SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

A jég hátán is megél – Jurányi Zsófia sarkkutatóval antarktiszi élményeiről beszélgettünk

„Itt kilenc hónapig teljesen egyedül van az ember a csapattal. Senki nem tud a segítségedre sietni, történjen bármi” – mondja a fizikus-sarkkutató, aki első magyarként telelt át a Neumayer III állomáson.

Link másolása

Április 22. 1970 óta a Föld napja, idén azonban egy különleges digitális rendezvénysorozatnak is részesei lehetünk. A ‘Lányok napja’ online rendezvény tudományos inspiráló pályaválasztási beszélgetésorozattal jelentkezik, amibe a lanyoknapja.hu oldalon bárki bekapcsolódhat. Többek között hallható lesz Jurányi Zsófia fizikus-sarkkutató is, aki egy véletlennek köszönheti, hogy anno a fizikusi pálya mellett döntött. "A testvéreim kezdtek el fizikai versenyekre járni, és megtetszett. Nem kellett iskolába menni, otthon lehetett lenni egy napig, így én is elkezdtem fizika versenyekre járni. Tetszett, jól ment, úgyhogy úgy gondoltam, jó, akkor fizikus leszek."

Az egyetem elvégzése után aeroszol kutatóként helyezkedett el. "A nővérem Svájcban élt, és gondoltam, milyen jó lenne a közelében lenni, meg hát nagyon szép hegyek vannak Svájcban és én imádom a hegyeket. Találtam egy állást, amiben egy 3500 méter magasan fekvő mérőállomásnál hirdettek doktori helyet. Nem tudtam, mik azok az aeroszolok, de mivel hegyre kellett menni, ezért jelentkeztem, így lettem aeroszol kutató.”

Az aeroszolok

Jurányi Zsófia jelenleg Észak-Németországban él, az Északi-sarkon előforduló, kormot tartalmazó aeroszolok mérésével foglalkozik. Az aeroszolok olyan parányi, folyékony vagy szilárd részecskék, amelyek folyamatosan jelen vannak a levegőben, klímaváltoztató hatásuk is van. A napsugárzást képesek visszaszórni az űr felé, vagyis ezáltal hűteni a Földet, de el is tudják nyelni azt, ami által felmelegítik légkörünket. Mérésükre azért van szükség, hogy pontosabb képet kaphassunk a klímaváltozásról.

“Az aeroszolok sokfélék lehetnek. Például tengerparton a levegő sótartalma nagy. Ott fehér színű aeroszolokban gazdag a levegő, ezek a napsugárzás jelentős részét visszaverik, hűtenek. Az autók azonban jelentős mennyiségű kormot termelnek, amelyek fekete színük miatt elnyelnik a napsugárzást, tehát melegítenek.”

Légszennyezés miatt rengeteg ember hal meg minden évben.

“Talán nem olyan látványos a közvetlen kapcsolat, emiatt sokan nem veszik ezt komolyan. A globális felmelegedés hatásásait már most érezzük. Sok helyen kevesebbet esik az eső, nyáron iszonyat meleg van és szárazság. Északon olvad minden, délen meg még jól bírja a jégtakaró, de előbb-utóbb az is jelentősen olvadni fog, ennek ellenére még mindig sokan nem gondolkoznak el azon, hogy a sarki boltba nem kellene autóval menni."

Antarktisz

Zsófia 2016 decemberétől 2018 februárjáig az Antarktiszon volt az Alfred Wegener Intézet megbízásából, aminek egy kilenc hónapos áttelelés is a része volt.

"Ugyan a német Neumayer III állomáson volt már talán előttem is magyar kutató, de én voltam az első, aki magyarként át is telelt ott. Kilenc hónapig teljesen el van vágva fizikailag a világtól a csapat. Senki nem tud a segítségedre sietni, történjen bármi."

"Ez minket nem zavart, mert szerencsére nem történt semmi baj."

"Az áttelelés fő célja az, hogy a kb. 40 éve folyamatosan működő tudományos kutatóállomás tovább működjön, a tudományos mérések ne szakadjanak meg. Ahhoz, hogy ez működhessen, persze az egész állomásnak is működnie kell, ami nem kis feladat."

A tizenkét fős csapatból négyen tudományos területről érkeznek (két geofizikus, meteorológus és levegőkémikus), öten pedig az állomás és a csapat működésért felelősek (számítógépes szakember, elektrotechnikus, mérnök, szakács és orvos). A csapathoz csatlakozott még egy három fős filmes stáb a BBC-től.

"Van egy meghatározott rutin, hogy kinek mi a dolga. Mindenki más tudományterületről érkezik, de mindenki egy picit be kell, hogy segítsen a többieknek is, így betekintést nyerhettünk mások szakterületébe is."

Amikor kiválasztják a csapatot, általában három-négy jelentkezőt hallgatnak meg személyesen is. Az, hogy kit választanak be a programba, sok mindentől függ.

"Természetesen szakmailag meg kell tudni felelni az elvárásoknak, de az emberi tényező is nagyon fontos, mert a csapatnak minden körülmények között jól együtt kell tudnia működni. Ezen kívül orvosi vizsálatok során kell átesnie mindenkinek, és a német és az angol nyelv tudása is elvárás. Általában 80-90%-ban németekből áll az áttelelő csapat, de külföldiek is nyugodtan jelentkezhetnek. A csapattagok általában a felkészülési idő alatt vagy a helyszínen sajátítják el, hogy melyik berendezés hogyan működik, hogyan kell őket karban tartani, milyen feladatokat kell elvégezni. Én dolgoztam előtte hasonló típusú mérőállomáson még a doktorim alatt, így ismertem az ott lévő berendezéseket, ez a tapasztalat előny volt a számomra. Ezen kívül foglalkoztam még mérőberendezések tervezésével és építésével is, ez is biztos számított abban, hogy engem választottak be a csapatba. Jó csapatjátékosnak tartom magam, mindenkivel jól együtt tudok dolgozni, ez is egy nagyon hasznos dolog az átteleléshez."

Az élelmezést a csapat úgy oldja, meg, hogy egy hajó konténerekben egyszerre odaviszi az egész évre elegendő ellátmányt, emellett a nyári szezonban néha repüvővel érkezik friss zöldség is. A körülmények azonban így is nagyon jók.

"Sokkal jobbak, mint harminc éve voltak. Az egyetlen, ami nagyon hiányzott, az a friss zöldség volt, de az utánunk jövő csapatoknak már az sem okozhatott gondot, mivel a Német Űrkutatási Központ és a NASA egy kutatási projekt részeként üvegházat épített fel, hogy szimulálják a Marsi növénytermesztést, a termesztett zöldségeket meg természetesen el lehetett fogyasztania a csapatnak."

A bázis ugyan jól felszerelt volt, aki iyen küldetésre vállalkozik, annak minden adódó időjárási viszontagsággal szembe kell néznie.

Télen a helyszínen akár -50 fokig is csökkenhet a hőmérséklet, és nyáron is szinte mindig fagy, nem ritka akkor sem a -20 fok. A csúcshőmérséklet nagy ritkán eléri nappal a +2 fokot is.

"Télen, amikor teljesen sötét volt, egyre nehezebb volt reggel fölkelni, összecsúsztak a nappalok és az éjszakák."

"Mepróbáltam minden nap legkésőbb kilenckor felkelni, hogy még délelőtt át tudjak menni az aeroszol mérőállomásra, és elvégezzem a napi rutinomat. A légkörkémiai méréseket nem a nagy állomáson végezzük, hanem másfél kilométerrel arrébb. Ez az állomástól délre esett, és ide csak gyalog szabad menni, nem lehet semmilyen motoros meghajtású járgányt használni, hogy ne az ezek által kibocsátott aeroszolokat és gázokat mérjük, hanem a természetben előfordulókat. "

Zsófi a mindennapi munkája mellett a mért adatok kiértékelésén és megértésén is dolgozott az Anktarktiszon. "Kiszámítottam az ott lévő aeroszoloknak a törésmutatóját, és ennek az időbeli változását, ami ezen a helyen egy újdonság volt."

Nők a tudományban

"Mi ketten voltunk nők a csapatban. Vannak olyan nemzetek, akik mind a mai napig csak férfiakból álló csapatot küldenek, de most már sok antarktiszi állomáson vannak áttelelő kutatónők is."

A német kutatóállomáson 1990-ben törte meg egy kutatónő a jeget. Többször jelentkezett a csapatba, de elutasították, mert nem férfi volt.

Sokadszorra aztán felajánlották neki, hogy amennyiben össze tud szedni egy kizárólag nőkből álló csapatot, úgy a következő évben csatlakozhat. Sikerült neki, így az első női áttelelésre egy tisztán női csapat ment, azóta pedig szívesen veszik a női jelentkezőket is a programban.

Jelenleg egyre bővűl a kutatónők száma a világban, már nem jelent hátrányt, ha valaki nőként jelentkezik kutatói állásra, így már csupán az álmokon és a kellő kitartáson múlnak az eredmények.

"Minden egyes álláshirdetésnél oda van írva, hogy azonos kvalifikáció esetén a női nemű jelentkezőt fogják választani. Jóval kevesebb női kutató van, nagyon örülnek neki, ha valaki nőként jelentkezik."

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: