SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Fortepan: sok kép mögött nem is sejtjük a történeteket

Magyarország első, ingyenes, szabad felhasználású fotóarchívumáról az egyik alapítóval, Tamási Miklóssal beszélgettünk.

Link másolása

Ha valaki ma Magyarországon múlt századi fotókat keres, akkor szinte biztos, hogy először a Fortepanon kezd kutatni. Számtalan színvonalas összeállítást köszönhet az oldalnak a legtöbb hazai online híroldal. Mikor indult? Milyen céllal? Kik és miért tartják életben? Tamási Miklós, a Fortepan.hu egyik alapítója beszélt erről a szenvedélyes munkáról.

- Melyik fotó az archívum első képe, mit töltöttek fel először?

- Már meg is mutatom. Az egyes sorszámú fotón egy elsőáldozó látható. A kép Teleki téren készült 1961-ben. A kép érdekessége, hogy ugyanerről a kislányról szinte ugyanitt készült egy úttörő ruhás fotó is. Egyébként teljesen véletlen, hogy ez a kép viseli az egyes sorszámot.

1

A 00001-es képsorszámot viselő fotó - Forrás: Fortepan.hu

- Honnan származnak a Fortepan első képei?

- Amikor Szepessy Ákos barátommal 2010-ben belevágtunk, már több ezer képből állt az amatőr fotógyűjteményünk. 25 év alatt szedegettük össze lomtalanításokból, ócskapiacról, antikváriumból, ismerősöktől. Sok kép volt dobozokban, tasakokban, negatívokon.

- Beesnek néha az utcáról is emberek azzal, hogy itt egy doboz régi családi fotó?

- Igen, igen!

"
Már azok a felhasználók is tudnak rólunk, akiknek egyébként semmi közük a fotózáshoz.

Hallják valahol, hogy van egy régi fotókkal foglalkozó társaság, és például amikor lakást vásárol valaki, és ott marad egy szekrény, benne fényképekkel, fölhívnak bennünket, hogy fogalmuk sincs, kié, de kölcsön, vagy akár örökbe ideadják.

csaladimagyarbalint

Családi fotó - Forrás: Fortepan.hu/Magyar Bálint

- Ez egybevág az oldal filozófiájával, azzal, hogy bárki szabadon felhasználhassa a Fortepan képeit.

- Fontos, hogy ami itt van az én szobámban vagy mások szobájában, abból álljon össze a tartalom. Arra törekszünk, hogy a képek valóban jó helyre kerüljenek. És pörögjenek. A közös vizuális emlékezet a lényeg.

- Miért pont Fortepan lett az oldal neve, miért nem régi képek, régi fotók vagy mondjuk múltunk fotói?

- Először arra gondoltunk, legyen Régi képek vagy Archívfotó.hu. De az az igazság, hogy a legnagyobb mennyiségben az 1960-as, 1970-es évekből érkeznek be hozzánk képek. Akkoriban Magyarországon a leggyakoribb, legnépszerűbb nyersanyag a Forte váci fotógyár Fortepan márkanevű negatívja volt.

"
Úgy éreztem, a Fortepan erősebb és karakteresebb, mint például a Régi képek.

- Most már több mint ötvenezer fotó érhető el az oldalon. Kimondva elég nagy mennyiségnek tűnik.

- Pedig nem olyan sok. Gondoljon arra, hogy csak 1938-ban körülbelül félmillió kép készült. Az amatőr fotózás az 1930-as évektől tömegessé vált Magyarországon is, és ha arra törekednénk, hogy minden képet megmentsünk, ami azóta készült, milliárdos nagyságrendű képmennyiséget kellene feldolgozni. Ahhoz képest a mi 50 ezer fotónk szinte semmi.

De ha úgy nézzük, hogy ezt az 50 ezer képet háromszor, négyszer ennyiből válogattuk ki, tehát a kezünkön átment majd’ kétszázezer fotó, akkor arra már azt mondhatjuk, hogy egy kis szeletét láthattuk a 20. századi Magyarországnak.

valogatas

Fotók válogatása - A képet Somfai Sándor készítette

1900

Kisfiú fényképezőgéppel, 1933-ban - Forrás: Fortepan.hu/Gaál József

1936

Kislány fényképez 1936-ban - Forrás: Fortepan.hu

- Mennyi képpel indultak 2010-ben?

- Mindössze ötezerrel. A Nemzeti Múzeum fotóarchívumában kétmillió kép található. Utólag csodálkozom is, hogy ennyivel el mertünk indulni. Ötezer kép nem sok.

"
Évente körülbelül 10-15 ezer fotó kerül fel a Fortepan.hu-ra.

A cél az volt, hogy lehetőleg az egész 20. századot lefedjék a fotók: legyen benne századfordulós anyag is, világháborús, meg két háború közti anyag, és jelenjen meg az 1956-os forradalom is.

- Melyik a leggyakoribb téma a képek között?

- Mivel a fotózás, különösen az amatőr fotózás az részben a turizmushoz köthető, elsősorban tájak és épületek szerepelnek a képeken. Számtalan szerző ugyanazt a helyszínt, beállítást, épületet vagy tájat fotózta le - nekünk ez is érdekes egyébként, például a Badacsony történetét látni 1900-tól 1990-ig.

- Mennyire kell megszállottnak lenni, hogy az ember egy ekkora léptékű munkába belevágjon?

-Sok a munka, de szeretjük csinálni. Bármivel foglalkozik az ember, azt kell, hogy élete nagy feladatának tartsa, fontos, hogy minden nap találjon benne valami lelkesítőt, valami inspiratívat, valamit, ami megmozgatja. Ebből a nézőpontból a fotózás sem rutinmunka; egy adott tekercsen például 36 különböző dolog lehet. Abból a 36-ból valószínűleg lesz legalább egy kocka, amely elgondolkodtat.

Nagy varázslat, ha az ember minden nap, vagy hetente kétszer, háromszor kap valamit csak úgy e-mail-en, vagy valaki azt mondja neki: „ez vagyok én, és ha van kedved, nézz bele, hogy éltünk régen Kaposváron vagy Celldömölkön”. Megtisztelő, bizalomra és kölcsönös tiszteletre épülő kapcsolat ez.

- De mi a legjobb a Fortepanban?

- Az, ha érzi az ember, hogy amit tesz, az másoknak is fontos: lökést adhat egy kutatási témához vagy ötletet ad, hogy hova kellene újra elmenni nyaralni, szóval megmozgatja a másikat. Ugyanakkor számtalan drámát is magába rejt ez a dolog, hiszen a mi 20. századunk évtizedenként hozott egy-egy olyan drámát, amit a fotográfusok is körbejártak. Még ha sokszor tompán vagy áttételesen is, de mégis felsejlik a fotók mögött egy-egy korszak kiszolgáltatottsága, rettenete.

felvideki_magyarok_kitelepitese_Csehszlovakiabol_1947

Felvidéki magyarok kitelepítése 1947-ben az akkori Csehszlovákiából - Forrás: Fortepan.hu

- Pedig a fotók nagy része kifejezetten idillinek tűnik: farsangi mulatság, szüretre verbuválódott társaság, család csoportkép, kirándulás...

- Miközben a Fortepan próbálja őrizni a régi Magyarország mesebeliségét, és igyekszik megmutatni, hogy nem volt ez olyan rettenetes, sőt, tele volt kalandos és izgalmas helyekkel, tudjuk, hogy ezt a varázslatot sokan tragédiák soraként élték végig. Ez a kislány ebben az elsőáldozó fátyolban, majd úttörő egyenruhában itt a Teleki téren 1961-ben maga a történelem. A kislányt talán a nagymamája vitte el titokban a templomba, mint annyi más gyereket abban az időben.

"
Sok kép mögött nem is sejtjük a háttérben zajló történeteket.

- Rég elvesztett rokonokat vagy nagyszülőket, dédszülőket felismernek-e a Fortepan látogatói?

- Évente talán egy ilyen levél jön, nem ez a jellemző. Az ember inkább a természeti és épített környezetet ismeri fel: a tájat, az utcákat, a tereket, hegyeket, a vízesést. Érdekes egyébként, hogy új fotókkal, Google Street View-val visszaigazolhatók a régi képek, mivel egészen apró részletekből felismerhető egy helyszín. Például a házat már lebontották, az egykori utca is eltűnt, de valahol mondjuk megmaradt egy villamos távvezeték kampója és arról beazonosítható a régi fotókon szereplő helyszín.

Bár a Fortepan magyar indíttatású, és a történelmi Magyarországgal foglalkozó archívum, de elődeink is utaztak. Ezért ez aztán sok ezer különböző európai vagy Európán kívüli helyszínen készült fotót is tartalmaz a gyűjtemény. Nem cél, hogy mi ezeket levagdossuk róla, mert a világ az sokféle, Velence is érdekes, meg Stockholm, meg Moszkva is érdekes. Leegyszerűsítve: minden jó fotót beválogatunk.

1913_normafa

Kirándulás a Normafára 1913-ban. Sejtette bárki is, hogy egy évvel később Magyarország hadban áll? - Forrás: Fortepan.hu

matrafured1956

Mátrafüredi túra 1956-ban - Forrás: Fortepan.hu

- Mi számít jó fotónak?

- Én azt szoktam magamban mondani, hogy minden olyan képet, amire szeretnénk emlékezni, érdemes beválogatni. Ez nem feltétlenül pozitív kategória: szeretnénk, ha emlékeznénk 1944-re is, mert emlékeznünk kell. Nehéz eldönteni, milyen tartalmú fotókat tegyünk fel a Fortepanra.

Ezen kívül a minőség nagyon fontos: ne legyen életlen, karcos, homályos, ne legyen nézhetetlen. A rossz minőségű képeket akkor is kiszórjuk, ha mondjuk, Kosztolányi Dezső szerepel rajtuk.

"A kövek persze néha ottmaradtak a köveken, vagy ráestek más romkupacok tetejére. Éppen csak a ház nem volt már sehol. Ami ott volt, azt tűzfalnak hívták, gerendának, vagy téglakupacnak, de háznak sokáig nem. Egy idő után ez lett a természetes közeg, a rom-város megszokható lett, mint azelőtt az utca ahol felnőttek a gyerekek. Természetes lett, hogy téglát kell hordani, rom-falakat dönteni és halottakat temetni, hogy a szomszéd, a nagynéni, az osztálytárs vagy egy testvér egyszerűen nem volt többé, eltűnt nyomtalanul, és megszokott volt eltévedni pár háztömbnyi járás után a régi otthon közelében."

Forrás: Fortepan Facebook-oldal

debrecen_bombazas_1944_National_Archives

Debrecen bombázása 1944-ben - Forrás: Fortepan.hu/Natinal Archives

hattyu

A Hattyú utca Budán, az első kerületben a bombázások után - Forrás: Fortepan.hu

- Havonta mennyien járnak a Fortepanon?

- Nem nagyon szoktuk a látogatottsági adatokat ellenőrizni, nem ezért csináljuk. A látogatók egyébként azért fontosak, mert egyrészt új dolgokat tudunk meg a képekről, másrészt a látogatók maguk is hozzájárulhatnak a gyűjtemény gyarapodásához. Ha például az olvasónak, aki ezt a cikket látja, hirtelen eszébe jut, hogy "jé, tulajdonképpen nagyapámnak is van negatívja". Aztán ha legközelebb fenn jár a padláson, vagy a komódban kutat, a kezébe akad egy a tasak, és elküldi nekünk.

- Mennyi időre kérik kölcsön szekennelésre a negatívokat?

- Egy-két hétre. Bár időnként megtörténik, hogy valaki azzal keres meg bennünket, hogy szeretne elválni valamitől, lezárni valamit, de szeretné a fotókat biztonságban tudni, ezért nekünk adja.

"
A többség azonban szereti, ha a családja évtizedekig őrizgetett képei megmaradnak.

Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy ez a tökéletes megoldás. Egy-egy archív dolog, legyen az egy napló, egy fényképalbum, annak a családnak a szekrényében, fiókjában legyen, ahol az készült, mert egészen másképp tekintenek rá, mint mi.

- Ezen mit kell érteni?

- Nálunk ez egy sokkal személytelenebb dolog. Tehát, ha ide kerül hozzánk egy album, akkor ott már nem Frici bácsit látjuk, meg nem Magdi nénit, hanem egy férfit meg egy hölgyet, és teljesen más érzelmi kapcsolatom alakul ki ezzel a képpel, ezzel a két szereplővel, mint a rokonoknak. Ami egyébként fordítva is igaz. A rokonok pontosan tudják, hogy Frici bácsi egy gazember volt, hetente kétszer csalta meg a feleségét, nekünk meg egy tök rokonszenves bricsesznadrágos fickó, és föltesszük a képét. Tehát ez lehet jó is, mert nem bennünket terhel számtalan sztori az adott szereplőről.

kirandulas1934

Bricsesznadrágos férfiak; kirándulás 1934-ben - Forrás: Fortepan.hu

- Miért fontos megőrizni ezt a fajta múltat? Megkérdezheti egy laikus olvasó, hogy jó, jó, itt egy csomó régi kép, és akkor mi van?

- Egyre gyarapszik itthon az a kör, amelyik ha keres valamit a múltból, akkor kinyitja a Fortepant, és megnézi, hátha lát olyan fotót. Akik először járnak nálunk, nagy valószínűséggel először a szülővárosukat, illetve azt a helyet írják be a keresőbe, ahol gyermekek voltak.

"
Az ember már csak ilyen, hogy arra a tíz évre a legkíváncsibb, ami az életének az 5. és 15. éve között történt vele, és azt szeretné újra látni, tisztázni, viszontlátni.

És erre azért most már kezd egy kicsit jó lenni a Fortepan, nagyon sok helyszínről van képünk, még ha nem is pont abból az évtizedből, amikor a néző kisgyerek volt ott, de helytörténeti értéke van.

Hogy miért fontos ez? Erre egy mondatban nem tudok válaszolni. Nekem fontos, szeretem ezeket a képeket. Tele vannak meglepetésekkel, sejtelmes dolgokkal. Azt szeretnénk, hogy a mi munkánk jusson el azokhoz, akinek fontos, hogy egy-egy kockára rátaláljanak.

fotozas

Ha érdekes volt az interjú, oszd meg másokkal is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: