SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Egy világ, ahol a csoki is kocka

Éva és Ákos megalapították a Kockacsoki Manufaktúrát - és még annál jóval többet. Autista fiatalokkal dolgoznak együtt.

Link másolása

Gombóc Artúr szerint a csokoládé akkor jó, ha: kerek, szögletes, hosszú, rövid, gömbölyű, lapos, tömör, lyukas, csomagolt, meztelen, egész, megkezdett, édes vagy keserű. És hát, valljuk be, többségünk azonos állásponton van ezzel a szimpatikus kövér madárral, ha csokoládéról van szó. Többségünk. Merthogy van egy olyan különleges és egyedi belső szabályok által irányított világ, ahol minden annyira logikus és rendezett, hogy még a csokoládé is csak kocka lehet. Kockacsoki.

A Kockacsoki Manufaktúra Budafoki úti földszinti épületébe az utcáról nem lehet belátni. A megbeszélthez képest előbb érkezem, de a kapucsengőt hiába nyomom. Vajon jó helyen járok? Igen. Pár perc múlva az utcán egy fiatal házaspár siet felém két kisfiúval:

"Itt vagyunk már, csak a gyerekeket több helyről kell összegyűjtenünk így délutánonként" - mondja Éva, az anyuka, közben Ákos, a papa már nyitja is a kaput. Míg átérünk a belső udvaron, a két kisfiú elé guggolok és bemutatkozom. Egyikük kezet fog velem és megmondja a nevét, ő Ári, a kisebbik fiú. A nagyobbik, tízéves gyerek hallgat. Ő Beni, Ári tízéves bátyja.

Ákos Beni Ári

Ákos, Beni, Ári

Beni:

Beni csoki

Ákos Beni

Ákos és Beni

"Amikor Beni diagnózist kapott, még semmit nem tudtunk az autizmusról, nekem akkor csak az járt a fejemben, hogy nem tudom mi ez, de nagyon nem jó, és próbáltam minél több információt szerezni róla. Ákos fejében az Esőember című film volt az, ami képként élt az autizmusról és ez elborzasztotta" - kezdi Dénesné Spitzer Éva az autistákat foglalkoztató Kockacsoki Manufaktúra történetét, illetve a család történetét. Miközben beszélgetünk nem telik el pár perc, és Beni gumicukrot követel. Hiszen mi lenne vonzóbb a rengeteg ínycsiklandó csokoládé között, mint a gumicukor...

"Hol van a két kolléga, Tomi és Viktor?" – kérdezem csodálkozva, hiszen arra számítok, hogy a két huszonhárom éves autista alkalmazottat is a műhelyben találom. "Csak ma szóltál, hogy jössz. Hazamentek már. Egy autista világába nem lehet betoppanni. Őket fel kell készíteni arra, ha valami máshogy történik, mint ahogy azt megszokták" – magyarázza Dénes Ákos miközben a két kisfiúval kompromisszumként gumicukros csokoládé gyártásába kezd.

"
Ez egy nagyon sokszínű, őszinte és érdekesen logikus világ. Beni például úgy csinál házi feladatot, mintha az egy számítógépes játék lenne.

"Időt kell adni a feladatok teljesítésére, megy a visszaszámlálás, ha nem sikerül, akkor egy életet elveszít, ha sikerül, akkor a következő szintre léphet. Persze ez addig nem gond, amíg nem a feladatvégzés rovására megy, de ha túl hosszúra nyúlik, akkor már foglalkozni kell vele és le kell építeni, ilyenkor gyakori a hangos ellenállás persze."

Tomi, Viktor

vt munka

Tomi és Viktor

Ahogy felcsattan az ellenállás a közös játék és munka közben is. Ári csendben és számomra megdöbbentő türelemmel vár, amíg Beni elcsendesedik, és ő következik a csokoládémassza öntésében.

A csokoládé-manufaktúra ötlete néhány évvel ezelőtt született meg a házaspár fejében. Kitanulták a mesterséget, gondosan kidolgozták az üzleti tervet, és először egy, mostanra pedig már két autista alkalmazott foglalkoztatásával üzemeltetik a műhelyt.

A csokikészítés ugyanis logikus, szakaszolt folyamat, bárki részt tud venni benne, a végtermék pedig minőségi.

"Olyasmiben gondolkoztunk, amivel a későbbiekben Beninek is lehetőséget teremtünk. Az a célunk, hogy a nálunk dolgozó autista fiatalokat felkészítsük. Fontos tudniuk, hogy milyen egy munkakörnyezet, mit várnak el tőlük, de persze nekünk is kell alkalmazkodnunk hozzájuk. Egyre több információt lehet hallani az autizmusról, de sajnos sokszor még mindig sztereotípiákban gondolkodnak az emberek, és ha ebből egy adott fiatal kilóg, akkor értetlenséggel, vagy akár rosszindulattal találja szemben magát. A jó képességű fiataloknak emiatt sokkal nehezebb dolguk van, mert rajtuk nem látszódik ránézésre a fogyatékosság, ezért a környezetük is nagyobb elvárással fordul feléjük és nehezebben tolerálja a furcsaságaikat, illetve kevesebb segítséget kapnak" – magyarázza Éva, mikor arról kérdezem, hogyan viszonyul a többség az autizmushoz.

"Ilyen Tomi és Viktor is. Tomi egy rockzenekarban is zenél a munka mellett, mindketten leérettségiztek, ránézésre teljesen átlagos huszonéves fiatalok. Pedig az ő világuk más. Viktornak például minden egyes a műhelyben megtalálható eszközt fel kellett címkéznünk. Az több mint háromszáz cetlit jelent" – meséli Ákos, miközben a kezében lévő spatula alatt márványlapon fodrozódik a felhevített csokoládé. Csodásan néz ki.

A világ egy autista szemével

"Képzeld csak el, hogy sétálsz az utcán, és egyszer csak egy csapat tökrészeg fickó özönlik ki egy kocsmából a közeledben. Mivel részegek, a viselkedésük többé nem logikus, vagyis számodra kiszámíthatatlan. Ideges leszel, fogalmad sincs róla, mit fognak tenni a következő pillanatban, mire hogyan fognak reagálni. Fenyegetőnek érzed a helyzetet, mivel nem tudod többé kontrollálni. Én nagyjából minden pillanatban így érzem magam. Nem tudom kiszámítani az emberek viselkedését, nem látom előre a szándékaikat. Az időm jelentős részében tehát szorongok."

Ros Blackburn az autizmusról

"Általánosságban nagyon nehéz az autizmusról beszélni, mert nagyon színes és sokrétű, ezért hívják autizmus spektrumzavarnak. Minden embernél más és más" – mondja Heiszer Katalin gyógypedagógus, amikor arra kérem, segítsen megérteni ezt a világot. A kommunikáció, a szociális készségek, és a rugalmas viselkedés érintett mindenkinél, csak különböző mértékben. Vannak ép értelmű és értelmi sérült emberek is különböző súlyossággal.

A szülők hozzáállásán nagyon sok múlik. Már gyerekkorban el kell kezdeni az önálló életre nevelést, például nem szabad megcsinálni helyettük mindent.

És a támogatás is nagyon fontos. Külföldön például alapvető, hogy támogatják a különböző sérült embereket az önálló életben, illetve a munkavállalásban. Természetes, hogy mindenkinek van munkája. Itthon sajnos nem. Magyarországon is igényelhető a fogyatékkal élők számára bértámogatás, amit egyre több munkaadó igénybe is vesz. A rendszer viszont a gyakorlatban egyelőre nem mindig hatékony.

"A bértámogatás persze ösztönzőleg hat a munkaadókra, az alapötlet tehát jó gondolat. Az is tény azonban, hogy a legtöbb munkahelyen egyszerűen berakják valamilyen pozícióba a fogyatékkal élő alkalmazottat, de igazi felelősséget, érdemi munkát ritkán bíznak rá. A környezet a legtöbb munkahelyen sajnos nem tud eléggé alkalmazkodó lenni" – mondja Tóth Péter szociológus.

A kollégák alkalmazkodásának fontosságával a gyógypedagógus is egyetért, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy az autista munkaerő rengeteg olyan tulajdonsággal is rendelkezhet, ami hatalmas előny.

"
Az autizmusnál a környezet adaptációja nagyon fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, ne érje őket túl sok inger és ne legyenek kiszámíthatatlan helyzetek.

Fontos, hogy emberként tekintsünk rájuk, ne féljünk tőlük, figyeljük, hogy mi zavarja őket, mi tetszik nekik. A legtöbben azért nem tudnak mit kezdeni az autista emberekkel, mert nem ismerik őket. Az emberek félnek az ismeretlentől. De egy autista ember alkalmazása állapottól függően rengeteg előnnyel is járhat. Általában nagyon jó a monotónia-tűrésük, mert biztonságot nyújtanak nekik az ismerős, ismétlődő helyzetek. Megbízhatóak, mert mindig tartják magukat a rutinhoz, vagyis ugyanakkor ugyanazt csinálják és pontosan, időre ott vannak mindenhol" - teszi hozzá Heiszler Katalin.

foglalkozas sérült gyerekeknek

ertekeles 2

fglalkozas

Foglalkozások sérült gyerekeknek

A Dénes házaspár saját meggyőződése miatt döntött úgy, hogy nem igényelnek bértámogatást. Saját elveiknek mondanának ellen, ha rábólintanának a megkülönböztetett segítségre.

"Mi úgy gondoljuk, hogy akkor tudjuk az autista alkalmazottakat piacképes munkaerővé nevelni, ha mi magunk is a piaci verseny egyenértékű részesei vagyunk. Önálló életviteli tanfolyamokat is tartunk, mert számunkra fontos, hogy segítsünk azoknak az embereknek, akiknek az átlagosnál több akadályt kell leküzdeniük a mindennapok során. Az ötalkalmas, gyakorlatorientált képzésen megtanítjuk a konyhai munkával kapcsolatos alapismereteket, amiből persze a csokoládé sem maradhat ki."

Ilyenkor aztán mindenki maszatolhat és kóstolhat is, persze, csak ha van kedve hozzá. Csokit csipegetni a két alkalmazott, Viktor és Tomi is szeret. Az első látogatáskor Évával és Ákossal előre leegyeztettem egy következő találkozót, hogy a két fiú is fel tudjon készülni a velem való találkozásra. Amire sem előbb, sem később, hanem pontban a megbeszélt időpontban érkeztem.

"Én tulajdonképpen minden munkafolyamatban részt veszek. Készítek és csomagolok is" – meséli a fekete sóval szórt csokoládé csomagolása közben mosolyogva Tomi, akiről ránézésre valóban nem mondanám meg, hogy bármiben is más, mint az a srác, aki pár perccel korábban kinyitotta nekem a kaput a lépcsőházban.

"
Ehhez a munkához persze azért az is kell, hogy mindketten alapból szeressük a csokit

- teszi hozzá Tomi.

"Szoktam segíteni a csoki készítésben is, én ellenőrzöm, hogy a massza harmincegy fokos-e, meg díszítek is. Nem volt nehéz megtanulni, hamar belejöttem" – büszkélkedik a másik fiú, Viktor.

csoki 2

csoki

A termékek

Ákos mesterként és tanítóként segíti a két kollégát, de azt is elmondja, hogy Viktor és Tomi olyan képességek birtokában van, amivel nem minden munkaerő rendelkezik.

"Minden háziasszony sírva könyöröghet, hogy Viktor tanítsa meg mosogatni, elképesztően alapos. Tomi pedig hihetetlenül ügyesen egyszerűsíti le a munkafolyamatokat, ő a csokoládékészítés nagymestere. Egyetlen kulcsa van a munkának, a pontos előkészítés.

"Érettségi után anyukám találta ezt a lehetőséget, megpróbáltam, és sikerült, lett egy munkahelyem. Ha nem lennének Ákosék, akkor most nem tudom, mit csinálnék" – rakja rá a matricát Tomi az utolsó aznapi tábla csomagolására, majd büszkén mosolyogva hátradől.

Másnap reggel a metrón zötykölődve az embereket nézem és közben az Ákos által kezembe nyomott zacskó csokiból szemezgetek. Arról eddig nem is írtam, hogy mennyire finom! Miközben egybeolvad a számban a marcipán és a tejcsokoládé, azon gondolkozom, a sok velem zötykölődő ember közül mennyien álmodozhatnak arról, hogy bárcsak kiszállhatnának a mókuskerékből, amiben dolgoznak. Hogy bárcsak történne valami, valami új és színes, egy nem várt fordulat, ami végre kizökkenti őket a mindennapokból.

Nyomj egy lájkot, ha tetszett a cikk!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: