SIKERSZTORIK
A Rovatból

Kihirdették a 40. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjait

A MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett pályázat legjobb munkáiból kiállítás nyílik és évkönyv is megjelenik.

Link másolása

Kihirdették a 40. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjait. A MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett pályázat legjobb munkáiból kiállítás nyílik és évkönyv is megjelenik.

Idén 245 fotográfus 2305 pályaművet küldött be az egyedi kép és sorozat kategóriákban, összesen 5810 képpel - mondták el a pályázat szerdai budapesti sajtótájékoztatóján Bánkuti András és Szigeti Tamás szervezők.

Mint közölték, a negyvenéves jubileum tiszteletére idén két kiállítás is nyílik: a 40. Magyar Sajtófotó Kiállításnak a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ ad otthont, a pályázat eddigi négy évtizedes történetét felidéző tárlat pedig szabadtéren lesz látható.

A nemzetközi zsűri tagjai idén Szlukovényi Tamás, Donald Weber, Joao Silva, Lois Lammerhuber és Révész Tamás voltak; Lois Lammerhubert betegsége miatt az utolsó fordulóban Szigeti Tamás helyettesítette.

Díjazottak:

Hír-, eseményfotó

1. díj Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): A koronavírus időszaka

Ápoló fogja egy 93 éves beteg kezét a koronavírussal fertőzött betegek belgyógyászati osztályán a budapesti Uzsoki Utcai Kórházban, 2021. április 7-én.

Magyarországon még a legfertőzöttebb országokhoz képest is kiemelkedően magas volt a halálozási arány. A mintegy 10 milliós lakosságból a Covid-19 okozta halálesetek száma átlépte a 40 ezres határt. Fotó: Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság)

2. díj Erdős Dénes (Népszava): Feszült helyzet

3. díj Szabolcs László (Ripost): Országúti tragédia

Képriport

1. díj Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): Második élet

A 30 éves Mészáros Richárd a harmadik hullám alatt fertőződött meg koronavírussal Budapesten. 2021 márciusában otthonából mentő vitte el az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi betegellátó osztályára, ahonnan a gyorsan romló állapota miatt szinte azonnal a COVID intenzívre került. Ricsi nagyon hosszú ideig, 59 napig volt az osztályon, szinte végig lélegeztetőgépre kötve, majd a COVID belgyógyászatot követően végül 113 nap után a kórház hőseként távozott, miután az életben maradása az egész intézmény közös ügye is lett. Ricsi fiatal és korábban egészséges volt, nem rendelkezett semmilyen alapbetegséggel, mégis túlélési esélyei sokáig erősen kérdőjelesek voltak. 14 egység vért kapott, a veséje többször leállt és a koronavírus szinte minden szervét megtámadta. Életben maradása rendkívül erős hitet adott saját magának, a környezetének és főként az Uzsoki Kórház dolgozóinak, akiket rendkívüli módon megvisel a nagyon magas, gyakran 90%-os halálozási arány a COVID intenzív osztályokon.

Fotó: Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Ancsin Gábor (Kepszerk.hu): Délen a helyzet változatlan

3. díj Márkos Tamás (Transindex): Tűzpróba

Mindennapi élet (egyedi)

1. díj Hullan Zsuzsa (Vígszínház): Barátnők

Liza és Irmi közel hetven éve ismerik egymást. Liza a Vígszínház színésznője 94, Irmi a Vígszínház fodrásza 91 éves. Ők ketten tűz és víz, ennek ellenére, vagy éppen emiatt barátnők. Közel laknak egymáshoz és minden nap beszélnek telefonon. Mivel Liza egy ideje nehezebben mozog, Irmi szokta meglátogatni. Mindketten özvegyek, Liza sokat beszél a férjéről, Irmi soha. Fotó: Hullan Zsuzsa (Vígszínház)

2. díj Illyés Bence (szabadfoglalkozású): Két világ találkozása

3. díj Sánta István Csaba (szabadfoglalkozású): Levitáció

Mindennapi élet (sorozat)

1. díj Bődey János (Telex.hu): Anya éljen, ezt az egy ajándékot kérték karácsonyra

Arról, hogy Magyarországon pontosan hány várandós nő kap oxigént, hányan vannak lélegeztetőgépen, vagy hány császármetszést végeztek, hogy mentsék a magzat és a koronavírusos anya életét, semmilyen hivatalos közlés nincs. És arról sem tudni semmit, eddig hány kismama halt meg, de a halottak listáján időről időre feltűnik a várandósság az alapbetegségek között. Biszak Gábor harmincegy hetes terhes felesége, Erika az egyik áldozat, harmadik gyereküket az orvosok császármetszéssel mentették meg tavaly tavasszal. Nimród, Johanna és Boróka most már anya nélkül nőnek fel, és a nagyobbak a maguk módján próbálják meg feldolgozni a történteket.

Fotó: Bődey János (Telex.hu)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Ajpek Orsolya (Telex.hu): Apukák

3. díj Sánta István Csaba (szabadfoglalkozású): Slow 2121

Emberábrázolás, portré (egyedi)

1. díj Kerekes M. István (szabadfoglalkozású): Alexandru és Péter

Alexandru és Péter juhászok a marosvásárhelyi műtrágyát gyártó vegyikombát mellett. Marosvásárhely, 2021 március 10. Fotó: Kerekes M. István (szabadfoglalkozású)

2. díj a zsűri nem adta ki

3. díj Kurucz Árpád (Magyar Nemzet): Háy György pilóta

Emberábrázolás, portré (sorozat)

1. díj Becze Anita (szabadfoglalkozású): Visszhangok

Az emberek érdekelnek igazán: a motivációik, az örömük, a bánatuk, a választásaik, az életük, a születés és a halál. Ennek a fotósorozatomnak az volt a célja, hogy édesanyámhoz közelebb kerüljek: jobban megértsem, megismerjem és elfogadjam őt. A téma nehézsége és egyben szépsége is az, hogy benne vagyok a folyamatban. Gyakran inkább éreztem magam a történet részesének, mint alkotójának. A betegség kezdetétől folyamatosan dokumentáltam a folyamatot, így a kettőnk kapcsolatát is. A képek mindkettőnknek segítséget nyújtottak a helyzet feldolgozásában, a betegség elfogadásában. Ez a folyamat mindkettőnk számára gyógyító volt. Fotó: Becze Anita (szabadfoglalkozású)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Halasi Eszter (szabadfoglalkozású): Nyakunkon az élet

3. díj Nemes Tünde (szabadfoglalkozású): Még midig nő vagyok

Művészet (egyedi)

1. díj Oláh Tamás (szabadfoglalkozású): Neverland főpróba

A Ladybird Studio balerinái a Neverland című mesebalett főpróbáján. Szeged, 2021.11.12. Fotó: Oláh Tamás (szabadfoglalkozású)

2. díj Oláh Tamás (szabadfoglalkozású): Online balett

3. díj Csudai Sándor (Origo): Arcok

Művészet (sorozat)

1. díj Fekete István (szabadfoglalkozású): Szimfónia a romatelepen

A Szimfónia nevű szociális program eredetileg 1975-ben, Venezuelában jött létre azzal a céllal, hogy esélyt adjon a nyomornegyedekben élő gyermekeknek a kitörésre. Magyarországon először 2013-ban, Monoron, a Tabán nevű romatelepen próbálták ki a módszert a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „Jelenlét” programjának keretében. A Szimfónia program 2014 szeptemberében, országszerte több helyen, köznevelési intézményekben indult szociális munkások és zenetanárok bevonásával, majd egy hosszabb szünetet követően 2020-ban újraindultak a foglalkozások. A program lényege az örömzenélés, célja pedig az esélyteremtés, továbbá az iskolai lemorzsolódás, a korai iskolaelhagyás mérséklése. A programban résztvevő tanárok elmondása szerint néhány hónap alatt a gyerekek látványos eredményeket értek el zenei készségeik fejlődése terén. Fotó: Fekete István (szabadfoglalkozású)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Urbán Ádám (szabadfoglalkozású): Cirkusz a függöny mögött

3. díj Csudai Sándor (Origo): Medvetánc

Sport (egyedi)

1. díj Barbara Gabriella (szabadfoglalkozású): Futball kő-papír-olló

Farkas Bendegúz fejjel akadályozza meg a Sporting játékosának a fél-ollóját. XIV. Puskás–Suzuki-kupa, amelyet – története során először – nyerte meg a Puskás Akadémia.

Puskás Akadémia–Sporting CP

Puskás–Suzuki-kupa 2021 07. 29.

Fotó: Barbara Gabriella (szabadfoglalkozású)

2. díj Illyés Tibor (MTI/MTVA): Koncentrálás

3. díj Koszticsák Szilárd (MTI/MTVA): Sedric

Sport (sorozat)

1. díj Béres Márton (Népszava): Tomy Rocky

Patkás Tamás, azaz Tomi Rocky jelenleg Magyarország egyetlen nyíltvízi paraúszója. Fiatalon egy tragikus balesetben elveszítette mind a két lábát. Az élete pillanatok alatt megváltozott, a balesete után tönkre ment az élete és a házassága is. Egyszer egy barátja megrótta, hogy nagyon elhagyta magát, így keresett magának egy sportot: Az úszást választotta. Az uszodában először nem adtak neki sok reményt, azonban Tomi kitartóan gyakorolt és rácáfolt erre. Autodidakta módon megtanulta a mellúszást. Többször is átúszta a Balatont - évről évre jobb idővel -, és sikeresen teljesítette a Boszporusz átúszását is, Európából Ázsiába. Tomi teljesítményére és személyiségére felfigyelt a média is, felkarolták, szponzorokat szerzett. Elkezdett együtt dolgozni Rajos István edzővel, akinek a segítségével sokat fejlődött, és megtanulta a gyorsúszást is. A gyorsúszásnak hála folyamatosan javítja korábban úszott egyéni csúcsait. Tomi az idei versenyszezonban 51 000 métert úszott lábak nélkül.

Fotó: Béres Márton (Népszava)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Vasvári Tamás (MTI/MTVA): Horgászok éjszakája

3. díj Derencsényi István (szabadfoglalkozású): High-light

Természet és tudomány (egyedi)

1. díj Szabó Géza Attila (B.Y. Ecoline Kft.): Munka közben

A kép Dél Afrikai köztársaságban készült. A nyűvágó dolgozik a kafferbivaly órán, amit az meglehetős közönnyel visel. Fotó: Szabó Géza Attila (B.Y. Ecoline Kft.)

2. díj Kovács Norbert (szabadfoglalkozású): Ördögfióka

3. díj Belovári András (Keszthelyi TV): Forog a világ

Természet és tudomány (sorozat)

1. díj Radisics Milán (szabadfoglalkozású): Karanténban egy rókával

A történet egy fiatal róka szukáról, amely két élőhely között él, és a különleges, eddig még nem dokumentált viselkedési formáiról. Karantén idején mindenkinek alkalmazkodnia kellett. Az embernek a vadvilágához, az erdőlakóknak pedig az ember jelenlétéhez. Nyolc hónapon keresztül, szinte minden éjjel ültem a vidéki, erdőben lévő paraszt házam ablakában és dokumentáltam a rókák életét. Köztük volt egy bátrabb. Minden este alkonyat után megjelent a faluban és másfélórás ciklusokban járta az udvarokat, így nálam is többször jelent meg egy nap. Figyeltem a szobából, néha kimentem, és így építettük a különleges kapcsolatunkat, amelyet nehéz leírni. Roxy lett a neve. Minden alkalommal egy új arcát mutatta, és meglepett a gyors alkalmazkodásával a változó környezethez. Alkalmazkodva egy vadállat jelenlétéhez sokat tanultam a rókák életéről de magamról is. Sok olyan dolgot, amely remélhetőleg megváltoztatja az emberek hozzáállását, miszerint a róka veszélyes és kártevő állat. Fotó: Radisics Milán (szabadfoglalkozású)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Kállai Márton (Szabad Föld/Mediaworks): Az időjárás bűvöletében

3. díj Kállai Márton (Szabad Föld/Mediaworks): Feloldódó létezés

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi)

1. díj Zagyi Tibor (Népszava): Magányos karácsony

Hajléktalan férfi a karácsonyi ünnepség után a budapesti Fűtött utca hajléktalanszállón. Minden évben a Szenteste előtti napokban lepik meg a lakókat karácsonyi zenés műsorral és ünnepi ebéddel. Fotó: Zagyi Tibor (Népszava)

2. díj Mónus Márton (szabadfoglalkozású): Lebegés

3. díj Zsolnai Péter (Blikk): A vonulás

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (sorozat)

1. díj Lex Mihály (Lex Antikvitás Kft.): A régi pesti bérházak világa, egy eltűnő életforma nyomában

A Corvin-negyed Budapest VIII., vagy más néven Józsefváros kerületének egyik negyede, amely a Fővárosi Közgyűlés városrészeket rendező 2012. december 12-i rendeletével jött létre. A régi romos, komfort nélküli házsorok bontása 2005 őszén kezdődött el. A Corvin mozi mögött a Corvin Plaza bevásárlóközpont 2007-2010 között épült fel. Az eredeti utcahálózat megőrzésével 2013 óta 22 hektárnyi területen zajlik Közép-Európa egyik legnagyobb belváros-megújítási programja, összesen 500 ezer nm újonnan beépítendő területtel. A lebontott épületekben egy sajátos építészeti stílus uralkodott. Függőfolyosók, zárt belső udvar, poroló ecetfával. Ezek a részben még ma is Budapestre jellemző építészeti adottságok kialakítottak egyfajta közösségi életet. A lakók nem elzárt folyosókon közlekedtek. Együtt használták a közös udvart, ismerték egymás életét. Beláttak, nem csak egymás életébe, de egymás lakásába is. Egyfajta közösségi életforma uralkodott, annak minden jó és rossz oldalával együtt. Fotó: Lex Mihály (Lex Antikvitás Kft.)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): Az új norma időszaka

3. díj Stiller Ákos (szabadfoglalkozású): Digitális oktatás a végeken

KÜLÖNDÍJAK:

• Munkácsi Márton-díj a legjobb kollekcióért: Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság)

• Escher Károly-díj a legjobb Magyarországon készült hírképért: Móricz-Sabján Simon

• Szalay Zoltán-díj a legjobb teljesítményt nyújtó 30 év alatti fotográfusnak: Erdős Dénes (Népszava)

• A megyékben dolgozó legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: Röhrig Dániel (www.adathir.hu)

• Fenntarthatóság különdíj: Kállai Márton (Szabad Föld/Mediaworks): Feloldódó létezés

Dicséretben részesítve:

• Erdős Dénes (Népszava): NEK 2020

• Röhrig Dániel (www.adathir.hu): Covid napló anyáról, rólunk

• Márkos Tamás (Transindex): Budapest, District 8

Az összes díjazott fotót IDE kattintva tudod megnézni.

Kollégánk, Markovics Z. Kristóf fotói az eredményhirdető sajtótájékoztatóról:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
Anett egy éve még újra járni tanult autóbalesete után, most női inspirációs versenyen indult
Anett története erőt adhat mindenkinek, akinek némi plusz motiváció kell az életmódváltáshoz, sporthoz, pozitív gondolkodáshoz. Így gondolta ezt a BioTechUSA női inspirációs versenyénének közönségzsűrije is.
Szponzorált tartalom - szmo.hu
2022. szeptember 01.


Link másolása

Adott egy sportos, fiatal lány, akinek mindig is lételeme volt a mozgás, sokáig versenyszerűen kézilabdázott. És aztán egyszer csak történik vele valami az életében, ami sok mindent megváltoztat – de a sporttal való kapcsolatát még szorosabbra fűzi.

Martin Anett 24 éves, friss diplomás gyógytornász. Egy évvel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett, két hétig kómában feküdt, hosszú ideig kórházi ápolásra szorult. Testén hegek és sebek nyomai, beépített csavarok emlékeztetik arra, hogy hajszálon múlott az élete.

„Első gondolatom az volt, mikor megláttam a hegeket, hogy soha többé nem megyek strandra, nem veszek fel fürdőruhát, nem fogok ismerkedni. De rájöttem, hogy ha teljes életet akarok élni, akkor el kell fogadnom így magam.”

Anett úgy gondolja, hogy vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, de amin pedig lehet, azon kell is. Így viszonyult ahhoz a kérdéshez is, hogy a teste jelentősen megváltozott, a kórházban töltött idő alatt legyengült, 48 kilósra fogyott. Fokozatosan összeszedte magát, rendszeresen látogatta az edzőtermet, és tudatosan vágott neki az izomépítésnek. Pár hónappal később mindennek már látványos eredménye lett.

Anett története pont azt igazolja, hogy fel lehet magunkat küzdeni a mélypontról, akaraterővel, megfelelő motivációval újra lehet építeni mindent. A sztorija másokat is inspirál, sok üzenetet kapott már eddig is, amelyben példaértékűnek nevezték hozzáállását. Ezért is érezte úgy, hogy helye lehet a BioTechUSA női inspirációs versenyének, a BioTechUSA Lifestyle Day-nek mezőnyében – itt ugyanis nem csak a külsőségek számítanak, hanem az is, hogy kinek mi a története, mennyire hat motiválóan másokra.

NÉZD MEG KISFILMÜNKET ANETTRŐL, ÉS LESD MEG ŐT A BIOTECHUSA INSPIRÁCIÓS VERSENYÉN!

Ha ez egy hagyományos szépségverseny lenne, akkor biztos nem indult volna el rajta. Itt viszont sokat számít a motiváció, hogy ki honnan indult, és úgy milyen eredményt ért el.

„Nem is az a célom, hogy első legyek, inkább az, hogy önmagamat legyőzzem. Nekem már így is kívül esik a komfortzónámon a színpadi szereplés, ez is egy feladat, hogy ezt megoldjam”

– mondta Anett a verseny döntője előtt.

A BioTechUSA női inspirációs versenyét idén már hatodik alkalommal rendezték meg, három kategóriában – Anett a Fittest Girl kategóriában volt érintett, de keresték a legfittebb anyukákat és fitnesz versenyzőket is. Az idei verseny központi témája az evészavar volt: erre szerették volna felhívni a figyelmet, párbeszédet kezdeményezni és edukálni. A cég 5 millió forintos adományt ajánlott fel a legrégebben működő hazai felnőtt evészavar-központnak, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Pszichoszomatikus Szakrendelőjének. Ez az összeg kiegészült továbbá a vásárlók felajánlásaival, közel félmillió forinttal.

A versenyző hölgyek között is több olyan akadt, akinek a történetében szerepelt valamilyen evészavarral kapcsolatos probléma – Anettet ezek a sztorik is mélyen megérintették, bár ő maga sosem küzdött evészavarral. A vetélytársaival gyorsan összebarátkozott, de még így is izgatottan lépett színpadra – egyszer sportruházatban, egyszer pedig fürdőruhában. A Kiss Virág fitnesz világbajnok, Kovács-Nyári Diána színésznő és BioTechUSA jótékonysági nagykövet, Deres Ádám edző, sportoló és Nánási Pál fotóművész alkotta zsűri nem volt könnyű helyzetben, mikor ki kellett választaniuk a kategóriánkénti győztest. De nem is csak az ő döntésük számított: előzetesen a közönség is szavazhatott a verseny online felületén.

Anett igencsak meglepődött, amikor az eredményhirdetésnél szólították: ő nyerte el az egyik közönségdíjat. „Nem posztoltam a közösségi médiában semmit sem a szavazásról, nem gyűjtöttem ilyen módon támogatókat. Örülök, hogy a történetem ilyen sokakra inspirálóan hatott, ez erőt ad nekem ahhoz, hogy tovább folytassam az utam.”

„A foglalkozásom gyógytornász, vagyis másoknak segítek, de úgy érzem, ez már igazi küldetés számomra, mert a saját élettapasztalatommal is segíthetek másoknak.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
Gabriellának ugyanolyan jól megy az angliai mozdonyvezetés, mint a texasi Ironman-verseny teljesítése
Waller Gabriella szereti a kihívásokat. Nem számít, hogy egy vonatot kell elvinnie valahová Nagy-Britanniában, vagy tűző napon kell 180 kilométert bicikliznie, 3,8 kilométert úsznia és 42 kilométert futnia.
Belicza Bea - szmo.hu
2022. szeptember 27.


Link másolása

Az év legtartósabb ködjére mindig emlékezni fog Waller Gabriella. Az Angliában élő, Rácalmásról származó nő azt remélte, szép napos idő lesz önálló mozdonyvezetésének első napján, de igazi mélyvízbe ugrott, az orráig sem látott, ahogy korábbi cikkünkben mesélte.

Ma már több mint fél éve vezet, azóta már fullasztó kánikulában is dolgozott. Angliában jóval alacsonyabb a nyári hőmérséklet, érzésre azonban ugyanolyan megterhelő, mint más európai országokban. Idén nyáron még a szigeten is 40 fokot mértek, literszámra itta a vizet Gabi is. Vonatvezetés közben azonban nem kell izzadnia.

„Azt mondta a szakszervezet, ha nem működik a légkondicionáló a fülkémben, akkor az én döntésem, hogy dolgozom-e. Törlik az ilyen járatot, ha nem vállalom a vezetést a fullasztó melegben, hűtés nélkül.”

Túl van az első baleseten is, elütött egy fácánt.

„A szélvédő összetört, de szegény madár még tovább repült. Sajnos valószínű, hogy az ütközés miatti fejsérülést nem élte túl, távolabb elpusztulhatott.

Három megálló volt a végállomásig, törött ablakkal is biztonságosan elvittem a vonatot a célba, de azonnal kérhettem volna, hogy vegyék ki a forgalomból.”

A baleset este történt, különben az őzeket, madarakat dudálással meg lehet óvni. Elmesélte, hogy rengeteg borzat lát holtan vezetés közben.

„Ők sajnos olyan buták, hogy folyton a sínek alatt akarnak átbújni, de a sínekben áram van. Nagyon szomorú megégve látni őket. Érdekes, hogy a rókák soha nem járnak így, ők átugorják a síneket.”

Sztrájk idején is dolgozott már. „A mi cégünknél a vonatvezetőkön kívül mindenki beszünteti a munkát, a kalauz, a takarító és a pénztáros is. Ilyenkor az a gond, hogy teljesen felborul a rend, csak pár vonat jár, és az ellenőrök helyett valamelyik menedzser áll be, aki amúgy irodában dolgozik.”

“Mivel nekik nincsen annyi tapasztalatuk, így sok hibát vétenek. Nem tudják, melyik peron milyen hosszú, hol kell kinyitni az ajtót. Az előző sztrájk alatt sok probléma volt ebből“

Gabi mindig attól félt, hogy az átmeneti kalauz nehogy ott is kinyisson egy ajtót, ahol nincs peron, és valaki leessen.

Végül a munkabeszüntetés napját is probléma nélkül zárta.

Gabi fél év tapasztalata alapján úgy döntött, egy nehézséget megpróbál enyhíteni. A váltott műszakokban nagyon el lehet fáradni.

„Előfordul, hogy 7 napot dolgozunk egymás után és később jön 5 nap szünet, de az egy hét egyfolytában, nagyon korán kezdve vagy nagyon későn végezve, megterheli a szervezetet.”

Egy kollégájával megegyeztek, hogy Gabi lesz az állandó reggeles, és munkatársa az állandó estés. A reggelekben azt szereti, hogy műszak után ő dönt, hogyan osztja be a napot, de ha csak délután 5-kor kezd, akkor az egész napját azzal tölti, hogy várja a munka kezdetét. Szerinte a szervezete is hálás lesz ezért a váltásért.

„Nincs olyan, hogy egyik héten hajnali kettőkor kelek, másik héten, akkor érek haza.”

A kezdőket folyamatosan figyelik, hogy érzik magukat, hogyan birkóznak meg a feladataikkal.

„Meglepett, hogy azt is megkérdezték, sikerült-e eleget aludnom és ettem-e egész nap. Számítógép számolja ki a fáradtsági indexünket.”

„Azt mondják, ez azért fontos, mert a kezdőknek minden sokkal megterhelőbb, ők még folyamatosan koncentrálnak. Az első két hónapban én is az ablakra tapadt orral, a szék szélén ülve dolgoztam. Négy hétig minden műszak után fájt a fejem a nagy készenléttől.”

Az önálló vonatvezetés óta kétszer kísérte el a főnök, hogy megnézze, minden rendben van-e. Eleinte pár perc késést elnéznek, de később az időt is tartani kell. Nézik, hogy pontosan a peronon áll-e meg a mozdonyvezető. Egy fekete dobozzal is elemzik a munkájukat. Ő jól teljesített ezeken az ellenőrzéseken is.

„A fékezés nem volt mindenütt tökéletes, de nem estek orra az utasok, volt egy-két eset, ahol nem volt elég gördülékeny a megállás. Ez nyilván megszokás kérdése, és a különböző vonatok is picit máshogy működnek, azt is ki kell tapasztalni.”

Ellenőrizték a gyorshajtást, és azt is, hogy a piros lámpához közeledve időben lassítanak-e. Vannak szimulátoros gyakorlataik is.

„Augusztus elején azt gyakoroltuk, hogyan viselkedik a vonat ősszel, amikor hullanak a levelek. Kisiklani ugyan nem tudunk, de a megállást erősen befolyásolja. Korábban és még finomabban kell fékezni.”

Gabinak a legrosszabb élménye a vezetésben, hogy legalább tízszer meghúzták a vészféket.

„Hétvégén rengeteg részeg ember van a vonatokon, velük van a gond. Ilyenkor öt másodpercem van megnyomni egy gombot, hogy ne álljon meg a vonat.”

„Elvileg beszélnünk kell azzal, aki meghúzta a féket, de tíz alkalomból csupán kétszer sikerült. Amikor odamegy az ellenőr, mindenki azt mondja, hogy nem ő volt. Nekem ugye az a dolgom, hogy olyan helyen álljunk meg, ami biztonságos, és ha valami baj van, oda tudjon jönni a mentő, tűzoltó vagy rendőrség. Alagútban például csak a legvégső esetben állhatunk meg.”

Imádja, hogy rövid nadrágban dolgozhat, és még egy nagy kedvence van az új munkájában.

„Szeretem, amikor a gyerekek integetnek a peronról. A múltkor a tesóm is kihozta másfél és három éves gyerekét egy hídra és onnan üdvözöltek. Pár hete egy férfi a kislányával mondta, hogy azért jöttek csak az állomásra, mert a múltkor visszaintegettem nekik.”

A sportot sem hanyagolja a munka mellett.

Sikerült a hatalmas próba Texasban áprilisban. „3,8 kilométer úszás után 180 kilométer biciklizés és 42 kilométer futás volt a feladat.”

„17 óra a teljesítési határidő, nekem megvolt 16 óra alatt, úgyhogy még volt egy órám tartalékban.”

Azt mesélte, az volt igazán nehéz, hogy semmi árnyék nem volt, tűző napon kellett teljesíteni az embert próbáló távot. Az Ironman után Londonban futott 10 kilométert, aztán szintén ott volt egy triatlan-verseny: másfél kilométeres úszás a Temzében, 80 kilométeres biciklizés és ugyancsak tíz kilométer futás.

Novemberben New Yorkba megy maratont futni, áprilisban újra Texas, majd ősszel egy újabb Ironman jön.

A fiatalon megözvegyült Gabinak minden idejét elviszi most a munka és a sport, de reméli, az új munkarenddel marad idő a szerelemre is. Az igen korai kezdések miatt úgy érzi, nem érdemes a vasúton kívül keresni partnert, a legjobb talán az lenne, ha a munkahelyén találna társat, aki hasonló szabályok szerint dolgozik, mint ő. Reméli, egyszer majd a saját gyerekei is büszkén integetnek majd mozdonyvezető anyjuknak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Egy magyar különlegesség lett a világ legjobb töltött csokoládéja
Odavolt a nemzetközi zsűri a ZAX kézműves csokoládéműhely passiógyümölcsös bonbonjáért, de a többi benevezett édességük is díjakat kapott.

Link másolása

Három csillagot kapott a gasztronómia Oscarként számon tartott londoni Great Taste Awards 2022-es versenyén a komáromi ZAX kézműves csokoládéműhely passiógyümölcsös bonbonja, ezzel világelső a töltött csokik kategóriájában.

A Michelin-csillagos éttermek által is használt alapanyagokból készülő magyar csokoládé hajszálvékony, roppanós, kézzel festett burokba kerül, az ízek egyensúlya pedig páratlan kulináris élvezetet nyújt. Varga Zsuzsa csokoládémester nem köt kompromisszumokat, így a vásárlók ugyanazt a kiváló bonbont fogyaszthatják, mint a nemzetközi zsűri.

Még csak három éve működik, de így is sorra zsebeli be a rangosabbnál rangosabb elismeréseket a komáromi ZAX kézműves csokoládé műhely. A magyar manufaktúra idén négy termékkel indult a legmagasabb presztízsű világversenyen, a Great Taste Awardson, ahol minden érintett kategóriában díjat érdemeltek ki.

A joggal a gasztronómia Oscarjának nevezett megmérettetésre idén számtalan országból összesen 14.200 mintát küldtek be a versenyzők, amiket több tucat független gasztronómus értékelt. A szakértői zsűri nemcsak kóstol, hanem javaslatokat is fűz a benevezett receptekhez, melyeket a zsűritagok több körben tesztelnek is.

Az idei kiírás eredményeit az augusztusi londoni ceremónián hirdették ki, a ZAX kézműves csokoládé műhely pedig minden várakozást felülmúlva tarolt a versenyen.

A magyar manufaktúra passiógyümölcsös bonbonja az Európai Unió országai közül egyedüliként zsebelt be három csillagot, és ezzel világelső lett a töltött csokoládék kategóriájában.

A tavalyi Academy of Chocolate Awards versenyen ezüstérmet kiérdemlő terméknek már a megjelenése is egyedülálló, hiszen olyan, mintha egy ékszert fogyasztanánk el. Varga Zsuzsa csokoládémester a bonbon készítésekor ügyelt arra, hogy az étcsokoládé íze kiváló egyensúlyba kerüljön a passiógyümölcs frissességével és savasságával, ami olyannyira jól sikerült, hogy a zsűrit is levette a lábáról.

„Kiválóan prezentált, gyönyörű csokoládé, melynek fényes márványozása egyszerűen lenyűgöző. Nagyon tetszett a csokoládé talp mintázásával kapcsolatos részletgazdagság. Imádtuk a passiógyümölcs ízt, a csokoládéalapok tökéletesen illeszkedtek a gyümölcsös karamellhez. Tökéletes párosítás!”

– fogalmazott értékelésében a zsűri.

A bonbon kiválóságát bizonyítja az is, hogy ez a termék a legnépszerűbb a ZAX kézműves csokoládéműhely kínálatában. Varga Zsuzsa csokoládémester ráadásul nem köt kompromisszumokat, minden egyes bonbont ugyanolyan precizitással készít, ami garantálja, hogy pontosan ugyanazt a terméket kapja minden egyes vásárló, mint amit a londoni zsűri is kóstolhatott. Sőt, a díjnyertes csokoládékülönlegességet már külön kollekcióban, elegáns dobozban is meg lehet vásárolni a manufaktúra honlapján.

A magyar manufaktúra egyébként valóságos csillaghullás árasztotta el, hiszen

másik három nevezett terméküket is díjazták a gasztronómiai Oscaron. Meggy-csokoládé ganache bonbonjuk és nugátos táblacsokoládéjuk egyaránt két-két csillagot érdemelt ki, Zsutella fantázianévre hallgató csokoládékrémjük pedig egy csillagot kapott.

A komáromi ZAX kézműves csokoládé műhely jövőre is szeretné megmérettetni magát a nemzetközi porondon annak érdekében, hogy visszacsatolást kapjanak, miben tudnának még fejlődni. Elöljáróban annyit elárultak, hogy a következő időszakban a táblás csokoládék fejlesztésére koncentrál majd Varga Zsuzsa, aki újdonsággal is készül hamarosan az édesszájúak számára.

Bővebb információk ITT


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Puskát is vittek a jegesmedvék ellen: első magyar nőként szelte át Grönlandot Vámos Nóra
A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban vállalkozott az Eisberg Grönland síexpedícióra.

Link másolása

A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban, szánjukat maguk után húzva vágott neki az Eisberg Grönland síexpedíciónak. Az 560 kilométeres túrát halszál híján, de sikerült a tervezett 30 napon belül teljesíteni - a páros ezzel rekordot döntött. Vámos Nórával most arról beszélgettünk, milyen fizikai és mentális kihívásokkal szembesültek az út során.

Milyen háttérből jössz, és mennyit segített ez a felkészülés során?

Korábban fotóművészként tevékenykedtem, most is ez a szenvedélyem. Gondolkodtam is rajta, hogyan tudnám ezt a jövőben összekötni az expedíciókkal. Mozogni világéletemben szerettem, de erre az útra tudatosan készültem egy éven át: rengeteget jártam például teljesítménytúrázni, akár napi 40-50 kilométereket is gyalogoltam, hogy fokozatosan növeljem az állóképességemet. Eközben még a lábfejemet is szoktattam az igénybevételhez, így egyre kevésbé törték a cipők.

Sokat futottam, hegyet másztam, de az is előfordult, hogy az anyukámat meglátogattam vidéken, majd onnan sétáltam vissza a fővárosba. Mindemellett persze rengeteg segítséget kaptam Gábortól is, aki már részt vett egy antarktiszi és 2018-ban egy nagyobb grönlandi átkelésen. Nagyon sokat tanultam tőle.

Mit gondolsz, mi a legrosszabb forgatókönyv, ha felkészülés nélkül vág neki az ember egy ilyen útnak? Ott maradhat?

Az egész expedíció precíz forgatókönyv szerint zajlik. Ami itthon banális hiba és belefér, az egy sarkvidéki helyen akár végzetes is lehet, de minimum komoly sérüléseket szerezhet, ha minden előzetes edzés és ismeret nélkül kéne helyt állnia, különösen átlag -20 fokban. Ráadásul ketten vágtunk neki az expedíciónak, amit általában 6-8 fős csoportok szoktak teljesíteni. Ez jelentős könnyebbség, hiszen ők beoszthatják egymás közt a feladatokat, és aki éppen fáradt, azt leválthatják a többiek. Mi ezzel szemben csak egymásra támaszkodhattunk, egymást válthattuk fel, és sok esetben egymást is kellett lelkesítenünk.

Milyen veszélyek leselkedtek rátok út közben?

Már közvetlenül az elindulás után megismerhettem Grönland zord arcát, hiszen az első három napon olyan szakaszon haladtunk át, ahol a jégpáncélt hatalmas hasadékok szabdalták. Ezek gyönyörű, sosem látott kék színben játszottak, de különös veszélyforrást jelentettek az út során. A hasadékokon úgynevezett hóhidakon keltünk át, amiket előzetesen a síbottal szurkáltunk, vagy Gábor előrement, hogy megnézze, nem szakadnak–e be. Nem látni ugyanis, hogy csak pár méter, vagy akár többszáz méter mélyek.

Már előre tájékozódtunk a jegesmedve-veszélyről, ezért azt is tudtuk, hogy sokan puskát visznek magukkal az útra. Nekem egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy puskával mászkáljak, főleg, hogy azt sem tudtam, milyen engedélyhez kötött a használatuk. Út közben viszont azzal szembesültünk, hogy még a helyi szupermarket is puskákkal van tele, bárkinek eladják őket.

A jegesmedvének elsőrendűen nem az ember a tápláléka, de az éhség nagy úr. Egy szezonban átlagosan 5-6 jegesmedvetámadás történik. Arra is volt példa, hogy egy jegesmedve napokig követett egy csoportot. Végül helikopterrel kilőtték, mielőtt rájuk támadhatott volna. Végül mi is vettünk puskát, de szerencsére nem volt rá szükség.

Grönland a világ legnagyobb szigete, amelynek belső részét 2000-2500 méteres jégpáncél fedi. A globális felmelegedés miatt évente kétszer – tavasszal és ősszel – áll rendelkezésre egy-másfél hónap a túrák teljesítésére. Először 130 évvel ezelőtt keltek át rajta felderítési céllal, keletről nyugat felé tartva. Az expedíció jelmondata az volt: „A nyugati part vagy a halál”.

Sok horrorsztori kering a semmi közepén elveszett emberekről. Itt mi biztosította, hogy végig elérhetőek legyetek, és a megfelelő irányban maradtok?

Reggel megnéztük a GPS koordinátákat, aztán el is tettük, mert a készülék a hideg miatt lemerült volna. Iránytű segítségével tájékozódtunk, másképp nehéz is lett volna, hiszen a hóvihar miatt sokszor semmit nem láttunk, nem hallottunk, csak mentünk előre a vakító fehérségben. Ha akkor elszakadtunk volna egymástól, az akár végzetes is lehetett volna. Az irány ugyanakkor adott volt, hiszen keletről nyugatra haladva szeltük át a szigetet.

Emellett előfizettünk egy speciális, műholdas szolgáltatásra is, amit kifejezetten az expedíciókra indulóknak fejlesztettek ki: a világon bárhol nyomon tudnak követni, és szükség esetén segítséget is tudnak küldeni vele.

Emellett még milyen eszközökkel és ruházattal vágtatok neki az útnak?

Nagyon sokat köszönhetünk a Rudy Project szemüvegjeinek, amik folyamatosan rajtunk voltak, nehohogy hóvakságot kapjunk. Ezekhez a szemüvegekhez fejlesztettek maszkot is, ami megvédte az orrunkat, arcunkat a fagyási sérülésektől.

Szinte minden speciális, hegymászók részére készült termék volt, hiszen extrém időjárási körülmények közt kellett helytállniuk: a bakancsom például 30 nap alatt egyszer sem ázott be. Pehelykabátot és szélálló héjkabátot, kesztyűből pedig három külön réteget viseltünk. A sátrunkat is úgy választottuk meg, hogy még a 100km/órával tomboló hóviharnak is ellenálljon. Sokszor láttam belülről, hogy domborodik az oldala a ránehezedő hó alatt, de soha nem szakadt ki vagy borult fel. A másik veszély az volt, hogy a szél esetleg elviheti a sátrat, mielőtt rögzítenénk. Szerencsére ez sem következett be, hiszen az első dolgunk mindig az volt, hogy legalább egy biztos ponton rögzítsük.

Mi mindent csináltatok még egy átlagos napon?

Az expedíció minden egyes napja hasonló menetrend szerint zajlott: átlagosan napi 20 kilométert tettünk meg, méghozzá úgy, hogy 50 percet mentünk, majd 10 percet pihentünk. Ilyenkor minden alkalommal ettünk is, hogy folyamatosan magasan tartsuk az energiaszintünket. 30 napra elegendő élelmiszert vittünk, és végül teljesítettük is a túrát a kiszámolt idő alatt. Ketten együtt 165 kiló súlyt húztak maguk után a szánokon, és ebből jelentős mennyiséget tettek ki a dehidratált élelmiszerek.

Ahogyan fogytak, az út végére összesen 60 kilóval lett könnyebb a szán, de ezt a különbséget inkább csak a legvégén kezdtük érzékelni.

Mivel egy ilyen túra komoly fizikai igénybevételt jelent, egy nap alatt legalább 4500 kalóriát éget el a szervezet (ez nők esetében az átlagos napi kalóriabevitel mintegy két és félszerese - a szerk.). Mi összesen 270 ezer kalóriát vittünk magukkal szárított élelmiszerek formájában, amiket forró vízzel tettünk fogyaszthatóvá. Az ivóvizet is a megolvasztott jégből nyertük ki, ez minden reggel közel másfél órás procedúra volt. A speciális hegymászóételek mellett volt például olyan magokkal teli zabkása is, amit mi állítottunk össze és csomagoltunk előre magunknak.

Mit emelnél ki, mi volt a legkomolyabb nehézség vagy kellemetlenség?

Természetesen voltak rossz pillanatok, sőt, napok, amikor valamelyikünk lelkileg és fizikailag is kimerült. Néha reménytelennek tetszett, hogy időben teljesítsük az expedíciót. Előfordult, hogy elcsüggedtem, ha arra gondoltam, hány napja gyalogolunk már, és alig változott a táj körülöttünk. Ilyenkor különösen számít a másik fél támogatása, és hogy igyekezzünk lelket önteni a másikba.

Sokszor a süppedő mély hó, vagy a 40-60 kilométeres szembeszél igen komoly fizikai megpróbáltatást jelentett, és hiába vártuk, hogy hátha jobb lesz, inkább csak rosszabb lett. Ezért egy ponton eldöntöttük: bármi történjen, mindenáron teljesítjük a kitűzött napi kilométereket.

Milyen érzés volt ehhez képest végül megérkezni?

Már közvetlenül a cél előtt jártunk, és éppen megkönnyebbültünk volna, hogy időben beérünk, amikor utolért minket egy óriási vihar. Ekkor kétszer fél napot, plusz egy teljes napot állni kellett a 80-90 km/h-val tomboló hóvihar miatt, ezalatt ki sem tudtunk jönni a sátorból.

Hogy őszinte legyek, amikor elértük a partot, eleinte inkább csak kimerültséget éreztem. Még nem tudtam megélni a sikerélményt, annyira átállt az agyam a folyamatos problémamegoldásra. Természetesen azóta már óriási elégedettséggel tölt el, hogy sikerült elérnünk a kitűzött célt, sőt, rekordot döntenünk, hiszen két fős vegyespáros korábban még soha nem teljesítette ezt az expedíciót. Már most azon töprengek, mi lesz a következő kihívás!

Az élményeidről előadásokat is tartasz, elsősorban cégek részére. Mit gondolsz, milyen tudást adhatsz át, ami kifejezetten az üzleti életben alkalmazható?

Az utunk szerintem jól példázza azt, hogyan vezethet sikerre a céltudatos, kitartó munka, ahogyan a megfelelő tervezés is. Úgy gondolom, elsősorban a cégeknek segíthetnek a problémamegoldással kapcsolatos tapasztalataim. Mi rengeteg krízisen mentünk keresztül, amiket a veszélyes környezet miatt nagyon gyorsan kellett megoldanunk. Nem halaszthattuk másnapra, hiszen az végzetes is lehetett volna. Éppen ezért elsősorban válsághelyzetekben tudok segíteni abban, hogyan lendüljünk túl a mentális akadályainkon.



Az expedíció arra világított rá, hogy nem arra kell figyelni, hogy mennyi van még hátra, hanem mindig a következő, kis lépésre összpontosítani. Ha akár a célokat, akár a problémákat kis szeletekre bontjuk, azáltal sokkal átláthatóbbá válnak. Amit ismerünk, attól nem félünk, azzal könnyűszerrel el tudunk bánni. Az előadásaimon ezt szeretném átadni az érdeklődőknek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk