Kutyák, macskák és más állatok a felhők felett: a légi állatszállítás rejtelmei
Az, hogy szereti a munkáját, Hartyáni Emőke légi állatszállító specialistára hatványozottan igaz. Rajong érte.
Bár ez nem túl meglepő, hisz jelenlegi szakmája adta magát: imádja az állatokat és korábban légiutaskísérő volt a Malév-nél, majd a bahreini központú Gulf Air-nél második magyarként dolgozott összesen 6 éven át, keresztül-kasul beutazva a világot.
Akármelyik állatszállítással kapcsolatos történetéról kezdett el mesélni, olyan nagy beleéléssel és lelkesedéssel tette, mintha az állatok a sajátjai lennének.
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Cargocity nevű területén jártunk, ahol Emőke dolgozik. Ugyanis a Cargocity-ben nemcsak az áruk ki- és bepakolása, logisztikai, földi kiszolgálású műveletek sokasága zajlik, hanem az állatok ügyeit is itt intézik. A megrendelő lehet céges, illetve magán is - az előbbiek például a tenyésztők, az utóbbiak a kisállatok gazdijai. Nem is gondolnánk, hogy hányféle állat szállt már fel és le Budapestről:
A világ bármelyik pontjára koordinálja az állatok légi szállítását: ez munkája egyik legnehezebb, legösszetettebb része, ugyanis az állatokra országonként eltérő szabályok vonatkoznak a vámhatóságoknál. A legnagyobb kihívást jelentő védett állatok szállításáról, és a rájuk érvényes szigorú szabályokról nem is beszélve.
Nehezebb ügy a tengerentúli vagy óceániai térségekbe szállítandó állatok kezelése: fotózásunk alkalmával egy angol bulldogot küldtek haza a gazdájához Új-Zélandra, és a szemünk előtt több tucat oldalnyi paksamétát nézett át az illetékes földi kiszolgáló, mielőtt engedélyt adott volna az állat átvilágítására, majd a gépre való feladására. Nem is beszélve arról, mekkora kihívást jelent az állatoknak ilyen nagy távolságoknál a menetidő hosszúsága, vagy épp a csatlakozások.
Emőke minden szállításnál még a repülőtéren készít egy-két fotót, majd elküldi azt a tulajdonosnak, aki így a szállítás utolsó mozzanatáig a szemtanúja lehet kedvence állapotának. Bár Emőke hatásköre fizikailag a repülőgépre már nem terjed ki, de mesélt olyan történetet is, amikor egy ügyfele már a repülés ideje alatt kereste a specialistát, érdeklődve állata felől, pedig utóbbi már javában úton volt gazdája felé - ez is mutatja, mennyire nagy a várakozás néha, hogy a gazdi végre újra láthassa kis kedvencét.
Fotózásunk a már fent említett angol bulldog, a „Doughboy” (Zsemlegombóc) névre hallgató kutyus utolsó magyar perceit követte nyomon, az átvételtől a raktárba szállításon, a benti lepapírozáson keresztül a digitális súlymérésen át az átvilágításig. Zsemlegombóc az Emirates légitársaság menetrendszerinti járatával Dubaion keresztül az új-zélandi Aucklandbe repült haza gazdájához, aki már augusztusban visszatért Budapestről. Így cikkünk publikálásakor a kutyus négy hónap magyarországi várakozás után már javában élvezi új-zélandi otthonának melegét.
A kutyusért ezalatt az idő alatt a Dabason élő brit tenyésztő, Steve Harding felelt, így ő volt az, aki a Cargocityben átadta Emőke gondoskodó kezeibe a két és fél éves állatot. A látottak alapján a kutyus - teljesen érthető módon - nem nagyon tudta hova tenni az egyik ketrecből a másikba való áthelyezését, de az állatok ilyen módon tudnak a lehető legnagyobb biztonságban a célállomásra megérkezni, amihez természetesen az állat fajtájától függően a megfelelő élelem, folyadék és alom társul.
A koronavírus-járvány kitörése magára a teljes légiforgalomra, így Emőke munkájára is nagy csapást mért. Az elmúlt hónapokban rendszeresen előfordult vele, hogy egy fogadott/küldött állat indulása vagy érkezése az utolsó pillanatban meghiúsult, mert a légitársaság törölte a járatot, így a jószágok a fogadó vagy indító országokban ragadtak akár hetekig-hónapokig is, míg gazdájuk kétségbeesve várta őket.
Ennek ellenére optimista: akármennyi akadályba ütközik a karatén alatt, addig nem nyugszik, míg minden állatot nem tud gazdáinak szerető kezeiben, legyen az a célállomás akár tízezer kilométerre is.