SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Adta magát, hogy ide egy szórakozóhelyet kell összehozni – interjú a MONYO Land megálmodóival

Idén nyitott ki a MONYO Land, ahol a hazai zenei színtér java megfordult a nyáron.
Milbich József - szmo.hu
2021. november 17.


Link másolása

A MONYO eredetileg kisüzemi sörökben utazott, idén viszont kinyitották a MONYO Landet a főzde udvarában, ami egy szabadtéri koncerthelyszín. Németh Antallal, a MONYO alapítójával és Veres Péterrel a MONYO rendezvényszervezőjével beszélgettünk.

– Hogyan jut el egy sörfőzde oda, hogy nyisson egy ekkora koncerthelyszínt?

Anti: Az emberek söröznek koncerten, és volt helyünk. Illetve Vepe foglalkozott már ilyesmivel előtte is, adta magát a dolog.

Vepe: Igazából van összefüggés a sörök és a szórakozóhely felvevőpiaca között. Alapvetően az új üzem adottsága volt ez a nagy kert. Egyébként nem volt szempont a helyszínválasztásnál, hogy rendezvényhelyszín lehessen a kertjében, de már a költözésünk előtt felmerült a kérdés, hogy mit kezdünk majd itt. Ahogy Anti is mondta, adta magát, hogy ide egy szórakozóhelyet kell összehozni.

Kép: MONYO Land/Facebook

Milyennek gondoltátok és ahhoz képest milyennek éltétek meg ezt az első koncertszezont?

Vepe: Alapvetően, mikor elkezdtük tervezni az egész helyszínt, már akkor tudtuk, hogy egy nagyon nehéz időszakba kezdünk bele. Ugye akkor már javában tartott a covid első, második hulláma, és pontosan tudtuk, hogy a szórakozóhelyek azok, amik az egyik legerősebb korlátozást kapják a tömegrendezvények mellett. Egyáltalán nem tudtuk, hogy mi lesz ennek a kifutása, meddig tart, tavaly nyáron még azért viszonylag keveset lehetett tudni a vírusról. Most se pontosan tudjuk, mi lesz, de akkor még ennyire se tudtuk, hogy ez egy féléves, egyéves, örökre velünk élő dolog. Tavaly egy kicsit optimistábbak voltunk és úgy voltunk vele, hogy ezen a nyáron már csak hírből emlékszünk majd a vírusra. Ez a számításunk nem jött be, többször el kellett tolnunk a nyitás időpontját is. A helyszín 90 százalékosan készen állt már hónapokkal a nyitás előtt, és vártuk azt, hogy el tudjuk kezdeni. Folyamatos kommunikációban voltunk a zenekarokkal, pakolgattuk át a dátumokat, és gyakorlatilag hat-hét héttel később az eredetileg tervezett nyitástól tudtunk megnyitni.

Ez volt talán az egyik legnagyobb bizonytalansági faktor az évünkben, terveztünk bizonyos koncertszámmal, programmal, struktúrával, amit amikor elkezdtük tervezni, fogalmunk sem volt, hogy mennyire fogjuk tudni tartani. Végül kvázi napról napra kellett frissíteni a terveinket, és hatalmas ovációval fogadtuk, amikor bejelentették, hogy engedik a tömegrendezvényeket. A védettségi igazolvány működését se tudtuk még akkor, amikor elkezdtünk szervezkedni. Nyilván a zenés-táncos rendezvényeket védettségi igazolvánnyal lehetett látogatni az egész szezonban. Ez is szűrte a közönséget, és ez is egy olyan tényező volt, amivel előre nem tudtunk számolni.

– Külső szemlélőként nézve elég durva, hogy a hazai zenekarok legjavát felvonultattátok teljesen új helyszínként. Mi a siker titka szerintetek?

Anti: Abszolút sikeresnek tartjuk, és hogy mi a siker titka?

Vepe: Hogy hiszünk benne.

Anti: Igen. Tényleg nagyon sok embert elértünk, akik kilátogattak hozzánk, a vendégek elégedettek voltak, a zenekarok is megszerették a helyet. Alapvetően tök sikeres volt, a közönség várja a következő évet is, a zenekarok is. Vélhetően a következő évben még több ember fog kilátogatni hozzánk, ahogy épül föl a hely. Mi is készülünk egy csomó mindennel a következő szezonra, amiket most még nem akarunk elárulni, de megpróbáljuk a koncertek mellett kiegészíteni a helyszínt egy csomó dologgal, hogy még szerethetőbb legyen, nagyjából ez a sztori.

Kép: MONYO Land/Facebook

Vepe: Azzal talán nem árulunk el nagy titkot, hogy az eredeti terveinkkel szemben igazából a szezonnak a legvégére kaptuk meg a kertnek a hátsó felét, ugye a füves részt. Most már tisztán látszik, hogy jövőre ez az egész szezonban rendelkezésünkre fog állni. Az idei szezonban a koncerthelyszínt tudtuk hasznosítani, jövőre ennél nagyjából kétszer nagyobb területet és a szabadidős tevékenységeknek is kedvező területeket is fogunk tudni használni.

– Miben nyilvánul meg az, hogy hisztek benne?

Vepe: Ez gyakorlatilag egy szerelem projekt. Itt nagyok a befektetett energiák, jó a hozzáállása mindenkinek. Tehát ez nem csak egy munkahely, ahova bejárunk, és leüljük a nyolc óránkat és hazamegyünk. Itt együtt lélegzünk a projekttel, projektként tekintünk rá, és így tényleg az életünk részévé válik, és nem egy gyári munkásként jövünk és megcsináljuk, hanem tényleg minden résztvevő, aki ezen dolgozik, nagyon magáénak érzi ezt a dolgot.

– Voltak nehézségeitek a nyár során? Egyről tudok, amikor 17 lakó miatt fel kellett függesztenetek a koncerteket egy időre.

Vepe: Kapcsolatban vagyunk a legtöbb nagy, szabadtéri rendezvény helyszínnel. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb súrlódásai a környéken élőkkel. Nekünk ez az első szezonunk volt, váratlanul érkeztünk valószínűleg a környéken élőkhöz. Azt azért látni kell, hogy mi nagyon konstruktívan, rögtön az első panaszok után azonnal összehívtunk egy lakossági fórumot, leültünk a környéken élőkkel megbeszélni, hogy tudunk enyhíteni a kellemetlenségeken, mivel tudjuk őket segíteni, ezen kívül milyen előnyei lehet számukra annak, hogy itt van ez a rendezvényhelyszín.

Illetve a koncerteket minden esetben befejeztük este 10 óráig, tehát itt nem egy egész estés zajszennyezésről van szó.

Nyilván az is benne van, hogy pont egy pandémiás időszak végén érkeztünk, nyitottunk meg, amikor kisebb volt a forgalom, kevesebb autó, vonat és repülő járt erre. Gyakorlatilag a zajméréseinken az összes ezek közül nagyobb értéket mutatott, mint a mi zajkibocsátásunk, tehát normál esetben mi vagyunk a legcsendesebbek a környéken. Végül másodfokon a budapesti kormányhivatal határozott, és elutasította ezt a kérésüket, úgyhogy két hét után újra tudtunk nyitni. Jogilag mindig minden kritériumnak megfeleltünk, az összes zajhatár értéket betartottunk, a koncertek befejeződtek három perccel tíz óra előtt.

– Most, hogy lezárult a szezon, mit terveztek csinálni a hellyel? 

Anti: A külső helyszínnel nem nagyon tudunk, merthogy hideg van, viszont most is épül a taproom.

Vepe: Vannak azért titkos terveim a külső helyszínnel is, de azt majd meglátjuk, milyen lehetőségeik lesznek.

Anti: Van egy taproomunk, ahol szeretnénk tarteni céges rendezvényeket, karácsonyi rendezvényeket, főzdetúrát.

– Idén télen el is indul a főzdetúra és a rendezvényhelyszín?

Anti: Igen, még csak egy ilyen popup jelleggel, nem a végső tervek alapján, de igen, szeretnénk elindítani.

Kép: MONYO Brewing Co./Facebook

– Mondtátok, hogy nem akartok beszélni konkrét dolgokról, azt viszont elárulhatjátok, hogy külföldi zenekarokat terveztek-e jövőre?

Vepe: Az iparágnak ez a része még mindig viszonylag bezárkózott. Csomó zenekar van, aki már utazik, tervezünk is külföldi zenekarokat, de konkrét megkereséseink még nem voltak. A nagyobb menedzsmentek azért még óvatosan tapogatóznak a turnék iránt. Nagyobb külföldi nevekhez azért mi kis rendezvényhelyszín vagyunk. Az lehet az esélyünk, hogyha szerveződik egy nagyobb európai turné egy zenekarnak, és annak egy állomásaként be tudunk csatlakozni. De úgy látom, hogy ezek a trendek még azért óvatosan éledeznek külföldön is. A fesztiválokra már utazgatnak a külföldi zenekarok, egy-egy nagyobb aréna-koncert jellegű dologra a legnagyobbak megindulnak. A közepes méretű zenekarok azért európai turné szervezésbe nem nagyon mertek még belekezdeni. A terveink között szerepel, de hogy ez jövő nyáron vagy egy szezonnal később fog megtörténni, ez részben rajtunk is múlik, meg részben azon is, hogy az iparág hogy tér magához.

Már folynak a tárgyalások a jövő évi időpontokról. Sőt, van egy-két rendezvényhelyszín, akinek már bejelentett dátumai is vannak a jövő évre. Nekünk nincsenek, de az év elejére eldőlnek, hogy a fődátumokon nagyjából mik lesznek. Nyilván egy-egy kisebb lyukat be lehet még tömni később is, viszont a nagy részét most kell megszerveznünk, mert ha mondjuk teljesen eltűnik a covid április közepén, ott már gyakorlatilag nincsen mozgásterünk arra, hogy reagáljunk erre. Úgyhogy most a következő néhány hétben, egy-két hónapban meglátjuk a jövő évi program vázát.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: