SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Az animáció kiválthatja az élő színészeket?

Magyar Ádámmal, az egyik legprofibb hazai animációs filmrendezővel beszélgettünk arról, hová fejlődhet szerinte a technika.
Láng Dávid - szmo.hu
2015. július 02.


Link másolása

Ő rendezte 2007-ben az Egon és Dönci című egészestés 3D animációt, amely az első volt ebben a műfajban Magyarországon, és képi világ tekintetében bármelyik hollywoodi szuperprodukcióval felvehetné a versenyt. Egerszalókon berendezett világszínvonalú stúdiójának, a GreenZero-nak ma sincs párja itthon, David Attenborough-tól is kaptak már megrendelést. Meggyőződése, hogy ha a technika a jelenlegi ütemben fejlődik, egy-két évtizeden belül az animációs filmgyártás teljesen képes lesz kiváltani a valódi színészeket. A TEDxDanubia konferencián tartott előadása előtt beszélgettünk.

– Pár évvel ezelőtt egy interjúban azt nyilatkoztad, hiába voltatok ti az animációs filmgyártás hazai úttörői, a kultúrpolitika alig vett tudomást rólatok. Változott azóta valamit a helyzet?

– Abból a szempontból igen, hogy mostanában már meg szoktak hívni előadónak különféle rendezvényekre, de állami támogatások formájában továbbra sem adják jelét, hogy érdeklődnének irántunk. A helyzet az, hogy mi eleve kicsit outsidernek számítunk a hazai animációs szakmában, mivel főleg külföldi megrendeléseknek teszünk eleget. Amiket csinálunk, sok esetben messze meghaladják a többi magyar animációs stúdió munkáinak színvonalát.

GreenZero showreel:

Egy részlet az Egon és Dönciből:

– Állami támogatás híján az Egon és Döncire mennyire volt nehéz összeszedni a forrásokat?

– Elsősorban a család, barátok, illetve magánbefektetők segítségével jött össze. Ebből adódóan anyagi haszonra nem is tettünk szert belőle, mégis úgy gondolom, hogy megérte: olyan ismertséget és további megkereséseket hozott nekünk, ami kompenzált a közvetlen bevétel hiányáért. Elindított egy folyamatot, ami mára beért, és valahol ennek a hozománya volt az is, hogy Egerszalókon tudtunk építeni egy elég komoly stúdiót.

– A nemzetközi ismertségeteket és kapcsolati tőkéteket hogyan építettétek?

– Az Egon és Dönci sikere még elsősorban Magyarországról hozott kisebb megkereséseket. 2008-ban elkészíthettük például a Rexy című kisfilmünket, ami azóta is nagyon népszerű a YouTube-on, illetve az Állatkertben is a mai napig vetítik. Ez a film sztereoszkópikus 3D technológiával készült, ami például az Avatarból lehet ismerős (lényege, hogy a két szem számára külön képet vetítenek – a szerk.). Akkoriban hatalmas kihívást jelentett az alkalmazása, más hozzáállásra volt szükség hozzá. Rengeteg dologra kell figyelni, a kamerák mozgása is kényes kérdés, hiszen ha elrontjuk, könnyen rosszullétet okozhat a nézők körében. Egyszóval rendezőként és operatőrként is hatványozott figyelmet igényel.

Nekünk sikerült megugranunk ezt a mércét, ami egy csapásra bedobott minket a nemzetközi vérkeringésbe, hiszen a sztereoszkópikus technológia világszinten épp akkor volt felfutóban. Ennek köszönhetően kaptunk a rákövetkező évben egy valóban nagyszabású megbízást egy David Attenborough-produkcióra, ami szó szerint új dimenzióba repített bennünket, hiszen a szakma csúcsát jelentette.

greenzero2

Így zajlik a munka a stúdióban

greenzero3

– Hogy sajátítottad el a szakma fortélyait, kik voltak az előképeid? Gondolom, akkoriban olyan sokan még nem foglalkoztak ezzel nálunk.

– Valóban nem, az elsők között voltam 1994-ben, amikor 3D-s animáció volt a diplomamunkám.

Akkoriban az 1.0-s verzióival dolgoztunk azoknak a szoftvereknek, amelyek ma a 15-ös, vagy akár 20-as verziószámnál tartanak. Ez nagy előny, hiszen míg kezdetben volt mondjuk száz menüpont, ma van tízezer. És mivel kezdettől fogva használtuk őket, folyamatosan nyomon követhettük és elsajátíthattuk az egyre fejlettebb funkciókat.

Gyakorlatilag az alapoktól ismerjük az egész technológiát.

Különösebb előképeim nem voltak, de már 1982 óta grafikával foglalkozom, amikor még a fekete háttér, fehér pixel volt a jellemző. Azóta folyamatosan sodródom, mindig átállva az aktuális újdonságokra. Nagyjából egy időben azzal, hogy elkezdtünk 3D-s szoftverekkel dolgozni, megjelent a Toy Story, ami nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy ez a jövő, legalábbis számunkra biztosan. Akkortájt még csak kétdimenziós animációkat lehetett látni a mozikban, ez volt az első alkotás, ami áttörte a gátat.

– Milyen készségek szükségesek ebben a szakmában?

– Elég komplex látásmódra van szükség: egyszerre kell művésznek, informatikusnak és bizonyos szempontból innovatív feltalálónak is lenni, hiszen új eszközök fejlesztésére is szükség lehet, ha azok az adott szoftverben nem fellelhetők.

magyaradam1

Magyar Ádám

– Az előadásodban említetted, hogy az animált szereplők át fogják venni a valódi színészek helyét. Tényleg látsz erre esélyt?

– Egész biztos vagyok benne, hogy ez a közeljövőben meg fog történni. Lehet, hogy túl idealista vagyok, de szerintem már tíz-tizenöt éven belül. Annyiban pontosítanék, hogy teljesen átvenni nyilván nem fogja az animáció a valódi filmek helyét, de egy nagyon erős alternatíva lesz majd velük szemben. Ha ma megnézzük az IMAX-es hollywoodi szuperprodukciókat, amelyek szinte kizárólag a látványra mennek rá – például az akciójelenetek terén –, ez a trend nem látszik megtörni, sőt inkább erősödik. Ezekben a filmekben kifejezett problémát okoznak az élő szereplők: a sztárokkal a gázsijuk miatt is nehéz dolgozni, és más macera is van velük.

A Vasember című filmben például nyolcvan százalékban már számítógép által generált karakterek szerepelnek, és csak a maradék húszban valódi színészek. Ez a hányad azért maradt meg, mert a komoly érzelmeket igénylő jeleneteknél egyelőre nincs alternatívája az embernek. De a többi jelenet túlnyomórészt kiváltható. A kicsit karikaturisztikusabb produkciókban már ma is teljesen életképes lehet egy animált karakter. A technika fejlődésével pedig, ahogy jönnek az egyre erősebb gépek, már az se okozhat majd gondot, hogy egy emberi arcba elhelyezzünk száz izmot, amelyek mozgását szabályozni tudjuk. Ha ez megtörténik,

"
képesek leszünk egész estés animációs filmeket készíteni úgy, hogy a laikus nézőnek fel se tűnjön a különbség egy élő szereplős mozihoz képest.

– Ezzel párhuzamosan megmaradnak a Disney/Pixar által fémjelzett klasszikus animációk is? Mennyire válik el a két vonal?

A gyökerek azonosak, de egyébként két külön iparágról van szó. Mi mindkettővel foglalkozunk, bár mostanában inkább a teljes virtuális valóságot megközelítő filmekre megyünk rá. Nem hiszem, hogy a klasszikus animációs filmek el fognak tűnni, hiszen ezeknek is megvan a maguk létjogosultsága és rajongótábora. Ahogy a film megjelenésével nem tűnt el a fotó, a videó megjelenésével pedig a film, úgy a komputeranimáció sem számolja fel a kézi animációt. Ezek mind egymás mellett léteznek, kinek az egyik tetszik, kinek a másik. Ma már olyan hatalmas a tartalomdömping, ami önmagában is igényli a sokszínűséget, vagyis hogy minél több műfaj létezzen párhuzamosan.

greenzero1

Mi a TED, aminek legutóbbi konferenciáján Ádám is előadott?

A TED egy széles körben elérhető platform a megosztásra érdemes gondolatok (Ideas Worth Spreading) számára. A rendezvénysorozat eredetileg egy szűkebb közösségi kezdeményezésként indult 1984-ben, sajátos módon egyetlen konferenciahelyszínen ötvözve a technológia (Technology), a szórakoztatás (Entertainment) és a design (Design) témaköreit.

Az elmúlt tíz évben a TED közönsége az online videoszolgáltatásoknak és a közösségi médiának köszönhetően folyamatosan bővült, így mára több mint száz nyelven, és több száz millió videomegosztás révén terjeszti a gondolatokat rendkívül széles palettán mozogva: a tudományos, üzleti és szórakoztató témákon keresztül egészen a globális problémák provokatív megvitatásáig.

A TEDx rendezvénysorozatok pedig ugyanebben a szellemben, a TED által felügyelt licenszek mellett, de független lelkes helyi csapatok és közösségek szervezésében valósulnak meg világszerte. Erre a független önszervező működésre utal a névben található "x". A TEDxDanubiáról szóló beszámolónkat ide kattintva olvashatjátok.

magyaradam2

– Szerinted van esélye arra egy magyar gyártású animációnak, hogy felvegye a versenyt nézőszámban egy élőszereplős filmmel?

– Abban a konstrukcióban, amiben mi dolgozunk, és amit igyekszünk propagálni, azt gondolom, hogy van. A kulcsszó a színvonal, amit viszont a magyar filmgyártás nagy része egyelőre nem képes hozni. Sőt, sok tekintetben még az európai sem. Vannak ellenpéldák – Luc Bessonnak például sikerült –, de alapvetően nem ez a jellemző, aminek elsősorban minőségi megközelítési okai vannak. Persze ahogy fejlődik a technika és bővülnek a lehetőségek, úgy lesznek képesek a kisebb stúdiók egyre látványosabb dolgokat megmutatni, a költséghatékonyság megőrzése mellett.

"
A szoftverek előbb-utóbb kiváltják az embereket, ha tetszik, ha nem.

– Rátok ez milyen hatással lesz?

– Mi már most is ezzel a módszerrel dolgozunk, tehát a nagyszámú emberi kéz helyett sokat tudó eszközökkel. Persze jelen állás szerint még nem lennénk képesek ilyen technikával egy egész estés filmet megcsinálni, de ez kizárólag költségvetés kérdése. Megfelelő fejlesztések esetén nem lenne akadálya. Nemrégiben készítettük el a Magyar történelem című filmünket, ami egy 15 perces sztereoszkópikus animáció. A munkálatai tíz hónapig tartottak, de úgy, hogy a túlnyomó részét ketten végeztük. Ha ezt felszorozzuk megfelelő költségvetéssel, akkor két-három év alatt abszolút realitás egy sokhelyszínes és szereplős nagyfilm. Ebben az iparágban minden a hardvereken és a szoftverfejlesztésre szánt költségeken múlik. Minél fejlettebb egy szoftver, annál több dolgot képes elvégezni – emberi kézre csak a végső művészi simításoknál van szükség.

Magyar Történelem 3D (előzetes):

Genezis 3D tech-demo (a lentebb említett emberkonfiguráló rendszer ízelítője):

– A nemzetközi – akár hollywoodi – karrier lehetősége megfordult a fejedben?

– Gondoltam rá, de komolyabban sosem merült fel. Én hazaszerető ember vagyok, mindenféle politikai felhangtól mentesen. Szeretem ezt az országot a hülyeségei ellenére is, nem tudnék máshol élni.

– Mit jelent számodra a siker?

– A művészi szabadságot. Ha elérhetném, hogy teljesen függetlenül alkothassak, az lenne a siker. Vagyis ha lenne annyi pénzem, hogy meg tudjam valósítani, amit csak szeretnék. Ha nem kéne azon agyalnom, hogy miből veszek megint harminc darab számítógépet, mert a meglévőek kiöregedtek.

– Most éppen min dolgoztok?

– Egy virtuális emberkonfiguráló alkalmazást fejlesztünk, ami voltaképpen a saját munkánkat könnyítené meg: a segítségével minden eddiginél gyorsabban tudunk majd fotorealisztikus karaktereket előállítani. Ami pedig a közönség számára érdekes, az egy egész estés Drakula-film. A forgatókönyve már megvan, teljesen új felfogású lesz az eddig készültekhez képest. Persze ennek a megvalósulása is az anyagi forrásoktól függ, de szeretnénk fél éven belül egy trailerrel kijönni, amivel aztán elkezdhetünk befektetőkre vadászni.

Ha érdekes volt az interjú, oszd meg!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: