hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Negyedik diplomáját csinálja, heti 8-10 edzésre jár és a paralimpiára készül Norbi

A születése óta vak srác aktívabb életet él, mint a legtöbb látó. Nemrég Németországban dolgozott három hónapot ösztöndíjasként, ottani élményeiről is mesélt.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. december 09.

hirdetés

A 27. születésnapját idén nyáron ünneplő Fóris Norbertről utoljára annak kapcsán írtunk, hogy sikeresen lediplomázott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatásszervező szakán, különleges gesztusként pedig vakvezető kutyáját, Gyömbért is oklevéllel tüntették ki.

Ez egyébként már másodjára történt meg vele, mivel első diplomája megszerzésekor a Testnevelési Egyetem is ugyanilyen gesztust tett akkori kutyájának, Lunának.

Korábban beszámoltunk arról is, amikor egyetlen kísérővel végigment az El Camino zarándokúton, a tavaly őszi félévet pedig Finnországban töltötte Erasmus ösztöndíjjal.

Az elmúlt pár hónap sem telt unalmasan számára: a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram keretében augusztustól október végéig Münchenben dolgozott a helyi magyar főkonzulátuson.

hirdetés

Fő feladata az ügyfelek informálása volt e-mailben és telefonon, illetve a konzulátus weboldalára is készített tájékoztató anyagokat.

Egy magyar családnál lakott, akik mindenben a segítségére voltak, valamint az is segítette a beilleszkedését, hogy a tényleges elutazás előtt a párja is kiment vele, így vele együtt be tudta gyakorolni, hogyan juthat el otthonról a munkahelyére, a fontosabb boltokba, vagy például konditerembe.

„Szerencsére elég, ha egyszer-kétszer megmutatják, mi hol van, onnantól magamtól is tudom. Azért előfordult, hogy eltévedtem, de pár kivételtől eltekintve nagyon simán ment minden. Mindig is könnyen alkalmazkodtam új helyzetekhez, most is hamar belerázódtam”

– meséli.

A kerékpárutak azért okoztak némi problémát: mivel egy szintben vannak a gyalogos járdával, Gyömbér pedig mindig középen vezeti őt, előfordult, hogy útban voltak egy-egy biciklisnek. Ilyenkor azt vette észre, hogy ha kutyával volt, akkor rácsöngettek, ha viszont fehér bottal, automatikusan kikerülték.

„Fogalmam sincs, ez miért lehetett, talán azt hitték, hogy a kutyának tudnia kéne. Mindenesetre amikor csöngettek, mindig igyekeztem félreállni.”

A konzulátusi munka is pozitív élmény volt számára, elmondása szerint mindenki nyitottan és érdeklődően bánt vele, pedig korábban nem dolgozott még ott látássérült.

Semmiféle megkülönböztetést nem tapasztalt, végig úgy érezte, hogy egyenrangúként kezelik a többiekkel.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk