A világ kicsiben - miniatűr világot varázsol eléd egy édesanya
Lovas (Schwarze) Zsuzsanna munkáit - ha egy kicsit aktív vagy a közösségi oldalakon - már ismerheted. Nekem is leesett az állam, mikor először találkoztam vele.
Akkor döntöttem úgy, hogy mindenképp beszélgetni szeretnék vele, amikor egy porlepte újságosbódé képe futott szembe velem a Facebookon, ami alatt szinte összevesztek a hozzászólók, miért nem szól valaki az önkormányzatnak, hogy takarítsa már el ezt az épületet. Az újságosbódé is Zsuzsanna munkája, alig nagyobb a tenyerednél, élethű, de még mennyire.
Lovas (Schwarze) Zsuzsanna miniatűr világokat készít, a zöldségestől a nagyi kamrájáig, Halloween életképtől a már említett újságosbódéig. Vele beszélgetek.
Három gyermeked van, két fiú után érkezett a kislányod. Úgy tudom, az első miniatűr életképet neki készítetted, mégpedig egy babaházat.
- Amikor a kislányom megszületett és elkezdett a babák iránt érdeklődni, engem egy picit zavartak a boltokban kapható Barbie-babaházak. Csupa giccs, csupa rózsaszín, csupa lila. Én úgy voltam vele, a kislányokat nem kell félrevezetni azzal, hogy ilyen műanyag életképet tárunk elé, miközben a világ egy cseppet sem ilyen. Azt akartam, legyen az én lányomnak olyan babaháza, amely élethű. Igaz, csináltam egy rózsaszínű fürdőszobát.
Aztán készítettem cipőboltot, McDonald's-ot. Minden itt kezdődött.
Anélkül, hogy nagyobb kulisszatitkokat elárulnál, mesélj arról, milyen anyagokat használsz a munkáidhoz?
- A külső váz rétegezett és összeragasztott kartonpapírokból van. Túl sok eszközt nem is használok, van a két szemem és nincs nagyítóm, de van két csipeszem, ollóm, néhány körömreszelőm és a kezeim - és most vettem egy spéci pillanatragasztót, de amúgy teljesen elvagyok az iskolai papír- és faragasztóval is. Hiszek az újrahasznosításban, így a miniatűrökben látható dolgokat is én készítem, papírból, kartonból. Nagyon-nagyon ritkán, egy-két dolgot, leginkább az üvegből készült dolgokat fillérekért megveszem az interneten, de nem ez a jellemző. Őszinte leszek, sajnálok pénzt kiadni ezekért feleslegesen, ha egyszer el tudom készíteni.
Mennyi idő alatt készül el egy kompozíció? És ezt úgy kérdezem, hogy pár éve nekem mondjuk másfél hónapnyi görcsölésbe került elkészíteni a gyerekeim adventi naptárát DIY módban, de legalább januárban is finom volt a dátumok mögötti csoki - khm.
- Igazából nem olyan hosszú idő, az alap négy-öt nap alatt elkészül, amire fel szoktak szisszenni az emberek, hogy nagyon gyors, de nekem ennyi idő egy teljes kompozíciót elkészítenem. Az egyik képen látható kamra falazata egy nap alatt készült el, utána lett lefestve, belekerült a polcrendszer, majd jöhetett a térkitöltés. Az az aprólékosabb munka, a sok apró dologgal feltölteni az apró tereket. Az a további három-négy nap.
Mik a jövőbeni terveid? Gondolkodsz-e nagyban? Például kiállításokon való megjelenésekben, makettversenyeken való megmérettetésben. Hasonló munkákat látok egy-egy makettversenyen, szerintem figurafestés vagy dioráma kategóriában abszolút ott a helyed.
- Nem szoktam tervezni. Azt gondolom, én mindig a mának élek, így erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Pár éve volt egy kísérletem festőművészként, akkor fel is karolt valaki, de azok a tervek csúfosan megbuktak. Az illető, aki támogatást ígért, inkább kizsigerelt és a terveinkből nem lett semmi. Úgyhogy én ezt elengedtem és ma már csak akkor festek és csak akkor készítek miniatűröket, amikor én akarom.
A miniatűr világok építése mit jelent számodra? Hobbi vagy már több? Őszintén szólva, én reménykedem abban, hogy létezik egy olyan világ, ahol ez a fajta tehetség ténylegesen kifizetődő is. Lehet-e ezt a hobbit a későbbiekben munkaként végezni?
- Talán elmondhatom, hogy mára ez már több, mint hobbi, de igazán nem tudom megfogalmazni. Én azt szoktam mondani, illúziókat gyártok embereknek, akikben érzelmeket keltek életre. A munkáimról feltett galériák alatti hozzászólások motiválnak, belőlük töltődöm fel én is. Visszakanyarodnék az elejére: nem is az újságosbódé volt az, ami a legtöbb indulatot kiváltotta az emberekben. Egyszer készítettem egy szegényes tanyaházat, amelynek az volt a célja, hogy megmutassa, a szegénységben is van élet, hogy ott is lehet boldogság. Ott azért volt a hozzászólások között adok-kapok, amiből én igyekszem kihúzni magam és inkább megdöbbent, hogy mennyi felesleges indulat van az emberekben.
Egy ideje tagja vagyok a Magyar Miniatűr Műhelynek és az ő kiállításaikon részt szoktam venni. Iskoláknak szoktam továbbá kölcsönadni a diorámákat, nagyon fontos, hogy a gyerekekhez is eljusson ilyen formán a művészet szeretete.
A családod hogyan viszonyul a minik készítéséhez?
- Nekem van a legtündéribb férjem, aki elfogadja és támogatja a felesége hobbiját. Nagyon jó fej, azt szokta mondani, nálunk mindig karácsony van, mert itt mindig festődik egy kép, készül egy dioráma, sosem tudni, mire érkezik haza a munkából. "Az én feleségem a Karácsony" - emlegeti.