hirdetés

SIKERSZTORIK

Stadler Ernőné - Budapest legjobb kesztyűse

A legelső évben fehérneműkből és hálóingekből varrta a kesztyűket, illetve kamillateával színezte a fehéret, hogy ekrü legyen belőle.

Link másolása

hirdetés

Stadler Ernőné majd’ hatvan éve foglalkozik kesztyűkészítéssel. Damjanich utcai kis üzletében láttunk olyan gépet is, ami már kétszáz éve használatban van – ha olykor-olykor rendetlenkedik, ő maga bütyköli meg. A falon bekeretezett oklevelek sorjáznak, a pult mögött családi fotók az unokákról, dédunokákról. Hatalmas és (szó szerint) színes palettáját kínálja a minőségi kesztyűknek, lehet válogatni autóstól alkalmiig, diplomaosztóstól flitteres-csillogósig, fitneszestől puha, téli anyagkesztyűig. Lakatos Márk is nála vásárol, szerinte ő Budapest legjobb kesztyűse.

Látogatásunkkor épp egy német cég megrendelésére készített kesztyűket. Színészeknek lesz, mondta, mert itt sokkal olcsóbb, mintha ott csináltatnák. Nem bírtam megállni, végigsimítottam az egyiken és éreztem, milyen bársonyos a tapintása. Büszkén mosolygott: "hát ilyen az én kesztyűm! Bújjon csak bele!"

DSC_9668

DSC_9685

hirdetés

Gyakran érkeznek színházi megkeresések?

-A színházakból élek. Most már szinte az összesnek, Soprontól Pécsen át Budapestig, az Operettnek, az Operának én gyártom a kesztyűket. Nemrég a szegediek kértek békakesztyűt, úgy kellett megcsinálom, mintha tapadókorongok lennének rajta.

Magánmegrendelések is akadnak?

- Egyre kevesebb. Általában olyanok jönnek, akiknek extra kívánságuk van; autós kesztyűt például nagyon kevesen csinálnak úgy, mint én, úgyhogy aki meglátja, az nem tud ellenállni. Tudom, hogy a belvárosi üzletekben sokkal drágább, a sok külföldinek, akik ott megfordulnak, azoknak ez meg se kottyan. Az évek során egyre inkább lecsökkent a forgalom, egyszerű embereknek már alig adok el.

DSC_9715

DSC_9716

DSC_9723

Milyen volt a szakma anno, amikor kitanulta és fiatalon elkezdett dolgozni?

- ’59-ben végeztem az ipari iskolában, azóta csinálom a kesztyűket. Negyven éve lettem a magam ura, akkor sikerült kinyitnom ezt a kis boltot. Amikor kislányként elkezdtem, ez egy rettenetesen összezárt szakma volt, nem akarták az Istennek se, hogy egy fiatal közéjük kerüljön. A keresztszüleimnél tanultam ki, nekik nem volt gyerekük, odavettek a belvárosi üzletükbe, a Kristóf térre. De a keresztpapa is olyan volt, hogy ha szabott, behúzta az ajtót, nehogy meglássam, hogy csinálja...

Előtte nem volt más a jövőképe? Nem szeretett volna másik szakmában dolgozni?

- Én úgy utáltam varrni, hogy azt el nem lehet mondani. Állatorvos vagy állattenyésztő akartam lenni, de vidékre kellett volna kollégiumba menni és mivel nagyon szerettem a szüleimet, erre nem voltam hajlandó. Amikor az apai dédnagymamám meghalt, a keresztanyám, édesapám testvére megkért, hogy menjek be a keresztpapához az üzletbe, segítsek neki. No, hát be is mentem én a belvárosi üzletbe, bakancsban, sídzsekiben. Borzasztó volt, a keresztpapa, amikor meglátott, majdnem elájult, mindjárt szaladt át velem a ruhaboltba, hogy mégis valami üzleti fazonom legyen. Tizennégy-tizenöt éves lehettem. A belvárosban nagyon ment a kesztyű, akkoriban meg pláne; sok híresség megfordult nálunk, tévébemondónők, színészek, énekesek...

Egy idő után olyan hírem lett a környéken, hogy a Kígyó utcai kesztyűs is átjött megnézni, ki az a kislány, aki ilyen szép kesztyűket csinál. Persze maradtam a keresztmamáéknál, de néhány év után elvették tőlük az üzletet. Pilisborosjenőn próbálkoztak újra, oda is kijártam hozzájuk. Nagyban árultak a vidéki rövidárusoknak, de az üzlet végül mégis befuccsolt. Akkor otthon maradtam egy ideig, aztán elmentem ahhoz a kesztyűshöz dolgozni, aki annak idején el akart csalni a Kígyó utcába. Három év után terhes lettem az első kislányommal, de pocakosan még varrtam ott – hiába, egy fizetésből akkor sem lehetett ugrálni. Később, amikor aztán nagyobbak lettek a lányaim, már bedolgoztam a szövetkezetbe is, azt lehetett odahaza is csinálni. Az egyik gyerek az ölemben volt, a másik a hátam mögött, én meg varrtam a kesztyűt. Nem volt egyszerű, de legalább pénzt is kerestem.

DSC_9703

DSC_9733

DSC_9738

DSC_9741

Meddig ment ez így? Míg a gyerekek óvodások nem lettek?

- Nem mentek, otthon maradtak velem. Talán hetedikes volt a nagylányom, amikor mestervizsgát tettem, elvégeztem a KIOSZ bőrös szakosztályán. A főnökasszony nagyon megszeretett – egyszer megkérdezte tőlem, mit szeretnék csinálni, miután levizsgáztam. Mondtam neki, hogy egy kis boltot nyitnék. Akkor ő megígérte nekem, ha tud valamit, mindenképpen szól. Így is lett, egyszer hívott telefonon, hogy egy egykori cipészüzlet kiadó lenne. A mester meghalt, az özvegye pedig bevett engem ide bérlőtársnak. A Damjanich utca akkor még egészen másképp nézett ki, alig ment egy-két troli, a lombos fák alatt nagy kalapos, csinos nők sétálgattak... Először nem is tetszett az üzlet, olyan koszos kis suszterluk volt, semmi kirakattal. Pénzzé tettem mindent, amit csak lehetett, otthon összeszedtem az összes csirkém-kacsám, amiket neveltem, mind eladtam a Lehel piacon, úgy tudtam csak kifizetni a nénit – negyven éve ötvenezer forint sok pénz volt, pláne két gyerek mellett. Végül megvettem az üzletet, de anyagra már végképp nem futotta. Emlékszem, nejlon volt a divat, meg a csipke, behoztam hát az összes fehérneműt, hálóinget, abból szabtam a kesztyűket. De mind hófehér volt, a kirakatba is csak ezt tudtam kitenni. Szerencsére az utcában volt egy koszorús-fátylas hölgy, és amikor jöttek fel hozzá a vidéki esküvőiruha-kölcsönzősök, megakadt a szemük az én fehér kesztyűimen, rendeltek is belőle. Aztán volt, hogy az ekrü jött divatba, csakhogy nem lehetett kapni anyagot; kigondoltam, hogy kamillateát főzök, jó erőset, abba mártottam bele az anyagot. Ha oroszteába, akkor kicsit drapposabb lett.

Ennyi nehézség után hogyhogy nem tántorodott el attól, hogy megmaradjon a kesztyűknél?

- Nekem sosem volt könnyű az életem, de amit akartam, azt mindig elértem. Az, hogy a magam ura lehettem, nagyon sokat jelentett. Egy idő után elkezdtek keresni a színházak, lerajzolták, mit szeretnének és én azt megcsináltam.

DSC_9752

DSC_9761

DSC_9766

Mennyi időbe telik egy párt elkészíteni?

- Egy egyszerű, sima kesztyűnél mondjuk másfél óra a szabás, ugyanannyi a varrás, tehát három óra. A múlt héten kaptam a pécsi színháztól egy rendelést (Facebookon, hol másutt, az unokák elolvasták), hogy csütörtökre tölcséres anyagkesztyűk kellenek nekik a Kőszívű ember fiaira. Na, nekiállítottam a papát szabni, a lányom varrta kézzel a díszvarrást, én is szabtam-varrtam, és csütörtökre mind kész lett a sok kesztyű.

Sokáig kitartanak?

- Nagyon sokáig. Karácsony előtt bejött ide egy fiatalember; kiderült, hogy nálam vett kesztyűt még harminc éve, ipari iskolás korában. Az a kesztyű még mindig kesztyű, pedig hordta rendszeresen. Én csak kesztyűbőrrel dolgozom, ha más vacakot használnék, az hipp-hopp szétmenne.

Ahhoz, hogy ilyen tartós maradjon, ápolni is kell?

- Nem, nem lehet ápolni, csak tisztíttatni, ha elhozzák hozzám. Sokan bezsírozzák, de az hülyeség, semmit nem ér.

DSC_9731

DSC_9774

DSC_9683

Nincs segítsége az üzletben? Nem is volt?

- A családom segíthetne, de nincs rá mód. Nyolc unokámból kettőt elküldtem a bőripari szakközépiskolába, gondoltam, ideveszem őket tanulónak, a szakma minden csínját-bínját megtanítom nekik. De tanulónak nem vehettem fel egyiküket sem, mert ez már nem szakma, amióta kivették a szaknévsorból. Csak az alkalmazottjaim lehettek volna, na de most képzelje el: se szabni nem tudnak, se varrni nem tudnak, az állam felé több mint ötvenezer forint járulékot kellene fizetnem havonta. Azt nem bírom. Egy évig volt itt az egyik kislány, de hatszázötvenezer forint adóssággal zártam azt az évet. A lányom (51) most három órát van itt velem, de eleinte semmi pénzért nem csinálta volna, ő csak segítgetett itt nekem, tett-vett, a kezem alá dolgozott. Tavaly, amikor tüdőembóliát kaptam, a lányom nagyon megijedt, de úgy, hogy mindent elvállalt, amit hoztak. Komoly mennyiségeket csinált, azóta úgy belejött, hogy most már rendszeresen segít nekem. Nem is hagynak már engem dolgozni, csak déltől hatig. A lányom sem fiatal már, ötvenegy éves, de úgy néz ki, hogy ő lesz az, aki majd továbbviszi a szakmát, és ez a tudat nekem nagyon megnyugtató.

Tudja-e, mennyien űzik ma még ezt a szakmát?

- Egyáltalán nem tudok róla, hogy csinálják-e még. A színházak kétségbe vannak esve, azt mondják, mi lesz, ha én már nem leszek? Mindenkit lehet pótolni, de ha egyszer nincs, aki pótolna... hát mit csináljak, ha ez nem szakma.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Bicikligumiból övet, teherautó-abroncsból aranyat érő port készít két magyar vállalkozás

Szabó László és Vékony Miklós vállalkozása is azon dolgozik, hogy újrahasznosítsák a gumiabroncsokat, és megoldásukkal bevezessék azt a körforgásos gazdaság szemléletébe.

Link másolása

hirdetés

A Deutsche Welle magyar szerkesztőségének riportjában mutattak be két magyar vállalkozást, akik a gumiabroncsok újrahasznosítására találtak ki egy-egy új megoldást.

A videó egyik főszereplője Szabó László, aki bicikligumikból készít dizájntermékeket.

Övet, pénztárcát, sőt bicikliláncból még kulcstartót is csinált. Munkájuk során évente több ezer abroncsnak adnak új formát, és a maradék gumikat is újrahasznosítják. Vevőik pedig a világ minden tájáról keresik a termékeiket.

A riportban bemutattak egy eljárást is, amelyet Vékony Miklós és csapata fejlesztett ki Tiszalökön. A kísérleteik arról szólnak, hogyan tudnak magas nyomású víz segítségével szétrobbantani gumiabroncsokat. Ezt a folyamatot szeretnék egyre hatékonyabbá és mobillá tenni, miközben az eljárás maga igyekszik minden ponton környezetbarát maradni.

A Deutsche Welle riportja:

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Egy bajba került majomról készült a világ idei legviccesebb természetfotója

A verseny döntőjébe a magyar Kránitz Roland két képe is bejutott.

Link másolása

hirdetés

A brit BBC One tévécsatornán hirdették ki kedd este a legviccesebb természetfotókat kereső Comedy Wildlife Photography Awards verseny eredményét – írja a Sokszínű vidék.

Az idén hetedik alkalommal kiírt pályázatra több ezer nevezés érkezett, volt köztük például kuncogó fóka, zsiráfon lovagló majom és nevető kígyó is.

A magyar vonatkozást pedig az adta, hogy a tavalyi közönségdíjas, Kránitz Roland ezúttal két, ürgékről készült fotójával is döntőbe jutott, így esélyes volt a végső győzelemre.

Ez volt az említett két kép:

Fotó: Kránitz Roland

Fotó: Kránitz Roland

hirdetés

Végül most nem sikerült a bravúr, de az is nagyon szép eredmény, hogy felkerültek a fotók a szűkített listára. A versenyt idén Ken Jensen nyerte egy bajba került majmot ábrázoló fotóval, ami itt látható:

Fotó: Ken Jensen

A fényképész szerint állat arckifejezése valójában agressziót közvetít, a pillanatképen azonban úgy tűnik, mintha fájdalmai lennének.

Az összes idei díjazottat ezen a linken lehet böngészni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

150 autó, napi 4500 megrendelés 75 településen – mi a Kifli sikerének titka?

A cseh cég alig két év alatt olyan fejlődést és növekedést tudott felmutatni, amit csak kevesen.

Link másolása

hirdetés

2019. december 15-én lesz két éve, hogy belépett a magyar piacra a nálunk Kiflire keresztelt, cseh anyavállalattal rendelkező cég. Akkor még 10 autóból állt a flottájuk, és mindössze párszáz címre szállítottak. Mára 150 autójuk napi 4500 megrendelést teljesít, és 75 településen vannak jelen.

De miért más ez a cég, mint a többi? Mi a Kifli titka? Vásárlói oldalról közelítettük meg a kérdést.

Emlékszem az első találkozásomra egy Kifli hirdetéssel. Valami ilyesmit gondoltam akkor: “Egy újabb cég, ami leírva jónak tűnik, amit akár ki is tudnék használni, de úgyse lesznek ezek sem jobbak a többinél.” Az előítéletességem pedig abból fakadt, hogy az összes házhozszállítós céggel volt már dolgom, és mindegyikben csalódtam. Sok esetben küldtek hozzám sérült, romlott árut, és ha éppen nem volt az, amit rendeltem, teljesen random helyettesítő termékekkel küldték ki a futárt, akivel aztán lehetett jókat vitatkozni, hogy miért nem fogadom el a spagetti helyett a pennét, vagy a kedvenc jeges teám helyett a sajátmárkásat… Ha egyáltalán időre odaért hozzám, vagy hajlandó volt feljönni az ötödikre...

A Kifli első ránézésre nem tud sokkal többet, mint a konkurens márkák: online bevásárlást kínálnak egyszerűen, nagyjából olyan kínálattal, amit egy szupermarketben talál az ember.

De ha megnézzük közelebbről, könnyen rájövünk, hogy egy átlagos élelmiszerüzletnél azért jóval bővebb kínálattal rendelkeznek. Ha pedig megtapasztaljuk a velük való vásárlás élményét, nehéz lesz szabadulni tőlük, vagy másra váltani.

A marketingszöveg helyett elmondom, hogy én mit tapasztaltam. Én, aki magánemberként, lassan másfél éve vásárolok tőlük.

Én, aki a normál boltba járásomat abszolút megszüntettem miattuk. Én, aki azonnal váltottam prémiumra, mert meg vagyok győződve róla, hogy náluk éri meg a legjobban VIP-nak lenni.

hirdetés

A Kifli előnyei egy mezei vásárló szemszögéből

Az online felület jól használható. Mindenhez van kép, megfelelő leírás. Nagyon sok termék van, és nagyon sok olyan tétel, ami csak gourmet- vagy bioboltokban lenne fellelhető.

Mindig van egy csomó izgalmas újdonság, és sokszor jár ajándék is a vásárláshoz. És vannak kategóriák, amikben kifejezetten élvezet válogatni.

Az olcsóbban elhozható, szavidős áruk, vagy az újdonságok, esetleg a csak náluk fellelhető Marks & Spencer termékek engem például mindig kattintásra csábítanak.

Bizonyos termékek talán drágábbak, mint a sarki boltban, de a különbség nem számottevő, és itt valóban friss és minőségi portékát kap az ember. Ez húsoknál, zöldségeknél és gyümölcsöknél nagyon nem mindegy.

Ha pedig valami nem stimmel, nem megfelelő állapotú, pár kattintással vissza lehet igényelni az árát, és nem fog veled egy morcos ügyintéző sem vitatkozni miatta.

A kiszállítási idősávokat is jobban oldották meg, mint a konkurencia. Nem fél napokat várod otthon a futárt, hanem csak egy adott órán belül kell otthon lenned. Sőt! Ha előfizetsz prémiumra, akkor 15 perces idősávok közül választhatsz. És ha délután 4-ig leadod a rendelésed, garantálják, hogy még aznap meg is kapod. Na ezért vagyok én is prémiumos!

Az ügyfélszolgálatosok és futárok kedvessége is meglepő. Köszönnek, mosolyognak, normális hangon kommunikálnak veled, készséggel oda teszik-viszik a szatyrot, ahova kéred. Én más cégnél ezt az állandó korrekt és kedves hozzáállást még nem tapasztaltam!

És bár a Kifli egy cseh anyacéghez tartozik, mindig az adott országhoz igazodnak. Így Magyarországon is rengeteg helyi márkával és gazdasággal állnak kapcsolatban. Mondok pár példát.

A ráckeresztúri Martontej finomságai például a személyes kedvenceim. A Martontej Kft. közel 1000 állatot számláló Holstein-fríz marhaállománya első osztályú tejet termel, köszönhetően a monodietikus, GMO-mentes takarmányozásnak. A takarmány 80%-át maguk termelik és állítják elő. Sajátosságuk, hogy a növénytermesztéstől az állattenyésztésig, a feldolgozástól a termék boltokba juttatásáig mindent saját kézben tartanak. A Martontej alapelve a termékek gyártásánál, hogy mesterséges adalékanyag, színezék és ízesítőanyag-mentesek legyenek, ezáltal kizárólag gondosan tesztelt és bevizsgált összetevők kerülhetnek termékeikbe. Mennyivel jobb ilyen tejet és joghurtot rendelni nap mint nap, ugye?

De ha a gyümölcsök vagy zöldségek között keresgélünk, akkor is rengeteg magyar terméket találunk, és ez jól láthatóan megjelenik a leírásokban is. Csak hogy egy szezonális példánál maradjak, sütőtököt venni például iszonyat nagy lutri. De nem a Kiflinél! A tök az Ortofrutta névre hallgató magyar cégtől érkezik, és sütés után minden darab édes és krémes! (Saját tapasztalat!)

Ráadásul az oldalon az alapanyagok mellett találunk recepteket is, így azonnal össze is dobhatunk egy bevásárlólistát egy jó sütőtök krémleveshez.

Ha tojást szeretnénk, könnyedén találunk náluk szabadtartású tyúkoktól származót. Ha friss húsra vagyunk, ott vannak például a Pro-Duck termékei. Ez is egy magyar cég, aminek a fő profilja a prémium minőségű hízott kacsa és liba húsok.

Nekem fontos, hogy minőségi alkoholt is be tudok tőlük szerezni. Mióta a Kifliről rendelek, nem is nagyon járok más borboltba vagy alkoholszaküzletbe.

És hogy ide is konkrét példát hozzak, a jóáras bor éppúgy a raktárkészlet részét képezi, mint a magasabb kategóriás. Frittmannból például van Cserszegi Fűszeres, ami 1300 forintba kerül, de elérhető a Gold Ezerjó pezsgőjük is, ami 5000 forintba kerül, és szerintem maximálisan meg is éri az árát.

Érzem, hogy fontos vagyok

Sok helyen találkozik hasonló mottóval az ember, csak aztán ez a valóságot nem tükrözi. A Kifli számára tényleg fontos a vevő és az ő véleménye, és ezt pár hónap alatt meg is tapasztalja az ember.

Mivel ez a cég fejlődni szeretne, és meg szeretné változtatni a házhoz szállítás piacát, ezért tényleg fontos nekik az, hogy te mit rendelsz, mivel vagy elégedett és mivel nem, és hogy mire vágysz még.

Nem gyűlölnek azért, ha elmondod a véleményedet, kritikádat, javaslatodat, hanem kifejezetten örülnek neki, és tanulni próbálnak belőle, fejlődni általa.

Számos kérdőívet töltöttem ki nekik én is mezei vásárlóként, majd pár hónap múlva tapasztaltam a változást, amit a beérkező válaszok alapján eszközöltek. Így lett például egyre szélesebb a pékáruk palettája, vagy a jó boroké.

Szóval a Kifli könnyedén válik a hétköznapok szerves részévé, és a bevásárlással, étkezéssel kapcsolatos stresszes helyzeteket üti ki.

Két év alatt olyan fejlődést és növekedést tudtak felmutatni, amit kevesen. A jövőjük pedig elég fényes, mert a visszajelzések alapján az emberek szívesen fizetik meg a minőséget, a gyorsaságot és a kiemelten pozitív élményt hagyó kommunikációt.

Te fizetnél azért egy kicsivel többet, hogy a bevásárlás ilyen élmény legyen? Akkor ajánlom a Kiflit!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Bejárta a világot és még Új-Zélandon is szüretelt Homoky Dorka negyedik generációs borász

Szülei, nagyszülei, dédszülei is a szőlőnek és a bornak szentelték az életüket, ám nem sokon múlt, hogy Dorka ne folytassa a családi hagyományokat.
Tomka Tivadar - szmo.hu
2021. november 22.


Link másolása

hirdetés

Homoky Dorka szülei, nagyszülei, dédszülei is a szőlőnek és a bornak szentelték az életüket. Dorka bejárta a világot, kezdetben filmelméletet és filozófiát tanult, és nem sokon múlt, hogy ne folytassa a családi hagyományokat.

– Miért nem azonnal lettél borász?

– Alapvetően, mert számomra mindig természetes volt, hogy a családom ezzel foglalkozik. Eszembe sem jutott eleinte, magamnak kellett végigjárni az utat, eltávolodni a famíliától, hogy újra érdekes legyen a számomra és más aspektusból közelítsek a birtokhoz, tudatosabb legyek és hasznos tapasztalatokat szerezzek másutt. Más szemmel nézni arra, mi van Tokajban és mit lehet másképp csinálni, mint eddig. Amíg távol voltam, addig a bölcsészkarra jártam, ahol filmelméletet és filozófiát tanultam. Ha már beszéltem a szemléletről, a kisfilmek készítése a gasztronómiáról, borászatról, szőlőről az egyetemi évek alatt is szerves része volt az életemnek.

– Amikor visszatértél a családhoz, szüleid mit szóltak mindehhez?

– Természetesen nagyon örültek, mert éppen azon gondolkodtak, hogy mi lesz a birtokkal, ha a hagyomány megszakad. Eladják? Megtartsák? Amikor hazatértem, mindez egy csapásra megoldódott. Soha nem tették kötelezővé sem nekem, sem a húgomnak, hogy ezzel kell foglalkoznunk, mi dönthettük el, hogy mi érdekel bennünket. Gyermekkoromban besegítettünk a szüretelésbe, ám akkor sem határozták meg, mikor és mennyit dolgozzunk.

hirdetés
A visszatérésemet követően kezdetben édesapám adott néhány parcellát, és azzal indított utamra, hogy gondozzam a szőlőt, készüljön el a bor, aztán legyen értékesítve.

Csupán ennyi volt a kérés... Miután jól debütáltam, egyre több területet adott át nekem évről-évre, tehát a bizalom a részéről töretlen volt már akkor is. Egyébként itt hadd jegyezzem meg, hogy kevés a jó generációváltás a borászoknál, magunkról elmondhatom, ez sikeresen megtörtént.

– Laikusként kérdezem: mit jelent a natúr bor kifejezés?

– Ha egy mondattal kellene válaszolnom, akkor azt mondom, semmit nem veszünk el belőle és semmit sem teszünk hozzá. Organikus a művelés, és minden természetes, ami a pincében van. Sokat tanultam a családtól, de szakmailag én is folyamatosan képeztem magam, így kerültem fél évre Lyonba is egy Erasmus-ösztöndíjjal, ott szőlészet és borászat szakra jártam.

Számtalan kóstoláson vettem részt, és figyeltem, mik az újdonságok a világban. 2019-ben még Új-Zélandon is voltam egy szüreten. Idehaza is megismertem sok borászt.

Mindezek olyan élményeket adtak, amiket most a családi borászatunkba integrálhatok.

– Mik a közeli és távoli integrációs terveid?

– A közeljövőben Balogh Leventével, a Szentkirályi Magyarország elnök-tulajdonosával közösen, aki befektetésével támogat, - megkezdjük Tállyán a borászat kiépítését, újítását, fejlesztését. A legfontosabb, hogy az ott élő embereknek lehetőséget adjunk, legyen miért ott maradni, és hogy szakképzett munkaerőt képezzünk.

Ha hosszú távra tekintek előre, akkor Tokaj formálása a célom, arculat, kommunikáció és infrastruktúra szinten is. Lassan haladnak a fejlesztések, ami a borászoknak is nehézséget jelent. A másik, hogy a vásárlóknak ne csak az édes borok, hanem a száraz borok is eszükbe jussanak, ha meghallják a település nevét.

Egyébként egyre nagyobb az igény világszinten a natúr borok iránt.

– A nap minden percében dolgozol?

– Nem unatkozom. Főleg az őszi időszakban, mert akkor a hétvégéim is foglaltak. Rengeteg kóstolót tartunk több borászattal közösen. Kitaláltunk egy eseménysorozatot is programokkal teletűzdelve, amelynek Zsendülés a neve. Szeretnénk felpezsdíteni az itteni mindennapokat az itt lakók és a turisták számára is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: