SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Magyar cipészmestert ünnepel fél Európa

Kovács Attila elismert szakember. Szerinte kézművességben Magyarországnak nagyon jó a megítélése.

Link másolása

Kovács Attila miskolci cipészmester nevét jól ismerik Európában a cipészszakmában. Márciusban az egyik általa készített lábbeli nemcsak aranyat ért, hanem a női kategória különdíját is megkapta Wiesbadenben, a kézműves cipők versenyén - erről korábban mi is beszámoltunk.

Budapesti üzletében beszélgettünk, bár roppant nehéz volt időpontot egyeztetni, mert amióta február végén kiderült, milyen eredménnyel szerepelt, elképesztő iránta az érdeklődés.

nyitokep_cipo

- Miért foglalkozik férficipőkkel?

- Ez nálam egyfajta misszió, keresztes háború. Szeretném, ha a férfiak cipőviselete sokkal színesebb, izgalmasabb volna. Mi, férfiak ugyanis általában egycipősök vagyunk: van egyetlen pár cipőnk, és azt addig hordjuk, amíg szét nem rongyolódik.

Ha azonban mi, férfiak szeretnénk, ha a mellettünk sétáló hölgy mindig csinos és ápolt legyen, akkor úgy gondolom, a nők ugyanígy vannak velünk: szeretnék, ha életük párjára felnézhetnek, ha az is igényesen öltözködne. És ebbe a cipő is beletartozik!

- Mennyi idősen készítette az első pár cipőt?

- Húszévesen. Egy westerncsizma volt, az akkori divatnak megfelelő. Persze a pályám elején voltam, és mai szemmel nézve kevés tudással készült, de hordható lett. Magamnak készítettem, másnak még nem mertem, csak tesztelni akartam, hogy amit megcsinálok, az mennyire hordható, hogyan lehet viselni.

_NSZ1517

_NSZ1544

_NSZ1508

Kovács Attilánál családi hagyomány a cipészmesterség

Nagyapja csizmadia volt, édesapja cipészmesterként, édesanyja cipőfelsőrész-készítő mesterként dolgozott.

Kovács Attila gyermekkorában bejárt a cipészműhelybe. Eleinte persze csak indián fejdíszt kért, meg övet, amibe sok pisztolygolyó fér.

Később ismerkedett a szerszámokkal, anyagokkal.

Most a kisfia jár be édesapja miskolci műhelyébe: "fogja a kalapácsot, a szeget, és minden lehetséges helyre beüti".

A budapesti, Váci utca 10. alatti üzletben látható óriási cipőt Kovács Attila édesapja, Kovács József készítette. Világrekord lett 2002-ben. Három hónap alatt készült, 217 centiméter hosszúságú, súlya 43 kilogramm.

- Milyen a magyar cipészmesterek híre a nagyvilágban? Itthon sokan az olasz és a francia cipőket istenítik.

- Az igaz, hogy Franciaország és Olaszország a finomság, a divat, az elegancia bölcsője. Franciaország inkább a felsőruházatban, Olaszország inkább a cipőben, bőrös szakmákban jó, de ők ott az élen leginkább mindig egymással versengenek. Én legalábbis így látom.

De emellett kézművességben Magyarországnak nagyon jó a megítélése, nem csak cipőben, hanem más kézműves mesterségekben illetve termékekben is, akár asztalosokról, fafaragókról vagy más mesterekről van szó. Jók vagyunk.

_NSZ1546

_NSZ1512

- Mi ennek az oka?

- Jó a kézügyességünk és kreatívak vagyunk. Kicsi az ország, de ahhoz képest százalékos arányban kreativitás terén jók vagyunk. Részben azért is, mert a szocializmus alatt, amikor minden tiltva volt, akkor is megtaláltuk mindennek a titkát, fortélyát. Amit nem tudtunk beszerezni, azt megpróbáltuk magunk elkészíteni a saját erőnkből.

Amikor az iparosodás megjelent a 19. században Nyugat-Európában, a kézművesség kezdett elsorvadni. Itt Magyarországon ez lassabban következett be, később ért ide, és most is kicsit hátrébb vagyunk Nyugat-Európához képest a fejlődésben, emiatt tovább tudott fennmaradni a kézművesség.

- Rangos díjakkal jött haza Wiesbadenből. Mennyi idő alatt lehet eljutni arra szintre, hogy valaki európai versenyen méresse meg a tudását?

- Kevesen tudnak eljutni ide, a cipészszakma sajátosságai miatt. Ezeknek a versenyeknek a legfontosabb követelménye az, hogy a mester mindent maga csináljon. A cipészműhelyben viszont a munka különböző részekre, szakmákra van osztva. Az első a cipőtervező vagy dizájner, aki csak megtervezi a modelleket. A következő a cipőfelsőrész-készítő, aki a bőrökből összeállítja a modellt. A cipész pedig a felsőrészt megkapva kész cipővé alakítja az egyes darabokat.

Ezeken a versenyeken mindhárom szakmában jártasnak kell lenni. Én magam vagyok a dizájner, a cipőfelsőrész-készítő és a cipész is egyben.

Erre a szintre kevesen jutnak el, leginkább csak a mesterek, akiknek több mindent illik tudniuk. A legtöbben egy-egy fázist készítenek életük során, és nincsen lehetőségük más területre menni. És sokan, akármilyen jó képességűek, lehet, hogy csupán egy-egy területen azok.

- Miért kezdett versenyezni? Miért jelentkezett a wiesbadeni megmérettetésre?

- Minden férfiban él az egészséges versenyszellem óvodás és iskolás kortól kezdve; már akkor megküzdünk az elsőbbségért. A szakmán belül is megvan ez a bizonyítási vágy, bennem legalábbis biztosan. Illetve egyfajta kíváncsiság hajt, hogy a nemzetközi mezőnyben hol helyezkedem el, hogy jelenleg mire elegendő a tudásom.

Édesapám már 1998-ban indult ezen a versenyen és folyamatosan részt vett rajtuk, az utolsó 2013-ban volt. Hívott, hogy nekem is ott lenne a helyem. Nem éreztem magam kellőképp felkészültnek, hiszen ő igazi szaktekintély volt, nekem pedig a napi munka lekötötte és elvitte a figyelmemet, nem volt elég időm arra, hogy azt a kis hiányzó pluszt hozzátegyem, ami a versenyhez kell. 2004-ben elkísértem édesapámat a díjkiosztóra, amelyen a 4 benevezett pár cipőjére 4 aranyat kapott és egy különdíjat; együtt ünnepeltünk. Akkor éreztem rá a verseny hangulatára, jelentőségére és elhatároztam, hogy a következőn részt veszek.

_NSZ1504

_NSZ1506

_NSZ1514

_NSZ1515

- Ez 2007-ben volt? Milyen eredménnyel szerepelt?

- Két pár cipőt neveztem, ebből lett egy ezüst és egy bronz, bemutatkozásnak nagyon jó volt. 2010-ben már számoltak velem is, és ebből az alkalomból 4 pár cipőt küldtem ki – kér pár női és két pár férfi cipőt. Három aranyat, egy ezüstöt és egy különdíjat kaptam. 2013-ban 3 arany- és egy bronzérmet nyertem, és két különdíjat kaptam, a férfi és a női kategóriában is elhoztam a különdíjat.

A különdíj ott valódi rang, míg Magyarországon rendszerint csak amolyan vigaszdíjként szolgál azoknak, akik lecsúsznak a többi helyezésről. A cipőket meghatározott szempontok szerint pontozzák, és amelyek elérnek egy bizonyos pontszámot, azok kapnak bronz, ezüst és aranyérmet. A legjobb aranyérmesek közül választják ki a legjobbakat, és ezek szerzik meg a különdíjat.

- Mire ad pontot a zsűri?

- A beküldött cipők kapnak egy számot, ezzel, név nélkül szerepelnek a nemzetközi bírálóbizottság előtt. Először megnézik az összképet, azután az alapötletet, hogy mi volt az a koncepció, ami alapján elkészült a cipő. A 2016-os cipőm ötlete eredetileg a feleségemtől származik, pár éve ilyen cipőt kért tőlem, bár nem ugyanezekkel a színekkel. Az a cipő azóta is megvan, nagy sikert aratott – azt a modellt gondoltam tovább.

A versenyre küldött cipőm alapkoncepciója az volt, hogy az egész cipőfelsőrész levél formájú darabokból készüljön és az ősz színeit idézze. A zsűri azt vizsgálja többek között, hogy az alapötlet hogyan valósult meg, milyen technológiát alkalmazott a cipészmester: hogyan van megvarrva a kész darab, hogyan vannak eldolgozva a szélek, hogyan sikerült a kézi festés, illetve hogy a modell, a koncepció, a felhasznált nyersanyag hozott-e valami újat a cipész szakmának?

_NSZ1536

- Lesz itthon utánpótlás? Születnek új mesterek?

- Sajnos utánpótlás nincsen, komoly problémák vannak. Iskolák volnának, az OKJ-ben szerepel a szakma, több próbálkozás indult, országos szinten is. Miskolcon évekig próbáltam beindítani a szakképzést, két éve 20 év kihagyás után újra indult képzés.

A fiatalok viszont nem akarnak kézműves szakmákat választani. Ez általános jelenség Nyugat-Európában is. A fiatalok közül, aki nem tanul jól, vagy nem olyan jól tanul, hogy főiskolára, egyetemre mehessen, az is inkább abban gondolkodik, hogy menedzser legyen, vagy irodában, számítógép mögött üljön, esetleg olyan hangzatos nevű szakmát válasszon, amelyik nem produktív, nem terméket állít elő, nem alkotói munka. Olyat mostanában senkitől nem hallottam, hogy ő a Bosch vagy a Suzuki üzemében szeretne összeszerelni alkatrészeket. Nem mennek asztalosnak, kőművesnek, szobafestőnek, ácsnak, vízvezeték-szerelőnek – amely hétköznapi munka ugyan, de hasznos és szükséges.

Sajnos azt látom, sokan úgy gondolják, a semmiből lesznek majd valakik tudás és hozzáértés és munka nélkül. Pedig ez egymillióból, legfeljebb százezer emberből egynek sikerül.

_NSZ1543

_NSZ1540

_NSZ1510

VIDEÓ: Attila úr:

Örülsz a magyar sikernek? Oszd meg ezt a cikket másokkal is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: