SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

A töritanár, akinek több ezer rajongója van

Jocó bácsiból igazi sztár lett a neten. Még tévés vetélkedőbe is elment, hogy pénzt nyerjen végzős osztályának a kirándulására.
Láng Dávid - szmo.hu
2015. október 13.


Link másolása

Balatoni József több szempontból sem felel meg a tanárokról a köztudatban élő képnek. Alig 28 éves, diákjaira pedig egyenrangú felekként tekint, akik bármilyen problémájukat meg tudják vele beszélni. Sőt, nemrég gondolt egy nagyot, és egészen az RTL Klub 1 perc és nyersz című műsoráig menetelt, hogy a nyereményből kifizethesse jövőre elballagó első osztályának búcsúkirándulását.

Nem sokon múlott, de végül nem járt sikerrel. Azonban ezután sem adta fel: közösségi összefogással szeretné előteremteni a szükséges összeget. Mindeközben napi szinten ír vicces, ironikus, elgondolkodtató történeteket Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldalára, amit már 4200-an követnek. Eddig még senkinek nem adott interjút ebben a minőségében, szóval volt miről beszélgetnünk.

– Kevés tanár vállalna be még egy tévés vetélkedőt is az osztálya kedvéért. Hogy jött az ötlet?

– A fő szempontom az volt, hogy mivel jövőre elballagnak, szerettem volna még utoljára egy maradandó élménnyel meglepni őket. Nem is elsősorban azért, mert egyébként a családjaik anyagi helyzetébe nem férne bele, inkább egyfajta búcsúajándékként. Emellett az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nyolcadikban a ballagástól a továbbtanuláson át ki tudja meddig, rengeteg költség felmerül, így nyilván nagy könnyebbség a szülőknek is, ha legalább ezt nem nekik kell állniuk.

Eleve ezt szem előtt tartva jelentkeztem a műsorba, de sajnos az egymillió forintos feladatnál sikerült kiesnem. Viszont hatalmas élmény volt: játszani mentem és egy nagyon jót játszottam. Nem vagyok szomorú emiatt, hisz rengeteg értékes embert ismertem meg a műsor kapcsán, a gyerekeknek pedig egy életre szóló élmény volt. Bármikor mennék újra. Utána többen megkerestek, hogy küldjek nekik bankszámlaszámot, mert szívesen segítenének. Végül úgy gondoltam, hogy akkor már egyszerűbb, ha kiírom az oldalamra egy felhívás formájában.

Jocó bácsi szereplése (teljes felvétel):

– Mekkora összegre lenne szükség?

– Öt napra szeretnénk elmenni a Balatonra, és 22-en járnak az osztályba. Úgy gondolom, hogy olyan 5-600 ezer forintból már abszolút kerek kirándulást tudnánk kihozni. Persze ha több pénzt sikerülne összegyűjteni, ezzel arányosan változhatna az úti cél is, hiszen az RTL-en is ez volt a kiindulópontom. A pár ezer forintos támogatások mellett már nagyobb összegekre is kaptam ígéretet (direkt módon megkerestem több céget emiatt), de amíg nem utalják át ténylegesen, nem szeretnék konkrét összegekről beszélni.

Emellett az osztályban is indítottunk egy gyűjtést: kiraktunk egy perselyt, amibe mindenki beledob hetente 100 forintot. Ez ugye a létszámmal felszorozva 2200, én pedig megígértem, hogy minden héten kiegészítem az általuk gyűjtött pénzt. A sok kicsi sokra megy elv alapján májusra ebből is egész szép összeg összejöhet majd.

Névjegy

Balatoni József 1987. augusztus 16-án született Veszprémben. A Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd végül a Budapest XV. kerületében található Kontyfa Iskolában helyezkedett el. Három éve tanít ott, emellett a HÖOK Mentorprogramjában is dolgozik külső szakértőként, és gyakran ad elő különféle konferenciákon az élménypedagógia alapelveit népszerűsítve.

jocobacim

– Hogyan lett tanár belőled?

– Már egészen kiskoromban ez volt a célom: gyerekként otthon a plüssállataimmal játszottam tanárosat. Ekkor még matematika-fizika szakos szerettem volna lenni. Aztán amikor a nálam 6 évvel fiatalabb húgom iskolás lett, és én is sokat segítettem neki, kicsit elment a kedvem. Rájöttem, hogy eléggé megbonyolítja a dolgot, ha a a másik fél a plüssökkel ellentétben például visszabeszél, nem csak némán hallgat. De középiskolás koromra újra megbarátkoztam a gondolattal, és amikor eljött a felvételi, végül a töri szakot jelöltem meg.

– Hogy kerültél pont abba az iskolába, ahol tanítasz?

– Teljesen véletlenszerű volt. Rengeteg helyre jelentkeztem Budapesten és vidéken egyaránt, és innen hívtak vissza. Ez egy általános és középiskola is egyben, én mindkét részben tanítok. Nagy szerencsém van, mert nekem pont ez a fajta változatosság való. Osztályfőnökként is igaz ez: a mostani osztályom nyolcadikos, jövőre pedig gimnazistákat fogok kapni. Persze lesz átfedés is a kettő között, sokan már biztosan tudják, hogy maradni szeretnének.

– Gondolom, nagyrészt miattad...

– Hát, tulajdonképpen igen, a többségüknél bevallottam belejátszik ez a szempont.

– Neked lényegében egyfajta kultuszod van a diákjaid körében?

– Ezt azért túlzás lenne állítani, de tény, hogy

"
nagyon különleges a viszonyunk. Igazi mély kapcsolat, picit apa-gyerek, picit báty-kisebb testvér, máskor meg csak simán baráti.

A lényeg, hogy bármit meg tudunk beszélni egymással.

jocoba4

Osztályának lány- és fiútagjai társaságában

jocoba5

– Mennyire vagy laza velük az iskolán kívül? Bulizni például el szoktatok járni együtt?

– Azt legfeljebb az érettségizőkkel a bankettjükön, vagy a szalagavató afterpartyn. Az osztályommal előfordult már, hogy moziba mentünk, vagy pizzázni, de bulizni azért nem mennék velük, majd csak akkor, ha elballagtak. Szerencsére amellett, hogy maximálisan partneri a viszonyunk, a kellő tiszteletet is megadjuk egymásnak részükről leginkább talán úgy, ahogy a gyerek is fel tud nézni az apjára, vagy az idősebb barátjára.

– Mikor és hogyan lett ekkora netes rajongótáborod?

– Másfél éve kezdtem el posztokat írni a Pesten Hallottam csoportba, és már a kezdetektől sokan biztattak, hogy ezeket egy saját, külön oldalon is gyűjtenem kellene. Végül idén április elsején indítottam el a Jocó bácsi világa oldalt. Úgy voltam vele, hogy nézzük meg, mekkora rá az igény ha senkit nem érdekel, még mindig mondhatom rá, hogy csak áprilisi tréfa volt. Ehhez képest alig pár nap alatt négy-ötszáz fősre duzzadt, és egy-egy népszerűbb posztom hatására mindig újból megugrott a lájkok száma.

Igazán nagy lökést azután kapott, hogy augusztus végén a nagy port kavart tanári etikai kódexről írtam egy vicces-ironikus véleményt. Ezt minden addiginál többen látták és osztották meg, összesen közel 25 ezres elérése lett. Majd persze a szeptember végi RTL Klubos szereplésem után is sokan megtaláltak.

Az etikai kódexes poszt

"Végigolvastam a tervezett pedagógus etikai kódexet... Hát, döbbenten jöttem rá, hogy nagyon etikátlan, erkölcstelen vagyok, hovatovább alkalmatlan a pályára.

Hogy miért is?

- A legkedvesebb viseletem jó időben a papucs, térdnadrág, póló, napszemüveg. Sőt abban is tanítok. Minimum meg kellene kövezni.

- Rengeteg színes ruhám, sálam van, amiben télen tanítok. Dupla kövezés.

- A strandon levetkőzöm. Uhhh...

- Vannak tetoválásaim, látható helyen. Meg kell nyúzni, nincs mese.

- Nagyon szeretem a diákjaimat, megölelhetnek és én meg visszaölelek. Micsoda intim viszony, maga az erkölcsi fertő. FÚÚÚJ!!!

- Viccelődöm, poénkodom folyton és még csúnyán is szoktam beszélni. A kő mellé már akasztás is jár.

- A tananyag nem szent, gyerekeket tanítok és nem tankönyvet. Na neeeee!

- A diákjaim társak, nincs alá- fölé rendeltségi viszony. Az akasztott, kövezett, megnyúzott holttestemet már fel is kellene gyújtani.

- Szoktam alkoholt inni, szeretem is a jó borokat. A bulikban mindig nagyokat táncolok, felszabadultan. Minősíthetetlen viselkedés.

- Ismerkedem nőkkel. Kolostorba vele!!!

- Szenvedélybeteg vagyok, mert dohányzom. (igen, igen, ez tényleg rossz, tudom...)

- oldalt vezetek a Facebookon, ahol embereket nevetettek meg és hirdetem, hogy az iskola egy klassz és vidám hely. Erre a viselkedésre már szavak sincsenek...

- És a legnagyobb bűnöm: EMBER VAGYOK! Nah, jó, ezért már a kövezett, felakasztott, megnyúzott és elégetett testemet el kell ásni, majd kiásni, feléleszteni és újra megölni... :D"

jocoba2

– Milyen gyakran esnek meg veled olyan sztorik, amik érdemesek arra, hogy közzétedd őket az oldalon?

– Valami apróság szinte mindennap történik, legyen akár vicces, akár elgondolkodtató, akár megható élmény. A többségüket rögtön megosztom, de azért ügyelni szoktam arra is, hogy mindig maradjon tartalékban néhány, például az iskolai szünetekre, hogy akkor se legyen üresjárat. Mindent felírok, majd pedig fokozatosan adagolom.

– Mik a legfontosabb értékek számodra tanárként, amelyeket feltétlenül szeretnél továbbadni?

– Az első számú az őszinteség, ezt maradéktalanul elvárom minden diákomtól, ahogy tőlem is mindig számíthatnak rá. A másik pedig egymás maximális elfogadása. Ne ítéljünk elsőre, mindenkit fogadjunk el olyannak, amilyen. Ennek érdekében nagyon sokat is teszünk, nemcsak én személy szerint, de mások is az iskolában. Kölcsönösen szeretni és tisztelni - ez a kulcsa mindennek. Alapelvem továbbá, hogy mindenkinek megtaláljuk azt a területét, amiben a legjobb tud lenni, és ezt próbáljuk minél inkább erősíteni.

Az iskolának szerintem olyan helynek kell lennie, ahol a diák élményeket kap, hiszen a napjának nagy részét ott tölti. Ha nem érik pozitív impulzusok, sokkal kevésbé lesz motivált. Én éppen ezért folyamatosan töröm a fejem, mivel dobhatnám fel az óráimat.

A tananyag adott, ez egy dolog, a körítés viszont nagyon nem mindegy. Minden anyaghoz kitalálok valami csavart, játékot és igyekszem – ahogy az életben is – vidámságot és humort csempészni az óráimba.

jocoba6

– A kollégáid mit szólnak az ismertségedhez?

– Ez érdekes kérdés... (mosolyog) Nyilván örülnek a népszerűségemnek, hiszen ez az iskola jó hírét is viszi, de azért persze szoktam tőlük apró szurkálódásokat kapni, hogy celeb lettem, meg ilyesmi. Egyébként tényleg vicces, hogy a Pesten Hallottamban már annyira ismernek, hogy ha bármilyen diák iskolai történetet posztol tőlem függetlenül, biztos megkérdezi valaki a kommentekben, hogy "Jocó bácsi, ez nem veled történt véletlenül?"

– Volt már olyan, hogy nyilvános helyen felismertek?

– Igen, ezt is főleg az RTL-es szereplés hozta magával. Rögtön utána részt vettünk egy középiskolai börzén, és ott azért elég sok diák megnézett magának, illetve összesúgtak, miután elhaladtak mellettem. Szóval előfordul néha, de igazából nincs ezzel különösebb bajom. Rengeteg üzenetet kapok, igyekszem mindre válaszolni.

Még néhány poszt az oldalról

A kicsik most fogják be kicsit a fülüket, az érzékenyebbektől pedig előre is elnézést kérek!

Az oktatáspolitika újabb megfontolt, átgondolt és szakmai döntése alapján minden iskolának fel kell állítania a P.Ö.CS.-ét. Hát mi jól fel is állítottuk. Röhögünk, de közben sírni szeretnénk... Ha más nem is, de az senkinek nem tűnt fel hogy a Pedagógus Önértékelési Csoport nem a legmegfelelőbb elnevezés?????? :D

***

A megdönthetetlen, megcáfolhatatlan érv, amire nem lehet mit mondani... :)

"- Jocó bácsi, azért felejtettem el készülni, mert napközben japánul tanulok, fejben! Emiatt mindent elfelejtek...

- Hmmmm... Tényleg??? És akkor mondanál valamit japánul?

- Hát, még az elején járok. Nagyon nehéz nyelv!"

És igen, igen, igen. A "megette a kutya a leckét" duma ideje lejárt! :D

***

Az érzés, amikor a diákjaiddal ülsz az iskola előtt, beszélgetsz és jön egy haverjuk, aki lepacsiz veled, hogy "csá haver!": Felbecsülhetetlen! Nem értette, miért szakad mindenki a nevetéstől... :)

Megnyugtató, hogy letagadhatok legalább 10 évet. :D

jocoba3

– Milyen ma tanárnak, pedagógusnak lenni Magyarországon?

– Mindenképp vannak fenntartásaim, úgy történelemtanárként, ahogy emberként is. Azt gondolom, hogy az elmúlt 2-3 évben a béremelésekre hivatkozva próbálják meg lényegében betömni a szánkat. Bármilyen kifogás merül fel, az rá a reakció, hogy mit beszélünk, amikor mennyivel több lett a pénzünk. Közben folyamatosan korlátozzák a jogainkat, elég csak a tankönyvválasztást, vagy a már említett etikai kódexet megnézni. Holott én azoknak az előírásoknak nagyjából semmiben nem felelek meg, tehát akkor ezt alapul véve nyilván nem lehetek jó tanár. Kevés ennél abszurdabb dolgot tudok elképzelni.

Egyébként a posztom után pár nappal elküldtek nekem egy 1800-as évekbeli újságcikket, amiben egy 40 év után leköszönő pedagógus írta meg a szakmáról alkotott véleményét. Gyakorlatilag ugyanolyan vaskalapos szigorral, mint amit a mostani tervezet is előírna. Tehát

"
eltelt 160 év, de ma ugyanott tartunk: éljen a tekintélyelvű kapcsolat, távolítsuk el minél inkább az oktatókat a diákoktól. Ennél elhibázottabb döntést szerintem nem lehetne hozni.

Reménykedjünk benne, hogy a végleges verzión még finomítani fognak – szerencsére vannak is erre mutató jelek.

– Mennyire tartod fontosnak, hogy ezekben az aktuálpolitikai témákban is véleményt alkoss?

– Alapvetően nem szeretek politizálni. Aki megnézi a pedagógiai változásokról szóló posztokat az oldalamon, azt láthatja, hogy ezeket is mindig igyekszem a humoros, ironikus oldalukról megfogni. Legyen szó akár a mindennapos énekórák tervezetéről, akár a szintén nagy nyilvánosságot kapott Pedagógus Önértékelési Csoportokról, amit az elég szerencsétlen mozaikszó miatt gyorsan át is neveztek.

jocoba7

"Hogy mikre rá nem vesznek... :)"

– Összességében meg vagy elégedve a szakmáddal?

– Abszolút. Azt gondolom, hogy leginkább a tanárok társadalmi megbecsülésén kellene javítani. Ha egy pedagógus nyilvánosan felszólal, vagy tüntetéseket szervez, valahogy mindig azt hozzák ki belőle, hogy a pénz miatt teszi. Holott az elmúlt három évből nem emlékszem olyan megmozdulásra, aminek ez állt volna a hátterében.

Maximum a segítő dolgozók (például iskolatitkárok) fizetésemeléséért emeltük fel a hangunkat, hiszen nevetséges, hogy sokszor több évtizedes munkaviszony után is minimálbért visznek haza, pedig nélkülük szó szerint megállna az élet az iskolákban.

A gyereket érintő hátrányos változtatások – lásd tankönyvkorlátozás – miatt ugyancsak utcára kell menni. A saját pénzem miatt viszont én nem tüntetnék soha.

(Jocó bácsi a 11773487-05603426-00000000 bankszámlaszámra várja a kirándulásra vonatkozó felajánlásokat. Mint írja: a kicsi segítség is segítség,)

Ha tetszett az interjú, oszd meg!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: