól esett újra rálépni a torzítóra. De eleve minden szám akusztikus gitáron íródik meg, úgyhogy emiatt annyira nem volt nehéz dolgunk, lényegében csak vissza kellett nyúlnunk az alapokhoz. Március 6-án adja majd le a rádió, előtte pár nappal már lesz kint róla néhány videó.

Maxi: Az áthangszerelés végett egy perkással és egy zongoristával is kibővült a zenekar, nekik köszönhetően csomó szám teljesen új értelmet kapott. Emiatt is érdemes lesz meghallgatni az adást.

– Ha kapnátok egy ajánlatot külföldről, aminek a része az is, hogy költözzetek ki, mennétek?

Szasza: Megfontolnánk, és szerintem a rákövetkező héten már ott lennénk. (nevet) Jó, nyilván ez ennél bonyolultabb kérdés, de elvi szinten

"
akár Angliában, akár Amerikában el tudnám képzelni magunkat.

runoverdogs3

A londoni Venn Street-en, ami az első lemez egyik dalát is ihlette

– Itthon meg tudtok már élni zenélésből?

Szasza: Mindannyiunknak ez a fő elfoglaltsága, illetve ha van is mellette más, az szintén a zeneiparhoz kötődik. Én Szabó Benedekékkel foglalkozom menedzserként, Maxi dobot tanít, Máté hangtechnikusként dolgozik, de ezek mind rugalmas időbeosztású dolgok. Az elsődleges hangsúly a zenekaron van, mindent erre raktunk fel. És egyelőre úgy tűnik, megérte.

Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: