hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Hóból forraltak vizet és hálózsákban aludtak a szabad ég alatt – két magyar kutyás szánnal járta be a sarkvidéket

Kitlinska Anna Borbála és Varga Dávid életük egyik legnagyobb kalandját élhették át a skandináviai expedíción. Elmesélték, milyen volt a civilizációtól távol, a természetben boldogulni, és milyen tapasztalatokat szereztek az izgalmas, de embert próbáló kihívás során.
Kiss Alexandra, címkép fotók: Nicklas Blom Photography - szmo.hu
2019. június 16.

hirdetés

A Magyarországon és világszerte is nagy népszerűségnek örvendő Fjällräven Polar sarkvidéki expedícióról már korábban is többször írtunk, hiszen rendszeresen pályáznak rá magyarok is. Ez a kaland igazi ínyencség az adrenalinfüggőknek, a bátraknak és azoknak, akik meg akarják tapasztalni a tűrőképességük határait. Az ötnapos túra során a résztvevők egy kutyák által vezetett szánon járhatják be az északi sarkkört extrém körülmények között.

Tavaly Zaja Kitty képviselte az országot és Közép-Európát is, miután a régióban a legtöbb szavazatot gyűjtötte be, világszinten pedig a harmadik legnépszerűbb pályázója lett. A fiatal lány életét teljesen megváltoztatta az ötnapos túra – erről ebben a cikkünkben mesélt nekünk.

Öt nap az északi sarkvidéken, a legextrémebb körülmények között

A Fjällräven Polar kutyaszános túrát 2012-ben rendezték meg először. A szervezők célja az, hogy bebizonyítsák: minőségi felszereléssel és megfelelő felkészüléssel az extrém kalandokra hétköznapi emberek is vállalkozhatnak. A jelentkezők videó vagy képek feltöltésével pályázhatnak az útra. A világ különböző régióiból két-két ember nyeri meg a lehetőséget: aki a legtöbb szavazatot kapja bemutatkozó anyagára, valamint, akinek a jelentkezését a legjobbnak ítélte a nemzetközi zsűri.

A túra résztvevői éjszakánként akár mínusz 20 fokban, sátorban töltik az éjszakát, havat olvasztanak, hogy legyen elég ivóvizük, a süvítő sarki széllel és a hóviharokkal pedig nappal is meg kell küzdeniük, amikor naponta több tíz kilométert megtesznek.

A Polar népszerűségét nálunk az is mutatja, hogy az idei túrára 41-en jelentkeztek Magyarországról. Közülük két pályázónak is sikerült elnyernie a világon mindössze 20 embernek járó kivételes lehetőséget.

hirdetés

Varga Dávid olyan ügyesen toborozta a szavazókat, hogy több mint 55 ezer vokssal első lett a Közép-Európa régióban, világszinten pedig a harmadik legtöbb szavazatot kapta. Kitlinska Anna Borbála viszont a nemzetközi zsűri döntésének köszönheti, hogy a sarkvidékre utazhatott. Ugyanis bár neki nem sikerült elég szavazatot gyűjtenie ahhoz, hogy versenyezzen az élmezőnyben lévőkkel, a Polar szervezői elég megnyerőnek találták a bemutatkozó szövegét és videóját ahhoz, hogy ő is ott legyen a szerencsés résztvevők között.

Fotó: Nicklas Blom Photography

Dávid és Anna áprilisban teljesítették az embert próbáló, de kétségkívül izgalmas expedíciót, ezután pedig elmesélték nekünk, mit éltek át Skandináviában és milyen élményekkel tértek haza.

Elmondták, hogy a túrázókat alaposan felkészítették a nem mindennapi kihívásra. Sigtunában, Svédország legrégebbi városában zajlott az egynapos elméleti oktatás, amelyen a várható időjárásról, a létszükségletek kielégítéséről, az öltözködésről, technikai dolgokról kaphattak részletes tájékoztatást, másnap pedig következett a szintén egynapos gyakorlati felkészülés Észak-Norvégiában, ahol már a méteres hóban gyakorolhatták a sátorállítást és a gázfőző használatát, illetve itt találkoztak először a szánokkal is. A többi résztvevővel elmondásuk szerint hamar sikerült megismerkedniük és jóban lenniük.

„A részvétel feltétele volt az angol nyelvtudás, ezért szerintem nem a nyelven, inkább a személyiségünkön múlt, hogy jó volt a kapcsolatunk. Valahogy ösztönösen hatékonyan dolgoztunk együtt, jó csapat voltunk” – mondta Anna.

„Az út előtt még aggódtam ezen kicsit, de a személyes találkozásnál azonnal kiderült, hogy hasonló beállítottságú emberek vagyunk mindannyian a kijutók közül. Folyamatos nevetésről és jókedvről szólt az út. Ezek alapján azt gondolom, hogy szinte mindegy volt, ki kinek a párja” – erősítette meg Dávid is.

A Fjällräven Polar 2019-es expedíció résztvevői, köztük a két magyar indulóval, Annával és Dáviddal. - Fotó: Nicklas Blom Photography

A legfőbb társaik persze nem a többi résztvevő, hanem a szánjukat húzó kutyák voltak. Mindketten elégedettek voltak velük, és egyetértettek abban, hogy nagyon szoros kapocs alakult ki köztük az állatokkal az öt nap során. Anna nemcsak annak örült, hogy aranyos kutyákat kapott, de annak is, hogy azok egymással is nagyon jól kijöttek, fegyelmeznie sem kellett őket. A Dávid szánját húzó ebek is nagyon barátságosak és elképesztően erősek voltak, de sajnos egyiküknek pihentetnie kellett a lábát a második naptól, ezért végül csak öt társa kísérte a fiút. Anna és Dávid is elmondta, hogy a résztvevők végig nagyon figyeltek a kutyák jólétére és az igényeikre, ezért is alakulhatott ki köztük mély kapcsolat.

A napjuk mindennap reggel 6-kor kezdődött. Dávid szerint az volt a nap leghidegebb néhány perce, amikor kimásztak a hálózsákból. Ezután következett a reggeli készülődés, ami 3 órát ölelt fel.

Először a kutyákat látták el: vizet forraltak nekik, amit ráöntöttek a már előző este felszeletelt kolbászokra. Amíg az ebek ettek, a túrázók eltakarítottak utánuk, majd a saját reggelijüket is elkészítették. A nap későbbi részéhez szükséges vízkészletet hóból vagy lékelt tó vízéből szerezték, majd forralás után termoszokba töltötték. Ezután a sátorban tárolt holmikat bepakolták a szánba, felrakták a kutyákra a hámot, majd megkezdték a napi 7-8 órás szánozást, amit csak egy ebédszünet szakított meg. Miután megérkeztek az esti táborhelyre, ekkor is a kutyák etetése volt az első dolguk, csak ezután állítottak sátrat, forraltak vizet és készítettek maguknak vacsorát.

Így zajlott a reggelikészítés a kutyáknak és maguknak - Fotók: Kitlinska Anna Borbála és Varga Dávid

Az időjárás ezúttal nem nehezítette a túrát, mert csak az első 1-2 napban volt -20 fok körüli hőmérséklet, ezután viszont már olyannyira melegedett az idő, hogy -15 fok volt esténként, és még a szél sem fújt. Az utolsó napon már elviselhető -7 fokot mértek. Anna szerint az expedíció második napján találkoztak a legextrémebb körülményekkel, amikor egy fennsíkon haladtak, mert ott elég szeles volt az időjárás és voltak hóátfúvások is. Dávid pedig azt mondta,

többen is vágytak rá, hogy legalább egyszer elcsípjenek egy komolyabb hóvihart, így átélhették volna, hogy mire képesek kritikusan hideg helyzetben, de erre sajnos nem volt példa.

A túrázók az utolsó éjszakát csupán egy hálózsákban, a szabad ég alatt töltötték úgy, hogy előtte a hóban ásták ki maguknak a fekvőhelyet. - Fotók: Kitlinska Anna Borbála és Varga Dávid




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk