Hol Michelin-csillagos étteremben, hol meztelen testen készíti a tányérdesszerteket
Nehéz nem felfigyelni erre a magas, csinos lányra, aki ráadásul az öltözködésével is tesz róla, hogy minden szem rá szegeződjön. Molnár Mollit a goth-metal szubkultúrából ismerem, és amikor kiderült, egy elhivatott, tehetséges cukrászról van szó – aki ráadásul nem akármilyen területeken szokott alkotni –, feltétlenül ki kellett faggatnom.
– Hogyan és mikor csöppentél bele a cukrászat világába?
– Gimnazista koromban először orvosira készültem, pszichiáternek. Nővérem abban az időben tanult szintén orvosnak, és látva ezt a folyamatot, úgy döntöttem fél évvel az érettségi előtt, hogy nem szeretnék 30 éves koromig tanulni, hanem inkább csinálnék valami olyasmit, aminek kézzelfogható eredménye is van, belátható időn belül. Arra már nem emlékszem pontosan, hogyan is ugrott be épp a cukrászat, mint ötlet, de az biztos, hogy egészen kisgyerekkorom óta szerettem a konyhában segíteni, sütni-főzni.
– Hogyhogy pont a bonbonokra és tányérdesszertekre specializálódtál?
– A bonbonozást a cukrászképzésem közben szerettem meg. Akkor annyira magával ragadott a csokoládéval való foglalkozás, hogy karácsonyra mindenki bonbont kapott tőlem, úgy 200 darabot gyártottam le itthon. Azóta is az egyik kedvenc elfoglaltságom bonbonokat készíteni.
Sokan nehéznek gondolják a csokizást, de szerintem mindössze annyi a titka – a sok gyakorláson túl –, hogy az ember elfogadja, hogy a csokoládénak önálló „akarata” van, és ezt alázattal kezelje, onnantól sima ügy.
A tányérdesszertekről nem igazán tanultunk sokat az iskolában, akkor még nem figyeltem fel erre a területre. Majd az iskola végeztével elkezdtem Kocsis Zsolttal, a mentorommal dolgozni, aki pont ezen a vonalon mozgott, így én is átvettem tőle. Hamar beleszerettem, és onnantól elképzelni sem tudtam volna mást magamnak.
– Fiatal korod ellenére hamar felküzdötted magadat a gasztronómiai ranglétrán: a legnívósabb éttermekben dolgozol, illetve tartottál már fine dining tányérdesszert-kurzust is Fehér Judit győri mestercukrásszal együtt. Mesélnél kicsit a szakmai előmeneteledről, hogy hol tanultál és dolgoztál eddig?
– Említettem a mentoromat, Zsoltot. Neki köszönhetem, hogy ott tartok szakmailag, ahol. Érettségi után egy OKJ-s képzést kezdtem el a Gödöllői Szakképző Magániskolában. Remek választás volt! A két tanév közötti nyáron sikerült kijutnom négy hónapra Ciprusra dolgozni. Sajnos azóta az iskola már megszűnt, de én nagyon örülök, hogy nekem még sikerült ott tanulnom.
A második évben egyszer csak Zsolt bejött hozzánk az osztályba, és mondta, hogy keres maga mellé egy tanulót, valakit, aki szívesen dolgozna vele külföldön. Három másik osztálytársammal együtt én is felkaptam a fejem a lehetőségre, végül Zsolt engem választott.
A képzésem lezárulása után egyből mentem is ki Mallorcára, ott kezdtük meg a mentorommal a közös munkát. Három éven keresztül dolgoztunk együtt Európa-szerte (Mallorca, Írország, Ausztria, Málta, Németország) a legelegánsabb hotelekben, valamint fine dining éttermekben. Ezalatt a 3 év alatt többet tudtam tanulni, mint más 6-8 év alatt.
Sajnos a mi szakmánkban is még mindig jellemző a szakmai irigység. Emiatt egyedül nagyon nehezen tud fejlődni bárki, mert sokan nem hajlandóak tanítani a kezdőket. Nekem ezért volt nagy mázlim Zsolttal, mert ő kifejezetten tanítani akart. Mikor pedig már volt némi tapasztalatom, akkor hagyott kibontakozni: ha kitaláltam egy új desszertet, azt meg is csinálhattam, kísérletezhettem új dolgokkal, és teljesen szabad kezet kaptam. Egyenlő félként kezelt, nekem is volt beleszólásom a munkába, hogy miket csináljunk.
– A csoki-szignód egy pókháló, és lehet tudni rólad, hogy a sötét zenék iránt vonzódsz, bár az öltözködésed eleve árulkodó. Hogyan fogadta a szakma és a vendégkör, hogy bevonod a szakmádba a hobbidat is?