SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Így lett a magyar lányból a teknősök megmentője

Hogyan mentheted meg akár te is cuki kisteknősök életét a török tengerparton?

Link másolása

Fél évvel ezelőtt, hosszú Hollandiában való tartózkodás után nem tudtam megülni egy helyben, így szinte azonnal keresgélni kezdtem, hogyan tudnék megint utazni, és valami hasznosat is csinálni közben. Fontos szempont volt, hogy az utazgatásra nem volt pénzem - így került a képbe az önkénteskedés. A legtöbb szervezet, amit találtam, kemény összegeket kért el a kiközvetítésért, viszont az EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) programmal mindenféle díjak befizetése nélkül vághatnak bele a jelentkezők a külhoni önkéntes munkába, sőt, a kiutazás költségeit is visszatérítik.

Irány a török tengerpart!

Én mindenképpen állatokkal szerettem volna foglalkozni, erre viszont nagyon kevés lehetőség van, épp ezért, mikor megláttam egy teknősmentő projektet, azonnal lecsaptam rá. Nem mellékesen: a teknős a kedvenc állatom, szóval ez a lehetőség - első olvasatra - több volt mint tökéletes.

teknosbebi

Kis teknősök, születés után, sokkosan a levegőtől - kis szieszta a fárasztó élet megkezdése előtt

Ahhoz képest, hogy valamikor februárban jelentkeztem, júliusban választottak ki, nem kis meglepetésemre. Addigra már le is mondtam róla, viszont ennél jobban nem is járhattam volna. Ugyanis ez a projekt egész évben fut, de csak az augusztus-szeptemberi időszakban vannak kis teknősök. Szóval kicsit becsapós, mert ezt annyira nem hirdetik, és ha valaki év közben megy, elég nagy csalódás fogja érni. Ami viszont engem ért, az egy életre szóló élmény a teknősökkel, új barátok Európa-szerte, és a személyiséget megedző helyzetek.

Először azt sem tudtuk, hova megyünk, a tájékoztatás kicsit itt is félrevezető volt. Mindannyian azt hittük, hogy a törökországi Mersinbe, egy nagyobb városba megyünk, és annak tengerpartján dolgozunk majd. Ehhez képest egy kis falun, Kazanlın túl egy teljesen izolált helyen találtuk magunkat, július végén, tízen, különböző kultúrákból - mindenféle felkészítés nélkül a 2 hónapig tartó együttélésre és fizikai megpróbáltatásokra. Nem akarok senkit sem fárasztani blogba illő történetmeséléssel, ezért megpróbálok képet adni a lényegről: a teknősmentő akcióról. (Tipikus kép Kazanlıból: öreg férfiak teáznak a teraszokon)

kazanli

Kazanlı, egy kis falu Törökország csücskében – pár száz kilométerre a szíriai határtól – ahol két veszélyeztetett teknősfaj, a Caretta Caretta és a Chelonia Mydas nagyon szeret tojást rakni, a helyi kóbor kutyák legnagyobb örömére.

A teknősök ellenségei: a parti fények és a szemét

Chelonia_mydas_1200x900

Chelonia Mydas – más néven zöldtengeri vagy levesteknős. Nevét onnan kapta, hogy gyakran levest főznek a húsából - ez és egyéb környezeti és emberi ártalmak hozzájárultak ahhoz, hogy a faj az IUCN vörös listáján a veszélyeztetett kategóriába kerüljön. Fő élőhelyei a trópusi, szubtrópusi tengerek, és a mérsékelt öv melegebb vizei. - Fotó: Wikipédia

Július végén és augusztus elején volt szerencsénk két anyateknőst is látni akció közben, ezt követően indult be a bébiteknős szezon. A dolog lényege, hogy mikor a kis teknősök világra jönnek - a mélyen a homokba rejtett tojásaikból –, ösztönszerűen a legerősebb fény felé indulnak el. Ez régen a Hold volt, de ma már sajnos a házak és gyárak fényei felé veszik az irányt. Ezek a fények legtöbbször messze vannak, de még így is erősebbek, mint a Hold és a csillagok fénye. Bár utóbbiak is erősen próbálkoznak ugyan – ennél szebb égboltot még életemben nem láttam, és a teknőcökön kívül ez hiányzik a legjobban –, de a civilizáció csillogása elveszi a frissen kikelt kis naiv teknőspalánták eszét.

Aztán ott vannak a kutyákon kívül a rákok is, amelyek lyukat ásva a homokba rejtőzködnek, majd a megfelelő pillanatban ugranak a zsákmányért. Erre persze mondhatjuk, hogy az élet rendje, nekik is enni kell valamit - na de nem akkor, mikor ez a valami annyira fogy, mint a cukor egy átlag török háztartásban (vagyis hihetetlen mértékben). És persze ott van a szemét a parton, amit a tenger sodor ki, vagy csak szimplán a helyiek szeméthez való átlagos hozzáállását tükrözi, és amibe beleakadhatnak a kis lények. Na és itt jövünk képbe mi, az önkéntesek.

szemet

A korábban összegyűjtött, majd jóakaróink által szétszedett szemét újra összeszedése

Így telik a teknősmentők egy napja

Egy napunk általában úgy nézett ki, hogy délután öt körül lementünk a partra, amitől egyébként kb. két percre laktunk. Én és még három másik önkéntes minden este a tenger zajára aludtunk el, és a tengert megpillantva ébredtünk. (A többiek nem voltak ilyen szerencsések a szomszédok kiabálásával és a szomszédos épület látványával.) Szóval délután öt körül lementünk a tengerpartra, és két órán át szedtük a szemetet a kis fekete zsákjainkba, amiket utána előszeretettel szedtek szét ismeretlenek, valószínűleg palackokat keresve - ezzel okozva kellemes perceket nekünk. De a teknősökért és a környezetvédelemért mindent!

Nem mellesleg a naplemente emiatt mindig a tengerparton ért minket, amit mindennap a tengerben mezítláb hazasétálva csodáltunk, szóval ki voltunk engesztelve rendesen. :) Majd a vacsora utáni pihenőt követően megkezdődött a teknőskeresés. Ez egy éjszakai művelet volt, legtöbbször hajnali 3-4 körül értünk haza, de ha épp négykor találtunk öntudatra ébredő fészket több száz kis fekete-fehér kapálódzó Mydassal, akkor volt, hogy hatkor kerültünk csak ágyba. De beszéljenek helyettem a videók!

Ezen a felvételen épp több százan "repülnek ki a fészekből", megindulva majd' 100 évig tartó életük felé:

Valaki nagyon igyekszik a tengerbe: :)

Az egész éjszakai őrjárat úgy nézett ki, hogy zseblámpákkal nekiindultunk felderíteni a terepet, és nagyjából négyféle kimenete lehetett az akciónak. Ha szerencsések voltunk, fészket találtunk, tele több száz éppen kikelő, levegőtől sokkot kapó teknőssel. Legtöbbször viszont a lámpáink fényénél keresgéltük a földön elkóborolt tüneményeket, vagy nyomot találtunk, és azt követtük, és reméltük, hogy előbb találjuk meg őket, mint a fentebb említett egyéb élőlények. A negyedik verzió az volt, hogy egész este nem találtunk semmit.

Annyi biztos, hogy életünk legboldogabb pillanatai közé tartoznak azok a percek, mikor rátaláltunk a teknősökre, és végigkövettük az első útjukat a tengerbe. Ahogy néha megálltak, felemelték a kis fejüket, hogy biztosak legyenek az irányban, amit mutattunk nekik, fantasztikus érzés... :) Én egyedüliként többször bementem velük a vízbe - ruhástól -, így az első úszásukat is megosztották velem. :)

kistekik-z

A szerző néhány frissen megmentett kis teknőssel

Persze augusztusban és szeptember elején szinte minden este elég mozgalmas volt "teknős szempontból", de ha nem, akkor sem panaszkodtam. A már említett gyönyörű égbolt, az átbeszélgetett esték, és a különleges sziklasor, ami a tengerbe ért, és ahol a pihenőnket tartottuk, a kemény köveken fekve csodálva a csillaghullást, és a felcsapó hullámokat - ezek hatalmas élmények voltak.

Jó tanácsok leendő önkéntes teknősmentőknek

Ha gondolkodtok az EVS-en, és ti is szívesen felcsapnátok önkéntes teknősmentőnek, jó, ha tudjátok, hogy ez az egész csak ebben az időszakban élmény. És csak akkor, ha komolyan gondoljátok az állatmentést, erősek vagytok fizikailag (egy francia lány például egyik este elájult, többen többször feladták az éjjel közepén, stb.), felkészültek vagytok mentálisan a két hónapig tartó, idegenekkel való együttműködésre, konfliktusokra, a végén pedig a sírós, szívmegszakadós búcsúzásra az újdonsült barátoktól. Az év többi részében tehát nem éri meg ide menni, nem is értem, miért hirdetik meg. Maga a szervezet (ami két emberből áll, a koordinátor és a mentor) pedig nagy csalódás, azt az érzetet kelti az egész, mintha egy játszótér lenne nekik, kéthavonta új, levadászható lányokkal. (Úgy hallottam, emiatt néhány külföldi szervezet már nem is küld ide önkénteseket állítólag, de erről biztosat nem tudok.)

Az érdektelenség a parton lévő szeméttel kapcsolatban elszomorító, folyton "keresik a megoldást”, de többen arra a konklúzióra jutottak a csapatban, hogy azért nem tesznek semmit évek óta, mert így van az önkénteseknek mit csinálni. A szabadidődtöket pedig nagyon meg kell szerveznetek, mert elég messze vagytok mindentől ahhoz, hogy a "teknős időszakon" kívül – nyáron nagyon meleg van, télen viszont állítólag nincs fűtés – a körömrágás és az internetbe bújás legyen a legérdekesebb elfoglaltságotok.

Ha viszont valaki érdeklődik az augusztusi-szeptemberi időszak iránt, annak ajánlom. Nincs az a fesztivál, ami felérne a teknősökkel együtt töltött éjszakákkal, az érzés pedig, amikor ott mocorognak a kezedben vagy a pólódban (mikor túl sokan vannak szanaszét, össze kell őket valahogy gyűjteni :D), leírhatatlan és megismételhetetlen csoda!

Nem akarom túl hosszúra húzni, inkább egy élménybeszámoló lett, de nem is lehetne mindent leírni ilyen röviden. Ezen a nyáron többedmagammal talán tettünk valami jót a természetért, a több ezer teknősbébiből remélhetőleg több száz megéri a közel 100 éves kort. Én nagyon drukkolok nekik! Ahogy írtam korábban, az IUCN vörös listája szerint veszélyeztetettek, ez pedig nagyrészt az ember számlájára írható. Az állatok sokszor beleakadnak a halászhálókba, a tengervízbe kerülő szemétbe, sőt, tojásaikért és páncéljaikért még vadásszák is őket - szóval ez a minimum, amit a helyzet kiegyensúlyozása érdekében tehettünk értük.

Ha tetszett az élménybeszámoló, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: